A tengeri ételek, különösen a kagylók, sokak számára még mindig különlegesnek és nehezen elkészíthetőnek tűnnek, pedig valójában gyors és ízletes fogásokat varázsolhatunk belőlük otthon. Cikkünk célja, hogy bemutassa a kagylók és egyéb tengeri élőlények sokszínű világát, megismertesse az olvasókat a beszerzés, tárolás, előkészítés és elkészítés alapjaival, miközben eloszlat néhány tévhitet, és rávilágít az egészségügyi előnyeikre. A tengeri eredetű alapanyagokból származó ételek roppant egészségesek, és nem véletlen, hogy azokban a kultúrákban, ahol a halfogyasztás tradicionális, sokkal kevesebb a szív- és érrendszeri betegségek száma. Emellett az ilyen ételek roppant izgalmas, különleges ízvilággal is bírnak, így egyedivé tehetik mind az otthoni ebédlőasztalt, mind pedig az éttermek kínálatát.
A Kagylók Konyhai Sokoldalúsága és Előnyei
Sokan félnek attól, hogy kagylós fogásokat készítsenek otthon, pedig gyors és ízletes vacsorát varázsolhatunk belőle. Ez a recept az egyik legnépszerűbb elkészítési módja a kagylónak: párolás egy ízekkel teli alaplében, amely tökéletesen kiemeli a kagyló természetes ízvilágát. A klasszikus hozzávalók, mint a mogyoróhagyma és a fehérbor mellett opcionálisan szárított paradicsomot, és friss, citrusos za'atar fűszert is használhatunk, hogy az alaplé még ízletesebb legyen. Néhány szelet pirított kenyeret is készítsünk hozzá, amit belemártogathatunk az isteni alaplébe, hogy egyetlen cseppje se vesszen kárba. A kagyló egy isteni fogás, amit roppant egyszerűen elkészíthetsz otthon.
A kagyló tökéletes fogás akár nagyobb vendégség esetén is. Mivel a kagyló egy nagyobb lábosban készül el, ez a recept tökéletes családi vagy baráti vacsorákhoz. Egyadagos tálaláshoz széles, lapos tálakat válasszunk, hogy könnyebb legyen hozzáférni az ízletes alapléhez. A kagylók több helyen elérhetőek már hazánkban is szerencsére, és általában kilóra árulják őket. Vékony, könnyű héjuk van, ami gazdaságosabb hús-héj arányt biztosít.
A Kagylók Világa: Élőhely és Életmód
A kagylók leginkább helyhez kötött életmódot folytatnak, és ha helyváltoztatásba kezdenek, akkor is roppant lassan. Legtöbbször nyéllel rögzülnek a tengerfenékhez és a sziklákhoz, ezért az árapály zónákban kevésbé találhatjuk meg őket. Héjuk alsó és felső teknőre tagolódik. Úgynevezett szűrő életmódot folytatnak, ami azt jelenti, hogy a résnyire nyílt héjukon át bekerülő vízből „szűrik ki” a tápanyagokat. Léteznek köztük tengeri és édesvízi fajok.
Fekete kagylók: A mediterrán konyha alapja
A fekete kagylók kicsit szélesebbek, de néha kisebbek, mint közeli rokonuk, a kékkagyló, ezért keresztezni is lehet őket. Legismertebb előfordulási helyei a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és az Atlanti-óceán, illetve már Dél-Afrikában, az Egyesült Államok partvidékén és Hawaii közelében is megtalálható. Ebből adódóan nem is meglepetés, hogy leginkább az olasz, spanyol, portugál és természetesen a francia konyha elmaradhatatlan alapanyaga. Ezek az élőlények még a viszonylag szennyezettebb vízben is megélnek, ezért nagyon fontos élelmiszerforrás is lehet a jövőre nézve, főleg, ha a fenntarthatóságot is mérlegeljük. Tenyészteni is lehet, sőt ez manapság már bevett szokás arra, hogy kiszolgálhassák a gasztronómia igényeit. A kagylótenyésztés története több száz évre nyúlik vissza. Ha a tengerparton jár valaki és furcsa fából készített cölöpös kialakításokat lát, biztos lehet abban, hogy azzal találkozott. Európa szinte minden tengerparti országában foglalkoznak vele, de leginkább Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban találhatóak nagy számban a „kagylófarmok”.
Kékkagylók: A hideg vizek kedvencei
A kékkagylók (ang. blue mussel, edible mussel, ném. Miesmuschel, fr. moule, mouscle, ol. mitilo commune, sp. mejillón, mocejone, portug. mexilhao, norv. bláskjell, dán. blámusling, holl.) könnyen beszerezhető és finom húsuk miatt világszerte kedvelt kagylók. Megélnek sokfajta sótartalmú és hőmérsékletű vízben, de érzékenyen reagálnak a vízben előforduló szennyeződésekre, így az előfordulásuk jól jelzi azt, hogy a víz tiszta. Sok kékkagylófajra jellemző a kagylószakáll. A kagyló egyik, a lábánál található mirigye váladékot (bisszuszfonalakat) termel, és ezekkel rögzíti magát a vízfenékhez. A kékkagyló tápanyagértéke magas, a húsuk ásványi anyagokban, vitaminokban, értékes fehérjékben gazdag, és zsírban szegény. Az ehető kékkagyló Közép-Európában leggyakrabban kapható kagylófaj. Héja hasonlóan a mediterrán feketekagylóhoz feketés színezetű, de a rokonfajtól eltérően a belső héjpalást kékes gyöngyházszínben játszik. Az északi félteke óceánjaiban fordul elő kizárólag ez a hidegebb vizeket kedvelő jól alkalmazkodó robosztus kagylófaj. Nagyon alacsony vízben is jól fejlődik, még az Északi-tenger sekély parti sávjában is, ahol apály idején nincs is víz alatt. A kékkagylók könnyen szaporodnak, ezért jól nevelhetőek akvakultúrákban. Európában az Északi- és a Balti-tengerben (Hollandiában, Norvégiában és Dániában) és az Atlanti-óceán francia partjainál tenyésztik őket nagy mennyiségben. Észak-Amerikában gyakran fogyasztják nyersen, Európában viszont párolva kedvelik.
Mediterrán feketekagyló: Az ízek forrása
A mediterrán feketekagyló (ang. Mediterranean mussel, black mussel, ném. Mittemeer-Miesmuschel, fr. moule de Mediterranée, ol. mitilo, cozza, sp. mejillón de roca, gör. midhi, tör.) kicsit szélesebb és nagyobb, mint az ehető kékkagyló, amelynek olyan közeli rokona, hogy gyakran összetévesztik őket. Eredeti előfordulási helye a Földközi-tenger, a Fekete-tenger, és az Atlanti-óceán spanyol és portugál területei. Mivel a kissé melegebb vizeket kedveli, ezért nagyszerű eredményeket értek el a tenyésztésével Dél-Afrikában, az Egyesült-Államok néhány partvidékén és Hawaii közelében. A teknők szintén feketés színezetűek, de szélesebbek kissé, mint a kékkagylóé.
Új-Zélandi zöldkagyló: Egészséges és ízletes
Az új-zélandi zöldkagyló (ang. greenshell mussel, ném. Neuseelandische Miesmuschel, Grünschalmuschel, fr. moule de Nouvelle Zélande, sp. bennszülött nevén a kuku, tudományos nevén a Perna canaliculus) természetes előfordulási helye csak az Új-Zéland körüli vízterület. Mára már nem érdemes erre a kagylóra halászni, mert nagy mennyiségben tenyésztik és ez Új-Zéland mennyiségileg második legfontosabb tengeri élelmiszercikke. Legjelentősebb fogyasztója az Egyesült-Államok, de Európában is nagyon kedvelt. A héj külső oldalai smaragdzöld színben fényesen csillognak, a nőstény példányok húsa fakó lazacszínű vagy narancssárgás, míg a hímeké fakó krémszínű. Kereskedelmi méretük 10-15 cm között van, de a felnőtt példányok hossza elérheti a 20 cm-t is. Elkészítési módszere a kék és a feketekagylóhoz hasonló, de töltve és sütőben sütve is nagyon finom. Az új-zélandi kagylót az 1960-as évek óta vizsgálják és számos, az ízületi gyulladást, porcokat valóban gyógyító, a fájdalmat enyhítő vegyületet fedeztek fel benne, vagyis tényleg egészséges, ezért aztán táplélék kiegészítőket is készítenek belőle. Évente tenyésztenek is ebből a kagylóból vagy 140.000 tonnát, ami azt jelenti, hogy az átlagos 1 kg-os kiszerelésből akad vagy 140 millió darab. A kuku (zöld kagyló) talán sütve a legfinomabb.
Osztrigák: A tenger gyöngyszemei
Csendes-óceáni osztriga: A legelterjedtebb
A Csendes-óceáni osztriga (ang. pacific cupped oyster, Pacific oyster, Japanese oyster, ném. Pazifische Felsenauster, Japanische Auster, fr. huitre creuse du Pacifique, Japonaise huitre géante du Pacifique, sp. ostion japonés, kín. mau lai, jap.) eredetileg Kelet-Ázsiában fordul elő, de Japánban és Kínában nagy hagyománya van a tenyésztésének. A leggyakrabban tenyésztett osztrigafaj, amely az európai és az észak-amerikai piacokat is uralja. A csendes-óceáni osztriga robosztus, betegségekre nem hajlamos, gyorsan nő és gyorsan szaporodik, a víz hőmérséklete és sótartalma szempontjából nem válogatós, ezért ideális az akvakultúrákban történő tenyésztésnek. Növekedési gyorsasága a víz hőmérsékletétől függ, hidegebb vízben lassabban fejlődnek, mint a meleg vízben, de ilyenkor húsuk tömörebb és jobb minőségű lesz. Európába egy sajnálatos, - az őshonos Portugál osztrigapopulációkat elpusztító osztrigavészt követően került be. Az 1970-es évekig az európai lapososztriga mellett a Portugál osztriga (Crassostrea angulata) adta a kontinens osztrigakereskedelmének gerincét, de egy behurcolt vírus azonban szinte teljesen megsemmisítette az őshonos állományt. Színe és formája a portugál osztrigához hasonló, de sokkal nagyobbra, akár 30 cm-esre is nőhet. Héja szürkés vagy zöldes árnyalatú, formája a tenyésztési módozatoknak megfelelően igen változatos lehet. Bár a legpopulárisabb a nyersen történő fogyasztási módszer, de a tengerentúlon a főtt, sült, grillezett változatok is nagyon kedveltek.
Európai lapos osztriga: Az ínyencek választása
Az európai lapos osztriga (ang. flat oyster, European flat oyster, plate oyster, common oyster, ném. Europaissche Auster, fr. huitre plate européenne, ol. ostrica, portug. ostra, sp. ostra europea, ostión, dán. osters, norv. östers, svéd. ostron, holl. oester, horv. kamenica, or.) eredeti előfordulási helye az Atlanti-óceán Norvégia és Marokkó közötti területe, valamint az egész Földközi-tenger, de napjainkra azonban már ritkán fordul elő természetes élőhelyein vadvízi környezetben. Ennek a fajnak a tenyésztése jóval nehezebb, íze viszont (az ínyencek szerint) finomabb, mint más fajoké, ezért magasabb árat szoktak érte kérni. Az akvakultúráknak nagy hagyománya van az Atlanti-óceán francia partjain. Az osztrigatenyésztés központjai Normandiában, Bretagne-ban, Charente (Marennes Oleron-ban) és Arcachonban találhatók. Könnyen megkülönböztethető a többi fajtától, kerek, lapos formája alapján. Héjának formája, színe és felülete változó, szalagos mintázatú, barna és szürke árnyalatokban. A hús drapp és homokszínű vagy szürke. 5-12 cm-es nagyságra nő meg, de egyes példányok elérhetik a 20 cm-t.
Egyéb Kagylófajták és Felhasználásuk
Mandulakagyló: sokszínű és ízletes
Rokonaikhoz, a bárkakagylókhoz hasonlóan a mandulakagylóknál is a két vastagabb teknő oldalról nézve teljesen egyforma. Mérsékelt övi és a trópusi vizekben fordulnak elő. A mandulakagylók nemzettségébe sok különböző faj található, melyek nagyon hasonlítanak egymásra, ezért alakjuk, ízük, textúrájuk hasonlósága miatt a kereskedelemben összefoglaló nevükön „mandulakagylóként” értékesítik őket. Európa partjainál az Atlanti-óceánban, Norvégia és a Kanári-szigetek között, illetve a Földközi-tengerben 20 m-es mélységben fordul elő. Héja vastag és kerek, koncentrikus körben futó csíkokkal.
Fésűkagylók: A kulináris élvezet szimbóluma
Világszerte 300 fésűkagylófajt tartanak számon, ebből kb. egy tucat fontos kereskedelmi szempontból. Mivel a fajok gasztronómiai felhasználásában nincs különbség, a kereskedelemben nem különböztetik meg őket. A legjobb minőségű fésűkagylók hideg vizekből, Európában a Brit-szigetek és Franciaország körüli területekről, Amerikában Alaszkából és Új-Fundlandról származnak. A Szent-Jakab kagyló a Földközi-tenger teljes területén és az Atlanti-óceán spanyolországi, portugáliai, és marokkói partjain elterjedt kagylófaj. Héjuk erősen bordás, éles szélekkel, a bal teknő lapos, a jobb íves és kivájt. Maximális mérete 15 cm. Vajban sütve nagyon finom, de nyersen fogyasztva is ideális. Roston sütve is szokták készíteni vagy a saját héjában gratinírozzák.
A fésűkagylók nemzettségének jellegzetessége a szép kagylóhéj, mely nemcsak a Shell emblémában szerepel, hanem máig ez a Spanyolországban Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezető zarándokút jelképe is. A közönséges fésűkagyló az Atlanti-óceánban Norvégia és a Kanári-szigetek között előforduló értékes kagylófaj, Földközi-tengerben történő jelenléte nem számottevő. A friss áru Franciaországból, míg a mélyhűtött kagyló Nagy-Britaniából érkezik. A legnagyobbra nővő európai fésűkagyló, nem ritkán eléri a 17-20 cm méretet. Sütve vagy gratinírozva finom. Európai kereskedelemben előforduló fésűkagylófajok még az Amerikai fésűkagyló (Placopecten magellicanus), mely az Egyesült Államok keleti partjának kereskedelmi szempontból legfontosabb fésűkagylója és a Csíkos fésűkagyló (Aequipecten opercularis), a skót unokatestvér.
Szívkagylók: Egy kis darab Atlanti-óceán
Az Atlanti-óceánban az Északi-foktól Szenegálig, valamint a Földközi-tenger nyugati részén előforduló kagylófaj. Főleg Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország és Portugália partjain halásszák ezt a populáris fajt. Sárgás héja 5 cm széles és gömbölyded a héj pereme felé hosszában futó bordákkal.
Vénusz-kagylók: Sokszínűség a tenger mélyéről
A Vénusz-kagylóknak rengeteg fajuk van, amelyek világszerte előfordulnak a tengerekben és a part közeli területeken, ahol nagy telepekben élnek, és beássák magukat a puha talajba. Alakjuk a szívkagylóhoz hasonlóan gömbölyded. A szemölcsös Vénusz-kagyló gyakran előforduló faj az Atlanti-óceánban, a Brit-szigetek és Dél-Afrika között, illetve a Földközi-tenger teljes területén megtalálható. A homokos talajon él 100 m-es mélységig. A viszonylag nagyméretű szemölcsös Vénusz-kagyló, feltűnő koncentrikus kör alakban futó erős bordákkal rendelkezik a héj felületén. A színe drapp vagy világosbarna. A franciák hagyományosan nyersen fogyasztják ezt a finom kagylófajtát, de készülhet gőzölve, gratinírozva, töltelékként, vagy héjában párolva esetleg sütve.
A csíkos Vénusz-kagyló (ang. stripped Venus clam, ném. Strahlige Venusmuschel, fr. clovisse, petite praire, palourde, venus poule, ol. vongola, cappa gallina, beverazza, poverazza, portug. pé de burrinho, sp. almeja, holl.) gyakori a Földközi-tengerben, ahol a partmenti alacsony vizekben él, homokos vagy aprókavicsos talajon. Kereskedelmi szerepe főleg Olaszországban jelentős, frissen csak Euróbában árulják, máshol a világban mélyhűtött vagy konzervált formában kerül forgalomba. Teknői majdnem kerekek, 10-21 nagy borda sugárirányban fut, ezekhez több kisebb, köztes borda társul. Omlós, finom húsa a kagyló hagyományos elkészítési módjával a gőzöléssel remekül érvényesül, de gyakran használják hallevesekhez is.
Az Atlanti-óceánban a Brit-szigetek délnyugati része és Marokkó között, valamint a Földközi-tengerben elterjedt nagy kagylófaj. Olaszországban halásszák, és akvakultúrákban is tenyésztik, csakúgy, mint Spanyolországban. A héj felülete porcelánosan csillog, a koncentrikusan elhelyezkedő bordák nem erőteljesek. Maximális mérete 10-12 cm. Nyersen fogyasztásra a kisebb példányok ideálisak, a nagyobbakat rövid ideig történő gőzöléssel, párolással vagy sütéssel érdemes elkészíteni.
Az Atlanti-óceánban Norvégia és Szenegál között, valamint a Földközi-tengerben elterjedt Vénusz-kagyló. Franciaországban és Spanyolországban nagyon kedvelt, Galíciában tenyésztik is. A ráncos Vénusz-kagyló 4-8 cm-re nő meg, teknői aszimmetrikusan az egyik oldal felé elnyújtottak. Alapszíne barnás, felületén széles világosabb és sötétebb csíkok húzódnak sugárirányban.
Ék alakú kagylók: apró, de ízletes
A Földközi-tenger teljes területén, valamint az Atlanti-óceánban a Vizcayai-öböl és Marokkó között előforduló kagylófaj. Az erős hullámzásnak kitett parti területeken homokos talajon, nagy csoportokban él. Egyenlőtlen szárú háromszög alakú kagylók, a teknőik simák, fényesek, homokszínűek vagy kékesek, csak 3-4 cm hosszúak.
Palloskagylók és borotvakagylófélék: A hosszúkás formák
A palloskagyló és borotvakagylófélék alakja feltűnően hosszú, elnyúlt, palloshoz, illetve borotvához hasonló. Ezekből kettőt forgalmaznak. A kis palloskagyló a Földközi-tenger teljes területén elterjedt kagylófaj. 17 cm-t elérő héja hosszú, elnyúlt alakú, egyenes cső formájú. Barna teknőinek mintázata átlósan osztott, az egyik fele hosszában, a másik keresztben csíkos. Roston sütve, gőzön párolva vagy vajjal és fokhagymával megsütve finom. A másik Európában forgalmazott faj a Nagy palloskagyló (Ensis ensis), de fagyasztva kereskedelmi forgalomban megvásárolható az Észak-Amerikában tenyésztett faj is. Az ínyencségnek számító kis palloskagyló Közép-Európában sajnos csak ritkán kapható, viszont a Földközi-tenger vidékén könnyen elérhető és nagyon kedvelt faj, főleg az Adriai-tengerben, Szicília és Ciprus környékén halásszák.
Tátongókagylók, vájókagylók és fúrókagylók
Kulináris szempontok szerint fontos kagylók a tátongókagylók (Myidae), a vájókagylók (Mactridae), és a fúrókagylók (Hiatellidae), ez utóbbihoz tartozik a Geoduck kagyló. Kanadában és az Egyesült Államokban kereskedelmi szempontból fontos kagylófaj, amely a Csendes-óceán amerikai partjain az árapályterület homokos talaján él. Itt 1,20 m-es mélységig ássa be magát a homokba. A 20 cm-es szélességet elérő teknők hátsó felükön tátongva nyitva vannak. A fajra jellemzők a hosszú szifók amelyeket nem tud behúzni a kagylóhéjba. Húsát szeletelve szokták sütni, vagy sushit készítenek belőle.
Csiga: A kagylók kísérői
Parti csigák: A tengerparti sziklák lakói
A parti csigák a kisebbfajta ehető csigákhoz tartoznak, házuk átmérője átlagosan csak 4 cm. Vastag házuk kerekded, kúpos. Különösen közkedveltek Nagy-Britanniában és Franciaországban, ahol bigorneaux néven is ismertek és csigaparkokban tenyésztik őket. Az Atlanti-óceán egész északi vidékén, délen pedig Spanyolországig előforduló csigafaj. A parti csigák a partközeli sziklákon nagy kolóniákban élnek. Színük lehet szürkészöld vagy fekete, koncentrikusan futó csíkokkal. Franciaországban nem hiányozhat a tenger gyümölcseit tartalmazó tálról, melyen általában nyersen szervírozzák. Sós vízben vagy court-bouillonban 3-4 percig főzve is ízletesek. Általában a házában hagyva, hidegen, vinaigrette-el szervírozzák. A húst egy speciális tűvel (pique bigorneau) lehet kihúzni a házból.
Tölcséres bíborcsiga: Ritka, de finom
A Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban Algarva és Marokkó között előforduló csigafaj. A Földközi-tenger nyugati vidékén gyakran árulják, Közép-Európában viszont csak ritkán kapható. Tömzsi, spirális háza barnásan drapp színű, éles és tüskés. A tüskés bíborcsigát általában rövid ideig házában főzve készítik el. Húsa kissé rágós, de finom, jóízű.
Vásárlás, Tárolás és Előkészítés
Hogyan vásárolj és tárolj kagylót?
Amikor kagylót vásárolsz a helyi élelmiszerboltban vagy halpiacon, válaszd azokat, amelyeket jégen vagy hálós zsákokban kínálnak. A kagylókon kell lennie egy információs címkének, amely tartalmazza a szüretelési dátumot, a fogyaszthatósági határidőt és a tápértékadatokat. Kaphatóak vadon fogott és tenyésztett változatban is, de a kereskedelmi forgalomban lévő kagylók többsége (kb. 90%) tenyésztett. A kagylók héja legyen szorosan zárva, és ne legyen kellemetlen szaguk. A legfrissebb kagylók enyhén sós, tengeri illatot árasztanak. Kerüld azokat, amelyek héja repedt vagy sérült.
Hazafelé ügyelj arra, hogy a kagylók szellőző zsákban legyenek, ne teljesen légmentes csomagolásban, mert szükségük van levegőre. Otthon egy rétegben helyezd őket egy tepsire vagy egy 33x23 cm-es sütőtálba, és takard le tiszta, nedves konyharuhával. Tedd őket a hűtőd leghidegebb részére, hogy frissek maradjanak. A nyersen fogyasztandó kagylót a vásárlás napján meg kell enni. Ha valaki nem egyből készíti el, fontos, hogy sós vízben tárolja. A kagyló szezon leginkább az őszi és a téli hónapokra tehető.
Hogyan ellenőrizd, hogy a kagyló él-e?
A kagylók élnek, és érzékenyek a hőmérsékletre, ezért ha a környezetük kicsit melegebb, előfordulhat, hogy kissé kinyílnak. Ha megkocogtatod a héját, és az bezáródik, akkor még él és fogyasztható. Ha viszont nyitva marad, az azt jelzi, hogy a kagyló elpusztult, és ki kell dobni. Az elhalt kagylók főzés közben káros méreganyagokat bocsátanak ki, amelyek veszélyesek lehetnek az egészségre. Alapszabály, hogy amelyik kagyló főzés előtt már nyitva van, azt nem szabad felhasználni, hanem ki kell dobni. Ugyanez érvényes azokra is, amelyek a főzés után nem nyílnak ki. Mindenképp fontos a kagyló tárolásával és előkészítésével kapcsolatos ismeretek elsajátítása.
Hogyan tisztítsd és távolítsd el a szakállát?
Miután eltávolítottad a már nem élő kagylókat, hideg víz alatt, tiszta kefével (pl. edénykefe vagy erősebb fogkefe) vagy szivaccsal dörzsöld le a kagyló héjáról a szennyeződéseket és a koszt. A kagyló héját mindig alaposan meg kell tisztítani, mivel a héj külső felületén sok apró láthatatlan szennyeződés lehet. A tenyésztett kagylók héjának lapos oldalán gyakran található egy barna, bozontos rostköteg, amelyet a növekedésükhöz használnak. Ezt szakállnak hívják, és a főzés előtt el kell távolítani. Ehhez fogd meg a szakállt ujjaiddal, majd húzd fel-le mozgatva, amíg le nem válik a kagylóról. A kiálló részeket, az úgynevezett szakállt érdemes eltávolítani róla.
Elkészítési módok és tálalási javaslatok
Hogyan főzd meg a kagylót?
A kagylók főzése egyszerű és gyors. Magas hőmérsékleten mindössze 7-8 perc alatt megfőnek. Készíts egy ízletes alaplevet, forrald fel, majd add hozzá a kagylókat, fedd le, és főzd, amíg mind ki nem nyílik. Egy nagy, szorosan záródó fedelű lábasra lesz szükséged. A lábas legyen elég nagy (legalább 5 literes), hogy a kagylók kényelmesen kinyílhassanak majd benne a főzés során. A jól záródó fedő segít a hő és a gőz bent tartásában, így a kagylók gyorsan megfőnek, és átveszik az alaplé ízeit. Az alapléhez próbáld ki a klasszikus paradicsomos-fokhagymás receptet, amely tökéletesen passzol a kagylókhoz.
Gyakran, ha főzzük a kagylót, ne csodálkozzunk, ha gyorsan elkészül. Amint kinyílik, már vehetjük is ki és a feltétekkel szinte azonnal tálalhatjuk.
Mit tálalj a kagyló mellé?
A kagylóról sokaknak azonnal eszébe jut a moule frites, az ikonikus francia bisztróétel, amely a kagylót sült krumplival párosítja. A kagyló ételekJó hír, hogy csupa könnyen elkészíthető ételt lehet varázsolni belőle. Természetesen nem árt utánajárni az alapvető műveleteknek, és a konyhatechnológiáknak, de minden gyorsan elsajátítható. Ámulatba ejthetjük a vendégeket és a családtagjainkat is a fekete kagylóból készült fantasztikus ételekkel. A legegyszerűbb és leggyakoribb, a kagylók vajon párolása, levesek, szószok, saláták készítése. Egyáltalán nem bonyolult művelet, a kagylót egyszerűen egy kis zöldséggel kell egyben főzni, megbolondíthatjuk fehérborral, fokhagymával, friss petrezselyemmel. Ha főzzük a kagylót, ne csodálkozzunk, ha gyorsan elkészül. Amint kinyílik, már vehetjük is ki és a feltétekkel szinte azonnal tálalhatjuk. A kagylóból készült saláták amennyire egyszerűek, annyira finomak is.
Hotel 1. Fehérboros feketekagyló recept fűszervajas bagettel - Lidl Főzőiskola Széll Tamással
Különleges kagylóételek
A fésűkagyló vagy Szent Jakab kagyló ritkán beszerezhető nálunk, de ha meglátjuk, érdemes venni belőle, mert különleges az íze. Maga a kagyló fehér héja is csodás szépség, de nálunk ritkán kapható héjában, a híres cakkos szélű Shell-kagylóban. A fésűkagyló belseje nem is hasonlít az átlagos kagylóhoz, tömör, édeskésebb ízű, gusztusos, kerek nagyobbacska érmécskék. Ezt a csomag fésűkagylót fagyasztva vásároltam, az óvatos kiolvasztás után kissé megborsoztam és citromlével meghintettem. Nagyon jól illett egymáshoz a fésűkagyló, a rizs a rákkal és a gyümölcssaláta. Olyan szerencsém volt, hogy nem sokkal később ismét kaptam Szent Jakab kagylót, mégpedig ikra nélkülit és igazán impozáns méretben. Most tagliatelle kísérte a kagylók királynőjét, a Szent Jakab kagylót.
A kagyló mint egészséges alapanyag
A kagyló a világ legegészségesebb alapanyagai közé tartozik. Mint minden tengeri eredetű élőlénynek, nagy a fehérjetartalma. Jelentős mennyiségben találhatóak benne telítetlen zsírsavak. A kagylóban van B12-vitamin, ami serkenti az idegek és az agy működését, ezen kívül pedig vasat, és más nehezen hozzáférhető ásványi anyagokat találhatunk bennük. Fontos magnézium és kálium forrás lehet. A kagylónak már régóta ismert fontos hatása az emberi szervezetre, hogy a benne található úgynevezett szterolok, a koleszterin felszívódását meg tudják akadályozni. A feketekagyló sok kalciumot, jódot és vasat tartalmaz. Az sem elhanyagolható, bár tudományosan nem bizonyított, hogy a kagyló afrodiziákum, de serkenteni tudja a vágyak kialakulását.
