Augusztus 20-a kiemelkedő nap a magyar történelemben és kultúrában, hiszen ekkor ünnepeljük államalapító Szent István királyunkat, a keresztény magyar állam létrejöttét, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapját, és egyben az új kenyér ünnepét is. Ez a nap az egyik legrégibb magyar ünnep, és mélyen gyökerezik a nemzeti tudatban, az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálva minden magyar ember számára.
Az ünnep gyökerei és Szent István öröksége
Szent István, uralkodása idején, még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé. Ezen a napon hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és tartott törvénynapot. Élete végén, betegen, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban éppen ekkor hunyt el. Az uralkodóról halála után augusztus 15-én emlékeztek meg. Azonban az ünnep dátuma később módosult.
A szentté avatás és az ünnep áthelyezése
Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban, VII. Gergely pápa hozzájárulásával, ezen a napon emelték oltárra István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Ez a cselekedet a szentté avatásával volt egyenértékű. A szent király ünnepének megtartásáról már az 1222. évi Aranybulla első pontja is rendelkezett, törvénybe iktatva tiszteletét. I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább ez a nap.
István kultusza Európa-szerte elterjedt, de a királyt az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban nyilvánította szentté XI. Ince pápa. A pápa azt is elrendelte, hogy Buda töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ minden évben emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház 1969 óta augusztus 16-án (egy nappal Nagyboldogasszony napja után) tart.
Mária Terézia rendelete és a nemzeti ünnep kialakulása
XIV. Kelemen pápa 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és a Szent István-nap megülése is kimaradt az ünnepek közül. Mária Terézia (1740-1780) szinte ugyanekkor - a pápa hozzájárulásával - elrendelte, hogy a szent király ünnepe, augusztus 20-a Magyarországon nemzeti ünnep legyen, és a naptárakba felvétessék. A királynő ugyancsak 1771-ben Raguzából (Dubrovnik) Bécsbe, majd Budára hozatta István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ettől kezdve minden év augusztus 20-án körmenetben vittek végig a városon.
A Szent Jobb története és jelentősége
A Szent Jobb, amely feltételezhetően Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze, az ereklyék közül a legkiemelkedőbb. A legenda szerint István ereklyéjét 1083-as szentté emelésekor épen találták meg koporsójában. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, majd 1590 körül a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak rá. Az ereklyetartóját 1862-ben készítették, és a második világháború végén a Szent Koronával együtt nyugatra menekítették. 1945. augusztus 18-án hozták haza, és ma a budapesti Szent István-bazilikában található Szent Jobb-kápolnában őrzik. A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, és 1989 óta ismét megrendezik a Szent Jobb-körmenetet, amely az ünnep legfontosabb része a szentmisék mellett.
Az ünnep viszontagságai a történelem során
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, mert Szent István a független magyar állam jelképe volt. Amikor 1860-ban ismét megünnepelhették a napot, az valóságos nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867. évi kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi fényét, 1891-ben I. Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította augusztus 20-át, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte, hogy ezen a napon címeres zászlóval lobogózzák fel a középületeket.
A két világháború között az ünnep kiegészült a Szent István-i, azaz a Trianon előtti Magyarország visszaállítására való folyamatos emlékezéssel, emlékeztetéssel. Az 1938. augusztus 18-án, Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából Székesfehérváron összeülő Országgyűlés (a kihelyezésre egy négy nappal korábban alkotott törvény adott lehetőséget) az 1938. évi XXXIII. törvénnyel augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánította.
A kommunista rendszer és az ünnep átalakítása
A második világháború után augusztus 20-át egyházi ünnepként csak 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan, az akkor több százezer embert vonzó Szent Jobb-körmenetet a következő évben már betiltották. A kommunista rendszer az ünnep vallási és nemzeti tartalmát nem vállalta, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, inkább tartalmilag változtatott rajta. A munkaszüneti napnak megmaradt, szekularizált ünnepet először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd új, szocialista államalapításként 1949. augusztus 20-ára időzítették a szovjet mintájú alkotmány hatályba léptetését. 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték, 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Magyar Népköztársaság ünnepévé nyilvánította.
A rendszerváltozás és az ünnep rehabilitációja
A rendszerváltozással felelevenedtek a régi tradíciók, és 1989 óta ismét megrendezik a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az 1990-es első szabad választások nyomán létrejött Országgyűlés 1991. március 5-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény (alkotmány) is Magyarország hivatalos állami ünnepeként, az egyik nemzeti ünnepként rögzíti augusztus 20-át.
Az új kenyér ünnepe: a termény és a hálaadási hagyomány
Augusztus 20-a az Új Kenyér ünnepe is. A hagyomány szerint az aratás után, Szent István napon sütötték az új búzából készült első kenyeret. Ezért nevezték augusztus hónapot az új kenyér havának. Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek, és ünnepélyes menetben a gazda elé vitték azt. A termény betakarítását a legtöbb nemzet hálaadással ünnepli. Az Új Kenyér ünnepe is a népi aratóünnephez kapcsolódik. Eredetileg nem augusztus 20-án rendezték, hanem július 15-én. Ezen a napon aratási felvonulást tartottak, mely során a templomba hálaimát mondtak az aratás sikeres befejezése miatt. Az Ószövetségben a törvények közé tartozik, hogy az aratás ünnepe előtt az új búzából, senki nem süthetett kenyeret. Az ember legalapvetőbb élelmiszere, vagyis a kenyér, mindig is az életet, a megélhetést és az otthont szimbolizálta. Az augusztus 20-ai ünnepen a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel fejezzük ki, hogy az élet és a haza összekapcsolódik.
Az ünnepségek modern kori hagyományai
A hivatalos ünnep minden évben Budapesten, a Kossuth téren kezdődik, Magyarország lobogójának ünnepélyes felvonásával és a tisztavatással. A Magyar Honvédség díszegysége felvonja a nemzeti lobogót a Parlament előtti Kossuth téren tartott Szent István-napi ünnepségen. Budán minden évben megrendezésre kerül a mesterségek ünnepe. Itt több száz mester látványműhelyeit lehet megtekinteni, és a legkülönfélébb szakmák rejtelmeivel ismerkedhetnek meg a látogatók. Itt mutatják be Magyarország tortáját és cukormentes tortáját is. Az augusztus 20-ai ünnep kihagyhatatlan része a kenyéráldás. A nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret először ünnepélyesen megszentelik, majd felszelik és szétosztják a darabjait. Az államalapítás ünnepét este a tűzijáték koronázza meg. Az égi fényjátékhoz 1938 óta zenei aláfestés is tartozik. A tűzijátékok az ország egész területén megrendezésre kerülnek, azonban a budapesti tűzijáték vált az ünnep igazi szimbólumává, mely minden évben különleges látványelemekkel nyújt maradandó élményt az ünneplőknek.