Kopcsik Lajos, az Oscar-díjas mestercukrász, Egerben található műtermében fogadja a látogatókat, ahol a lágy barokk muzsika és a falakon sorakozó vázlatok, képek, elismerő oklevelek azonnal egy különleges világba repítik az embert. A saját maga által is „cukrász” megjelöléssel élő művész munkássága messze túlmutat a hagyományos édességkészítésen, és a cukrot egyedi műalkotások alapanyagává emeli. Bár hosszú évek teltek el a gyakorlatban, Kopcsik Lajos ma is imádja az édességet, különösen a különféle likőrökkel átitatott, mogyorós, mandulás, holland kakaós változatokat. Ma már ritkán süt, kivéve unokáinak, akiknek nem tud ellenállni. Ha éppen nem ér rá, felesége, aki szintén cukrász, örömmel készíti el a finomságokat. Érdekesség, hogy a mester maga nem tud főzni, szerencsére felesége remekül bánik a fakanállal, és gyakran előfordul, hogy annyira belefeledkezik a munkába, hogy elfelejt enni. Kedvencei közé tartozik a töltött káposzta, a gulyásleves, a palócleves és a hal. Hetente látogatják a helyi piacot, ahonnan szinte sosem térnek haza friss pisztráng nélkül. Egy régi bánata is van: édesanyja pozsonyi kiflijének receptjét sosem jegyezte le, és azóta sem sikerült olyan finomat készítenie.
A Cukrászat Iránti Szerelem Kezdete
Kopcsik Lajos története 1955 szeptemberében kezdődött, amikor édesanyjával sétálgatva szülővárosa főutcáján, Schmida Pali bácsi cukrászműhelye előtt megálltak. A mester nagy tiszteletnek örvendett a városban, finom és szép munkáiért becsülték. A fiatal Lajos a kirakatban lévő süteményeket böngészte, míg édesanyja egy cédulára lett figyelmes, melyen az állt: „Rendes fiút tanulónak felveszek.” Édesanyja javaslatára, miszerint „Látod fiam, ilyennek te is jó lennél, próbálkozz meg a cukrász mesterséggel. Ehetnél sok süteményt, meg is erősödhetnél,” Lajos inasnak állt Pali bácsihoz, mivel akkoriban más elképzelése nem volt a jövőjéről. Kezdetben takarított, bevásárolt, és az utcai kútról hordta a vizet, de már volt egy fehér surca (köténye), amire roppant büszke volt. Áhítattal figyelte kiemelkedő tudású mesterét, miként tölt és díszít 8-10 tortát egyszerre. Úgy érezte, nincs ennél szebb dolog a világon, és ekkor lett szerelmes a cukrászatba.
A Szakmai Fejlődés Évei és Versenyek Sorozata
1956 áprilisában Schmida Pali bácsi iparengedélyét elvették, műhelyét bezárták. Kopcsik Lajos ekkor a Borsodi Vendéglátó Vállalat részlegeként működő, édességeket szerte a megyébe szállító üzemben kért felvételt, ahol Csányi László lett a mestere. A szakmunkásképző három évét olyan jól végezte, hogy lehetőséget kapott az utolsó fél év gyakorlattal kiegészítésére a fővárosi cukrászüzemekben. Ezidő tájt sikerrel szerepelt egy országos tanulmányi versenyen, ahol elméleti oktatója, Roráriusz László segítségével elnyerte a „Belkereskedelem Kiváló Tanulója” címet. A fővárosi gyakorlatra utazók közé jelölték, a technikum kollégiumában lakott. Az I-XII. Kerületi Vendéglátó Vállalat Roham utcai fagylaltkészítő és süteményes üzemében dolgozott, ahol Malatinszky Károly irányításával 70-90 embert foglalkoztattak. Ez igazi nagyüzem volt. Saját kérésére az úgynevezett díszítő poszton dolgozott, ugyanott, ahol Szamos Mátyás, a kiváló cukrász, a Szamos marcipán-dinasztia megalapítója is. Zsebében mindig lapult egy kis jegyzetfüzet, amibe folyamatosan írta a recepteket, rajzolgatta az érdekesebb formákat, díszítéseket és ötleteket.
Hiába kérlelték, visszautazott szüleihez, és mint kiderült, nagyon jól tette. A szomszédos Holdfény cukrászdában dolgozott Margó, aki később a felesége és kitartó társa lett.
1960-ban Miskolcon rendezték meg az Országos Vendéglátóipari Napokat és keretén belül a regionális cukrászversenyt. Kopcsik Lajos úgy döntött, elvisz pár munkáját és megméretteti magát. Lerakta a dísztortát, a tálon elrendezett süteményeket, majd visszament dolgozni. Egyszer csak telefonáltak, hogy jöjjön vissza azonnal, mert díjat kell átvennie, hiszen nyert.
1962-től üzemvezető-helyettes, majd 1964-től vezető lett a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat cukrászüzeménél Kazincbarcikán. 1970-ben a Szakácsegyesületek Világszövetsége Budapesten tartotta XIV. kongresszusát, mely alkalmából országos szakács- és cukrászművészeti kiállítást és versenyt rendeztek. Kopcsik Lajos is benevezett. Töltött sós teasüteményt, három zsúrtortát, gyümölcsdesszert-tálat és az akkor még újdonságnak számító tejszínes pohárkrémet készített. Az eredmény az országos vetélkedő első díja és a Világszövetség ezüst serlege lett, és ettől kezdve szinte nem is volt megállás. Sok versenyen szerepelt és nyert.
Például az 1977-ben Baselben rendezett Salon Culinaria Mundial versenyen és világkiállításon, ahol Gundel Ferenc volt a magyar csapat vezetője. Kopcsik Lajos arra gondolt, ide aztán tényleg valami olyat kell alkotni, amit senki sem produkált. Cukortésztából készített egy Zsolnay díszítésű vázát, abba pedig karamellből kardvirágokat. Egy tanulót küldött a piacra, hogy vegyen pár szál kardvirágot. Amikor meghozta, darabokra szedte a szirmokat, és alaposan megvizsgálta, hogyan épülnek egymásra. Végül nagyon élethűre sikerült, aranyéremmel jutalmazták, és bekerült a szakma svájci aranykönyvébe is. További versenyek, díjak, érmek és kalandok ismertetésével egy egész magazint lehetne megtölteni, ezért érdemes áttérni a cukrász artisztikára.
A Cukrász Artisztika Születése és a Guinness Rekord
Családi okok miatt 1988-ban Egerbe költözött. Itt a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat cukrászüzemét vezette, majd a Marcipán cukrászda, később a Kopcsik cukrászda vezetője lett. Itt igazi békebeli hangulatot igyekeztek teremteni, ahol egy finom kávé és sütemény mellett pihenhet meg helybéli és utazó egyaránt.
Aztán jött a privatizáció, és 1995-ben egy csomagban eladták a vállalatot, benne a cukrászdával. Amikor az új tulajdonos közölte az új bérleti díjat, világossá vált, hogy csak a haszon számít, semmi más. Kopcsik Lajos távozott. Sokáig keserűen érezte magát, nem találta a helyét. Aztán Bóta József, az Egri Vendéglátóipari Szakiskola akkori igazgatóhelyettese megkérte, segítsen tanulóinak, akik bemutatóra, versenyre készültek. Tanítsa őket. Fölajánlott a kollégiumban több egymással szomszédos helyiséget, hogy rendezkedjen be ott, és dolgozzon csak nyugodtan. Kopcsik Lajos beköltözött az iskolába, és újra elkezdett dolgozni. Elővette régi kedves ötleteit, terveit, amihez eddig nem volt ideje. Kass János grafikusművész barátja neki ajándékozott vázlatai alapján cukorfejeket formázott. Cukorkártyalapokat rajzolt, ilyesmivel töltötte az időt, azaz a cukrász artisztikával, a cukor művészi megformálásával.
Egyszer megkérték, menjen el Szegedre egy szakmai versenyre zsűrielnöknek. Rendeznének egy alkalmi kiállítást is, és megkérdezték, tudna-e vinni valamit a munkáiból. Kopcsik Lajos felajánlott tizet a műhelyben éppen akkor elkészült alkotásokból. Szóba került, hogy a válogatott már készül a szakácsok és cukrászok következő olimpiájára, és a kollégák kérdezték, nevezne-e, meghirdettek ugyanis egy neki való kategóriát, a cukrász artisztikát. „Miért is ne?” - gondolta, és benevezett azzal a tíz munkával, amit éppen kiállított. Kicsit finomított még rajtuk, mert amúgy is a legtöbb esetben mindenből kettőt készített a versenyekre, ha esetleg az egyik megsérülne, legyen tartalék. Így lett, hogy 1996-ban Berlinben egyszerre 10 aranyérmet akasztottak a nyakába, ami addig nem fordult elő az olimpiák történetében. Később ezzel, és egy 3,5 négyzetméteres cukorképpel bekerült a Guinness rekordok könyvébe is. Rengeteget cikkeztek erről a csodás szereplésről, viszont sok vitát kavart, hogy szabad-e a cukrászművészetet ebbe az irányba fejleszteni, mármint hogy ne az addig megszokott céllal, vagyis fogyasztásra készüljenek a munkák.
Az Ehetőség Kérdése és a Hosszú Életű Cukoralkotások
A „Tényleg, ehetőek ezek a művek?” kérdésre Kopcsik Lajos azt szokta mondani, hogy a cukrászok elszaladtak az alapoktól 100 méterre, ő meg 250-re. 1996 előtt minden versenyműve ehető volt, más kérdés, hogy ezeket egészségvédelmi szabályok alapján nem lehetett elfogyasztani. Közben olyan cukrászati alapanyagokat és módszereket kezdett kikísérletezni, amelyek révén alkotásai hosszú-hosszú évekig változatlan szépségükben gyönyörködtetik az érdeklődőt, így nem vész kárba a sok munka oly hamar. Ennek, amit itt elkezdett, semmiféle szakirodalma nincs, mindent maga próbált ki, kísérletezett színekkel, anyagokkal. Kiindulási alapnak ott volt a tragant, azaz a cukortészta, ami régóta használatos a szakmában. Ezt fejlesztette tovább. Úgy készíti, hogy 4 deci vízhez kever 1 csomag (2,5 deka) zselatinport, és kevergetve felfőzi. A tűzről levéve egy kicsit hűlni hagyja, majd annyi cukorlisztet - ebben keményítő is van, nem csak tiszta porcukor, ezért szereti jobban - ad hozzá, hogy kellőképpen képlékeny maradjon, hasonlóan a friss marcipánhoz. A díszítő glazúr is régi elem cukrászoknál: 1 tojásfehérjéhez kb. 15 deka cukorlisztet kever, és kerül még bele pár csepp ecet is, ami meggátolja, hogy a cukor kikristályosodjon. Tehát ehető lenne, de ki az az őrült, aki meg akarná kóstolni egy ilyen, porcelán keménységűre szilárdult tésztát? Ráadásul át kellett lépnie egy határt, ha azt akarta, hogy hosszabb ideig megőrizzék munkái az állagukat, a formák épek maradjanak, idővel se színeződjenek el, hiszen a marcipán megromlik, az ételfestékek kifakulnak.
Képzőművészeti Alkotások Cukorból és a Marcipánia
A cukorból készült képzőművészeti alkotásokhoz, amelyekhez csak nagyon kevesen konyítanak, Kopcsik Lajos szerint elengedhetetlen a csapatmunka. Az szintén Egerben élő festő- és grafikusművész, Herczeg István az alkotótársa. Mindenesük pedig Sebők Sándor, aki a világon tán az egyetlen cukorcsiszoló mester.
Eger egyik fő attrakciója a Marcipánia és Harangöntő ház, ahol Kopcsik Lajos munkái láthatók. Dédelgetett vágya volt egy marcipán múzeum létrehozása, de miután ilyen több helyen van a világon, gondolta, legyen Marcipánia a neve, ami annyit tesz, az ő világa, az ő „országa”, ahol minden cukorból van. Ez pedig a Harangöntő házban kapott helyet, ami műemléki épület, és az eredeti külső teljes helyreállításával lett felújítva. Rengetegen látogatnak ide, sok-sok külföldi csoportot vonz.
Egy Mester Élete a Cukrászatban és Túl Rajta
Kopcsik Lajos egész élete a cukrászatról szól, de a zene is fontos szerepet játszik az életében. Imádja a zenét, lelkét és szívét melengeti. Az igazi kapcsolata a zenével nem a komolyzenénél kezdődött. Bányász édesapja szépen harmonikázott, a barátja meg hegedűn játszott, gyakran muzsikáltak együtt. Akkoriban nagy pénzt jelentett a családnak a hűségjutalom bányásznapkor. Egy alkalommal, emlékszik, apja 3280 forintot kapott, amiből csak 80 forintot hozott haza, a többiből neki vett egy harmonikát.
Kopcsik Lajos pályafutása során mindvégig támogatta és segítette újabb és újabb cukrásznemzedékek szakképzését, nevelését. 1997-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. Az 1997-ben kiadott Oscar-díjasok című könyv társszerzője volt. 2000-ben a Magyar Televízió a Millenniumi mesék című sorozatában portréfilmet készített róla, 2002-ben újabb portréfilm készült róla, és a Pro Turismo-díjat vehette át. 2004-ben önálló kiállítása volt Stockholmban, amelynek során a közönség előtt is dolgozott. 2005 július 7-én megnyílt a Kopcsik Marcipánia Egerben, és a Német Szakácsszövetség arany életmű díjjal tüntette ki. Még ebben az évben az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend tagja lett. 2006-ban a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete kiadta a munkásságáról szóló A cukrász című könyvet. Még ebben az évben megkapta az Eger Csillaga emlékplakettet, és Kazincbarcika főterén fölavatták azt a márványtáblát, amely Kazincbarcika csillagává emeli. 2006-ban megkapta még a Heves-megyei Príma díjat, majd 2007-ben az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend Nagy Aranykeresztjét. 2008-ban a Marcipánia és Harangöntő Házban megnyílt a Barokk szoba, melynek minden egyes eleme cukorból készült. Munkái megtalálhatók Ausztriában, Németországban, az USA-ban (Hillary Clintonnál), Hollandiában, Dániában (a királynőnél), Horvátországban, Svédországban, Oroszországban (többek közt II. Alekszij pátriárka gyűjteményében és az ortodox egyházi gyűjteményben is), illetve Egerben, a Városháza dísztermében (Magyarország és Eger címere), az Offi házban (a Guinness rekord cukorkép) és természetesen a Kopcsik Marcipániában (barokk szoba és körülbelül 200 kisebb alkotás).
Hargitai György és a Gasztronómia Sokszínűsége
A magyar gasztronómia világában nem csak Kopcsik Lajos nevével találkozhatunk. Hargitai György mesterszakács, séf, a Magyar Konyha egykori főszerkesztője is jelentős alakja a hazai kulináris életnek. Ő az Az én alap szakácskönyvem szerzője, online főzőiskolát működtet, volt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola tankonyhájának konyhafőnöke, dolgozott a Kempinsky Hotelben, és tevékenykedett a Mexikói nagykövet főszakácsaként is. A Príma Konyha magazinokban több mint tízezer receptje, illetve receptgyűjtése jelent meg.
A húsvéti ünnepek kapcsán Hargitai György is szívesen ad receptajánlót. Nagypéntek után véget ér a húsvétot megelőző negyvennapos böjt, és a keresztények már szombaton este fogyaszthatnak húsételt. Húsvét első napjára, vasárnapra Hargitai séf zöldséglevest sonkagaluskával, nyúlragut és töltött kalácsot aján az ünnepi asztalra.
Zöldségleves sonkagaluskával
Hozzávalók (4 főre):
- 1 közepes vöröshagyma
- 1-1 szép petrezselyemgyökér és sárgarépa
- 15 dkg csiperkegomba
- 3-4 evőkanál olaj
- 1,5 liter víz
- 2 húsleveskocka
- 1 kiskanál kristálycukor
- 1 mokkáskanál só
- 1 mokkáskanál őrölt fekete bors
- 2 dl tejföl
- 1 púpozott evőkanál finomliszt
- 2 evőkanál mustár
- fél citrom leve
A sonkagaluskához:
- 1 dl tej
- 1 tojássárgája
- 10 dkg darált füstölt hús
- 4 evőkanál finomliszt
- 1 kisebb vöröshagyma
- fél csokor petrezselyem
- 1 csapott mokkáskanál só
Elkészítés:
- A leveshez való zöldséget megtisztítjuk. A hagymát finomra, a gyökeret meg a répát vékony csíkokra vagy hasábokra, a gombát szeletekre vágjuk.
- Az olajon a hagymát közepes lángon 4-5 perc alatt megfonnyasztjuk. Utána a fölcsíkozott zöldséget rászórjuk, 4-5 percig pároljuk, majd a gombával még 2 percig puhítjuk. A vizet ráöntjük és beledobunk egy leveskockát is. A cukorral ízesítjük, megsózzuk, megborsozzuk, 5 percig főzzük.
- Közben a tejfölt a liszttel meg a mustárral simára keverjük, egy kevés forró levest belemerünk, majd ezzel be is sűrítjük. 1-2 percig forraljuk, végül a citromlével kellemesen pikánsra ízesítjük.
- Amíg a leves fő, elkészítjük a sonkagaluskát. Ehhez először a másik húsleveskockát kb. 1,5 liter vízben fölforraljuk. A tejet a tojássárgájával elkeverjük, majd a húst meg a lisztet hozzáadjuk. A tisztított, lereszelt vöröshagymával és a fölaprított petrezselyemmel fűszerezzük, kissé megsózzuk. Két mokkáskanalat a lobogva forró ételízesítős vízbe mártunk, és a masszát ezek segítségével gömbölygetve beleszaggatjuk. 4-5 percig gyöngyözve főzzük, majd leszűrjük, a levesbe rakjuk, és azonnal tálaljuk.
Húsvéti nyúlragu
Hozzávalók (4 főre):
- 60 dkg nyúlfilé
- 4 evőkanál olaj
- só, őrölt fekete bors
- 2 vékonyabb szál sárgarépa
- 25 dkg csiperkegomba
- 4-5 dkg vaj
- 1 púpozott evőkanál finomliszt
- 6 dl zöldségerőleves (leveskockából is jó)
- 1,5 dl tejföl
- 30 dkg fagyasztott zöldborsó
- mustár
A körethez:
- 1 kg burgonyából főzött krumplipüré
- a tálaláshoz egy kis csokor petrezselyem
Elkészítés:
- A húst 1,5 centis kockákra vágjuk, majd a forró olajon, kevergetve, több részletben megpirítjuk, közben enyhén megsózzuk, megborsozzuk. Szűrőlapáttal kiemelve félrerakjuk.
- A zöldségeket megtisztítjuk, a répát karikákra, a gombát félbe (ha nagyok, akkor cikkekre) vágjuk. A visszamaradó olajban együtt megpirítjuk, szűrőlapáttal kiemeljük. A visszamaradó olajban a vajat fölolvasztjuk, majd a lisztet világosra pirítjuk rajta. Ezt a rántást azután a levessel és a tejföllel fölöntjük, kevergetve simára forraljuk. A borsót, az elősütött húst és zöldségeket beledobjuk, 5-6 percig főzzük. Közben megsózzuk, megborsozzuk, mustárral ízesítjük.
- Hagyományos módon elkészített burgonyapürével tálaljuk, és fölaprított petrezselyemmel behintjük.
Húsvéti töltött kalács
Hozzávalók (8 szelethez), a tésztához:
- 1,5-2 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 40 dkg finomliszt
- 1 mokkáskanál só
- 1 tojás
- 6 dkg vaj vagy sütőmargarin
- 4 dkg kristálycukor
- 1 citrom reszelt héja
A narancstöltelékhez:
- 1 nagy narancs
- 10 dkg kristálycukor
A máktöltelékhez:
- 10 dkg darált mák
- 1-1 evőkanál mazsola és porcukor
- fél citrom héja
- 1 dl tej
A diótöltelékhez:
- 10 dkg darált dió
- 1-1 evőkanál mazsola és porcukor
- fél citrom héja
- 1 dl tej
A nyújtáshoz: finomlisztA forma kikenéséhez: vajA lekenéshez: 1 tojásA sütéshez: 3-4 tojás, egy kevés olaj
Elkészítés:
- A tejet meglangyosítjuk, az élesztőt belemorzsoljuk és fölfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, megsózzuk, és a tojással, az élesztővel, a puha (szobahőmérsékletű) vajjal vagy margarinnal, a cukorral meg a citromhéjjal ízesítve kissé kemény tésztává dagasztjuk. Letakarjuk, langyos helyen 45 percen át kelesztjük.
- Ezalatt elkészítjük a töltelékeket. A narancsot jól megmossuk, majd vékonyan - a belső fehér héját érintetlenül hagyva - meghámozzuk, és a héját egy olyan kicsi lábasba tesszük, amibe éppen csak belefér. A cukrot rászórjuk, egy kevés vizet ráöntünk, és lefödve puhára főzzük. Megvárjuk, amíg kihűl, lecsöpögtetjük, majd megdaráljuk vagy egészen finomra vágjuk. A mákot a mazsolával meg a porcukorral összekeverjük, a citrom reszelt héjával ízesítjük, azután a tejjel leforrázzuk. A diótölteléket ugyanígy készítjük el.
- A megkelt tésztát három részre osztjuk, majd meglisztezett deszkán, egyenként hosszúkásra nyújtjuk. Mindegyik közepére egy csíkban tölteléket púpozunk (egy tésztára egyféle töltelék kerül). A tésztalapokat egyenként föltekerjük, finoman megsodorjuk, és hármas copffonással kalácsot formálunk belőlük.
- Egy 26 centi átmérőjű tortaformát kivajazunk, a kalácsot beletekergetjük, majd a tetejét fölvert tojással megkenjük. Langyos helyen 30 percen át kelesztjük. Sütés előtt tojással még egyszer megkenjük. A formát vízzel félig telt tepsibe állítjuk. 3 vagy 4 tojást alufóliába csomagolunk, kívülről olajjal megkenjük, és a kalács tetejébe nyomkodjuk. Előmelegített sütőben, közepes lánggal (180 ºC; légkeveréses sütőben 165 ºC) 40 percig sütjük. Ezután a formát a még forró tésztáról leemeljük, így nem ázik el.
Hargitai György: A Muffinok Mestere és a Pék álma
Hargitai György nem csak a hagyományos ételek elkészítésében jeleskedik, hanem a sütemények, különösen a muffinok világában is otthonosan mozog. Az A legjobb muffinok című könyv szerzőjeként ismert, és elmondása szerint a muffin az egyik kedvenc édessége, pozitívumait oldalakon keresztül tudná sorolni. Kiemeli, hogy ezerféleképpen variálható, és tíz (néha öt) perc alatt összedobható, megsülni pedig 20-25 perc alatt megsül. Bár könyvében nem talált "különlegesebb" recepteket, számára túl egyszerű volt, almás, diós, csokis, fahéjas muffinok szerepelnek benne, de alapvetően a könnyű elkészíthetőség a célja.
A kiadói sorozatokban megjelent Mesterszakácskönyvek Top-Hill kiadásban (2005, 104 oldal, keménytáblás, ISBN: 9632167325) is számos receptje olvasható. A Pék álma című tortafantázia is egy könyv születését jelenti, amelynek elkészítője és receptjeinek tollbamondója Czermann János. Czermann János, aki többek között a Magyar Konyha című gasztronómiai magazin cukrásziskolájának vezetője, szakmai előéletét tekintve sok-sok évig cukrász volt, jelenleg azonban egy nagynevű szállodánk pékségének vezetője. Az ő álma az volt, hogy az ország legjobb dzsesszdobosa legyen. A könyv pedig azt mutatja meg, hogy nem lett az, hanem megmaradt édes mesterségénél. A kötet a legkedvesebb, legjobb receptjeit tartalmazza, nem alap cukrászkönyvről, hanem válogatásról van szó. Az olvasók reménykedhetnek abban, hogy nemcsak szép, hanem a gyakorlatban is jól használható könyvet kapnak, amit újra meg újra fölütnek, hogy elkészítsék belőle a család kedvenc kókusz- vagy citromtortáját, ananászos csigáját vagy éppen gyümölcskenyerét. A könyv tartalmában szerepel többek között almapuding cserépben, banánkuglóf, borzas szilvás lepény, croissant, cukormentes képviselőfánk, csokoládés fánk, csokoládés-túrós őzgerinc, dobostorta, Esterházy-torta, fahéjas csiga, fatörzs, Fekete-erdői meggytorta, gyümölcskenyér aszalt gyümölcsökkel, húsvéti töltött kalács, karamelles körte köntösben, kávétorta, képviselőfánk, kindli, flódni, kókuszos resztelt, krémesek, kuglóf márványosan, kürtőskalács, lúdlábtorta, mákos-sárgabarackos torta, mákos kukoricatorta cserépben sütve, mézeskalács házikó, mogyorókrémes torta, moszkauer, nagymama cseresznyetortája, narancspuding, orosz krémtorta, piskótatekercs, pozsonyi kifli és tekercs (bejgli), puncsos rétes, Rákóczi túrós lepény, Rigójancsi, Sacher-torta, sajttorta, sárgarépatorta, somlói galuska, tejszínes kókusztorta, tejszínes túrótorta, túrós és almás táska, zabkorpás-csokoládés keksz, zabkorpás-mézes muffin, zabkorpás-narancsos muffin, zabpelyhes-almás lepény, és zabpelyhes-mézes őzgerinc.