Húsvét az egyik legfontosabb ünnep Németországban is, melyhez rengeteg érdekes, izgalmas és különleges hagyomány kapcsolódik, mélyen gyökerezve a német kultúrában, örömet és szórakozást hozva a mindennapokban. Németország-szerte sok gondozó inkább otthon, a családjával tölti a húsvéti ünnepeket. Ha azonban Németországba utazik ebben az időszakban, akkor is élvezheti a húsvéti szokásokat, amelyek a klasszikus színes tojások, hagyományos húsvéti villásreggeli mellett néha kicsit furcsák is lehetnek. Húsvétkor a kereszténység Jézus feltámadását ünnepli. Azonban a ma is őrzött húsvéti hagyományok közül soknak még időszámításunk előtti gyökerei vannak. A húsvét "mozgó" ünnep, mely a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik, vagyis március 22. és április 25. között.
Az Osterbaum, avagy a húsvéti tojásfa
Németország-szerte gyakran találkozhatunk az ún. Osterbaum-mal, vagyis a húsvéti tojásfával. Az emberek feldíszítenek kisebb fákat vagy ágakat festett tojásokkal és szalagokkal, amelyeket a kertjükben vagy akár a házuk előtt állítanak fel. Ez a szokás a tavasz és az élet megújulásának ünneplését fejezi ki, színes és vidám hangulatot teremtve a húsvéti időszakban.
Húsvéti tüzek és lángoló kerekek: Az ősi pogány hagyományok éltetése
Az Osterfeuer, vagyis húsvéti máglya gyújtása az egyik legismertebb hagyomány Németországban. Ez a pogány gyökerekből eredő szokás máig él, különösen a vidéki területeken. Nagyobb máglyák körül közösségek gyűlnek össze, ahol családok és barátok közösen ünnepelnek. A húsvétvasárnapot megelőző szombat este az emberek összegyűlnek a szabadban, hogy meggyújtsanak egy nagy máglyát. Ez a hagyomány a tavasz tél feletti győzelmét és a fény sötétség feletti győzelmét jelképezi. Számos mese és mítosz is övezi ezt a szokást.
A múltban állítólag körbetáncolták a tüzet, és amikor már majdnem leégett, az alacsony parazsat vagy a lángokat átugrották. Ezt hagyományosan a bátorság próbájának tekintették, de azzal az elképzeléssel is összefüggésbe hozták, hogy a tűz átugrása betegségeket gyógyíthat és védelmet nyújthat ellenük. Fiatal szerelmespárok kéz a kézben ugranak át felette, hogy hosszú, szép jövőjük lehessen. A termelő gazdák pedig egy gazdag termés reményében ugornak át a nem veszélytelen tűz lángjai felett.
Ma a húsvéti máglya elsősorban családi vagy kisebb népünnepély, amely összehozza az embereket. A húsvéti máglya lángjai éjjel felizzanak, és olyan igéző fénytengert hoznak létre, amely sokak számára felejthetetlen látványt nyújt. A tűz fényének szerencsehozó szerepet tulajdonítanak, így aki látja, szerencsefiává válik. Sőt, azokat a házakat, amelyeket a húsvéti tűz fénye bevilágít, a tűzvésztől és minden betegségtől megóvja. A húsvéti tábortűz hagyománya is már a Krisztus előtti időkben kialakult, így üdvözölték az emberek a napot, az élet jelképét, mely győzedelmeskedett a tél fölött. Ma is él ez a hagyomány a németek körében. Húsvét előestéjén vagy húsvét vasárnap este összegyűlnek az emberek a tábortűz körül.
Nagyszombaton vagy húsvét vasárnapján fadarabokból magas kupacot építenek a mezőn, a dombtetőn, vagy éppenséggel a templom előtt, majd lángba borítják. Korábban a máglyarakás és -gyújtás csak a férfiak kiváltsága volt, ma már ez egy igazi népünnepély, melyet talán a gyerekek élveznek a legjobban, mikor a kialvó tűz parazsában krumplit süthetnek. Egyes településeken nagy hagyománya van a húsvéti lángoló kerekek (Osterräder) gurításának. Lüdge (Ostwestfalen) és Günsterode (Nordhessen) városában húsvét vasárnapjának estéjén nagy tömeg gyűlik össze, hogy a hatalmas lángoló kerekeket legurítsák a dombról a völgybe.
Egy másik igen szép szokás a húsvéti tűz hordása. St. Peterben (Schwarzwald) nagyszombaton, a korai istentisztelet előtt a templomtéren lévő máglyát meggyújtják, majd, miután a pap megszentelte a tüzet, meggyújtják vele a húsvéti gyertyát, és a hívők bevonulnak a templomba.
Húsvét története
Tojásdobálás és tojásjátékok: Vidám szórakozás húsvétkor
Elsőre talán kissé őrültségnek hangzik, de Németország egyes vidékein a keményre főtt tojásokkal való játék népszerű hagyomány húsvétkor. Ennek a játéknak különböző változatai vannak. Van, aki arra törekszik, hogy a tojásokat minél kevesebb dobással juttassa célba, a tojásdobáló pedig mindig az eldobott tojás után fut. Mások megpróbálják minél magasabbra és messzebbre dobni a tojásokat anélkül, hogy eltörnék őket. Ha a tojás a dobás után ép marad, az állítólag szerencsét hoz a dobónak. Egyesek még a saját házuk fölé is dobják a tojásokat, abban a reményben, hogy nem törik össze. Ha a tojás egészben marad, akkor állítólag megvédi a házat a villámcsapástól. Akárhogy is, ez a húsvéti szokás sok nevetéssel jár, és a tojásokat - akár töröttek, akár nem - egyszerűen megeszik utána.
A húsvéti tojásjátékok változatai:
- Tojáskeresés: A mezőn, a kertben vagy akár a házban is sok-sok tojást kell elrejteni, majd akinek a legtöbb tojást sikerült megtalálnia, az nyerte a játékot.
- Tojásgyűjtés és zászlófutás: Ehhez két csapatra, két kosárra, kb. 50-100 darab tojásra és két zászlóra van szükség. A tojásokat a szabadban itt-ott elszórják, és a csapattagoknak ezekből tojásokból kell minél többet a kosarukba gyűjteniük. Eközben mindkét csapatból egy-egy tag elszalad a másik csapat zászlójáért, amit egy előre megbeszélt helyen találnak meg. A tojásszedegetést addig folytathatják, amíg az ellenfél csapatának tagja meg nem érkezik a zászlóval. A csapat két tagból áll: egy tojásgyűjtőből és egy futóból. A tojások egyenlő távolságban vannak elhelyezve, így a cél az, hogy a gyűjtő sok tojást szedjen össze, miközben a társa elfut egy kijelölt pontig és vissza.
- Tojásgurítás: A keményre főtt tojásokat egy dombról vagy egy lejtőről gurítják le a játékosok. Akinek a tojása egyben maradt, az nyert, és jutalmul megkapja az összetört tojást. Szászországban egy lejtőn gurítják el a tojásokat, vagy újabban édességeket, gyümölcsöket, a lejtő alján álló gyerekek pedig elkapják őket. Alapvetően Szászországban és Brandenburgban rendezik meg húsvét vasárnapján.
- Tojásfutás kanálban: A tojást egy nagy kanálra vagy fakanálra fektetik, és így kell vele a célba futni.
- Tojáskoccintás: Két tojást kell a csúcsával addig egymáshoz ütköztetni, míg az egyik el nem törik. Az összetört tojást a nyertes kapja meg. Ezt követi egy másik hagyomány, amikor a megtalált tojásokat a családi reggelinél össze kell koccantani kettesével.
- Tojás célba gurítás: A játéktér közepére helyezzünk egy tojást. A feladata az, hogy a kihelyezett tojás közvetlen közelébe gurítsák a játékosok tojásaikat.
- Tojás a homokhegyen: Egy asztal közepére homokból vagy sóból hegyet építünk, majd a tetejére egy tojást helyezünk. A játékosok körbeállják az asztalt, és mindig egy teáskanálnyi homokot vagy sót vesznek le a hegyből. A játék addig tart, amíg a tojás le nem billen.
- Tojásfújás: A játékosok körbeülnek egy asztalt. Alkarjukat az asztal peremére helyezik. Az asztal közepére egy kifújt tojás kerül, amit egy adott jel után a játékosok fújni kezdenek. A játék lényege, hogy a tojás nem érintheti meg a játékosok karját. Ha mégis, mínusz pontokat kapnak.
- Bajor tojásdobás: Bajorországban egy gyapjúból készült kis zsákba teszik a tojást, és eldobják. Addig tart a játék, amíg a tojás héja el nem törik, ekkor a versenyző kiesik a játékból. Az nyer, akinek a legtovább marad ép a tojása.
Osterbrunnen: A kutak díszítése Bajorországban és Baden-Württembergben
Bajorországban és Baden-Württembergben népszerű szokás a húsvéti időszakban a kutak díszítése (Osterbrunnen). Ez a hagyomány az életet adó víz tiszteletére, a tavasz és a termékenység istennője, Ostara emlékére virágokkal, szalagokkal és festett tojásokkal ünnepi pompába öltözteti a kutakat és forrásokat. A forrásból merített húsvéti víz szempanaszok, kiütések és más egyéb betegségek orvoslására is szolgált. Úgy tartotta a néphit, hogy aki húsvét reggelén a patak vizében megmosdik, örökké fiatal marad. Sőt, az állatokat is beterelték reggel a patakba, hogy egészségesek maradjanak. A keresztény hit elterjedésével sem csökkentek a húsvéti vízhez kapcsolódó hiedelmek: a víz egész évben megvédte a család tagjait a betegségektől és szerencsétlenségektől.
A húsvéti tojás: A termékenység és az újjászületés szimbóluma
A tojás ősidők óta a termékenység, az élet megújulásának jelképe. Egyes népek úgy tartják, hogy a világ is egy tojásból, egy hatalmas világtojásból származik. Mivel a tojásnak mindig is különleges életerőt tulajdonítottak, a sírok elmaradhatatlan halotti ajándékai voltak, ezzel kívántak elhunyt hozzátartozóik újjászületéséhez természetfeletti erőt útravalóul adni. A tojás kívülről kemény, élettelennek tűnő tárgy, de benne élet rejlik. Mint ahogy a csibe a tojáshéjból, úgy jön ki sírjából a feltámadt Jézus, megtörve a halál hatalmát. A X. századból való keresztény sírokban is találtak tojásokat, mégpedig pirosakat. Ez bizonyítja, hogy már ezer évvel ezelőtt is festették a tojásokat.
Sokáig kizárólag csak pirosat használtak a húsvéti tojások festésére, a piros szín ugyanis Jézus kiontott vérét szimbolizálta. Úgy háromszáz évvel ezelőtt jelentek meg más színek is a festésben. A zöld tojás festéséhez a spenót, a sárgához a hagyma, a kékhez a mályva, a piroshoz a cékla levét használták. Kezdetben a húsvéti tojások egyszínűek voltak, majd egyre népszerűbbé váltak a színes mintákkal és képekkel díszítettek.
A színesre festett tojások tradíciója például egy Krisztus születése előtti korból hagyományozódott ránk, és a termékenységet szimbolizálja. Az egyik legnépszerűbb német húsvéti szokás a hímes tojások elrejtése. Elsősorban a gyerekek körében nagyon kedvelt ez a játékos szokás, amikor is húsvét vasárnap a kertben vagy a lakásban lelkesen kutatnak az eldugott tojások után. Van, ahol apró ajándékokkal teli húsvéti fészkeket kell megtalálniuk a házban vagy a ház körül.
Az Osterhase, avagy a húsvéti nyúl: A tojástojó nyúl legendája
Talán legismertebb német húsvéti szokás a húsvéti nyúl (Osterhase) érkezése. A gyerekeknek a húsvéti nyúl rejti el a csokoládé- és színes festett tojásokat a kertben, amelyeket húsvétvasárnap reggel örömmel keresgélnek. Hogy pontosan honnan ered az ő története, azt nem lehet tudni, azonban a 17. században tettek róla először említést.
Senki sem tudja pontosan, hogyan keveredett a nyúl húsvéti hagyományaink közé. Korábban, mikor még a germánok különböző istenekben és istennőkben hittek, a nyulat a tavasz istennőjének, Ostarának hírnökeként tartották számon. Mikor a szántóföldeken és a mezőkön nyulak ugrándoztak, és sok-sok kicsi nyuszit hoztak a világra, tudták az emberek, hogy vége a télnek, eljött a tavasz. Jó háromszáz évvel ezelőtt vált általánossá a húsvéti tojás ajándékozásának szokása. Szinte ezzel egyidejűleg kezdett el terjedni a tojástojó nyúl legendája is. Kora tavasszal a házak kertjeiben gyakrabban tűnnek fel a nyulak, hogy élelemhez jussanak. Mivel a tyúkok nem tudnak festett vagy csokoládétojásokat tojni, egyszerűbb volt a gyerekekkel elhitetni, hogy a szerencsehozó tojásokat a kertekbe beszökő húsvéti nyúl tojja. A legkorábbi emlék, mely a húsvéti nyúl létezését igazolja, 1678-ból, Georg Franck heidelbergi orvosprofesszor egy írásából származik. A XVI. századig a húsvéti tojásokat régiónként más-más állatok hozták és rejtették el a kertben. Egy másik legenda szerint a nyúl a germán tavaszistennő, Ostara egyik galambját jelképezi, akit az istennő büntetésből nyúllá változtatott.
Bár a Mikulásnak már régóta írnak levelet a gyerekek, azért a hagyomány húsvéti változata nem nyúlik vissza annyira régre. Németországban két posta van, ahol feladhatják a leveleiket a nyuszinak: Ostereistedt és Osterhausen. Minden gyerek kap választ és mellette egy kis ajándékot is.
Gründonnerstag: A Zöldcsütörtök hagyományai
A húsvét előtti csütörtököt Németországban Gründonnerstag-nak, vagyis Zöldcsütörtöknek nevezik. Ezen a napon hagyományosan zöld ételeket fogyasztanak, például spenótot, csalánlevest vagy zöldfűszeres mártást. Ez a szokás a böjti időszak utolsó napjára esik, és a megtisztulást, valamint a tavasz frissességét szimbolizálja. A Gründonnerstag elnevezése valószínűleg a "grün" (zöld) szóból ered, amely a friss növényzetre és a tavaszra utal.
Húsvéti ételek és ajándékozási szokások
Ahogy minden ünnephez, úgy a húsvéthoz is különleges ételek társulnak Németországban. Jellegzetes például a báránysült, amely a kereszténységben a bárány szimbolikus jelentését hordozza. A bárány a tisztaságot, az ártatlanságot és Jézus áldozatát jelképezi.
Németországban a húsvét egy gazdag hagyományokkal teli, színes ünnep, amelyet minden generáció örömmel vár és ünnepel. Húsvétkor a németek is előszeretettel ajándékozzák meg egymást. Vannak, akik édességekkel kedveskednek egymásnak, de vannak olyanok is, akik könyvekkel, játékokkal, tojással, virágokkal, saját készítésű apróságokkal vagy akár pénzzel lepik meg szeretteiket, leginkább a gyerekeket. Ilyenkor nem csupán a tojás-, hanem a csokoládéfogyasztás is megnő, sőt, a németek jobban szeretik a csokinyuszit, mint a csokimikulást. Hosszú tél után sok német család számára a húsvét az első alkalom arra, hogy a szabadban ünnepeljenek. A gyerekek a kertben keresgélik a húsvéti tojásokat, a felnőttek pedig sétálni mennek és élvezik a friss tavaszi szellőt.
Osterreiter: Húsvéti lovas felvonulások
Alapvetően Németország északi részére jellemző, de Hessen tartományban és az alpesi területeken is tartják ezt a hagyományt. Szászországban és Brandenburgban húsvét vasárnapján rendezik meg. Cilinderes férfiak csoportja feldíszített lovakon lovagolva járja a környező falvakat, hogy kihirdesse Krisztus feltámadását. Ezek a lovas felvonulások látványos és ünnepélyes események, amelyek a húsvéti örömhír terjesztésének hagyományát őrzik.
Egyéb német ünnepi szokások: Betlehemi jászol, adventi koszorú és naptár
Az év ünnepei közül a karácsony, illetve az azt megelőző időszak a leggazdagabb hagyományápoló szokásaiban. E szokás a kereszténységet megelőző pogány néphitből ered, miszerint az őszi sötét éjszakákban keringő démonokat és szellemeket meg kell engesztelni.
Betlehemi jászol
Németföldön nemcsak a templomokban és az otthonokban szokás az adventi és a karácsonyi időszakban betlehemi jászlat állítani, hanem a nagyobb tereken is. A ma ismert betlehemi jászolképet Assisi Szent Ferencnek köszönhetjük. Az ő jászlában a szent család, a pásztorok és a három királyok mellől nem hiányozhattak az istálló állatai: a marha, a szamár, a bárány és a baromfi. Ez a szokás a karácsony üzenetét, Jézus születését és a betlehemi történetet idézi fel.
Adventi koszorú
Az adventi koszorú állítása a meghitt várakozás egyik legszebb és egyben a legfiatalabb szokása is. Egy régi pogány szokás szerint, hogy megvédjék magukat az emberek a tél gonosz démonaitól, már ősidők óta vittek zöld ágakat (fenyő, boróka, fagyöngy) a házakba. Az első adventi koszorút egy hamburgi evangélikus lelkész, Johann Heinrich Wichern készítette 1860-ban az általa alapított árvaházi gyerekek számára. A kör alakú abroncsos "csillárt" fenyőágakkal és 24 gyertyával díszítette fel. Minden nap eggyel több gyertyát gyújtottak meg a koszorún, hogy a növekvő fénnyel érzékeltessék a Megváltó születésének közelségét. Az első négygyertyás koszorú 1925-ben jelent meg egy kölni katolikus templomban, majd tíz évvel később már a családok szobáit is ékesítették az egyházak által megszentelt változatok. A gyertyákat advent vasárnaponként gyújtják meg, minden vasárnap eggyel többet. A hagyománytisztelőknél a koszorún lévő gyertyák, szalagok színe három lila és egy rózsaszín. A lila a bűnbánat színe. A rózsaszínű gyertyát advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap gyújtják meg, emlékeztetve a hívőket arra, hogy karácsony csodája már közel van. Erre a napra a böjtöt is felfüggesztik, e nap ünnepnek számít. Egy másik igen népszerű koszorúszín a piros arannyal. A piros az életet, az arany a fényt jelképezi.
Adventi naptár
A gyerekek számára az adventi várakozás ma már elképzelhetetlen az adventi naptár nélkül. A mai formában használatos kalendárium egy müncheni édesanya találmánya. Kisfia, Gerhard Lang számára készítette az elsőt, hogy gyermeke mindennap tudhassa, hányat kell még aludnia karácsonyig. Egy kartonlapra 24 kis csomagocskát rajzolt, ezekre pedig egy-egy süteményt varrt. Ebből december elsejétől kezdve minden napra jutott a kicsinek egy sütemény a várva-várt ünnepig. Mikor a fiú megnőtt, édesanyja ötletéből vállalkozást indított. Ez az első, akkor még ablaktalan naptár 1906-ban (más források szerint 1904-ben) hagyta el nyomdát. Ez a mű két lapból állt: az egyik színes képeket, a másik versikéket tartalmazott, erre kellett aztán a kivágott képeket ragasztani. A boltokban árult kalendáriumok mellett nagyon népszerűek a saját készítésűek is. Különböző formájú, színű és anyagú apró kis zsákocskákba, zsebekbe, dobozokba, házikókba, borítékokba kerülnek a napi kis ajándékok: cukorkák, csokik, mogyorófélék, matricák, puzzlek ….
Húsvét története
Szent Márton napi hagyományok
Szent Márton 317-ben született a pannóniai Savariában, a mai Szombathelyen. Az apja kívánságára a római császár katonája lett. Egy különösen hideg téli estén, mikor a Francia honban fekvő Amiensbe lovagolt, a város kapujában egy félmeztelen koldus kért tőle adományt. Mártont nagyon megindította a koldus nyomorúsága, így kardjával kettévágta kabátját, és a felét a koldusnak nyújtotta. Éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Márton ennek hatására felhagyott a katonai szolgálattal és megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót tett, nagyon megszerették az emberek: püspökükké akarták választani. Ő méltatlannak érezte magát eme hivatásra, így mikor érte jöttek, hogy felszenteljék, elbújt egy libaólban. Azt gondolta, ott sosem találnak rá, de a libák hangos gágogásukkal elárulták őt.
A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat, miközben régi Márton napi dalokat énekelnek. A vonulókat a lován ülő Szent Márton vezeti arra a helyre, ahol a megemlékezésre sor kerül. A megemlékezés résztvevőinek iskolás gyerekek dalokból, versekből és egy kis jelenetből álló műsorral kedveskednek. A kis jelenet leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be, de vannak jelenetek, melyek jelen korunkba ágyazva mutatnak példát az emberbaráti szeretet megnyilvánulására. A műsor befejezéseként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, például pereccel, Márton-kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal, cukorkával, teával, gyerekpunccsal, Márton-musttal.
Szent Miklós és a Krampusz
Szent Miklós kultuszát Németországba a 10. században hozták magukkal kereskedők. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg a szentről. Kezdetben a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Ruprecht egy igazán ijesztő, durva lény: testét bozontos szőr fedi, arcát ördögmaszk takarja, lábán nehéz csizmát visel, kezében virgácsot tart. A néphit szerint a rossz gyerekeket zsákba dugja, és elviszi magával.
Korábban karácsony helyett Szent Márton napján ajándékozták meg a gyerekeket, majd az ajándékosztást a fiúgyermekek számára december 6-ára, Szent Miklós halálának évfordulójára, a lány gyermekek számára pedig december 13-ára, Szent Luca napjára helyezték át. Mikulás napja szép lassacskán kiszorított minden más ajándékozási napot a téli időszakból. Kizárólagos ajándékosztó szerepének a reformáció vetett véget. A 16. századtól az ajándékok elsősorban az ősz adományai voltak: alma, dió, szelídgesztenye, szárított szilva. Később ezek mellett megjelent a körtés gyümölcskenyér (Kletzenbrot), a fűszeres sütemény (Spekulatius), és a Szent Miklóst ábrázoló édes vagy mézes tésztájú kalácsok.
A mai németajkú országokban számos Mikulás-szokás él még. Sok helyen rendeznek Mikulás nap estéjén felvonulásokat. Svájcban egy hatalmas, belülről megvilágított püspöksüveget hordanak végig az utcákon fehér ruhákba öltözött fiatalok. Berchtesgarden vidékén a szentet állatmaszkot viselő szalmába burkolt alakok kísérik, nagy zajkeltés közepette. A gyermekek számára a Mikulás eljövetele még mindig egy különleges élmény. Sok családban szokás, hogy a szent látogatására ünnepi pompába öltöztetik a lakást. A német gyerekek az ünnep előestéjén, december 5-én állítják ki az ablakba, vagy az ajtó elé cipőiket, csizmáikat, vagy a mostanság divatba jött zsákokat, kosarakat, tányérokat, hajókat, hogy a jószívű szent azokat ajándékokkal rakja teli. A hosszú, fehér szakállú Mikulás leggyakrabban piros püspökpalástot és mitrát (püspöksüveg) visel.
Perchten felvonulások
Advent csütörtökjein a gyerekek házról házra járnak, az ablakokon kopogtatnak, és babot, borsót, lencsét szórnak az ablakokra, a házakra. Ezek a hüvelyes termések a germán hit szerint a legfontosabb isteni étkek. Azoknál a házaknál viszont, akiket a gyerekek nem szeretnek, homokszemeket szórnak. Az időjárás viszontagságainak kiszolgáltatott gazdálkodók hosszú időn át féltek a természet isteneitől, a sötétség gonosz szellemeitől. Úgy vélték, a démoni hatalmak ellen csak démoni maszkokba bújva tudnak fellépni. Ennek a rég feledésbe merült természetvallásnak állít emléket e szokás, mely Ausztriában és a dél-német vidékeken igen népszerű. A szőrös ördögökre emlékeztető maszkokat december 5-én és a karácsonyt követő időszakban öltik magukra a férfiak és a nők. Csörgőkkel, láncos kereplőkkel nagy zajt keltve vonulnak végig az utcákon és ijesztgetnek, lófarkakkal csapkodnak, hogy elűzzék a rosszat, és egyben sok szerencsét és jó egészséget hozzanak arra, amerre járnak. Egyes településeken szokás a "Perchten" maszkosokat vendégül látni, mert ezzel igen nagy szerencse száll a gazdára. A maszkos alakok egyik fő figurája Perchta asszony, aki azonos a Grimm meséből ismert Holle anyóval.
Frauentragen: Mária és József szálláskeresése
Szűz Mária és Szent József szálláskeresésének emlékét ápolja ez a szokás, melyet több helyen igen találóan "Frauentragen"-nek, azaz "asszonyhordás"-nak neveznek. Éneklés és ima kíséretében többnyire gyerekek vagy fiatalok kihoznak a templomból egy Mária szobrot, esetleg képet, és egy családhoz viszik. Ott virágokkal, ágakkal és gyertyákkal díszített asztalra helyezik, majd egy éjszakán át ott őrzik, aztán másnap egy másik család fogadhatja be. Ez a szokás a karácsonyi várakozás időszakában a közösségi összetartozást és a vallásos áhítatot erősíti.
Karácsonyi vásárok és koncertek
Az adventi és karácsonyi dalokból, zeneművekből összeállított koncertsorozatok a várakozás időszakának elmaradhatatlan részei. Az adventi vasárnapokon gyakran szerveznek a családokban és egyházi vagy világi szerveződésű körökben adventi délutánokat. Az adventi időszak egyik nagy látványossága a karácsonyi vásár, mely már a 16. század óta csalogatja a vásárlókat. Ezt az igen hangulatos vásárt régiónként más-más névvel illetik: Weihnachtsmarkt, Christkindlmarkt, Striezelmarkt…
A bódék kínálatából szinte sosem hiányoznak a kézzel faragott betlehemes figurák, a fajátékok, a karácsonyi piramidok, a diótörő figurák (Nussknacker), az ablakokba helyezhető fények (Lichterbogen/Lichterbaum), a pliszírozott ruhába öltöztetett aranyozott angyalkák (Rauschgoldengel), az aszalt szilvából készített emberkék (Zwetschgenmännle) és a mézes sütemények. A tér egészét finom illatok lengik be: sült kolbász, pirított mandula, forralt bor és puncs csábítja a vásárlókat fogyasztásra. A vásártér központi helyén hatalmas karácsonyfát vagy betlehemi jászlat állítanak fel, és itt hallgathatjuk meg az adventi koncertek egy részét is.
tags: #husveti #etelek #nemeteknel