A magyar nyelv gazdag és árnyalt kifejezésrendszerében a szavak gyakran több jelentésréteget hordoznak, melyek megértéséhez nem csupán a lexikális tudás, hanem a kulturális és kontextuális érzékenység is elengedhetetlen. A „kever” és a „gyanúba kever” kifejezések kiválóan illusztrálják ezt a komplexitást, hiszen egyszerűnek tűnő alakjuk ellenére mélyebb értelmezéseket és szélesebb asszociációs hálókat rejtenek magukban. Ahogy Tőzsér Árpád költő, műfordító és irodalomtörténész „Kmpc (Öregkori nyelvöltögetések)” című verseskötetének „Mint egy keresztrejtvény, olyan a táj. / Megfejtésként versem írom beleˮ sorai is sugallják, a nyelvi jelenségek is gyakran megfejtésre váró rejtvények, melyek megoldása során bepillantást nyerhetünk az emberi gondolkodás és a kultúra mélységeibe.
A „Kever” Ige Sokszínű Világa
A „kever” ige alapvetően több jelentéssel is bíró fogalom, amelynek magyarázata a következő:
Anyagok Összekeverése, Elegyítése
A „kever” ige alapvetően két vagy több anyag összekeverését, összedolgozását, elegyítését jelenti. Ez lehet fizikai értelemben, például amikor különböző folyadékokat vagy szilárd anyagokat egyesítünk, de akár absztraktabb értelemben is, mint például amikor különböző gondolatokat, eszméket vagy stílusokat kombinálunk. A keverés során fontos, hogy az alapanyagok egyenletesen legyenek elosztva. Az új koktél receptje szerint a gyümölcslét kell keverni a szódavízzel. A festéket óvatosan kell keverni, hogy ne csomósodjon össze. A konyhai robotgép segít gyorsan és hatékonyan keverni az ételt. Az erős szél keverte a leveleket az utcán. A gyerekek szeretik keverni a homokot és vizet, hogy építsenek egy homokvárat.
Hozzáadás és Változtatás
Egy másik jelentésben a „kever” ige arra utalhat, hogy valamihez hozzáadunk egy másik anyagot, változtatva annak összetételét vagy tulajdonságait. Például amikor ételt készítünk és fűszereket adunk hozzá az ízének megváltoztatásához. Az új zenei stílusban a művész keverte az elektronikus és akusztikus elemeket. A kísérletező tudósnak sikerült kevernie egy új anyagot, amelynek különleges tulajdonságai vannak.
Összezavarás és Rendellenesség
További értelemben a „kever” ige azt is jelentheti, hogy valamit összezavarunk, rendezetlenné teszünk vagy elveszíteni a kontrollt fölötte. Például amikor különböző feladatokat egyszerre próbálunk elvégezni és zűrzavart okozunk. Az ügyvédnek sikerült kevernie a bizonyítékokat, így az esküdtszék nem tudott dönteni. A kutyák szeretik keverni a földet, amikor ásnak. A bűnözők megpróbálták keverni a nyomokat, hogy elkerüljék a felfedezést. A politikusok megpróbálták keverni a tényeket, hogy elhitessék saját verziójukat az eseményekről.
Összekeverés és Összekuszálás
Ugyanakkor, a „kever” ige alkalmazható akkor is, amikor valamit elvegyítünk vagy összekuszálunk. Például ha két különböző dolog összemosódik és nehézzé válik azokat szétválasztani. A „kever” ige fogalma kifejezi az elkülönített részek egyesítését, elegyítését vagy kombinálását fizikai és absztraktabb értelemben is.
Moldva - csángók az ezeréves határon is túl
Antónimák és Szinonimák
A „kever” antónimái közé tartozik a rendbe tesz, szétbont, oszt szét, szétoszt, elkülönöz, választ, különít el, szeparál, elkülönít, szétválaszt, bont szét. A magyar-angol szótárban az ige mingle, puddle, shuffle, mix, temper, variegate, agitate, riffle, make the cards, dash, dolly, blunge, stir, mell, blend szinonimáival találkozhatunk. A magyar-német szótárban pedig a mixen, vermischen, möllern, rühren, mischen, versetzen, untersetzen, sprenkeln, rippen, abbrechen, gattieren igék felelnek meg neki.
Kapcsolódó kifejezések
A „kever” szóhoz kapcsolódó kifejezések közé tartozik a belekeveredik valamibe, összetevő, adalék, komponens, részlet, elem, alkotórész, vegyület, egységes, homogén, kevertáru, laboratórium, kémia, technológia, konyha, sütés, főzés, önt, rak, terül, szór, hint, locsol, permetez, fúj, szitál, gereblyéz, takar, borít, fed, von, húz, ránt, cibál, huzigál.
A „Gyanúba Kever” Kifejezés Mélységei
A „gyanúba kever” kifejezés olyan helyzetet ír le, amikor valakit szándékosan vagy véletlenül azzal vádolnak vagy gyanúsítanak, hogy valami rosszat tett, ami miatt az illető hírneve, megítélése vagy akár jogi helyzete negatív irányban változik. Ez a cselekvés gyakran társulhat a kompromittálás fogalmával is, mivel az érintett személy jó híre sérülhet.
A Gyanúsítás Természete
Az ilyen gyanúsítás vagy vád nem feltétlenül kell, hogy alapuljon valós tényeken; elég lehet ahhoz, hogy puszta feltételezés legyen, melyet esetleg rosszindulat vagy félreértés táplál. Ahogy Krúdy mondotta volt, „az ember nem tudja eltalálni, …tulajdonképpen hol is vagyon az igazság”. Kivel nem történt meg, hogy rosszul olvasott el egy szöveget, holott látta, hogy azok a bizonyos betűk más sorrendben vannak, a szeme (vagy valami más?) mégis egy új értelmezést rögzített? A félreértés és félremagyarázás jelensége régen és konokul kíséri életünket, amióta eszmélésünk tart.
Következmények és Szándékok
A gyanúba keverés következményei súlyosak lehetnek: az érintett személy elveszítheti munkáját, barátait, és általánosságban nehéz anyagi és szociális helyzetbe kerülhet. A „gyanúba kever” kifejezés mögött gyakran megbújik egy szándék, ami az illető megkárosítására vagy ellehetetlenítésére irányul. Az ilyen cselekedeteknek lehet erkölcsi, jogi és társadalmi vonatkozása is, mivel nemcsak az egyén hírnevét érintik, hanem befolyásolhatják a körülötte lévő közösség véleményét is.
Példák a „gyanúba kever” használatára:
- A vállalat egyik alkalmazottja gyakran késő este távozott az épületből, ami gyanúba keverte a munkatársai előtt.
- Az ismeretlen személyek által küldött csomagok gyanúba keverték a ház lakóit a szomszédoknál.
- A hirtelen fellépő anyagi gyarapodás gyanúba keverte az üzletembert a hatóságoknál.
- A környezetében történő rendszeres összetűzések gyanúba keverték a fiút az iskolai tanárok előtt.
- Az egyik tanár által adott könnyű feladatok gyanúba keverték a diákot a szülei előtt.
- A váratlanul megjelenő idegen gyanúba keverte a családot a faluban élők körében.
- Az éjszakai kocsmázások gyanúba keverték az apa hírnevét a közösségben.
- A sűrűn ismétlődő betegségek gyanúba keverték az orvost a kórházban.
- Az ügyvédnek a bírósági tárgyalásokon tanúsított agresszív viselkedése gyanúba keverte őt az ellentétes fél előtt.
- A gyorsan emelkedő karrierje miatt sokan gyanúba keverték a fiatal menedzsert a kollégái között.
- Az állandó titkolózása gyanúba keverte a lányt a szülei előtt, akik aggódni kezdtek.
- A rendszeres késések miatt a főnök gyanúba keverte az alkalmazottat a munkahelyi teljesítményét illetően.
Antónimák és Kapcsolódó Kifejezések
A „gyanúba kever” antónimái közé tartozik a tisztázza, menti, igazol, felment, rehabilitál. A magyar-angol szótárban az incriminate ige felel meg neki. Kapcsolódó kifejezések: bizalmatlanul figyel, meggyanúsít, kihallgat, felelősségre von, szembesít, vádaskodik, rágalmaz, meghurcol, zaklat, fenyeget, nyomást gyakorol, vád, bizonyíték, bűnösség, ártatlanság, vádaskodás, korrupció, csalás, hamisítás, zsarolás, fenyegetés, vesztegetés, kivizsgálás, nyomozás, ellenőrzés.
Irodalmi és Kulturális Tükröződések
A „kever” és a „gyanúba kever” fogalmai nem csupán a hétköznapi nyelvhasználatban, hanem az irodalomban és a kultúrában is mélyen gyökereznek.
Az Írói Életművek „Keveredése”
Füzi László Fent s alant című tanulmány- és esszékötetének közelmúltbéli megjelenését a több évtizedes szerkesztőivel párhuzamosan felépített elemzői-értelmezői életmű természetes dinamikája, az újabb kutatási eredmények közreadásának szándéka, Németh László halálának 50. és Füzi László születésének 70. évfordulója is indokolta. A Nap Kiadó gondozásában készült könyv fontosságát jelzi, hogy miközben jól illeszkedik a szerző recepciót gazdagító - mára megkerülhetetlen - munkáinak sorába, egyszersmind közel dekádnyi hiányosságot pótol, hiszen hasonló jellegű gyűjtemény (Monostori Imre: Válogatott tanulmányok Németh Lászlóról) legutóbb 2016-ban, ráadásul ugyancsak a „Magyar esszék” szériában, látott napvilágot. Ez a példa jól mutatja, hogyan keverednek az irodalmi életművek, egymásra épülve és kiegészítve egymást.
Stílusok és Műfajok Keveredése az Irodalomban
Krasznahorkai László a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, Kossuth- és József Attila-díjas író, aki 1954-ben született Gyulán és 2004-től pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává vált. Első publikációjára 1977-ben került sor, amikor megjelent a Tebenned hittem című elbeszélése a Mozgó Világ című folyóirat hasábjain. Egy annyira új stílusú író született meg Krasznahorkai László személyében, hogy több irodalomtörténész is jogosan tette fel a kérdést, hogy akkor most milyen stílusirányzatot képvisel eme nagy író. Alexa (2002: 60) szerint: „(Krasznahorkai) Generáción kívül jelentkezett, váratlanul, ártatlan természetességgel, ahogy igazából illik egy írónak (mint annak idején Esterházy), tehát aligha állnak olvasói rendelkezésére a megszokott, generáló és orientáló korosztályi sajátosságok. Művészetét az irodalom egészéhez kell mérnünk, oda kell betagolódnia. Sokkal inkább Kafka, Bulgakov, Kosztolányi (a Pacsirta és az Édes Anna írója), García Marquez, Pilinszky és Hajnóczy, mintsem azon kevés számú honi pályatársai közé, akikhez születési dátuma alapján (1954) közel állónak vélhetnénk.” Első regénye, a Sátántangó egy kicsivel később, 1985-ben jelent meg, egy olyan irodalmi alkotás, amelyikben a tragédia, a sorstalanság és a pusztulás képei dominálnak. Ez is egyfajta „keveredése” a különböző irodalmi hagyományoknak és hatásoknak.
Tóth László „Átváltozás, avagy Az „itt” és az „ott” című, majd 700 oldalas kötete, amely 2003-ban jelent meg a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában, a versek mellett IV. ciklusban közli a kötetekről szóló írásokat: kritikákat, elemzéseket, vallomásokat. Már ez a szövegdömping is elbátortalanítja a kritikust, s ami még elgondolkodtatóbb: nem valami felületes szövegekről van szó, hanem a mesterség törvényszerűségeit a legmagasabb szinten boncolgató megszólalásokról. Itt is a műfajok, a versek és az elemzések keveredésével találkozunk.
L. L. Simon Lászlónak a három művészeti esszékötete (Hidak a Dunán; Édes szőlő, tüzes bor; Szubjektív ikonosztáz), valamint a nemzeti sorskérdéseket a művelődés- és kultúrpolitikán keresztül megközelítő könyvei után (Versenyhátrány, A római szekér, Személyes történelem, Polgári Kultúrpolitika, Körbejárni a hazát, „Ki viszi a puskát?” Az értelmiségiek és/vagy a politikusok?, A megőrzés kultúrája) a tizenegyedik esszékötete a 2025. ünnepi könyvhétre megjelenő Művészi szabadság és intézményi autonómia, amelynek nyitó és kötetcímadó műve 2023. Ezek a kötetek is a művészeti és politikai gondolatok „keveredését” mutatják be.
Az Identitás Keresése és a „Kevert” Sorsok
Tóth László Monoszlóy Dezsőről írja: „…világpolgár”, „a kisebbségi létbe szorítottság s a többszörösen kisebbségi sorstapasztalataival és -élményeivel, az örökös otthonkeresés és eredendő hazátlanság egymásnak feszüléseivel”. Tűpontos megfogalmazás, noha számos kaput nyit akár Monoszlóy sorsának megfejtése, akár a hasonló sorsot bejáró „közép-európaiság” életérzésének, az identitáskeresés labirintusának kijárata (mely persze mindig egy újabb bejárat) felé. Monoszlóy tizenegy év híján száz esztendőt élt, és ezen évtizedekre pillantva érthetjük meg igazán azt: amit most tragikusnak és jóvátehetetlennek gondolunk, élünk meg, az egyrészt semmiben sem új, másrészt inkább a távlatokra irányítja tekintetünket. Élni annyi, mint emlékezni és emlékeztetni - akkor is, ha az emlékeket mindig kétségbe vonják s az emlékeztetések megtalálják a maguk süket füleit. Minden korban. Ez a „kevert” sors, a kisebbségi lét és a világpolgárság érzése is a „keverés” fogalmához kapcsolódik.
A Múmiák és a Történelem „Keveredése”
A Field Museum kutatói szkennerrel vizsgáltak meg egy sértetlen múmiát. Stacy Drake, a múzeum emberi maradvány-gyűjteményének vezetője lelkesen kifejti: „Régészeti szempontból hihetetlenül ritka, hogy egyetlen egyén szemszögéből kutassuk vagy szemléljük a történelmet. Ez egy igazán nagyszerű módja annak, hogy megnézzük, kik voltak ezek az emberek - nem csak az általuk készített holmikat és a róluk kitalált történeteket, hanem az abban az időben élő személyeket is megismerhetjük.” Ez a felfedezés is egyfajta „keveredése” a régmúlt és a jelenkor tudományos vizsgálódásainak, lehetőséget teremtve a történelem egyedibb megismerésére.
A Nyelv, mint Folyamatosan Keveredő Áramlat
A költészet világával, gyakorlatával ismerkedő modern parnasszisták többnyire abban önmaguknak egy mindaddig járatlan, ismeretlen, őket felismerhetővé tévő hangösvény felkutatását jelölik ki. Valahogy úgy, ahogyan Dan Teodorovici regényének hőse teszi, amikor kitapossa a „talán még nem elég kényelmes és sima”, de az „általa és csakis általa kitaposott” ösvényt a friss hóban. Két hóesés között, tegyük hozzá, hiszen ez is a lényeg fontos összetevője; az általunk kitaposott ösvény, tűnjön bármennyire maradandónak, mindig illúzió - az ember történetében csak az olykori hószakadás az állandó (s ellenképe, az in illo tempore) mely, az illúzió, ilyen-olyan történelmi változások sodrának arcaiban mindig elfedi az akár a föld szívéig taposott útjainkat, ösvényeinket. Mégis, különösen a parnasszista költők, folyton nekiveselkedünk az átjárók s áramlatok kiismerésének, a titkok feltárásának, és, talán mindenekelőtt, a saját út elfogadásának.
Ez a metafora is a nyelv, a kultúra és a történelem folyamatos „keveredését” és változását hangsúlyozza. Az írók és költők, mint Tőzsér Árpád, akinek Kmpc (Öregkori nyelvöltögetések) című verseskötete 2025-ben látott napvilágot a Kalligram kiadó gondozásában, Paul Klee „Gespenst eines Genies (Egy zseni szelleme)” című művének felhasználásával készült címlapjával, is részt vesznek ebben a folyamatos alkotásban és újraértelmezésben. A kötet védőborítóján a sárga biztató árnyalatai dominálnak, jelezve az új kezdeteket és a folyamatos fejlődést.
A Palócság Felfedezése és a Népmesék Gyűjtése
A palócság felfedezésével indult meg a magyar néprajzi tájak és csoportok kutatása a 19. század elején. Ipolyi Arnold az elsők között, már a 19. század első felében gyűjtőhálózatot szervezett a népmesegyűjtésre, és a század közepétől számos palóc népköltési gyűjtemény látott napvilágot. Kovács Ágnes a Népmesegyűjtés (1956) című tanulmányában mégis jogosan írhatta, hogy „Nógrád megye a népmesegyűjtés szempontjából hosszú ideig úgyszólván fehér foltnak számított”, akkori számvetése csupán 16 Nógrád megyei publikált meseszövegről tud. A népmesék gyűjtése és rendszerezése is egyfajta „keverése” a múlt örökségének és a jelenkori tudományos vizsgálódásoknak.
A Mleccsa Fogalma: Különböző Kultúrák Találkozása és Elválasztása
A mleccsa kifejezést az indiaiak a VIII. században az észak-nyugat felől beszivárgó muszlimokra használták, dölyfös lenézéssel kezelve őket. Éppannyira tartották őket, mint a tadzsikokat vagy turuskákat (török eredetű népek), vagyis nem sokra. És persze, nem féltek tőlük. A mleccsa tehát a görögök által az északi népekre használt barbár (dadogó), esetleg a kínaiak által használt jóval finomabb, „balra gomboló” kifejezéssel azonos értékű, azok szinonimája. (A kínaiak ezzel a kifejezéssel jelezték lenézésüket a barbárokkal, mleccsákkal szemben, valószínűleg arra utalva, hogy ezek a népek még az öltözködés alapszabályaival sincsenek tisztában.) Ez a fogalom rávilágít arra, hogyan definiálják és „különítik el” magukat a kultúrák a másiktól, ugyanakkor a találkozás és az „összekeveredés” elkerülhetetlenségére is utal.
Az Adaptációk és az Értelmezés „Keveredése”
A komáromi Jókai Színház 2025 októberében helyezte műsorra Závada Pál „Egy piaci nap” című regénye alapján készült, azonos megnevezésű színdarabot. Az adaptációk esetében felmerül a kérdés, hogy érdemes-e a dramatikus feldolgozás befogadása előtt elolvasni vagy újraolvasni a regényt, vagy ildomosabb hagyni, hogy prekoncepciók terhe nélkül hasson ránk a színdarab. Ez a probléma is a különböző médiumok és értelmezések „keveredésére” utal, ahol a befogadó aktív szerepe kulcsfontosságú.
Velence, mint a Kultúrák „Forgataga”
Ha életünkben legalább egyszer eljutunk az itáliai Velencébe, bátran átadhatjuk magunkat a labirintusban való tévelygés boldogságának. A szűk sikátorok között Szerb Antal regényhőse is úgy érezte, hazaérkezett. A Canale Grande-t a világ legszebb főutcájának tartották, s az még ma is. A farsangi karnevál évente visszatér a lagúnák városába, s a víg turisták álarcot viselnek, annak emlékére, hogy hajdanán a pestis ellen is jó volt, valamint e maszkok szépen fedezték el a bujálkodók vonásait. Az egybegyűjtött, - kevésbé szépítve - összelopott kultúrkincsek nem csupán a nászutasokat ejtik itt ámulatba. Bárhogyan nevezték Velencét: Tengerek Királynőjének, vízi városnak vagy tóvárosnak, az írástudóink és művészeink java eljutott e kacskaringó riókhoz Erdélyi Jánostól Trefort Ágostonon át Babits Mihályig és Vas Istvánig. Velence maga egy „kevertáru”, egy „forgatag”, ahol a történelem, a kultúra és az emberi sorsok összefonódnak.
Moldva - csángók az ezeréves határon is túl
Simon Márton „Forrásláp” című kötetéről is elmondható, hogy „nem csupán történetek sorakoznak egymás után, hanem sorsok, lelki világok találkoznak, titkok és felismerések hullámai hömpölyögnek végig rajta - ahogyan azt már a címe is ígéri: Forgatag. A fogalomválasztás találóbb nem is lehetne. A forgatag ugyanis nem csak mozgást jelent, hanem mindazt az érzelmi örvényt, amelyen bárhogy harcolunk is ellene mindnyájunk élete során keresztülmegy: szerelmet, gyászt, vágyódást, reményt, összetartozást és döntéseket, melyek néha felemelnek, máskor megsebeznek. Ez a kötet olyan, mint amikor hirtelen megállunk egy vásári forgatag közepén, megfagy az idő, és egyszerre rájövünk: mennyi sors, mennyi történet suhan el mellettünk egy szempillantás alatt - és ezek mind bennünk visszhangzanak. Olvasása közben az az érzésünk támad, mint amikor valaki halkan félrehúzza a függönyt saját élete ablaka előtt, és beenged minket. Megmutatja mindazt, amit az ember rendszerint elzár a világ elől saját magában, abba a mikrokozmoszba, ami csak az övé, amit senki nem láthat.” Ez a leírás tökéletesen megragadja a „keverés” lényegét, a belső és külső világok összefonódását.
Esterházy János, a Kényelmetlen Jelenség
Ébert Tibor „Esterházy” című darabja „legalább annyira az, mint amennyire kényelmetlen volt (?) Esterházy János jelenléte a történelem színpadán. Egy különös magyar arisztokrata, aki kisebbségi politikusként szállt szembe mindenfajta diktatúrával: Hitlerével, Benešével, Sztálinéval; a többségi erő embertelen fitogtatásával. Amely, ha filozófiai síkokhoz közelítünk a kérdés felvetésével, egyértelműen többségi félelem és gyengeség: hiszen népek leigázására, kitelepítésére, kiirtására, de akárcsak egypártrendszerre, monolitikus hatalomgyakorlásra, tankdiplomáciára csak múlandó hatalmak vállalkoznak. Akik nagyonis tisztában vannak e múlandósággal; fiaikat és unokáikat - a dörzsöltebbje!” Esterházy János élete és politikai tevékenysége is a „kevert” és ellentmondásos helyzetek példája, ahol az egyén szembeszáll a többségi hatalommal.
Zirig Árpád: Szobor és Talapzat, a Táj és a Történelem „Keveredése”
Zirig Árpád: egyszerre szobor és talapzat, kisplasztika és posztamens. Az előbbi köztereinken magasodik, sohasem tájidegen, de jelenléte gyakorta a ledöntésig ingerli a kizökkent idők történelmének percemberkéit; az utóbbi, ha felkerül a nappali- és/vagy dolgozószobák polcára, örökkön emlékeztet a tájra, amelyből vétetett, s a vétkes történelemre, amely ellene tette ezt. Vétett. S amely múlhat így, vagy úgy, hozhat - felszínén - átmeneti nyugalmat, mélyében mindörökké ott marad a konokul őrzött megtartó akarat. Zirig Árpád művészete is a táj és a történelem, a maradandóság és a múlandóság „keveredését” mutatja be.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Fiatalok Felkarolása
Ebben az évben ünnepli fennállásának 35. évfordulóját a Szlovákiai Magyar Írók Társasága. A szervezet jelenlegi elnöke, Hodossy Gyula 2003-ban kapott bizalmat a tagságtól, s azóta is irányítja a társaságot. Érdemei megkérdőjelezhetetlenek, vezetése alatt számos eredményt értek el az irodalom népszerűsítése, illetve a fiatalok felkarolása és képzése terén. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága szerepéről, irodalomról, nehézségekről és a jövő kihívásairól beszélgettünk. Az írótársaságnak még ma is súlya van. Ez a társaság is egy „kevert” közösséget képvisel, ahol a tapasztalt írók és a fiatal tehetségek együtt dolgoznak az irodalom ügyéért.
Jókai Mór és a „Verneiáda”
Százötven évvel ezelőtt, 1875-ben közölte az Üstökös c. lap Jókai Mór „Egész az északi pólusig! vagy: Regény egy a hajón hátramaradt matróz feljegyzései után (1876)” c. művét. A következő évben önálló kiadványként, két kötetben meg is jelent a regény. Az a regény, melyről az irodalomtörténészek egy része azt tartja, hogy „verneiáda” a javából, hiszen az Üstökösben ilyen alcímmel jelent meg: „Jules Verne oktatásai szerint írta Kakas Márton”. Ez a „verneiáda” is a különböző irodalmi hatások „keveredését” mutatja be Jókai munkásságában.
Somlyó György és a Líra Földrajza
Tapolcáról indulva, Bogláron készülnek az idei Költészet Napjára. „Ha Boglár, akkor líra, és az ott született Somlyó György bölcsőhelye.” Édesapja, Somlyó Zoltán kötetében azt olvashatjuk, hogy a budai Kruspér utcában született a fia. Ez a gondolat is a líra és a földrajz, a születési hely és a költői alkotás „keveredését” idézi meg.