Diagonál Burkolás: Tudnivalók és Gyakorlati Tanácsok

A modern otthonok kialakításában a burkolatoknak kulcsszerep jut, hiszen jelentősen befolyásolják a tér hangulatát és optikai hatását. Az utóbbi évtizedben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a diagonál burkolás, amely egyedi megjelenésével és tágító hatásával emelkedik ki a hagyományos lerakási módok közül. Ez a cikk részletesen bemutatja a diagonál burkolás technikáját, előnyeit, a szükséges előkészületeket és a kivitelezés legfontosabb lépéseit, figyelembe véve a különböző kerámia burkolóanyagok sajátosságait.

Mi is az a Diagonál Burkolás?

A diagonál burkolás, más néven átlós vagy rombuszos burkolás, egy olyan eljárás, amikor a burkolólapok nem párhuzamosan a fallal, hanem 45 fokos szögben kerülnek elhelyezésre. Ez a módszer optikailag tágítja a teret, különösen kisméretű helyiségekben, mint például fürdőszobákban vagy előszobákban, ahol ideális döntés lehet. Bár sokan anyagpazarlónak tartják, valójában csak akkor igaz ez, ha a lapokon jellegzetes minta található, ami külön figyelmet igényel az illesztéseknél. A pontos alapterület (hosszúság x szélesség) kiszámítása kulcsfontosságú a szükséges anyagmennyiség meghatározásához. A burkolás megkezdése előtt érdemes egy burkolati tervet készíteni, amely vizuális képet ad a várható eredményről, és segít elkerülni az utólagos módosításokat.

Burkolat Kiosztási Módok és a Diagonál Előnyei

A burkolatok kiosztása többféle lehet, és mindegyik más-más esztétikai hatást eredményez. A legnépszerűbb és legismertebb lerakási minták közé tartozik a hálós és a diagonálisan lerakott járólapozási minta.

• Hálóban lerakott: A burkolólapok párhuzamosak a helyiséget határoló falakkal. Ennek a módszernek a hátránya, hogy a falak esetleges nem-párhuzamossága, azaz némi eltérés, a fugák nem-párhuzamossága miatt felnagyítódhat.
• Kötésben lerakott: A lapokat eltolva helyezik el, ami dinamikusabb hatást kelt.
• Hálóban és diagonálban (átlósan) rakott: Két vagy több szín, vagy minta kombinációjával színt vihetünk a lerakásba. A fal mellé közvetlenül diagonálba rakathatjuk a lapokat, középre pedig hálósan. Így a falak hibája sem lesz szembetűnő.
• Kötésbe és diagonálba (átlósan) rakott: Hasonlóan a hálós és diagonál variációhoz, itt is a falak esetleges hibáinak elrejtésére, valamint a dinamikusabb megjelenésre törekedhetünk.
• Modulárban (különböző méretű lapok kombinációjában) rakott: Ha valami egyedit és különlegeset szeretnénk alkotni, a moduláris lerakási mód ideális választás. Ennek lényege, hogy különböző méretű burkoló lapokat illesztünk össze egy mutatós, általunk kiválasztott minta szerint. Használhatunk akár különböző, vagy azonos színű lapokat is.

A diagonál lerakási mód egyik nagy előnye, hogy amennyiben tudjuk biztosan, hogy a falak párhuzamosságában valóban van némi hiba, és ezeket az esztétikai hibákat szeretnénk elkerülni, de legalábbis minél kevésbé feltűnően hagyni, akkor ezt a módszert érdemes választani. Egyszerűen meg tudunk erről bizonyosodni, ha a helyiség két vagy három pontján lemérjük a szélességet. Ha centiméterekben mérhető az eltérés, akkor ott bizony gond lesz.

Előkészületek a Diagonál Burkoláshoz

A burkolás megkezdése előtt rendkívül fontos a gondos előkészítés, hiszen ez alapozza meg a tartós és esztétikus eredményt.

Aljzat Előkészítése és Szintezése

Az aljzat előkészítését csak akkor szabad elkezdeni, ha a burkolat alatt húzódó gépészeti vezetékek elkészültek, és üzemképességüket ellenőriztük (vízvezeték nyomáspróba, lefolyóvezetékek kötéseinek ellenőrzése stb.). Az aljzat előkészítésekor az összefolyókat és a vezetékeket védeni kell a sérülésektől és az eltömődésektől.

Az aljzat előkészítésekor először is le kell söpörni és vízzel meg kell locsolni a burkolandó felületet. A vízzel való locsolás az ágyazati réteg jobb tapadása miatt szükséges. Régebben készült aljzatbeton esetén a tisztítás utáni nedvesítést cementtejjel való locsolással kell végezni, ugyancsak a beton és az ágyazóhabarcs megfelelő tapadása érdekében. A cementtej 3 rész cement és 1 rész víz keverékéből készüljön.

A padlóburkolat lerakását a burkolási felület szintezésével kezdjük. Hagyományosan a szintezést földnedves ágyazó cementhabarcsra ideiglenesen lerakott szintjelző lapok segítségével végezzük el. Ezeket a szintjelző lapokat a lerakandó felület jellegzetes pontjain kell elhelyezni, és az alattuk levő cementhabarcsot gondosan kell tömöríteni. A tömörítést végezhetjük kőműveskanállal is, a lényeg, hogy az ágyazó cementhabarcs tömörségének olyannak kell lennie, hogy (szintezés után) alkalmas legyen a végleges habarcsszint vastagságának meghatározására.

A szintezést a végleges padlószint figyelembevételével kell elvégezni, a burkolólapok ideiglenes felhasználásával. Ennek során a lapokat a szintezési pontokra helyezzük, és az ágyazóhabarcsot a kívánt szinthez szükséges vastagságban elterítjük. Ezután a burkolólapokat a szintezési pontokról leszedjük, és a beszintezett pontok között vezetősávokat készítünk, és az ágyazóhabarcs sávokat tömörítjük. A szintezést meg kell ismételni a habarcssávokon, hogy a szintezési pontok helyességét ellenőrizzük. A vezérsávok közötti mezőket a vezérsávokhoz képest általában 20 %-kal, tehát 3-4 mm-rel magasabbra kell feltölteni habarccsal, mert a tömörítés során ez a különbség eltűnik. Ezután a sávmezőket a burkolóléc vízszintes, változó irányú mozgatásával szintre húzzák. Ahol a mezőben levő ágyazóhabarcs a vezérsávoknál magasabb, ott a felesleget el kell távolítani, le kell húzni, ahol pedig nem éri el a kívánt szintet, ott pótolni kell.

Lejtéssel készülő burkolatok esetén azonban több dologra is figyelni kell a végleges szint meghatározásakor. A végleges szintet a burkolási felület legalacsonyabb és legmagasabb pontjain kell meghatározni. A szintezésnél ügyelni kell arra is, hogy az ágyazóhabarcs vastagsága minimum 15 mm, maximum 40 mm lehet.

Aljzat Szilárdsága és Nedvességtartalma

Ragasztott burkolatok készítésekor az aljzat minőségére sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mint a hagyományos fektetési módok esetén. Az aljzat szilárdsága akkor megfelelő, ha enyhe kalapácsütögetésre nem porlik, nem válik föl, tiszta, csengő hangot ad, nem kong, továbbá kemény tárggyal megkarcolva porlódás nélküli fehér vonal marad nyomként.

Az újonnan készült aljzat általában (normál, 20 °C körüli léghőmérséklet esetén) 4 hét után már kellően száraz. Ez azért fontos, mert a nedvesség (víz) a legtöbb ragasztó tapadóképességét és kötési folyamatát nagyon lerontja. Műanyag bázisú ragasztó használatánál az aljzatnak teljesen száraznak kell lennie, legfeljebb 2-3 %-os víztartalommal rendelkezhet. Ragasztott burkolatok aljzata csak szárazon, seprővel és porszívóval tisztítható.

Hőmérsékleti Feltételek

A munka végzéséhez a +18-20 °C közötti hőmérséklet az ideális, +10 °C alatt nem szabad a munkához hozzáfogni vagy folytatni. Az anyag már +10 °C hőmérsékletnél az adott értéknél sokkal lassabban fog megkötni, ennél alacsonyabb hőmérséklet pedig súlyos károsodást okoz. Túl magas, 30 °C körüli hőmérsékletnél az anyag kötése meggyorsul, és a bedolgozhatóságára megadott idő jelentősen lerövidül, amit ha nem veszünk figyelembe, előfordulhat, hogy a megkevert anyag a tárolóedényben megszilárdul és felhasználhatatlanná válik. Kézi vagy gépi keverésnél egyaránt csak annyi anyagot keverjünk, amelyet a feldolgozhatósági időn belül fel tudunk használni.

Anyagszükséglet és Tartalék

A kiszámított mennyiségen felül mindig vásároljunk 10-15% (egyes mintáknál, pl. diagonálban rakott padlóburkolásnál ez lehet 20% is) tartalékot, a vágási hulladék miatt. Egyszerre vegyük meg a teljes mennyiséget, mert csak ekkor lehetünk biztosak abban, hogy ugyanabból a gyártási sorozatból kapjuk. Ugyanazon típusú csempének a különböző gyártásból származó darabjai eltérő színárnyalatúak és méretűek lehetnek. Minden dobozon fel van tüntetve a tónus-jelölés és padlólapoknál a tényleges méret. Fontos tudni, hogy a hétköznapi szóhasználatban pl. 30x30 cm-esnek nevezett méret csak egy névleges érték. A magas hőfokon történő égetés alatt a padlóburkoló lapok zsugorodnak - az anyag így éri el a kellő tömörséget, - így a kész termék tényleges mérete akár több milliméterrel is különbözhet a névleges mérettől. Ezen eltéréseket (kaliber) és jelölésüket is szabvány rögzíti, mindig megadott tűrésen belüli értékek.

A Diagonál Burkolás Menete

Kezdőpont Meghatározása és Vezetősorok

Az alapterület kiszámítását követően a legoptimálisabb anyagfelhasználás érdekében tudni kell, honnan történjen a diagonál burkolás kezdése. Első lépésben jelölje meg a helyiség falainak a közepét, majd pedig csapózsinórral jelölje ki az átlókat. Ennek vonalán lehelyezhető az első 3 burkolólap, amelyek már megfelelően mutatják a rombuszmintát. Fontos tehát, hogy ne közvetlenül a faltól induljon a lerakás, hanem mindig a helyiség közepe legyen a kiindulópont.

Ragasztó Felhordása és Lapok Elhelyezése

Fogas glettvassal optimális mennyiségű ragasztót kell felvinni a felületre és a csempe hátoldalára, majd mehet a helyére. Az aljzat és a lap közötti kötéshez ugyanakkor bizonyos rétegvastagság (legalább 2 mm) feltétlenül szükséges. A legtöbb burkolólap ragasztási felülete a jobb tapadás érdekében feldurvított, pl. rovátkolással. Ezek a felületek, valamint az aljzat sima, de porózus felületének tömítése indokolja, hogy a ragasztóréteg legkisebb vastagsága 2 mm legyen. A ragasztóréteg fogazott lehúzóval, 4-8-as lehúzók valamelyikével húzható le egyenletesre. A 4-es fogazás 2 mm-es, a 6-os a 3 mm-es, a 8-as a 4 mm-es rétegvastagsághoz a megfelelő.

A ragasztóhabarcsot a burkolandó felület bejárattal szembeni oldalán, keskeny csíkban kiontjuk, majd fogas kenőlappal olyan szélességben terítjük el, hogy a burkolólapok vezetősorát le tudjuk rakni. A vezetősorok lerakása után végezzük el a kialakult mezők burkolását. Ismét ragasztóhabarcs-terítéssel kezdjük, amelynek szélességét úgy határozzuk meg, hogy azt a burkolólapokkal a még tiszta, ragasztóhabarcs nélküli felületről könnyen el tudjuk érni. Általában két-három sorszélességgel számolhatunk. A lapok lerakásakor gondosan ügyeljünk a vezérsorok szerint meghatározott távolságok (hézagok) betartására. Nyomja be a csempét enyhén forgatva a ragasztóba, és fektessen le egy sort. Illessze a szomszéd csempéjének éléhez, és húzza el a távolságot a legjobb fugatávolság eléréséhez.

Vágások és Fugázás

A fal mentén szükséges vágások során figyelni kell, hogy az élek megfelelően legyenek lekerekítve, amiben a TLS PREDATOR gyémántvágó és csiszolókorong kiváló munkatársa lesz. A hosszanti, egyenletes vágásokon túl, a csiszolás, polírozás is professzionális módon megoldható ezzel. A burkolólapok közötti fugahézagok zárt (1-2 mm) és nyitott (2-4 mm) formában képezhetők. A hézagszélesség függ a burkolólapok méretétől, minőségétől, a helyiség rendeltetésétől, illetve az esztétikai igényektől.

A rugalmas fugázóhabarcs különösen ellenáll a szélsőséges időjárásnak. Keverje össze, hagyja megégni, majd húzza végig a csempéken a fugagumival, majd dolgozza be. A szárítás és tisztítás után zárja le az átmeneteket szilikon segítségével, hogy megelőzze a repedéseket és a vízbejutást.

Különböző Kerámia Burkolóanyagok és Sajátosságaik

A kerámia burkolólapok rendkívül sokszínűek, és számos speciális típus létezik, amelyek különböző felhasználási területeken bizonyulnak a legmegfelelőbbnek.

Hasított Burkolólapok (Pirogránit)

A kerámia alapanyagú hasított burkolólap a lapok hátoldalánál kialakított bordáknál párosával összefogva, ikerlap formájában készül. A hazánkban PIROGRÁNIT néven forgalmazott lapok több színben készülnek, anyagukban színezett és mázas változatban. A lapok vastagsága általában 13 mm, mérethálókat tekintve a néhány cm-estől egészen az 50 cm-es méretekig gyártják. Lerakáskor a pórusmentes ragasztás alapkövetelmény, emiatt csak a közép vastag ragasztóréteg alkalmas, amely úgy készül, hogy fogas lehúzóval az aljzatot és a lapot is ellátjuk egy-egy réteggel. Beépítése egyébként semmiben sem különbözik a többi kerámiaburkolatoknál elmondottaktól.

Pietra Padlóburkoló Lapok

Az anyagukban színezett PIETRA padlóburkoló lapokat finomra őrölt agyag és ásványi adalékanyagok keverékéből szárazon sajtolják, majd magas hőmérsékleten zsugorodásig égetik, ezáltal a lapok vegyszer-, kopás- és fagyállósága kiváló. Felületük sima, érdesített, mintás és osztott (négykúpos) megoldású. A PIETRA padlóburkoló lapokat elsősorban ipari, élelmiszeripari, vegyi és mezőgazdasági üzemek, raktárak padlóburkolataihoz használják, de mindenütt megtalálhatók, ahol a burkolattal szemben támasztott követelmények magasabbak.

Keramitlap és Keramitkő

A keramitlap és a keramitkő mésztartalmú agyagból égetés útján előállított, sárga vagy sárgásbarna színű padlóburkoló elem, szilárdsága igen nagy, kopásálló, sav- és lúghatásoknak kiválóan ellenáll, s miután üvegesre, tömörre égetik, a nedvességet nem szívja magába, ezért fagyálló is. Nyersanyaga sárgás vagy sárgásbarnára égő agyag, amely 11-18 % kalcium-karbonátot tartalmaz, olvasztóanyaga a kalcium-oxid, valamint a kis mennyiségű magnézium-oxid és vas-oxid. Ez utóbbiaknak köszönhető a kiégetett termék tömörsége. A keramitagyagba festéket nem adagolnak, a színeltéréseket az agyag alapanyaga, valamint az égetés egyenetlensége okozhatja. A gyengén égetett lapok halványak, a túlégetett lapok kissé vörösesek.

A keramit kiválóan alkalmazható nagy forgalmú, koptatásra erősen igénybe vett felületek burkolataként. Keramitlap burkolattal készülnek a kazánházak, a mosodák, a tej-, a hús- és egyéb élelmiszeripari üzemek, az akkumulátor-töltőtelepek, a bőripari pácolók, a keményítő- és csirizgyártó üzemrészek savas helyiségeinek padlói. A lapok lehetnek négyzetesek, egyenes féllapok és átlós féllapok, a négyzetes lapok készülnek egy- és kétoldalt legömbölyített változatban is. Az egyenes, fél- és átlós féllap, valamint a gömbölyített lapok az egész lapok méreteihez illeszkednek. A lapok felülete lehet sima, rovátkolt, szemcsés vagy osztott. A keramitlap felületi síkjának megbontása azért szükséges, mert a sík felületű lap nedvesség hatására igen csúszós lesz, és a felület osztása ezt gátolja. A mélyedések mértéke a lap síkjától mérve nem lehet nagyobb 5 mm-nél.

A túlnyomórészt ipari létesítményekben készülő keramitburkolatok fektetésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy lehetőleg az építés utolsó szakaszában készüljön el. A fektetés előtt ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani, mint a kerámiaburkolatok készítésénél. A padlóba épített tárgyak, a padlócsatornák, a gépalapok stb. Nagyobb terhelések esetén az aljzatot méretezni kell, és ennek alapján kell meghatározni vastagságát és szilárdságát is. Az aljzatbeton lejtésének azonosnak kell lennie a rá kerülő padlóburkolat lejtésével. A fektetőhabarcs rendeltetése nem az, hogy a hibásan készített aljzatbetonok lejtéseit korrigálják vele! A kitűzést gondosan kell elvégezni, mivel a lejtések, az összefolyók, a gépalapok, az aknák stb. Az aljzatbeton felső síkjának szintje az alkalmazott habarcsoktól, a lapvastagságoktól, tehát a burkolatszerkezet vastagsági méreteitől függ. A keramitpadlót sav- és lúgmentes, illetve enyhe sav- és lúthatásnak kitett helyeken általában cementhabarcs ágyazatba fektetik. Az epoxigyanta habarcs fektetési vastagsága mm-nagyságrendű, emiatt cementsimítóval simított vagy glettelt felületet igényel. A cementhabarcs ágyazóanyag vastagsága 2 cm, az aljzatbeton felületének kialakítása azonos a mozaiklap burkolatok alatti aljzatbetonokéval. Az adalékanyag és a cement mennyisége a teherbírásnak megfelelően változhat. A földnedves ágyazóhabarcsot egyenletesen, üregmentesen és tömörítve kell elteríteni.

Törtlap Burkolatok

A tört lap vagy más néven nova padlólap az osztályos, máz nélküli kerámialap és annak burkoláskor keletkező hulladéka, amely kis ügyességgel jól felhasználható burkolatkészítéshez. Mázas kerámiából - a törés egyenetlensége és esztétikai szempontok miatt - nem tanácsos burkolatot készíteni. A jól megtervezett törtlap burkolat zárt hézagos (a hézagszélesség max. 2 mm).

A tört lapok kiválasztásánál alapszabály, hogy a tört lap felülete a teljes lap felületének egyharmadánál csak kisebb lehet, és 2 cm2 felületűnél kisebb lapok építhetők be. A beépítésre szánt tört lapok nem lehetnek kagylósán csorbultak, repedtek, hajszáleres felületűek. A burkolandó felületet méretarányosan le kell rajzolni, és papíron kell megtervezni a burkolat mintázatát, amely lehet keretes, egyszínű, mintás és figurális. Az előkészített törtlapok fektetésének hagyományos módszere a kőagyag lapburkolatéhoz hasonló, az ágyazat anyaga, szintezése, a vezérsávok készítése és a lapok lerakása azonos. Arra kell külön ügyelni, hogy a kisebb-nagyobb burkolóelemek keveredése egyenletes legyen.

A két vagy több szín keverékéből tervezett burkolat lerakását a kisebb arányt képviselő részek fektetésével kell kezdeni. Ezeket a lapokat a tervnek megfelelő helyeken az ágyazóhabarcsba fektetjük, majd közéjük illesztjük az alapszínt megadó lapokat. Ha nagy felületet burkolunk, azt több részletre kell bontani, úgy, hogy ne keletkezzenek egyenes vonalú csatlakozások, legfeljebb, ha egész lapokból, ún. mezőhatárokat alakítunk ki, vagyis keretezett felületet készítünk. Ha a keretet egyszínű lapokkal rakjuk ki, csak a tört lapok nagyságának egyenletes elosztására kell ügyelnünk. Ha színes lapokat is használunk, először a mintákat rakjuk ki, azután a kitöltő alapi lapokat. Figurális betéteket és díszes mintákat csak nagy gyakorlattal bíró szakemberek által előre megtervezett formában fektessünk. Az alakos minták készítésének másik módszere, hogy a motívumot 1:1 arányban vastag kartonpapírra rajzoljuk, majd kivágjuk, és a burkolandó felületen előbb ezekből rakjuk ki a teljes felületet, majd a megfelelő tört lapokat beillesztve elkészíthető a burkolat.

Kismozaik és Táblásított Lapok

A kismozaik lapok készülnek natúr és mázbevonattal ellátott, négyzet, kör vagy bármilyen más mértani alakban összeállítva. Tapadófelületükkel üvegszövethez ragasztva gyártják, ill. A járófelületüknél táblásított lapokról a lerakás után azonnal el kell távolítani a hordozó papírréteget, mert a ragasztás tömörségének ellenőrzése, valamint a táblásított elem közbenső fugáiban feltörő ragasztóhabarcs eltávolítása csak így lehetséges. A hordozópapír egyszeri vagy kétszeri, vízzel átitatott szivacsos áztatással könnyen eltávolítható. Az utóbbi megoldás az egyszerűbb, mert az elhelyezésnél nem kell ügyelni a habarcsréteg egyenletességére, csak a táblásított szélek összeillesztésére és vonalba helyezésére.

Falburkolatok és Különleges Megfontolások

Falburkolatok Előkészítése és Lerakása

A legelterjedtebb hideg falburkolatok a kerámia anyagúak. A kerámia falburkoló-lapok vastagsága 5-12 mm, formájuk többnyire négyzetes vagy téglalap alakú. Az ágyazóhabarcs rétegvastagsága általában 10-15 mm, ebből adódóan felületkiegyenlítő funkciót is ellát. A falburkolólapok felrakását minden esetben burkolat-kiosztási terv alapján kell végezni. Vizes helyiségekben ajánlott a padlósíktól mért min. 2,10 m magasságig, de célszerű teljesen, a mennyezet síkjáig felvezetni a burkolatot. A falburkolás előtt ellenőrizni kell, hogy a szükséges előzetes munkák elkészültek-e, és a szerkezetek készültségi foka, minősége megfelel-e a burkolási munka előfeltételeinek. A különböző gépészeti vezetékek, kábelek, szerelvények, nyílászárók, beépített bútorok (szaniterek) stb. utólagos módosítása már csak a burkolat megbontásával végezhető.

Az előkészítés során a kitüremkedő habarcsmaradványokat, egyéb szennyeződéseket eltávolítják. Hagyományos módon habarcsba rakott falburkolat esetén a megtisztított nyers falfelület általában közvetlenül burkolható. Ragasztott falburkolatnál a falazott szerkezetek kisebb felületi egyenetlenségeit kiküszöbölendő, max. 3 mm-es kiegyenlítő réteg kialakítása szükséges.

Nedves helyiségek (például fürdőszoba) falburkolásánál külön figyelembe kell venni a belső nedvesség elleni szigetelést (üzemi és használati víz elleni szigetelés). Régen az ilyen vízszigetelés elé rendszerint szigetelésvédő falat építettek, amely közvetlenül képezte a burkolat aljzatát. Habarcsba rakott burkolatoknál közvetlenül a szigeteléshez kapcsolódó habarcsréteget rabicháló erősítéssel kell kialakítani.

Az előkészítési munkák része a különböző beépített berendezések (pl. fűtéscsövek, vízórák) felmérése és a burkolási síkba való illesztésük megtervezése. A felhasználásra kerülő burkolóanyag tömör vagy porózus szerkezetű lehet. A porózus lapok nedvszívóak, ezért a felrakás előtt kb. 10-12 óra időtartamú áztatás szükséges (gyártói ajánlás szerint). Ha ez elmarad, akkor a lapok elszívják a habarcsból a vizet, és nem jön létre kellő tapadás a lap és az alapfelület között. A burkolás előtt a falfelületet portalanítani, majd híg cementes mészhabarccsal előfröcskölni (gúzolni) kell. Ezzel egy időben kell megkeverni a cementhabarcsot.

A falburkolást a padlóburkolás előtt kell végezni, ezért ha a lábazat a padlóburkoló lap anyagából készül, akkor a falburkolat első sorát lécre helyezik. A léc felső síkja megegyezik a lábazat tervezett felső síkjával. A falburkoló munkát minden esetben burkolat-kiosztási terv alapján, kitűzéssel kezdik. A szélekről indulva jelzőlapokat (centrumokat) helyeznek el úgy, hogy azok a burkolóléccel átérhetők legyenek. Gyakran ideiglenesen elhelyezett lapok is segítik a kitűzést. Előbb vízszintes sorok, majd függőleges oszlopok kirakásával határozzák meg (kifeszített zsinórral) a pontos burkolati síkot.

A lapok felrakása hálóban vagy kötésben történhet. Burkoláskor mindig a lapok hátlapjára hordják fel a szükséges habarcsmennyiséget. A fal síkjához való illesztés után a burkolókanál nyelével, ütögetéssel hozzák végleges helyzetbe a lapokat. A sorokat zsinórhoz és függőhöz igazodva rakják fel. A burkolat síkját léccel, a hézagok vízszintességét vízmértékkel ellenőrzik. Az egyenletes hézagszélességet fugakeresztekkel biztosítják. (Zárt hézagképzés esetén is min. 1 mm-es hézagtávolság szükséges). Az egyes burkolólapok méretre vágása vídiavágóval vagy burkolólapvágó géppel történhet. Előbbi esetén vas derékszög mellett vídiával bekarcolják a vágási vonalat, majd ennek mentén kettétörik a lapokat. A keskenyebb sávokat burkolófogóval tördelik le. A vágást követően a látható éleket csiszolókővel csorbamenetesre kell csiszolni. A burkolás során a habarcsba (ragasztóba) ágyazva kell elhelyezni a különböző, fém vagy műanyag sarokprofilokat, élvédőket, szegélyeket.

Ragasztással csak teljesen sík, sima, egyenletes felületre rakható lapburkolat. Vakolt felületre, gipszkarton vagy fa építőlemez felületre egyaránt ragasztható lapburkolat, a felület előkészítése azonban gondos munkát igényel. Ragasztott falburkolat készítése során először fogas kenőlappal felhordják az adott falfelületre a szükséges ragasztóréteget, majd elhelyezik a lapokat. Az alkalmazható ragasztóanyag többféle lehet (cement- vagy műgyanta bázisú, előkevert, száraz, kétkomponensű stb.). A ragasztó rétegvastagsága a fogazat méretétől függ. A burkolás menete megegyezik a hagyományos módon készülő falburkolatokéval.

A falburkolatok hézagolását lényegében ugyanúgy végzik, mint a padlóburkolatokét.

Lábazati Szegély és Lépcsőburkolat

Ahol csak a padlót burkoljuk és a fal nem csempézett, ott célszerű lábazati szegélyt is készíteni. A lábazat szokásos magassága 8-10 cm, és arra szolgál, hogy a festett vagy tapétázott fal felmosáskor ne szennyeződjön. Itt folyómétert kell számítani a szükséges mennyiség meghatározásához.

A lépcsőburkolat anyagszükségletének kiszámításához rajzoljuk le lépcsőnk körvonalát, és gondosan mérjük le a lépcsőfokok mélységét és magasságát, illetve jegyezzük fel a lépcsőkar szélességi méretét is. A kiválasztott burkolóanyag mérete alapján lehet megszerkeszteni a leggazdaságosabb, legkevesebb vágást igénylő kiosztást, és darabra megszámolni a szükséges mennyiséget.

Terítékek és Konyhai Burkolatok

Régi kiöregedett konyhájuk fiatalítását legtöbben a bútor kicserélésével kezdik. Akár így, akár csak a szekrényajtók cseréjében gondolkodunk, érdemes rászánni magunkat a burkolat megújítására is. A konyhában gyakran elegendő a pult feletti kb. 60 cm-es sávot burkolni, így aránylag kevés fali csempére van szükség, és lehet, hogy néhány dekorcsempe is belefér a költségvetésbe. Sokan szeretik a falburkolattal összhangban a munkapultot is csempével borítani. Ehhez jó alapot biztosítanak a kis tömegű, vékony, ugyanakkor igen erős speciális építőlemezek, amelyek alkalmasak arra, hogy csemperagasztóval közvetlenül ráburkolhassunk. Ha igazán igényes épített pultot szeretnénk, szebbnél szebb kerámia profilok, hajlatidomok állnak rendelkezésünkre, amelyekkel a legapróbb részletet is elegánsan, ugyanakkor műszakilag kifogástalanul oldhatjuk meg. Konyhában igen divatos az apróbb osztású, 10x10 cm-es csempe. Ennek ára azonban borsosabb és burkolása is igen munkaigényes.

Egyéb Építőanyagok és Élelmiszerek

Bár a cikk témája a diagonál burkolás, az eredeti szöveg számos más, első látásra ide nem illő információt is tartalmazott, mint például a cottage cheese, a mángold és a szarvashús leírását. Ezek az információk valószínűleg tévesen kerültek a burkolás témakörébe, ezért az alábbiakban röviden bemutatjuk őket, kiemelve, hogy nem kapcsolódnak közvetlenül a burkoláshoz.

Cottage Cheese

A cottage cheese egy friss, alacsony zsírtartalmú túrósajt, amelyet savas alvasztással állítanak elő. Laza, rögös állagú, és sok esetben enyhén sós lében kapható. A hagyományos túrónál krémesebb, nedvesebb, és kevésbé markáns ízű. Kiváló fehérje- és kalciumforrás, de alacsony szénhidráttartalma miatt a fogyókúrázók és sportolók is szívesen fogyasztják. A boltban többféle cottage cheese közül választhatunk: léteznek zsírszegény (0,5-2%), normál (4-5%) és krémesebb, akár tejszínnel dúsított változatok is. Vásárláskor nézzük meg az összetevőket. A minőségi termékeknél nincs szükség tartósítószerre vagy adalékra. Ha fontos a fehérjetartalom, azt is érdemes ellenőrizni, ugyanis sok termék 10-12 gramm fehérjét is tartalmazhat 100 grammonként. Fogyasztás előtt mindig hűtve tartsuk, és felbontás után néhány napon belül fogyasszuk el! Hűtőszekrényben, 0-5 °C között kell tárolni, és felbontás után 1-2 napon belül fogyasszuk el. Ne hagyjuk hosszú ideig szobahőmérsékleten. A cottage cheese rendkívül sokoldalú alapanyag. Keverhetjük gyümölcsökkel, mézzel, zabpehellyel egy egészséges reggelihez. Fogyaszthatjuk sósan is, például pirítósra kenve, tojással, salátába keverve vagy mártogatósként. Süteményekhez, rakott ételekhez, töltelékekhez is jól használható. Diétás étrendbe is tökéletes: laktató, de alacsony kalóriatartalmú, ráadásul segít az izomépítésben is.

Mángold

A mángold valódi egészségbomba: egy tányérnyi mángoldból készült étellel fedezhetjük a napi K-vitamin szükségletünk háromszorosát, levele és szára értékes vitaminokat, nyers cukrot, pektineket tartalmaz. Alacsony energia- és magas rosttartalma miatt a tudatosan táplálkozók és a diétázók, fogyókúrázók étrendjébe illesztve is megállja a helyét. A mángold őshazája a Földközi-tenger környéke. Először Arisztotelész említi, de jótékony hatásai miatt mind a görögök, mind pedig a rómaiak kedvelték. Dél- és Nyugat-Európában is termesztik, úgy, mint a spenótot vagy a sóskát. A mángold egyesíti magában a spenót, a sárgarépa és a spárga legjobb tulajdonságait. Különösen gazdag A-, C- és E-vitaminban, magnéziumban, mangánban, káliumban, vasban is - utóbbi okán fogyasztása kifejezetten javasolt fejlődésben levő gyermekek, kismamák, idősek és betegségből felgyógyulók számára. K-vitamin-tartalma hozzájárul a csontok erősítéséhez, továbbá antioxidánsokban is bővelkedik. Kora tavasztól általában nyár végéig elérhető. Vásárlóként talán nem mindig könnyű felismerni, mivel színe sokféle lehet, és a magyar boltokban is elég ritkán találkozunk vele, ezért inkább őstermelőknél, piacokon keressük. Levele a világos zöldtől a haragos, mély zöldig terjedhet, a levél erezete és a levélnyél pedig lehet hófehér, vöröses, pinkes - ezt az erősen hullámos levelű változatot szokták rebarbarás mángold néven említeni. Csakis friss, roppanva törő, erős, élénk zöld levelű egyedeket válasszunk. Levelei hamar fonnyadásnak indulnak, ezért hűtőszekrényben, lazán zacskóba tekerve 2-3 napig tarthatjuk. Csak felhasználás előtt mossuk meg! Blansírozás után mélyhűtőbe is tehetjük.

Alaposan mossuk meg a húsos leveleket, mert sokszor lehetnek földesek, illetve lehetnek rajtuk rovarok, bogarak, csigák. A leveleket illetve a nyelet meg a főerezetet válasszuk szét, mert utóbbi kettő lassabban puhul főzéskor. Ennek ellenére ne dobjuk ki a keményebb részeket és a szárat se, mert a rebarbarához hasonlóan kompótnak és süteménybe is mehetnek! A mángold enyhén kesernyés, sós ízű. Akit a keserű íz zavar, rövid előfőzés után öntse le az első főzővizet, és csak ezután folytassa az étel készítését. Ajánlott a gyors forralás is, mivel az oxálsavak szabadulásával eltűnik a keserű íz. A párolás és dinsztelés a mángold esetében előfőzés nélkül nem ajánlott! Érdekesség, hogy a mángold pont akkor érik, amikor a spenót szezonja lejár, és ugyanúgy is érdemes felhasználni. Megy hozzá a fokhagyma, majoránna és más, ízlésünknek megfelelő (zöld)fűszer. A nyélből főhet magában vagy más levélzöldséggel keverten főzelék, de olaszos rakottas ételekben, sőt spárga helyett is bevethetjük! Süthetünk belőle mángoldos sós muffint, tehetjük tőtikébe, a szára mehet levesbe, készülhet vele sajtkrémes-leveles tésztás tart, köleses quiche, krémes mángoldpüré, lazacfilé alá zöldségágy, gnocchi, sőt, még krumplisalátában is finom!

Szarvashús

A szarvashús íze és jellege sokak szerint a marhahúshoz hasonlít. Ha jól készítik őket, mindkettő jellegzetes, szép, vöröses színű, de nem túlzottan erős ízvilággal és kellemes állaggal rendelkező húsféle. A szarvas a párosujjú patások közé tartozó emlősállat, melynek húsa különleges minőségű csemege. A vöröshúsok világában a szarvashús mindig a legelőkelőbb fogások között foglalt helyet: a gasztronómia az állat combját, lapockáját, gerincét, lábszárát és nyakát is felhasználja. A frissen vágott szarvashús állaga akkor tökéletes, ha nem túlzottan kemény, így könnyen szeletelhetővé válik. A nyári szezon után érdemes vadhúst vásárolni, a tenyésztett szarvashúsrészek viszont az év minden napján elérhetők az éttermek és a vásárlók számára. Mindig megbízható forrást keressünk, hiszen ez egy különleges, ritkább húsféle, így fordítsunk kiemelt figyelmet a beszerzési forrásra. Delikáteszboltokban, különlegesebb henteseknél is kereshetjük.

A szarvashús sovány húsféle, zsírtartalma kifejezetten átlag alatti a vöröshúsok között is. Mindez magas fehérjetartalommal párosul, amelynek köszönhetően igazán tápanyagdús: sportolók, tudatosan étkezők étrendjében is helyet kaphat. A szarvaslapocka, szarvascomb, illetve a nyak és lábszár egyaránt vasban gazdag részei, ezért fogyasztásuk vérszegénység esetén is ajánlott. A húsban található jelentős mennyiségű B2- és B3-, továbbá B6- és B12-vitaminok fogyasztása csökkentheti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.

tags: #keramia #diagonalban #rakott