Józan László: Szerepek, Elfogadás és az Élet Színes Palettája
A magyar színművészet egyik feltörekvő alakja, Józan László, akit a közönség leginkább a "Barátok közt" Tóbiásaként ismerhet, sokoldalúságával tűnik ki. Az elmúlt években számos különböző karakter bőrébe bújt, legyen szó akár egy meleg fiúról, egy transzvesztita szobalányról, vagy éppen klasszikus drámai szerepekről. Ez a cikk Józan László karrierjének és személyiségének mélyebb rétegeit tárja fel, bemutatva, hogyan navigál a különböző szerepek között, hogyan viszonyul a másság elfogadásához, és hogyan építi tudatosan a saját márkáját a közösségi média segítségével.
A Kárpátaljai Gyerektől a Budapesti Színpadig
Józan László szülőfalujából, a kárpátaljai Váriból indult útnak, hogy a budapesti színészvilágban találja meg a helyét. Szülei eredetileg jogászi pályát szántak neki, felismerve korai beszédkészségét és logikai hajlamait. Azonban a fiatal Laci hamar rájött, hogy ez a hivatás nem neki való. „Amikor megtudtam, milyen egysíkú ez a munka, elment tőle a kedvem” - vallja. Később a színjátszó körök világa ejtette rabul, és innentől egyenes út vezetett a Színművészeti Főiskolára.
18 évesen, elsőre felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ami ritka és kivételes eredmény. „Csak később tudatosult bennem, hogy ez mekkora dolog” - emlékszik vissza. Az első budapesti éveit vidéki gyerekként élte meg, aki „belecsöppent a nagyvárosi életbe”. A felkészülését becsülettel végezte, a versek, monológok és dalok elsajátítása volt a cél, és eszébe sem jutott, hogy nem sikerülhet a felvételi. A harmadik rostánál, amikor már egy hétig együtt dolgozott a többiekkel, kezdte érezni a „dolog súlyát és a tétet”. Ezer jelentkezőből mindössze 13 embert vettek fel. „Lehet, jót tett, hogy nem volt erre rálátásom, és ezért tudtam végig laza maradni” - teszi hozzá.
A Szerelem és a Társadalmi Elfogadás Kérdése
Józan László karrierjének egyik legemlékezetesebb és legtöbbet emlegetett szerepe Tóbiás, a "Barátok közt" című sorozatban. Tóbiás karaktere egy meleg fiút testesít meg, aki azért küzd, hogy másságát elfogadják. „Tóbiás nagyon jó szerep, örültem neki” - mondja a színész. A szerep kapcsán azt kellett megmutatnia, „hogyan fogadtatod el a másságodat egy társasággal, a barátaiddal”. Úgy véli, a karakter „életszerű problémát vázol fel”. Fontosnak tartja, hogy nem pusztán egy meleg karaktert játszik, hanem egy helyzetet mutat be, „nincs sztereotip selypítés, sem illegés-billegés”.
A "Barátok közt" előtt már volt alkalma szokatlanabb szerepekben kipróbálni magát. Az "Őrült Nők Ketrece" című színdarabban egy transzvesztita fiút alakított Jacob szerepében. Ezt a karaktert „a leghálásabbnak” nevezi, „mulattató és kedves figura”. Bevallja, hogy az első jelmezpróbán mindenki ledöbbent a „szexi női ruhákon”. A legnagyobb kihívást a tűsarkú cipő jelentette, és minden elismerését kifejezi a nők felé, hogy „ebben létezni tudnak”.
A meleg szerepei kapcsán érte-e atrocitás? „Nyilván a barátaim és kollégáim körében ez nem téma” - válaszolja. Azonban leveleket kap lányoktól és fiúktól is, akik „ezekkel a szerepekkel azonosítják”. Volt olyan eset, hogy „éjszaka utánam kiabáltak az utcán, hogy ott megy a meleg fiú” - nevet fel Laci. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az emberek többsége „pontosan tudja, hogy ez egy televíziós sorozat”. Aki nem tud különbséget tenni egy szerep és egy színész között, „ott nagy a baj”.
A színész a szerepeket feladatként fogja fel, „ugyanúgy szerep, mint A dzsungel könyvében Mauglié vagy a Csongor és Tündében Csongoré”. Hozzáteszi: „A filmbéli gyilkos sem pszichopata a való életben.” Bár nem ez az elsődleges vágya, a melegség fizikai oldalától sem zárkózik el a színpadon. Volt is erre példa a Vígszínház háziszínpadán, ahol a "Dark Play" című darabban „csattant el egy férficsók”.
A "Barátok közt"-ből való távozása kapcsán is megszólalt. „Valóban így van, Józan László és Hajnal János távozik a sorozatból, már nem forgatnak” - erősítette meg. A távozás oka nem derült ki részletesen, de a sorozatírók és a producer döntései alapján születnek meg ezek a történetek. Józan László a történtekre is feladatként tekint, „ugyanúgy kezelem Tóbiást, mint bármely más szerepemet”.
A szerelemről is megosztott gondolatokat. A Star magazinnak adott interjújában a következőket mondta: „Csodálatos érés, ami az ember életében ritkán adatik meg. Ha azonban szerencsések vagyunk, és megtapasztaljuk, akkor nagyon vigyázzunk rá, mert rettenetesen nehéz megőrizni.” Hozzátette: „Tudom, furcsa, de szerintem olyan is van, hogy az ember egyszerre kettőre is tud koncentrálni, két emberbe is tud szerelmes lenni.” Egy évvel ezelőtt ért véget ötéves kapcsolata, de „a volt barátnőmmel beszélünk, nem vagyunk rossz viszonyban”. Jelenleg a munka köti le minden idejét, és „a pörgésben érzem jól magam”.
Véget ért a Barátok közt | Beszélgetés a sorozat egykori szereplőivel | PartizánPOP
A Sokszínű Színész, a 21. Századi Művész
Józan László nem csupán a "Barátok közt" Tóbiásaként ismert. Tíz éve tagja a Vígszínháznak, ahol olyan szerepeket játszott, mint Áts Feri a "Pál utcai fiúk"-ban, vagy Willem a "Távoli dal" című monodrámában. Budapest más színházaiban is fellép, nyáron pedig a Szegedi Szabadtéri Játékokon szerepel a "Rómeó és Júliá"-ban Benvolio szerepében.
A színész igazi „21. századi színész”: óriási rajongótábora van, amit tudatosan épít a közösségi média segítségével. „A hírnevét pedig okosan használja fel jótékonykodásra és példamutatásra” - áll a róla szóló egyik leírásban. Példaként említi, hogy két tárgyat bocsátott licitre, amivel „összesen 427 ezer forintot gyűjtöttünk össze”, és a szülőfalujában, a kárpátaljai Mezőváriban élő embereknek segítettek a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel közösen. Kilenc családot ajándékoztak meg csomagokkal húsvét előtt, illetve a falu beteggondozó szolgálatát is támogatták. „Ez olyan érzés, amit az ember nem tud megvásárolni. Felejthetetlen volt látni ezeknek az embereknek az arcát.”
A közösségi médiában való jelenlétét tudatosan építi. „Nem egy irreális életet próbálok megmutatni, hanem saját magamat, ahogy én élem az életemet.” Az egészséges életmódra is odafigyel, amit megoszt a fiatal követőivel: „én így élek és így is lehet élni”. A magánéletét védi, de „amit megmutatok magamból, az mind én vagyok”. Nem játszik szerepet az életében sem, nem teszi azt, hogy „lemegyek egy edzőterembe, fotózok kettőt, aztán hazamegyek, vagy lefotózom azt, hogy futok, miközben két métert sem kocogtam”.
A "Távoli dal" című monodrámája különleges helyet foglal el a repertoárjában. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója javasolta az egyszemélyes előadást, amit Szabó István rendezett. Józan László megnyugodott, hogy „olyan rendező kezében lesz a történet, aki világsztárokat instruált és a színészei Oscar-díjakat hoztak el”. Szabó István rendezését „felért egy egyetemi kurzussal”. A darab Willem karakteréről szól, aki „nagyon hamar New Yorkba költözött, ott csinált karriert, távol került a családjától”. A történet a testvér halálával indul, ami emlékeket és gondolatokat idéz fel. Willem meleg fiú, de az előadás nem az identitás kérdéséről szól, hanem „a teljes magányról, a társas magányról”. A 21. században a magány lett „jellemző az emberek életében, ezért fontos róla beszélni, hogy hogyan lehet túlélni vagy átvészelni a rosszabb napokat és pillanatokat”. Az előadás másik fontos témája az „elengedés is, ami szintén mindenki életében jelen van”.
Józan László rendkívül örül, hogy „nem vagyok beszorítva egy skatulyába, hogy ugyanazokat a szerepköröket fussam újra és újra”. A színészettől azt várja, hogy „sok mindent lehet játszani”. Jacobot, Willemet, Mauglit, Áts Ferit, vagy Tartuffe-öt is el tudja játszani, ami „egészen más, mint Jacob, ahogy Áts Feri is eltér Nagy Tóbiástól”.
A magyarországi színészvilágban a fiatal tehetségeknek kevés az esélyük, hogy megmutassák magukat, ezért „ki kell használni minden lehetőséget”. Ilyen volt számára négy évvel ezelőtt a "Barátok közt", amire igent mondott. „A körülötte forgó történetek jól ábrázolják, milyen helyzeteken kénytelen keresztülmenni egy meleg fiú, hogyan igyekszik kijönni a környezetével és a szüleivel.”
A nyári, Szegedi Szabadtéri Játékokon való szereplés is nagy várakozással tölti el. A „szabad, csillagos ég alatt játszani” és az időjárás miatti aggódás „mindig plusz izgalmat ad a színészeknek is”. Külön öröm számára, hogy az előadás rendezője, Hegedűs D. Géza, aki egyben az osztályfőnöke is volt.
Józan László pályafutása azt mutatja, hogy a tehetség, a szorgalom és a nyitottság hogyan vezethet el a sikerhez, miközben a színész folyamatosan keresi az új kihívásokat és az önkifejezés lehetőségeit. A másság elfogadása, a társadalmi kérdések felvállalása és a tudatos karrierépítés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Józan László a magyar színművészet egyik legígéretesebb alakjává váljon.