Bevezetés
A „kiseger sajttal rajzolva” metafora egy olyan világot idéz, ahol a kreativitás és az önkifejezés a korlátok ellenére is utat talál magának. Ez a cikk egy regény- és esszéíró életén és munkásságán keresztül mutatja be, hogyan virágzott a művészet, a gondolkodás és az ellenállás a kommunista rezsim árnyékában, különös hangsúlyt fektetve a szamizdatra, mint a tiltott irodalom és a szabad gondolkodás fellegvárára. Az író, aki maga is a rendszer áldozata volt, mégis rendíthetetlenül kitartott az önkiadás és az igazság melletti elkötelezettsége mellett. Az ő története rávilágít a cenzúra természetére, a hatalom és az egyén viszonyára, és arra, hogyan lehet „szabadabban létezni annál, ami meg van engedve”.
A Gyermekkortól a Felszabadulásig: Élet a Történelem Sodrában
Az ötvenhét éves regény- és esszéíró, magyar állampolgárságú és anyanyelvű, zsidó vallású. Apja vidéki vaskereskedő volt, anyja még él, egészséges. Jó gyerekkora volt, barátságos szülői ház, nagy rokonság vette körül. Azonban az 1944-es esztendő mély nyomot hagyott az életében, amikor kis híján Auschwitzba került; falujából szinte az összes zsidó gyerek odakerült és meghalt. Budapesten érte meg a felszabadulást 1945 januárjában. Ha az oroszok nem jönnek, a nyilasok belelövik a Dunába. Ezek a korai tapasztalatok, a halál közelsége és a történelmi események közvetlen megélése alapjaiban határozták meg világlátását és későbbi irodalmi témáit.
Diákként és Egyetemistaként: A Rendszerrel Való Ütközések
A gimnáziumban a diákszövetségbe lépett, de már 1949-ben egy írása miatt kizárták, aztán visszavették, majd megint kizárták. 1956 nyarán megkeresték azzal, hogy megint visszavennék, de már nem válaszolt a levélre. Polgári eredete és viselkedése miatt az egyetemről is többször kizárták. Tanárai pártfogásának köszönhetően azonban végül 1956-ban levizsgázhatott irodalomtanárként.
1956 és Annak Után: Az Ellenállás Kezdetei
Az 1956-os forradalom idején az újonnan feléledő kritikai gondolkodás egyik orgánumának, egy új folyóiratnak lett a munkatársa. Az első lapszám 1956. október 23-án jelent volna meg, azon a napon, amikor kitört a forradalom. K. a nemzetőrség tagja lett, géppisztolyát az ágy alatt tartotta, senkire sem lőtt vele, időnként megsétáltatta. Fegyveresen védte az egyetemet, amelyet a szovjet csapatok nem lőttek. A nagy kiáramlás idején, 1956 végén, amikor barátainak a nagyobb része elment Nyugatra, ő már családosan itthon maradt. Ez a döntés mélyen befolyásolta további életét és irodalmi pályafutását, hiszen a „kiszorított kívülálló” szerepét választotta a menekülés helyett.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc - Gyorstalpaló
Állástalanság és Gyámhatósági Tisztviselői Évek: A Társadalmi Valóság Megismerése
A forradalom után három évig állástalan volt, majd gyámhatósági tisztviselőként sikerült elhelyezkednie. Ahogy akkor mondták: problematikus gyerekekkel és körülöttük problematikus felnőttekkel kellett foglalkoznia. Hét éven át járta a zsúfolt bérházakat, majdnem mindenfajta lakót megismert, megtanulta viszonylagosítani mind a normálist, mind a deviánst. Ezek a tapasztalatok felbecsülhetetlen értékűek voltak számára, mély betekintést nyerhetett a magyar társadalom rejtett zugaiba, az emberi sorsok sokféleségébe. Ez a mélyreható szociális érzékenység később első regényében is megmutatkozott.
Az Urbanisztikai Intézet és a Politikai Búcsú
Részt vett a hatvanas évek fiatal íróinak szubkulturális életében, és félállásban Gogol, Turgenyev, Tolsztoj és Dosztojevszkij összegyűjtött műveit szerkesztette, amelyek vastag könyvekként, bőrkötésben, bibliapapíron jelentek meg. 1965-ben városszociológus lett egy urbanisztikai intézetben. Bár nem értett hozzá, beletanult, járta az országot, kérdezgetett mindenféle embert. Érdekelte a település, a város mint kulturális galaxis, vagy ha tetszik, mint végtelen regény. 1973-ban azonban a politikai rendőrség nyomására elbocsátották állásából. Foglalkozási tilalom alá került, és tizenhat éven át, egészen 1989-ig maradt is.
Az Íróvá Válás és az Első Regény: „A látogató”
Fiatalabb éveiben esszéket írt, de harminchat éves volt, amikor első regénye, „A látogató” megjelent. Ez a regény sokat köszönhetett a gyámhatósági tisztviselőként szerzett tapasztalatainak. A könyv a magyar irodalmi életben feltűnést keltett, támadták és védték, tizenhárom nyelvre lefordították, külföldön jó kritikai fogadtatása volt. A legjobb időben jött meg érte az első komolyabb honorárium, ugyanis ekkor már le volt tartóztatva barátjának és szerzőtársának, Szelényi Ivánnak a társaságában. Együtt végeztek városkutatásokat, majd együtt írtak egy társadalomelméleti esszét az értelmiségről és a szocializmusról. Még arra sem volt idejük, hogy fénymásolják kéziratukat, amely az értelmiség osztályhatalmának viszontagságait taglalta, és máris le voltak tartóztatva ugyanezért a munkáért, amelyet legfelsőbb parancsra meg kellett semmisíteni. E nemes célon sokan fáradoztak, a könyv mégis megjelent Nyugaton, következésképpen Budapesten is elterjedt. Akkor még számítottak a társadalomelméleti könyvek.
„A városalapító” és a Teljes Betiltás
Volt egy regénye is: „A városalapító”. Ezt visszaadták, túl sötétnek ítélve. Először Nyugaton jelent meg, majd cenzúrázva Budapesten is 1977-ben. Ezután itthon hosszú csend következett, a rendszer szemében K. bűnt bűnre halmozott, elmulasztotta cenzúrázni magát, ami teljes betiltást vont maga után. Tizenkét éven át csak a földalatti, független, szamizdatsajtóban tudott publikálni, ami csupán néhány ezer főnyi, de igen érdeklődő olvasóközönséget biztosított.
A Szamizdat Világa: „A cinkos” és az „Antipolitika”
Így jelent meg „A cinkos” és a „Kerti mulatság” című regénye, továbbá három esszékötete, amelyek közül az egyik - az „Antipolitika” - a Közép-Európa sorsát nyomasztóan meghatározó Jalta-szisztéma bírálata volt. Ezért a szövegért csak a szerző felel, önkiadás, szamizdat, in medias res, alternatív irodalom, polgári engedetlenség jellemezte. A szamizdatnak megvolt a maga poétikája: kitiltva az ország törvényesen engedélyezett, boltokban megvásárolható irodalmából, az író berendezkedett az önkiadásban. Ezek nem olcsó könyvek, meg kellett érnie az olvasónak, a szamizdat nem lehetett unalmas. Könyvei tíz éve nem jelentek meg legálisan, csak a szamizdatban, főképpen Demszky Gábor AB Független Kiadójánál. Számolt azzal a lehetőséggel, hogy ez a helyzet haláláig így marad, tehát addig a megnyugtató életkorig, amikor már nem lehet önkiadó.
A Cenzúra Természete és a Szamizdat Morális Alapja
Ha a kultúra egyik része be van tiltva, akkor a maradék, az engedélyezett kultúra valamiről hallgat. A szerző egész életét játszmának tekintette, amelyet meg kell nyerni. A vereség unalmas, a vesztes unalmas, a kétségbeesés unalmas. A túsz úgy viselkedik, mintha túsz lenne? Milyen jutalmat kaphat ezért? Az önkéntes túszok elég irigy természetűek, mert nincsenek elragadtatva a jutalomtól. A távoli szabadságnál jobb az azonnali? Ez elég gyanús gondolat a józan többség szemében. Próbáljunk egy picikét szabadabban létezni annál, ami meg van engedve: ez, és csak ez a közerkölcsös. A józanokat nem csábítja a kiszakadás a normális többségből. Meg is kell élni valamiből, és tudjuk már, mert tapasztaltuk, hogy az embert körülkeríthetik. A kiszorított kívülálló azáltal is elmagányosodik, hogy kezdi a belülálló túlnyomó többség erkölcsét görbén nézni. Hátha a színe és a visszája egyazon anyagból van? Bárhogy is van, vannak néhányan, akik már nem tudnak és nem is fognak visszasimulni az uralkodó közegbe. Elvadultunk, nem vagyunk képesek meggyőzően visszaháziasodni. De ez a néhány száz, vagy néhány ezer ember, a szamizdat holdudvara: rokon közeg. Róluk már sok minden kiderült, ők már átléptek egy-két határt. Ha rájuk gondol, elég természetesen használja a többes szám első személyt.
Az „Unperson” Léte: A Hatalom és az Író
A kultúrbürokráciának sikerült elérnie, hogy saját országában „unperson” legyen: egy ember, aki nincs, akinek a neve nem nyomtatható le, akinek a televízió képernyőjén még a kisujja sem jelenhet meg, ahogy a televízió egyik főnöke találóan mondta. Volt egy főrágalmazója, szidni szokta a magazinjában. Egyszer megkérdezte tőle: ha írna egy válaszcikket, közölné-e? Mosolygott: „Hogy képzeled? Hiszen akkor azt hihetnék rólunk, hogy a te cinkosaid vagyunk.” Megértette, hogy az ő cikkei büntetések voltak, súlyosabb büntetések helyett. Jóakaratú pártfogásként, mintegy csatornázva az indulatokat. „Téged csakugyan le akartak csukni. Fel kellett mutatnunk valamit.” „Kinek?” - kérdezte. „Moszkvának,” mondta. Remek alibi ez a Moszkva a kulturális rendőrségnek.
A Cenzúra és a Megértés Kérése
A cenzúra egyáltalán nem barátságtalan, a megértésedet kéri. Végül is, bár a könyvét nem adja ki, úgy távozott kiadója igazgatójától, hogy ő sajnálja őt, mert szegénynek nagyon nehéz a helyzete, testi és politikai betegségeiről részletesen tájékoztatta. Ennyi őszinteség után az a benyomása támadhatott, hogy esetleg barátok. Elvégre lehettek is, ha ő ő lett volna. Ő azonban majdnem olyan, mint ő, de csak majdnem.
Átlátszó Lét: A Megfigyelés és a Magánélet
Egyébként jól volt. A rendőrség nem zaklatta, tudtával nem tartott házkutatást a lakásában, postáját továbbították. Néha egy autóban két ember unatkozott a ház előtt. Ha kért, kapott kiutazási engedélyt. Itteni értelmiségi közszokás szerint fel kellett tételeznie, hogy a telefonját és a szobáját lehallgatják. Magát a lehallgatókészüléket csak egyszer találta meg. Semmilyen hivatalos szervezettel nem érintkezett, úgy lakott itt Budapesten, mintha egy nyaralóhelyen élne. Megpróbálta élvezetét lelni ebben a hivatalos nemlétben, amely viszont nem zavarta, sőt inkább biztosította magánlétét. Ennél a hetvenes évek első felében sokkal kellemetlenebb volt a helyzet. Elég ronda kis, neosztálinista, konzervatív előretörés volt az, a reformisták háttérbe szorultak, elindultak tucatszámra a műperek a gazdasági vállalkozás lovagjai ellen, és kellett emellé néhány büntetőakció értelmiségiek ellen is, az egyikbe beleesett. Három házkutatás vitte el a kéziratszekrényéből azt, amit ő maga sem tudott elrejteni. Zaklatottságában maga is elégette fiatalkori naplófüzeteket a cserépkályhájában. Kivinnie már nem lehetett őket, a ház körül volt kerítve. A lakásban nem volt megfelelő dughely, inkább égjen el, semmint hogy elolvassák. Ostobaság, be volt gyulladva, ráadásul finnyás volt. Azokat a régi följegyzéseket visszaadták volna, és most meglenne. Azóta hozzászokott ahhoz, hogy átlátszó, titkon elolvasható, kileshető, lehallgatható, meztelen. Mind az autonómia, mind a heteronómia viszonylagos; a felszabadulás is csak viszonylagos lehet. Mégis olyan munka, amelytől időnként megmámorosodott. Szívós derű kellett időnként hozzá, meg valami diszkrét, merőben lelkiismereti kötelességtudat.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc - Gyorstalpaló
Jövőkép és a Jelen Felfedezése
A jövő képzete egyébként nem lelkesítette, szkeptikus volt a jövőajánlatokkal szemben, a társadalmi és a műszaki forradalom futurológiái bemutatkoztak: a benyomása róluk nem egyértelműen előnyös. Nem maradt más hátra: föl kellett fedezni a jelent. A következő percben ő sem fogja már igazán érteni, amit ebben a percben gondol. Az olvasó feladata lehetetlen: a befogadás rövid ideje alatt meg kell szemlélnie mindazt, amit a szerző lassan hordott össze. Abszurd eset, ha az olvasótól hatósági úton elvonják a könyvet. Ki az az emberfölötti lény, aki az olvasóközönség választási jogát korlátozni illetékes, akinek joga van megválogatni az olvasmányait? Ez a fakó tanárember? Ezek a fakó szerkesztők? Ezek a fakó hivatalnokok? Működésük nyomán az irodalom sivárabb és bőbeszédűbb lett. A cenzurálisan kifinomult magatartás a szövegben is megmutatja magát.
A Cenzúra mint Rendszerfenntartó Funkció
A cenzúra a szovjet mintájú társadalomban nem rendellenes, hanem rendszerfenntartó funkció. A rendszer arra épül, hogy az emberek nem merik azt mondani, amit gondolnak. Ez pedig odavezet, hogy kezdik már csakis azt gondolni, amit mondanak. Bizonyos idő elmúltával a cenzúra környezetté válik, rajta van a házfalakon, rajta van az arcodon, az öltözködéseden, a testtartásodon. A paternalista társadalom íróit különös fixáció köti a pater nosterhez, az államhoz. Róla szólnak az álmaik, az elvétéseik, a példázataik. Ha őszintén magába néz, mindenki elmondhatja: az állam én vagyok. Az irodalom tele van apa-metaforákkal, mindenható és mindent látó apabálványok ellen lázadnak a jó fiúk. Olvashatsz könyveinkben rengeteg undok hatalomról. A prekommunista repressziók a legélvezetesebb alapossággal vannak lefestve. Mindenki maga tudja a leginkább, hogy mitől fél, mit tart kényesnek, mit kerül el, és miről bizonygatja nagy hévvel, hogy az őt egyáltalán nem érdekli. Ki szereti bevallani, hogy fél?
A Cenzúra mint Tudás és Szereprendszer
A cenzúra naprakész tudása annak, hogy mit szabad, mit nem. Rengeteg hátsó gondolat és kalkuláció, amely a polgárok viselkedését szabályozza. A kultúrakutatásnak a cenzúrakutatás az egyik igen érdekes aspektusa lehetne. Különböző korokban és különböző helyeken mitől volt tanácsos félnie a kultúra művelőinek? Ez érdekesebb gondolatkör a cenzúra megrovásánál. A cenzúra történelmileg módosuló szereprendszer, amelyben nincs minden előre megszabva, találékonyság is kell hozzá. Különböző cenzúraalfajokban az írók egész másképp viselkednek, más a nyelvük, a humoruk. A szerepeket nemcsak egyféleképpen lehet eljátszani. Van, aki megújítja a szerepét. Kívülről az árnyalatok különbsége kevés szellemi izgalmat nyújt. Belülről a különbség alkalmasint drámai. Talán a kötélhúzás képe illik a leginkább ide: ki hogyan mozdítja ki a helyéből a másikat. Ha te nem húzol, téged húznak.
Az Államszocializmus Vége és a Permisszív Szakasz
Most itt Budapesten 1986-ban annak a szerencsének örvendhettek, hogy maguk mögött tudhatták már az államszocializmus totalitárius szakaszát, s alighanem az autoritárius szakasznak is a végéhez közeledtek. Most jön talán a permisszív szakasz, amelyet nem tévesztenének össze holmi pluralizmussal. A cenzúrának ennek megfelelően korszakai vannak és hangulatai, görcsei és enyhületei, hisztériái és felvilágosodásai. A város közvéleménye naponta méri a lazulást és az összerándulást. Amikor a cenzúrát megszigorítják, akkor az útlevélkiadást is megszigorítják. A kifejezés és a helyváltoztatás szabadsága összefügg.
Kettős Publikáció Tilalma és az Utazási Korlátozások
Nyolcvanhat nyarán párthatározatban mondták ki a kettős publikáció tilalmát, ami annyit jelent, hogy ne közölhessen legális fórumokon az, aki állami engedély nélkül is publikál. Aki elkötelezte magát az önkiadás mellett, az ne csodálkozzon, ha ki van tiltva az állami közlőszervekből. Az is benne állt, hogy korlátozni kell az ellenzék utazgatását. A dologhoz hozzátartoznak az otrombaságok is. Ha utazott, a vámos belenyúlhatott a táskájába és elvehette a kéziratát, megtette. Elbírálhatta, milyen könyveket hozhatott útjáról haza, egyharmadát elkobozta, a saját könyveit is, hogy ne mérgezhesse magát. Mind a törvény, mind a joggyakorlat megengedte, hogy fegyveresek bejöjjenek a szobájába és elolvassák a kéziratát. Kapott már pecsétes levelet, amely arról tudósított, hogy elkobzott írásait megsemmisítésre ítélték. Jobb, mintha őt ítélték volna megsemmisítésre. Azt a képtelenséget, hogy tilos az írásait kinyomtatnia, géppisztolyok és tankok szavatolták.
A Jövő Reménye: A Rendszer Összeomlása
Ha nem lenne ez a - végső soron - fegyveres akadályoztatás, akkor lenne kiadója, lapja, nyomdája. Akkor a saját városában nyilvánosan gondolkodhatna. Ezt előbb-utóbb meg is fogja tenni. Ez a merev váz meg fog roppanni. Ez a tiltó állványzat össze fog dőlni. A cenzorok a helyükre kerülnek, és annyit nyomnak, amennyit érnek. Újra meg újra elmegy, mindig visszajön. Maga sem érti igazán a makacsságát. A várost szereti, a rendszert nem.
A Szabadság Kontrasztja: Kelet és Nyugat
Nyugaton élvezettel tapasztalta, hogy az ő írói tevékenysége a rendőröket és a vámosokat egyáltalán nem érdekli. Nyugaton olyan, mint a többi író; mindegyiknek megvan a maga külön világa és világnézete, éppen ezért nyugati írókollégái között normális lény; eszükbe sem jut, hogy ő veszélyes vagy tilos volna. Miért lenne feketelistán, miért ne lenne szabad az újságíróknak őt megkérdezniük, miért lenne erkölcsi bátorság jele, ha valamelyikük nyomtatásban leírja a nevét? Liberális demokráciákban is vannak cenzúrák, de nincsen a Cenzúra, nagybetűvel, az egyetlen, az összeérő, a részlegeit egyazon szellemmel átitató, államvallásként működő cenzúra. Ha viszont az íróval szemben csak különféle hatalmak vannak, amelyek egymástól függetlenek, akkor egyéni stratégia kérdése, hogy hogyan boldogul az író.
Kreatív Tudástár és Ötletek Keresése: A Mindy.hu
A Mindy.hu egy hatalmas kreatív tudástár, ahol sok-sok kreatív ötletet találhatsz egy helyen, témák szerint rendszerezve, elkészítési útmutatókkal, minden ünnepre és alkalomra. Itt filléres lakberendezési ötleteket, kreatív dekorációkat, bútorfestési tippeket és trükköket, filléres ajándék ötleteket, újrahasznosítási ötleteket mindenféle anyagból, kreatív ötleteket minden ünnepre és alkalomra (karácsonyi dekorációkat, kézzel készült ajándékokat, húsvéti dekorációkat), vidám színes ötleteket gyerekeknek, DIY esküvői és party dekorációkat, barkácsolási ötleteket, rajzolási és festési tananyagokat, kötött, horgolt, varrott figurákat és ruhákat és még sok-sok mindent találhatunk.
Keresési Funkciók és Felhasználói Élmény
Ha egy bizonyos kreatív témakörben keresel kreatív ötleteket (pl: karácsonyi ajándék ötletek, amigurumi stb.) használhatod a kreatív kategória menüpontjainkat (kis képes ikonok legfelül) a kézműves útmutatók listázásához. Ha egy konkrét szóval (vagy szókapcsolattal) összefüggő kreatív ötletet keresel (pl: manóház készítés) a megtalálásához használhatod a keresőmezőnket (amit szintén az oldalon legfelül találhatsz). A keresőmező (amint elkezdesz gépelni) automatikusan ajánl majd neked a rendszerünkből egy-két (a keresőszóval megegyező, vagy ahhoz köthető) kreatív ötletet és címkét. Természetesen, ha az ajánlatok közül nem szeretnél választani, a keresőszó begépelése után enter-t nyomva (vagy a nagyítóra kattintva) megkaphatod a keresőszóval kapcsolatos kreatív ötletek teljes listáját is. Az egyes kreatív ötletek fölé víve az egeret egy rövid kedvcsináló leírást olvashatsz a kiválasztott kreatív ötletről, valamint azt is megnézheted, hogy az adott kreatív ötletet mennyire nehéz elkészíteni (a kis fogaskerekek jelzik a kreatív útmutató nehézségi szintjét; minél több kék fogaskereket látsz a kiválasztott kreatív ötletnél, annál nehezebb). Ha meg szeretnéd nézni a kreatív ötlet elkészítési útmutatóját, kattints rá.
Regisztráció és Kedvencek Kezelése
Egyszerűen regisztrálj és élvezd ki a kedvencek oldal előnyeit! Regisztráció után bármelyik ötletet elmentheted a kedvenceid közé, sőt akár mappákba is rendezheted őket, hogy még átláthatóbb legyen a gyűjteményed! A nyilvános mappákat akár meg is oszthatod másokkal! Kattints az ötleteken található szívecske gombra, majd kattints a „kedvencekbe rakom” gombra. Ezután lehetőséged van az adott ötletet egy (vagy több) mappába is elmenteni (ha szeretnéd), illetve itt is készíthetsz új mappákat az ötleteidnek.
Megosztási Funkciók és Nyelvi Segítség
Az oldalakon több helyen is találhatsz megosztás gombokat. A felső menüben található megosztás gombokkal a teljes oldalt oszthatod meg, míg az egyes elemek alatt található gombokkal az adott kreatív elemet. Mivel a Mindy a világ minden tájáról igyekszik begyűjteni a jobbnál jobb kreatív útmutatókat, ezért gyakran találkozhatsz nálunk idegen nyelvű oldalakra mutató linkekkel. Ezekhez a külső weboldalakhoz automatikus (robot) fordítást biztosítunk, amit a Google robot fordítója végez. Sajnos az automatikus robot fordító nem képes a nyelvet emberi szinten használni (és értelmezni), emiatt néha találkozhatsz butaságokkal.