A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein - pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! A játék egy nehezen megfogható fogalom. A pszichológia és a pedagógia több oldalról is vizsgálja tartalmi elemeit, hogy így minél közelebb kerülhessünk a megértéséhez. A játék olyan viselkedés, amelynek nincs közvetlen adaptív haszna, amely magáért a cselekvésért folyik (Grastyán, 1984) - hangzik a valószínűleg legjobb definíció.
Nem véletlen, hogy szinte nincs olyan tudományág, amely még nem foglalkozott vele. A pszichológiától az antropológián, néprajzon, filozófián, szociológián, neveléstudományon vagy neurobiológián át a matematikáig vagy közgazdaságtanig mindenütt felbukkan a játék jelensége.
Történeti és evolúciós gyökerek
Történészektől, régészektől tudjuk, hogy az emberiség évezredek óta játszik, és hogy a legtöbb játék az ókorból ered. Eredetileg vélhetően kultikus célokat szolgáltak: az emberek az istenek szándékait igyekeztek kifürkészni a játékokkal. Az ásatások során előkerült aprócska használati tárgyakból gyanítható, hogy azok gyermekek számára készültek, a táblajátékokból pedig, hogy azokat felnőttek használták.
Kimutatott tény, hogy az emlősök aktív éber szabadidejük 10-50 százalékát töltik játékkal, a fiatal egyedeknél pedig ez az arány akár 90% is lehet! Mi lehet az oka a játék ilyen mértékű evolúciós diadalának? Grastyán arra a következtetésre jutott, hogy a játéknak ugyan nincs közvetlen létfenntartó vagy fajfenntartó funkciója, azonban fontos szerepe van aktivációs szintünk szabályozásban, és azon keresztül egyfajta öröm-érzés, azaz pozitív érzelmi állapot generálásában.
A játék és az érzelmi fejlődés kapcsolata
A gyermekkori játék messze több, mint puszta időtöltés. A játék olyan érzelmi és szociális készségek fejlesztését teszi lehetővé, amelyek egész életük során elkísérik a gyerekeket. Dr. Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus szerint: „A játék a gyerekek elsődleges tevékenysége, amely során felfedezik a világot, feldolgozzák az őket ért ingereket, és kifejezik érzelmeiket. Amikor egy gyermek játszik, az nem csupán szórakozás, hanem olyan belső folyamatok zajlanak, amelyek segítenek a stressz kezelésében, az önismeret kialakításában és az érzelmi intelligencia fejlesztésében.”
A szerepjátékok különösen fontosak, mert ilyenkor a gyermek megéli és megérti a különböző érzelmeket. Egy plüssállat „meggyógyítása” például nemcsak a gondoskodás érzését erősíti bennük, hanem lehetőséget ad arra is, hogy megnyugtassák saját belső szorongásukat.
A játék mint tanulási forma és nevelési színtér
A tanulás és a játék éles szembenállása még mindig él a köztudatban, pedig maga a játék a legfontosabb és leghatékonyabb, egész életen át tartó tanulási forma. Már a csecsemő is játszva tanul, amikor egy játékkal bíbelődik: megtapintja, megfogja, rájön a működésére, így ismeri meg a környezetét. Ennek a tanulási módnak a későbbiekben is kiemelt szerepe van, fejleszti a gyermek gondolkodását, problémamegoldását; a választás, érvelés, döntéshozatal gyakorlását.
A játék során kiváló lehetőség adódik a nevelésre: a „mintha” állapotban, a fantázia és a valóság közötti térben konfliktusmentesen, egy-egy szereplő személyébe bújva felmutathatjuk a kívánt értékrendszert. A kisgyermek utánzással, az adott szereplővel azonosulva átveszi ezeket az értékeket.
Társasjáték-pedagógia és a kontroll illúziója
A társasjáték-pedagógia alapelve, hogy ennek a játékosságnak a felnőtté válással nem kellene gyengülnie. Jesztl József tehetséggondozó szociálpedagógus tapasztalatai alapján, minél többféle játékot, játékmechanizmust ismernek meg a gyerekek örömmel, annál nagyobb kedvvel választanak belőlük, vagyis annál hamarabb jut eszükbe az, hogy játszanak.
A szerencsejátékok kapcsán a kutatók megfigyelték a „kontroll illúzióját”. Ez egy fontos, pozitív érzést generáló élmény, amikor úgy érezzük, „a mi kezünkben van a kontroll”, rajtunk múlik, mi fog történni. A játékokban ennek megélésére törekszünk, ami segít átlendülni a hétköznapi feszültségeken.
A szülők szerepe a játékban
Fontos, hogy a gyerekeknek legyen idejük és terük a szabad játékra, amely során saját belső világukat fedezhetik fel. Dr. Bojti Andrea hangsúlyozza: „A túlzott irányítás vagy strukturáltság akadályozhatja a játék érzelmi hasznát. Hagyjuk, hogy a gyermek maga válassza ki, mit és hogyan szeretne játszani.”
A szülőkkel való közös játék erősíti a gyermek és a szülő közötti kötődést. Amikor egy szülő bekapcsolódik a játékba, a gyermek azt érzi, hogy fontos és értékes. Ez növeli az önbizalmát és biztonságérzetét. A játék nemcsak a gyermek számára fontos, hanem a szülő számára is lehetőség arra, hogy jobban megismerje gyermeke érzelmi világát.
A játék szerepe az életkor függvényében
A fejlődéspszichológusok szerint a játék arra való, hogy tapasztalatokat szerezzünk és begyakoroljunk olyan funkciókat, amelyek majd az élet „éles helyzeteiben” jól kamatoztathatók. A kedvelt és spontán játékformák a fizikai és mentális fejlődés életkori szakaszainak megfelelően változnak.
Az óvodáskorú gyermekeknél még elsődleges, alapvető tevékenység a játék, míg iskoláskorban már szabadidős tevékenységként jelenhet meg. A „mintha-játék” során a gyermekek elkezdenek szimbolikus módon használni a tárgyakat, ami a kreativitás és a nyelvfejlődés alapköve. Később, a szabályok megismerésével, a játék a társas együttélés szabályrendszereinek megértését is szolgálja.
Azok a gyermekek, akik megtapasztalták a gyakorlás, kitartás és a „fog ez jobban is sikerülni” biztatásának élményét, felnőttként a valós élethelyzetekben is magabiztosabban próbálkoznak, kitartóbbak, nehezebben adják fel, jobban bíznak saját képességeikben.
A játék mint a kíváncsiság motorja
A játék szinte nem is létezne a felfedezés és annak alapja, a kíváncsiság nélkül. A kíváncsiság nem más, mint külső és belső tartományok felderítése, kikutatása a jelentés és az orientáció biztosítása érdekében. A gyermek a játék során folyamatosan alkot, épít, átalakít és újat teremt, amit a kettős tudat tesz lehetővé: képes egyszerre jelen lenni a valóságban és a képzelet világában.
Nem is sejtjük, hogy amikor egy gyermek „csak” játszik, valójában elmélyülten tanul. A játék során szerzett tapasztalatok egész életük során segítik a gyerekeket abban, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottak és szociálisan érzékenyek legyenek. A játék olyannyira alapvető, hogy 1989-ben az ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezménye is nevesíti a játékhoz való jogot, elismerve ezzel annak elengedhetetlen szerepét a gyermekek egészséges fejlődésében.