A Harry Potter univerzum: Varázslatok és legendás lények mélyreható elemzése

Bevezetés

A Harry Potter világa egy rendkívül gazdag és magával ragadó univerzum, tele varázslatokkal, mitikus lényekkel és olyan történetekkel, amelyek generációk képzeletét ragadták meg. J. K. Rowling zsenialitása abban rejlik, hogy részletesen kidolgozott egy olyan világot, ahol a varázslat mindennapi, mégis rejtett része az emberi társadalomnak. Ez a cikk célja, hogy mélyebben bemutassa ennek a világnak néhány kulcsfontosságú elemét: a varázslatokat, amelyek a történetek mozgatórugói, és a legendás lényeket, amelyek színesítik és kihívások elé állítják hőseinket. A varázslatok és a lények megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudjuk a Harry Potter könyvek és filmek bonyolult szövevényét.

A varázslatok rejtelmei: Eszközök és fegyverek

A Harry Potter történetekben a varázslatok a varázslók és boszorkányok mindennapi életének alapvető részét képezik, legyen szó egyszerű háztartási feladatokról, összetett rituálékról vagy akár életveszélyes párbajokról. A varázslatok sokszínűsége és alkalmazási módja a történet egyik legizgalmasabb aspektusa.

Alapvető és defenzív varázslatok

Az alapvető defenzív varázsige, amelyet Piton tanított másodévben a párbajszakkörön, és azóta a tanulók előszeretettel használnak, az Expelliarmus, a leleplező bűbáj, amelynek célja az ellenfél lefegyverzése. Ez a varázslat rendkívül sokszor kerül alkalmazásra a sorozatban, például Lupin használta Harryn, Ronon és Hermionén a Szellemszálláson, mikor először találkoznak Sirius Blackkel. Ez tanulták először a DS tagjai, ami rávilágít az egyszerűségére és hatékonyságára.

Egy másik fontos defenzív bűbáj a Comikulissimus, amelyet mumusok ellen használnak. Egyszerű varázslat, melynek során a varázsló elképzeli legnagyobb félelmét valamilyen nevetséges formában, miközben kimondja a varázsigét. Ez a varázslat nem csupán védekezésre szolgál, hanem a félelmekkel való szembenézés szimbóluma is.

Főbenjáró átkok és következményeik

A varázslók világában vannak olyan varázslatok, amelyek használata szigorúan tilos, és amelyek súlyos következményekkel járnak. Ezek a Főbenjáró átkok, melyek közül három emelkedik ki: az Avada Kedavra, a Crucio és az Imperio.

Az Avada Kedavra, a Halálos átok, nem lehet ellene védekezni, az áldozat rögtön, nyom nélkül meghal. Ez az átok a sötét mágia megtestesítője, Voldemort egyik kedvelt eszköze.

A Crucio, más néven a kínok átka, az áldozatnak szinte elviselhetetlen kínt okoz, aki vonaglani és rángatózni kezd. Ezt az átkot a halálfalók körében igen elterjedt. A Misztériumügyi Főosztályon Bellatrix felfedezte, hogy Neville azoknak a fia, akiket ő az őrületig kínzott ezzel az átokkal. Később Harry is próbálkozott Bellatrixon, de nem igazán jött neki össze, ami rávilágít a varázslat végrehajtásához szükséges sötét szándékra és az átok erejének belső forrására. Amycus Carrow megpróbálta használni Ginnyn, mikor párbajoztak, ami ismételten megmutatja az átok brutális természetét.

Az Imperio, az Imperius átok, a megátkozott személy akarata ellenére mindent megtesz, amit megátkozója parancsol neki. Nagyon nehéz szembeszállni vele, ami a varázslat pszichológiai hatását emeli ki. Az átok alatt lévő személy szinte bábként mozgatható, elveszítve minden önálló akaratát.

Egyéb varázslatok és bűbájok

A fentieken kívül számos más varázslat és bűbáj is gazdagítja a Harry Potter univerzumot:

• Arania Exhumai: Pókot eltávolító bűbáj.
• Avis: A pálca végéből madarak röppennek elő. Hermione használja a 3. filmben.
• Engorgio: Nagyobb méretűvé varázsoló bűbáj, aminek ellentéte a Reducio, amely a nagyobb méretűvé varázsolt lényt visszanyeri eredeti nagyságát.
• Expecto Patronum: Ezzel a varázsszóval lehet megidézni a patrónust, ami elkergeti a dementorokat. Erről bővebben a "Legendás lények és sötét erők" szakaszban olvashatnak.
• Fidelius: Egy titok mágikus elrelytése egy emberi lélek mélyén. A lélek tulajdonosa a titokgazda.
• Imber Igneo: Tűzeső keletkezik az áldozat feje fölött.
• Immobilus: Hermione ezzel teszi ártalmatlanná a 2.
• Incendio: A negyedik részben Mr. Weasley használja, amikor megérkeznek Dursley-ékhez, és hoppanálás közben tönkreteszik a műlángokkal működő kandallót.
• Legilimens: Piton használja okklumenciaórán. A legilimencia képessége a gondolatok olvasását teszi lehetővé, ami Harry számára különösen nehéz volt, amikor az okklumenciát tanulta. Lehetetlennek találta Pitont kizavarni a fejéből - egészen addig, míg a férfi rá nem talált a Choval való csókolózás emlékére.
• Locomotor Mortis: Lábbalbilincselő átok.
• Lumos: Fényteremtés: A pálca hegyén apró láng lobban fel.
• Morsmordre: Ezzel a varázsigével lehet előidézni a Sötét Jegyet.
• Mobilicorpus: Testek felemelésére szolgáló varázsige.
• Napfény, pitypang, kenderspárga, Legyen ez a patkány sárga!: Ron ezzel a varázsigével akarta Makeszt sárgává változtatni. Persze nem működött, ami a mugli mesék és a varázslat közötti különbségre utal.
• Nox: A Lumos ellentéte, a pálcahegyen lévő fényt oltja ki.
• Obstructo: Nagytestű élőlények megbénítására alkalmas varázslat.
• Oppugno: Táskák kiszakítására alkalmas varázslat.
• Portus: Zsupszkulcs készítése valamilyen tárgyból.
• Precepticus viperatus: Ö öldöklő viperát vetni, hajítani az ellenségre.
• Prior Incantato: A bűbáj megmutatja, hogy egy vizsgált varázspálcával milyen varázslatokat hajtottak végre utoljára. Ennek ellentéte a Deletrius, ami az előhívott varázslatok füstképét tünteti el.
• Relaxo: A kákalagnak nevezett lények elleni átok (szikraeső).
• Reparo: Törött üveget helyreállító varázslat. Molly Weasley, mikor úgy gondolta, hogy Bill haja túl hosszú, némi hajvágás reményében már emelte is a pálcáját. Érdekes, hogy Bill esküvője előtt Molly inkább Charlie hajának hosszúságán problémázott, ami a varázslatok hétköznapi alkalmazására is rávilágít.
• Rictusempra: Csiklandozó bűbáj.
• Riddikulus: Mumusok elleni bűbáj.
• Scourgify: Mosást, szappanozást előidéző bűbáj.
• Serpensortia: Malfoy használja a párbajszakkörön Harry ellen; a pálca hegyéből egy kígyó csúszik elő.
• Silencio: Némító varázslat (5. könyvben említik).
• Sonorus: A hang felerősítésére szolgáló bűbáj, elsősorban kviddicsmeccsek kommentátorai használják. Ennek ellentéte a Silentium, ami normalizálja a beszélő hangját.
• Specialis Revelio: Felfedi a titkokat és rejtett tulajdonságokat.
• Stimula: Ájult személyek magukhoz térítésére alkalmas varázslat.
• Szentivánéji álom: Sikeres elvégzésekor egy olyan helyen tűnhetünk fel párbaj közben, amire ellenfelünk nem számít, például az illető háta mögött. Sajnos ez nem mindenütt alkalmazható. Csak olyan helyre lehet vele teleportálni, ami a varázslást végző személy látóterében van.
• Tarantallegra: A megátkozott személy vad táncba kezd.
• Vingardium leviosa: Röptető bűbáj, levitáció.
• Vitualicus (Vizualicus): A láthatatlan tintával írt szöveg ismét látható lesz.
• Volate e stendery: Tárgyakat lehet vele mozgatni a levegőben.
• Waddiwasi: Lupin professzor használja, amikor a kulcslyukba tömött rágót eltávolítja.
• Wingardium Leviosa: Röptető bűbáj, levitáció.

A varázslatok világa rendkívül komplex, és a varázsszavak gyakran a latin nyelv gyökereiből táplálkoznak, ami mélységet és hagyományt ad a mágiának.

Legendás lények és sötét erők: A varázsvilág élővilága

A varázsvilág nem csak varázslatokból áll, hanem számtalan legendás lénynek is otthont ad, amelyek néha segítik, máskor pedig próbára teszik hőseinket.

Sárkányok: A mágia monumentális őrzői

A sárkányok a varázslóvilág egyik legfélelmetesebb és leglenyűgözőbb teremtményei. A Harry Potter és a Tűz Serlege című kötetben találkozunk velük, ahol a Trimágus Tusa egyik próbáján kell velük szembenézni.

• Kínai Gömbvillám: Az egyetlen távol-keleti sárkányfaj. Külseje igen szembetűnő. Testét sima, vörös pikkelyek borítják, fitos orrban végződő pofáját aranyszínű tüskék veszik körül, szeme látványosan kidülled.
• Közönséges walesi zöldsárkány: Hosszú lángcsóvát tud fújni, akár 15 métereset is. Tojása elefántcsontszínű.
• Magyar Mennydörgősárkány: Kimondottan óriásgyíkszerű testét fekete pikkelyek borítják. Szeme sárga, szarvai és a farkából kiálló tüskék bronzvörösek. Kivételesen hosszú lángcsóvát tud fújni, akár 15 métereset is. Cementszürke tojásának héja rendkívül kemény. Áttöréséhez a kicsinyek kikelésükkor a farkukat használják, amelyen addigra kifejlődnek a tüskék. A magyar mennydörgősárkány kecskét, juhot és - ha teheti - embert eszik. Nagyjából 4-5 méter magas, és a hossza 15 méter. Szárnyfesztávolsága eléri a 8 métert is.
• Norvég Tarajos: Meglehetősen hasonlít a mennydörgőhöz, de nem faroktüskéi vannak, hanem erőteljes, szurokfekete taréjok sorakoznak a gerince mentén. Fajtársaival szemben különösen ellenséges, állománya napjainkra erősen megcsappant. Alig van olyan nagy testű szárazföldi emlős, amit ne fogyasztana el, és - sárkányoktól szokatlan módon - a vízi állatokat se veti meg. Hagrid egy ismeretlentől szerezte, még tojás korában. Az ismeretlen Mógus professzor volt, akibe beleköltözött Voldemort. Mikor Norbert (a norvég tarajos sárkány) kikelt, látták, hogy Draco Malfoy leskelődik utánuk. Draco közbelépése miatt McGalagony tanárnő büntetőfeladatot szab ki a sárkánnyal kapcsolatba került diákokra. Norbertet pedig elküldték Romániába, Charlie Weasleyhez, Ron bátyjához, aki sárkányokkal foglalkozik.

A Titkok Kamrájának szörnyei: Baziliszkusz és Akromantula

A Baziliszkusz a J. K. Rowling által megálmodott Harry Potter regényekben a Titkok Kamrájában rejlő szörny. Pillantása halálos, de még valamilyen módon tompított tekintete (tükörképe, kísérteten keresztül) is kővé dermedést vált ki. 1943-ban, amikor először nyitotta ki Tom Rowle Denem a Titkok Kamráját, megölt egy lányt, aki később szellemként kísért abban a női vécében, amelyben meghalt. „A kies honunkban leledző temérdek félelmetes bestia és szörny-állat között aligha akad tsodásb és halálosb fajzat, mint a Baziliskus, más néven a Kígyók Királya. Ezen tsúszómászó, mely gyakorta giganticus méreteket ölt, száz-évekig is elélhetik. Böltsője a tyúknak tojása, mellyen varangyos béka kotlik. Gyilkos fegyvere is felettébb tsodás, hisz halálos méregtül tsepegő foga mellett a nézése is halált hozó: valamely ember vagy állat tekintetének tüzébe kerül, nyomban életét veszíti. A pókok menekülnek a Baziliskus elől, mert emez gyűlölt ellenségük.” Harry Potter második roxforti tanévében sorozatos támadások érik a mugli születésű diákokat, akik kővé dermednek. Binns professzor (a filmben McGalagony professzor) elmondja a diákoknak, hogy a legenda szerint „Mardekár szörnyetege” van a Titkok Kamrájában. Amikor elrabolják Ginny Weasleyt, Harry és Ron valamint kényszerűségből Lockhart professzor elindul a kamrába. Csak Harry jut el a kamrába, ahol Voldemort emlékképe már várja és ráuszítja a baziliszkuszt.

Az Akromantulák óriás méretű, embernél nagyobb pókok. Intelligensek, képesek megtanulni az emberi beszédet, ugyanakkor veszélyesek, mivel az emberi fajt zsákmánynak tekintik. A baziliszkuszoktól félnek. Aragog a Harry Potter-könyvekben szereplő óriáspók, Hagrid neveltje. Harryék kifaggatják, és ő elárulja, hogy nem ő az a szörny, amely a Titkok Kamrájában rejtőzik, pusztán az óriás Hagrid roxforti "háziállata", de aztán Tom Denem vádja alapján, miszerint a gyilkos szörny Hagridtól származik, utóbbit kicsapják a Roxfortból. A hatodik könyvben meghal Aragog.

Dementorok: A reménytolvajok

A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. A dementorok külsőre emberszerűek, körülbelül három méter magasak, fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Csak hullaszerű kezük, és néha az arcuk látható. A dementorok vakok, szemük helyett csak szemüregük van, szájuk helyén pedig egy lyuk, mely legszörnyűbb fegyverük, a dementorcsók végrehajtására szolgál. A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekből táplálkoznak. Megjelenésükkor szinte megfagy a levegő. Az emberek ilyenkor átélik legszörnyűbb emlékeiket. A különösen érzékenyek el is ájulhatnak a dementorok jelenlétében. A dementorokat valószínűleg varázslók hozták létre, mesterséges lények. Gombamódra szaporodnak, fagyos levegőt keltve a közelükben. Mivel kevéssé intelligens, viszont igen kegyetlen lények, megfelelőek a rabok őrzésére. A muglik nem látják a dementorokat, de rájuk is ugyanolyan hatással vannak.

Védekezni a Patrónus-bűbájjal lehet ellenük. A bűbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erőtér, a jó emlékekből táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként működik a dementorok ellen. Megidézésekor egy kellemes emlékre kell gondolni. A patrónusok különböző állatalakban jelennek meg. Az erősebbek elriasztják, a gyengébbek csak hátráltatják a dementorokat. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé. A patrónus bűbáj varázsigéje: Expecto Patronum!

A dementorok először a harmadik Harry Potter-kötetben jelennek meg. A Roxfortot őrizték a szökött rab, Sirius Black betörése ellen. Harry minden velük való találkozáskor szülei életének utolsó pillanatait hallotta. Először a vonaton találkozott dementorral, amelyet Remus Lupin professzor elriasztott. Később egy kviddicsmeccsen jelentek meg, ennek következtében Harry leesett a seprűjéről. Lupin professzor elvállalta, hogy megtanítja neki a Patrónus-bűbájt, amellyel védekezhet ellenük. Harry patrónusa egy szarvas alakjában jelent meg (apja is szarvassá tudott változni). Sirius Black kiszabadítása után megtámadták őket a dementorok, Harrynek nem sikerült megidéznie a patrónust. A jövőből visszatért önmaga azonban megmentette őket. Az ötödik kötetben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyták az Azkabant, és csatlakoztak Voldemorthoz.

További legendás lények

• Bólintér: Faőrző bestia, főként varázspálcának való fákon él. Fatetűvel, alkalmanként tündérmanótojással táplálkozik. A bólintér ránézésre nem tűnik harciasnak, de ha felmérgesítik, megpróbálja kiszúrni az ember szemét az ujjával, amely igen éles és hegyes.

• Bolyhoska: A kitalált Harry Potter-univerzum egy szereplője. Egy hatalmas háromfejű kutya, akinek a gazdája Hagrid. Ő őrizte a földalatti szobát, ahol a bölcsek köve el van rejtve az első részben. Egyetlen módon lehet kijátszani: ha zeneszót hall, elalszik. A Harry Potter és a bölcsek kövében Harry, Ron és Hermione véletlenül belerohannak, amikor menekültek Argus Frics, a gondnok elől. Később, amikor Harryék lemennek a lejáróhoz, hogy megakadályozzák, hogy a bölcsek kövét elvigyék, egy furulyával altatják el a szörnyet. Egy eldobott hárfát látnak a teremben, amelyet az előző behatoló hagyott ott. A könyvből készült filmben nincs furulya, a kutya azért alszik, mert egy megbűvölt hárfa játszik magán. A kő megvédése, majd a megsemmisítése után már nem volt szükség Bolyhoskára, ezért kibocsátották a Tiltott Rengetegbe.

• Durrfarkú szurcsókok: Skorpiószerű szörnyetegek, amelyeknek mérges fullánkjuk van, és tüzet lőnek a farkukból. Rubeus Hagrid tenyésztette ki őket, Rita Vitrol állítása szerint a mantikor és a tüzes rák keresztezéséből.

• Fawkes: A Harry Potter-könyvekben Albus Dumbledore madara, egy gyönyörű, vörös és arany színű főnixmadár, amely hamvából éled mindig újra és újra. (A színei azonosak a Griffendél-ház színeivel.) Könnye gyógyító erejű, hangja reményt kelt a jókban, a gonoszokat azonban elijeszti. Hatalmas súlyokat bír el. Megjelenik a Főnix Rendjében is - ő figyelmezteti Dumbledore-t, hogy Dolores Umbridge elhagyta az irodáját.

• Házimanók: 60-90 cm magas emberszerű lények vékony kezekkel és lábakkal, torz, túlméretes fejjel és szemekkel. Óriási fülük denevérszerű, csúcsos, szemük dülledt, hangjuk vékony és sipító. Általában rongyszerű ruhákat viselnek, vagy párnahuzatot húznak fel ruha gyanánt. Magukról harmadik személyben beszélnek. Engedelmesek, szófogadóak, mindig azt kell tenniük, amit a gazdájuk parancsol - még ha nem is szeretnék megtenni. A házimanók számára a gazdájuk parancsa a legfőbb törvény. A házimanók más mágiával rendelkeznek, mint a varázslók. Képesek olyan helyeken is hoppanálni vagy dehoppanálni, ahol a varázslók nem (például a Roxfortban).

• Hippogriff: Egy sasfejű, lótestű nagybestia. A nehezen szelídíthető varázslény Európából származik. Megközelítésekor az állattal szemkontaktust kell létesíteni, és ha ez sikerült, meg kell hajolni előtte, hogy jelezzük békés szándékunkat. A hippogriff elsősorban a földből kikapart rovarokkal táplálkozik, de szívesen elfogyaszt madarakat és kisebb emlősöket is. Fészkét a földön építi, s egyetlen, nagy, törékeny héjú tojást rak, melyből alig 24 óra múlva kikel a hippogriff fióka. A Harry Potter sorozatokból legismertebb hippogriff Csikócsőr (Buckbeak) névre hallgat, de később a Szilajszárny nevet kapja. Sűrű a tollbundája és fényes szőre nagyon szépen csillog, a szeme pedig narancsszínű. Csikócsőrt a harmadik kötetben ismerhetjük meg, ahol Malfoyék ármánykodásának hatására Csikócsőrt halálra ítélik, mert megkarmolta Draco Malfoyt. Azonban Harry és Hermione az időnyerővel visszatekeri az időt, és megszöktetik, és Sirius Black a hippogriff hátán menekül el. Utóbb Csikócsőrt Szilajszárnynak nevezték át. Az ötödik részben Sipor megsebezte, mert ezt a parancsot kapta az egyik halálfalótól.

• Inferusok: Olyan holttestek, melyeket egy sötét varázsló bűbáj segítségével eszközként tud használni. Az inferusok nem élnek, bábként mozgathatók az őket uraló boszorkány vagy varázsló kívánsága szerint. Gondolkodni sem tudnak ennek megfelelően, egy megadott primitív feladatot képesek végrehajtani, melyet az őket irányító varázsló adott ki. Voldemort egyik horcruxát inferusok őrzik, ezek egy tengerparti barlang tavában várják, amíg a fogát a horcruxra fenő illető óvatlanul hozzáér a tó vizéhez, ekkor kiemelkednek a vízből és magukkal rántják az illetéktelen behatolót, hogy gyors halála után az ő soraikat gyarapítsa.

• Kákalagok: Kis méretű víziszörnyek. Hosszú ujjaikkal megragadják és a mélybe húzzák az embereket. Arcuk csúf, fejükön két szarv található. Először a harmadik részben esik szó róluk, ahol Remus Lupin megtanítja a diákoknak, hogy kell őket legyőzni. Ezután a negyedik részben is találkozunk velük, ahol a Trimágus Tusa második próbája során Harry Potter lemerül a Roxfort mellett található tóba, és ott egy csapat kákalag rátámad.

• Kentaurok: A görög mitológia kentaurjaihoz hasonlóan félig ló, félig ember lények. Firenze egy kentaur, aki először a Harry Potter és a bölcsek kövében jelenik meg, amikor Harryéket büntetőmunkára viszik a Tiltott Rengetegbe, és Firenze megmenti Harry Potter életét Voldemorttól. Legközelebb a Harry Potter és a Főnix Rendje című kötetben szerepel, ahol ő tölti be a jóslástantanári posztot a Roxfortban Sybill Trelawney helyett, akit Umbridge elbocsátott az állásából.

• Leprikónok: Piros mellényes, lengő szakállú emberkék, aranyszínű vagy zöld lámpással. A Harry Potter és a Tűz Serlege kötetben találkozunk velük, 1994 augusztusában, a négyszázhuszonkettedik kviddics világkupa döntőjén, mint az ír válogatott kabaláival. Az általuk a közönség közé szórt aranypénzek egy idő (kb. egy óra) után eltűnnek.

• Mumus: Egy alakváltó lény a Harry Potter univerzumban. Mindig olyan alakban jelenik meg, amitől a hozzá legközelebb álló személy fél. Először a harmadik kötetben jelenik meg.

• Óriások: Emberszerű lények, nagyjából 7-8 méter magasak. Többnyire rosszindulatúak, erőszakosak, az emberevés sem idegen tőlük. Mégis, legalább két esetben megtörtént, hogy óriások és emberek frigyre lépjenek: Rubeus Hagrid és Olympe Maxime egyaránt félóriások. Törzsi társadalomban élnek, amelyet a gurgnak nevezett törzsfőnök irányít. Gróp Hagrid féltestvére, aki óriásgyerek, Hagrid szerint "kicsi és gyámoltalan", hiszen „csupán” 5 méter magas. A hatodik részben a vadőr már tanársegédet akar csinálni féltestvéréből. Gróp a roxforti csata közben beröpíti Hagridot és Agyart a Roxfortba az egyik ablakon keresztül.

• Furkász: A Legendás állatok és megfigyelésük című könyvben képzett varázslóra nem veszélyes besorolásúak. Nagy-Britanniában őshonos. Bolyhos szőrű, fekete lények, pofájuk feltűnően hosszú orrban végződik, mellső lábuk vége pedig ásószerűen ellaposodik. Imádják a fényes dolgokat. A koboldok föld alatti kincsek előásásához használják. Habár a furkász szelíd állat, lakásban nem tartható, mert nagy felfordulást okoz szenvedélyes kincsgyűjtő vágyával. A Harry Potter és a Tűz Serlege című kötetben tűnnek fel. Hagrid szórakoztatja velük a negyedéves diákokat úgy, hogy 100 leprikón-aranyat ás el, és az a diák nyer a versenyben, amelyiknek a furkásza a legtöbbet találja meg.

• Sellők: Világszerte találunk, bár külsejük épp oly változatos, mint az embereké. Akárcsak a kentaurokéról, a sellők életmódjáról, szokásairól is vajmi keveset tudunk. A sellő nyelvet beszélő varázslók szerint magas szervezettségi szintű, az élőhely függvényében változó létszámú csapatokban élnek, s egyes közösségek lakóépületei valódi remekművek. A legrégebbi feljegyzésekben említett sellők a görög szirének és tritónok. A mugli irodalomban és festészetben oly gyakran ábrázolt gyönyörű hableányok a melegebb vizek lakói. Énekük a víz alatt gyönyört nyújt, de a szárazföldön visszataszító. A roxforti fekete tóban élnek, a Trimágus Tusa bajnokai megküzdöttek azokért a foglyokért, akiket a sellőkre bíztak, hogy szerezzék meg tőlük őket és a kákalagoktól. A prefektusi fürdő ablakán is volt egy sellős kép, mely varázslat hatására mozgott. Hisztis Myrtle a lefolyókon át utazik a tóba és örökké kizavarják őt, mert háborgatja őket.

• Thesztrálok: Nagyméretű, lóra emlékeztető mágikus lények. Csak olyan emberek láthatják őket, akik már láttak valakit meghalni. Testalkatuk sovány, csontjaik jól láthatóak, fekete bőrük lazán tapad testükhöz. Lapockatájékuknál egy pár csontos, bőrhártyával borított szárny helyezkedik el, melyek elég nagyok az állat levegőbe emeléséhez. Fejükben, mely a sárkányéhoz hasonlít, merev tekintetű, pupillátlan, fehér szem ül. Nagyon nehéz megszelídíteni őket, ám ha ez sikerül, utazásra tökéletesen megfelelnek, mert kiválóan tájékozódnak és gyorsan repülnek.

• Vélák: Emberszerű lények, szőke hajú, kivételes szépségű nőknek néznek ki. Ha egy férfi a közelükbe kerül, azonnal csillapíthatatlan vonzalmat érez irántuk. Ha megdühödnek, csúf, madárszerű arcuk lesz, és tűzgolyókat dobálnak ellenségükre. Az első jóslástanóra előtt Parvati a szempilláit göndörítgette, hogy jobban mutasson Firenze előtt, ez is a vélák varázsának erejét mutatja.

• Vérfarkasok: Vagy farkasemberek olyan beteg emberek (muglik vagy varázslók), akik minden teliholdkor farkasszerű szörnyeteggé változnak. A vérfarkas-betegség harapás útján terjed. Először a hatodik kötetben jelenik meg, Hermione és Lupin is említi. A kötet végén ő is ott van a csillagvizsgáló toronyban, mikor Dumbledore meghal.

A Harry Potter univerzum lényei nem csupán háttérfigurák, hanem aktív résztvevői a történeteknek, amelyek mélyítik a mitológiát és új dimenziókat adnak a szereplők kalandjainak.

tags: #harry #potter #egyel #csigat