A Húsok Fűszerezésének Művészete: Az Ízek Harmóniája és a Hagyományok Gazdagsága

A sikeres fűszerezés alapja a mérték, az érték, és a „kevesebb több” elve. Ezek a szabályok legalább annyira a sikeres fűszerezés feltételei, mint a megfelelő időzítés és természetesen a minőségi alapanyagok használata. A húsfélék különösen érzékenyen reagálnak mindenféle állapotváltozásra az előkészítés és az elkészítés során, ezért mielőtt bármilyen fűszert elkezdenénk használni, először a hússal ismerkedjünk meg alaposan. Minden húsféle és az állat különböző részei más-más bánásmódot kívánnak, és persze a receptek szerint is hatalmas a fűszerezési lehetőségek tárháza. Fontos, hogy a fűszer kiemeli, megerősíti, de nem elfedi az étel ízét. Ahogy mondani szokás: nem a hús van a fűszerért, hanem a fűszer van a húsért - ez egyébként mindenféle élelmiszer fűszerezésére érvényes. Éppen ezért az intenzívebb fűszereket csak módjával adagoljuk, a kísérő harmóniákat pedig jól válasszuk meg és ne túlozzuk el mennyiségüket.

A fűszerezés művészetében fontos szerepet játszik az időzítés is. Egyes húsok - mint például a marhahús, a vadhús vagy a bárány - kifejezetten jól reagálnak a hosszabb pácolásra, ami alatt a fűszerek aromái mélyen be tudnak ivódni a rostok közé. Más esetekben - például egy minőségi steak elkészítésénél - elegendő lehet a sütés előtti egyszerű fűszerezés is. A lényeg mindig az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a hús természetes íze és a hozzáadott fűszerek között. A fűszerezés tehát sosem lehet öncélú. A cél mindig az kell legyen, hogy kiemeljük és gazdagítsuk a hús természetes ízét, nem pedig az, hogy elnyomjuk azt. A kevesebb gyakran több, és ez különösen igaz a húsok fűszerezésére. Mindig érdemes először kisebb mennyiségekkel próbálkozni, majd fokozatosan építeni fel az ízvilágot, míg el nem érjük a kívánt harmóniát.

Húsok előkészítése és fűszerezési technikák

Az aromák használata előtt a húsok előkészítésére is érdemes figyelmet szánni, ez fontos higiéniai okok miatt, és hogy az ízesítők jól érvényesüljenek. A száraz fűszerezés gyakori módja a különböző húsok ízesítésének. Ilyenkor a hús felszínére kerülnek a fűszerek, amelyeket érdemes bele is dörzsölni, így jobban beleivódnak az aromák. A száraz fűszerezést hőkezelés előtt 30-60 perccel ajánlott megtenni. Ezt a módszert halak és szárnyasok készítésénél érdemes bevetni. Nagyon praktikus eljárás, az így készült húsok ízesek és szaftosak.

Pácolás: Nedves és száraz módszerek

Ha nincs időnk, persze a frissen befűszerezett és rögtön kisütött húsok is finomak lesznek, de annál jobb lesz egy sült íze, minél több időt tölt a pácban. Ez lehet száraz- vagy nedves pác is. A nedves pácolás során a húsok fűszerekkel átitatott folyadékban pihennek. Ennek hatására a rostok fellazulnak, így a fűszerek könnyebben átjárják a húst. Ilyenkor általában valamilyen tejterméket (joghurt, tejföl, kefir, tejszín) és fűszereket szokás összekeverni, amelybe a választott hús kerül. Ebben a pácban néhány órát vagy egy éjszakát is pihenhet a hús. Tejtermékek helyett lehet mustárt, ketchupot, majonézt, paradicsomszószt vagy bármilyen más szószt használni. A nedves pácolás során az ízesítők mellett különféle eceteket, borokat, citrusleveket vagy más gyümölcsleveket, esetleg zöldségeket használnak. A pácba víz is kerül szükség szerint, ebben a lében akár két napot is állhat a hús.

Nedves pácokhoz bátran használhatunk mustárt, különféle olajokat, szójaszószt, balzsamecetet is. Például egy bazsalikomos pác készülhet olajból, sóból, borsból, néhány gerezd kinyomott fokhagymából és bazsalikomból. A mustáros pác összetevői hasonlóak, kiegészítve rozmaringgal és mustárral. A mézes mustáros pác mézzel gazdagodik, míg a szójás-chilis pác olajat, borsot, fokhagymát, szójaszószt és chili-port tartalmaz.

Fűszerkeverékek házilag: Az egyszerűség ereje

A boltokban sokféle fűszert megtalálunk. Vehetünk kimondottan halakhoz, csirkehúsból vagy sertéshez szánt fűszerkeveréket, de létezik fasírtokhoz és a tökéletes sült krumplihoz megalkotott por is. Ezek nagy része szinte semmilyen adalékanyagot nem tartalmaz, az összetevőket átböngészve pedig azt láthatjuk, hogy alig pár hozzávalóból állnak, tehát nem károsak. Ám épp ez, az egyszerűségük mutatja, hogy ezeket a porfűszereket mi is el tudjuk készíteni otthon!

A gyrospáchoz szükséges fűszerkeveréket, a csilisbab alapporát vagy a sült csirkecomb szárazpácát mi magunk is meg tudjuk csinálni, elég hozzá csupán néhány szárított fűszer, és többé nem kell a bolti alapporokat a bevásárlókosárba tenni. Ahhoz, hogy szinte bármilyen fűszerkeveréket el tudjunk készíteni otthon, mindenképp szükséges beszerezni néhány alapvető ízesítőt. Szerencsére ezek a szárított porfűszerek nem drágák, ráadásul sokáig kitartanak, egy jól zárható üvegben pedig az ízüket, aromájukat is hosszan megőrzik. De mire van szükség otthon ahhoz, hogy mi magunk készíthessük a fűszerkeveréket, és ne kelljen a boltban megvenni se a sült csirke, se a fasírt, de még a csilisbab fűszerkeverékét sem?

Alapfűszerek házi fűszerkeverékekhez

Legyen otthon mustár és többféle ecet (feltétlenül próbáljuk ki a balzsameceteket, boreceteket, gyümölcseceteket), olaj, fokhagyma, vöröshagyma, cukor és méz. Ezek is szükségesek a pácok elkészítéséhez, sőt nemcsak segítenek abban hogy a fűszer megtapadjon a húson, de plusz ízt is kölcsönöznek az ételnek.

A fűszerkeverékekhez legtöbbször az alábbi fűszereket használjuk: só, bors, bazsalikom, majoránna, rozmaring.

Magyaros fűszerkeverék: pirospaprika, kapor, petrezselyem, kömény, borsikafű (azoknak is, akik nem bírják a borsot).

Mediterrán fűszerkeverék: oregánó, zsálya, babérlevél, tárkony, kömény, koriander, kakukkfű, borókabogyó, ánizs, szegfűszeg.

Ázsiai fűszerkeverék (keleties ízekhez): fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, babérlevél, őrölt gyömbér, chili, currypor, kurkuma.

Bízzunk magunkban, egyéni ízlésünkben! Használjuk a régi recepteket, és azokat is, melyek régiónkra jellemzőek, az alábbi fűszerkeverékek csak útmutatók, bátran el lehet térni tőlük, kihagyni a számunkra nem tetsző alapanyagokat.

Specifikus fűszerkeverékek különböző ételekhez

• Grillezéshez: paprika (erős is lehet benne), őrölt koriander, zellermag, feketebors, szerecsendió, vöröshagyma, fokhagyma, majoránna, rozmaring, chili-por.
• Húsokhoz: petrezselyem, snidling, borsikafű, bazsalikom, majoránna, kakukkfű, rozmaring, zsálya és oregánó.
• Szárnyasokhoz: bors, hagyma, majoránna, borsikafű, zsálya, paprika.
• Mézes süteményekhez: fahéj, szerecsendió, koriander, szegfűszeg, szegfűbors, édeskömény, gyömbér, ánizs, bors, csillagánizs és kardamom.
• Levesekhez, mártásokhoz: zeller, petrezselyem, hagyma, fokhagyma, tárkony, majoránna, borsikafű, snidling.
• Halakhoz: petrezselyem, zeller, paradicsom, zöld- vagy pirospaprika, hagyma, szerecsendió, babérlevél, citrom, kapribogyó, mustár, gomba, fekete- és fehérbors, borsikafű.
• Magyaros keverék: majoránna, bazsalikom, kömény, koriander, borsfű, kakukkfű, mustármag, édes-nemes paprika, porított zeller, só.
• Forralt borhoz: fahéj, szegfűszeg, narancs és citromhéj. Kis szerecsendióval, gyömbérrel, korianderrel tovább bolondíthatjuk.

Hútfajták és azok ideális fűszerezése

Sertéshús fűszerezése

A sertéshús fűszerezése különös figyelmet érdemel, hiszen ez az egyik legsokoldalúbban elkészíthető húsfajta. A klasszikus magyar konyhában a fokhagyma és a bors dominál, de érdemes nyitni más ízvilágok felé is. A kömény például kiválóan harmonizál a sertés természetes ízével, különösen ha sütés előtt alaposan bedörzsöljük vele a húst. A majoránna szintén remek választás, főleg a zsírosabb húsrészekhez, mivel kellemes, enyhén csípős aromája ellensúlyozza a hús nehézségét. A sertéshúsból készült különféle kolbászok, levesbe szánt gombócok fűszerezésére is érdemes kitérnünk. Magyarországon a magyaros ízesítés elengedhetetlen feltétele a bőséggel használt fűszerpaprika, de a környező vidékeken - Erdélyben, Ausztriában - nem ennyire pirospaprika-domináns a kolbászok fűszerezése. A híres bajor kolbász inkább majoránnás, a székelyek kolbászába pedig a fokhagymán és az őrölt feketeborson kívül csak só kerülhet. A fűszerezésben tehát nagyon nagy szerepük van a táji jellegzetességeknek: éppen ezek adják a magyar konyha gazdagságát, változatosságát.

Sertés esetén a szegfűbors, a zellermag, a kakukkfű, a zsálya, a borsikafű és a koriander jöhet szóba.

Levesgombócok fűszerezése

A levesgombócok ízesítése nagymértékben függ a leves fajtájától, hiszen a levesbetétből kioldódód ízek összeadódnak a leves egyéb hozzávalóinak ízével, és a cél a leves karakterének erősítése. Egy tárkonyos leves húsgombócait nem érdemes túlfűszerezni, hiszen a leves domináns ízvilágát a tárkony fogja megadni. A savanyú káposztára főtt korhelyleves húsgombócaiba nyugodtan apríthatunk egy kevés kaprot, hiszen a levesben a kapor és a csombort lesz a domináns fűszer, de ha berántjuk, a gombócokba ne tegyünk piros paprikát, hiszen a rántásba már került bőven. A lényeg, hogy a levesbetétnek egyszerre kell önálló ízvilágot képviselnie és harmonizálni a levessel, hogy amikor egy kanálnyit merítünk belőle, úgy érezhessük, összetartoznak.

Marhahús fűszerezése

A marhahús fűszerezése több gyakorlatot kíván, hiszen ez a húsfajta határozott, karakteres ízt hordoz. A fekete bors itt is alapvető, de fontos a mértékletesség - a túl sok bors elnyomhatja a hús saját ízét. A rozmaring különösen jól működik marhasülteknél, mivel aromás olajat tartalmaz, ami a sütés során szépen beivódik a húsba. Steakeknél a tengeri só és a durvára őrölt fekete bors egyszerű, mégis tökéletes kombinációt alkot. Érdekes kiegészítő lehet a kakukkfű is, ami különösen a hosszabb ideig sült daraboknál tud szépen beérni. Nem véletlen, hogy a marhahús ízesítésében kedveltek a különböző fűszerkeverékek, amelyek megfelelő arányban tartalmaznak különböző aromákat - ezekkel a kezdők is gyors sikereket érhetnek el. A marhához jól illik például a bazsalikom, a kömény, a fokhagyma, az oregánó és a zsálya. Marhahúshoz persze nem lepődünk meg, hogy milyen fűszerek is illenek: fokhagyma, hagyma, cayenne bors, kakukkfű, chili, köménymag, babérlevél, petrezselyem. Vagy ahogy sokan szeretjük alapdolgok: só és bors.

Csirkehús és baromfi fűszerezése

A csirkehús igazi kaméleon a konyhában. Lágyabb íze miatt szinte bármilyen fűszerezést elbír, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene odafigyelni a megfelelő kombinációkra. A mediterrán konyhából ismert bazsalikom és oregánó csodákat művel a csirkemellel, különösen ha friss formában használjuk őket. A curry és a kurkuma izgalmas ázsiai irányba viszik el az ételt, míg a citromos-kakukkfüves párosítás a francia konyha felé kacsint. Fontos megjegyezni, hogy a csirkénél a fűszerezés időzítése is számít: a friss fűszernövényeket érdemes csak a sütés vége felé hozzáadni, hogy megőrizzék aromájukat. Természetesen ez igaz a többi baromfihúsra is. A baromfihoz válasszunk bazsalikomot, szerecsendiót, majoránnát, petrezselymet, rozmaringot, tárkonyt, koriandert vagy kakukkfüvet. Mivel fehér hús, így nagyjából semmivel sem lövünk mellé. Használhatunk bazsalikomot, majoránnát, koriandert, feketeborsot, fokhagymát, kakukkfüvet, kaprot, pirospaprikát, rozmaringot, zsályát, tárkonyt, de akár mentát és citromot is az ízesítéshez.

Bárányhús és birkahús fűszerezése

A bárány talán a legkarakteresebb ízű hús, amit ismerünk. Itt különösen fontos a fűszerek megfelelő megválasztása. A rozmaring szinte kötelező hozzávalója a báránysülteknek, mivel képes harmonikusan kiegészíteni a bárány erőteljes ízét. A fokhagyma szintén klasszikus párosítás, de érdemes kísérletezni a menta különböző fajtáival is. A közel-keleti konyhából ismert római kömény új dimenziókat nyithat meg, különösen ha koriander magokkal kombináljuk. Az erdélyi konyhából ismert tárkonyos bárányleves igazi húsvéti klasszikusként ugyancsak különleges ízvilágot képvisel, hiszen ebbe a bárány belsőségei és feje kerül bele, tárkonyos-tejfölös ízesítéssel. A báránnyal is jó párost alkot a bazsalikom és az oregánó, illetve a rozmaring és a menta is. A sósabb húst érdemes zöldfűszerekkel ellensúlyozni így jól járunk majoránnával, petrezselyemmel, rozmaringgal, tárkonnyal, kaporral és zsályával is, ahogy a klasszikus feketebors, fokhagyma, köménymag, pirospaprika is jól jön. Ízesíthetjük továbbá chilivel, szegfűborssal, borsika fűvel, de még a curry is jól áll ennek a húsnak.

A báránynál is erőteljesebb ízű birkahús feldolgozása ennél is több türelmet igényel, hiszen a hús alapos megtisztítása után érdemes jól kiáztatni, leforrázni, majd utána fűszerezni, hogy zamata megmaradjon, de az elkészített étel ízében ne a faggyú és a hús együtteséből adódó intenzív íz domináljon. A mediterrán és ázsiai népek konyhájában a birka alapélelmiszer, és mesterien tudják készíteni, sokféle fűszerezéssel, többek között köménnyel, babérlevéllel, majoránnával, rozmaringgal, kurkumával, fahéjjal, korianderrel és rengeteg más összetevővel. A magyar konyha birkapörköltjéből sem hiányozhat a hagyma, a fokhagyma, a pirospaprika és a bors.

Vadhúsok fűszerezése

A vadhúsok fűszerezése külön fejezetet érdemel. Ezek a húsok általában erőteljes, gyakran földes ízvilágot képviselnek, amit megfelelően kell kezelni, de az sem mindegy, mikor kerül a vadhús az asztalra. Tavasszal ugyanis a vadak húsa a friss rügyektől és a zsenge füvektől zamatosabb, s ahogy haladunk befele a télbe, friss táplálék híján húsuk édeskésebbé válik. Minden évszakban tehát már-más ízharmóniákat tudunk elérni vadhúsok feldolgozásával. Általánosságban elmondható, hogy a vadhús fűszerezéséhez a borókabogyó klasszikus választás - különösen szarvas vagy vaddisznó esetében. A zsálya szintén remekül működik, főleg ha vajas pácolással kombináljuk.

Fácánból készül az egyik legfinomabb húsleves, a benne főtt hús pedig krokettnek, pástétomnak tökéletes. A mellét megtűzdelhetjük szalonnával, mielőtt pirosra sütjük, mártásként jót tesznek neki az őszi bogyós gyümölcsök, illetve az erdő fűszerei, tavasszal medvehagyma, ősszel vargánya, borókabogyó. Zsírszegény diétához nagyon illik ez a majdnem háziasított tyúkféle. A szalonkához jól illik a fehérbors, a lestyán, a bazsalikom, az oregánó és a zellerzöld. A fácán ízét szépen kiemeli a zellerzöld, a zöldbors, a curry, a majoránna és a lestyán. A vadkacsa és a vadliba a borsféléken túl citromfüvet, rozmaringot, kakukkfüvet és majoránnát kíván. A nyúl szereti a babérlevelet, a tárkonyt, a lestyánt, a borókabogyót. A vaddisznóhoz bazsalikom, kakukkfű, borsikafű, szekfűbors és majoránna illik. Szarvashúst és őzhúst nyugodtan fűszerezzünk fekete- és zöld borssal, majoránnával, oregánóval, borókabogyóval, babérlevéllel és petrezselyemzölddel. Ha mégis hozzájutunk egy-egy vadhúshoz, akkor a kakukkfű, szegfűszeg, koriander, szerecsendió, rozmaring, tárkony, zsálya jó választás lesz a fűszerezéshez.

Halak fűszerezése

A halak fűszerezése igazán könnyű, de érdemes néhány alapvető tudnivalót felidéznünk. A klasszikus citrom és fokhagyma kettős mellett a halfélék kiváló harmóniákat képeznek a szerecsendióval, mustármaggal, fehérborssal, gombával, curryvel, kurkumával, kapribogyóval, de paradicsomos ízesítéssel is nagyon ízletes fogásokat készíthetünk halakból. Vajban sütve rozmaringszál, borsikafű, petrezselyem és koriander is illik a halhoz. Egyébként pedig csak a kreativitásunkon múlik, hogy ezt a zsenge húsfélét mivel tesszük izgalmasabbá. Mivel pedig a hal gyorsan elkészül, vigyázzunk, hogy a fűszereket se vigyük túlzásba, ne égjenek meg sütés közben. Halhoz használjunk citromfüvet, borsikafüvet, rozmaringot, tárkonyt, zsályát, lestyánt, bazsalikomot, kakukkfüvet és persze borsot, fokhagymát. Halhoz használjunk kaprot, majoránnát, mentát, petrezselymet, kakukkfüvet és kurkumát.

Zöldfűszerek: A mediterrán konyha királyai

Ha fűszerekről beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk a friss zöldfűszereket, melyek ízhatása eltér a szárított fűszerekétől, sokkal erősebb az illatuk és ízük. Gyönyörű színükkel a szemet is gyönyörködtetik, és ne felejtsük el az egészségünkre gyakorolt kedvező hatásukat sem. Zöldfűszereket nemcsak a kertben, de a teraszon és balkonládában is termeszthetünk, de számos fajtája díszítheti a konyhaablakot, akár a hűvös téli napokon is.

A fűszerezés története és a magyar konyha

Valamikor régen jóval több fűszert használtak, aminek ugyancsak prózai oka van. A nagyobb termetű állatok húsát nem tudták kellően tárolni, a kicsit túlérett hús szagát kellett elfedni a különféle aromás füvekkel és őrleményekkel, illetve az intenzív illatú és ízű fokhagymával, hagymával. Ma, amikor a hűtők és fagyasztók segítségével biztonsággal eltarthatóvá váltak a legkülönfélébb húsok, azért nem kell lemondanunk a fűszerekről, mert elképesztően izgalmas és aromás fogásokat készíthetünk 1-2 csipet friss vagy szárított, reszelt, őrölt fűszerekkel, ízesítőkkel.

A hazai húsfogyasztás nagy részét a sertés- és baromfihús teszi ki, miközben az egy főre jutó évi marhahúsfogyasztás még a három kilogrammot sem éri el. Az elmúlt ezer esztendő során azonban, ez többnyire fordítva volt, és a sertés és baromfi fordult elő hasonlóan csekély arányban, mint manapság a marha. A fűszerhasználatát illetően meglehetősen sok a bizonytalanság. Ennek ellenére, általános az a meggyőződés, hogy eleink igen sokféle fűszert, s nagy mennyiségben használtak. Számos szerző, a magas fűszer árak miatt nem tartja életszerűnek, hogy a középkorban, majd később, a fűszereket a húsok tartósítására, vagy a romlottság elfedésére használták volna. Mint megjegyzik, akik kellően módosak voltak, hogy fűszereket vegyenek, megengedhették maguknak, hogy friss húst is vegyenek. Emellett, a tartósítás sokféle módját, a szárítást, sózást, füstölést, olajban, zsírban történő tartósítást is ismerték és alkalmazták. Ám, a legelgondolkodtatóbb mégis az, hogy, ha valóban nagy mennyiségű fűszer kellett a húsok élvezhetőbbé tételéhez, akkor a 17-18. században…

Fűszerhasználat a középkortól napjainkig

A középkori és kora újkori európai fűszerhasználatra egészen a 17. század közepéig jellemzőek a drága, keleti fűszerek, mint amilyen a bors, a gyömbér, a szerecsendió virág, a fahéj és a szegfűszeg. Az európai fűszerek közül az oregánó, tárkony, zsálya, rozmaring, kapor, torma, mustár, petrezselyem, sáfrány, fokhagyma, hagyma a legkedveltebbek. A 17. század közepétől, kibontakozó francia kulináris forradalom az elit középkori fűszerezési szokásainak mélyreható változását hozta, óriási hatással volt Európa ízlésére. A változás abban is megmutatkozott, ahogy a francia konyha a keleti fűszerek használatát csökkentette és helyette mogyoróhagymát, metélőhagymát, szardellát és zöldfűszereket használt. Az európai elit konyhák változásai ellenére, a Kárpát-medence fűszerhasználatában tovább élnek a középkori hagyományok, ami alól a zöldfűszereket leginkább használó Erdély számít valamelyes kivételnek.

A bors a középkori európai konyha legnagyobb mennyiségben használt fűszere. Vezető szerepét Magyarországon a 17. század közepe után is megőrizte, és a hagyományos magyar konyhában - az őrölt pirospaprika mellett - ma is jelentős szerepe maradt. A gyömbér a reneszánsz alatt a borsot követte népszerűségben. Nyugat-Európában a 17. század után a bors és a gyömbér után a szegfűszeg is a legnagyobb mennyiségben használt fűszerek közé tartozott. Ma már leginkább a desszertek fűszere, bár a hagymába, vagy a húsvéti fűstölt sonka bemetszett bőrébe szúrva megjelenő szegfűszeg továbbra is emlékeztethet a húsok körüli korábbi jelentőségére. A szerecsendió virág sok ételben előfordult, s általában kis mennyiségben használták. A fahéj szerepe az előzőekkel összemérhető. A receptekben gyakran előforduló, legközönségesebb kerti fűszernövény a petrezselyem volt. Minden részét szívesen fogyasztották. A petrezselyem, bors, gyömbér trió, kiegészítve más fűszerekkel egészen a 19. századig elterjedt maradt. A torma marhahússal (mint ma), hallal, nyersen és főve, fűszerként is népszerű volt. A hagymák (veres, mogyoró, pár, metélő, fok) jelentősége évezredek óta változatlan.

További fűszerezési lehetőségek

Nem csak a húsokat lehet izgalmasan fűszerezni. Íme néhány további ötlet:

• Gombához: fokhagyma, majoránna, tárkony, rozmaring és borsikafű is.
• Krumplikat: majoránnával, szerecsendióval vagy rozmaringgal és persze fokhagymával.
• Paradicsomhoz: kakukkfű, fokhagyma, rozmaring és kakukkfű is.
• Pizzát: oregánó és bazsalikom mellett majoránnával, kakukkfűvel, fokhagymával is.
• Gyümölcsöt: fahéjjal, citrommal, szegfűszeggel is.
• Salátát: koriandert, metélőhagymát, tárkonyt, kaprot.

Mint láthatjuk a húsok nagyrészénél azért van egy erős átfedés a fűszerek tekintetében. Bors vagy hagyma szinte mindenhez passzol, ahogy egy-egy zöldfűszer is kihangsúlyozza az ételek ízét. Vannak ennek megfelelő fűszereink is, amelyek minden alapanyaghoz illenek, így ezeket a termékeket az univerzális kategóriába soroltuk be, mint pl. SPG+ fűszert, amely az alap só, bors, fokhagyma triumvirátust egészíti ki nem túl tolakodóan citrusos ízvilággal.

tags: #hus #fuszerezes #elore