A paprika, vagy tudományos nevén Capsicum annuum, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó zöldségnövény, amely hazánkban és környékén rendkívül kedvelt zöldség- és fűszernövény. A fűszerpaprika a magyar gasztronómia elengedhetetlen kelléke, így jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Világszinten ugyanakkor nem tartozik a legfontosabb zöldségnövények közé. A paprika növényvédelme kiemelten fontos teendője a kertésznek, hiszen ő egy érzékeny növény minden szempontból. Érzékenységénél fogva a sikeres termesztés számos tényező alapos mérlegelését igényli, beleértve a gyomok elleni védekezést is, amely a termés mennyiségére és minőségére egyaránt jelentős hatással lehet. Bár a gyomirtó szerek egyszerű, könnyen használható és munkatakarékos megoldásokat kínálnak, a nyári zöldségeken, így a paprikán is, fitotoxicitásuk egyre súlyosabb problémát jelenthet.
A paprika termesztésének alapjai és kihívásai
A paprika növény rendkívül válogatós a környezeti feltételeket illetően. Mielőtt kialakítjuk kerttervünket, vegyük számításba, hogy a paprika több évig nem kerülhet ugyanoda, ahol egyszer volt. Szintén nem kerülhet rokonai közelébe, helyére, mint a paradicsom és burgonya. Ennek a szabálynak a be nem tartása esetén a kártevők vagy a tápanyaghiány áldozatává válhatnak a növények.
Optimális környezeti feltételek a paprika számára
A paprika egy alapvetően nagyon melegigényes faj. 30-32 °C-on kezd el csírázni, a legjobb növekedést pedig a 30 °C-os nappali és 18 °C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. A fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el, és 10 °C alatt megáll a fejlődésben. Rendkívül fény- és vízigényes is. Figyelembe kell vennünk a napsütéses órák számát, amiből legalább 10-12 órát kell biztosítanunk számukra.
A talajunk szerkezetének javítását és tápanyag-utánpótlást is számításba kell vennünk. A tápanyagigényes paprika földjét úgy készítsük elő, hogy szerves anyagot, komposztot és más talajjavító adalékokat (alginit, zeolit) adunk a termesztőközeghez, legyen akár szabadföldön, magaságyásban vagy cserépben a termesztés. Alapvetően nitrogénből, foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Az egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből is nagyobb mennyiségre van szüksége. Műtrágyák közül leghamarabb a gyökér fejlődését segítő magas foszfortartalmú starter műtrágyákra lesz szükségünk, azonban a későbbiek során a paprikának nagyobb mennyiségben lesz szüksége nitrogén és kálium tápanyagokra is. Az egyre dráguló műtrágyaárak mellett a környezetvédelmi szempontok is indokolják, hogy a növények számára szükséges mennyiségnél több tápanyagot ne juttassunk ki.
A növénytársítás és a talajművelés jelentősége
A paprika válogatós a társnövényeit illetően is. A paprikát hagyományosan nem mulcsozták, hanem gyakran kapálták, hogy a talaj megfelelő állagú legyen és a talajnedvesség is megmaradjon. A mulcsozás ezeken mindenképpen segít, ráadásul ha friss fűnyesedéket alkalmazunk, a lebomlás során nitrogénnel látja el a talajt, ami a paprikának kedvez. A talaj szükséges lazítása, kapálása, kultivátorozása során a gyomok jelentős része elpusztul. Fontos, hogy a növényvédelme érdekében mechanikai eszközöket is bevethetünk, melyek többnyire kézzel történnek a kiskertekben. Általában a locsolás alkalmával van időnk megfigyelni növényeinket, ekkor kézzel eltávolítjuk az alsó leveleket és kacsokat, a betegnek tűnő leveleket, ha kártevőt látunk, akkor pedig megpróbálhatjuk vízzel lemosni őket. Kitehetünk ragacslapokat is a kártevők ellen, a paprika védelme érdekében.
A gyomirtás szükségessége és alapjai
A gyomirtás egy örök feladat a kertész számára, hiszen ha van kertünk, vagy akár egy cserép virágunk, egészen biztosan találkoztunk már a gyommal is. A gyomok sajnos nagyon gyorsan és agresszíven terjednek. Nem csupán elrondítják a kertet, de elveszik a vizet és a tápanyagot a növényeink elől, és még különféle betegségeket is átadhatnak nekik. Sajnos a gyomirtásnak szinte soha nincs vége, hiszen ha pár nap kimarad, máris pillanatok alatt ellepik a kertet. Ha pedig nem megfelelő módon lépünk fel ellenük, teljesen át tudják venni a hatalmat a kertünk felett, és sajnos sok kertész lelkesedése felett is. Megyeri Szabolcs kertészmérnök a Dívány kérdésére elmondta, a gyomnövények jelenléte károsan befolyásolja a terméshozamot. Nem elég, hogy a gyomok elszívják a talajból a vizet és a tápanyagokat, még a fényt is elvehetik a haszonnövényektől.
Gyomtípusok és terjedésük
Az egyéves gyomok kevésbé agresszívek, könnyen irthatók. Ezeket az alábbi négy kategóriába sorolják:
- T1: ősszel kelő, áttelelő, kora tavaszi egyéves gyomok, mint például a tyúkhúr vagy a pásztortáska.
- T2: ősszel és tavasszal is csírázó, nyár eleji egyéves gyomok, mint például a pipacs.
- T3: tavasszal csírázó, nyár eleji egyéves gyomok, mint például a mezei tarsóka.
- T4: tavasszal csírázó, nyárutói egyéves gyomok, mint például a fehér libatop vagy a parlagfű, amely elleni védekezést jogszabály írja elő, mely szerint már a virágbimbók kialakulását is meg kell akadályozni.Ezek a gyomok sajnos jól viselik a nyári szárazságot, és magjaik könnyen terjednek, akár széllel, akár madarak útján, de még a munkagépekre tapadva is. Ha pedig egyszer megjelennek, nagyon nehéz kiirtani őket.
Különösen nehéz esetet képez a tarack, amely sajnos nem könnyen irtható ki a kertünkből. Ráadásul, ha ásóval és kapával támadunk rá, de nem vagyunk elég alaposak, azt a tarack még bíztatásnak is veszi, és mivel felbőszítettük, még jobban elszaporodik a kertünkben. Amikor a tarack felüti a fejét a kertben, az mindig azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Az ok lehet vízhiány, tápanyaghiány, rossz minőségű talaj, de akár túlöntözés is. Így hát fontos lépés a harcban, hogy megállapítsuk, vajon mit jelez a jelenléte. Nem elég azonban, hogy ellepi az egész kertünket, elnyomva így a növényeinket, ezen kívül olyan toxikus anyagokat termel, amelyek gátolják a növények fejlődését, mert nem képesek nitrogén felvételére a tarack miatt.
Nem vegyszeres gyomirtási módszerek
A gyomok elszaporodását már azzal el lehet kerülni, ha megbízható forrásból vásároljuk a vetőmagot, amely nem szennyezett gyommagvakkal. De a növénytársítás is sokat segít a különféle gyomok és károkozók elleni védelemben. És persze ne feledkezzünk meg a talajtakarásról, a fű esetében pedig a gyepszellőztetésről sem. Ha csak elszórtan jelennek meg a gyomok a kertben, érdemes azokat mechanikai módon, kézzel, gyökerestől eltávolítani, amelyhez kiváló megoldást jelent a rendszeres kapálás, talajforgatás. A kapálás remek módja a gyomok eltávolításának, ráadásul a talaj fellazításával még a vízhez is könnyebben jut hozzá a növény. A mulcsozás, különösen friss fűnyesedékkel, segíti a talaj nedvességtartalmának megőrzését és nitrogénnel látja el azt. A kártevők többségének elszaporodását megelőzhetjük azzal is, hogy a kertünkbe olyan hasznos rovarokat és madarakat vonzunk, amelyek ezeknek a kártevőknek a lárváival táplálkoznak, vagy valamilyen módon gyérítik őket.
Azt is fontos tudni, hogy némely gyomnövény még a hasznunkra is válhat, mint például a tyúkhúr, amelyik segíthet megelőzni a talaj felső rétegének kiszáradását. Ráadásul később fűnyírással igazán jól ritkítható. Ha nem kézi módszerekkel lépünk fel a gyomok ellen, fontos, hogy ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett készítményeket, természetes eredetű anyagokat használjunk, mint amilyen például az ecetes vagy sós víz is, amelyektől a gyomok kiszáradnak.A tarack elleni küzdelemben is alkalmazhatók nem vegyszeres módszerek. Érdemes a kertet alaposan felásni ősszel, és a tarackbúzát ásóval vagy csákánnyal kiszedni a földből, azonban a teljes gyökérzetével együtt kell eltávolítani, mert ha csak elvágjuk, azt is remekül túléli. Ha túlságosan nagy mértékben lepte el a tarack a kertet, akkor nagyon alaposan fel kell azt szántani. A fertőzött talaj teljes felső rétegét el kell távolítani, és ezután fel kell ásni jó alaposan a teljes területet. Ha füvesíteni szeretnénk, előtte gyomirtóval kezeljük le a területet, majd végezzünk talajfertőtlenítést. A tarack a füvünket is képes tönkretenni. Egyszikű növény, mint a gyepet alkotó pázsitfüvek, ezért gyomirtóval nem tudjuk kiirtani a pázsitból. A legjobb megoldás ellene, ha gyomirtó ásóval kiemelünk egy taracktövet és megpróbálunk minél több sarjat kitépni a földből. Ha úgy érezzük, nincs már elég erőnk a tarackkal szemben, akkor vessük be a magaságyást. Szó szerint. Oda nem fog bejutni, ha olyan földdel töltjük meg, amelyben nincs benne.
A vegyszeres gyomirtás a paprika termesztésben
A munkaerőhiány és a munkabérek jelentős emelkedése megtöbbszörözte a gyomirtás, a gyomirtó szerek jelentőségét a zöldségtermesztésben is. A paprika vegyszeres gyomirtása kapcsán érdemes figyelembe venni, hogy a paprika növény gyökere szereti a rendszeresen lazított, levegőztetett talajt. A talaj szükséges lazítása, kapálása, kultivátorozása során a gyomok jelentős része elpusztul. Ugyan ekkor a gyomirtószerrel kezelt talajt megbolygatva felszínre kerülnek gyommagok, melyeknek lehetőségük nyílik a kikelésre.
Engedélyezett gyomirtó szerek paprikához
A paprikában engedélyezett gyomirtó szerek a következők:
- Command 48 EC (I. forgalmi kategória)
- Devrinol 45 F (III. forgalmi kategória)
- PANTERA 40 EC (fűszerpaprika; II. forgalmi kategória)
- PALADIN (egyszikűek ellen, III. forgalmi kategória)
- Select Super (egyszikűek ellen, pritamin és fűszerpaprika, II. forgalmi kategória)
- Pendigan 330 EC (STOMP 330, III. forgalmi kategória)
A gyomirtó szerek kijuttatásának módjai és időzítése
A gyomirtó szert, vagyis herbicidet többféle módon juttathatjuk ki. A legkézenfekvőbb a vetés vagy palántázás előtti úgynevezett pre-planting (PP) kezelés. Ha már a vetés után vagyunk, de a növények még nem keltek ki, akkor preemergens kezelésről beszélünk, ez azonban sok csapadékot igényel, míg ha a gyomok a kultúrnövények mellett vannak jelen, akkor állománykezelést kell végezni, amit posztemergens (röviden POST) kezelésnek nevezünk.
Fontos szempontok a vegyszeres gyomirtás során
Megyeri Szabolcs szerint a vegyszeres védekezésnél arra kell törekedni, hogy az a termőtalaj és a kultúrnövények károsítása nélkül történjen. Szintén nagyon fontos, hogy a gyomirtót a készítmény előírásainak betartása mellett alkalmazzuk. Csak akkor nem fenyegeti az egészségünket, ha megfelelő dózisban és az előírt védőfelszerelés használatával alkalmazzuk. Fontos, hogy vegyük figyelembe az élelmezés-egészségügyi várakozási időt, amelynek el kell telnie a permetezés és a betakarítás között. Arra is oda kell figyelni a gyomirtók használatnál, hogy házi kedvencek vagy gyerekek ne legyenek jelen a permetezéskor. Fontos a hatóanyag típusa is, hiszen a kontaktkészítményeket lemossa az eső, a felszívódó szerek pedig 10 Celsius-fok alatti hőmérsékleten nem fejtik ki hatásukat, de 25 Celsius-fok felett egyes permetszerek perzselhetnek, károsíthatják a haszonnövényünket, és fitotoxikus tüneteket okozhatnak.
A Command® 48 EC: egy speciális megoldás
A Command® 48 EC egy valóban „speciális” gyomirtó, amelyet a „zöldség specialistának” is neveznek. A főbb magról kelő egyszikű gyomok mellett nagyon sok fontos kétszikű gyomféle ellen is kiváló és hosszú hatástartamot biztosít. Több zöldségkultúrában szinte az egyetlen megoldás sok olyan veszélyes gyom ellen, mint pl. a tyúkhúr, kövér porcsin, ragadós galaj, vagy a pásztortáska, stb. Elsősorban csírázásgátló, de a már kikelt, de még gyökérváltás előtti fiatal gyomok ellen is megbízható hatással bír. Gyors, mert a hatóanyaga gátolja a színtestek kialakulását, így a kezelt gyomokon először nagyon jellegzetes kifehéredéses tünetekkel jelentkezik, majd néhány nap alatt látványos száradást és pusztulást okoz. Mivel a talaj kolloidokhoz erősen kötődik, kicsi a haszonnövények gyökérzónájába történő bemosódás veszélye, ezért nagyon biztonságosan alkalmazható! A hatóanyag, a klomazon hőre, fényre nagyon stabil, ezért hatástartama hosszú, a csapadékviszonyoktól és a talaj humusztartalmától függően akár több hónap is lehet, és mivel már alacsony dózis (0,15-0,2 l/ha) mellett is kiváló hatást nyújt, alkalmazása nagyon gazdaságos.
Házilagos gyomirtó-teszt
A gyomirtó szerek káros hatásai és kockázatai
Az emberi tudás fejlődésével újabb és újabb vegyi anyagokról bizonyosodik be a gyomirtó szerként való alkalmazási lehetőség. Azonban a gyomirtók vajon veszélyt jelentenek-e ránk nézve, ha a kiskertben alkalmazzuk azokat? Egy kiskert esetében nagyon óvatosan kell bánni a vegyszeres gyomirtóval. A növényvédő szerek olyan kémiai vagy biológiai anyagok, amelyekkel az ember által kártevőnek minősített élő szervezeteket pusztítják el.
Közvetlen fitotoxikus hatások a növényekre
A nyári kukorica koncentrált időszaka, amely egybeesik a nyári zöldségek, így a paprika termesztésével, kiemelten kritikus lehet a gyomirtó szerek használata szempontjából. A növényi palánták rossz önellenállóvá válnak, és nagyobb valószínűséggel szenvednek gyomirtó szerekkel, és még a palántákban és a palántákban is súlyos károkat okoznak. A gyomirtó szerek veszélyei közé tartozik a bab, a paradicsompalánták, a dinnye és más zöldségek, amelyek a leginkább szenvednek. Impulzus növények gyakran szenvednek nemkívánatos tünetek, mint a levél curling, nem nyújtó növekedési pontok, lassú növekedés, és az alacsony pod beállítási arány, különösen a növekedés. A pöttyök és levelek curlingje, és még a jue levél tünetei is hasonlóak a bab vírusbetegségéhez; de ez a helyzet lényegében különbözik a vírusbetegségtől. Ez a helyzet lassan visszatér a normális növekedés az idő múlásával. Ha a vírusbetegség nem ellenőrzött, akkor egyre súlyosabb, és még nem növények et takarítanak be.
A paradicsompalánták sziklevelei az elsők, amelyek a kár tüneteit mutatják. A sziklevelek először vízveszteség tüneteit mutatják a szélén, és az egész levelek megszáradnak rövid idő alatt. Az igazi levelek hullámosak, és nem feszítettek, ami hasonló a palánták kiszáradásának és az aszály mellékhatásaihoz. De a gyomirtó szerek által károsított palánták nem tudnak gyorsan felépülni, még akkor sem, ha öntözik őket. Miután a dinnye és a zöldségek termesztett üvegházban a nyár folyamán sérült, a levelek hervadás és nyáladzó gyorsan, és a fiatal levelek a legsúlyosabban sérült; de ez a helyzet eltér a gyors vízveszteség és hervadás a növények, ami általában akkor fordul elő a téli eső és a hó. Hosszú borús időjárás vagy nyáron extrém magas hőmérséklet esetén a fonnyadt növények visszatérhetnek normális növekedési állapotukba a víz kiegészítésével, vagy ha a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő; a gyomirtó szerek által károsított dinnyenövények leveleit még csak nem is lehet hidratálni. Visszatér az eredeti normális állapotba, és a sérült levelek elveszítik a vizet, és rövid idő alatt kiszáradnak, ami nagyobb hatással lesz a teljes növényre.Ezért a gyomirtó szerek használatakor figyelmet kell fordítanunk a permetezésre szélmentes időben, hogy megakadályozzuk a szélsodródás okozta fitotoxicitást. A nyári zöldségtermesztésben szenvedő zöldségtermesztőknek a gyomirtó szerek használatának csúcsidőszakában időben figyelniük kell a szellőzőnyílások lezárására és felszabadítására, ugyanakkor figyelniük kell a magas hőmérsékleti károk megelőzésére. A szellőzőnyílásokat hosszú ideig nem szabad bezárni. A gyomirtószerekkel permetezett gyomirtó szereket gondosan meg kell tisztítani, és a legjobb, ha elkötelezettek (azaz permetező lehet a növényi terület kezelésének folyamatában, és a gyomirtó szereket nem szabad határozottan permetezni).
Az emberi egészségre gyakorolt hatások
Néhány napja adtunk hírt arról, hogy növényvédőszer-maradvány jelenléte miatt visszahívták az egyik nagy áruházlánc sajátmárkás, csomagolt vesebabját. Magzatokra káros gyomirtó lehet a fűszerpaprikában. Az élelmiszeripari trendekkel és kockázatfigyeléssel foglalkozó csapat a német ÖkoTest cikkére hivatkozva azt írta, hogy a szinte minden háztartásban megtalálható fűszerpaprika a növényvédő szerekkel leginkább szennyezett fűszerek egyike. A legnagyobb aggodalomra a glufozinát jelenléte ad okot, ezt a szert ugyanis már 2019 óta tilos használni az Európai Unióban (EU), károsan hat ugyanis az emberi termékenységre és a magzatokra. Egy adag fűszerben számos termelő alapanyaga keveredik, akik különféle növényvédő szereket használnak. A német terméktesztbe bevont 33 paprikaőrleményből végül 13 zárt „nem kielégítő” eredménnyel.
A talaj mikrobiológiai életére gyakorolt hatások
A talajban élő mikroorganizmusokra számos környezeti tényező hatással lehet. A mezőgazdasági kemikáliák között a gyomirtó szerek (herbicidek) alkalmazása terjedt el a leginkább. Az egyes mikroorganizmusok érzékenysége ugyanakkor jelentősen különbözhet a talajokban, ami által az eredeti mikrobiológiai összetétel megváltozásával, hosszabb távon akár a talaj funkcionális elváltozásaival is számolni kell. A fenntartható mezőgazdaság és a környezetvédelem szempontjait is figyelembe véve ezért szükséges tanulmányozni a különböző mikroorganizmus-csoportok érzékenységét, toleranciahatárait, a mezőgazdasági kemikáliákhoz való adaptálódás és a működőképességük közötti összefüggéseket, illetve keresni azokat a módszereket, amelyekkel az okozott mikrobiológiai hatások kimutathatók, detektálhatók.
A gyomirtó szerek használata befolyásolhatja a mikrobiológiai közösségek struktúráját és működőképességét, de a toxikusságuk vagy a metabolizmusuk a kémiai szerkezettől, az alkalmazási mennyiségtől, gyakoriságtól és a mikroszervezetek faji, törzsi, élettani tulajdonságaitól is erősen függ. A herbicidek talajba kerülése után az arra érzékeny szervezetek elpusztulnak, és könnyen bontható maradványaikat a túlélők hasznosítják. Egyes mikroorganizmusok képesek közvetlenül hasznosítani a peszticideket növekedésükhöz. Ezenkívül azok a szervezetek is mennyiségi növekedést mutatnak, amelyek a peszticid-degradálók anyagcseretermékeit és a már lebontott szermaradványokat is fogyasztják. Mivel a talaj termékenységéért nagyrészt a talajban élő mikroorganizmusok felelősek, a herbicidek hatására a populációk egyensúlyában bekövetkezett változások fontos ökológiai következménnyel járhatnak. A herbicidek általában a talaj funkcionalitása szempontjából fontos Rhizobium fajokat, a nitrifikáló baktériumokat, az Actinomycetes fajokat, illetve a szerves anyagok degradációjában résztvevő szervezeteket érintik a legjobban.
A herbicidek lebomlása és perzisztenciája a talajban
A gyomirtó szereket intenzíven használják a mezőgazdaságban, és nagy erőfeszítéseket tesznek a környezetre gyakorolt káros hatásaik csökkentésére. A kultúrákban preemergensen vagy korai posztemergensen alkalmazott növényvédő szerek sorsára és viselkedésére nagy hatást gyakorol a talajszelvény. A talajban a herbicidmolekulák eloszlanak a vizes és szilárd fázisokban, mely a viselkedésük sok más aspektusára is hatással van: a szorpció csökkentheti a volatilizáció arányát, a biológiai hozzáférhetőséget (ennek következtében a hatékonyságot, a biológiai lebomlás arányát) és a felszín alatt történő szállítást.
Ma már számos olyan mikroorganizmust ismerünk, amely aerob vagy anaerob úton képes a talajba juttatott herbicidmolekulák teljes vagy részleges lebontására, s ezzel inaktiválására. Tevékenységük eredményeképpen többnyire a herbicidmolekula nem teljes degradációja, hanem annak csak bizonyos mértékű átalakítása következik be. A biodegradáció felgyorsulhat a herbicidek ismételt alkalmazása következtében is. Tapasztalatok alapján elmondható, hogy egy-egy mikroorganizmus faj általában csak egyféle gyomirtószer-molekula elbontására specializálódik. Előfordulhatnak azonban olyan mikroorganizmusok is, amelyek több, egymástól szerkezetileg különböző növényvédőszer-hatóanyag inaktiválásában is részt vesznek. A folyamatban résztvevő élő szervezetek lehetnek az algák, a baktériumok és sugárgombák, gombák egyaránt. A növényvédőszer-hatóanyagok mikrobiológiai degradációja a legtöbb esetben nem vezet egy-egy hatóanyag-molekula teljes lebomlásához, hanem annak csak bizonyos mértékű átalakítását jelenti, a biológiai hatás egyidejű megszűnésével vagy egy új, az előbbitől eltérő biológiai hatással. A herbicidhasználat a növénytermesztés elválaszthatatlan részét képezi, ezért e szerek alkalmazásakor a gyommentesítés mellett számolni kell a talajéletre, az ún. Rhizoszféra ökológiájára gyakorolt hatásukkal is. Környezetvédelmi szempontból a peszticidek lehetnek perzisztensek vagy nem perzisztensek. Azok a növényvédő szerek nem tekinthetők perzisztensnek, amelyek a kívánt hatás kifejtésével egy időben vagy azt követően rövid idő alatt lebomlanak.
A paprika kártevői és betegségei: integrált védekezés
A paprika palántázás a termesztéstechnológia elengedhetetlen része, amellyel a koraiságot vagyunk képesek növelni. Viszont már ilyenkor is érdemes figyelni a betegségekre és kártevőkre, mert már korán tönkretehetik a növényeinket. Sok kártevője van a paprikának, melyek közül néhány ellen szinte alig van hatékony vegyszermentes védekezési lehetőség, néhány pedig a különböző kórokozók terjesztésében játszanak nagy szerepet. A rovarkártevők elleni védekezést nehezíti a jelentősen lecsökkentett szerválaszték, a szerek kifáradása, az újabb kártevők megjelenése, illetve egyes kártevők fokozott szaporodása az éghajlat változása miatt. Jó hír, hogy azért újabb szerek is kerülnek forgalomba. Ilyen a szívó kártevők ellen alkalmazható, kétirányú szisztemikus hatással rendelkező MOVENTO is, amely I. forg. kategóriás, és az idén még csak almában, körtében, és káposztafélékben alkalmazható. A hírek szerint jövőre már a paprika termesztésével foglalkozóknak is hasznos segítője lesz. A szer a gyártó cég szaktanácsadóitól származó információk szerint a levéltetvek, pajzstetvek, vértetvek, levélbolhák, liszteskék mellett hatékonyan pusztítja a tripszeket is.
Gombás betegségek és a palántadőlés
A termesztéstechnológia ezen szakaszának legveszélyesebb betegsége a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Pythium debarianum és a Rhizoctonia solani, viszont a fuzáriumot külön nem emelném ki. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pythium az oospóráival, míg a Rhizoctonia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A Pythium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a Rhizoctonia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi a gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti. A két említett kórokozó közül a Rhizoctonia a veszélyesebb. A fertőzési módban is eléggé eltérnek, ugyanis a Pythium a spóráival hatol be a növény gyökerébe és itt csíráznak, majd fejlesztik a gomba fonalaikat, míg a Rhizoctonia viszont a gombafonalaival hatol be a gyökérzetbe. Sajnos azt kell írnom, hogy nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Ezen kívül házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség a gombaölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A Pythium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A Rhizoctonia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG. A gombaölő szerek választéka lényegesen bővebb, ráadásul a Bayer Previcur Energy (II. forg. kat.) is rendelkezésre áll. Az idősebb növényeken megjelenhetnek más gombafajok is, pl. Botrytis, Sclerotinia vagy lisztharmat, de ezek a palántákat ritkábban veszélyeztetik, vagy nagyon erős kórokozó nyomás kell ahhoz, hogy előjöjjenek. Illetve az első két kórokozó a termésen sokkal komolyabb károkat képes okozni. A lisztharmat pedig csak később tűnik fel a paprika növényeken. A lisztharmat fertőzéshez viszonylag meleg időjárásra és magas párára van szükség. Természetesen előfordulhat, hogy a hajtató házban jelentkezhetnek listharmat tünetek, de akkor az termesztő mulasztása.
Bakteriális betegségek
Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria okozta betegség, és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz, a közepe pedig kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak. Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek, ezért már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba, azaz nem volt megfelelő a szellőztetés a létesítményben. Védekezés: Egészséges fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.
Vírusos betegségek
A paprika legkomolyabb vírusos betegsége a paprika tarka levélfoltosság (Tobacco Mosaic Virus, TMV). A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van. Az egyik a sötétzöld mozaikosodás, a másik a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Számos fertőzési forrás van. Védekezés: ellenálló fajták termesztése pl. Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talajcsere vagy fertőtlenítés; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása.
Szintén jelentős vírusos betegség a paprika bronzfoltosság (Tomato Spotted Wilt Virus, TSWV). A betegséget először 1841-ben írták le hazánkban fűszerpaprikáról. Elsősorban ezen okoz gondot, de előfordulhat étkezési paprikán, mind szabadföldön mind pedig hajtatásban. Jellegzetes tünete, hogy a levelek csoportosan képződnek, a növény visszamarad a növekedésben. Az oldalhajtások rövid ízközűek, a levelek pedig elsárgulnak és elkeskenyednek. A sárgulás mellett még megfigyelhetők klorotikus foltok is. A levélnyél vagy nagyon hosszú lesz, vagy pedig nagyon rövid. A legfőbb fertőzési forrás a területen maradt fertőzött gyomnövények. Levéltetvek terjesztik, éppen ezért a levéltetű kártétel mértékétől nagyban függ a vírusfertőzés mértéke is. Viszont nem hurcolják hosszú távra, mert egy szívás után leadják a vírust a tetvek. Védekezés: eszközök fertőtlenítése hipóval; rezisztens fajták telepítése pl. Bravia RZ F1, Combino RZ F1; levéltetvek elleni védekezés kontakt vagy felszívódó rovarölőszerekkel.
Rovarkártevők
Levéltetvek
Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családba. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a paprikán is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabadszemmel is jól láthatók. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. Kártételük az levélerek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb. Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre, és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elégségesek a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetűirtó).
Bagolylepkék hernyói
Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos vagy sötétszürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárny színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre, majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körberágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeményébe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér véget. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban, 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk. Védekezés: Ahogy említettem minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapni az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat pl: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.
Talajlakó kártevők
A talajlakó kártevők azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni.
Cserebogár pajor
A kártevő a bogarak (Coleoptera) rendbe, azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti borda található. Lárvái valamivel nagyobbak, 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzás általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Az imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.
Lótücsök
A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy, 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2 mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani is képesek, de csak a fiatal egyedek és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsájtani. Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.