Dr. Lengyel József neve mára egybeforrt a kifinomult cukrászművészettel és a különleges ízvilággal. Az általa alapított Torta és Karamell nem csupán egy cukrászda, hanem egy olyan fogalom, amely a szeretet, a személyesség és a kreativitás jegyében született alkotásokat jelöli. Az alábbiakban bepillantunk Lengyel József életútjába, szakmai filozófiájába és abba a varázslatos világba, ahol a torta és a karamell kéz a kézben jár.
Gyermekkori álmok és a cukrászat varázsa
Lengyel József már hatéves kora óta tudta, hogy cukrász szeretne lenni. Ez a korai elhivatottság abból a varázslatból fakadt, hogy néhány hozzávalóból "csoda" születik. Édesanyja minden hétvégén legalább két süteményt készített, ő pedig figyelemmel kísérte, "hogy mindössze lisztből, cukorból, tejből miket tud sütni". Ez a megfigyelés és a süteménykészítés folyamata iránti érdeklődés egyre erősítette benne a vágyat, hogy cukrász legyen. Amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, kizárólag egy iskolát és szakmát jelölt meg, ami jól mutatja elkötelezettségét.
Az önképzés ereje és a karamell mestersége
Bár sokan gondolják, hogy Lengyel József autodidakta módon képezte magát, és rengeteg "monda terjeng róla", az igazság az, hogy külföldi iskolákban is tanult, többek között Franciaországban. Azonban ő maga is meglepődött azon, "hogy mi van a kezemben és a szívemben, amikor újdonságokkal kísérleteztem". A karamellkészítés alapjait és fortélyait Könyvesné Terike nénitől, a szakoktatójától sajátította el az iskolában. Terike néni mutatta meg neki a karamellvirágokat, amelyekről a Torta és Karamell is a nevét kapta.
A karamellkészítés akkoriban még eltért a mai gyakorlattól: "25 éve még nem izomaltot használtunk, hanem kockacukorból, vízből, ecettel invertálva főztük a karamellt". Ennek az anyagnak az "üveges, áttetsző, csillogó, képlékeny állaga elvarázsolta". Terike néni csak "egy-két alapfogást megmutatott" neki, a többit a saját kitartása és elhivatottsága révén sajátította el. Amíg mások bulizni jártak, ő otthon "éjszakánként főzött egy kiló cukrot, és a konyhaasztalnál görnyedve próbált formázgatni". A kertből szedett virágokat igyekezett imitálni, ami hozzájárult ahhoz, hogy "sajátos stílusa alakult ki például a karamellvirágok tekintetében".
Kezdetben alapvető figurákat, mint "cica-, kutyafigurát és egyebeket" tudott készíteni, amiket minden cukrásznak ismernie kell. Az igazi elmélyülés azonban "2000 környékén" történt. Az akkori főnöke Balatonon lévő cukrászdájában, a szezon végén lehetőséget kapott, hogy két hónapig ott maradjon kísérletezni. Fondantot és marcipánt kapott, berendelt minden szükséges alapanyagot, és belevetette magát a kreatív munkába. A tihanyi könyvtárból kölcsönzött mesekönyvekből merített ihletet, és "próbálgatta, hogy mit tud megcsinálni belőlük". Megdöbbenve tapasztalta, hogy rövid idő alatt "a szőlősgazdától a Shrek-figurán át mindent el tudott készíteni". Abban az időben "még nem volt úgy a hétköznapok része az internet", így könyvekben és magazinokban kutatott mesefigurák után. Két hónap alatt "egy furgonra való figurát" készített el, beleértve a "Hupikék Törpikék Aprajafalvá"-t és "a kiskakast a gyémánt félkrajcárral", egész jeleneteket rakott össze. Saját bevallása szerint őt is meglepte, hogy ezeket ő hozta létre, hiszen "benne voltak a kezemben".
A karamell szerelem és a torták felfedezése
A karamell volt az igazi "szerelem". Annak ellenére, hogy ez egy "forró anyag, amivel állandóan szétégettem a kezem, folyton óriási vízhólyagok voltak rajta, sokszor a bőr lejött az ujjbegyeimről", mégis ez volt a "szerelem". Terike néni ösztönözte, hogy ne csak a gyönyörű karamellvirágokra koncentráljon, hanem "ezek alá egy torta is kellene". Ekkor kezdett el "erőteljesebben foglalkozni a tortákkal", és rájött, hogy "mind a kettő működik, és hogy együtt az igaziak".
A belbecs fontossága: Íz és minőség
Gyakran éri kritika a mutatós, díszes tortákat, hogy "az ízük nem olyan jó, pedig végső soron a torta azért van, hogy megegyék". Lengyel József számára azonban "nemcsak a külcsín számít, a belbecs éppen olyan fontos". Sokat foglalkozott azzal, hogy kialakítsa a torták ízvilágát, amit "szintén nem tanult, hanem saját maga kísérletezgetett rengeteget". Az ízkombinációk "a pillanatnyi érzésből vagy ötletből jöttek".
Inkább "konzervatívabb ízlésűnek" vallja magát, nem híve a "nagyon túlfuturizált, túlgondolt ízlésvilágoknak". Nem hagyatkozik a "mostani trendekben kötelezőnek vett textúrákra és ízkombinációkra, hogy lehetőleg öt különböző ízvilág jelenjen meg benne, és az ízlelőbimbóival válogassa szét az ízeket az ember". Nála "minden főzött alappal készül". Meggyőződése, hogy "ha főzött alappal és jó minőségű alapanyagokkal dolgozol, akkor a végeredmény már nem lehet rossz". Nem használ "félkész termékeket", mindent helyben készítenek: "mi főzzük a tortaalapokat, mi főzzük a krémalapokat, nem használunk aromákat, színezékeket a beltartalomban". A torták külsejéhez "egyértelműen kellenek a színezékek", de az ízt az adja, "amit mi elkészítünk". Úgy véli, a cukrászat "hosszú ideig hagyatkozott a mesterséges adalékokra, de most már el kell jutnia arra a szintre, hogy ezeket elhagyja". Dr. Lengyel József vallja, hogy "a tudatod csak akkor lesz tiszta, ha tiszta az ételed".
Saját utak és a trendek elutasítása
Lengyel József "mindig a trendek ellen ment, és a saját ötleteit valósítja meg". Példaként említi a macaronokat. Amikor tíz éve berobbant ez a trend, "elzárkózott tőlük". Pár évvel később azonban "enyhült ez", és elkezdett foglalkozni velük, olyan dolgokat alkotva, amiktől "a sajátja lett". Gyakran "vajkrémmel töltik meg az amúgy is édes tésztát", ami "rettentő gejl" végeredményt ad. Ehelyett ő "gyümölcssavas töltelékeket talált ki fehércsokoládé-ganache alappal", amelyek "jól ellensúlyozzák az édes ízvilágot".
A "napi torták", azaz a születésnapi és egyéb alkalmi torták esetében "egy sajátos világot alakított ki, ami könnyen beazonosítható", főleg a "macaronos-gyümölcsös dizájnt" képviseli. Megtisztelőnek tartja, "ha valaki inspirálódik az én munkámból", és látja, "hogy próbálják utánozni, másolni ezt a jellegzetes világot". Az esküvői és alkalmi tortáknál "a cukorvirágok jelentik az én stílusom", de ezek is "folyamatosan változnak".
Inspiráció és a tortaasztal rendezése
Lengyel Józsefet "rengeteg dolog inspirál", például "az építészet és a textíliák, divattervezők kollekciói, ruhái". Különösen szereti a kiegészítőket, "számtalan lehetőséget lát ezekben". Ezeket "rengeteget használja az esküvőkön", ahol ő maga készíti össze a helyszínen a "tortaasztalt, a desszertbüfét", és ezekhez "a kellékeket is ő biztosítja". Már "10 éve gyűjti a kellékeket, kiegészítőket", több száz tortatartója van, amelyek "új dimenziót adnak a tortához, látványhoz".
Ritkán fordul elő, hogy egy menyasszony "Pinterest-fotóval érkezik, hogy ő olyat szeretne". Ilyenkor azt tanácsolja nekik, hogy "nyugodtan rakja el, és beszélgessünk az esküvőről". Az ügyfelek általában nem azért keresik meg, "hogy olyan tortájuk legyen, mint amilyet az Instagramon láttak, hanem szeretnének egy egyedi, személyre szóló tortát, ami az ő egyéniségüket tükrözi". Soha nem volt "rajongó típus", ezért nehezen érti meg, "hogy értem miért rajonganak". Ismeri a "nagy nemzetközi neveket", látja mások munkáját, de "nem követ senkit", és nincs is rá "nagyon időm, tízen órákat dolgozom a fehér csempézett falak között".
A Torta és Karamell könyv és a közösségi média ereje
"Tavaly jelent meg a könyved, amely szintén a Torta és Karamell címet viseli." Bár soha nem gondolta volna, hogy erre sor kerül, "nagy álma volt". Mintegy "5-6 éve ért bennem a gondolat egy könyvről", és az évek során "gyűjtöttem és lejegyeztem egy-egy fontosabb történetet". Az Alexandra kiadó kereste meg a lehetőséggel, és nem "egy recepteskönyvet szerettek volna, mert abból sok van, hanem ha megírnám azt, amiért engem követnek és szeretnek az emberek". Elővette a "piszkozatokat", és "hozzáírt még történeteket", így a könyv az elmúlt kilenc év összefoglalója lett. Bár vannak benne történetek a gyermekkorból és a tanulóévekből, főként "az esküvők dimenzióját mutatja be az én szemszögemből, tapasztalataimon keresztül". Valódi menyasszonyok, "valódi történetek és párok, élmények" szerepelnek benne, bemutatva, "hogyan láttam emberi és szakmai szempontból az esküvőt, milyen impulzusok értek". A könyvben Lengyel József "kedvenc receptjeit is megosztja velünk".
Ő maga sem gondolta volna, hogy "ennyire sokan követnek majd", hiszen "hobbiként kezdte el posztolgatni" a tartalmait. Nagyon jólesik neki a figyelem, és különösen "az interakciók, hogy reagálnak az emberek a képekre, kommunikálnak vele". A "napi szép" kötelezővé vált, "minden este várják már az emberek, hogy mit teszek ki". Általában akkor posztol, "amikor este hazaérek", és "nagyon jó érzés, hogy sokak napjának a részévé vált ez". Érdekesség, hogy "először hölgyek kezdtek el követni, majd az anyukákon keresztül a férfiak is bekövették, majd a gyerekek is, így családi program lett a posztjaim nézegetéséből", és "nagyon sok kedves történetem van erről".
A járvány kihívásai és a siker titka
A járvány időszaka komoly kihívás elé állította a vállalkozást. Márciusban "egy hétig mondhatni depressziós voltam, leálltam én is, és bezártuk az üzletet". Gondolkodott, "hogyan tovább", majd a következő héten "felszívta magát", és elkezdtek a "kiszállítással foglalkozni". Ez azonban "nagyon kevés volt", "az életben maradáshoz sem volt elég". Mivel nála "rendesen működés mellett sem volt helyben fogyasztás, csak elvitel", utánajárt az önkormányzatnál, és kiderült, hogy így nyitva maradhat. "Kétórás idősávban lehetett jönni átvenni a desszerteket", és egy hét után "úgy beindult, hogy ronggyá dolgoztam magam, hosszú sorok álltak az üzlet előtt". Két óra után szó szerint "a földre rogytam". Ez a siker azóta is töretlen: "a mai napig szombatonként kígyózó sorokban várakoznak a vásárlók, soha korábban nem adtunk el ennyi desszertet és süteményt, mint most". Látszik, "hogy az embereknek kell ebben az ingerszegény időszakban egy kicsi szép, egy kicsi jó, és a süti vizuális élmény és ízélmény egyszerre". Talán most térül meg "az a sok évnyi munka, amit beleraktam". Nagyon sokat dolgoznak, de szerencsére "nagyon összeszokott csapatom van". Gyakran "szégyelli magát is, hogy ennyire sokan jönnek, mert látja, hogy sokan munka nélkül vannak, és kemény megpróbáltatásokon mennek keresztül".
A Torta és Karamell filozófiája
Dr. Lengyel József, aki még cukrásztanoncként készítette el élete első esküvői tortáját, az azóta eltelt bő két évtizedben az ország egyik legnépszerűbb cukrászává vált. Több tízezren követik az interneten, az általa alapított Torta és Karamell pedig már fogalommá vált. Ám a lényeg változatlan: "szeretet és személyesség". Ebből a gyönyörű kötetből megtudhatjuk, "hogyan vált a rosszul sikerült süteményeit kezdetben édesanyja elől a szekrénybe rejtő kisfiúból Magyarország egyik legkeresettebb esküvőitorta-készítője", "mi hajtja az átdolgozott estéken és hétvégéken át", és a "kulisszák mögé is bepillanthatunk". Megtudhatjuk, "hogyan születik meg egy mulandóságában tökéletes tortaköltemény, mennyi munka és stressz rejlik az egész vendégsereget lenyűgöző alkotás mögött". Ráadásként "megható, mulatságos és néha rémisztő esküvői történeteket" olvashatunk. Az ízletes végeredményről pedig "a mindenkori cukrász gondoskodik".
