Az Étel: Túlélés, Kultúra és Komfort

Bevezetés: Az Étel és Érzékeink Találkozása

Az étkezés egy mindennapi rituálé, mely messze túlmutat a puszta szükségleten. Szinte minden érzékelésünkre - látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás - kiható cselekvés, mely mélyen gyökerezik kultúránkban és személyes emlékeinkben. Az elfogyasztandó étek kiválasztásakor nyilván elsőbbséget élvez a vizualitás, emellett nagy hangsúlyt kap egy étel illata és ízvilága. Gondoljunk csak arra, hányszor fordult már elő velünk, hogy egy fotókkal illusztrált szakácskönyv képein vagy főzőműsorban meglátunk egy gusztusosan tálalt fogást, és szinte érezzük az ízét a szánkban, vagy a kellemesen gőzölgő leves látványa felidézi a nagyi gulyásának illatát? Ugyanez fordítva is igaz: ebédidőben megérezve egy ínycsiklandó illatot egy étterem mellett elhaladva, lelki szemeink előtt szinte látjuk a gondolatainkban hozzákapcsolódó fogást.

A „mi legyen az ebéd?” kérdés különösen gyerekes családoknál lehet ismerős, de legyünk őszinték, akár csak saját magunkról, a párunkról vagy egy egész családról gondoskodunk ebédválasztás tekintetében, a fejünkben már ott motoszkálnak a jól bevált receptek, ha pedig bármit választhatnánk, akkor szinte a szánkban érezzük az ízét legkedvesebb ételünknek.

Ízemlékek és Komfort Ételek

Mert bizony, mindenkinek vannak saját ízemlékei. Legyen szó bármilyen egyszerű ételről, a nosztalgiának köszönhetően - lehet az emlék jó vagy rossz - kulináris kalandjaink mély nyomokat hagynak bennünk. Ha az emlék kellemes, az adott étel ismételt fogyasztása biztonságérzetet kelt és örömet okoz. Komfort ételeknek leginkább azokat nevezzük, amelyeket nem túl bonyolult elkészíteni és a szeretteinkhez köthetőek, vagy egyszerűen csak szép emlékeinkkel párosíthatóak. A pandémia időszaka, megváltoztatta a lehetőségeket és sokakat egy újfajta időbeosztásra tanított, ami hatással lett étkezési szokásainkra is. Amellett, hogy megtanulhattuk az elengedést, felerősödött az igény a biztonságérzetre, amelyhez nagyban hozzájárultak azok a komfort ételek, amelyek a sokszor hónapokig nem látogatható szeretteinkre emlékeztettek.

Kedvelt mindfulness gyakorlat az úgynevezett “ezer dolláros falat”, aminek tulajdonképpen az a lényege, hogy a jelen pillanatot maximálisan átélve egy számunkra kedves ételbe úgy harapunk bele, hogy a falatot szépen lassan, egy percen keresztül ízlelgetjük és rágjuk mielőtt lenyelnénk, alaposan kiélvezve a falat minden aromáját, felfedezve annak textúráját, vagy akár rágás közben a hangját (pl. egy zöldség roppanását), felidézve a régebbről hozzákapcsolódó kellemes emlékeinket.

Nemzetek Konyhái és a Magyar Étkezési Szokások

Hogy felnőttkorára kinek mi lesz a kedvenc étele, országonként, nemzetenként, kultúránként változó, és bár a nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően ma már egyre több minden elérhető, azért lássuk be, alapanyag függő is. Amíg a japán konyha a sushiról, az amerikai a steakről, a skandináv a lazacról, a mexikói a fűszeres ételekről, az olasz gasztronómia a tésztáról és a pizzáról híres.

Nézzük meg, Magyarországon mi a helyzet! A Tadam.hu reprezentatív kutatása 500 magyar fogyasztót vizsgált a 2021-es év második felében, azzal a céllal, hogy megismerje a magyarok bizonyos étkezési szokásait és kedvenc ételeit. Egy átlag magyar naponta háromszor étkezik, melyből jellemzően egyszer fogyaszt melegételt - derül ki a friss kutatásból. Az eredmények kiértékeléséből azt is megtudhatjuk, hogy a válaszadók körében mely diéták a legnépszerűbbek, általánosságban milyen alapanyagok a kedvenceink vagy, hogy mely ételeket fogyasztjuk a legszívesebben.

Bár a közbeszéd alapján azt hihetnénk, hogy a lakosság egy szemmel jól látható része tart valamilyen különleges étrendet, a válaszok alapján a magyar háztartások 58,6 százalékában senki sem követ speciális diétát. Azok közül, akik mégis kerülnek valamilyen alapanyagot, a legtöbben a cukortól tartózkodnak. Az 500 megkérdezett körében a háztartások 17 százalékában figyelnek a csökkentett cukorbevitelre, ezt követik 15 százalékkal a laktóz- és tejtermékmentesen étkezők, míg a dobogó harmadik fokán a csökkentett szénhidrátbevitel jellemzi az étkezéseket. A háztartások mindössze 8 százalékában van gluténérzékeny, míg a mindössze 4,4 százalékában vegetáriánus, 1,1 százalékban vegán. A kutatásból az is megállapítható, hogy a megkérdezettek csupán egyötöde tudja megbecsülni, hogy hány kalóriát fogyaszt el.

Hétköznapok folyamán leginkább naponta háromszor étkezünk, mely a megkérdezettek több mint felére igaz (54%). Meglepő eredmény, hogy a válaszadók közel 20 százaléka csak kétszer étkezik hétköznaponként. A hétvégi szokások nagyban nem térnek el a hétköznapiaktól, ugyanakkor úgy, hogy több időnk van tízóraizni vagy uzsonnázni, megnő a naponta négyszer étkezők száma (hétköznap 14%, hétvégén 19%). Nemcsak az étkezések számában találunk eltéréseket a szokásokban; a hétköznapokon jellemzően mindössze egyszer fogyasztunk melegételt (64%). Szombaton és vasárnap is bár a napi egyszeri melegétel fogyasztók vannak a legtöbben, de jelentősen megnő a meleget ebédelők és vacsorázók aránya a hétköznapokhoz képest (hétköznap 26%, hétvégén 40%). A napi egyszeri melegétkezés feltehetően abból következik, hogy a magyar lakosság több mint fele (55%) hideget vacsorázik. A 18-29 éves korosztály az egyetlen, akik a hétvégén döntő többségben inkább kétszer esznek meleg ételt, de a hétköznapi arány is náluk a legmagasabb.

A ››mi legyen az ebéd?‹‹ kérdésre adott válaszok kombinációja egyenes arányban növekszik a megkérdezettek (családtagok) számával. Egy család békéjének és fenntartásának érdekében innentől következik az alku, hiszen mégsem lehet minden nap pizzán és sajtos-tejfölös tésztán élni… Ha a szülők dolgoznak, és a gyerekek már óvodás, iskoláskorúak, nagy eséllyel az intézmény menzáján ebédelnek. A járvány miatt mára sok helyen beépülni látszó home office egyértelműen jót tett az ételkiszállításnak, hiszen része azon csomagküldő és internetes üzletek szegmensének, melyek forgalma a KSH 2020. márciusi adatai szerint (a kijárási korlátozások ideje) alatt éves szinten több mint 40 százalékot nőtt.

Kedvenc Alapanyagok és Ételek Magyarországon

A kutatás kimutatta, hogy rohanó életmód ide vagy oda a lakosság 95 százaléka legalább heti háromszor főz. Az abszolút kedvenc alapanyag a csirkehús, az 500 megkérdezettből 405 ember kedveli, ezt követi szorosan a burgonya, a sertéshús, a tésztafélék és a paradicsom. A sor végén „kullognak” a grillezett zöldségek, amit mindössze ötvenöten kedvelnek félezer emberből, a sort a köles, a quinoa, a hajdina és a bulgur zárják.

Ha a vasárnapi ebéd kérdésre, neked is beugrott a klasszikus húsleves és a nagyi almáspitéje mellé, nagybetűkkel a RÁNTOTT HÚS, nyertél! A főételek toplistájának első helyén ugyanis a rántott csirkemell filé áll, ezüstérmes a rántott karaj, míg a harmadik kedvenc a rántott sajt. Épphogy lemaradnak a dobogóról a fasírtgolyók, amit a rántott karfiol követ. Ha fogalmad nincs, hogy mit ennél és nincs is sok kedved ezen agyalni, akkor a napok felett találsz egy Segítünk mit egyél! feliratot.

A Kínai Konyha sokszínűsége

A kínai konyha híres változatos színéről, jellegzetes aromás ízéről, a területenként eltérő stílusáról és különleges összetevőiről. A kínai ételek főzése hihetetlenül gazdagító élmény lehet. Nemcsak ízletes és egészséges konyháról van szó, hanem elkészítésük viszonylag egyszerű is lehet. Egy kis tudással és a megfelelő alapanyagokkal olyan autentikus kínai fogásokat készíthet, amelyek lenyűgözik családját és barátait.

1. Friss és minőségi alapanyagok: A legjobb kínai ételek friss és minőségi alapanyagokból készülnek. A termékek kiválasztásakor ügyeljen arra, hogy ne legyenek rajtuk sérülések, foltok vagy elszíneződések, és kerülje a fonnyadt termékeket.

2. Főzési technikák: A főzési technikák Kínában régiónként eltérőek, de érdemes elsajátítani néhány alapot. A stir-fry gyors elkészítést jelent, ahol a kis darabokra vágott alapanyagokat forró serpenyőben vagy wokban, olajon sütik. A gőzölés forró gőzben történő ételkészítést jelent, míg a mélyhőben sütés során az étel forró olajba merül.

3. Regionális konyhák: A kínai konyha nyolc regionális konyhára oszlik, amelyek mindegyike saját, egyedi ízekkel és alapanyagokkal rendelkezik. Minden régiónak megvan a saját főzési stílusa és alapanyagai, ezért fontos megérteni a különbségeket közöttük.

4. Speciális eszközök: A kínai főzéshez speciális eszközökre van szükség, mint például wok, bárd és kínai mérőkanál. A wok kerek aljú serpenyő, melyet pirításhoz és sütéshez használnak. A kínai mérőkanál egy kis, kanál formájú eszköz, mellyel mérni és tálalni lehet.

5. Ízek és fűszerek: A kínai konyha híres egyedi ízeiről és fűszereiről. Leggyakrabban szójaszószt, szezámolajat, osztrigaszószt és rizsbort használnak. Ahhoz, hogy ízletes és kiegyensúlyozott ételt hozzon létre, fontos megérteni az ízeket és a fűszereket.

6. Tálalás: A tálalás fontos része a kínai konyhának. Az ételeket esztétikusan kell elrendezni, hogy kiemeljék ízüket és vizuális vonzerejüket. A fogás különleges megjelenéséhez használjon színes alapanyagokat és szószokat.

7. Kísérletezés: A kínai ételek főzése során ne féljen új recepteket és alapanyagokat kipróbálni. Kísérletezzen különböző fűszerekkel, gyógynövényekkel és szószokkal, hogy egyedi ízeket hozzon létre. Ha autentikus kínai fogást szeretne készíteni, néhány dologra érdemes odafigyelni. Másodszor, szánjon elegendő időt minden összetevő megfelelő előkészítésére - ne féljen egy kicsit kísérletezni, hogy megtalálja az egyes alapanyagok ideális elkészítési módját.

Ázsiai élelmiszerbolt után kutat? A Foodlandben mindent megtalál, amire az otthoni főzéshez és az ázsiai gasztronómiai utazásokhoz szüksége lehet: száraz termékeket, italokat, kedvenc rágcsálnivalókat, valamint friss fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket, tintahalat és halakat.

Népszerű Kínai Ételek

• Édes-savanyú sertés/csirke: Különösképpen kedvelt kínai étel a kantoni konyhában. Mára az egész világon népszerű lett.
• Kung Pao (Gong Bao) csirke: A Guizhou-i konyha leghíresebb étele. Egyaránt népszerű a kínaiak és a külföldiek körében is.
• Tavaszi tekercs: Kínai előétel, frissen vagy olajban sütve fogyasztják. Általában a Tavaszi Fesztivál idején tálalják, innen ered a neve is.
• Tojásos sült rizs: A világon a legtöbbet rendelt kínai étel az éttermekben és a házhoz-szállítások során is.
• Fűszeres tofu: Igen népszerű kínai étel, és úgy tartják, hogy Szecsuan tartományból származik.
• Kínai gombóc: Kína már a Szong dinasztia óta tökélyre fejlesztette a gombóc készítés művészetét. A kínai gombóc lehet gömbölyű, félhold alakú, főzhetik vagy süthetik. A töltelék lehet édes vagy sós, vegetáriánus vagy hússal és zöldség keverékkel töltött.
• Won ton leves: Ez az egyik legnépszerűbb leves szerte Dél-Kínában és nem csak az utcai árusok között. A legismertebb won ton forma háromszög alakú. A négyzet alakú tésztát félbehajtják és a szemben lévő sarkait összehúzzák. Töltve is lehet készíteni, hasonlít a dumpling-hoz.
• Pekingi kacsa: Több mint 600 éves múltjával a sült pekingi kacsa leghíresebb ínyencsége Pekingnek és az egyik legnépszerűbb étel Kínában.
• Chow mein: Kínában a "chow mein"-t puha tésztából készítik. A fűszeres tofuhoz hasonlítva ez az étel igazán könnyűnek mondható. Köztudott az is, hogy tápláló, szép és persze finom.
• Sült garnélarák és kesudió: Úgy tartják, hogy a sült garnélarák és kesudió megvédi a szív- és agyi- érrendszert és megakadályoz szív- és egyéb érrendszeri betegségeket.

A zavar az egyszer használatos ételrendelős doboz, ugye? Az egyik legtöbb műanyag szemetet az éttermekben kapott elvitelre kért dobozok jelentik.

Kínai Újév és Gasztronómiai Hagyományok

A kínai újév, holdújév, tavaszünnep - az ázsiai országban és a régióban az év legfontosabb időszaka a 15 napig tartó ünnepség, amellyel a tradicionális új év beköszöntét ünneplik. Időpontja évről évre változik, és bonyolult számításokkal határozzák meg, vagyis egy mozgóünnepről van szó, de a legtöbb esetben a február 4-hez legközelebb eső újhold napján van.

Eredetét tekintve a kínai holdnaptáron alapul - ezért is nevezik holdújévnek - , amely a dokumentumok tanúsága szerint már a Shang dinasztia idején, az i. e. 14. században is létezett. A naptár nem volt folyamatos, mivel minden uralkodó trónra lépésével újrakezdték, illetve régiónként eltért. Bár 1912-ben Kína átvette a nyugati naptárat, és hivatalosan január 1-jén van szilveszter, 1949-től pedig Mao Ce Tung kommunista rezsimje betiltotta a holdnaptár használatát, megmaradt vallási, szociális iránymutatásként. A 20. század végén enyhült a tiltás, és 1996-tól a kormány egy hét szabadságot adott a dolgozóknak a ma már tavaszünnepnek nevezett esemény idejére, hogy hazalátogathassanak.

A kínai kultúra ismert hagyományőrző jellegéről, ez alól pedig az év legfontosabb ünnepe sem kivétel, és rengeteg hiedelem, szokás, babona kötődik hozzá. Az egyik közismert tradíció a piros borítékhoz kötődik - a felnőttek ebben pénzt adnak a gyerekeknek, hogy ezzel üldözzék el az ártó szellemeket. De a piros színnek meghatározó szerepe van az ünnep során, és nem csak azért, mert szerencsét és gazdagságot hoz. Egy ősi legenda szerint újév napján jött elő Nian, az oroszlánfejű, bikatestű szörny, akit tűzzel és piros színnel lehetett elijeszteni. Ezért pirosak a lampionok és az otthoni díszek, ezért öltenek piros ruhát az emberek, és ezért a sok tűzijáték. Az ünnepre készülve alaposan kitakarítják a kínai otthonokat, hogy megtisztítsák az előző évben felgyülemlett rossz hatásoktól, a 'huiqi'-tól, amit ártalmas lélegzetnek lehet fordítani. A kínai újév nagyon erősen családi ünnep, ezért óriási a mozgolódás ebben az időszakban, a távolra, akár más kontinensre költözött rokonok is hazatérnek, hogy az első este a rokonok együtt költsék el a vacsorát.

Tilos és Szerencsehozó Ételek a Kínai Újévkor

Először nézzük, mi az, amit kifejezetten tilos a bő két hét alatt enni: aki szeretne meggazdagodni, az nem ehet zabkását, ezt ugyanis a szegények eledelének tartják, és nem szabad senkinek körtét adni, mert az rossz ómennek számít. Szerencsére rengeteg étel van, amiről úgy tartják, hogy szerencsét hoz, és bőségesen lehet belőle fogyasztani az ünnep során, amiket a Chowhound gyűjtött össze.

• Mandarin: Ez a citrus gazdagságot és szerencsét hoz, ugyanis a kantoni nyelvjárásban a mandarin kiejtése megegyezik az aranyéval.
• Nyolcszögletű tálca, ami az együtt töltött időt szimbolizálja: A különböző édességekkel, kandírozott gyümölcsökkel töltött tálcát vendégségbe szokás vinni, hogy legyen valami rágcsálnivaló a kezek ügyében beszélgetés közben. A nyolcas tradicionálisan szerencseszám, a kókusz az együttlétet, a kumkvat a proszperitást képviseli, emellett van még a tálca egyik rekeszében longan, ami sok fiúgyermeket, míg a vörös dinnye magja boldogságot hoz.
• Nian gao: A név szó szerint 'év tortát' jelent, de a 'gao'ugyanúgy hangzik mint az a szó, ami azt jelenti, 'magas'. Ennélfogva a sütemény új magasságok elérését szimbolizálja a beköszöntő esztendőben.
• Jai: Ezt a vegetáriánus ételt azért fogyasztják, mert a buddhista vallás része a szervezet zöldségekkel való megtisztítása. Emellett jó szerencsét hozó ételek vannak benne, mégpedig: tengeri moszat a jólétért, lótuszmag, hogy sok fiúgyermek szülessen, tészta a hosszú életért, liliomrügyek, „hogy 100 év harmonikus egyesülést küldjön”, kínai fekete gomba „hogy teljesüljenek a kívánságok keletről nyugatra”, és így tovább.
• Hosszú leveles zöldek és hosszú bab: A leveles zöldségeket, például a kínai brokkolit egészben szolgálják fel, hogy hosszú életet kívánjanak vele a szülőknek.
• Egész hal: A kínai szó a halra nagyon hasonlóan hangzik, mint a 'bőség', de nagyon fontos, hogy a halat egészben, a fejével és farkával együtt szolgálják fel.

Ételhez Kapcsolódó Kínzások és Emberi Jogok

Sajnos az ételekkel és italokkal kapcsolatos kínzások egy sötét fejezetet képviselnek az emberiség történelmében, és egyes formái napjainkban is léteznek. Ezek a módszerek gyakran arra irányulnak, hogy az áldozatot fizikailag és mentálisan is megtörjék, kihasználva az emberi test alapvető szükségleteit és sebezhetőségét.

Élelmiszermegvonás és Túletetés

Az egyik legegyszerűbb, mégis legkreatívabb kínzás során az elítélttel üvegszilánkokkal, porokkal teleszórt vizet itattak meg, amelyek nem csak a gyomorban okoztak jóvátehetetlen károkat, de az anyagcsere is hihetetlen fájdalmakkal járt. A jéghideg, tűzforró italok megivása szintén képes volt könnyen tönkretenni a nyelőcsövet és a gyomrot. Először kiütötték az áldozat fogait, a bűnök súlyosságától függően meg is vakították, majd egy tölcsért nyomtak le a száján, hogy a bűnösnek esélye se legyen ellenállni. Persze az emberi kreativitásnak semmi nem szab határt, így távolról sem csak tiszta víz került szerencsétlen szervezetébe, hanem vizelet, trágyalé, szennyvíz, forrásban lévő víz és minden, ami éppen a kínzók keze ügyébe került és nyelhető volt. Az ilyen jellegű kínzást egészen a II. világháborúig alkalmazták.

Ahogy a túlitatás, úgy a túletetés esetében is előszeretettel használták azt a módszert, hogy először a végelgyengülés szélére éheztették az áldozatot, majd következett a másik véglet, vagyis a túletetés. A táplálékmegvonás után a szervezet nem volt képes befogadni és megemészteni azt a mennyiségű ételt, amelyet hirtelen megevett a delikvens, ez pedig nem ritkán halállal végződött. De ezzel a problémával például megküzdöttek a II. világháborúban is.

Kényszeretetés és Táplálkozási Kínzások a Modern Korban

Sajnos a kényszeretetés egy olyan dolog, amely még napjainkban is problémát okoz néhány afrikai országban. Habár nem kínzó funkciója van, hanem “esztétikai”, így is sokan halnak bele ebbe a szinte megmagyarázhatatlan okból történő kényszerbe. Egyes kultúrákban - ahol a nők még az egyenjogúság morzsáját sem tapasztalhatták - mind a mai napig a kövér nők számítanak a legszebbnek, így azon feleségeknek, akik fogyni merészelnek, a legjobb esetben csak kiadják az útjukat, ha nincs szerencséjük, akkor viszont egyenesen megölik őket “tettükért”. Az olyan országokban, mint például Mauritánia, már kisgyermekkorban elkezdődik a nevelés, napi 10-15 ezer kalóriát elfogyasztva, hízlalótáborokban edzik a lányokat, mert szüleik szerint csak így van esélyük férjet találni.

De nem csak Afrikában, az Egyesült Államok híres börtönében, Guantánamóban is rendszeresen kényszerítik evésre az őrizeteseket. A gyakran terroristagyanús személyek ugyanis az embertelen körülmények miatt megtagadják az élelmiszert, éhségsztrájkolnak. Ezt úgy igyekeznek kezelni a börtön őrei, hogy orron keresztül, katéterrel juttatják a tápanyagot az alany szervezetébe, amely állítólag embertelen kínokkal jár. Ne legyenek kétségeink felőle, hogy vallatásoknál, kihallgatásoknál is használtak, használnak ilyesféle módszereket.

Ami a kínzásokat illeti, a kreativitásnak itt sem szabott semmi határt. De kétségkívül a legkreatívabb és legabszurdabb módszer a kannibalizmus volt, amikor az elítéltek nem csak családtagjaikat, barátaikat voltak kénytelenek megenni, de olykor saját magukat is. Ez főleg a dél-amerikai törzseknél volt bevett szokás, melynek során a legaprólékosabb módon igyekeztek elnyújtani a szenvedést. Rendkívül figyeltek ugyanis arra, hogy az alany a lehető legkésőbb haljon bele a vérveszteségbe és a fertőzésbe. De nem kell olyan messzire mennünk, hogy példát találjunk az önkannibalizmusra: a 17. században például egy német férfi saját testének részeit ette meg.

Az ételekkel és italokkal kapcsolatos kínzások tehát azért is különösen kegyetlenek, mert az alanyok nem ritkán saját magukat hajszolták halálba a túlzásba vitt ivással, evéssel.

Kínzások a Koncentrációs Táborokban

Magyarország német megszállása, 1944. március 19-e után azonnal megkezdődött a zsidók gettósítása, összegyűjtése, majd május 15-én elindult az első, magyar zsidókat szállító vonat Auschwitzba. Mire Horthy Miklós kormányzó június 7-én leállította a deportálást, már 430 ezer embert, gyakorlatilag a teljes vidéki magyar zsidóságot elszállították az országból. A Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) honlapján található információk és dokumentumok alapján a táboréletről készült beszámolók sokkoló képet festenek.

Érkezés és „szelektálás” után a foglyokat a vasútállomásról az úgynevezett Szaunába hajtották, ahol kopaszra nyírták őket és elvették „polgári” ruhájukat. A Szaunából általában egy kijelölt blokkba hajtották a rongyokba öltözött, kopaszra nyírt foglyokat, akiknek ezzel megkezdődött lágeréletük. Bár a tömegtranszportok kezdetekor a németek még igyekeztek regisztrálni és tetoválni a táborba érkezőket, a nyilvántartási rendszer roskadozott a túlterheléstől, több tízezer magyart egyáltalán nem tetováltak. Több ezer munkaképes magyar zsidót azonnal más koncentrációs és munkatáborokba szállítottak. Sokan kerültek az auschwitzi érdekszféra területén működő kisebb altáborokba, ahol rabszolgamunkát végeztek. Kisebb csoportokat az auschwitzi főtáborban helyeztek el, a Birkenauban maradt több tízezer magyar zsidó nagy részét a BIId, BIIc és BIII táborszekciókban helyezék el. Ez utóbbi, félkész, víz és csatornázás nélküli részlegben uralkodó körülmények még birkenau-i mértékkel mérve is szörnyűek voltak, ezért a BIII szektort a foglyok „Mexikónak” nevezték.

A munkaképes magyar zsidók nagy többsége heteken keresztül nem dolgozott, napjaikat az órákig tartó kimerítő létszámellenőrzések (appell) töltötték ki. A kárpátaljai G. R. az „egyik leghatásosabb kínzóeszköznek” nevezte az appellt. „Naponta [reggel] 1/2 3 órától 6-ig, de sokszor 12 óráig sorban kellett állni, ötös sorban, fél kartávolságnyira nehogy egymást támogatni, vagy melengetni lehessen. Zuhogó esőben, dermesztő hidegben, hóban, mindennap egyformán. A frissen nyírt, kopaszfejekre esett a hó, vagy eső, vagy tűzött a nap, de megmozdulni sem volt szabad, mert ha valaki nem állt elég feszesen vigyázz-állásban, akkor végigverték korbáccsal. Ha büntetni akartak egy csoportot, akkor az ‘appell’-nál térdepelni kellett szintén órákig, vizes, fagyos földön, mindkét kézben magasra tartva egy-egy nehéz követ.” Mikor egy fogoly elrejtőzött, mindenki mást is büntettek.

A foglyok életkörülményei az appelltől eltekintve is katasztrofálisak voltak. A mocskos barakkokban elviselhetetlen zsúfoltság uralkodott. „Egy priccsen 11 ember is feküdt. Aludni például csak úgy lehetett, hogy ha az egyik megfordult, akkor ugyanezt kellett mindnek csinálni, mert különben nem fértünk volna el.” „Egy priccsre 14-en [jutottunk], mint a heringek feküdtünk egymáson. Az ágyról leszállni nem lehetett, mert ezért ütöttek, a WC-t sem lehetett használni.” „Ez egyébként az egyik kedvenc büntetésük is volt, hogy nem engedtek kimenni a WC-re. Tekintettel arra, hogy majdnem mindegyikünknek hasmenése volt, és néha 24 óráig kellett visszatartani magunkat, pokoli kínokat álltunk ki. Megtörtént, hogy valaki az appell-nél már nem bírta tovább és megtörtént a baleset, akkor rettenetesen megverték szegényt.” Erejük az elégtelen ellátás miatt egyre fogyott. „Az étel nagyon kevés volt: reggel egy kis feketeszínű víz, délben répaleves és kis szelet kenyér, este újból 1/2 liter leves. Nagyon éheztünk, és sokat szenvedtünk a hideg miatt is.” A foglyokat mindenki verte: az SS-őrök, az SS-felügyelőnők, a női és férfi kápók. A legkisebb vétség is (késés az appellről, kiszökés a latrinába) a legbrutálisabb verést eredményezte.

Az alsóapsai L. F. beszámolója szerint: „Érkezésünk első napján nem kaptunk semmit enni. Másnap adtak kb. 20 dkg kenyeret egy kis feketét és egy fél liter levest napi koszt gyanánt. Priccseken aludtunk. Egy priccsre 14 embert helyeztek el úgy, hogy heringmódra voltunk összepréselve. 14 ember kapott egy rongyos takarót. Igen gyakran fordult elő, hogy az egymás felett lévő priccsek leszakadtak, és ennek következtében az alatta lévőket megsebezték. Én a konyhára lettem beosztva. Nagyon nehezen kellett itt dolgoznom. A konyhásoknak éjjel 1/2 2-kor volt az ébresztő és másnap este 11-óráig kellett dolgozni. Állandóan voltak választások, amelyeken a betegeket, gyengéket, vagy rüheseket különválasztották, és elvitték őket a krematóriumba. Mialatt a konyhán voltam beosztva két ízben jelent meg dr. Mengele és vért vett tőlem. Természetesen nagyon meg voltam ijedve, mert azt hittem, engem is visznek a krematóriumba. Minthogy éjjeli beosztásom volt a konyhán, mindég láttam a nagy tüzet a krematóriumból. Azokat a férfiakat, akik már nagyon gyöngék voltak a sok munkától, bezárták egy külön blokkba - néha sikerült nekik átdobnunk egy kis kenyeret, vagy káposztát - és láttuk amint éjnek idején ebből a külön blokkból az embereket autóra tették és vitték a krematóriumba. Nagyon nagy volt ilyenkor a sírás, mert szegények tudták, hogy a halálba viszik őket. Ugyancsak láttam, amikor egy alkalommal dr. Mengele a gyerekblokkban kiválasztotta a 12-16 éves gyerekeket és ezeket is elküldte a füstbe. Volt egy nagyon gonosz Lagerführerünk, aki ha az Appellnél valaki nem állt nagyon rendesen, akkor a legkisebb büntetés az volt, hogy térdepelve két kezét felemelve, benne egy nagy kővel kellett szaladnia. Ha az illető nem tudott ebben a helyzetben elég gyorsan futni, akkor hátulról még külön verték. Ha a kő a kezében nem volt elég nagy, úgy azért is külön verést kapott.”

A budapesti K. L. visszaemlékezése szerint: „Megérkeztünk Auschwitzba, kiszálltunk, de semmi holmit nem vihettünk magunkkal, majd utánunk szállítják, azt mondták. A szülőket, idősebbeket az SS-ek külön állították, a fiatalabbakat egy másik oldalra. Alig volt idő még elbúcsúzkodni se lehetett, „Los, Los” kiabálták, hamar menni. A kisgyermekes anyákat szintén az öregekhez állították és elvitték őket a gázba. Mikor mentünk, láttuk, hogy a piszkos paplanokat égetik. Voltak azonban akik megszöktek és azok mesélték, hogy voltak, a kiket a gáz még nem ölt meg, és élve kapaszkodtak a falakon, annyira akartak élni, de aztán elnyelték őket a lángok. Csontszag volt állandóan és nekünk mindig azt mondták: piszkos zsidó rongyokat égetünk. Volt egy orvos dr. Mengele, az jött mindig megnézni az embereket, hogy nem e soványak. Aki sovány volt, arra azt mondták, hogy üdülőhelyre viszik. Egy testvéremet is kiválasztotta a Mengele és elvitték. Azóta többé róla nem tudok. Volt egy Grese nevezetű csodaszép nő, egy biciklin járt. Ezer és ezer ember állt a fullasztó hőségben és Ő gyönyörködött, hogy mi hogyan térdepelünk. Válogatás nagyon gyakran volt, minden héten.”

A Kínzás Tilalma és az Emberi Jogok Védelme

Minden európai országban szigorúan tiltják, hogy a hatóság emberei megkínozzák vagy megalázzák a polgárokat. Ehhez képest a strasbourgi bíróság által megállapított állami jogsértések közül minden kilencedik kínzás vagy megalázó bánásmód volt. Több európai ország példásan lép fel a rendőri vagy börtönőri erőszak ellen.

Az antik görögöknél rabszolgákkal és idegenekkel szemben alkalmazták, szabad emberekkel szemben nem. A rómaiaknál kezdetben a szabadokkal szemben szintén csak kivételesen folyamodtak a kínvallatáshoz. Sok esetben inkább a halálbüntetés végrehajtásához kapcsolódott, így a rabszolgákkal (később a keresztényekkel) szemben általánosan alkalmazott keresztre feszítés eleve együtt járt a kivégzés előtti testi fenyítéssel. A császárok korában alapvetően megváltozott a helyzet, ekkor már gyakran vetettek kínzás alá szabad - sokszor előkelő - rómaiakat is. A kínzást a középkorban is előszeretettel alkalmazták. A büntetőeljárásnak eszköze és célja egészen a felvilágosodásig és az újkorig a test sanyargatása, sok esetben csonkolása volt. A büntetés szoros kapcsolatban állt a test szenvedésével. Egészen a 18. század közepéig-végéig világszerte a kínzás a büntetőeljárási jog általánosan elismert részeként funkcionált. A kínzás célja, hogy a gyanúsított beismerő vallomást - esetenként a tanú a vádnak megfelelő vallomást - tegyen. Idővel a kínvallatás legális és közkeletű eljárási módszerből üldözendő bűncselekmény lett. Ennek ellenére a kínzás, rabszolgaság és rendszerszintű bántalmazás sok helyen ma is elterjedt.

Hiába tiltják szigorúan minden európai országban, hogy a hatóság emberei megkínozzák, sanyargassák vagy megalázzák a rájuk bízott polgárokat, mégis a strasbourgi bíróság államokat elmarasztaló ítéletei közül minden kilencediket kínzás vagy megalázó, embertelen bánásmód miatt mondanak ki.

A Kínzás Áldozatainak Támogatása és Rehabilitációja

A Kínzás Áldozatainak Támogatásának Világnapja az ENSZ kínzás elleni egyezménye alapján létrejött nemzetközi világnap, melyet 1987. június 26-án tartottak meg először. Egyre több ország ismeri fel, hogy a kínzást túlélt bevándorlóknak joguk van a védelemhez és a rehabilitációhoz azokban az országokban, ahol menedéket kérnek. Az ENSZ, az Ember és Népek Jogainak Afrikai Bizottsága, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága biztosítják ezeket a jogokat.

A Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) a világ legnagyobb civil szervezetekből álló koalíciója, amely az önkényes fogvatartás, a kínzás, a kivégzés, kényszerített eltűnés (mikor a hatóság illegálisan letartóztat valakit, esetleg tagadja is ennek tényét) és az erőszak egyéb formái ellen küzd. Több mint 200 tagszervezetének célja a kínzás felszámolása és az emberi jogok tiszteletben tartásának elősegítése világszerte.

A Kínzás Áldozatainak Nemzetközi Rehabilitációs és Kutató Tanácsa (IRCT) szintén egy segítő szervezeteket egyesítő hálózat. Célja, hogy támogatást és reményt adjon mindazoknak, akik kínzás áldozatai lettek. A hálózathoz ma a világ minden részéről 162 traumaközpont csatlakozik. Egyes szervezetek fő tevékenysége az áldozatok rehabilitációja, míg más szervezetek tevékenységi köre bővebb - például általános egészségügyi program biztosítása is része a munkájuknak. Sok szervezet tevékenységének részét képezi a kínzás megelőzése is. Az emberiségnek egyik legnyomorultabb betegcsoportja a kínzásáldozatoké, akik a kínzás által kiváltott poszttraumás stressz zavarban (PTSD) vagy egyéb pszichiátriai-pszichológiai bajokban szenvednek. És hát az egyik legnemesebb feladat őket abban segíteni, hogy meggyógyuljanak vagy legalább valamennyire funkcionáljanak, mondjuk, a családjukban, ahol nagy szükség van rájuk.

A Kínzás Fogalmának Fejlődése és Jogi Vonatkozásai

Annak megítélése, hogy mi minősül kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek, az idők folyamán változott. A különböző társadalmak és kultúrák is eltérően ítélhetik meg, mi az, ami már nem fogadható el. A tűrésküszöb egyre alacsonyabb. Ahhoz, hogy egy rossz bánásmódot egyezménysértőnek minősítsen a strasbourgi bíróság, el kell érnie egy minimum súlyossági szintet. Ez a szint az eset körülményeitől, például a bánásmód tartamától (folyamatos vagy ismétlődő), fizikai és mentális hatásától, valamint egyes esetekben az áldozat nemétől, életkorától és egészségi állapotától is függ.

Volt ügyfelünk, aki bár deréktól lebénult, mégis veszélyes rabként kezelték, és ahol csak lehetett, kiszúrtak vele. Az efféle strasbourgi ügyeink közül a legjelentősebbnek a Varga Lajosnak és másoknak a börtöntúlzsúfoltság miatt indított eljárása számít. A strasbourgi bíróság azt is több esetben megállapította már, hogy a magyar állam jogellenesen és embertelen körülmények között, hatékony jogorvoslat lehetősége nélkül tartott fogva és éheztetett menedékkérő családokat az azóta már felszámolt tranzitzónákban. Az ő esetükben államunk több alapvető jogot is megsértett. Ezek egyike a kínzás tilalma. Nem vizsgálják ugyanis, hogy Szerbiába történő visszaküldésük milyen következménnyel járna. Márpedig a felelőtlen állami magatartás hozzájárulhat ahhoz, hogy ügyfeleink embertelen és megalázó bánásmódnak legyenek kitéve. Ráadásul számos esetben rendkívül súlyos bántalmazásról számoltak be az áldozatok.

A hazai büntetőjog a hivatali bűncselekmények között tartja számon a bántalmazást hivatalos eljárásban, a kényszervallatást és a jogellenes fogvatartást. A bántalmazások és kényszervallatások áldozatainak mégis különösen nehéz dolguk van Magyarországon. Az 1990-es évek közepén a bántalmazások miatt indított feljelentéseknek mindössze 9%-a jutott el bíróság elé. Tehát más gond is lehet itt. Az egyik ilyen az, hogy a rendőri vezetés és a testület elnézően áll hozzá az ilyen bűncselekményekhez.

Az emberek szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út, így nem telhet el a szerelem ünnepe, azaz a Valentin-nap szív alakú konyhai kiegészítők nélkül.

tags: #kinzas #kedvenc #etel