A tudomány világa tele van meglepetésekkel, és sokszor nem is gondolnánk, mennyi „varázslatot” rejtenek az alapvető háztartási kellékek. Ha a gyerekek érdeklődnek a tudományok iránt és kísérletezni szeretnének, szerencsére nem kell bonyolult eszközökhöz nyúlni. Látványos, mégis egyszerű kísérleteket végezhetünk otthon is, amelyek bevezetik őket a fizika és kémia alapjaiba, és felkeltik a kíváncsiságukat a világ működése iránt. A víz, ez az éltető anyag, amely bolygónk nagy részét borítja és minden élet bölcsője, számos titkot rejt. Ezeket a titkokat fedezhetjük fel együtt, játszva és kísérletezve.
A Víz Felületi Feszültsége és a Szappan Varazsa
A vízfelszín vizsgálata izgalmas bevezető lehet a felületi feszültség fogalmába. A víz molekulái között vonzóerők hatnak, amelyek a felszínről a pohár alja felé vonzzák a részecskéket, mintha a víznek „bőre” lenne. Ezt a jelenséget felületi feszültségnek nevezzük, és ez magyarázza, hogy a víznél sűrűbb, azaz nehezebb anyagok is fent maradhatnak a felszínen, és nem süllyednek el.
Lebegő gemkapcsok és kórokozó-üldözés
A kísérlethez szükségünk lesz egy vízzel töltött tányérra és gémkapcsokra. Helyezzük óvatosan a gémkapcsokat a víz felszínére. Látni fogjuk, hogy azok a felületi feszültségnek köszönhetően lebegnek.
Egy másik, még látványosabb kísérlet a „kórokozók elkergetése”. Ehhez szükségünk lesz egy vízzel töltött tányérra, borsra (vagy csillámporra, esetleg fahéjra), és mosogatószerre vagy folyékony szappanra. A vízfelszínt alaposan szórjuk meg borssal, ami a kórokozóinkat fogja jelképezni. Ezután szappanos ujjal vagy mosogatószerbe mártott fültisztítóval „elkergethetjük” őket anélkül, hogy hozzájuk érnénk. Amikor mosogatószert öntünk a vízhez, megzavarjuk az erőviszonyokat: a vízmolekulák távolabb húzódnak a szappantól, miközben magukkal viszik a felszínen lévő szemeket. Ez a kísérlet kiválóan szemlélteti a felületi feszültség csökkenését.
Különböző Sűrűségű Folyadékok: Olaj és Víz Játéka
A folyadékok sűrűségének megértése alapvető fontosságú. Az olaj és a víz nem keveredik egymással, mert alkotórészecskéik egymástól teljesen eltérő módon épülnek fel, alapvetően más a két folyadék szerkezete. A víz részecskéi (molekulái) gömbhöz hasonlóak, az olaj részecskéi pedig pálcikaformára emlékeztetnek. A kevésbé sűrű folyadék úszik a nagyobb sűrűségű tetején.
Rétegződő folyadékok és „tintafüggöny”
Öntsünk egy pohárba egyszerre vizet és étolajat. Figyeljük meg, hogy az olaj a víz felszínén úszik, és a két folyadék réteget képez.A kísérlet továbbfejlesztéseként csepegtessünk tintát az olajra. A tintacsepp belesüllyed az olajrétegbe, és a víz felszínére érve megáll a két réteg határán. Egy darabig cseppformáját megtartva „függ” az olajréteg alján, majd lassan elvegyül a vízrétegben. Mivel a tinta sűrűbb, mint az olaj, ezért elsüllyed benne. A felületi feszültség olyan erős a víz és az olajréteg határán, hogy egy darabig képes megtartani a tintacseppet. Csak egy bizonyos idő elteltével tudja „legyőzni” a tinta a felületi feszültséget és lesüllyedni a pohár aljára. A tinta keveredését a vízzel diffúziónak nevezzük. A jelenség azon az elven alapszik, hogy a folyadékok részecskéi állandóan mozognak és lökdösik egymást.
Láva lámpa hatás
Egy pohárba háromnegyed részig töltsünk étolajat, majd öntsünk rá vizet. Figyeljük meg, hogy a víz lesüllyed a pohár aljára. Ezután csepegtessünk folyékony ételszínezéket az olajra, ami így a víz és az olaj közötti rétegben áll majd meg. Egy másik edényben keverjünk el egy teáskanál szódabikarbónát és egy teáskanál citromsavat. A keveréket öntsük a pohárba. A szén-dioxid felszabadulása buborékokat hoz létre, amelyek felviszik a színezéket az olajrétegen keresztül, majd visszaeresztik, létrehozva egy „láva lámpa” hatást.
Folyadékcsere trükk
Két pohárra lesz szükségünk: az egyiket töltsük meg étolajjal, a másikat vízzel, amibe ételfestéket keverünk. A vizes pohár tetejére helyezzünk egy műanyag lapot, majd ügyes mozdulattal, a lapot tartva fordítsuk lefelé, és helyezzük rá a másik pohár szájára. Óvatosan húzzuk szét résnyire a lapot a két pohár között. Az ételfestékes víz és az olaj villámgyorsan fognak helyet cserélni, szinte csíkot húzva maguk után. Ez a kísérlet a sűrűségkülönbséget és a molekulák mozgását mutatja be rendkívül látványosan.
Sűrűség és Felhajtóerő: Tojások és Burgonyák Lebegése
A sűrűség kulcsszerepet játszik abban, hogy egy tárgy lebeg-e vagy elmerül a vízben. Az átlagos sűrűsége egy tojásnak jóval nagyobb, mint a sima víznek, ezért leereszkedik a pohár aljára. Amikor a vízhez más halmazállapotú anyagot adunk, ami oldódik benne (például sót), akkor a folyadék sűrűsége megnő.
Lebegő tojás kísérlet
Töltsünk meg az egyik poharat vízzel kicsit kevesebb, mint 2/3 részig. Adjunk hozzá a kanállal konyhasót és keveréssel oldjuk fel egészen addig, amíg több só a vízben már nem oldódik. Ezután öntsünk a másik pohárba annyi vizet, hogy a folyadékszint a két pohárban egyenlő legyen. Tegyük az egyik tojást a tiszta, a másikat a sós vízbe. Látni fogjuk, hogy a sós vízben lebeg a tojás, a hidegben pedig lesüllyed. A sós víz sűrűsége nagyobb, mint a tiszta vízé, ezért képes megtartani a tojást a felszínen.Egy másik változat szerint egy pohárba hideg vízbe, a másik pohárba pedig meleg, sós vízbe teszünk egy-egy tojást. A sós vízhez legalább 4 evőkanálnyi sót ír az instrukció. A sós vízben lebeg a tojás, a hidegben pedig lesüllyed. Látványos kísérlet, kicsit rövid ugyan, de érdekes a jelenség.A tojás frissességét is megállapíthatjuk ezzel a módszerrel: ha vízbe tesszük, és ha elmerül, bátran használhatjuk a főzéshez. Néhány hét tárolás után viszont annyi nedvesség párologhat el belőle a héján keresztül, hogy akár úszhat is a vízen. Ha úszás közben éppen csak kibukkan egy kis része, akkor még fogyasztásra alkalmas lehet.
Burgonya lebegtetése
Töltsünk egy pohárba tiszta vizet, és rakjunk bele néhány darab, burgonyából kivágott, 1-2 centiméter oldalélű kockát. A sós vizet kis adagokban, csurgatva öntsük a burgonyát tartalmazó vizespohárba, miközben a kanállal állandóan kevergessük az oldatot. Egy idő után a burgonyahasábok felemelkednek a pohár aljáról, és lebegnek. Már egészen kis mennyiség bekeverése a burgonyadarabkák felemelkedését eredményezi, a teljes sóoldat beöntése után pedig jól látható az is, hogy az úszó hasáboknak kisebb-nagyobb része kiemelkedik a folyadékból. A burgonyának nagyobb a sűrűsége, mint a tiszta víznek, ezért elmerül benne. Ha sóoldatot öntünk hozzá, akkor a folyadék sűrűsége megnő, és megegyezik a burgonyáéval, így az lebegni kezd.
Hőmérséklet és Oldhatóság: A Só és a Jég Titka
A hőmérséklet jelentősen befolyásolja az anyagok oldódását és a molekulák mozgását.
A só hatása a jégre
Tegyünk jégkockákat egy pohárba, öntsünk rá egy kis vizet, majd állítsuk bele a hőmérőt. Amikor csak jégkocka és víz van a pohárban, a hőmérő 0 fok körüli hőmérsékletet mutat. Ezután szórjuk meg bőven sóval a jégkockákat, majd kavarjuk meg kanállal az egészet. Amikor a vízhez más halmazállapotú anyagot adunk, ami oldódik benne, akkor csökken az olvadáspont, ezért kezd olvadni a jég a sós vízben. Mivel a jég olvadása energiát von el a környezetből, jelentősen lehűti a vizet, akár -10 fok alá is. Ez a jelenség magyarázza, hogy hóeséskor, amikor a hőmérséklet jóval 0 fok alá esik, sószóró gépkocsik járják az utakat, hogy megolvassák az úttestre fagyott jeget.
Sóoldódás különböző hőmérsékletű vizekben
Két pohárba öntsünk hideg, illetve forró vizet. Az utóbbit óvatosan, nehogy elpattanjon az üveg. A forró vízben a víz részecskék mozgása sokkal intenzívebb, ezért a festék darabkákat felkapva „elszaladnak” a pohár távolabbi helyei felé. A hideg vízben a részecskék mozgása sokkal lassabb, ezért is figyelhető meg jól, hogy hogyan zajlik le a folyamat. Ugyanez figyelhető meg a só oldódásakor is: a meleg vízben gyorsabban oldódik a só, mint a hidegben.
Savak és Lúgok: A Vulkanikus Habzás és a Csodatojás
A kémiai reakciók lenyűgözőek, és sokszor egyszerű háztartási szerekkel is látványos kísérleteket végezhetünk. A savak és lúgok semlegesítési reakciója során szén-dioxid szabadul fel, ami habzással jár.
Vulkánkitörés szódabikarbónával és ecettel
Ez a kísérlet két összetevővel is elvégezhető: elég, ha szódabikarbóna és ecet van otthon (meg egy pohár, üveg vagy tálka, amiben összekeverhetjük), de a látványosabb eredményért ételfestéket vagy csillámport is tehetünk bele.A vulkán hegyhez használhatunk papírt és celluxot vagy gyurmát (lehet só-liszt gyurma is), festéket, nagy tálcát és egy befőttesüveget vagy műanyag palackot. A papírt fesd be úgy, hogy egy vulkán hegy oldalának nézzen ki. Ragasszuk rá a befőttesüvegre úgy, hogy kúp szerű alakot öltsön. Tegyünk két-három evőkanál szódabikarbónát a befőttesüvegbe. Keverjük el ételszínezékkel vagy ketchuppal. Ezután öntsünk körülbelül fél-egy deciliter ecetet a befőttesüvegbe. A láva elindul kifelé és szépen lefolyik a hegy oldalán. A látványos pezsgést az ecet savas és a szódabikarbóna lúgos kémhatásának reakciója okozza, mivel semlegesíteni próbálják egymást, eközben pedig szén-dioxid szabadul fel.
Csodatojás ecettel
Tegyünk egy nyers tojást 12 órára egy pohár ecetbe, lepje el. 12 óra múlva cseréljük friss ecetre a pohárban lévőt. A tojás, ahogy bekerül az ecetbe, elkezd pezsegni. 24 óra elteltével vegyük ki a tojást, öblítsük le vízzel. Vizsgáljuk meg az eredményt. Óvatosan pattogtassuk meg az asztalon. Az ecet 24 óra alatt leoldja a kalcium tartalmú héjat a tojásról. Megmarad a belső lágyhéj, ami összefogja még a folyékony belsőt. Ha megpróbálunk belevágni, kilyukasztani a lágyhéjat, egy pukkanás kíséretében előbukkan a teljesen nyers tojás.
Rejtett Üzenetek és Színes Felfedezések
A kémia segítségével nemcsak látványos reakciókat, hanem rejtett üzeneteket is létrehozhatunk.
Láthatatlan tinta citromlével
Írjunk rejtélyes üzenetet citromlébe mártott ecsettel egy papírra. Ne tocsogjon a citromlében, mert akkor túlságosan átáztatja a papírt, és nem lesz titkos az üzenet. Hagyjuk egy kicsit száradni. A meleg vasalóval néhány perc alatt előhívható az üzenet, de ha a papírt gyertyaláng fölé tartjuk, akkor is hamar elkezdenek megjelenni a citromvonalak. A citromlé savtartalma a papírral reakcióba lépve olyan anyagokat hoz létre, amelyek hő hatására megbarnulnak.
Színes káposztalevelek és pH indikátor
Vágjuk vagy reszeljük meg a lilakáposztát, tegyük egy edénybe, öntsük fel vízzel, hogy éppen ellepje, és forrásig hevítjük. Ezután legalább egy órát állni hagyjuk, majd leöntjük róla a „lila vizet”. Ha túl híg (halvány), be lehet egy kicsit párolni. A lehűlt oldatba bemártunk papírdarabokat (legjobb a szűrő vagy itatóspapír) és kitesszük a színes papírokat újságpapírra vagy üveglapra száradni. Körülbelül egy nap alatt kiszárad. Ezután ecsettel vagy fültisztítóval tudnak a gyerekek a papírra festeni. Az ecetet, citromlét, szalmiákszeszt, szappanoldatot, mosogatószert kis műanyag edénykékbe vagy eldobható papírpoharakba öntjük. A vöröskáposztalé savanyú anyagok hatására vörös, lúgban zöld, illetve erősen lúgosban sárga lesz. A káposztában olyan festékanyagok vannak, amelyek sav és lúg hozzáadásakor megváltoztatják színüket, tehát ezzel jelzik a sav vagy lúg jelenlétét.A kísérletben káposztaleveleket is állíthatunk ételszínezékes vízbe, és várhatunk, hogy azok is beszínesedjenek. A növények felszívják a vizet, vele együtt a festéket is. Ezt hívják kapilláris hatásnak, amelynek során a víz eljut a legapróbb erekig is, megszínezve azt.
Tej tűzijáték
Ez a külföldi oldalakon „tej tűzijátékként” elnevezett kísérlet nagyon látványos. Öntsünk egy kis tejet egy tányérba. Cseppentsünk rá különböző színű ételfestéket. A fülpiszkálót mártsuk be folyékony mosogatószerbe, majd egyszerűen merőlegesen a tányérra, a közepén „szúrjuk” bele a tejbe. A színek hirtelen „szétrepülnek”. Több helyre is belemárthatjuk, így szép képet alkothatunk. A tejbe cseppentett ételfestéket a tej felületi feszültsége tartja egyben. Amikor a mosogatószert hozzáadjuk, az csökkenti a felületi feszültséget, és a színek szétáramlanak.
Varázslatos tejtudományi kísérlet
A Víz és a Hő: Gyertya, Pohár és a Nyomás Kísérlet
A levegő nyomása és a hőmérsékletváltozás közötti kapcsolatot is könnyedén bemutathatjuk.
Vízszintemelkedés a pohárban
Szükségünk lesz egy tányérra, egy pohárra, egy gyertyára és némi vízre (illetve opcionálisan ételfestékre, hogy még látványosabb legyen a kísérletünk). A tányérba annyi vizet töltünk, hogy ellepje az alját, majd a közepére állítunk egy gyertyát. Én két teamécsest tettem egymásra, nehogy túl hamar eloltsa a víz. A gyertya meggyújtása után (ezt felnőtt csinálja), tegyük a poharat a gyertyára. Látni fogjuk, hogy a vízszint a pohár külsején és belsején egyforma magasságú, ez azonban nem sokáig lesz így: hamarosan a vízszint megemelkedik a pohár belsejében. Ahogy a gyertya ég, a pohár belsejében lévő oxigént használja erre, amiből így szén-dioxid keletkezik, és kevesebb levegő lesz a pohár belsejében. Amikor a gyertya kialszik - mert elfogy az égéshez szükséges oxigén -, a pohárban a levegő hamar hűlni kezd, ami a lecsökkent levegőmennyiséggel együtt nyomáscsökkenéshez vezet. A külső, magasabb légnyomás benyomja a vizet a pohárba, megemelve a vízszintet.
A nem pukkanó lufi
Töltsünk meg egy lufit félig vízzel, amit egy gyertya lángja fölé tartunk. Láss csodát, a lufi nem pukkad ki. A víz elvezeti a hőt a lufi faláról, megakadályozva, hogy a gumi túlmelegedjen és elpattanjon. Az más kérdés, hogy egy lufit félig megtölteni vízzel nem is olyan egyszerű, mint kiderült. Lehet, hogy csak nekünk voltak itthon mutáns lufijaink, de tény, hogy a két gyerekem alaposan elázott a vízzel töltés közben, mert az a fránya lufi folyton kilőtte magából a vizet. Volt itt nagy sikoltozás meg nevetés és párszor átöltöztek, mire sikerrel jártak.
Állandó Mozgásban: A Nem-Newtoni Folyadék és a Vízmolekulák Titka
A folyadékok viselkedése néha meghökkentő lehet.
Nem-Newtoni folyadék kukoricakeményítőből
A nem-newtoni folyadék lényege, hogy ha lassan mozgatjuk benne a kezünket, finoman bánunk vele, akkor folyadékként viselkedik, hagyja, hogy mozogjunk benne. Ha megütjük a felszínét, ahelyett, hogy szétfröcskölne, megkeményedik, mintha csak a tál alját értük volna el. Elkészítéséhez csak kukoricakeményítőre és vízre van szükség. A kukoricakeményítő apró szemcséi enyhén taszítják egymást, ezért amikor lassan mozgatjuk a keverékben a kezünket, folyadékként viselkedik. Gyors behatáskor azonban a részecskék összetorlódnak, és ideiglenesen szilárd anyagként viselkedik.
Viaszgolyók és hővezetés
Formáljunk 3 apró gömböt méhviaszból. Fűzzük fel a drótra, egymástól egyenlő távolságra úgy, hogy a 3 golyó 4 egyenlő részre ossza a drótot. Kezdjük el melegíteni az egyik végét a huzalnak, beletartva a lángba. A viasz gömbök szépen egymás után leesnek a drótról, ahogy megolvad a közepük. Először a lánghoz legközelebbi pottyan le. Ez a kísérlet a hővezetés elvét mutatja be: a fémben is apró alkotóelemek mocorognak. A melegítés hatására a részecskék egyre jobban fészkelődnek és lökdösik a mellettük levőket, tovább adva a lángtól kapott energiát. Így jut el szépen lassan a gyertyától távolabbi végre is az energia, azaz a meleg.
Varázslatos tejtudományi kísérlet
Még több izgalmas vizes kísérlet
A vízzel végzett kísérletek tárháza szinte végtelen, és a gyerekek számára rengeteg felfedezési lehetőséget kínál.
Szénsavas szőlőtánc
Szükségünk lesz egy palack szénsavas vízre, lehetőleg nagyobb szájjal, hogy azon beférjen egy szőlőszem vagy kisebb bogyós gyümölcsök. Csavarjuk le a kupakot és a nyitott üveg száján át tegyük a szőlőszemeket az üvegbe. Figyeljük meg, ahogy a kiáramló szénsav a szőlőszemeket nem hagyja a palack aljára leülepedni, hanem folyton felfelé dobálja, mintha táncolnának. A gyors mozgás érdekes a kisgyermekek számára. Míg ki nem ürül a szénsav, addig a szőlőszemek nem süllyednek le.
Cukorkristályok növesztése
Ez a kísérlet hosszabb időt vesz igénybe, de a végeredmény annál izgalmasabb. 50 dkg cukrot 2,5 dl vízben felfőzünk, szétosztjuk poharakba, különböző színű ételfestéket rakunk hozzá, és ebbe lógatjuk az előzőleg vízbe áztatott hurkapálcákat. Hideg helyen kell őket tárolni úgy, hogy a pálcák ne érjenek a pohár oldalához vagy aljához. Elvileg egy hét múlva kristályokat kell a pálcákon találnunk, amikkel aztán jól megkeverhetjük a teánkat. A meleg telített cukoroldatból a víz elpárolog, és a cukormolekulák kristályosodni kezdenek a hurkapálcán.
A „lyukas” zacskó rejtélye
Töltsünk meg félig egy uzsonnás zacskót vízzel, és a vizes részen szúrjunk át ceruzákat. Láss csodát, a víz nem tör fel gejzírként, tényleg a zacskón belül marad. A zacskó anyaga rugalmas, és a ceruza körül szorosan záródik, megakadályozva a víz kifolyását. Kivéve akkor, amikor a középső lányom többször bökte át véletlenül az egyik ceruzával, így az egész kipukkadt és szétfolyt. Ez a kísérlet vízzel azért érdekes, mert a víz nem fog kifolyni a hurkapálca keltette lyukakon és igen sok pálcát beleszúrhatunk a zacskóba, míg az el nem kezd tönkremenni.
Rajzolt figurák tánca a vízen
Ehhez a vizes játékhoz szükségünk lesz egy lapos tányérra, táblafilc(ek)re és természetesen vízre. Először is rajzoljunk két pálcikaembert a tányér aljára. Óvatosan öntsünk a figurákra vizet. A táblafilc tintája vízben oldhatatlan, és könnyebb, mint a víz, ezért a víz felemeli a figurákat, amelyek így a felszínen lebegve „táncolnak”. Ezt a kísérletet megismételhetjük egy nagyobb, mélyebb vödörben vagy kádban is.
A hőmérő és a bőr megtapasztalása
Ez az egyszerű kísérlet az érzékszervek felfedezéséhez köthető. Készítsünk elő három edényt. Az egyik szélső edénybe tegyünk jó meleg, a másikba jéghideg vizet, a középső edénybe szobahőmérsékletű víz kerüljön. Kérjük meg a kicsit, hogy tegye a két kezét a két szélső tálba és tartsa ott egy percig, majd helyezze át mindkét kezét a középső edénybe. Azt fogja tapasztalni, hogy a jéghideg vízből kivett keze számára a langyos víz majdhogynem melegnek, míg a meleg vízből kivett számára hidegnek tűnik. Ez a hőérzékelés relativitását mutatja be.
Méz és gyufa árnyéka
Gyújtsunk meg egy gyufát, majd tartsuk a faltól kb. 10-15 cm-re. Világítsunk rá egy zseblámpával. Az árnyékán nem látszik így a lángja, csak a gyufa maga. Ezt várták a legjobban a lányaim, és ez volt a legnagyobb csalódás abból a szempontból, hogy nincs hirtelen, látványos eredménye.
Ejtőernyő készítés
Vágjunk le egy zacskó fülét, vagy vágjunk egy négyzet alakot a zacskóból. Vágjunk négy lyukat a négy sarkába, erősítsük meg a lyuk körül celluxal. Vágjunk négy egyenlő hosszúságú fonal darabot. Fűzzük át a lyukon, kössük meg, a végüket kössük össze. Nagyon élveztük az ejtőernyő készítését. Miután elkészült, továbbfejlesztettük. Különböző nagyságú, anyagú és súlyú utasokat raktunk rá. Később alulról fújtuk levegővel, és próbáltuk fenntartani a levegőben. Ha több ejtőernyőt készítetek, versenyt is lehet rendezni.
Virágnyílás papírból
Rajzoljunk meg, majd vágjunk ki itatóspapírból egy virágot. Színezzük ki zsírkrétával az egyik felét. Hajtogassuk be a virágszirmokat, majd tegyük vízre (a nem zsírkrétás fele találkozzon a vízzel). A virág szirmai lassan kinyílnak. A papír szálai felszívják a vizet, ami miatt megduzzadnak és kiegyenesítik a behajtott szirmokat.
Érdekességek és biztonsági tudnivalók
Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a kísérletek egyszerűek és biztonságosak, mindig szülői felügyelet mellett végezzék őket a gyerekek, különösen, ha nyílt lánggal vagy éles eszközökkel dolgozunk. A foglalkozás során a gyerekek játszva ismerkednek meg a környezetükben előforduló anyagok kémiai tulajdonságaival, egymásra hatásával és a mindennapi életben betöltött szerepükkel. A felfedezés izgalma és a meglepetés ereje pozitív megerősítést fog küldeni a gyermekeknek, felébreszti a kíváncsiságukat és újabb ismeretek megszerzésére ösztönzi őket.
A mai napon a víz projekt befejezése képpen Csörgő Terézia tanárnő és Kovács Viktória kismentor vezetésével telt a napunk. A reggeli után bele is kezdtünk a munkába. Először a témát beszéltük meg, ami a víz sóval és szappannal való oldódása, majd leírtuk az adatokat. Utána elkezdtük a kísérleteket, tanárnő megmutatta, hogy mit kell csinálni, kihívott három főt, és kezdődtek a kísérletek. Majd az utolsó kísérletnél lemértük az oldatok pH százalékát, mint pl: desztillált víz, artézi víz, ásványvíz, és sima csapvíz. Majd végül még a saját nyálunk pH százalékát is megmértük, az eredmény függött attól is mit ettünk utoljára. Szerintem egy remek napunk volt!
Az újkrumpli, nagyobb víztartalma miatt kisebb sűrűségű, mint a tavalyi, amelyből a víz egy része elpárolgott. Előfordulhat a kísérlet bemutatásánál, hogy a friss tojásnál előbb emelkedik a felszínre. Az oldatban úszó burgonya, ha a sós vízben hagyjuk hosszabb ideig, elsüllyed. Ennek oka az ozmózisnyomás, amely hatására a burgonya sejtjeiből víz (oldószer) diffundál az oldatba. A burgonya sűrűsége a vízveszteség következtében növekszik meg.
tags: #kiserletek #sos #vizzel