Az élet tele van emlékekkel, élményekkel és benyomásokkal, amelyek mélyen beivódnak, "impregnálják" tudatunkat, akárcsak egy értékes felületet, melyet megóvunk az idő múlásától. Ezek az élmények, gondolatok és hangulatok sokszínűek, akár egy ízletes pizza szeletei, amelyek mind más és más, mégis egy egészet alkotnak, és amelyeket féltve őrzünk a "fiókban", a memóriánk rejtett zugaiban. Ez az írás az idő, a nosztalgia és a tartós értékek tárházába kalauzol minket, felfedve, hogyan őrizhetjük meg a múlt kincseit, legyen szó rádiós adásokról, személyes történetekről, vagy akár otthonunk tartós szépségéről.
A Retró Műsor: Vidám Nosztalgia a Rádió Bézs Hullámain
A "Retró" című műsor a Rádió Bézsben nem kevés ideig volt velünk, hiszen a 2016. október 24-i első próbálkozás óta összesen 312 darab került belőle adásba 624 óra időtartamban, természetesen az ismétléseket nem számítva. Ezen időszak alatt 4368 darab úgynevezett bejátszást hallhattak a hallgatók, melyek többsége zeneszám volt, de mindig bekúszott egy kis magas kultúra, vers, opera és persze a humor sem maradt el, kabaré vagy egyéb vidám jelenet formájában. Vidám nosztalgia három sokat próbált férfi emberrel, Fodor Jánossal, Varjú Tamással és Mohácsi Miklóssal. Ugratják egymást, s közben a tárgyak, a barátságok, az utazások, a zenék, az ifjúkori kalandok, életre kelnek, mert jó visszagondolni rájuk. Nem azért mert régen minden jobb volt, csak éppen fiatalok voltak.
A szerkesztők sok adáson keresztül igyekeztek elhitetni elsősorban magukkal, de a hallgatókkal is, hogy a közel évtizedes múltú műsor végre megtalálta igazi arculatát. De hát nem lehet a végtelenségig eltakarni az immanens valót. Biztosan maradt el a menetközbeni elképzelésekből sok minden, feldolgozatlan aspektusok rekedhettek bent az NDK, a világvége, a rádiózás, a hülye viccek, a hatszavasok és a vidéki élet témakörében, mint ahogy nem került ki könyv formájában a műsor előzeteseiből készített összeállítás sem. A "New Retro" csapata, Fodor János, Varjú Tamás és Mohácsi Miklós mellett két vendég is várja Önöket! A műsor a régi hangulatok, emlékek, rég elfeledett hangok, mozdulatok, lépések, dallamok megidézésére specializálódott. A Rádió Bézs archívumában, ahol az összes eddigi műsor megtalálható, remélhetőleg még nagyon sokáig elérhetőek a kedvenc adások, őrizzék meg Önök is jó emlékezetükben és ha megkívánják, hallgassák meg őket.
Zenei Utazás a Múltba: Az Ötvenes, Hatvanas és Hetvenes Évek Dallamai
Magyar Retro Mix 2025
A "Retró" műsor teret ad retró időszakunk (ötvenes, hatvanas, na jó, a hetvenes évek) muzsikájának. A bejátszott számok visszarepítenek minket vagy egy fél évszázaddal. Régi hangulatok, emlékek, rég elfeledett hangok, mozdulatok, lépések, dallamok érhetik el Önt is. Az biztos, annak idején mi dudorásztuk, prüttyögtük, ordítottuk, pedig gyakran a szöveg sem jutott eszünkbe. Emlékeznek: „… az idő könyörtelen jonatán”, vagy Getnó!!! Vagy akár „Levelet kaptam lájf” vagy „Kiviszem a lovam”. Jaj! Rettenetes! De hát ez volt, s a dalok nem azok. Nekünk ezek a zenék múltat idézik. Némelyiket a mai napig ugyanolyan kedvvel hallgatjuk. Volt köztük tán olyan, amit kamaszkorunkban szégyelltünk, sőt utáltuk, mostanában pedig már értékeljük a harmonikus dallamvezetést.
Ezúttal sincs műfaji megkötés. Tán lesz kuplé, sanzon, táncdal, könnyű vagy nehéz zene, operett, ária, rock, pop, diszkó, munkásmozgalmi induló, akár gyerekdal is. Nem tudom. Mert Varjú kolléga válogat, a többiek pedig izgulnak, hogy felismerik-e a zenét. Mohácsi, Rékai és Fodor, semmit nem tud előre. A zenék meglepetések lesznek. Persze, hogyha meghallgatják. Az ígéret szép szó… Abban maradtunk legutóbb a Legnagyobb Főnök ötletére pozitívan reagálva, hogy adjunk teret retró időszakunk muzsikájának úgy, hogy egy ember kivételével a zenék meglepetések lesznek! Varjú kolléga szokás szerint előre, a többiek pedig utólag dolgoznak, de egy biztos, ők semmit nem tudnak előre, minden az élő adásban derül ki!
Fotók, Emlékek, Időutazás: A Digitális Kor Előtt
A műsorhoz fűződik a 8. sok, a nemzetközi szakmai közéletben is nyomot hagyó médiatörténeti esemény. A visszatérő Rékai dr. tiszteletére fényképnézegetés következik a stúdióban. Nem kell persze fotográfiatörténeti eszmefuttatásokra, történelmi viharok megörökítésére, államférfiak és politikusasszonyok, nagy tudósok elkapott pillanataira gondolni, nem! Régi idők mozija. Dokumentumfilm kezd majd pörögni, visszaemlékszik pár vidám pillanatra. Hol volt még akkor a digitalizáció, a photoshop, a különböző appok, urambocsá’ a mesterséges intelligencia! És volt műtermi és beállított és csoport- meg osztály- meg csapat-, meg ellesett, meg hivatalos, meg igazolvány, meg tabló és természetesen családi és talán még titkos is. Vajon hogyan reagálnak az örökifjú fotósok és modellek most több, mint fél évszázaddal később? Az emberi emlékezet, a képek és a történetek összefonódása olyan komplex folyamat, amely messze túlmutat a puszta technológiai eszközökön. A fotók nem csupán rögzítik a múltat, hanem katalizátorként is működnek, újra és újra életre keltve a rég elfeledett érzéseket, illatokat, hangokat. A fényképek nézegetése során az agyunk nemcsak vizuális információkat dolgoz fel, hanem asszociációk láncolatát indítja el, melyek révén a múlt szinte tapinthatóvá válik. Ez a "fiók", a memória fiókja, ahonnan előhívjuk ezeket a vizuális "szeleteket", amelyek egykor a mindennapjaink részei voltak, és amelyek most, évtizedek távlatából, új értelmet nyernek.
Kulináris Nosztalgia: Az Egyszerű Étkezések Bája
Szóval Kaják. Egyszerű de nagyszerű étkek. Persze dehogy így neveztetett ez az ötven - hatvan évvel ezelőtti korszakunkban, mert bár persze senki sem volt dúsgazdag és a hiánygazdaság is tombolt, de azért enni kellett, és ettünk is, ha nem is volt mindig kaviár és libamáj, de mindenki imádta az egyszerű étkeket, nem véletlenül van igazi újjászületése még a magas konyhaművészetben is a nosztalgikus menzakajáknak, a nagymama főztjének, a régi vendéglői hangulatnak. Egy biztos, nehogy megkíséreljék a kedves hallgatók tálcányi bekészítés nélkül hallgatni a műsort, nem fog menni! A "pizza" nem csupán egy étel, hanem egyfajta metafora is lehet a "Retró" műsor sokszínűségére. Ahogy a pizzán is számtalan feltét variáció létezik, úgy a műsor is különféle témákat és emlékeket kínál, amelyek mindegyike hozzájárul a teljes élményhez. Az egyszerű, de ízletes ételek, amelyekre nosztalgiával gondolunk vissza, pont olyanok, mint a kedvenc zeneszámaink - meghitt, otthonos, és felidéznek egy régmúlt időt. Ezek a kulináris élmények, akárcsak a műsor zenei válogatása, mélyen beivódnak emlékezetünkbe, és tartósan befolyásolják, hogyan gondolunk a gyermekkorunkra, fiatalságunkra. Az ételek nem csupán táplálnak, hanem történeteket mesélnek, kultúrákat örökítenek meg, és erősítik a közösségi kötelékeket, akárcsak a Rádió Bézs műsora.
Nyertesek és Vesztesek: Sport és Élet Anekdoták
„Nincs a teremtésben vesztes, csak én” - jutott eszükbe a szerkesztőknek - Katona József után szabadon -, amikor eldöntötték, hogy tekintettel a nemrégiben véget ért foci Európa bajnokságra, a Copa Americára és az épphogy elkezdődött olimpiára, visszarévednek a múltba. A győzelem mindig fontos. Az országnak, a politikának, a polgárnak, az elvtársnak, a munkásnak, a dolgozó nép gyermekének! Ha siker, ha győzelem volt, mondjuk régen a gaz imperialisták, vagy most a „háborúpártiak” felett, másnap jobban ment, megy a munka, több sör fogyott, fogy, akkor vidám anekdoták jártak, járnak körbe-körbe, akkor készségesebbek voltak még a hölgyek is, kevesebb lett a rendszerkritika és az ellenérv, sőt még a főnök is elnézőbb volt. De csak a Jóisten mentett meg akkor, ha a csapat kikapott! Bizony, nem akkor kellett kérni előléptetést, fizetésemelést, jutalomszabit és azon a napon nem volt ildomos a villamoson a másik lábára taposni sem. Mert vesztettünk! Győztes mentalitás, vesztes típus. Örök Nemecsek? - aki persze a végén győz, csak akkor már minek.
De emeljük feljebb! Országok, népcsoportok, akik mindig a vesztesek oldalán állnak? Vagy mi van azokkal, akik mindig döntetlenre játszanak? Meddig hordoztuk magunkban egy-egy vereség rossz ízét, ezerszer is visszapörgetve, hogy mi lett volna, ha…? Mindeközben kárörvendtünk-e más vereségén? Jól esett-e látni más kínlódását, sikertelenségét? Magunkévá tettük-e más eredményét, saját győzelemként feltüntetve? Itt az Olimpia, és a mindennapi élet. Itt vannak a győztesek és a vesztesek. Hogy mennyire mélyre hatolunk a múltba, az a kánikulától és a légkonditól függ. De biztosan téma lesz az örökbecsű hatszavas: ”Legyőznéd önmagad? Miért? Hogy vesztes legyél?” A győzelem és vereség témája mélyen "impregnálja" a társadalmi tudatot, meghatározva egyéni és kollektív önértékelésünket. Ezek a tapasztalatok is a "fiókba" kerülnek, majd befolyásolják későbbi döntéseinket, akárcsak a pizza különböző feltétei, melyek mind hozzájárulnak az ízvilág sokszínűségéhez.
A Beszéd Művészete és a Zsargon: Titkok a Nyelvből
„Mennyi? - Mi harminc? - Mi mennyi?” - röhögtünk a nagyon is mélyértelmű viccen hajdanán, pedig hogy mi mennyi, sok vagy kevés, az általában sosem egzakt mutató, mindig viszonyítjuk valamihez, azaz szubjektív és relatív. Kevés vagy, mint sünben a dauer - sütötték ránk anno és ez nem is esett olyan jól. Mert mihez képest kevés? Kihez képest kevesebb? Az jutott eszünkbe, hogy tudnunk-e olyan szavakat, mondatokat használni, amiket egyáltalán nem ért a „mai fiatalok” többsége? Valószínűleg igen. Igen, felidézzük a fiatalkorunkra jellemző rövidítéseket, mozaikszavakat, márkaneveket. Persze megemlíthetjük az egykori hivatal, intézmény, csoport, egyesület elnevezését, a minősítő jelzőket, a sportkifejezéseket, a politikai besorolásokat és minden egyéb terminus technicust. Zsargon, argó és még ki tudja mi minden fog eszünkbe jutni. Elég titokzatosak voltunk? Az a jó! Így remélhetőleg még többen hallgatják majd a RB R című műsorát is FJ - vel, DRRG - vel, MM - mel és VT - vel. A nyelv, a zsargon és a szleng is mélyen "impregnálja" egy adott korszakot, elválaszthatatlanul hozzátartozik az akkori emberek identitásához és kommunikációjához. Ezek a nyelvi "szeletek" is a kulturális "fiókunkba" kerülnek, és róluk szóló információk segítenek megérteni a múltat.
Meztelen Igazságok és Rémisztő Történetek: A Tabuk Ledöntése
Az a vélemény alakult ki a szerkesztőknél - nyilván a kánikula hatása miatt -, hogy hagyjuk már a ruhákat! Csak baj van abból, ha valaki felruház, pláne ha megruház. És gyakran abból is, ha az állam beruház, aztán a jól bevált módon átruház. Azután, ahogy szokott az lenni, a hatáskört meg ráruházza valakire… No, ebből elég! Nem kell sem a politika, sem a divat! Elvégre meleg van, nagyon meleg. Legyen minden és mindenki pucér, pőre, azaz meztelen! Ne kerteljünk, ne ködösítsünk, ne beszéljünk mellé, ne hadováljunk, ne halandzsázzunk, jelenjen meg minden és mindenki (rádióban úgysem látszik) teljes valójában, ahogy világra jött! A király úgyis meztelen. Néha a diplomata is. Szóval, jöjjön a rég elfeledett élmény, legyen kendőzetlenül őszinte mindenki! (Az igazság úgysem derül ki, vagy ha igen, hát sok értelme nincs. Bátrak szeretnénk lenni! Kiabálnánk mi, hogy a király is meztelen! - csak hogy mi is beszariak vagyunk. Nem fokozzuk most, ide nem tudok 18 karikát lehelni, de majd a műsorban!
Rémségek kicsiny stúdiója - ez is lehetne sommásan az aktuális adás jellemzése, ugyanis amíg másnak elege van már a rossz hírekből és szeretne végre egy csak jót közlő csatornát, a Fodor nevű vezető tisztségviselő kiadta az ukázt, emlékezzünk negatív dolgokra, legyen előbányászva a múltból a rossz, a kellemetlen, a veszélyes, a véres, az ijesztő, a szörnyű, rettegjünk, borzongjunk, viszolyogjunk, utálkozzunk rendesen. Ám legyen! Már azért is, mert a Főnök, ha ilyen hangulatba kerül, nem tűri az ellentmondást, aztán hír lesz belőlünk is. Mindenesetre az összes zene és bejátszás is hűen tükrözi majd a rémes hangulatot, szóval a műsor hallgatásához tessék besötétíteni, lebegjen a függöny, szűrődjenek be a gyanús zajok, egy kis füst sem árt, esetleg egy kisüsti, ha vérnyomásproblémánk keletkezne és nem árt egy csipetnyi beleélés sem. Az "impregnalo" itt az igazság mélyre hatoló feltárását jelenti, akárcsak egy oldat, amely bejárja a rétegeket. A "fiók" ebben az esetben a tudatalattink, ahonnan előhívjuk a "pizza" különböző, akár rémisztő "szeleteit" az információkat, amelyek formálják a valóságról alkotott képünket.
Klímával és Anélkül: Nyári Emlékek a Múltból
Apropó, klíma. Mostanság már az autókban sem tudunk meglenni léghűtés nélkül, nyilvánvaló hát, hogy a KLÍMA legyen a vezérszó. Ez után a bravúros asszociáció után már meg sem kottyan az edzett hallgatóknak, ha esetleg szó esik majd a korábbi szomszéd kancellárról, Viktor Klimáról, az országos légkörről, a békebeli majd háborús hangulatról. Semmi aktuális áthallás! No, térjünk a tárgyra. A mi retró korszakunkban nem volt légkondicionálás. A nyár az nyár volt. Akkor bizony nyarak voltak a nyarak! A sör is csak felárral volt hűtött, a szódavíz és a bor a verem hűvösében várt a sorsára. Nem volt ritka a fejre négysarkosan kötözött zsebkendő, a forró kocsi félig lehúzott ablakán a vizes pelenka. A megfáradt, bütykös lábak a nejlon zokni ölelése után lavórban áztak. Voltak jóízű kortyok és a jóízű fröcskölés az artézi kútnál mosolyt csalt a nyugdíjas arcára is. Régi idők. Még befigyelt az ötvenfilléres „fagylajt” is. Régi hangulat, emlékek, rég elfeledett hangok, mozdulatok, lépések, dallamok. Lehet, hogy megidézett melódiákat ismét dúdoljuk majd? Hiszen annak idején dudorásztuk, prüttyögtük, ordítottuk, pedig gyakran a szöveg sem jutott eszünkbe. Az "impregnalo" itt a nyár és az emlékek mélyreható hatására utal, amelyek beivódtak a bőrünkbe és a lelkünkbe. A "fiók" pedig az a hely, ahová ezeket a meleg, izzasztó, mégis felejthetetlen nyári "pizza szeleteket" elraktározzuk, hogy később újra elővehessük őket, ha nosztalgiára vágyunk.
A Padlóburkolat Tartósságának Titka: Az Impregnálás Előnyei
Az emlékek és a nosztalgia megőrzése mellett, a mindennapi életben is fontos a tartós értékek megóvása. Többféle impregnáló folyadék létezik, az alap kivitel védelmet nyújt a víz, olaj és egyéb szennyeződések ellen. A folyadék beszívódik a kő pórusaiba, ezáltal vízzáróvá teszi a felületet, így a különböző folyadékok, károsító anyagok nem tudnak bejutni a burkolat belsejébe, leperegnek róla. Más szavakkal mondva, az impregnálást követően a padlóburkolat sokkal tovább újszerű marad, a felületet sokkal könnyebben lehet takarítani, és nem kell kicserélni egy-egy lapot, ha véletlenül rálöttyen a vörösbor vagy kóla.
Ez nem nagy költségtétel, és igaz, hogy így pár órával tovább tart, míg birtokba vehető az új padló és járkálni lehet rajta, ám a jövőre nézve rengeteg gondtól kímélheti meg magát, sok fáradtságot és bosszúságot takaríthat meg. Mert kis költségtétel, viszont ha rendesen akarja felkenni az ember (és ugyebár rendesen akarja, mert akkor van értelme csak), akkor időigényes. Én mindig ajánlani szoktam, mert így marad hosszú ideig gyönyörű állapotú a padló - még akkor is, ha gyakran felmossák, fokozott használatnak van kitéve, sokan járkálnak rajta utcai cipővel. Ez a fajta "impregnálás" tehát a fizikai valóságban is megmutatkozik, lehetővé téve, hogy értékeink - akárcsak a szeretett "Retró" műsor vagy a régi fotók - hosszú távon megőrizzék minőségüket és szépségüket. Az impregnálás, a szó legszorosabb értelmében, egyfajta "információ" arról, hogyan tegyük tartóssá azt, ami számunkra fontos. Az impregnált felület a "fiók" metaforájának egy fizikai megnyilvánulása, amely biztonságosan őrzi a szépséget és a funkcionalitást, megakadályozva, hogy a káros elemek behatoljanak. Így tehát az "impregnalo fiók pizza információ" nem csupán egy különös szókapcsolat, hanem egy komplex gondolati háló, amely a múlt megőrzését, az emlékek sokszínűségét és a tartós értékek fontosságát foglalja magában, legyen szó lelki, szellemi vagy anyagi javakról.
tags: #impregnalo #fiok #pizza