Bevezetés
Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a magyar közélet kiemelkedő alakja, akinek életútja és munkássága szorosan összefonódik a 20. századi magyar történelem feldolgozásával. Terézvárosban, színházak és paloták közt nőtt fel, s mint kiderült, a főváros kulturális központjában születni és felnőni legalább annyira szemléletformáló örökség, mint Márai Sándor budai világnézete. Az ő példája is azt mutatja: csak a merész alkotások állják ki az idő próbáját. Ez az írás bemutatja Schmidt Mária életének és pályafutásának fontosabb állomásait, kiemelve a személyes élmények és a történelmi küldetés közötti kapcsolatot.
Gyermekkor és a terézvárosi gyökerek
Schmidt Mária az Andrássy út vonzáskörzetében töltötte a születésétől a felnőttkoráig tartó esztendőket. A Zichy Jenő utca 27-es számú házában nevelkedett testvéreivel együtt, ahol tolmács, idegenvezető édesanyja és gyermekorvos édesapja élt. A családnak két szobája volt, míg a társbérlők - egy házaspár fiúgyermekkel - egy szobát kaptak. Gyermekként egyáltalán nem tartotta magát a szerencse fiának amiatt, hogy bármelyik irányba indul el a Zichy Jenő utcából, színházakba, palotákba, kávéházakba ütközik. Sőt, emlékei szerint: „A környék leglepukkantabb háza volt a miénk, és a rendszerváltoztatás után is a legutolsók között hozták rendbe”. A házon ma már rács védi a kukucskálót, és belül is hatalmas rács választja el a bejárati folyosót a belső udvartól, ami régen, amikor minden tárva-nyitva állt, és az épület össze volt kötve a szomszédos házzal, nem így volt. A lakás, ahol éltek, a második emeleten volt, és a gangos ház belső udvarára nézett.
A diktatúrák kora, különösen a szocializmus kezdeti éveinek terméke, a társbérlet intézménye, Schmidt Mária számára nem volt sorscsapás. Testvéreivel beleszületett ebbe a helyzetbe, és természetes volt számára, hogy idegenekkel laknak együtt. Akkoriban sok minden máshogy volt: alig volt autó, a környék gyerekei a Zichy Jenő utcába jártak focizni, és Schmidt Mária a csapat teljes jogú tagja volt. Házuk előtt rajzolták fel az úttestre a lábtengópályát, és nem kellett attól félni, hogy a gyerekeket elgázolják. Az utcában nem üzletek, hanem műhelyek működtek, amelyek tevékenységükkel időnként elviselhetetlenül nagy zajt okoztak, például esernyőjavító és mérték utáni szabóság. Utóbbinak a cégtáblája még mindig olvasható a Zichy-Nagymező utca sarkán lévő épületen, holott „ezer éve bezárt”.
Iskolásévek és zenei próbálkozások
Schmidt Mária otthonától pár percre volt a Lovag Utcai Általános Iskola, ami ma Drégelyvár Oktatási Központ néven OKJ-s képzést nyújtó intézményként működik. „Ha sietni kellett, három perc alatt lehetett ideérni, s az út eltarthatott nyolc percig is, ha nem kellett” - idézi fel az iskolába járás hangulatát. Gyermekként megviselte, hogy ének tagozatos diákként kiállították a kórusból, mert a kisujja nem ért el a furulyán az utolsó lyukig. Harmadiktól a szülei átíratták a párhuzamos osztályba, s ettől kezdve a zene helyett az ulti és a foci töltötte ki a szabadidejét.
Az Operaház közelsége már gyerekkorában is meghatározó volt. Négyéves korában vitték el szülei Csajkovszkij Diótörőjére. Édesanyja barátnője operaénekes volt, így folyton ott téblábolt az épületben. Máig az opera jelenti számára a legnagyobb szórakozást. A Nagymező utcán volt egy maszek cukrászda, ahol 50 fillérért lehetett egy gombóc fagyit venni, ez is része volt a gyermekkori emlékeknek. A Művész Kávéház, amelyet „Kis Gerbeaud-nak is hívtak”, mivel a háború előtt ez a Gerbeaud fióküzlete volt, szintén törzshelye volt édesanyjának, így Schmidt Mária is gyakran megfordult ott.
Középiskolai évek az Andrássy úton
Az Andrássy úton végigsétálva jutunk el Schmidt Mária egykori középiskolájáig. A diktatúra éveiben Sztálin útnak, Magyar Ifjúság útjának, Népköztársaság útjának is nevezett, 2310 méter hosszú sugárút fasorával és egyedi kandelábereivel, a Hősök terén a város fölé magasodó Gábriel arkangyallal különleges hangulatú helyszíne a fővárosnak. Schmidt Mária gyermekkorában még nem léteztek a mai elegáns kávéházak, éttermek, fényes és drága üzletek és butikok, amelyek ma jellemzik a sugárutat.
A Liszt Ferenc téren volt a baráti találkozók színhelye („itt bandáztunk”), ám akkor még nyoma sem volt a mai divatos szórakozónegyednek. Az Oktogonon Schmidt Mária felidézhette diákéveit, igaz, akkor a helyet November 7. térnek hívták. Itt volt a Savoy, amelyből mára Burger King lett, és az Abbázia, amelynek épületében ma a K&H bank található. „Itt ettünk mindig sült krumplit, vagy 15-20 gimnazista, ezt tudtuk megfizetni” - emlékszik vissza a diákkori étkezésekre. Az Oktogon után kezdődik az igazi Andrássy úti hangulat, a fasorjelleg, itt az út tizenegy méterrel szélesebb. Elhaladtak a régi Zeneakadémia és a Képzőművészeti Egyetem patinás épülete mellett, s a köröndnél, Kodály Zoltán egykori lakásánál jutott eszébe, hogy a neves zeneszerző többször is megfordult zene tagozatos általános iskolájában.
A volt szovjet - ma orosz - nagykövetség épületét elhagyva, a Munkácsy Mihály utcában található a Kölcsey Ferenc Gimnázium. A több mint százéves iskola kétemeletes, szecessziós díszítőelemekkel ékesített épületét Lechner Ödön tanítványa, Körössy Albert Kálmán tervezte. Itt tanult Schmidt Mária német tagozaton. „Salamon-Rácz Tamásné dr., a némettanár kivételes műveltségű és tudású ember volt, fölnéztem rá, és nem utolsósorban megtanultam németül” - mondja. Olyannyira, hogy innen vezetett az útja az ELTE magyar-német szakára.
Egyetemi évek és a családi élet kezdete
Egyetemistaként Schmidt Mária már a férjével lakott a Zichy Jenő utcai lakásban, ahonnan a szülei elköltöztek. A nyolcvanas évek közepén aztán nekik is lett saját lakásuk Újpesten, ahol pár hónapig éltek, és végül addig cserélgettek, mígnem a XI. kerületben kötöttek ki, s később innen költöztek át a II. kerületbe. A történelem iránti szenvedélye és a diktatúrák korának kutatása már ekkor megmutatkozott, ami későbbi pályafutását is meghatározta.
A Terror Háza Múzeum és a történelmi küldetés
Több mint tíz éve ismét az Andrássy úthoz köti a sorsa: akkor merült fel, hogy létre kellene hozni a Terror Háza Múzeumot. Az Andrássy út 60. szám alatti épületben 1937-től a Szálasi-féle nemzetiszocialisták rendezkedtek be, majd az ÁVO és az ÁVH székháza volt 1956-ig. A 20. századi diktatúrák áldozatainak emléket állító múzeumba máig hatalmas tömeg zarándokol. A Terror Háza Múzeum karakteresen meghatározza az utcaképet: nemcsak a főváros által először nem engedélyezett pengefal miatt, amelyen a kivágás, ha megfelelő szögben éri a nap, a terror szót vetíti az épületre, de az épület előtt áll a vasfüggöny 1989-es lebontására emlékeztető műalkotás - F. Kovács Attila tervei - és a berlini fal egy darabja is. „Sokan idegennek és merésznek tartották a homlokzatot, de ha az ember nem bátran és merészen alkot meg valamit, akkor az már a megvalósításakor elavult lesz. Ami nem hökkenti meg az embereket, az nem állja ki az idő próbáját” - vallja Schmidt Mária a múzeum koncepciójáról.
Schmidt Mária történészként, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanáraként is fő témája a diktatúrák kora. A Terror Háza Múzeum főigazgatójaként elkötelezett a múlt feltárása és a kollektív emlékezet megőrzése mellett. Munkája során számos alkalommal felmerült a közéleti vitákban, például 2025. október 15-én Dobrev Klára a Schmidt Mária fenyegetéséről beszélt, megjegyezve: „Nyilván pánik van.”
Kapcsolata a politikával és a családdal
Schmidt Mária közéleti szerepvállalása és személyes kapcsolatai gyakran a sajtó érdeklődésének középpontjába kerülnek. Például a 444.hu kérdezte 2013. május 27-én arról, hogy Orbán Viktor Ungár Péter nővérének és egyben Schmidt Mária lányának a tulajdonában lévő adriai villában nyaralt. Schmidt Mária ekkor megerősítette: „Meglátogatott minket. Vendégségben volt nálunk.” Ahogy arról korábban beszámoltak, Orbán Viktor augusztusi nyaralásának egy részét egy olyan, 350 négyzetméteres tengerparti villában töltötte a horvátországi Opatijában, amely Ungár Péter LMP-társelnök nővérének kizárólagos tulajdonában áll. Ungár Péter szerint egyébként „úgy helyes, ha a miniszterelnök nyaralni megy, akkor kivesz egy szép szállodai szobát és kifizeti.”
Schmidt Mária továbbra is aktív szereplője a közéletnek és a történészi szakmának. 2025. május 2-án Schmidt Mária Bucsájától a Sztálingrád reptérig járta be témáit a Háromharmadban Bita Dániel, Pető Péter, valamint Nagy József társaságában, ami ismét aláhúzza sokoldalú érdeklődését és a történelem széles spektrumú megközelítését. Munkássága és a Terror Háza Múzeum példája egyértelműen bizonyítja, hogy a merészség és az őszinteség elengedhetetlen a múlt megértéséhez és a jövő építéséhez.
