A köles termesztése és sokoldalú hasznosítása

A köles (Panicum miliaceum) egyike a legrégebben termesztett gabonaféléknek, melynek gyökerei valószínűleg Ázsiába nyúlnak vissza. Annak ellenére, hogy eredete nehezen meghatározható, a történelmi időkben gyakorlatilag mindenhol termesztették. Ez az ősi gabona manapság reneszánszát éli, köszönhetően számos előnyös tulajdonságának, mint például gluténmentessége, magas fehérje- és ásványianyag-tartalma, valamint könnyű emészthetősége.

A köles nem csupán tápláló élelmiszer, hanem rendkívül sokoldalú növény, amely kiválóan alkalmazkodik a változatos természeti és éghajlati viszonyokhoz. Ez a cikk részletesen bemutatja a köles termesztésének alapvető tudnivalóit, a különböző fajtáit, történelmi és jelenlegi hasznosítási módjait, valamint a benne rejlő potenciált, különös tekintettel az ökológiai gazdálkodásra és az egészségtudatos táplálkozásra.

Botanikai jellemzők és fajtatípusok

A termesztett köles (Panicum miliaceum) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába és a kölesfélék (Panicoideae) alcsaládjába tartozó egyéves növény. Jellemzője a laza bugavirágzatú, apró magot termő, emberi táplálkozásra alkalmas, és termesztésre érdemes maghozamú pázsitfűféle. A növény 75-100 cm magasra is megnő, bokrosodó habitusú, és mélyre hatoló bojtos gyökérzetet fejleszt, amely jól hasznosítja a talaj tápanyagkészletét. Szára jellegzetes szalmaszár, levelei 1-2 cm szélesek és 40-50 cm hosszúak. Szemtermését a cereáliák közé soroljuk. Az elágazó bugában fejlődő szemtermést két fényes, sima felületű pelyva takarja, ez adja a köles termésének jellegzetes színét.

A szemtermést borító toklász alapján több kölesfajtát különböztetünk meg:

• Fehér köles (P. miliaceum album): Általában 80-110 cm magas szárú fajta, levelei 20-35 cm hosszúak, világoszöld színűek, felállók. Bugája közepesen tömött, 15-25 cm hosszú. Szemtermése gömbölyű, fehér, világossárga árnyalattal. Szárszilárdsága és betegség-ellenálló képessége kiváló. Könnyen csépelhető, jól hántolható fajta. Ezerszemtömege 7,0-7,5 g.
• Piros vagy vörös köles (P. miliaceum rubrum): Korai, rövid szárú, jó termőképességű fajta. Szárazságtűrő-képessége kiváló, az aszályos időszak után gyorsan regenerálódik. Tenyészideje a legrövidebb a hazánkban termesztettek közül. Magassága 70-100 cm, bugája laza, zászlós jellegű. Magja fénylő piros. Ezerszemtömege 4,5-5,0 g. Ezen tulajdonságok a hántolásnál különösen fontosak, mert így kisebb a veszteség. Termesztése során május elején vetve 3-3,5 t/ha, másodvetésben 2-2,5 t/ha termést adhat. Elsősorban madáreleségként hasznosítják, de emberi fogyasztásra is alkalmas.
• Szürke köles (P. miliaceum griseum): Szára 90-110 cm magas, középzöld színű. Levelei szórt állásúak, ívben meghajlók. Bugája hosszúkás, hengeres alakú, közepesen meghajló. Levele, virága gyengén antociános. Könnyen csépelhető, szárazságtűrése és betegség-ellenálló képessége kiváló. Ezerszemtömege 6,5-7,0 g.
• Sárga köles (P. miliaceum luteum): Kiváló termésbiztonságú fajta. Jobb minőségű talajokon, megfelelő tápanyagellátás mellett 8-10 t/ha-os szemtermést is adhat. Főnövényként, de másodvetésben is jól terem.
• Japán köles (Echinochloa esculenta): Ez a fajta magas fűre hasonlít, zöldes lila magfejjel, amely apró, mégis finom magokat hordoz, nem ellentétben a búzával vagy a zabbal. Kétféle változatban kapható, az egyik a hagyományos japán köles, a másik pedig a Shirohie néven ismert, amely a legeltetés után jobban megújul, de az érése hosszabb ideig tart, mint a szokásos fajta. A japán köles legjobban egy nagyobb ingatlanon fog boldogulni, és bőven van helye felfelé és kifelé növekedni. Sokan a japán köles víz mellé ültetését tervezik, mivel ez a növény egyaránt segít megelőzni az eróziót, ugyanakkor húzókártya egyben azoknak az állatoknak is, mint a kacsa, akik abszolút szeretik megenni.

Magyarországon a zászlós bugájú köles piros, fehér és szürke magvú változatának termesztése terjedt el.

A köles története és elterjedése

A köles az egyik legősibb termesztett kultúrnövény. Nyikolaj Vavilov orosz biológus Kína területét nevezi meg géncentrumaként. Magyarország területén első régészeti leletei a csiszolt kőkorszak korai időszakából, a Zánka-Vasúti ásatásról származnak. A római botanikai örökségű dunántúli avarság és az alföldi avarok növénytermesztési kultúrája eltérő színvonalat képviselt; utóbbiak elsősorban kölest és árpát termesztettek.

A köles a magyarság legrégebben ismert gabonája. Szapora, rövid tenyészidejű, viszonylag ellenálló volta miatt gyorsan teret hódított. A 9. században már termesztették, akárcsak az árpát, búzát, zabot, rozst, hajdinát. A 12. században a csoroszlyás ekével, ökörrel művelt szántóföldeken búzát, kölest, rozst termeltek. A pécsi egyház tizedjegyzékében olvasható más cereáliákkal, hüvelyesekkel, mákkal és lennel együtt. 1271-ben V. István király a régi kiváltságok alapján szabályozta az egri egyházmegye tizedszedésének jogát, és többek között a köles is a tized fő tárgya volt. A korabeli számadáskönyvek, birtokiratok, tizedjegyzékek tanúsága szerint a kölest a 17-18. században kiterjedten termesztették.

A köles- és hajdinatermelés hanyatlása a nagy gabonakonjunktúra kibontakozásával kezdődött 1850 körül. A 18-19. században is sokkal kiterjedtebb volt a köles termesztése, mint a 20. században. 1900-1901-ben az ország vetésterületének 0,2%-án volt köles főnövényként. Bátky Zsigmond etnográfus az 1870-1914 közötti időszakról kimutatja, hogy a mintegy negyven év alatt a köles vetésterülete négyszer kisebb lett.

A köles termesztésének visszaszorulásában nagy szerepe volt annak, hogy más kultúrnövények - így a kukorica, a burgonya és a rizs - is megjelentek. Kásanövényként is kiszorult, mert a kását a rizs váltotta az étkezésben. A termelőszövetkezetek szervezésével a kölestermelés gyakorlatilag megszűnt. A 20. század végére azonban a köles termesztés újra megindult, elsősorban a díszmadártartás, valamint a változatosabb, egészséges táplálkozás, a különböző, hagyományostól eltérő táplálkozási formák terjedésének köszönhetően.

A köles termesztéstechnológiája

A köles mint régi-új gabonaféle az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap a hazai mezőgazdaságban. Kiváló alkalmazkodóképessége, igénytelensége és értékes beltartalma miatt mind a gazdálkodók, mind a fogyasztók számára vonzó alternatíva. A köles viszonylag szárazságtűrő, de nem viseli el a tartós aszályt, mivel a gyökérzete sekély. Hőigényes növény, a könnyen felmelegedő, szárazabb talajok növénye. A csírázáshoz 8-10 °C-ra van szüksége, míg a tenyészidőszakban 15 °C alatti hőmérséklet gátolja a növekedést. Érzékeny a május végi fagyokra. A köles a C4 fotoszintézis módszert használja, ami a hagyományos C3 módszerhez képest magasabb hőmérsékleten is hatékony, és kevesebb vizet használ.

Talajigény és talaj-előkészítés

A köles nem túl igényes a talaj tekintetében. Kerülni kell a nehéz, hideg és vizes talajokat, a könnyebb és gyommentes talajokon jól érzi magát. A könnyen felmelegedő, középkötött, jó táperőben lévő vályogtalajok növénye, de a tápanyagban gazdag homoktalajokon is termeszthető. A japán köles esetében ajánlott könnyebb vályog- és agyagos talajba ültetni, semleges vagy enyhén savas minőséggel - ideális esetben 5,5-8 közötti pH-értékkel. Fontos, hogy a földet szántsa fel, amíg a tapasz egyenletes és puha nem lesz.

Vetésforgó

A megfelelő vetésforgó fontos a talaj kimerülésének megelőzése és a talajminőség javítása érdekében. A köles jól beilleszthető a vetésforgóba, előveteményként gabonák, hüvelyesek vagy olajnövények is szóba jöhetnek. A hüvelyesek és a kismagvú hüvelyesek, valamint a trágyán termesztett gyökérnövények a köles legjobb előveteményei. A köles utáni vetésforgóba célszerű olyan növényeket tenni, amelyek képesek a talaj tápanyag raktárait feltölteni, például lucernát vagy egyéb takarmánynövényeket. Főnövényként ritkán termesztik, a kettőstermesztés egyik legjelentősebb növénye.

Vetés

A köles rövid tenyészidejű, vetés után 3-4 hónappal aratható, ezért másodvetésként is megbízhatóan beérik. Tenyészideje 70-130 nap, a hazánkban termesztettek közül a piros köles tenyészideje a legrövidebb, a fehéré pedig a leghosszabb. Vetési ideje a fajtától is függ, de általában április végétől-május elejétől, egészen július közepéig vethető. Az aprómagvú növényeknek szükséges ülepedett, finomra elmunkált magágyba, május 10. és július 10. között 12 cm sortávra vessük, 7,0-8,5 millió szemet hektáronként (ezermagtömeg: piros magvú: 4,5-5,0 g, sárga magvú: 5,0-6,0 g), ez 30-40 kg/ha vetőmagot jelent. Fontos az egyenletes 1,0-2,0 cm mélységű vetés. A vetés után hengerezés javasolt. A japán köles magjainak körülbelül 45-60 napra van szükségük az érettség eléréséig, ami általában a növény 20-30 cm magas idejére esik.

Tápanyagellátás

A rövidebb tenyészidőszak miatt a köles nem hasznosítja megfelelően a szerves trágyákból származó tápanyagokat, ezért ajánlott a nagyobb dózisú ásványi műtrágyák használata. A köles termesztéséhez különösen fontos a nitrogén, a foszfor és a kálium. A talaj pH-értékét nem kell különösebben beállítani, mivel a növény jól alkalmazkodik a savanyúbb talajtípusokhoz is. A foszfát- és káliumtrágyákat teljes egészében a vetés előtt kell elszórni. 1 tonna terméshez fővetésben 27 kg/ha nitrogén-, 13 kg/ha foszfor, 20 kg/ha kálium- hatóanyagot igényel. A műtrágyázás alaptrágyaként javasolt.

A japán köles hajlamos a talaj nitrogén-tartalmának nagy részének elárasztására, ezért feltétlenül adjon rengeteg gazdag csirke-trágya infúzióval ellátott komposztot kertjéhez, hogy a nitrogénszintet egy fokkal feljebb rúgja.

Növényvédelem

A védelem kulcseleme a megelőzés, amely magában foglalja a növény egészséges talajban történő termesztését, a megfelelő öntözést, a trágyázást és a növényvédelmi beavatkozásokat. A köles fogékony lehet különböző kártevőkre, amelyek a levelét, a gyökerét és a szárát is megtámadhatják. A kártevők elszaporodása az időjárási körülményektől is függ. Ha a kártevők miatt a gazdasági veszélyeztetettség fennáll, indokolt a vegyszeres irtás és a növényvédő szerek alkalmazása. Fontos, hogy kordában tartsa a gyom helyzetét, mivel a japán köles, bár sok mindenre ellenálló, nem kezeli jól a gazos körülményeket. Biotermesztésben, ökológiai gazdálkodásban a könnyen elszaporodó, később akár gyomosításra is hajlamos köles kevés befektetéssel termeszthető.

Betakarítás és tárolás

A köles egyenetlenül érik, ezért érdemes lekaszálni, amikor a bugák felső részében a magok már érettek. Ilyenkor a növény még zöld. Viaszérésben aratjuk, amikor a bugák sárgulnak, az első magvak érettek, és a szemtermés a fajtára jellemző színű, a levelek még zöldek. Pergésre hajlamos, a szemek könnyen sérülnek. A köles betakarítása általában augusztus végén, szeptember elején esedékes, amikor a szemek már kemények, és a növény alsó levelei elszáradtak. A köles szemeit gondosan szárítani kell (12-13% nedvességtartalomra), hogy a penészesedést elkerüljük.

A köles beltartalmi értékei és egészségügyi előnyei

A köles az egyik legrégebben termesztett kultúrnövény, amely magas tápértékkel rendelkezik. Szemtermése gazdag fehérjékben, ásványi anyagokban, B-vitaminokban. Sikérképző fehérjéket nem tartalmazó gabonaféle, így gluténmentes élelmiszerek alapanyagaként is számításba jöhet, lisztérzékeny betegek számára is alkalmas. Magőrleményének biológiai értéke a babéval és a búzalisztével azonos.

Főbb tápanyagtartalom és előnyök:

• Fehérje: Magas fehérjetartalmú, így kiváló alternatíva lehet a hús- és tejtermékek helyettesítésére. Fehérjetartalma, aminosav-összetétele alapján a többi gabonafélékhez hasonlóan a közepes biológiai értékű fehérjékhez sorolható.
• Gluténmentes: Nem tartalmaz sikérképző fehérjéket, ezért gluténérzékenyek számára is fogyasztható.
• Vitaminok: Gazdag B-vitaminokban (B1, B2, B6) és niacinban. Ha erőtlennek, fáradtnak érezzük magunkat, egy tál köles segíthet.
• Ásványi anyagok: Jelentős linolsavtartalma (esszenciális zsírsav) emelhető még ki, ezen kívül vas-, fluor-, foszfor-, kén-, cink-, magnézium-, kalcium- és szilíciumtartalma érdemel említést. Az egyik leggazdagabb magnéziumforrás.
• Rost: Magas rosttartalma támogatja a megfelelő emésztést és a bélrendszer egészségét.
• Egyéb egészségügyi hatások:
  • Lúgosító hatás: Erős lúgosító hatással is bír.
  • Fogyókúra: Alacsony kalóriatartalmával - miközben gyorsan és hosszabb időre eltelít - jól beépíthető a fogyókúrás étrendekbe.
  • Vércukor- és koleszterinszint szabályozás: Szabályozza a vércukor- és koleszterinszintet.
  • Bőr, haj, köröm: Rendszeres fogyasztása szemmel láthatóan megszépíti, rugalmassá teszi a bőrt, erősíti a hajat és a körmöket, magas kovasav és szilícium tartalma miatt.
  • Vérnyomáscsökkentő: Vérnyomáscsökkentő hatású.
  • Érfalakra gyakorolt hatás: Koleszterinszintet csökkenti, ezáltal az érfalakra is kedvező hatással bír.
  • Daganatos megbetegedések: Daganatos megbetegedésekben ez a tulajdonsága jól kiaknázható.
  • Látás: Vitamintartalmának köszönhetően a szervezet általános erőnlétét szinten tartja, a látás élességét kedvezően befolyásolja.

A köles hosszú szünet után ismét visszatér táplálkozásunkba, többek között jó beltartalmi értékei miatt, valamint azért, mert hagyományos ételeink a reneszánszukat élik. Egyre nagyobb szerepe lesz a környezet és táplálkozástudatos fogyasztók étrendjében.

A köles hasznosítása

A köles rendkívül sokoldalú növény, amelyet már évezredek óta hasznosít az emberiség különböző célokra.

Takarmányozás

Jelenleg leginkább madáreleségként használatos, baromfiaknál és díszmadaraknál egyaránt. A vörös a legkeményebb héjú köles fajta, de magevő madarak szívesen eszik. Szalmája különösen értékes melléktermék. Takarmánykeverékekben a kukoricát 40-60%-ban helyettesítheti. Kérődző és nemkérődző állatok takarmányozásában egyaránt eredményesen hasznosítható.

A japán köles kiváló takarmány számos haszonállat számára. A juhoktól a csirkékig sokféle haszonállat imádni fogja ezt a finom és természetes falatot. A csirkék tojástermelését nagymértékben meghatározza, hogy milyen fajta, valamint étrendjük és életmódjuk. Étrendjük szempontjából a csirkéknek rengeteg kalciumra, fehérjére, vitaminra, ásványi anyagra és szénhidrátra van szükségük ahhoz, hogy egészséges és finom tojásokat állítsanak elő. A japán köles ezeknek a dolgoknak gazdag forrása. Ezen túlmenően, az ilyen magvak legeltetésének és pancsolásának aktív életmódja javítja a csirkék általános boldogságát és jólétét.

Élelmiszeripar

Az ökológiai gazdálkodás divatja újraélesztette a köles étkezési célú felhasználását. Ma már nemcsak kásaként használják, hanem lisztje, őrleményei is megtalálhatók a polcokon. A kölesből liszt, dara, pehely, puffasztott termékek és tésztafélék is készülnek.

Hagyományos ételek és receptek

A köles hosszú ideig a magyarság legkedveltebb gabonája, amelynek temérdeken termő apró magja a szólás mondásokban is helyet kapott. Ami jó jövedelmet hoz, arra mondják, hogy “fizet, mint a köles”. A szólás alapja az, hogy mivel a köles sem a föld minőségére, sem az időjárásra különösebben nem érzékeny, ezért a termesztése általában kifizetődő.

Honfoglalás kori őseink egyik kedvelt itala a kölesből készült sör, a “boza” volt. A “boza” szó a 16. század elején magyar közszóként is használatos. A kora újkorban “bozaser” elnevezése is szokásos. A komlózatlan kölessör a déli kölestermelő övezetben az ázsiai török népek és a kelet-európai vidékek sokfelé máig kedvelt házi, kisipari, helyenként üzemi készítménye. Utolsó jelentős európai terjesztői az oszmán-törökök voltak. Újkori változatait a Balkánon ma is fogyasztják, Törökországban fahéjjal és csicseriborsóval.

Az Árpád-korban és az Anjou királyok idején a hántolt kölest kásaként fogyasztották, de leginkább takarmányként szolgált. A középkor végére Magyarországon a gabonafélék használata differenciálódott. Kásaételekhez a kenyérnek alkalmatlan gabonákat, kölest, árpát, csekély mértékben a zabot is használták. A kora újkorban Magyarországon a köles- és árpakása mindenütt rendelkezésre állt, és valamennyi társadalmi rétegnél élelmiszerül szolgált. 1600 körül főúri lakodalomban is záróétel a köleskása.

Az 1600-1695 közötti szakácskönyvek nyolcféle receptet hoznak köleskása készítésére. „A köleskását mosd meg tiszta vízben és tedd fel a tűzhöz, akár vízzel, akár édes tejjel, és hogy megfő, egy kevés szitált liszttel törd fel; ezután add fel, vajazd meg.” (Tótfalusi-szakácskönyv 1695/198.) A húsoskásák közül a ludaskása mindig kölessel készült. A lúddal együtt vagy annak levében főtt a kása, amit a hússal tálaltak.

A 18. század folyamán fokozatosan elhagyták az árpa és köles élelmiszerként való használatát. Nagyváthy János agrárszakember szerint a 18. század végén, nemesi birtokon, a Dunántúlon már csak aratóknak készítettek árpa- és köleskását. A 19. század első felének új kiadványaiban a köles csak egyetlen ételben szerepelt. A kölesből készült fordított kása alföldi parasztétel, ami a romantikus népiesség jegyében került Czifray tekintélyes szakácskönyvébe (Magyar nemzeti szakácskönyv 1840).

A 20. századig országszerte felbukkant a kásás káposzta: savanyú káposztába főzött köles. A hurkába is köleskását használtak. A 20. században rétest töltöttek köleskásával az Alföldön és Nyugat-Dunántúlon.

Modern konyha és felhasználási lehetőségek

A kölesből gyorsan és egyszerűen ízlésünknek megfelelően többféle kása is készíthető. Könnyű, de kevésbé laktató, ha a megmosott kölest puhára főzzük háromszoros mennyiségű sós vízben, amelyet esetleg Vegetával ízesíthetünk. Ez utóbbi változatot köretként vagy juhtúróval összesütve fogyasztjuk, míg a natúr változatot aszalt gyümölcsökkel és olajos magvakkal (pl. mandula, mogyoró, kókusz) összekeverve kiváló reggeli kását kapunk. Ha a kölest főzés előtt a rizshez hasonlóan forró olajon, fűszerekkel megforgatjuk, s csak ezután öntjük fel a főzővízzel, ízesebb és laktatóbb lesz az ételünk.

Kiváló zöldséges egytálétellé varázsolhatjuk, ha egy másik edényben kevés olajon hagymát és többféle apróra vágott zöldséget (pl. sárgarépa, gyökér, zeller, zöldborsó, karfiol) kissé megforgatunk, majd puhára párolunk. Miután a kása és a zöldség is elkészült, összevegyítjük.

Receptek:

• Köles céklával: A kölest megfőzzük, a céklát lereszeljük.
• Köles hagymapörkölttel: A kölest megfőzzük. Vörös- és fokhagymát és aprított kelkáposztát pár percig kevés olajon párolunk, amelyre zellermagot, köménymagot és koriandert teszünk (ízlés szerint pirospaprikát is). Tálalás előtt fűszeres szójaszószt öntünk rá. A köles tetejére terítjük a pörköltet.
• Kölesfelfújt: 25 dg kölest kiválogatunk és megmosunk. Összekeverjük 5 dg mazsolával, 10 dg barna cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 5 dg apró darabokra tördelt margarinnal, majd egyenletesen kivajazott tűzálló tálba öntjük. Leöntjük 7 dl forrásban lévő tejjel és előmelegített forró sütőbe tesszük. Néhány perc múlva a sütőt alacsonyabb hőfokra állítjuk, és még további fél óráig sütjük.
• Kölespuding: A kölest vízben puhára főzzük és összeturmixoljuk kb. 3 dl 100%-os ananászlével, 5-10 cm hosszú vaníliarúdból készült őrölt vaníliával, 6 evőkanál mézzel és ha laktatóbbá kívánjuk tenni: egy csésze darált mogyoróval vagy kókuszreszelékkel. Miután a hozzávalókat krémesre kevertük, öntsük fel annyi folyadékkal, amennyire szükség van a kívánt állag eléréséhez.

A köles termesztésének jövője és kihívásai

A köles termesztésének jelentősége napjainkban hazánkban nem igazán jelentős, az utóbbi években és évtizedekben jelentős mértékben csökkent a köles termőterülete. A termesztéstechnológia sok esetben sematikussá vált, illetve a növény adaptív képessége sok esetben elsődleges volt a technológiai hatékonysággal szemben. A köles e tulajdonsága lehetővé tette a késői vetést, a kedvezőtlen talaj-, illetve ökológiai adottságok közötti termesztést, így a növényt gyakran az „igénytelen” kategóriába soroltuk.

Azonban a 20. század végére a köles termesztése újra megindult, elsősorban a díszmadártartás, valamint a változatosabb, egészséges táplálkozás, a különböző, hagyományostól eltérő táplálkozási formák terjedésének köszönhetően. Az ökológiai gazdálkodás divatja újraélesztette a köles étkezési célú felhasználását. A Nyíregyházi Kutatóintézetben foglalkoznak a köles nemesítésével. A cél olyan fajták előállítása, amely alternatív növényként hasznosítható az állati takarmányozásban, viszont művelésmódja, termesztéstechnológiája szintjének a kor elvárásait szem előtt kell tartania. Ígéretes növény, hiszen betegségeknek jól ellenáll, pergésmentesen betakarítható, további előnye, hogy jól tűri az egyre gyakoribbá váló aszályos nyarakat.

Figyelembe véve az egyre fokozódó klímaváltozást, az időjárási szélsőségeket, továbbá, hogy nagyon lecsökkent a termesztett növényfajok diverzitása, a köles lehet bizonyos termőhelyeken fontos alternatív növény. A köles termesztése kedvező lehetőségeket kínál azoknak, akik szeretnék diverzifikálni vetésszerkezetüket, vagy aszályos területeken keresnek alternatívát.

Kutatási eredmények és technológiai fejlesztések

A köles termesztéstechnológiájának optimalizálására vonatkozó kutatások folyamatosan zajlanak. Vizsgálták hazai köles (Panicum miliaceum) genotípusok agrotechnikai reakcióinak összehasonlítását humuszos homoktalajon. A vizsgált változók a vetésidő, a tápanyagellátás és az alkalmazott vetéstechnológia voltak.

A 2014−2016 között végzett vizsgálatok eredményei alapján a vizsgált köles genotípusok közül a Maxi fajta termése volt szignifikánsan nagyobb (2,57 t ha-1) a többi vizsgált fajtához viszonyítva a kezelések és az évek átlagában. A vizsgált évjáratok hatása erőteljes volt a köles termése szempontjából. Legkedvezőbb évjárat a 2014. volt, ebben az évben a kezelések, illetve fajták átlagában a köles termése 3,26 t ha-1 volt. Legkisebb termést a 2015. évben mértünk (1,18 t ha-1), a 2016. év termése 2,10 t ha-1 volt a kezelések illetve fajták átlagában.

Az évjárat mellett a vetésidő is egyértelmű, statisztikailag igazolt hatást gyakorolt a vizsgált köles fajták termésére. A tápanyagellátás hatása a hároméves vizsgálatban sem bizonyult szignifikánsnak. Az eltérő sortávolságok hatása elenyészőnek bizonyult.

A Nyíregyházán végzett kísérletek eredményei alapján a variancia komponensek felosztását végezték el. A legnagyobb hatást az évjárat gyakorolta a köles termésére, ez a klímaváltozás kedvezőtlen hatását is jelzi, a vizsgált időszak időjárási körülményei dominánsak voltak. A vizsgált technológiai tényezők közül a vetésidő hatása bizonyult a legnagyobbnak (16%), míg a fajta hatása 14% volt. A tápanyagellátás hatása 2% volt, míg az alkalmazott sortávolság hatása elenyészőnek bizonyult.

Amennyiben csak a technológiai elemek hatását vizsgáljuk, a vetésidő és a fajtaválasztás szerepe volt domináns. A vetésidő 49%-ban határozta meg a termés alakulását, ami némileg ellentmond a köles termesztési gyakorlatában kialakított képpel, miszerint plasztikus vetésidejű növény. Ez a felismerés hangsúlyozza a vetésidő optimalizálásának fontosságát a terméshozam maximalizálása érdekében.

tags: #japan #koles #termesztese