A Magyar Köztársaság Alkotmányának Jellemzői és Rendszerváltó Megújulása

Az alkotmány, vagy más néven alaptörvény, minden modern jogállam fundamentuma, amely szabályozza az állam jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, továbbá meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Magyarországon az alkotmányos fejlődés hosszú és komplex utat járt be, amelynek egyik legmeghatározóbb szakasza az 1989-es rendszerváltáshoz kapcsolódik. A jelen cikk a Magyar Köztársaság 1989-es átfogó módosításokkal megújult Alkotmányának jellemzőit mutatja be, amely az 1949. évi XX. törvényként, de gyökeresen átalakult tartalommal, egy demokratikus jogállam alapjait fektette le.

Az Alkotmány Történeti Fejlődése és a Rendszerváltás Alapjai

Magyarország első írott alaptörvénye a Magyar Tanácsköztársaság 1919-es alkotmánya volt, melyet 1919. április 2-án fogadott el a Forradalmi Kormányzótanács „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ez az alkotmány azonban csak néhány hónapig, 1919. augusztus 1-jéig, a Tanácsköztársaság bukásáig volt hatályban, így történelmi jelentősége ellenére sem tudott tartós jogrendet teremteni.

Hazánk első meghatározó - nem csupán néhány hónapig érvényben lévő - írott alkotmánya az 1949. évi XX. törvény volt, melyet 1949. augusztus 18-án fogadott el az Országgyűlés, és 1949. augusztus 20-án lépett hatályba. Ez az alaptörvény eredetileg a szocialista-kommunista rendszer kereteit rögzítette, Magyarország államformáját népköztársaságként határozta meg. A jogszabály rögzítette az államhatalom egységének elvét: az Országgyűlés gyakorolta a népszuverenitásból folyó összes jogot. Az államfői funkciókat a parlament tagjaiból választott testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) látta el, amely az alkotmánymódosítás kivételével az Országgyűlés jogkörét is gyakorolhatta.

Az Alkotmány 1949 és 1989 között számos módosításon esett keresztül, 1972-ben pedig az 1972. évi I. törvénnyel a módosítások mellett új, egységes szerkezetbe foglalták. 1975-ben öt évre emelték fel a képviseleti szervek megbízatásának idejét, 1984-től pedig Alkotmányjogi Tanács működött, melynek feladata a jogalkotás alkotmányosságának ellenőrzése volt, így a mai Alkotmánybíróság elődjének tekinthető. 1985-től az Országgyűlés titkos szavazáson választotta az országos listán választott képviselők megüresedett helyére az új képviselőt. Ezek a változások azonban még nem érintették a rendszer alapvető, egypárti jellegét.

A rendszerváltás folyamata 1987 nyarán, őszén kezdődött el Magyarországon. A politikai rendszer hatalmi szerkezetének átalakulása lényegileg ekkor indult, és a rendszert átalakító változások alapvetően 1990 őszéig tartottak. A hatalomváltás Magyarországon 1989-90 folyamán kiterjedt a hatalmi rendszer személyi, intézményi és szervezeti, strukturális és döntéshozatali dimenzióira egyaránt.

Az alkotmányos rendszerváltást megvalósító legfontosabb döntések 1989-ben születtek meg. Nem túlzás tehát 1989-et tekinteni - a szűkebb értelemben vett - rendszerváltás évének. Ebben az időszakban kulcsfontosságú politikai események zajlottak le:

• 1987. nyara/ősze: Három részletes társadalom-kritikai elemzés és program jelent meg, amelyek átfogó erejű változásokat hoztak a társadalmi-politikai tudat tartalmában.
• 1988. május 22-24.: Az MSZMP Országos Pártértekezlete.
• 1989. március 22.: Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). A nem formális, még változó személyi összetételű megbeszélésre 1988. december 29-én a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumában került sor Antall József igazgatói szobájában. Az összefogás lehetséges névként az Alternatív Szervezetek Egyeztető Fóruma, FÜggetlen Demokratikus Alternatív Politikai Szervezetek Szövetsége vetődtek fel. A céljuk koordinációs megbeszélések és egyeztetések tartása volt anélkül, hogy bármiféle hierarchia jönne létre a szervezetek között. Az EKA kilenc tagú szervezetként 1989. március 22-étől működött és vett részt később a NEKA tárgyalásain.
• 1989. június 13. - szeptember 18.: A Nemzeti Kerekasztal (NEKA) tárgyalásai. Az első érdemi megbeszélésre az 1989. június 21-i plenáris ülésen került sor. A tárgyalásokon szakmai és politikai vezérszerepet Antall József, Tölgyessy Péter és Orbán Viktor játszott.
• 1989. tavasza: Az MSZMP-n belül megerősödött a reformszárny, Kecskeméten és Szegeden már önálló politikai erőként lépett fel.
• 1989. október 6-9.: Az állampárt lebontása és felszámolása, valamint annak mintegy 8-9 ezres létszámú apparátusa megszűnt mint szervezett politikai erő és szervezett hatalmi tényező.
• 1989. októbere: Az állampárt felszámolása után a kormány önálló politikai erővé és hatalmi tényezővé vált, a Minisztertanács lett a hatalom legfontosabb szereplője.
• 1989. októbere: Az Országgyűlés kiemelkedő feladatot látott el a rendszerváltás előkészítésében és végrehajtásában, a legfontosabb politikai színtérévé vált azáltal, hogy a Kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott megegyezéseket törvényi szintre emelte, a politikai egyezményeket legalizálta.
• 1989. tavasza: Lényegileg plurális szerkezetű többpártrendszer alakult ki Magyarországon.
• 1990. március 25., április 8. és szeptember 30.: Az 1990. évi parlamenti és önkormányzati választások.
• 1990. május 2.: Az új parlament ült össze.
• 1990. május 23.: Az új kormány bemutatkozása.

Ez a módosítás 1989. október 23-án lépett hatályba, és általánossá tette a közvetlen választás intézményét, a hatalom a nép kezébe került, mely azt választott képviselői útján gyakorolja. Megvalósult a jogállamiság, érvényesült a hatalommegosztás elve, az egyensúly biztosítása, érvényesítette az emberi jogokat (szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési, gyülekezési szabadság) és további fontos, a demokratikus államberendezkedést megvalósító rendelkezéseket tartalmazott. Az Alkotmányt azóta több esetben, kisebb mértékben módosították, ezen módosítások léptéke azonban nem hasonlítható az 1989-eshez.

A rendszerváltás eredményeként a magyar politikai elit mintegy 80-90%-ban kicserélődött 1989 tavasza és 1990 ősze között. Fontos megjegyezni, hogy bár a második Orbán-kormány megalkotta Magyarország új Alaptörvényét, amelyet az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadott el, és 2012. január 1-jén lépett hatályba, a jelen cikk a Magyar Köztársaság 1989 és 2011 között hatályban lévő, az 1949. évi XX. törvény módosított változatának legfontosabb jellemzőire fókuszál.

A Jogállamiság és az Alkotmányosság Elve

Az 1989-ben módosított Alkotmány egyik legfontosabb alapelve a jogállamiság megteremtése volt. Az Alkotmány a magyar jogforrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy minden más jogszabálynak meg kell felelnie az Alkotmány rendelkezéseinek. A preambulum kimondta: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg.” Ez a megfogalmazás világosan jelezte a jogrendszer alapvető átalakításának szándékát.

Az alkotmányosság nem csupán az alaptörvény szigorú betartásán alapuló politikai gyakorlatot jelenti, hanem olyan elvi követelmények együttesét is, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik. Az alkotmányossági eszmék megvalósulásának módja és mértéke országonként és időben sok eltérést mutat, de alapvető elemei, mint a törvény előtti egyenlőség, az egyenjogúság elvét fejezik ki, minden jogállamra jellemzőek.

Az alkotmánybíráskodás létrejötte biztosította, hogy egy független bíróság őrködjön az alkotmányosság megtartása felett. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány mindenkire kötelező értelmezésével, illetve az Alkotmány tételes rendelkezéseinek konkrét esetre való alkalmazásával és jogilag megtámadhatatlan határozatával biztosítja az alkotmányosságot. Alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat.

A Hatalommegosztás Elve és az Állami Szervek Rendszere

A demokratikus jogállam egyik sarokköve a hatalmi ágak elkülönítése és egymás ellenőrzése. A szakirodalomban ismert a klasszikus értelemben vett „hármas” felosztás: törvényhozói (parlamenti), végrehajtó (kormányzati) és igazságszolgáltatási (bírói) hatalom. Az 1989-es Alkotmány ezen elvet érvényesítette, biztosítva az egyensúlyt és az egymás kölcsönös ellenőrzését a különböző állami szervek között.

A Törvényhozó Hatalom: Az Országgyűlés

Az Országgyűlés a népszuverenitás letéteményese, a legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerv a Magyar Köztársaságban. A Magyar Köztársaságban az Alkotmányt és annak módosításait is az Országgyűlés alkotja meg, azaz nincsen külön, önálló alkotmányozó szerv. Az Alkotmánytörvények meghozatalához azonban az országgyűlési képviselők kétharmadának az egyetértő szavazata szükséges. Ez a minősített többség biztosítja az alaptörvény stabilitását és széleskörű társadalmi elfogadottságát.

A Végrehajtó Hatalom: A Köztársasági Elnök

Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. A köztársasági elnök emellett a Magyar Honvédség főparancsnoka is. Az 1989. évi XXXI. alkotmánymódosító törvény iktatta be a köztársasági elnöki pozíciót a közjogi rendszerbe. Semleges hatalmi ágnak is szokták nevezni, és a Magyar Köztársaságban az alkotmányos pozíciója nem volt erős, inkább reprezentatív, mintsem aktív politikai szerepet töltött be.

A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg, amelyhez szükséges számú ajánlást kell benyújtani. Az Országgyűlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. Szükséghez képest többszöri szavazásnak van helye. Amennyiben az első két fordulóban senki sem szerzi meg a minősített többséget, harmadszori szavazást kell tartani. A tisztség összeférhetetlen más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással.

A köztársasági elnök hatáskörét, feladatait az Alkotmány tételesen felsorolja. Meghatározza azt is, hogy mely aktusaihoz szükséges miniszterelnöki vagy miniszteri ellenjegyzés. Az ellenjegyzés intézménye az alkotmányban arra szolgál, hogy az ellenjegyző miniszter a kibocsátott aktusért a felelősséget az államfőtől átvállalja, ugyanis a köztársasági elnöknek politikai felelőssége nincs.

Az elnök feladata a törvény kihirdetéséről való gondoskodás, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül - az Országgyűlés elnökének kérelmére 5 napon belül. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. Az alkotmány az elnököt felruházta a politikai és alkotmányossági vétó lehetőségével. A vétók egyrészt a parlament közjogi korlátjaként ellensúlyt képeznek az Országgyűlés túlhatalmával szemben, másrészt az alkotmányosság fontos biztosítékai. A politikai vétó lényege, ha a köztársasági elnök nem ért egyet a törvénnyel vagy annak valamely rendelkezésével, az aláírás előtt megfontolás végett észrevételei közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek. Az alkotmányossági vétót az elnök akkor alkalmazhatja, ha a törvény egészét vagy annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, és azt aláírás előtt véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak.

A Végrehajtó Hatalom: A Kormány

A Kormány a végrehajtó-rendelkező tevékenység legmagasabb szintű irányító szerve. Szűkebb értelemben a kabinetet, tágabb értelemben az egész közigazgatást jelenti. A kormányzás kettős természetű, amely alatt egyfelől a kormány irányító tevékenysége (rendeletalkotás, anyagi eszközökkel rendelkezés, személyi kérdésekben való döntés), másfelől a közigazgatási szervezetrendszer irányítása értendő.

A Kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből (tárcával rendelkező vagy tárca nélküli) áll. A miniszterelnököt az Országgyűlés a tagjai többségének szavazatával választja meg a köztársasági elnök javaslatára. A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg, amelyeket a miniszterelnök ír alá. Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős. A miniszterek a Kormány tagjai, tevékenységükről kötelesek a Kormánynak és az Országgyűlésnek beszámolni. A Kormány rendeleteket adhat ki, amelyek törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. A miniszterek irányítják az alájuk rendelt szerveket, és rendeleteket adhatnak ki, amelyek nem lehetnek ellentétesek a Kormány rendeleteivel és határozataival.

Az Alkotmány szerint a képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben - a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - írásban bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján a képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani. Ez az úgynevezett konstruktív bizalmatlansági indítvány a kormányzati stabilitást hivatott biztosítani.

Az Igazságszolgáltató Hatalom: A Bíróságok és az Ügyészség

Az igazságszolgáltatási funkciót a Magyar Köztársaságban a bíróságok látják el, amelyek elkülönült hatalmi ágat alkotnak. A bíróságok a Magyar Köztársaságban egységes rendszert alkotnak, melyben ún. általános hatáskörű (rendes), valamint speciális hatáskörű bíróságok működnek. Szervezetileg, a bírák személyileg függetlenek más hatalmi ágaktól, köztük szervezeti alá-fölé rendeltség nincs. A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírákat a köztársasági elnök nevezi ki a bírói javaslatára.

A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról az 1997. évi LXVI. törvény rendelkezik. A bírói döntésnek mind a formáját (a köztársaság nevében hirdetnek ítéletet), mind a tartalmát (a jogi norma ereje jellemzi az ítéletet, továbbá kikényszeríthető) illetően közhatalmi ereje van.

A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. A Legfelsőbb Bíróság e feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. Jogegységi eljárásnak van helye, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges, vagy a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.

A bíróság eljárásának alapja a törvényes vád. A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz. Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye.

A Magyar Köztársaság ügyészsége gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket, törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében. Az ügyészség feladatai közé tartozik a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben a nyomozás, a nyomozás feletti felügyelet, a vádemelés, a vád képviselete a bírósági eljárásban, a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyelete, az ügyészi törvényességi felügyelet, valamint a jogsegély kérésével és nyújtásával kapcsolatos feladatok. A Magyar Köztársaság ügyészségéről az 1972. évi V. törvény rendelkezik. Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően a bíróságon kívüli, jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, valamint a gazdasági és egyéb szerveknek munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi döntéseire, továbbá a jogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedéseire. Az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében a közigazgatási szervek eljárását érintő közvetlen intézkedéseket tehet és jogosítványokat gyakorol.

Alkotmányos Felügyelet és Garanciák

A hatalommegosztás és a jogállamiság elvének érvényesülését számos intézményi garancia biztosítja. Ezek az intézmények hivatottak felügyelni az állami szervek működését és az alkotmányos rend betartását.

Az Alkotmánybíróság

Az Alkotmánybíróság, európai mintára, 1989-ben lett új közjogi intézményünk. Létrehozásáról a rendszerváltás előtti Országgyűlés határozott 1989 januárjában, majd a rendszerváltást előkészítő, háromoldalú egyeztető tárgyalásokon született döntés szervezetéről és hatásköréről. Az Alkotmánybíróságról az 1989. évi XXXII. törvény rendelkezik. A jogforrási hierarchia kapcsán érthető, hogy ezen általános, alkotmányi megfogalmazáson kívül egy alacsonyabb szintű jogforrásnak kellett lennie, amely az Alkotmánybíróság jogállását, szervezetét, működésének alapvető szabályait rögzíti. Ez a törvény részletes hatásköri szabályokat tartalmaz, továbbá megtalálhatóak benne azon eljárások szabályai, amelyeket az Alkotmánybíróság lefolytatni jogosult. Az Alkotmánybíróság 1990. január 1-jén kezdte meg működését.

Az Alkotmánybíróság nem része az igazságszolgáltatási szervezetnek; önálló költségvetési szerv, melynek saját költségvetése van, és tevékenységét függetlenül végzi. Székhelye Esztergom, ám technikai okokból Budapesten ülésezik. Tizenegy tagból álló testület, tagjait az Országgyűlés választja.

Ki lehet alkotmánybíró Magyarországon az 1989. évi XXXII. tv. 5. § (1) bekezdése szerint? Minden olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár megválasztható, aki 45. életévét betöltötte. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai), vagy legalább húszévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség szükséges. Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be. Az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és az Alkotmánybíróság hatásköréből adódó feladatokon kívül politikai tevékenységet nem folytathatnak.

Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt képviselőkből álló jelölő bizottság tesz javaslatot, a javasolt személyeket az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága meghallgatja, majd az Országgyűlés a bizottság véleményét figyelembe véve megválasztja a tagokat. A tagok mandátuma kilenc évre szól, és egyszer újraválaszthatók. A testület a tagjai közül három évre megválasztja az elnökét és helyettes elnökét, akik e tisztségre ugyancsak újraválaszthatók. Az Alkotmánybíróság szakmai munkáját az elnök koordinálja. Az Alkotmánybíróság ügyviteli teendőit az Alkotmánybíróság Hivatala látja el.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az ún. előzetes és utólagos normakontroll. Az előzetes normakontroll a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát jelenti. Az előzetes normakontrollra vonatkozó eljárást indítványozhatja a köztársasági elnök, valamint a Kormány. Az utólagos normakontroll a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. A felülvizsgálat konkrét ügy kapcsán és absztrakt módon is lehetséges. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. Az Alkotmánybíróság eljárását törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti.

Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke meghatározó jelentőségűnek tartotta, hogy a rendszerváltás stílusát az alkotmányosság határozta meg, és az Alkotmánybíróság határozatait, morogva bár, de mégis betartotta a parlament és a kormány is.

Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa (Ombudsman)

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jogintézménye a skandináv államok joggyakorlatából ismert, szószóló (ombudsman) jogintézmény mintájára jött létre. Az országgyűlési biztos tevékenységének részletes törvényi szabályozásáról, feladatáról és tevékenységének szabályairól az 1993. évi LIX. törvény rendelkezik. Az ombudsman feladata az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása és kivizsgáltatása, valamint orvoslásuk érdekében intézkedések kezdeményezése.

Az Alkotmány többféle ombudsman típust nevesített: az általános hatáskörű országgyűlési biztost; az egyes alkotmányos jogok országgyűlési biztosait; valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. Ez a sokrétűség a jogvédelem széles spektrumát biztosította.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ)

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amely csak az Országgyűlésnek és a törvényeknek van alárendelve. Az ÁSZ-ról szóló 1989. évi XXXVIII. törvény évente, illetve rendszeresen kötelező ellenőrzéseket ír elő. Csak ezt követően kerülhet sor arra, hogy az Országgyűlés utasítására is ellenőrizzen. A kormány pedig csak kérheti az ÁSZ elnökét valamilyen ellenőrzés elvégzésére, amelyről maga az elnök dönt.

Az ÁSZ ellenőrzési hatásköre általános, minden olyan gazdálkodási tevékenységre kiterjed, ahol állami vagyonnal vagy állami költségvetésből gazdálkodnak. Az ellenőrzés lehet célszerűségi, eredményességi és törvényességi jellegű. Az Állami Számvevőszék az általa végzett ellenőrzések és elemzések eredményeiről jelentést készít. A jelentést nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozott jelentés nem tartalmazhat államtitkot és szolgálati titkot, valamint törvény által védett egyéb titkot. A vizsgált magánszemély, jogi személy, gazdálkodó szervezet vagy költségvetési szerv felelős vezetőjének neve és az ellenőrzés során vizsgált tevékenységgel kapcsolatba hozható személyes adata közérdekből nyilvános adat és a jelentésben nyilvánosságra hozható, illetőleg egyéb módon hozzáférhetővé tehető. A közpénzek, amelyek a társadalom tagjai által adó, járulék, illeték stb. formájában befizetett összegek, rendeltetésük a közösségi szükségletek kielégítése. Ezek kielégítése az állami feladatok körébe tartozik, és az ÁSZ feladata ezen források felhasználásának ellenőrzése.

Az Állampolgárok Alapvető Jogai és Kötelességei

A XX. század végének jogirodalmában vált általánosan ismertté az ún. „alapvető jogok” kifejezés, amelyek konkrét megjelenési formájukban az adott állam alkotmányában jelennek meg. A Magyar Köztársaság Alkotmányának XII. fejezete tartalmazza az alapvető jogokat. Ebben az értelemben az állampolgári jogokat is alapvető jogoknak nevezzük, amelyek az emberi és polgári jogok széles skáláját ölelik fel.

Az alapvető jogok több csoportra oszthatók:

• Szabadságjogok: Ezek az emberi jogok első nemzedékéhez tartoznak, és elsősorban az állami beavatkozás ellen védik az egyént.
  • Politikai szabadságjogok: Ezek kollektíven, együttesen gyakorolhatók a közösség által, például a gyülekezési és egyesülési jog; a szólás- és sajtószabadság; a lelkiismereti- és vallásszabadság.
  • Személyi szabadságjogok: Ide tartoznak a személyi sérthetetlenség; a levéltitok, magántitok, magánlakás sérthetetlensége; a tulajdonhoz és örökléshez való jog; valamint a mozgásszabadság. Megilleti továbbá mindenkit a védelem joga.

A szabadságjogok közös jellemvonásai:

1. A közhatalmat gyakorló állami szervek hatalma elé jogi korlátokat állítanak.
2. Az állampolgárok védelme azonban nemcsak az állammal szemben érvényesül, hanem másokkal szemben is.
3. Emberi jognak tekintünk minden ember veleszületett és elidegeníthetetlen jogait, amelyek teljesen függetlenek az állampolgárságtól. Az emberi jogokat nemzetközi egyezmények tartalmazzák, mint például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976. évi 8. tvr.), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1976. évi 9. tvr.), az Emberi Jogok Európai Egyezménye (1993. évi XXXI. törvény), és az Európai Szociális Karta (1999. évi C. törvény).

• Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok: Az állampolgári jogok második nagy csoportját alkotják. E jogcsoport kialakulásának kezdete a XIX. század második felére tehető. A szabadságjogoktól való eltérésük jellegzetességeik, hogy e jogok érvényesülése érdekében az államnak valamilyen pozitív cselekvést kell vállalnia, és érvényesülésüknél a társadalmi-politikai biztosítékokon van a hangsúly.

Az Alkotmány a jogok mellett kötelességeket is megfogalmaz, például a haza katonai védelmének kötelességét. A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, ami szintén a közösségi lét fenntartásához szükséges. Az Alkotmány emellett hangsúlyozza a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelmét.

A szülői kötelességek is rögzítve vannak, például a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény példálózó jelleggel felsorolja a szülők kötelességeit a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésével kapcsolatban, ami a szülő Alkotmányban meghatározott taníttatási kötelességét is magába foglalja. A szülő kötelessége különösen, hogy biztosítsa gyermeke óvodai nevelésben való részvételét (abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni), továbbá tankötelezettségének vagy képzési kötelezettségének teljesítését; figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét, gondoskodjék arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, és megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget; rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal, és részükre a szükséges tájékoztatást megadja; elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az óvoda, az iskola, a kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását, megtegye a szükséges intézkedéseket.

A Politikai Pártok Szerepe

A rendszerváltás egyik alapvető célja a többpártrendszer megteremtése volt, melyet az Alkotmány preambuluma is rögzített. Azonban az Alkotmány szigorú korlátokat szabott a politikai pártok közhatalmi szerepére vonatkozóan. A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak, és egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. Ez a rendelkezés alapvető fontosságú volt a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerében, megakadályozva az egypártrendszer visszatérését és biztosítva az állam semlegességét a pártpolitikai küzdelmekben. A pártok feladata a választásokon való részvétel és a politikai akarat közvetítése, nem pedig a közvetlen államirányítás.

Közigazgatás és Helyi Önkormányzatok

Szervezeti szempontból a közigazgatást két alrendszer alkotja: az államigazgatási és az önkormányzati igazgatási szervezetrendszer. Az államigazgatás szervezetrendszere a kormányzati és nem kormányzati központi szerveket, valamint az államigazgatás területi, helyi szerveit, az ún. dekoncentrált szerveket foglalja magába.

A helyi önkormányzati szervezetrendszernek két alapvető fajtája van: a települési önkormányzat, amely a városok és községek közigazgatási területén működik, valamint a megyei önkormányzat, amely a térségi szintet fogja át. A megyei jogú város sajátossága, hogy egyszerre lát el helyi és megyei önkormányzati feladatokat. Az önkormányzatok biztosítják a helyi közösségek önrendelkezési jogát és a helyi ügyekben való döntéshozatal lehetőségét.

A Magyar Köztársaság Nemzeti Jelképei

Az állami szuverenitás és identitás fontos elemei a nemzeti jelképek, amelyeket az Alkotmány is rögzít. A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs, jobb mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. A bal mező vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt található. A címer a nemzeti hagyományokat és az állam ezeréves múltját hordozza.

tags: #kevert #koztarsasagi #alkotmany