Az Unicum, ez a jellegzetes kesernyés ízű, titokzatos gyógyfüvekből készült likőr, nem csupán egy ital, hanem egy darab magyar történelem, egy család évszázados öröksége és egy nemzeti érték, amely Hungarikumként is elismerésre méltó. A Zwack család immár hat generáció óta őrzi a leghíresebb keserű likőr, az Unicum titkos receptúráját, amelynek története 1790-ig nyúlik vissza.
Az Unicum Eredetének Legendája és Történelmi Gyökerei
A köztudatban élő legenda szerint az italt 1790-ben alkotta meg II. József császár és magyar király udvari orvosa, a Zwack család egyik őse. A történet szerint dr. Zwack, a köztudottan folyamatosan gyomorbántalmakkal küzdő uralkodót egyik nap egy saját készítésű, különleges gyógynövényekből készült itallal kínálta. A császár nem győzte magasztalni a csodálatos készítményt, és az első korty után így kiáltott fel: „Das ist ein Unicum!”. Ezzel nevet is adott az italnak, és az Unicum elindult világhódító útjára. Ez a legenda mélyen beépült a cég és az ital identitásába. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy magam sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudom e történet hitelességét, ugyanis a fellelhető udvari sematizmusokban, sem a korabeli híradásokban és sajtóban sem találtam meg dr. Zwack-ot, akinek legendája az 1990-es évektől vált közismertté. Annak azonban látjuk, hogy vannak híradások, hogy I. Ferenc József császár nagy megelégedéssel illette a céget és termékeit, ami a későbbiekben jelentős szerepet játszott az ital és a család elismertségében.
A Zwack Család Gyökerei és Zwack József Születése
Az Unicum története elválaszthatatlanul összefonódik a Zwack család történetével, melynek gyökerei mélyen a 19. század elejébe, sőt annál is korábbra nyúlnak vissza. Éppen kétszáz éve, 1821. április 1-én született meg az Osztrák Birodalom Cseh Királyságában, a mai Batelov településen Zwak Wolf, azaz Zwack József, a dinasztiaalapító. Ő volt a császári és királyi udvari szállító, kereskedő és gyáros, a hazai likőripar és likőrgyártás kiemelkedő alakja.
A ma majd 2000 fős lélekszámot számláló kis település a dél-csehországi Jihlavai járásban helyezkedik el, ahol a középkor óta laktak zsidók. A zsidókra vonatkozó első írásos emlékek 1426-ból valók, a zsidó közösség pedig a 18. század végétől aktívan működik a településen. Az 1790-es nagy tűz után újonnan épített zsidó negyed ma is jól megőrzött egységet képez kis terével és több keskeny utcájával. A település ma is álló zsinagógáját 1794-ben építették a régi imaház helyére. A zsidó temetőjébe a 17. század végétől temetkeztek, ahol ma is mintegy 300 sírkő megtalálható. A legrégebbi sírkő 1715-ből származik, és a régi temető Csehország kulturális örökségi emlékeként védett. A Zwack család ősei is itt nyugszanak, a családfát az alapító nagyszüleiig lehet visszavezetni, akik itt a településen éltek. A nagyszülők Zwak Adam (1744 körül - 1817) és a Zwak Caspar, azaz Gáspár (1779 - 1862. április 17.) és Löwy Leonore avagy Eleonóra (1792 - 1857. február 14.) harmadik fiúgyermekeként született meg Batelovban Zwak Wolf, azaz a későbbi Zwack József, népes családban. A családfa szerint összesen 12, azaz 7 fiú és 5 lánytestvére volt Wolfnak, abban az időszakban, amikor az Osztrák Birodalom ipara éppen kezdett kibontakozni.
A Zwack Vállalkozás Megalapítása és Korai Évei Pesten
A Csehországból hazánkba vándorló iparos-kereskedő család, a hazánkban rejlő üzleti és gazdasági lehetőséget látva 1840-ben megalapította üzletét Pest város központjában, a Marokkói-udvarban. Fontos megjegyezni, hogy ellentmondóak a források az alapítást illetően: a céges és más nyomtatott korabeli forrásokban egyértelműen az 1840-es dátum szerepel, amely bizonyító erejű lehet. Azonban Gajáry István tanulmányában azt írja, hogy József 1846-ban folyamodott Pest városához letelepedési jogért és 1847-ben szeszfőzési jogért is folyamodott. Mindenesetre az 1840-es alapítást megerősíti az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás Katalógusa.
A Csehországból történő bevándorlás több más, később ismertté vált kereskedőcsalád esetében is jellemző volt. A betelepülés köszönhető volt az 1840. évi törvényi változásoknak is: ez megengedte a zsidóknak a szabad vándorlást, a szabad kereskedelmet, mesterség és gyáripar létrehozását. Az 1789-ben építeni kezdett Marokkói-ház, vagy udvar a mai Erzsébet tér helyén állt, és a legkiválóbb helyen volt üzleti szempontból. A pesti Duna-part, a kereskedelmi útvonalak, bevásárló utcák (az egykori Rak-piac, Váci utca, Király utca) közelsége áruszállítás szempontjából is megfelelőnek tűnt. Ráadásul a Marokkói-házban igen sok nagykereskedő, többek között az 1804-ben alapított Hoffmann József gyarmatáru-kereskedő cég is működött. Egyesek szerint a ház nevét a burnuszba burkolózó szerecsenről kapta, akinek a szobra az épület homlokzatán helyezkedett el. A földszinten boltok, üzletek voltak, az emeleten vendéglő és bérlakások helyezkedtek el, és a bérházban mintegy 200-an laktak.
Zwack József a források szerint nem egyedül érkezett Pestre, követték őt fiútestvérei, akik szintén pálinkafőzéssel vagy szeszkereskedelemmel foglalkoztak. A szesz- és likőrgyártó vállalkozások kezdetben a királyi haszonbérletekből, az úgynevezett regálékból fejlődtek ki. A magyarországi szesz- és likőripar kialakulása is Zwack József ifjúsága idejére tehető. Az 1830-as, 1840-es évek iparpártoló mozgalmai és politikai előrelépései, a kereskedelmi és ipari törvények megjelenése szintén segítette a hazai szeszipar előmozdulását, fejlődését és tulajdonképpen kialakulását. A zsidóság a középkortól kezdve kiszorított szerepben élt Európában, mindemellett kereskedői tevékenységet folytathattak, s jogi helyzetükből következően a pénzügyek és kereskedelem mellett árendás, azaz haszonbérleti ügyletekkel is foglalkozhattak. Ilyen a zsidóság által is gyakorolt foglalkozás volt a kocsmáltatási jog, illetve a pálinka vagy az égetett szesz főzési jogok bérlése, mind földesúri, mind akár mezővárosi vagy szabad királyi városi környezetben. A törvényi változásoknak köszönhetően már zsidók is alapíthattak hazánkban gyárat és üzemet.
Az Uncium Riserva története - Zwack Izabella szemszögéből
A Magyar Likőripar Fejlődése a XIX. Században és a Konkurencia
A magyar likőripar és az ipari likőrtermelés a XIX. század második felében indult virágzásnak. Az első likőrgyártó vállalkozások a kisebb királyi haszonbérletekből fejlődtek ki. Különféle ízesítőkkel és mézzel, később cukorral, úgynevezett édes pálinkákat is árusítottak. E vállalkozások legtöbbször a tulajdonosok közvetlen személyes irányításával dolgoztak. A későbbi konkurens jelentősebb likőr- és szesziparban érdekelt vállalkozások is ekkor, illetve a következő évtizedekben alakultak.
Az első nagyobbat, a Braun Testvérek Likőrgyárát 1839-ben alapították, melynek igazgatását fiai vették át Braun Testvérek néven. Ez a cég szempontunkból azért érdekes, mert az 1901-ben létrehozott St. Hubertus keserűlikőr termékét ma már a Zwack cég forgalmazza. A későbbi leszármazott Braun Géza ötletéből született meg a ma is közkedvelt, híres, könnyű, narancsos ízű, gyógynövénypárlatból készült likőr, a St. Hubertus. 1852-ben jött létre a Grauer Miksa által alapított szesz-, ecet- és likőrgyár. Szintén ekkoriban, az 1850-es években alakult a korábban dohányüzlettel foglalkozó és profilt váltó Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár. A Gschwindt-gyár a kiegyezés utáni dekonjunktúra, a pénz- és hitelválság idején is jól jövedelmezett, sőt tulajdonosa bővítette az üzemet, szénbányát alapított, részvényese volt a vasútépítő társaságnak, a bőrgyárnak és egy banknak is. Gschwindt Mihálytól fia, Gschwindt Ernő vette át a vállalat vezetését, s 1868-ban Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. néven működött tovább. A Schödel Ferenc által 1853-ban alapított szeszgyárát Krausz család vette meg, és 1869-től Krausz-Moskovits Rt. néven váltak sikeressé, több üzletágat (szesz, ecet, likőr, konyak, pálinka) is üzemeltetve. Szintén kiemelhető az óbudai Leipziger Vilmos által 1867-ben megalakított Óbudai Szeszégető és Finomító Rt., azaz szesz- és ecetgyár, amelyet ma már BUSZESZ Rt. néven ismerünk.
A XIX. században kialakult és a XX. századra megerősödött likőripar következő nagyüzeme az 1911-ben alapított Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár Rt. volt. A bécsi nagytőkés Léderer-csoport által életre hívott likőrgyár tevékenységi köre nemcsak likőripari termékek előállítására és forgalmazására terjedt ki, hanem a minisztérium által engedélyezett finomszesz forgalmazására is. Ez a tőkéscsoport nemcsak a győri, de több Szlovákiában üzemelő szeszgyár részvényeit is kezében tartotta. A fent bemutatott nagyobb likőrgyárakon kívül fontos szerep jutott még a következő budapesti cégeknek: Gottschlig Ágoston (különleges rumjai), Gessler Siegfrid (Altvater likőr), a Stock-gyár (Adriatica konyak), a Hobe Damase és Társa Rt.
Zwack József Magánélete és A Cég Terjeszkedése
Sajnos életrajzának korai szakasza kevéssé ismert, nem ismerjük iskoláit és azt sem, honnan sajátította el szeszipari ismereteit. Mindenesetre tudjuk, hogy szakmájának kiváló szakértője volt. „Példás pontossággal dolgozott reggeltől estig az íróasztalánál az Öreg, akit a szakma generális elnevezéssel illetett. Munkakedve és bámulatos emlékezőtehetsége még 93 éves korában sem hagyta el.” Zwack József 1848. március 26-án, Pesten vette feleségül Sattler Máriát (1823 - 1893. július 20.), Sattler Salamon és Teréz lányát, akitől gyermekei, a cég későbbi utódai születtek. 1852 és 1855 között négy gyermeke született: Hermina, Róza, Ödön és Lajos. Utóbbi lett a Zwack cég későbbi (harmadik) üzlettársa.
1852-ben gyáripari működési engedélyt kapott, és pesti polgárjogot 1860-ban kapott Zwack József. A kis üzem számára azonban a Marokkói-ház helyiségei szűkösnek bizonyultak, ezért 1850 körül a terézvárosi Két Szerecsen utca (mai Paulay Ede utca) 4 és 5. szám alá költözött, és itt tovább terjeszkedett, az üzlet mellett a pincét is kibérelte. Majd, amikor ezt is kinőtte, a szomszédos házat, az úgynevezett „tolludvart” is használta üzletének. A család is itt lakott egészen az Andrássy út kiépítéséig. Az 1882-től a belvárosban, a Fürdő utca 4. szám alatt fióküzletet is működtettek. Zwack József üzletébe 1866-tól betársult testvére Zwack Miksa (korabeli elnevezéssel Max) (1837. december 18 - 1920. február 6.). A cég neve később is Zwack József és Társai volt.
A vállalkozás a terézvárosi helyet is kinőtte, és 1885 körül az Üllői út 19. szám alá költözött, amelyről számlák alapján képi ábrázolásunk is van. Ez a telephely tovább fejlődött, desztillálóval és raktári kapacitással is rendelkező vállalkozássá vált. A cég és vállalat cégbejegyzései a következőképpen alakultak: az 1840-ben alapított vállalkozásban 1864-ben, majd 1866-ban történt bejegyzési változás, közkereseti társasággá alakult, melynek beltagjai Zwack József és Zwack Miksa szesz-, és ecetgyárosok voltak. A Pesti kir. Váltótörvényszék 1864. április 29-én a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe felvette Zwack József szesz és ecetgyárost. 1876-ban ezt a bejegyzést megerősítették. 1881-ben a likőrgyártási üzlet is bejegyeztetett. 1891-ben csatlakozott Zwack Lajos, Zwack József fia beltagként a vállalkozáshoz. Később pedig Lajos fiai, Zwack Béla (1914) és Zwack Jenő János (1920) is belépett a családi vállalkozásba önálló cégvezetői jogosultsággal. Az alapító Zwack József tehát ügyesen vitte vállalkozását, amelybe fia és unokái is bekapcsolódtak, terjeszkedéssel és profilbővítéssel. A siker töretlen volt, a termékpaletta bővült Zwack József megelégedésére.
Sikerek, Elismerések és Nemzetközi Terjeszkedés
A vállalkozás egyre sikeresebb lett, sorra hozta el a hazai és külföldi ipari vásárok díjait likőrkülönlegességeivel. A cég jelesen szerepelt az 1873-as bécsi Világkiállításon, az Országos Iparegyesület Díszérmét 1876-ban szerezte meg a cég. Sikerrel (arany- és bronzérmet szerezve) megjelentek az 1879-es Székesfehérvári Országos Kiállításon, valamint az 1879-es és az 1882-es Trieszti nemzetközi ipari vásáron. Az igazi sikert az 1885-ös fővárosi Országos Általános Kiállítás hozta meg, ahol Zwack József már zsűri tagként is szerepelt. Ekkoriban a 22 munkást foglalkoztató gyár már 20-30 ezer forint értékű exportárut termelt és forgalmazott, különféle likőrt, szilvóriumot, konyakot szállított Ausztriába, Franciaországba, Oroszországba, sőt Amerikába is. Az 1880-85 között rendezett világkiállításokon két aranyérmet és több elismerő kitüntetést is nyertek termékeik kimagasló minőségéért. A magyar likőrgyárak választékuk folyamatos bővítésével, tetszetős csomagolással (üvegforma, szín, címke), jó minőségű likőrökkel Európa-szerte ismert termékeket állítottak elő.
1887-ben egy üzemi baleset is történt, ahol a tulajdonosok, illetve a családtagok is megsérültek: „A desztilláló helyiségben kakaó likőrt akartak előállítani. A műhely közepén elhelyezett kazánban vízbe téve két nagy rézüveg állott, az egyik cognakkal, a másik spirituszszal megtöltve. A kazánt alulról melegítették, hogy a szesz és cognak párolgásba jöjjön. A hatalmas fűtés következtében a párolgás csakhamar oly mértékben állott be, hogy az illető gőz betöltötte az egész helyiséget. Mind erről azonban a gyárban nem tudtak s valamennyi helyiségben nyugodtan dolgoztak, mikor egyszerre ágyúdörejhez hasonló robbanás hallatszott, s a másik percben lángnyelvek törtek elő a desztilláló műhelyből. A cég egyik tagja Zwack Lajos rögtön odasietett, hogy megnézze, micsoda szerencsétlenség történt, de vesztére, mert az égő szesz és cognak gőz kezét, karját, arcát összeégette. A munkások nyomban vizet fecskendeztek be, valamint a gyorsan elősietett tűzoltók is s a tűz eloltása után behatolhattak a műhelybe. Itt az egyik sarokban egy teljesen összepörkölt alak jajgatott, aki nem volt más, mint Zwack Károly pincemester.”
1891-ben a Temesvári kiállításon aratott sikert termékeivel Zwack József: „Alkalmunk volt - ezen czég gyártmányainak kitűnő voltáról 1885-ben is meggyőződni. Ugyanazon mértékben tökéletesek ezen czég gyártmányai. A kiállításról aranyéremmel tértek haza, de ekkoriban már az udvar is felfigyelt a cégre, és elsősorban exporttevékenysége miatt részesültek dicséretben. Az Osztrák Birodalom mellett, Franciaországba, Oroszországba és Amerikába szállítottak likőröket, konyakot, szilvóriumot. Az udvarnak is szállított különlegességi termékeket, és annak megelégedésére 1895-ben elnyerte a cég az egyik legrangosabb elismerést, a Császári és Királyi udvari szállítói címet. A cég azonban más udvarok udvari szállítói címét is elnyerte, a századfordulón már a szerb királyi ház udvari szállítóivá avanzsáltak. Az Unicum számos országban jól ismert és kedvelt ital, különösen népszerű Olaszországban, Németországban, Ausztriában és a Kárpát-medence magyar lakta területein. A Zwack termékek elérhetőek Indiában, a Tűzföldön, az Egyesült Államokban és Dél Amerikában is keresettek.
Az 1896-os Millenniumi Kiállítás alkalmával Ferenc József körútja során a Zwack pavilonját is meglátogatta, és beszédbe elegyedett a tulajdonossal, Zwack Józseffel: „Valamivel odább van Zwack J. - A gyár már régóta áll fönn? - Igazán már régen láttam ily szép és ízléses kiállítást!” A kereskedelmi és exportkapcsolatokat egy házasság is megerősítette. Az uralkodócsaláddal való aktív kapcsolat egyik szimbóluma volt egyik termékük, a stílusos „Z” alakú címkés Császár (Imperial) likőr is.
Az 1890-es évek elején már szűknek bizonyult az Üllői úti üzem, ezért a vállalkozás új telephely kialakításába kezdett, a Duna-parthoz közel a Ferencvárosban kialakuló új gyáripari körzetben, ott, ahol a híres gabonamalmok is voltak. Az új üzemet a Soroksári út 26. szám alatt létesítették, ami a mai napig a Zwack gyár otthona.
Az Unicum - A Termékfejlesztés Csúcsa és Egyedisége
A Zwack cég fő terméke az Unicum lett, melynek titkos receptjét máig féltve őrzi a család. Ezt az egyedülálló gyógynövényekből készülő gyomorkeserűt 1883. május 22-én védjegyeztették be. Az Unicum jellegzetes ízéért negyvennél is több gyógynövény és fűszer felelős, amit a világ öt kontinenséről gyűjtenek be. A legtöbb alapanyag azonban a Kárpát-medencéből származik. Többek között olyan növények kivonatát használják fel, mint az angyal- és aranygyökér, az ánizs, a cickafark, az articsókalevél és a fehérüröm-virágzat. Máig kézzel mérik ki a fűszereket és gyógynövényeket a receptek összeállításakor, és vannak olyanok is, amiket csak maga a Zwack család adagolhat. A különböző módon előállított alkotóelemeket végül hagyományosan fakádakban keverik össze, azaz blendelik. A likőrmester és egy bíráló bizottság többször is megkóstolja a tételeket, ezáltal ellenőrizve és fenntartva az Unicum állandó minőségét.
Érdekessége, hogy a mai napig a Soroksári úti gyár alatti pincében lévő 500 tokaji tölgyfahordóban érlelik. Az Unicum ízgazdagságát a gyógyfüvek kivonatolása révén nyerik. A keserű likőr, bitter vagy gyomorkeserű néven ismert ital, jellegzetes kesernyés ízéről kapta a nevét, és korábban alkoholos gyógyszerként alkalmazták az emésztést elősegítő hatása miatt. Az Unicumot a korban kolera járvány elleni gyógyitalként árusították és hirdették: „Az új gyomorkeserű-pálinkát mint kolera elleni védőszert reklámozta éppúgy, mint a mostani influenzajárvány idején a tejkartell a tejet.” A Pesti Napló 1902-ben arról számolt be, hogy a Zwack József és Társai Likőrgyár és Pálinkafőzde szép kiállítással vett részt az akkori ipari kiállításon, ahol a cégvezetőt Frigyes királyi Főhercegnek is bemutatták. Az is kiderült, hogy a féltve őrzött likőrt már az 1840-es alapításkor is ismerték: „A cég gyártmányai közül felemlítjük a világhírű «Unicum» keserű pálinkát, melyet még a tengerentúlra is nagymértékben exportálnak. Már 1840-ben ismerték az Unicum gyomorerősítő növényitalt. Törköly, szilvórium és valódi barackpálinkák mind dicsérik a Zwack gyárat”.
A korábbi gyógyászati felhasználást átformálták a fogyasztói szokások. Mára leginkább aperitifként, long drinkek alapanyagaként fogyasztják. Az Unicumos üveg például azért lett gömb alakú, mert a platonista filozófusok szerint a gömb a legtökéletesebb alakzat, egyben a lélek formája. A cég fő terméke az Unicum lett, már csak azért is, mert kiválóan hamisították azt. A hamisítók ellen keményen fellépett a „generális”, mert így nevezték Zwack Józsefet a cégvezető alapítót. Perek és ellen reklámkampány indult a századfordulón a jogos védjegyoltalomért.
Társadalmi Szerepvállalás és Örökség
Zwack József nemcsak a gazdasági és kereskedelmi életben alkotott maradandót, jótékonyságáról is ismert volt. Társadalmi szerepvállalása is igen jelentős volt: tagja volt az Izraelita Kórház választmányának, a Pesti Izraelita Kultúregyesület jótékonysági tagozatának, az Izraelita Kézműves és Mezőgazdasági Egyesület bizottmányának. Mindemellett az Első Hazai Takarékpénztár, valamint a Terézvárosi Takarékpénztár bizottsági tagjaként és a Terézvárosi Iskolatanács tagjaként is működött. Visszaemlékezések szerint „vasárnapjait kültelki bolyongásokkal töltötte, személyesen nyomozván a nála segélyért kérvényezők tényleges viszonyai iránt. Így hajszolt fel magának iskolás gyermekeket, akiket taníttatott, férjhez adandó lányokat, akiknek hozományt adott, árva gyermekeket, akiket az árvaházban saját költségén neveltetett és aki e hihetetlen szigorúságú üzletembert ismerte, nem ismerte volna fel ugyanabban azt a másik embert, aki ösztöndíj-alapot létesített.”
Az Unicum Mint Nemzeti Érték és Hungarikum
Az Unicum és a Zwack család közösen élték át az idők viharait, világháborúkat és emigrálást, mégis képesek voltak megőrizni az ital egyediségét és a család örökségét. A nemzeti érték rövid bemutatása, miszerint az Unicum számos országban jól ismert és kedvelt ital, különösen népszerű Olaszországban, Németországban, Ausztriában és a Kárpát-medence magyar lakta területein, mutatja annak kulturális és gazdasági jelentőségét. Az érték a Hungarikum törvény 114/2013. (IV. 16.) Kormányrendelet a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról III. sz. melléklete alapján javasolt a Hungarikumok Gyűjteményébe történő felvételre. A besorolás még nem letisztult, de az Unicum, a keserű likőr, a mézes pálinka, az ágyas pálinka és a fűszerpálinkák mind a magyar gasztronómiai kultúra szerves részét képezik. Az Unicum nem csupán egy ital, hanem egy élő hagyomány, egy ikonikus szimbóluma a magyar szeszipar történetének és a Zwack család kitartásának.
