A Hold utca, melyet Budapest V. kerületének, a Lipótvárosnak nevezetes utcájaként ismerünk, a régi pesti városfal körül a XVIII. században jött létre. Jelentősége a XIX. században nőtt meg, nemcsak a városfejlődés hátrányait orvosolva, hanem gazdasági központtá válva. A Lipótváros sakktáblaszerű alaprajza meghatározó volt, amit a Duna, az Újvásártér (ma Erzsébet tér) és az egykori Nagykorona, majd Wekerle, Alpári Gyula, ma Hercegprímás utca határoltak. A mai Szabadság tér helyén alakult ki ez a városrész. A Hold utca - ellentétben például a mai Báthory utcával - később jött létre, de a Duna közelsége miatt gyorsan nőtt az építési kedv ezen az oldalon.
A vásárcsarnok létrejöttének története
A leendő V. kerületi vásárcsarnok tárgyában az első tervvázlatokat 1891. december 8-án terjesztette be a mérnöki hivatal. Az akkori elképzelések szerint a csarnokot a mai Vadász utca 16. és a Hold utca 7. szám alá, a két utca közé szituálva helyezték volna el. A javaslat szerint egy nagy áruhelyet magába fogadó csarnokot lehetett volna építeni, ahol akár 160 üzlethelyiség és 60 ideiglenes elárusítóhely is elfért volna, míg az emeleten 2-2 lakás és más helyiségek is a Hold utcai oldalra kerülnének. A tervekben szerepelt az a lehetőség is, hogy a csarnok egy ideiglenes piaccal kombinálódjon, és a Váci körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 56. szám mögött lévő Vadász utcai telekkel együtt egy nagyobb komplexumot alkosson.
A téma legközelebb 1892. júniusában került napirendre, amikor Lechner Lajos javaslatára Czigler Győzőt bízták meg a tervek elkészítésével. Czigler - bár a Klauzál téri csarnok tervezése hónapokkal előbbre járt - már 1893. január 11-én megbízást kapott a Hold utcai vásárcsarnok megtervezésére. A tervező a csarnokot tágas, világos, szellős és könnyen tisztítható épületnek képzelte el, amelyben az egészségügyi ellenőrzés is könnyen megoldható. Fontos szempont volt, hogy a csarnok kibővíthető legyen, és karzatok építésének a lehetősége is adott legyen. A tervekben egy bérház is szerepelt, melynek emeletein lakásokat, illetve hivatalokat alakítottak volna ki. A csarnokban tervezett árusítóhelyek száma 207 volt, ebből 42 hús- és vadas, 12 halas, 120 zöldséges, a hűtőkamráké pedig 235.
A tervek részletes kidolgozása során a főszámvevő és a Közmunkák Tanácsa is számos módosítást javasolt. Felmerült a palafedés helyett a bádogfedés, valamint a versenytárgyalás kiírásának lehetősége a költségek csökkentése érdekében. A pincék elhelyezését problematikusnak tartották, és a festést javasolták burkolás helyett. A Zsolnay gyár által szállítandó csempék minőségével is akadtak problémák, és a kivitelezési határidők betartása is gondot okozott.
Az építkezés és a megnyitó
Az építési munkák megkezdésére végül 1894-ben került sor, miután a kisajátítások és a tulajdonosok kártalanítása lezajlott. A kivitelezőnek legalább 18 hónapra volt szüksége a munka befejezéséhez, így a határidő csak 1895-ig volt tartható. A vasszerkezet szerelését a Waagner R.F. bécsi cég végezte. A csarnoképületet berendezésével együtt 1896-ig kellett befejezni. Czigler tiszteletdíja 25.857 forint 57 krajcár volt.
A bokrétaünnepélyre 1895. augusztus 10-én került sor, ahol jutalomosztásra is sor került. A bérház egyébként korábban elkészült, mint maga a csarnok: 1896. május 16-án már a bolthelyiségek bérletét árverezték. A bérház emeletein szintenként 4-4 lakás volt. A lakhatási engedélyt szeptember 9-ével adták meg.
Az 1897. február 15-i ünnepélyes megnyitó a korabeli sajtóban is visszhangot keltett, bár - érthetően - nem az építészeti vonatkozások érdekelték leginkább a közvéleményt. A vásárcsarnokokat a múlt századi mérnöképítészet jeles alkotásaként tartják számon.
A Hold utcai piac változásai az idők során
A Hold utcai piac - mint legkisebb - keltette a legkevesebb figyelmet a megnyitása idején. A kezdeti időkben az épület funkciója a hagyományos piac volt, ahol friss árukat, húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket árultak. Idővel azonban a városi élet változásával és a szupermarketek megjelenésével a piac jellege is átalakult. A vásárcsarnokok forgalmát általában túlbecsülték, míg más termelői piacokét alul.
Az évek során a csarnokban kisebb-nagyobb problémák is jelentkeztek, így például 1897. június 26-án kéménytűz volt az épületben. Az 1900-as évek elején felmerült a piac karzatokkal való bővítésének terve, ám erre nem került sor. A piac vezetősége a 1900-as évek elején folyamatosan igyekezett fejleszteni a csarnokot, így például Ziegler Nándor vásárcsarnok igazgató 1901-ben kérte a Vadász utcai oldal kiszélesítését a pincelevegő megáldozásával, valamint 2-2 földszinti és I. emeleti karzatlépcsővel átellenben elhelyezett 3-3 nyilvános WC létesítését.
A Hold utcai piac épülete, melyet a banknegyed közelében találunk, talán a legszebb az összes közül, ám ez tulajdonképpen vállaltan veszítette el valódi piac jellegét. Az utóbbi években a piac jelentős átalakuláson ment keresztül. Éttermek költöztek a standok helyére, több nagy étterem - például a Bock Bisztróé (Buja Disznók, ami óriási rántott húsairól híres) és az Arany Kaviáré (Moszkva Tér, ahol orosz ételek gyorsabb, egyszerűbb verzióit adják) - kis kiadása nyílt itt meg. Emellett celebszakácsok éttermei is megtalálhatók, mint Lakatos Márk kolbászozója, Szabó Győző gőzbucizója és Széll Tamásék étterme, a Stand25.
Bíró Lajos, a budapesti gasztroforradalom egyik kulcsfigurája, kezdett életet lehelni a haldokló Hold utcai piac emeleti standjaiba. Megnyílt A séf utcája, őt követte a Vörös Homár halbisztrója, majd sorra jöttek a gasztrovilág főszereplői, hogy ők is szeretnének nyitni egy-egy helyet a piacon. Ma már teltház van. Megnyílt Szabó Győző Steamboo bisztrója, amely mindössze 14 négyzetméternyi alapterületű, és a menüben kapros, paradicsomszószos-petrezselymes, bazsalikomos-paradicsomos és sima rizst kínálnak, de van lazacos, csirkemelles, avokádós és vega steamboo is friss zöldfűszerekkel.
Gianni, az olasz konyha magyar mestere is jelen van négy helyszínen, ahol a magyar és olasz konyha fúzióját kínálja. A Fritu egy klasszikus lángosos, ahol a nápolyi fritú mintájára készíti Marica (a Hold utcai piac ismert lángoskészítője) a lángost. A Via lattea gourmet üzletének szenzációja a sajtkészítő gép, amely friss sajtokat készít egész nap tehén, kecske, juh és bivalytejből. L’Arte di fare formaggio néven Carlo Piccoli, Veneto tartománybeli sajtkészítő mester receptjei szerint készülnek a sajtok, és egyben referenciaüzletként is szolgál, remélve, hogy a magyar sajtkészítők is kedvet kapnak a professzionális sajtkészítéshez. Az üzletben ezenkívül olasz szalámik, antipastik, spanyol, francia, belga termékek is kaphatók. A Steak house is megnyílt, ahol Nyírségből származó magyar tarka húsmarhákból faszénen készítik a steaket, hozzá kemencében sült burgonyát kínálnak, és hamarosan nyílik egy orosz bisztró, az Aranykaviár étterem irányítása alatt.
A Hold utcai piac és a sajt
A Hold utcai piac az utóbbi években a minőségi élelmiszerek, különösen a kézműves sajtok kedvelőinek paradicsomává vált. A felújítás során két, egyenként 100 négyzetméteres termelői piacot alakítottak ki, ahol összesen 50 termelő tudja egyszerre bemutatni termékeit, céljuk, hogy közelebb hozzák egymáshoz a belvárosi lakosokat és a tanyasi termékeket előállító termelőket. A piacon több helyen is találhatunk kiváló minőségű sajtokat, melyek a magyar sajtkészítés fejlődését mutatják be.
A Zsendice sajtbolt megnyitása a Hold utcai termelői piacon különösen fontos esemény volt a sajtrajongók számára. Itt a Bükki sajtok teljes palettáját megkóstolhatjuk, melyek a hazai „sajtköztudatban” is egyre inkább helyet kapnak. A Bükki sajtok esetében érződik a folyamatos fejlesztés-fejlődés - nemcsak az érlelési időtartamban a rövid érlelésű sajttól a hosszú érlelésűig, hanem textúrákban, állagokban, az ízek és a technikák passzításában és ami a legfontosabb: az érezhető gondoskodásban és szeretetben, ahogy ezek a sajtok készülnek. Itt nem arról van csupán szó, hogy tehenet meg kecskét tartanak és sajtot csinálnak - az egész folyamat már az elejétől a végéig kifejezetten érezhetően végig van gondolva: a szarvasmarhafajta kiválasztásától a táplálékán át a tartásmódon át, a talaj minőségétől a helyi időjárás viselkedéséig, a tartási helytől a gazdálkodás módjáig, a tejfeldolgozástól az érlelésig, az ízek megtervezésétől a kivitelezésig.
A kóstoláson bemutatott sajtok között szerepelt a Gomolya két ízben: a megosztó illatos lóherés és a klasszikus snidlinges változatban. A Gomolya ízlésesen, jó aránnyal van fűszerezve, nem gumis, nem száraz az állaga: lágy, ugyanakkor masszív is. Az íze friss, savanykás - mondhatni üde. Az ízek a gomolya jellegzetességeit kiemelve, karakterét kihangsúlyozva vannak társítva ízlésesen. A kóstolás során sorra kerültek a kakukkfüves és füstölt sajtok, melyek egy hónap körüliek, masszív, ruganyos állaggal és egységes textúrával rendelkeznek. Külön kiemelkedett a füstölt sajt, ami egyrészt nem lett megerőszakolva a füstben, másrészt a sajt textúrája tökéletesen passzol a füstös ízhez.
A minimum 30 napig érlelt Bükki sajt krémes, hűvös ízű, remek állagú, masszív sajt, ami a hegyvidéki sajtkészítési technológiának köszönhetően kapja meg azt a jellegzetességét, amitől igazán egyedi lesz. A kóstolás egyik csúcspontja volt a füstölt sajt után az egri vörösborseprőben érlelt tehén sajt. A vörösbor íze nem tolakodó, nem uralja a sajtot, szikár, zamatos ízt eredményez ez a párosítás, ami a végén enyhe camembertes jelleggel párosul. Ezt a sajtot 90-120 napig érlelik, nyáron kecsketejből készítik. Ezt követte egy 4 hónapos kecskesajt, a Darázskő, majd faszénes érlelésű tehénsajt és kecskesajt is. Mindkettő lágy, camembert jellegű sajt, hiánypótlóak már csak az állaguk miatt is. Kóstoltak még nem füstös, hanem pálinkás variációt is, ami szintén nagyon ízléses, szintén nem hivalkodó ízű sajt. Ezekben az ízekben egyértelműen elkülöníthetőek mind a kecske, mind a tehénsajt jellegzetességei, a faszén és a pálinka ízei, mégis harmonikus világot teremtenek.
A Hold utcai piacon megrendezett sajt- és borkóstolók is népszerűek, ahol a magyar sajtok és borok párosítását mutatják be. Az eseményeken a Capella kecskesajt és a Bükki sajt manufaktúra képviselői is tiszteletüket teszik, bevezetve a hallgatóságot a magyar sajtkészítés 18. századtól datálható történetébe. A kóstolók során számos érdekes párosításra derült fény, például a rendkívül lágy és krémes kecskesajt és a Hilltop Pincészet 2017-es Sárga muskotály Neszmély bora, vagy a Bükki manufaktúra jóval zsírosabb, faszénkérges lágy sajtja és egy savhangsúlyos Szekszárdi Kékfrankos. A magyar termelők felnőni látszanak a feladathoz, és olyan sajtokat kínálnak, amelyek a borainkkal találkozva nem csupán kényszerházasságot eredményeznek, hanem ízletes harmóniát alkotnak.
A Hold utcai piac mint közösségi tér
A Hold utcai piac mára már nem csupán egy bevásárlóhely, hanem egy valóságos gasztronómiai és közösségi tér. Európa nagy múltú piacaihoz hasonlóan, ahol a standokon már nemcsak vásárolhatjuk a friss árukat, hanem helyben kóstolhatjuk a kézműves termékeket, halat, húst, sajtot. A piacok a street food divatjának hódolnak. A környéken lakók, dolgozók és a turisták egyaránt ide járnak ebédelni, egy közösségi tér jött létre, ahol állva, ülve, beszélgetve minőségi friss termékeket kóstolhatnak az ínyencek.
A Light Art Museum csapata egyedi installációkkal tette még különlegesebbé a piacot, ahol a fény és az árny játéka maradandó élményt nyújt. A Hold utcai vásárcsarnok így nemcsak a gasztronómiai élvezetek, hanem a kulturális és művészeti élmények helyszínévé is vált.
Összességében a Hold utcai piac egy kiváló példája annak, hogyan lehet egy történelmi épületet modern funkciókkal megtölteni, megőrizve eredeti jellegét és vonzerejét. Az itt kapható termékekről azt gondolhatjuk, hogy nagyon sok kritériumnak megfelelnek: kiválóak ételként magukban vagy alapanyagként, kiegészítőként vagy főelemként egy tányéron: ezek a sajtok mindezeket tudják. Maximális pozitívum, hogy nincsenek agyonfűszerezve, vagy agyonfüstölve, és ami szerintem a legfontosabb: saját, jellegzetes ízük van. Nem hivalkodó, harsány, bazári ízekkel van dolgunk, hanem végre mintha találkozott volna a szellem a jellem és a kellem. Minden tekintetben. Ez pedig szerintem nagy dolog, követendő példa.