A Zsemleszínű és Egyéb Különleges Szőrű Kutyafajták Világa

A kutyák rendkívüli sokféleséget mutatnak a szőrzet színében és mintázatában, ami részben a háziasítás és a tenyésztés hosszú évezredei során alakult ki. Azonban a kutatók legújabb felfedezései arra utalnak, hogy a szőrzet színének eltérései jóval régebbre nyúlnak vissza, mint azt korábban gondolták.

A Szőrszín Genetikai Titkai: Az ASIP Gén Szerepe

A kutyák egyedi szőrszínüket elsősorban az agouti-signaling protein, röviden ASIP nevű géntől nyerik. Ez a gén felelős a sárga és fekete pigmentek mennyiségének és változatosságának szabályozásáért számos emlősben. A sárga árnyalatot pheomelaninnak, a fekete árnyalatot pedig eumelaninnak nevezik. A szőrzet színmintái e két pigment szabályozott előállításának eredményeként alakulnak ki.

Az ASIP gén által szabályozott 5 színváltozat, vagy fenotípus a következő: domináns sárga, árnyalatos sárga, agouti, fekete nyereg és fekete hát. Érdekes módon, a kutatók korábban úgy gondolták, hogy a szőrzet színének eltérései azután kezdtek kifejlődni, hogy az emberek elkezdték háziasítani, majd tenyészteni a kutyákat. Azonban a mutációk egy olyan állati őstől származnak, amely körülbelül 2 millió évvel ezelőtt vált el a szürke farkasoktól. Ez hatalmas ugrás az időben, ugyanis a háziasítást körülbelül 40 ezer évvel ezelőttre teszik.

Domináns és Árnyalatos Sárga Szőrzet

A domináns sárga bundája van például az akitának, a basenjinek és a labradornak. Ez a mintázat a sarki farkasokkal közös, és a mai kutyák akkor örökölték meg, amikor a leszármazási vonal 2 millió évvel ezelőtt szétvált. Az árnyalatos sárga szőrrel büszkélkedhet a skót juhászkutya és a leonbergi. A tudósok szerint a világosabb szőrszínek, mint a domináns sárga és az árnyalatos sárga, kedvezhettek az ősöknek, méghozzá úgy, hogy a havas környezetben vadászat közben jobban rejtve maradhattak így. Elképesztő erre gondolni, de ezek az árnyalatok sokat segítenek abban, hogy biztosabb képet alakítsunk ki arról, hogyan nézhettek ki ezek az állatok 2 millió évvel ezelőtt, és milyen életvitelt élhettek. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a színmintáknak a kialakulása a kutatók között már hosszú évek óta vita tárgyát képezik. „Eleinte meglepődtünk, amikor felfedeztük, hogy a fehér farkasok és a sárga kutyák szinte azonos ASIP DNS-konfigurációval rendelkeznek. De még jobban meglepődtünk, amikor kiderült, hogy ez a konfiguráció több mint 2 millió éves” - mesélte Chris Kaelin, a HudsonAlpha Biotechnológiai Intézet kutatója. Ha lehet fokozni a meglepetéseket, arra is rájöttek, hogy a farkasok és a kutyák eggyel több dologban egyeznek olyan távolról kapcsolódó fajokkal, mint az aranysakál vagy a prérifarkas. Tosso Leeb, a tanulmány egyik társszerzője kifejtette, hogy lenyűgöző, hogy a már kihalt fajból származó DNS egy kis darabkája még ma is megtalálható a sárga árnyalatú kutyákban.

Agouti, Fekete Nyereg és Fekete Hát Mintázatok

A csehszlovák farkaskutya és a malinois bundája agouti, melynek különlegessége, hogy akkor fordul elő, amikor egynél több pigment van jelen minden szőrszálon. Fekete nyereg mintázattal a német juhászkutya és például a beagle rendelkezik. Fekete háta pedig többek között a berni pásztorkutyának és az erdélyi kopónak van. Az utóbbi abban különbözik az előbbitől, hogy ezeknek a fajtáknak a hátát nagyobb részben fedi fekete szőrzet, szinte az egész testüket beborítja. Általában ezeknél a fajtáknál megfigyelhető a jelentősen eltérő árnyalatú has vagy mancsok. A fekete színű kutyák szőre pigmentált, orrtükrük sötétfekete vagy sötétbarna, a szemük szivárványhártyája is pigmentált - a barna különböző árnyalatai, szürke vagy kék. Fekete a puli, a mudi, az újfundlandi, a cocker spániel, a pomerániai törpe spicc, a törpe, a közép- és az óriás schnauzer, a briard, a labrador retriever, a csau-csau, a whippet, az angol agár stb. Az említett fajtákban a fekete tiszta formában fordul elő. Egyes fajták fekete bundáját gyakran fehér jegyek tarkítják.

Kétszínű és Háromszínű Kutyafajták

A kutyák egy-, két- és háromszínűek lehetnek. A kétszínű kutyák (bikolor) általában a fehér és a sárga különböző árnyalataiban fordulnak elő. Kétszínű az úgynevezett rajzos szőrzet is, amikor a végtagok, a fej különböző részei sárgák, a hát és a fej egyes részei pedig feketék; rajzos a dobermann, a német juhászkutya stb. Kétszínű a tigristarka vagy tigriscsíkos kutya is.

A háromszínű kutyák (trikolor) bundáján a fekete, a vörös és a fehér színek különböző foltokban fordulnak elő. Előfordul még a márvány- vagy harlekinszőrzet, ahol fehér alapon fekete foltok találhatók (ilyen például a dog), valamint a pettyes, ahol fehér alapon kisebb fekete foltok vannak az állaton.

A háromszínű bunda viszonylag gyakori a kutyák körében. Mindez igazán egyedivé teszi a trikolor kutyafajták megjelenését. Nézzünk meg néhányat közülük:

1. Berni pásztorkutya: Ezt a mackóra emlékeztető nagytestű kutyafajtát talán senkinek nem kell bemutatni. Személyiségét leginkább barátságos és jámbor tulajdonságai határozzák meg, tökéletes családi kutya. Lojális, nyugodt, sosem agresszív. Gyerekek és más kutyák mellett is nagyszerűen tartható. Trikolor bundája a fekete, fehér és barna kombinációjában mutatkozik meg, melyek közül a fekete a domináns szín.
2. Ausztrál juhászkutya: Az elmúlt években kiemelt népszerűségnek örvend. Közepes méretű, izmos és hosszú bundával rendelkezik. Sűrű aljszőrzetét gyakran hullámos réteg követi, amely 16 eltérő színkombinációban található meg. Ezen kombinációk alapszínei a fekete, a kék, a vörös és a bézs - valamint ezek márványos árnyalatai. Munkakutya jellege miatt kiemelten sok fizikai aktivitást igényel.
3. Csivava (Chihuahua): A lista legkisebb kutyája súlya 1-3 kilogramm között van, szőrét tekintve rövid- és hosszúszőrű változatot is találhatunk. A trikolor jellemzőt tekintve leggyakrabban a fehér, világos- és sötétbarna, valamint fekete színek keverednek bundájában.
4. Papillon: Hazánkban talán kevésbé ismert, de igazán különleges megjelenésű kutya, 3-5 kilogrammos súllyal. Jellegzetes kinézetét elsődlegesen felálló, hosszú szőrrel borított füleinek köszönheti, melyet sokan pillangóhoz hasonlítanak. Nyitott, barátságos, élénk és társaságot igénylő kutya, nem mellesleg a legokosabb kistestű kutya az uszkár után.
5. Pembroke Welsh Corgi: A II. Erzsébet királynő által ismertté tett fajta manapság nagyon népszerű választás. Hosszú testének és termetéhez képest igencsak rövid lábainak, valamint felálló, háromszög füleinek köszönhetően egyedi megjelenésű. Eredetileg terelő kutyaként tartották.
6. Beagle: A kopók közé tartozik, állatok kiszagolására tenyésztett fajta. Nagyon intelligens, barátságos és társaságkedvelő kutya, emiatt családosok mellé is bátran választható. Vadászösztöne erős, ami sok mozgást és szellemi fárasztást igényel.
7. Basset hound: Egyedi megjelenése senkinek nem ismeretlen: rövid lábak, masszív test, kimondottan hosszú, lelógó fülek és szomorú tekintet. Nyitott és barátságos, emberekkel és állatokkal egyaránt nagyszerűen együtt élő fajta.
8. Cavalier King Charles spániel: A legcukibb kutyusok közé tartozik. Bundája színét tekintve a leggyakoribb variációk a fekete, vörös, cser és fehér színeket mutatja. Szőre hosszú, hullámos és selymes. Kiegyensúlyozott személyisége nagyon barátságossá teszi ismeretlen kutyákkal és idegenekkel szemben.
9. Angol bulldog: Teste zömök és tömzsi, lábai rövidek és feje viszonylag nagy. Kinézetével ellentétben egy vidám és barátságos kutyát kaphatunk személyében, amely igényli a gazdája társaságát és az otthon nyugalmát.
10. Shetlandi juhászkutya: Kinézetre a skót juhász kis méretű verziója, azonban valójában nincs kapcsolat közöttük. Juhászkutya létére is kimondottan nagy a mozgásigénye, nagyon élvezi a kint töltött időt.
11. Boxer: Igazán energikus, emberközpontú és szeretetéhes. Színe legtöbbször sárga vagy vöröses, fehérrel keveredve, sokszor csíkokkal tarkítva.
12. Ausztrál pásztorkutya: Közepes termetű, erős testalkatú kutya. Nagyon intelligens és aktív kutya. Ismeretlenekkel és más kutyákkal szemben bizalmatlan, őrző-védő ösztöne könnyen előjön.
13. Collie (Skót juhászkutya): Igazán barátságos, ragaszkodó személyiség jellemzi. Bundája vastag aljszőrzet és azt fedő hosszú sima bunda takarja, amely a fehér, vörös, kék és fekete színeket kombinálja.
14. Basenji: Afrikából származó fajta, kevésbé ismert. Személyisége könnyen belopja magát bárki szívébe, hiszen egy nagyon vidám és élénk fajta. Elegáns, vékony és testfelépítés jellemzi.
15. Rottweiler: Robusztus és határozott megjelenésű, nagy méretű fajta. Őrző-védő múltja miatt éber és néha bizalmatlan idegenekkel és más kutyákkal szemben.

Göndör Szőrű Kutyafajták: A KRT71 Gén Munkája

A göndör szőrű kutyafajták fodros bundája egy géntalálkozásnak köszönhető, emiatt az ilyen kutyusok ritkábbak, mint az egyenes vagy hullámos szőrű társaik. Akkor alakul ki, ha az úgynevezett KRT71 gént mindkét szülő, vagyis az apa és az anya is hordozza. Sok állatbarát kifejezetten a göndör szőrű kutyafajták mellett teszi le a voksot. Ezen pedig nem is lehet csodálkozni, hiszen a hullámos fürtök kedvességet árasztanak magukból, és beletúrni is remek érzés a szőrzuhatagba. A fürtöket rengetegen szeretik, ráadásul az állat számára is sok előnnyel járhat. Egy göndör szőrű kutya például jellemzően jobban viseli a hideget, ha pedig támadás érné, akkor kevésbé sérülékeny. A cukiság gyakran találkozik a kis mérettel, de közepes méretű ebek között is találni olyanokat, amelyeket a legtöbben csak dögönyöznének. A göndör szőr ehhez még inkább hozzájárul.

Kis méretű göndör szőrű fajták

• Bichon havanese: Hazájában, Kubában, valamikor az arisztokrata családok kedvence volt. Nem csak szereti, de el is várja, hogy kényeztessék, simogassák, cirógassák. Játékos és vidám természete beragyogja a mindennapokat. Naponta többször is meg kell mozgatni, a kutyasportokat pedig különösen szereti. Mindössze 20-28 cm magasra növő kiskutyus.
• Bolognese: Mindössze 1-4 kilogrammot nyomó igazi öleb, amely kisebb lakásokban is nyugodtan tartható. Csak fehér színben érhető el, ami miatt leginkább egy vattapamacsra hasonlít. Játékos és vidám természetű, ami miatt remek családi kutya. Kevés mozgásigénye miatt nyugdíjasoknak is ajánlható. Kifejezetten okos és szeret is tanulni.
• Uszkár: Többféle méretben is létezik, bárki számára ideális választás lehet. Csak méretükben különböznek, a temperamentumuk ugyanolyan, okosak és szeretnek tanulni. A futás mellett a különböző kutyasportokat is kifejezetten kedvelik.
• Bichon frisé: Ez a kis gombóc a szó szoros értelmében öleb, mivel imádja, ha kézbe veszik és simogatják. Kifejezetten elvárja a törődést, cserében pedig sok szeretettel és vidámsággal ajándékozza meg a családtagjait. Gyerekek mellé szintén ideális választás. Mozgásigénye nem jelentős, akár napi egy sétával is beéri.
• Bedlington terrier: Leginkább egy megnyírt kis birkára emlékeztet, így jogosan kerülhet a legcukibb göndör kutyusok kategóriájába. Valamikor patkány- és vidravadászatra tenyésztették ki őket. 40 centiméteres magasságra is megnő.
• Lagotto Romagnolo: Ez a gyapjas cukiság 24 és 36 cm magasságig nő meg, sűrű, göndör szőre pedig dögönyözni való külsőt kölcsönöz neki. Több színben, köztük gesztenye és egyszínű fekete variációban is megtalálható. Mivel intelligens és könnyen tanítható, ráadásul nagyon békés természetű, ezért első kutyásoknak is nyugodtan ajánlható.

Közepes méretű göndör szőrű fajták

• Pumi: Rendkívül intelligens, gyakorlatilag mindenre megtanítható és a kutyasportokban is jeleskedik. Évszázadokig pásztorkutyaként használták. Erős őrző-védő ösztönei miatt házőrzőként is remekül megállja a helyét.
• Barbet (Francia vízi kutya): Meglehetősen ritka fajta, eredetileg azért tenyésztették ki, hogy a mocsaras, lápos vidékeken segítsen a vadászoknak és visszahozza a lelőtt madarakat. Sűrű, bozontos bundája megvédi a hidegtől, így elsősorban kint érzi jól magát.
• Amerikai vízi spániel: Ezt a ritka amerikai kutyafajtát az amerikai Wisconsin állam mondja magáénak. Eredetileg vízi vadászatra, és vízhez köthető munkák elvégzésére tenyésztették ki. Rendkívül barátságos és szeretetteljes, rajong a családjáért.
• Puli: Bátran lehet a világ legszerethetőbb kutyái közé sorolni! Ez a raszta szeretetbomba mindenre figyel, a gyerekekkel imád játszani és vigyáz rájuk. Kizárólag udvaron szabad tartani.
• Kerry blue terrier: Írországból származó, eredetileg munkakutyának szánták, de ma már családi kedvenc. Rágcsálók vadászatában ugyanúgy tehetséget mutat, mint a juhok terelésében. Szőre nem hullik.
• Spanyol vízi kutya: A régi időkben Andalúziában a halászok szolgálatában állt, de terelőkutyaként is alkalmazták, ma pedig teljes értékű családi kutyaként funkcionál. Kiemelkedő intelligenciával rendelkezik és könnyen tanítható fajta.

Nagy méretű göndör szőrű fajták

• Portugál vízi kutya: Ez a hipoallergén fajta dupla szőrrel rendelkezik, ezért is bírta olyan jól régen a halász életet. Magas a mozgásigénye, az energiáit pedig le kell kötni. Szeret tanulni, de viszonylag sértődékeny.
• Ír vízi spániel: Ezt a népszerű göndör szőrű kutyát valamikor rágcsáló- és kacsavadászatra tenyésztették ki. Virgoncságát leszámítva nagyon fegyelmezett tud lenni és minden körülmény között jól viselkedik.
• Göndörszőrű retriever: Rendkívül intelligens és imád feladatot teljesíteni, Ausztráliában például a mai napig használják vízi mentésre. Marmagassága elérheti a 70 centimétert és kiváló fizikummal rendelkezik.
• Komondor: Sokkal inkább hasonlít egy fürtös felmosórongyra, filces szőre csak akkor gubancolódik, ha nincsen kezelve. Ez a csodálatos magyar kutyafajta munkára született. Kizárólag kinti tartásra alkalmas.
• Flandriai pásztorkutya: Meglehetősen intelligens, ami mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy számos dologra alkalmazható. Tartása csak kint lehetséges, a mozgásigénye pedig nagy.
• Orosz fekete terrier: A II. Világháború végén, kifejezetten munkára tenyésztették ki. Ennek az erős, csupa izom ebnek a marmagassága elérheti a 72 cm-t, a súlya pedig a 70 kg-ot is. Tökéletes házőrző.
• Chesapeake bay retriever: Annak idején kacsavadászatra tenyésztették ki, de ma is gyakran használják erre a célra. Lételeme a mozgás, a vizet pedig egyenesen imádja.

Az Erdélyi Kopó: Egy Kihívásokkal Teli Fajtatörténet

Az erdélyi kopó története bővelkedik fordulatokban: volt az erdélyi urak kedvence, aztán Ceausescu ellensége, volt a kiállítások sztárja, mára pedig végóráit élő ebfajta. Groteszknek hat, mégis igaz, hogy ha a papírmunka rendben menne, ez lehetne a tízedik magyar kutyafajta. Két évtizede a zsemlesárga erdélyi kopó nevét még kiejteni sem volt szalonképes kutyás körökben, pedig egy élő, létező, genetikailag homogén, küllemében egységes, a vadásztudományában többször bizonyított, felépítésében szilárd, egészséges kutyafajtáról van szó. Egyedszáma sajnálatosan megcsappant ugyan, de még mindig felette van az egy fajtától elvárt minimumnak. A fajta hazája - nevéből adódóan - Erdély. Ilyen ábrázolást találunk a 13. századból származó Képes Krónikában, vagy Újfalvi Sándor székely országgyűlési képviselőről készült lovas portréin is.

A II. világháború után hatalomra került román rezsimek vezetői - különösen Ceausescu - ellenséget láttak a vadászkutyákban, különösképpen a magyarsághoz kötődő erdélyi kopóban, így dúvadnak minősítve ahol érték, irtották. Mikó Diána hivatása iránt szobrászművész, saját magát nem tartja ebtenyésztőnek, sokkal inkább fajtamentőnek.

Dr. Bogdánné Nagy Viktória családjának tapasztalatai szerint a zsemlesárga erdélyi kopó "Dió" a család negyedik tagja, valamint a környék legismertebb és legkedveltebb kutyája. Amikor kertes házba költöztek, nagyobb testű kutyát kerestek, és természetesen magyar kutyafajtát szerettek volna. Szinte azonnal az erdélyi kopóra esett a választásuk, eleganciája és határozott karaktere miatt. Az első kutyájuk Basa, egy hatalmas, fekete cser erdélyi kopó lett. Amikor 10 évesen meghalt, szabályosan belebetegedtek. Egy év után, amikor új kutya után néztek, már nem is jöhetett más szóba, csak az erdélyi kopó. Ekkor találkoztak először a zsemlesárga változattal Mikó Diána kenneléből, így lett Dió az új családtag. Rá is igaz, ami az összes kopóra: szuper intelligens, alkalmazkodó, nagyon kedves és elegáns. Gazdáinak minden mozdulatát lesi, legyen az akár karon ülő csecsemő, vagy aggastyán. Erdélyben az arisztokrácia kutyája volt, hisz amíg az ordas és cser színű társai a medvét hajtották, addig a sárgák inkább az udvarházak, kastélyok lakói voltak. Talán ezért sajátja az arisztokratikus jellem - tőle tehát nem szabad rossz néven venni, ha az asztalhoz ül vacsorakor. Más kutyákkal barátságos, a vérében munkáló falkaszellem itt is megmutatkozik. Bundája öntisztuló, mosdatni vagy kefélgetni nem kell - annál többet seperni és porszívózni. Dió sohasem volt még beteg, állatorvossal csak a kötelező oltások alkalmával találkozott. A fajtánál genetikai vagy civilizációs betegség nem ismert. Mindennek ellenére kezdő gazdiknak nem ajánlanánk, mert az erdélyi kopó nem végrehajtó, hanem múltjából fakadóan önállóan gondolkodó és döntő vadászkutyafajta. Aki rutintalanabb, az akár kezelhetetlennek vagy butának is bélyegezheti az első találkozás után. Pedig a kopóra éppen ezen tulajdonságok ellenkezői igazak, csak rá kell szánni az időt és az energiát, hogy a kutya pozitív energiáit a magunk irányába fordítsuk. Dióval is így voltak, mára kezes, figyelmes, az utasításokat gondolkodás nélkül végrehajtó társ.

Sajnos a zsemlesárga erdélyi kopót nagyon kevesen ismerik, ennél fogva alig van belőle néhány tíz darab az országban, igazi ritkaság. Annyira, hogy Mikó Diána szobrászművész szabályos dokumentációs tevékenységbe kezdett, elolvasta a fellelhető fajtaleírásokat, meglátogatott tenyésztőket, keresett művészeti alkotásokat, olvasott vadásztörténeteket, kutatott nemesi családok levéltáraiban. Mindezek után nyilvánvalóvá vált számára, hogy az erdélyi kopó fajta (legalább) két színben létezik. Amikor a sárga egyedeket kereste, azt a választ kapta sok helyről, hogy az a változat kiveszett. Ez is arra utal, hogy egy ősi színről van szó. Az ’90-es évek elején járunk, amikor is Mikó Diána klasszikus értelemben vett fajtamentésbe kezdett; megvásárolta a fellelhető sárga egyedeket, két segítő kísérőtársával pedig 80 ezer kilométeres erdélyi túrával megmaradt egyedek után kutatott. Erdélyben, akkor egyetlen hely kivételével nem leltek már sárga színű kutyára, csak az elbeszélések adtak hírt a múltról.

Ugyanis így lehetőség nyílhatott arra, hogy az erdélyi kopó fajtán belül, önállóan bírálható fajtaváltozat legyen a sárga (hasonlóra egyébként sok példa van, például az uszkárnál, vagy a tacskónál is). 1994-ben dr. Bodó Imre professzor vezetésével összeült a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Tenyésztési Tanácsa, ahol elfogadták mint fajtaváltozatot, ezáltal a zsemlesárga erdélyi kopó átkerült a „kihalt” kategóriából a „veszélyeztetettbe”. Egy egyed, hat hónaposan, első próbálkozásra aranyérmes vércsapa vizsgát is produkált. Mi több, megindult az erdélyi repatriálás is. 2000-ben a nemzetközi kinológiai szövetség (FCI) kezdeményezte a tagországok fajtasztenderdjeinek egységesítését. A hivatalos erdélyi kopó tenyésztőszervezet részéről pedig nem volt hatékony képviselete a zsemlesárga kopókak. Az elmúlt húsz évben elkötelezett kutyabarátok próbálják fenntartani a fajtát, immáron hivatalos törzskönyvezés és származási lapok kiadása nélkül. Azóta is születnek almok, szőrmintákat tesznek el az összes kutyától, hogy adott esetben laboratóriumi vizsgálattal is igazolni lehessen a genetikai hátteret, tehát bizonyíthatóvá váljon, hogy nem keverék kutyák születnek. Aztán méltatlan körülmények között ez a lehetőség is kútba esett, a MEOESZ a hivatalos tenyésztőszervezetre, azaz FCI-re, az FCI pedig a nemzeti partnerére mutogat. „Veszekedésre nincs energia. Az utolsó pillanatokban vagyunk a fajta megmentéséhez” - fogalmaz Mikó Diána. Mindeközben Romániában elindult a nemzetközi szintű lobbitevékenység, hogy elérjék az erdélyi kopó mindkét (!) változatának román fajtaként történő elismerését.

A Kutyafajták Kategóriái és Jellemzőik

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédération Cynologique Internationale; röviden: FCI) világszerte hivatalossá tette a kutyafajták osztályozását 10 fő csoportba. Ezek a csoportok segítenek megérteni a különböző fajták történetét, jellemző jegyeit, preferenciáit, ellenszenvét, egészségét és igényeit.

1. Juhász- és Pásztorkutyák (kivéve a svájci hegyikutyákat)

Az ebbe a csoportba tartozó fajtákban az a közös, hogy erős munkamorál uralkodik bennük. A juhászkutyák intelligens állatok és általában éberségükért szeretik őket. Alig ugatnak és könnyen alárendelik magukat az embernek. Ezzel szemben a pásztorkutyák legfontosabb munkaeszköze az ugatás, mivel csak így tudják a nyájat összeterelni. Lakásban való tartásra nem alkalmasak, a napi egyszeri séta nem elegendő számukra. Példák: bearded collie, fehér juhászkutya.

2. Pinscherek, schnauzerek, molosszerek és svájci hegyi- és pásztorkutyák

Itt a pinscherek és schnauzerek mellett olyan kutyafajták is megtalálhatóak, mint a holland smoushond, az orosz fekete terrier, dog típusú kutyák, hegyi kutyák és a berni pásztorkutya. A pinscherek közé tartozik a dobermann és a törpe pincser is. Feltételezések szerint ezek az állatok a 19. század elején Angliából kiindulva terjedtek el az európai kontinensen. A majompincs az egyik legrégebbi a kutyafajták között Németországban, amelyik szinte változatlan formában fennmaradt a mai napig.

3. Terrierek

Ebben a nagy csoportban egyaránt találhatók rövid és hosszú lábú, bull típusú és apró méretű terrierek is. Impozáns megjelenésével az airedale terrier számít a terrierek királyának. Az angol grófságból, Yorkshire-ből származik, ahol a hegyi embereknek, dolgozóknak és farmereknek a vízi vadászathoz és állatok tereléséhez volt rá szükségük. Ideálisnak bizonyultak ezekhez a feladatokhoz és megbízhatóságuknak, illetve sokoldalúságuknak köszönhetően hamar sok „rajongójuk“ akadt. Az ausztrál terrier alkalmas a lakásban való tartásra is, ha elegendő mozgási lehetőséget biztosítanak számára. A drótszőrű foxterrier is széles körben elterjedt Európában.

4. Tacskók

A tacskó, más néven dakszli vagy borzeb, már a középkor óta ismert kutyafajták közé sorolhatók. Kopókból tenyésztették ki a rövid lábú ebeket, akik alkalmasak a föld feletti és alatti vadászathoz egyaránt. Rövid, sűrű és testhez álló bundával rendelkeznek, ami a fekete és vörösesbarna színskála között számos színváltozatban előfordulhat. A tacskók kiegyensúlyozott, kitartó és fürge állatok kiváló szaglással. Három féle méretben (standard, törpe, kaninchen) és háromféle szőrzettel (rövid, hosszú és szálkás) tenyésztik őket.

5. Spiccek és ősi típusú kutyák

Ebbe a csoportba tartoznak a szánhúzó kutyák, az északi vadászkutyák, az északi őrző- és terelőkutyák, az európai és ázsiai spiccek. A német spicc a kőkorszakból származó ún. tőzegkutya utódja és ezáltal Közép-Európa legrégebbije a kutyafajták között. A spiccek szép bundájuknak köszönhetően elég feltűnőek, ami a sok aljszőrzetük miatt inkább elállónak mondható. Az élénk, kis gombszemek és a hegyes fülek pajkos kinézetet kölcsönöznek nekik. A német spicc élénk, azonban nagyon ragaszkodó és tanulékony, így könnyen nevelhető.

6. Kopók és rokon fajták

A kopóknak igazán kifinomult szaglásuk van és évszázadok óta segítenek az embernek a vadászatban. Képviselői például az angol rókakopó, a vidravadász kopó, a francia kopó vagy a beagle. A vérebek a megsebzett csülkös vad felkutatására specializálódott vadászkutyák. A kopókhoz hasonlóan kiváló a szaglásuk. Jellemző képviselőjük a bajor hegyi véreb és az alpesi tacskókopó.

7. Vizslák

Megkülönböztetünk kontinentális vizslákat (kontinentális, spániel és griffon típusú vizslák), valamint brit és ír pointereket és szettereket. A vizslák készségesen apportírozzák az elejtett vadat. Mióta léteznek lőfegyverek, nagy számban tenyésztik ezeket a sokoldalú állatokat. Nem ölnek, hanem csak nyugodtan megmutatják a vadásznak a vad helyét. Habár manapság kevésbé keresettek ebben a szerepükben, inkább hűséges társként közkedveltek, mivel több vadászkutya tulajdonságait egyesítik magukban.

8. Retrieverek, hajtókutyák és vízi vadászkutyák

A retrieverek vadászkutyák, akik megtalálják a szárnyas vadat és odaviszik a vadászhoz, míg a hajtókutyák önállóan keresik az apróvadat a bozótosban. Ebbe a kategóriába tartozik az amerikai és angol cocker spániel, az angol springer spániel, a field spániel, a kooikerhondje és a welsh springer spániel. A vízi vadászkutyák abban segítenek, hogy a felkeressék a vízbe esett sebzett vadat. Az amerikai spániel az angol spánielből alakult ki és ő a legkisebb spánielféle. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést.

9. Társasági kutyák és díszkutyák

Ezek az ebek elsősorban a gazdi kísérői és szociális partnerei. Ebben a nagy csoportban találhatunk bichonokat, uszkárokat, kis belga fajtákat, de tibeti és szőr nélküli kutyákat, valamint pekingi palotakutyát (palotapincsi) és csivavát is. A bichon frisé például nagyon mókás, független és temperamentumos. Gyorsan tanul és könnyen nevelhető. A bolognai pincs törékeny testfelépítésű, jámbor és családbarát. Ezzel szemben a bolonka cvetna igazi öleb. Mivel ez a fajta barátságos és élénk, kiváló játszótársnak minősül. A boston terrier felettébb kiegyensúlyozott temperamentumú. A dog típusú ebeket Bostonban tenyésztették először az 1970-es években. Okos, bizonyos mértékben eleven, nyitott és szeretetteljes állatok. 1850-es felfedezése óta a csivava számít a világ legkisebbjének a kutyafajták között.

10. Agarak

Legyen szó akár hosszú, akár rövid vagy durva szőrű agárról, ezek a karcsú, hosszú lábú ebek számítanak a gepárdok mellett a leggyorsabb szárazföldi állatoknak. Már elég hamar célzottan elkezdték vadászatra tenyészteni őket. Származásuktól függően megkülönböztetünk keleti és nyugati agarakat.

tags: #hatalmas #zsemle #szinu #kutya