A farsangi időszak hagyományosan a fánkról szól, pedig februárban több alkalom is kínálkozik arra, hogy egy másik kedvencünket, a palacsintát süssük. A palacsinta sütéshez nem kell különleges alkalom, hiszen a magyarok egyik kedvenc étele egy szürke hétköznapot is képes megédesíteni. Februárban azonban több nap is kötődik ehhez az ősrégi finomsághoz. A népi hagyomány szerint Franciaországban minden év február 2-án, azaz Gyertyaszentelőkor a palacsinta a fő fogás, míg Magyarországon húshagyó kedden kerül az asztalra. Az angolszász országokban húshagyó keddet palacsintanapként is emlegetik, ezen a napon (Pancake day) palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. Ebből is látszik, mennyire fontos étel a palacsinta, hiszen már világnapja is van. Ez a végtelenül sokoldalú és ízletes desszert (ami akár főétel is lehet) világszerte hódít, mindenki szereti, ezért érdemes a történetével is megismerkedni.
Az Ősi Gyökerek: A Palacsinta Elődje az Ókorban
A palacsinta elődje valószínűleg az egyik legrégebben elkészített gabonás fogás lehetett. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ezelőtt 30 ezer évvel a kövekkel megőrölt lisztet vízzel összekeverték, és forró kövön vékony lepényt sütöttek belőle. Ez a lepény végigkísérte a történelmi korokat. Az ókori görögök és rómaiak lakomáikon mézzel édesítve ették, a legionáriusok pedig hússal tették táplálóbbá. A Kárpát-medencébe feltehetően a római légiók hozták el ezt a tésztát, amelynek neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy - a legendárium szerint - bronzpajzson sütötték. Azonban tudni kell a pajzsos sütésről, hogy a római legionáriusok pajzsa, a scutum valójában fából készült, akárcsak a clipeus, tehát megkérdőjelezhető ennek a legendának az igazságalapja.
A placenta összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Mivel nem tartalmazott tojást, hosszú ideig eltartható volt, és nem romlott meg olyan gyorsan. Ez pedig felbecsülhetetlen értékkel bírt a hosszúra nyúlt hadakozások során, amikor nehéz volt megoldani az emberek élelmezését. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában. Ekkoriban még nem édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna medencéjében és tőle nyugatabbra is, német, francia, angol vidékekre.
A Palacsinta Fejlődése a Középkortól Napjainkig
Az első feljegyzéseket már 1439-ben lehetett olvasni, ahol egy alap palacsinta recept is szerepelt. Az első magyar nyelvű leírás a palacsintakészítésről, az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható. Ennek különlegessége, hogy az alapanyagok között már tojást is tartalmazott, és az eszerint elkészített tésztát forró zsírban sütötték ki. A középkori emlékek szerint a palacsintákat általában a húsvéti időszakban készítették el, és a vastagabb tésztától az óriási, húsos palacsintákig mindenféle változatban előfordultak.
Az 1700-as években a palacsinták még népszerűbbek lettek. A 17. század végén még nem töltötték, a 19. század elején viszont már rendszeresen megtöltötték. Az emberek általában szórakozásnak és ünnepnek tekintették a palacsintasütést. A néphagyomány szerint húshagyó keddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására. Ezért van az, hogy az angolszász országokban húshagyó keddet palacsintanapként is emlegetik.
Palacsinta, a Világsztár: Különféle Változatok
Ahogyan a palacsinta elindult világhódító útjára, úgy változott egyes nemzeteknél az összetevők listája, és ez a különbözőség a mai napig megmaradt. Azonban nemcsak az amerikai és a magyar palacsinta különbözik egymástól, minden nemzetnek megvan a sajátja.
Magyar palacsinta: Magyarországon a vékony tésztájú változat terjedt el. A tészta nedvességtartalmát a tojás mellett általában a tej és a szódavíz adja; az előzőtől ízt és testességet, a másodiktól könnyű, levegős állagot kapnak a palacsinták. A magyar szájnak leginkább a cukros kakaópor, a lekvár, a mazsolás túró és a fahéjas cukor a kedvence.
- Gundel-palacsinta: Kevesen tudják, hogy a Gundel-palacsintát eredetileg Márai Sándor felesége, Matzner Lola találta ki. Egy Márai-darab premierjét követően a Gundelben tartottak bankettet, Lola pedig egy régi családi receptet felújítva elkészíttette saját desszertjét, a dióval, mazsolával, cukrozott narancshéjjal töltött csokoládés palacsintát. Gundel Károlynak annyira ízlett az édesség, hogy Márai-palacsinta néven felvetette az étterem állandó étlapjára.
- Hortobágyi palacsinta: Neve ellenére valójában nem a Hortobágyról származik, az 1958-as brüsszeli világkiállításra találta ki egy magyar szakács. Nevét egyszerű marketingfogásként kapta a kifejezetten a kiállításra kreált összevágott borjúpörkölttel készített étek. Egyedi íze, könnyű elkészítése miatt hamar népszerű étellé vált. A kommunista éra gasztronómiájának kirakatétele volt, mely túlélte a rendszerváltást.
Amerikai palacsinta: Az amerikai palacsinta tésztája sütőport is tartalmaz, a tésztából általában vastagabb, de kisebb palacsintákat sütnek, és juharsziruppal, baconnel vagy tejszínhabbal eszik.
Francia palacsinta (crêpe): Franciaországban élesztővel készül, és az óriáspalacsinta sokféle töltelékkel a világ egyik kedvence lett, ahogy a flambírozott változat is. Az egyik első dokumentált palacsintareceptet a 15. századi francia író, François Rabelais rögzítette „Gargantua és Pantagruel” című művében. A receptben részletesen leírja, hogyan kell elkészíteni a palacsintát, amelyet egyébként „crêpe”-nek nevezett.
Orosz palacsinta (blini): Oroszországban élesztő és hajdina vagy búzakorpa adja a tészta alapját.
Belga waffel: A palacsintatészta egyik legismertebb változata a belga waffel, amely különleges sütőben készülő vastag tésztájú lepény, édes feltétekkel.
Maláj palacsinta: Malajziában igen különleges, zöld palacsintával találkozhatunk, ami a pandanlevélnek köszönheti szokatlan színét.
A palacsinta fajták és a töltelékek száma is végtelen, ezért végtelenül sokoldalú étel, amelyet bármikor és bármilyen alkalomra elkészíthetünk.
Érdekességek és Rekordok a Palacsinta Világában
A palacsinta népszerűsége nem csupán az ízében rejlik, hanem abban is, hogy számos hagyomány és érdekes esemény kapcsolódik hozzá. Az angolszász országokban húshagyó kedden palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna súlyú volt. A palacsinta története azonban nem egy mindenki által elfogadott sztori. Mivel maga a palacsinta és a palacsintasütés is gyakorlatilag évszázadok során alakult ki, ezért sok a bizonytalanság az eredetét tekintve. Ráadásul számtalan fajtája létezik, mert a sok-sok ország sok-sok embere más-más módon állítja elő. Az ténynek látszik, hogy már az ókori görögök és rómaiak is készítettek a palacsintához hasonló ételt, de többen állítják, hogy az eredetét még korábbra kell visszavezetni. Ugyanis a történelem során számos nép készített hasonló lapos, vékony tésztát, amit különböző módokon töltöttek és sütöttek.
Melyik az az étel, amelyik jó édesen és sósan, hidegen és melegen fogyasztva, tejszínhabbal vagy éppen sajtszósszal tálalva, lekváros, húsos, kakaós, fahéjas, sajtos, mogyorókrémes, zöldséges vagy éppen túrós töltelékkel? Természetesen mindannyiunk kedvence a palacsinta, melynek ma van a világnapja. Ez egy olyan finomság, mely megérdemli, hogy egy teljes napot neki szenteljünk és akár még a „mindegymilyen” és „ezerhuszonkettedik” diétánkat is feladjuk miatta.
tags: #ki #talalta #fel #a #palacsintat