A connecticuti Hatebreed, az ezredforduló egyik legmeghatározóbb metalos hardcore erőműve, hosszú, tíz éves szünet után ismét az A38 Hajó fedélzetére tér vissza, hogy egy exkluzív klubkoncert erejéig megszakítsa aktuális nyári turnéját. A Jamey Jasta vezette ötös ezúttal egy kordonoktól mentes, önfeledt főzenekari bulira invitálja a budapesti közönséget az European Confessional Tour jegyében, amely garantáltan felejthetetlen élményt nyújt a műfaj rajongóinak. Az eseményre való visszatekintés, a zenekar történetének és zenei fejlődésének megértése, valamint a korábbi budapesti fellépéseik elemzése segít teljes képet alkotni a Hatebreed jelentőségéről és a közelgő koncert várható hangulatáról.
A Kezdetek és a Gyökerek: Hardcore, Death és Thrash Metal Fúziója
A Hatebreed története akkor kezdődött, amikor öt zenész úgy döntött, itt az ideje egy „vissza-a-gyökerekhez” típusú hardcore zenekart alapítani. Azonban nem tagadták meg death és thrash metalos gyökereiket sem, ami egy egyedi és azonnal felismerhető hangzást eredményezett. Ahogy egy korabeli kritikus fogalmazott, a zenekar kiállásban, attitűdben és üzenetben egy keleti-parti hardcore kvartett volt, Sepulturát idéző énekkel és Slayeres riffekkel, amelyek súlyosságában még Kerry Kingék sem voltak képesek hasonlót alkotni az akkori időkben. Ez a fúzió tette a Hatebreedet azonnal sikeressé, és nem csoda, hogy az Ozzfest közönsége pont annyira lelkesedett értük, mint azok, akik a Deftones előzenekaraként látták őket anno. Nevüket is a Misfits-klasszikus, a "Hatebreeders" után választották, tisztelegve ezzel az őket inspiráló előadók előtt.
A Kereskedelmi Áttörés és a New Wave Of American Metal
Sokan meglepődtek, mikor a Hatebreed bejelentette, hogy a folytatás már a világ egyik legnagyobb kiadójánál, a Universalnál jelenik majd meg. Azonban hiba volt azt hinni, hogy ez bármilyen szinten ki fog hatni Jamey Jastáék zenéjére. A "Perseverance" című album, bár magán viselte a Slipknottal közös turnék hatásait, ugyanaz a döngölő bulldózer volt, Cro-Magsos riffekkel, moshtasztikus breakdownokkal és pont az egyszerűségük miatt gyújtó hatású szövegekkel. Még fontosabb azonban, hogy kereskedelmileg is sikeres volt, inspirálva ezzel az egész New Wave Of American Metal-mozgalmat, és bebizonyítva, hogy nem csak a nu metal lemezek produkálhatnak magas eladásokat. Ez a siker nemcsak a zenekar pozícióját erősítette meg a zenei iparban, hanem utat nyitott számos más, hasonló stílusú együttesnek is.
Hatebreed - The Rise of Brutality - Full Album Review
A Folyamatos Fejlődés és a Tiszteletadás
A tagok is érezhették, hogy maradandót alkottak, hiszen öt év helyett alig egy év telt el a folytatásig. A "The Rise Of Brutality" nyitódala, a "Tear It Down", az előző album zárótételéből született, és az album, annak ellenére, hogy harminckét perc, egy pillanatra sem érződik összecsapottnak vagy félgőzösnek, sőt: ha lehet, még brutálisabb, mint elődjei. Már ekkor megmutatkozott, hogy a banda számára fontos a tisztelgés azok előtt, akik inspirálták őket: az "Another Day, Another Vendetta" a Sick Of It All, a "Straight To Your Face" pedig a Madball és az Agnostic Front előtt rója le a lerónivalót. Nem is olyan meglepő, hogy az újabb album, a "Supremacy" után egy feldolgozáslemezzel, a "For The Lions"-szal jelentkeztek, amelyen maguk képére formálták többek közt a Cro-Mags "It’s The Limit"-jét, a Black Flag "Thirsty And Miserable"-jét és a Metallica "Escape"-jét is. Ez a lemez nemcsak a zenekar sokoldalúságát mutatta meg, hanem azt is, hogy képesek megőrizni saját stílusukat, miközben más előadók műveit értelmezik újra.
A Kitartás és a Megújulás Korszaka
A folyamatos turné-stúdiózás-interjúzás mókuskerék azonban több mint tíz év alatt kikészítette a tagok többségét. Olyannyira, hogy a 2009-es "Hatebreed" című lemezre irónikus módon már csak Jamey Jasta és a basszusgitáros Chris Beattie maradt az eredeti tagságból. Ettől függetlenül a hangzás javarészt megmaradt ugyanannak: nyak- és csonttörő erejű metalos hardcore, feltartóztathatatlan riffekkel és a frontember karizmatikus üvöltéseivel. Ugyanakkor jutott pár doomosabb, death metalba hajló tétel, mint az "Undiminished" is a lemezre, jelezve, hogy még ennyi év után sem tűnt el a kísérletező kedvük. A 2012-es "The Divinity Of Purpose" féltéglaként csapódott mindenki arcába. Ugyan a szájkarate-mester már előzetesen kijelentette, hogy „itt nem lesznek dallamok vagy bármi hasonló”, de még így is brutális, milyen energiával és dühvel feszült a Hatebreed mindenki arcába. Továbbra is ott lüktet a dalokban a Biohazard, a Sepultura és az ős-hardcore, a hatalmas groove-okkal és a vérforraló tempókkal együtt, miközben folyamatosan tudták úgy variálni az alapokat, hogy abból olyan koncerthimnuszok süljenek ki, mint a "Dead Man Breathing" vagy a "Nothing Scars Me". A tavalyi "The Concrete Confessional" alapján pedig Jamey Jastáék továbbra is hűek a jelszavukhoz: „all pit, no shit”!
Hatebreed Budapesten: Egy Történet a Színpadon és a Közönségben
A Hatebreed budapesti fellépései mindig különlegesek voltak, és a közelgő A38 Hajós koncert egy újabb fejezetet nyit ebben a történetben. Érdemes felidézni a zenekar korábbi, emlékezetes látogatásait, hogy megértsük, milyen dinamika jellemzi a magyar közönség és a zenekar kapcsolatát. Az A38 Hajón való visszatérésük tíz év után ismét kiemelt figyelmet kap, és nem véletlenül.
Az Első Budapesti Bulik és a Sziget Fesztivál
A Hatebreed harmadik budapesti fellépése egyértelműen megmutatta, hogy jó nagy sztárok lettek az első, "kultis" buli óta. Már a Sportszigeten is sokan voltak, bár akkor még főleg a 12 éves Slipknot pólós "hülyegyerekek" voltak többségben, és kopasz "faszkalapok" is szép számmal. Ez a korai időszak azt jelezte, hogy a zenekar gyorsan növekvő népszerűségnek örvendett Magyarországon is, és a hardcore/metal színtér meghatározó szereplőjévé vált. A közönség összetétele is tükrözte a műfaj szélesebb körű elfogadottságát.
A 2007-es A38 Hajós Koncert Visszatekintése
A 2007. június 26-i A38 Hajós koncert egyike volt azoknak az eseményeknek, amelyek mély nyomot hagytak a rajongókban. Az "Ismerős elég kevés volt, mondjuk nagyon sokan voltak, lehet csak egy szemüveg hiányzott" megjegyzés is jól illusztrálja a tömeget és a zsúfoltságot. A hosszú sorbanállás után az Embers kezdte műsorát, akik "szinte csak az új lemez nótáit játszották". A hangzás "elég jónak tűnt", és "most szóltak a legjobban az általam látott koncertek alapján". A közönség azonban "nem igazán vette a lapot", bár "volt sok ördögvilla, és egyéb marhaságok". Az Embers minden átvezető szövegben "nagyon megköszönte, hogy megnézzük őket", és hogy "kurva jók vagyunk", ami egyfajta kölcsönös tiszteletet mutatott a zenekar és a közönség között.
Második fellépő az As I Lay Dying volt Kaliforniából, akiről a beszámoló írója életében nem hallott, de "Reflected Zsolti felvilágosított, hogy elég híresek, és hogy divat utálni őket". Az AILD koncertje az Embers fellépésének folytatása lehetett volna, "még az énekesek is hasonlítanak egymásra". A "fiatalok hülyére verték egymást, öröm volt nézni a nagy megőrülést". Azonban a beszámoló írójában felmerült a kérdés, "mit kell ennyire ugrálni, hiszen egyáltalán nem vettek le a lábamról". A hajó "továbbra is töretlenül mozgott, még hátul sem volt biztonságban az ember, jöttek a szörfösök, mászkáltak egymás hegyén hátán". Ez a leírás jól érzékelteti a koncertek intenzitását és a közönség elszántságát.
Végre elérkezett az, amiért a többség jött: a Hatebreed. A kezdet "This is the sound of the lost, beaten and broken…" volt, és "lehetett megőrülni a To the Tresholdra". Főleg az utolsó lemez nótáit nyomták, amiről a "Defeatist" volt a legjobb. De volt "Perseverance", "This is Now" és egyéb "finomságok", "ment a karate rendesen, még a bal oldali hátsó pultnál sem voltam biztonságban". A "balesetéből adódóan szép kötéssel a kezén" jelenlévő író is átélte az eseményeket. A legnagyobb slágereket a végére hagyták, de a magyar rajongóknak még "természetesen volt felesleges energiája", így "most nem lehetett azt mondani, hogy Budapest is lazy". Utolsó tétel az előző lemezről a "Live for this" volt, aztán vége, "lehetett hazafelé mászni". Az, hogy "elég korán vége lett, fél 12-kor már itthon voltam", jelzi, hogy a koncert intenzitása ellenére a program viszonylag rövid volt.
Az A38 Hajó mint Kulturális Központ: Több mint Koncertek
Az A38 Hajó nem csupán egy koncerthelyszín, hanem egy sokszínű kulturális központ, amely a zenei élményeken túl számos más programot is kínál. Az European Confessional Tour részeként érkező Hatebreed koncert csak egy a hajó gazdag programjából, amely egész évben változatos műfajokkal és előadókkal várja a közönséget.
Zenei Sokszínűség az A38-on
Az A38 Hajó programja rendkívül széles spektrumot ölel fel, a kortárs elektronikus zenétől a jazz-ig, a metaltól a világzenéig. Például a Polynation egy holland zenei duó, amely "eklektikus elektronikus, ambient és világzenei keverékéről ismert". Jellegzetes "organikus és filmes hangzásuk az élő improvizációból fakad", amely "világszerte megőrjítette a közönséget". Visszatér a "kortárs pszichedelikus noise rock egyik legfontosabb formációja, a Makoto Kawabata vezette Acid Mothers Temple". A Drum Club szezon megnyitása is "a kapcsolódás tere önmagadhoz és egymáshoz", ahol "senki sincs egyedül: a zene összeköt, felold és továbbvisz". A Lick The Click! "house elemeket dallamos jazz hangszerekkel mesterien ötvöző dublonja garantáltan egész éjszaka táncban tart". A "legendás szupersztár a hip-hop, a rock 'n' roll, a blues-jazz és a latin-soul fülbemászó keverékeként robbant be a New York-i zenei életbe". "Csak a legnagyobb guilty pleasure slágerekkel!"
A fiatal lengyel és magyar zenekarok a "legkiválóbb jazz hagyományok továbbvivőiként", akik "a hip-hopra, a drum & bassre és az improvizációra is építenek egy csodálatos, bensőséges, közös estén". A Los Angeles-i Nuovo Testamento zenéje a "legütősebb sötét italodiszkó és a szintetizátorral átitatott pop keveréke". A Friday vs HØT SPØT pres. Worship "a házban!" buliján "1991 szállítja a legforróbb dancefloor újdonságokat". A KFT "45. születésnapját" ünnepli. A 100. Vice City Party az "A38 tetőteraszán" nyitja a nyári szezont. A "Golden Era" a "zenék, amiken felnőttünk". A "szekszárdi fiúk és társaik elhozzák az erőt és a felszabadító őrületet a hajóra ezen az estén". A Barabás Lőrinc Quartet "szédületes trombitaünnepet" hoz a "zseniális Miles Davis emlékére". A GULU GULU "hangos gitárzenét" játszott az A38 hajó tetőteraszán. Két "óriási kedvenc előtt tisztelgő két nagyszerű zenekar gyújtja lángra az estét". Az "előző szenzációs One Direction+5SOS FanParty után itt a folytatás". Egy "igazi latin bulira" készülhetünk, ahol "táncolunk, éneklünk, és megélünk minden pillanatot teljes szívvel együtt". A Fine Selection Budapest "sokszínű elektronikus zenei színterének egyik kiemelkedő eseménye". A Magyar Banda koncertet ad a Nemzeti Összetartozás Napján, "koncert után Mihó Attila és barátai hajnalig zenélnek egy táncházban". A kolumbiai progressive house egyik legkarakteresebb alkotója, Kamilo Sanclemente "zenéje mély, részletgazdag és érzelmileg is erősen hat a tánctéren". A "kedvenc kopasz embered, a haladó lovak helyi képviselője visszatér!". A BashElán "zenéjében ötvözi a magyar népzenét a balkáni ritmusokkal és az erdélyi cigányzenével". A Bad Bunny tetőtéri buli is várható.
Hatebreed - The Rise of Brutality - Full Album Review
A brit modern metal színtér egyik legmeghatározóbb zenekara, a Malevolence "a magyar közönségnek is bebizonyítja, hogy miért figyel már rájuk az egész világ". "Zenéjük egyszerű felépítésű, groove alapú death metal, ezért a death 'n' roll stílusmeghatározást is szokták velük kapcsolatban emlegetni". A Mamma Mia Show Boat Party-n "lesz itt minden! Szenzációs Mamma Mia showelemek, MAMMA MIA TÁNCOSOK! az összes ABBA sláger és azok a GirlyPOP zenék, amik full belepasszolnak a Mamma Mia életérzésbe!". Az ALVIN UNPLUGGED "10 év után újra" színpadon "akusztikus verzióban" a kedvenc ALVIN dalokkal. Varga Imi "nagyszabású, élő zenekaros koncertje" érkezik Budapest központjába, a Dunára. A Ceramic Dog "dzsessz-zsenikből álló power trió, akik félelmetes ütéseikkel lenyűgözően hatnak az írástudó rockhallgatóra". A Kilimanjaro Darkjazz Ensemble "elképesztő holland multimédia jazz-csapat előadásain a vizualitás borzasztóan fontos és élő alapot nyújt az elegáns, ambientális dzsesszhez". Mats Gustafsson új zenekarának tagjai "olyan klasszikus jazz formációkban edződtek, mint a Refused, TEXT, INVSN, Fire!". Folytatódik a vonal, ahol "olyan DJ/producert hívunk meg, akinek a zenéi a techno hazai hőskorában hosszú ideig koptatták a tűket a bulikban". A multiinstrumentalista, producer és zeneszerző "autentikus élő szettjeiről és a keleti és elektronikus hangzások jellegzetes keverékéről ismert". A D.R.I. "kőkemény, klasszikus, megalkuvást nem ismerő zúzda nagy amerikai mesterekkel az élen!". Izland egyik legsikeresebb exportcikkeként az énekes-dalszerző, Ásgeir "mindig is feszegette folk-pop stílusának határait". Debütáló albuma "az izlandi történelem legkelendőbb debütáló albuma lett". Az S.o.R. "Budapest legikonikusabb hajóján". A KMFDM "végre visszatér Európába". A STAiR 3. "progresszív metál felsőfokon". A Soen "elementáris érzelmi erővel és zenei precizitással érkezik a színpadra". Az Of Feather and Bone "ismét szabadjára engedi magát". A Civerous "hagyományos death doom zenekarként indult, s az évek során hangzásával sűrűbbé és technikásabbá vált". A nemzetközileg elismert New York-i beatmaker Blockhead, a francia beatmakerrel ProleteR-rel, és a berlini Arms and Sleepers producerrel együtt "vidám, színes, erőteljes, magával ragadó zenei világaikkal" érkeznek a hajóra. Allie X "az ezerarcú pop alkimista Serial Diva elnevezésű turnéjával tér vissza". A Danko Jones "sallangmentes rockzenét játszik, immáron 30 éve stabil sarokpontjai a műfajnak". A Dub Pistols "mindent elért, amit csak lehet, és még mindig többet akar". Des Rocks "debütálása óta több mint félmilliárd streamet gyűjtött össze és havonta több mint egymillióan hallgatják, így generációja egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb rockelőadójává vált".
Gasztronómiai Élmények és Tematikus Estek
Az A38 Hajó nemcsak a zenei programokkal, hanem "új gasztronómiai sorozat" állomásain is "átélheted a világ legfantasztikusabb régióinak az életörömét, szépségét, tudását a gasztronómiáján keresztül!". Első állomásuk: a "Riviéra!". Az "A38 Terasz Opening Party!" "újra fedélzet, a Hajó tetején!", ahol "város fényeivel körülvéve pörögnek a kedvenc slágereid, és érzed ez a nyár kezdete!". A "világ legnagyobb sörfesztiválja idén is ellátogat Budapestre!" - így "Magyarországon harmadik alkalommal élheted át az igazi bajor élményt az Eredeti Paulaner Oktoberfest Nagysátorral egyenesen Münchenből! A38, október 1."
Különleges Események és Hosszú Éjszakák
A hajó "egész nyáron MINDEN SZERDÁN EGÉSZEN OKTÓBERIG" "már a hét elején is a hétvégi lendületet" hozza el. Az Iceage "barbár vandalizmusát" "inkább a Holdra kívánnád", de a WhoMadeWho "pont neked való" "Barba Negra Music Club, október 1.". Az Enter Shikari "régi ismerősként tér vissza Budapestre", a "drum 'n' bass, trance, rock és punk elemeket vegyítő" zenekar "három éve az A38 Hajón tartotta első magyarországi klubkoncertjét", és "tavaly ugyanitt mutatta be új lemezét, hajószakasztó telt ház előtt". A brit együttes "idei szigetes fellépése után most újabb forró hangulatú klubkoncertre érkezik - ezúttal az A38 Hajó szervezésében a Barba Negra Clubba". "Hardcore. Indusztriál. Metál. Drum and bass. Dubstep. Bólogatós riffek, lábmozgató elektronika. Eszelős stagediving. A38, október 2.". A kortárs "elektronikus-beborulós-befelé űrhajózós poszt-punk egyik legerősebb produkciója, a Luis Vasquez vezette The Soft Moon három éve, előző lemezének turnéján elemi erejű koncertet adott az A38 Hajón. A38, október 3.". A Lust for Youth "formáció a svéd elektronikus zenész Hannes Norrvide szólóprojektjeként indult 2009-ben Gothenburg városában". Április 29-én az A38 Hajót "ismét sűrű, vibráló sötétség borítja be: a She Past Away újra Budapestre látogat". A She Past Away "zenéje az egyszerűségből és a melankolikus atmoszférából áll össze". A "koncertjei világszerte kultikus eseménynek számítanak". Az "este így most egy visszatérés, újrainduló utazás és egyben bensőséges találkozás lesz a sötétség szépségével". A székesfehérvári darkwave duó "nyitja majd az estét április 29-én". Nevüket a "kultikus The Crow című film betétdalából („Dream the Crow Black Dream”) kölcsönözték". Hangzásukat "a rendszerváltás környéki magyar darkwave színtér", valamint "olyan ikonikus előadók inspirálják, mint a The Sisters of Mercy, a Fields of the Nephilim vagy a The Cure".
A Smash Into Pieces "Svédország modern rock üdvöskéje". "Üstökösszerű berobbanásuk a Melodifestivalennek köszönhetően jött el (ez az Eurovízió svéd változata), ahol két alkalommal is a figyelemre méltó harmadik helyet érték el". A dalversenyen indított "Six Feet Under dupla platina státuszt ért el hazájukban és igazi rádiósláger lett". A Smash Into Pieces "mindig is nagy figyelmet fordított a vizualitásra, koncertjeiken a legmodernebb látványvilág találkozik a történetmeséléssel". Az "őszi, ArmaHeaven Prophecy elnevezésű turnéjuk egy újabb fejezetet jelöl a Smash Into Pieces univerzumában: egy új és bátor korszakot, mind a történetmesélésben, mind a hangzásban". "Az ArmaHeaven világában egy új korszak születik a mesterséges intelligencia segítségével - csakhogy aztán éppen az az erő fenyegeti, amely létrehozta. A prófécia már megíródott… de még mindig meg lehet változtatni” - állítja a banda. Az ArmaHeaven Prophency "ígéretük szerint több, mint egy koncert: egy üzenet, egy figyelmeztetés, egy választás".
tags: #keksz #koncertfoto #a38 #hatebreed