Leonardo da Vinci „Az Utolsó Vacsora” című, világhírű falfestménye nem csupán egy műalkotás, hanem az emberi érzelmek, a dráma és a zseniális technikai újítások lenyűgöző ötvözete. Ez a cikk arra hivatott, hogy részletesen bemutassa a festmény elhelyezkedését, történetét, művészeti jelentőségét, valamint a látogatással kapcsolatos fontos tudnivalókat.
A Mestermű Otthona: A Santa Maria delle Grazie Kolostor Milánóban
Leonardo da Vinci „Az Utolsó Vacsora” című alkotása Milánóban, a Santa Maria delle Grazie-templom és -kolostor refektóriumában (szerzetesi ebédlőjében) látható. Ez a dominikánus kolostor és templom Milánó egyik legfontosabb történelmi és kulturális nevezetessége, amely világszerte híres, mivel itt található Leonardo da Vinci egyik legnagyobb remekműve, az Utolsó vacsora (Cenacolo Vinciano). A Santa Maria delle Grazie egy templom és domonkos kolostor Milánóban, mely a 15. században épült, és a reneszánsz építészet és művészet egyik kiemelkedő példája.
Az Építészeti Komplexum Története és Stílusa
A Santa Maria delle Grazie templomot és kolostort a 15. század második felében építtette Ludovico il Moro, Milánó hercege, aki a templomot a Sforza család hivatalos temetkezési helyének szánta. I. Francesco Sforza, Milánó hercege rendelte el, hogy építsenek dominikánus kolostort és templomot a város egyik terére, ahol egy korábban, Szűz Mária tiszteletére fölszentelt kápolna már állt. Az építkezést 1463-ban kezdték meg Guiniforte Solari építész tervei alapján, aki a templom fő építészeti stílusát kezdetben gótikus elemekkel határozta meg. A kolostor 1469-ben készült el, a templom 1492-93-ra. Milánó új uralkodója, Ludovico Sforza elhatározta, hogy az épülő templomnak a Sforza-család temetkezési helyéül is szolgálnia kell.
1482-ben Ludovico il Moro felkérte Donato Bramante híres reneszánsz építészt, hogy a templom és a kolostor stílusát átalakítva emeljen egy grandiózus, reneszánsz stílusú kupolás szentélyt a templom számára. Bramante a lombardiai reneszánsz elemeit ötvözte a klasszikus római építészet stílusával, így a templom a gótikus és a reneszánsz stílusok lenyűgöző kombinációjává vált.
A Santa Maria delle Grazie építészeti stílusában a gótikus és a reneszánsz elemek egyaránt felfedezhetők:
- Főhomlokzat: A templom gótikus főhomlokzata egyszerű, mégis elegáns, jellegzetes csúcsíves ablakokkal és díszes kapuval.
- Kupola és a szentély: Bramante reneszánsz stílusú szentélye és kupolája a templom leglátványosabb része, amely a templom hátsó részén található.
- Kolostor és kerengő: A templom mellett található a dominikánus szerzetesek egykori kolostora és annak nyugodt, zárt kerengője.
Az egykori kolostor épületei, az udvarok és átjárók a templomtól balra helyezkednek el. A térről nyílik a főbejárat, innen egy kis előcsarnokon keresztül megközelíthető a refektórium is, ahol „Az utolsó vacsora” (Il Cenacolo) látható.
Az Utolsó Vacsora: A Mestermű Részletei és Készülése
Leonardo da Vinci „Az Utolsó Vacsora” című művét 1495 és 1497 között készítette el Ludovico Sforza megrendelésére. A festményen Leonardo azt a pillanatot ábrázolta, közvetlenül azután, hogy Jézus azt mondta: "Egyikőtök el fog árulni engem". Ez a vacsora legdrámaibb pillanata, amelyben minden apostol felteszi magának és a többieknek a kérdést, hogy ki lehet az áruló. Leonardo arra összpontosít, hogy Jézus szavai milyen hatást gyakorolnak az apostolokra, milyen reakciót váltanak ki belőlük, gondolataikat és érzelmeiket gesztusaikon és arckifejezéseiken keresztül ábrázolja.
Lelepleződött titkok: A Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című festményében rejlő titokzatos üzenetek
Leonardo Innovatív, de Sérülékeny Technikája
Leonardo innovatív technikát alkalmazott a freskó elkészítésekor: nem hagyományos freskótechnikával (nedves vakolatra, buon fresco) dolgozott, hanem temperával, kétrétegű, a festéket nem szívó felületen, azaz száraz falra festett (a secco), olaj- és temperafestékkel keverékével. Ez a munkamódszer lehetővé tette a művész számára, hogy kifinomultabb chiaroscuro-effektusokat érjen el, és napról napra úgy módosítsa a művet, ahogyan ő jónak látta. Azonban éppen ezért a festmény sokkal inkább ki van téve az idő okozta károknak. Nem tudni biztosan, az eljárás helytelensége vagy egyszerűen a fal nyirkossága miatt, a 16. században a nagy mű állapota egyre romlott, és a század végére már menthetetlennek ítélték. Már a mester életében (1517) arról írtak, hogy a mű erősen megfakult és lepattogzott.
A Mestermű Megpróbáltatásai és Restaurálása
A műremek néhány éven belül romlásnak indult. Az évszázadok során „Az Utolsó Vacsora” számos sérülést szenvedett el. Ráadásul a falba egy ajtót is vágtak, amelynek a festmény egy része áldozatul esett. Két évszázadon át nem túl sokat tettek megmentésére. A napóleoni háborúk alatt a kolostort istállóvá alakították át, és a második világháborúban, 1943. augusztus 15-én angol-amerikai légicsapások miatt bombatalálat érte a refektóriumot, amely beomlott. Meglepő módon Leonardo alkotása sértetlen maradt.
A 20. század elején többször neki fogtak a restaurálásnak, ekkor sikerült a színek reprodukálásával egyidejűleg elszigetelniük a képet a nyirkos faltól. A terem újjáépítése során sikerült a korábbi helytelen restaurálási kísérletek nyomait eltüntetni, s helyreállítani a freskót. A legutolsó restauráció 1999-ben fejeződött be, amely során számos tudományos módszert használtak az eredeti színek felélénkítésére és a korábbi kísérletek nyomainak eltávolítására (amennyiben ez lehetséges volt), hogy helyreállítsák a freskót.
A Látogatás: Jegyfoglalás és Élmény
Mivel Leonardo da Vinci „Az Utolsó Vacsorája” rendkívül sérülékeny és nagy művészeti jelentőségű alkotás, a freskó megtekintéséhez előzetes jegyfoglalás szükséges. A látogatás szigorúan szabályozott, és a látogatók csoportonként mindössze 15 perces időkeretben tekinthetik meg a művet. Eddig egyszerre legfeljebb 25 látogatót engedtek be a freskóhoz.
A restaurációs munkák mellett megtisztították a levegőt is milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában. Az új szellőzőrendszer napi 10 ezer köbméter levegő cseréjét teszi lehetővé a 3500 köbméterrel szemben. A különleges szűrőrendszer beépítésével Leonardo halálának 500. évfordulójára a körülmények még optimálisabbá váltak. A jegyeket előre, online kell megvásárolni.
Az Utolsó Vacsora megtekintése idegenvezetéssel is lehetséges, amely mélyebb betekintést nyújt Leonardo da Vinci életébe, a festmény történetébe és művészeti jelentőségébe. A túra egy rövid előkészülettel kezdődik a templomon kívül, ahol az idegenvezető 30-40 perces előadást tart a festményről, a kolostorról és Leonardo munkásságáról, mielőtt a látogatók belépnének a refektóriumba.
Jegyvásárlási Tippek és Trükkök
A hivatalos jegyár fejenként 8 euró (gyermek 1,50 euró), azonban a hivatalos oldalon már hónapokkal előbb sem lehet lefoglalni. Az utazási irodák és más jegyárusító cégek már korán ráteszik a kezüket a jegyekre és csomagokban árulják, így az ár felkúszhat akár 80-100 euróra is. Ha minden nap visszatér az ember, kifoghat 1-1 felszabaduló helyet, de ezt is már csak a látogatás előtti napokban, vagy még annyira korán, ami sokaknak már nem sikerül.
Érdemes tudni, hogy minden hónap első vasárnapján az állami múzeumokba ingyenes a belépés, és „Az Utolsó Vacsora” is ingyenesen tekinthető meg ezeken a vasárnapokon. Ezekre a vasárnapokra azonban csak telefonszámon lehet regisztrálni: +39 02 92800360. Ezeken a vasárnapokon is kiosztják a megmaradt jegyeket, 8 órakor nyit a pénztár. Ha egy jó órával előbb odamegy az ember és várakozik a bezárt ajtó előtt a sorban, van esélye, hogy sikerül.
Egy Magyar Kutató Megdöbbentő Felfedezése: Az Utolsó Vacsora Inspirációs Helyszíne
Eddig senki sem tudott róla, de egy független magyar kutató megtalálta azt a helyszínt, amit „Az utolsó vacsora” című faliképén festett meg Leonardo da Vinci a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának (étkezőtermének) falára. Spielmann Gábor idén nyáron egy családi kiránduláson a Milánótól 50 kilométerre északra fekvő Civatében járt. Elbűvölte a hegyes-dombos-lankás lombard táj, de figyelmét leginkább az 1000 éves San Calocero kolostor kötötte le, azon belül is annak második emeleti terme, ami - egy hipotézis szerint - megihlette Leonardót, és ezt a teret választotta modelljéül.
Spielmann Gábor olvasott a teóriáról egy lokális olasz újságban, és onnantól fogva nem hagyta nyugodni a kérdés. Fejébe vette, hogy kideríti, mi az igazság. Az észak-olaszországi Civate-beli San Calocero kolostor refektóriuma (étkezőterme) adhatott ihletet. Belépve a második emeleti terembe azonnal szembetűnik, hogy méretei mennyire megfelelnek a festményen látható arányoknak. Három ablak hátul, kazettás mennyezet, és az oldalfalak is háromosztatúak. Igaz, a mester az oszlopok mögött újabb tereket sejtet, csakhogy ne legyen annyira szűkös érzetű a terem. Tényleg szembetűnő a hasonlóság.
A Tájképi Egyezések
„Leonardónak ismernie kellett a környéket. Leonardo egy mérnöki megbízatáson dolgozott, aminek célja az volt, hogy a Comói-tótól a Lambro folyón át hajókkal le lehessen jutni Milánóba.” A megbízást pedig azért Leonardo kapta, mert Ludovico Sforza milánói fejedelem, a reneszánsz művészet nagy mecénása, egyben Leonardo barátja és pártfogója volt. Nem véletlenül festette éppen egy milánói dominikánus kolostor refektóriumának falára a remekművet 1495 és 1498 között.
Tudható, hogy „Az utolsó vacsorának” helyet adó milánói refektórium padlószintje egykor alacsonyabb volt a mainál, és így a szerzetesek Jézusra és a tanácstalan apostolokra felnéztek, mintha egy képzeletbeli második szinten történne az utolsó vacsora. Ez a hatás kétségtelenül szándékos volt Leonardo részéről, hiszen a Bibliában többször is szerepel, hogy az utolsó vacsora egy ház második szintjén zajlott, az egykori mediterrán étkezők ugyanis hagyományosan a felső szinten kaptak helyet.
De ez még mindig nem a legfontosabb bizonyíték. Spielmann Gábor felfedezte, hogy kinézve az ablakokon, a táj elemei nagyon jól illeszkednek a Leonardo bibliai mesterművén láthatókhoz. Most ugyan vannak fák, amelyek eltakarják a kilátást, de a felső emeletről nézve a hasonlóság nyilvánvaló. Kékes árnyalatokkal érzékeltette a hegyláncok távolságát a képen, a körvonalaik pedig megegyeztek a mostani tájképpel. Baloldalon, a halványkék részben a fokozott kontraszt távoli hegyeket hoz elő. Csak egy különbség fedezhető fel: a fényképen szaggatott vonallal jelölt helyen a hegylánc nem folytatódik. Ezt a területet valószínűleg később kőbányaként használták, ahogy a kutató videójában látható. Egy dolog hiányzik a látképből: egy apró kis templomtorony, az egyetlen építmény a tájban, amit Leonardo figyelemre méltó részletességgel festett meg. A szembetűnően egyező tájképi topográfia azt sugallja, hogy a reneszánsz nagymester leskiccelte a termet és Milánóban festette meg.
Az pedig szinte zavarba ejtő, hogy San Calocero mindössze 8 kilométerre fekszik Rocchetta di Airunótól, amelyet a magyar kutató Mona Lisa hátterének tart. Spielmann Gábor jelenleg a Mona Lisa helyszínét kutató korábbi tanulmányát véglegesíti.
További Látnivalók a Santa Maria delle Grazie-ban
Bár a legtöbb látogató elsősorban Leonardo „Utolsó Vacsorája” miatt keresi fel a Santa Maria delle Grazie-t, érdemes időt szánni a templom többi részének és műalkotásainak felfedezésére is. A refektórium másik oldalán Giovanni Donato Montorfano „Keresztre feszítés” című freskója látható. Emellett a templom gótikus és reneszánsz elemei, valamint a kolostor nyugalma is megéri a látogatást.
