A Fortepan tizenhárom éves fennállása alatt hatalmas adatbázissá bővült, képállománya 5000-ről 185 969-re duzzadt. A kezdeti időszakban, 1900-tól, a 19. századi képek datálási nehézségei miatt önkényesen megállapított időponttal indult a gyűjtemény. A képek időrendi sorba állítása, illetve a dátumok pontosítása mindig a szöveges leíró részbe került. A gyűjtés időbeli végpontját a szerkesztő az 1990 utáni képek átlagos minőségének romlásával indokolta. Ez az írás egy pillanatra megáll Kispest történeténél, és párhuzamot von egy különleges anyag, a fajansz, illetve Kispest fejlődése között, bemutatva a múlt gazdagságát és a részletek kifinomultságát.
Kispest Születése és Korai Évei
Kispest, a mai fővárosi kerület, a 18. század közepétől a 19. század közepéig a gödöllői Grassalkovich-uradalom Szentlőrinci majorsági központjához tartozott. A terület új birtokosa, báró Sina Simon bankár, 1864-ben eladta a Szentlőrinc-pusztai uradalmat egy brüsszeli belga banknak, akik hamarosan továbbadták azt. Ezt követően többen is vásároltak földet, köztük Lónyay Menyhért, Cséry Lajos, Herrich Károly, Eggert József és Rózsa Lajos.
A település magva az 1869-ben 811 házhelyre parcellázott terület lett, amely a mai Rákóczi u., Üllői út, Jahn Ferenc u. és Ady Endre út közé esik. Ezt a területet Herrich Károly tervezte meg "sakktábla" formára, és itt építették földszintes családi házaikat az első betelepülők. Az ekkor Colonie Klein Pesth-nek nevezett település 1871-ben vált el Vecséstől, és felvette a Kispest nevet. Az Üllői úton az első házat még 1870-ben Czúr Jánosné, egy '48-as honvédtiszt felesége építette. Az első beköltözők között volt Kasza lakatosmester, '48-as honvéd, aki a szabadságharcban való részvételéért börtönbüntetést szenvedett. 1873-ban a szomszédos Törökfalva, majd a Vecséstől különvált Pestszentlőrinc csatlakozott Kispesthez. Kispest népessége ekkor körülbelül 1800 főre tehető. A község akkori vezetői bekerítették a házakat, járdaépítésbe fogtak, fásítottak, és az utcákat világítással látták el.
Fejlődés és Növekedés a 19. Század Végén
A fővárosi építkezések fellendülésével téglagyár épült Kispesten, és a szállításhoz keskeny vágányú vasút is létesült. Az egyházi élet Ribényi Antal lelkipásztor megjelenésével kezdett fellendülni, aki házról-házra járva gyűjtött keresztre, harangra, majd a templom építésére rakosgatta össze a hívők filléreit. 1885-ben Kispest és Szentlőrinc határvonalán indult el a lajosmizsei vonat. 1892-ben Madarassy főjegyző kieszközölte, hogy a Soroksár-Haraszti-Taksonyi Takarékpénztár fiókot állítson Kispesten. 1891-ben Baross Gábor kereskedelmi miniszter megengedte a kispestieknek, hogy a fővárossal is telefon összeköttetést létesítsenek. 1886-ban alakították meg a kispesti iparosok, kereskedők a Kispesti Általános Ipartestületet, 100 taggal.
Az 1896-ban tartott képviselőtestületi gyűlés elsőrendű tárgyát a község megszületésének 25 éves jubileuma képezte. Ebben az évben már interurbán telefonhálózat is működött, és egy összeírás alkalmával a következő adatokat tudhatjuk meg: Kispesten és Szentlőrincen 2361 család, azaz 9110 fő élt, iskolaköteles gyermek ebből 1367, óvodás 810 volt. A negyedszázados évfordulót 1896. augusztus 2-án ünnepelték.
A Városi Rang és a 20. Századi Kispest
1908-09-ben szakadt el Pestszentlőrinc Kispesttől. 1908-ban dr. Wekerle Sándor, az akkori kormány nevében megállapodott a kispesti Sárkány örökösökkel, hogy birtokukban lévő földművelésre alkalmatlan területet az állam javára megveszi. Az 1908. évi XXIX. törvénycikk szerint megkezdődhetett a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építése. 1911-ben Kispest közigazgatási járási székhely lett.
Kispestnek 1920-ban már megközelítőleg 52 ezer lakosa volt. 1922 júliusában Agorasztó Tivadar alispán elnöklésével megalakult a város első képviselőtestülete. Kispest tehát 1922-ben város lett. Másnap polgármester-választást tartottak, amely a liberális blokk győzelmével zárult, Válya Gyula lett a polgármester Herein Károly vezetésével. A munkástelep növekvő súlyát jól érzékelteti, hogy a városi rangra emelkedést követően a tizennégy választókerületből kettő az itteni lakosságot illette, amelynek lélekszáma az 1920-as évek legelején már alulról súrolta a húszezret. Az 1920-30-as évek kulturális életéből kiemelkedik a munkásotthon (KMO Művelődési Ház) átadása 1923-ban, ahol többek között József Attila és Szabó Ferenc rendszeresen tartott előadásokat. A városi könyvtár könyvtárosa Tersánszky Józsi Jenő volt ekkor. Kispestre nagyon sok író, költő, művész látogatott el, vagy telepedett le akkor (és ma is). Az 1921-ben alakult Kispest-pestszentlőrinci Képzőművészek Nagy Balogh János Egyesülete évenként rendezett kiállítást. Ekkor már a város legtekintélyesebb sportegyesülete a Kispesti Atlétikai Club (KAC) volt.
1908-tól újabb évi 1000 koronára volt szükség, és így készíthette el egy helyi szobrászművész, a fiatal Hybl József Kossuth egész alakos szobrát, melynek tiszteletére át is nevezték a Piac teret Kossuth térré. Leleplezésére csak 1911-ben került sor. A reformátusokhoz hasonlóan Kispest evangélikus hívői is Kőbányára jártak át lelki szükségleteik kielégítése céljából, bár kisebb létszámuk miatt tovább (1895-ig). A lelkigyakorlatok új helyszíne ekkor egy iskolai tanterem lett, noha Kovács István hentes és mészáros, presbiteriumi tag házában gyűlést tartottak az építendő templom kapcsán. Az új jegyző, Brandtner Pál sokat tett az adománygyűjtést illetően, de konkrétumokkal 1925-ig várnia kellett az evangélikusoknak. Ekkor ugyanis Sándy Gyula műegyetemi tanár kész tervvel állt elő, ami serkentőleg hatott az adakozóknál, és 1926 nyarán, a már félig kész templomnál gyülekezők szeme láttára, ünnepélyes keretek között rakták fel a keresztet a torony tetejére. Raffay Sándor püspök 1927-ben szentelte fel a templomot.
A várossá válás után a vezetőség elkezdte kinőni a korábbi épületet, és 1926-1927-ben újjáépítették azt. Az 1912-es építésű kapitányság és a község vezetősége a vesztett háborút követően hatalmas feladat elé nézett: a kiéhezett katonaság hazatérése, az élelmezés megoldatlan kérdése, a rend folyamatos fenntartása ebben a helyzetben is mind-mind a községi atyák vállát nyomták, de ez természetesen országos méretű és volumenű probléma volt. Kispest hirtelen toborzott polgárőrökkel, ad hoc megoldásokkal vészelte át ezt az időszakot. 1950-ben Kispest Budapesthez csatolták, és a hetvenes évek elején a kerület új központja az Üllői út két oldalán alakult ki. A metró harmadik vonalának kiépítése után a belváros és a terület között gyors és közvetlen kapcsolat jött létre. A főváros általános rendezési terve ezért, és a település erre alkalmas jellege miatt is itt jelölte ki a dél-pesti városközpont helyét.
A Fajansz: Kifinomult Kerámia
A fajansz és a cserép között csupán minőségi különbség van. A fajansz fehér vagy világossárga, porózus cserepű kerámia. A fajansz kelléke az ónmáz, amely csak márgás agyagon tart repedezés nélkül. A fajanszot legalább kétszer égetik, először úgynevezett zsengélik, és utána mázazzák, ecsettel vagy írókával festik.
A porcelán kerámia anyag, de a porcelánokat igen magas hőmérsékleten (1200 °C - 1400 °C) égetik. A porcelán kaolinnak, földpátnak és kvarcnak a keverékéből készül, alacsony hőfokon zsengélik, majd mázazás után 1400 °C-on égetik. A fajanszot alacsony fehérség, nagyobb falvastagság és kisebb szilárdság jellemzi. A kész tárgyakat sima formák jellemzik. Az első és fontos különbség a hangzása. Finoman megkopogtatva a termék szélét, a porcelán termék hosszú és magas csilingelő hangot ad. A kerámiából készült edények egyáltalán nem engedik át a fényt. Ez azért van így, mert a termékeket viszonylag alacsony hőmérsékleten égetik ki. Jelentős különbség az edények sima alsó felülete.
Fajansz Termékek Ápolása
A legfontosabb szabály a fajanszból származó termékek mosásánál, hogy csak meleg vízben lehetséges, és hidegben öblítse le. Mosószereknél, különösen a porokat ne használjuk fajanszon. Az elsötétült fajanszáruk ragyogásának visszanyeréséhez az ivóvíz és az ecetsav oldatát 1:1 arányban használhatjuk. Különös figyelmet kell fordítani a festéssel ellátott termékekre. Az a tény, hogy a fajansz tárgyakat díszítő rajzokat mázzal borítják, ezért ismételt mosás után sértetlenek maradnak. Ami a máz feletti festést illeti - az a máz felett kerül alkalmazásra, fokozatosan kopik a rendszeres használattól.
A porcelán előnyei ellenére az emberek még mindig vásárolnak fajanszot. A kerámia és a porcelán két különböző típusú kerámiaanyag, amelyek hasonlóak, de eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.
- Kerámia: A kerámia általában agyagból, homokból és egyéb természetes ásványi anyagokból készül. Általában magasabb vízabszorpcióval rendelkezik, ami azt jelenti, hogy könnyebben felveszi a nedvességet és folyadékokat. A kerámia lehet durvább, texturált felületű és változatosabb színű.
- Porcelán: A porcelán magasabb tisztaságú és finomabb agyagból, például kaolinitból és kaolinból, valamint feldolgozás során alkalmazott egyéb összetevőkből készül. A porcelán sokkal sűrűbb és keményebb anyag, mint a kerámia. Sima, üvegszerű felülettel rendelkezik, amely általában fehér vagy világos színű.
Budapest Fénykora a Fortepan Képein Keresztül
A Fortepan gyűjteménye nemcsak Kispest, hanem egész Budapest múltjának gazdag tárháza. Nézzünk meg néhány példát a korabeli fővárosról, amelyek rávilágítanak a város folyamatos átalakulására és fejlődésére.
Neÿ Ferenc és a Főreáltanoda: A Fortepan legrégebbi, Budapesten készült fényképe Neÿ Ferencet, a pesti Főreáltanoda (ma Eötvös József Gimnázium) ideiglenes igazgatóját, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját ábrázolja. A 46 éves tanárt a következő évben véglegesítették, és összesen 33 éven át vezette az intézményt. A felvételről Buzinkay Géza történésztől, az ábrázolt személy ükunokájától tudjuk, hogy kit ábrázol, és mikor készült. A Fortepanon van még egy kép a sokoldalú igazgatóról, aki regényeket és színdarabokat is írt, 1870-ben látható feleségével és lányával.
Krisztinaváros és a Tabán: Időrendben a következő budapesti, pontosabban budai fénykép a Krisztinavárost mutatja a Várhegyről. A kép közepén áll az az épület, amelyik jószerivel az egyetlen, amelyik ma is áll: a Havas Boldogasszony-templom, ahol valaha Széchenyi István annyi év várakozás után elvette feleségül Seylern Crescenciát. Ez a kép még az eredeti, a Gellérthegy lankáira felkúszó Tabán negyedet mutatja. Szőlőművesek, mesteremberek, kereskedők lakták a mintegy ezer, legfőképp vályogfalú házat, jelentős arányban rácnak nevezett szerb lakossággal. A szőlőművelésnek már csak tíz éve volt hátra, a filoxéra, a szőlőgyökértetű az 1880-as évek elején kipusztította az itteni szőlőket is. A tabániak nagy része elvesztette megélhetését, kényszerűségből alakult szegényes mulatónegyeddé. Lakosságának egy része gyárba kezdett járni dolgozni, főleg a Ferencvárosba. Az egész negyed lebontása csak idő kérdése volt. A főváros kisajátított minden épületet, és három hullámban lebontott szinte minden házat.
Koronázási Domb és a Lloyd-palota: Ez a pontosan nem datálható, gyönyörű Klösz György-kép a koronázási dombról készült. Ezt Ferenc József 1867-es koronázására építették fel Pesten. A király a szokásoknak megfelelően felvágtatott a koronázási dombra, hogy a négy égtáj felé suhintson a kardjával, ezzel jelezve, hogy az országot megvédi minden támadástól, érkezzék az bármely irányból. A magaslatot a hagyományok alapján, az ország összes vármegyéjéből hozott földekből építették. A fénykép főszereplője a Lloyd-palota, a 19. századi Pestet meghatározó klasszicista épület, amelyet a pesti polgári kereskedők testülete építtetett Hild Józseffel, és 1828-ban készült el. Sokféle fontos szerepet játszott: itt működött jó ideig a tőzsde, illetve a Deák- (később Szabadelvű) párt székhelye és klubja. 1944-45-ben tetőszerkezete megsemmisült, de megmenthető lett volna.
Kőműves utca és az Andrássy út: Ez a kép a városegyesítés évében készült, a Kőműves utca (majdani Andrássy út felől) a Nagymező utcát mutatja dél felé. Alig van kép, ami jobban szimbolizálná a hatalmas átalakulást, ami egész Budapestre várt. A figyelmes néző négy olyan épületet is felfedezhet, ami ma is áll, közöttük a Feszl Frigyes tervezte egykori polgári fiúiskolát, ma Bartók konzervatóriumot. Az Andrássy út építése még csak éppen elkezdődött.
Kálvin tér és a Nemzeti Múzeum: A Kálvin tér három kerület határán van, ebben az időben lassan és egyenletesen értékelődött fel. Már megvoltak elegáns határoló épületei, de a területhasználatában volt valami szedett-vedett. Már volt a téren tömegközlekedés, de a vágányokon lóvasút járt, még nem villamos. De az árusok, a bérkocsisok és a járókelők elhelyezkedése azt mutatta, hogy ritkán járhattak erre a „viszonylatok”. A Nemzeti Múzeum leromlott állapotú homlokzata sem emelte a környék fényét. A kép datálásában az segített, hogy csak később, 1883-ban állították fel a (kép jobb oldalán) Pesti Első Hazai Takarékpénztár költségén a Danubius díszkutat. A kutat Ybl Miklós tervezte, aki maga is itt lakott a bank egyik bérlakásában.
Mátyás templom a „renoválás” előtt: Ez a kép sokakat meglephet: így nézett ki a Mátyás templom a „renoválás” előtt. Schulek Frigyes építész, Steindl Imrének közös diák koruktól fogva barátja (a Mintarajziskolában az Ékítményes és Építészeti tanszék rajztanára) a lelke mélyén meg akarta adni Budapestnek azt a (neo)gótikus templomot, amit megérdemel. Ez a munka 1873 és 1896 között készült el. Tehát amikor ez a kép készült, egy irodában már készültek a tervek az átépítésre.
Népszínház és a Nagykörút: Ez egy nagyon érdekes kép, a rajta látható épületek közül ma már egyetlen sem áll. A legnagyobb épületen talán még meg sem száradt a vakolat. Ebben az évben fejezték be a Népszínház építését a neves osztrán építészpáros: Ferdinand Fellner és Hermann Hellmer. Ez volt az egyik első munkájuk, aztán nagyon sikeresek lettek, összesen 48 ehhez sokban hasonló színházat terveztek együtt a Monarchiában és Európában. A kép érdekessége, hogy ebben az időben a Nagykörút vonalát a térképen már meghúzták, de építése még nem kezdődött el. Ilyen viskók álltak a helyén. 1910-től a Nemzeti Színház költözött ide ideiglenes jelleggel, csak kilenc évre kötötték meg az első szerződést. Végül 55 évig maradtak. A Blaha Lujza tér 2022-ben befejezett átépítése emléket állított a színháznak: a kövezetben eltérő anyagból egy vékony csík mutatja a színház kiterjedését.
Az 1876-os árvíz: A Fortepan általában nem fogadja el az olyan felajánlott képeket, amelyek technikai értelemben rossz minőségűek, vagy éppen sérültek. Csak akkor tesz kivételt, ha történeti szempontból különösen becses felvételről van szó. Ez a kép épp ilyen. Az 1876-os árvízről nem sok felvétel maradt fenn. A budai rakpartot látjuk, a háztetők felett az Alexandriai Szent Katalin-templom és a Szent Demeter szerb templom tornya látszik. Az 1876-os árvíz azért is volt különleges, mert összeért a téli jeges ár és a tavaszi, az olvadások miatti áradás. Bár a magas vízszint alig maradt el az 1838-as emlékezetes áradásétól, az új építési szabály és a félkész árvízvédelmi munkálatok miatt lényegesen kevesebb kár történt, bár az főleg Budán. A víz nem a gátakon ütött rést, hanem a szennyvízcsatornákon keresztül tört fel, súlyos közegészségügyi problémákat okozva a mai Fő utcán, Batthyány téren és a környező utcákban és Óbudán is.
Óbudai hajómalmok: Ez a bájos és archaikus óbudai kép a valamikori hajómalmokkal bizonyára jóval régebbi, mint 1878, csak a Fortepan datáló csoportja (meg a sok tucat fórumtag) nem tudott pontosabbat mondani. A pontosabb datáláshoz nem segítség a Szent Péter és Szent Pál templom, amely a 18. század közepén készült el. Az óbudai zsinagóga pedig 1821 óta áll itt. A hajómalmok száma Óbudán a 19. században nagyon megnövekedett. 1851-ben 48 működött belőlük, és ez a szám még biztosan növekedett. Volt, hogy hatos sorban álltak egymás mellett, és ez már zavarta a hajózást. Aztán véget ért a nagy boom, 1913-ra már csak egyetlen működő vízimalom maradt.
Régi pesti Óváros és a Duna-hidak: Ez a fénykép a régi pesti Óváros hétköznapi életét mutatja, amikor még csak tervezik, hogy két új Duna-hidat kell építeni, és közös pályázatot írnak ki rájuk. Szemben a Torony utca, jobbra a Duna utca. Még senkinek se jut eszébe, hogy emiatt majd le kell bontani egy csomó házat, még a jelentős részben a középkorban épült Belvárosi plébániatemplomot is. Nem vicc, 1910-ig érvényben volt a bontási engedély. Aztán szerencsére meggondolta magát a főváros. Így a templom megmaradt, egyetlenként a képen. Amúgy ez a környék elegánsnak számított annak idején. Néhány évvel a kép készítése előtt, 1875-ben a hátunk mögött, balra, a mai Irányi utca 1. szám alatt nyílt meg, az Országos Királyi Magyar Zeneakadémia. Egy ideig egy lakásban működött, ott lakott az elnök, Liszt Ferenc is. Amikor ez a kép készült, már elköltözött az Andrássy út és Vörösmarty utca sarkára.
Haris-bazár és a párizsi átjáróházak: Ez a kép az életből senkinek sem lehet ismerős. Sajnos, a görög eredetű Haris család a huszadik század elején a magukról elnevezett Haris-bazárt lebontotta, helyén egy utcát nyitott, mert így több bevétele lett. Hogy el ne veszítse a tulajdonjogot, a ma is létező Haris köz nevű utcácskát egy közjegyző jelenlétében évente egyszer le kellett zárnia. Budapest nem vigyázott az átjáróházaira, ma már csak mutatóba maradt a nemrég felélesztett Gozsdu-udvar, vagy a csendesebb Röser-bazár, a Károly körút és a Semmelweis utca között. A hatvanas években lebontották a hangulatos Dobler-bazárt, amely a Király utcából a Paulay Ede utcába vezetett át, a Károly körút közelében. Párizs vigyáz az épített örökségére, huszonvalahány épségben megőrzött bazárját egy aktív, sok adománnyal támogatott egyesület gondozza. Térképet adnak ki róluk, és még arra is volt pénzük, hogy 2000 körül egy kiállítást hozzanak Pestre a Mai Manó Házba a bazárokról készült 19. századi képekből.
Oldalkerekes vontató gőzhajó a Dunán: E kép főszereplője egy oldalkerekes vontató gőzhajó. A fénykép készítésének évében egy tájegység nevét viseli, archaikus módon írva. Ekkor már húsz éve forgalomba állt. Lehet tudni, hogy 1870-ben gyártották az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Rt. újpesti gyáregységében, Hargita néven. Állomáshelye Szob volt. Tulajdonosa 1890-ben is Luczenbacher Pál, de ekkor már új neve van. 1895-ben állami kézbe kerül, akkor neve Imre lesz. De egy évvel később már Ipolyságnak hívják, immár „h” nélkül. A II. világháború végén Ausztriába távozott, 1946-ban hazatért. Ekkortól a neve Ipoly lett. A Fortepan képeiben azonban néha érdekesebbek a mellékes dolgok, esetünkben a rendetlen, kisvárosias Duna-part, ami annyira nem hasonlít a mai látványhoz. Balra a Blum-malom hatalmas épülete, tőle jobbra a Batthyány (akkor még Bomba) téren a Szent Anna-templom, jobbra az Erzsébet apácák kolostora és kórháza a Szent Ferenc sebei templommal.
Eskü tér és az Erzsébet híd: Ezen a képen az Eskü tér (mai nevén Március 15. tér) látható, még az Erzsébet híd nélkül. Amikor a fénykép készült, nagy valószínűséggel már kiírták a Fővám térre és az Eskü térre tervezett hidakra a közös pályázatot. Az ide tervezett híd építése csak 1898-ban kezdődött meg, az oda vezető útvonalak mentén a bontások már hamarabb elkezdődtek. Tomsics Emőke monográfiájában (Budapest Atlantisza) elolvasható, hogyan sodródott Budapest addig, hogy szinte a teljes Óvárost lebontotta. Mindenki új, világvárosias belvárost akart, Klotild palotákkal, Párisi Udvarral. 1900-ban lebontották a régi pesti Városházát (hátsó traktusa itt még látszik, a templomtól balra). Lebontották a jobbra látható házsort is. És a rombolásnak kis híján áldozatul esett a részben gótikus plébániatemplom is. Kijelölték az újonnan, helyette építendő templom telkét.
Erzsébet téri Kioszk: Ez a fénykép nem nagyon lehet ismerős - elárulom, az Erzsébet téren járunk. A Kioszk nevű, 1874-ben átadott étterem/bálterem keverék tervezője Hauszmann Alajos volt. (A bálterem az emeleten volt.) A vállalkozás soha nem ment igazán jól, 1907-ig működött ilyen formában. Akkor a Nemzeti Szalon Egyesület megbízásából a Vágó testvérek építették át szecessziós stílusban. A főbejárat átkerült az ellenkező, Bécsi utcai oldalra. Ettől fogva képzőművészeti kiállítások voltak az első emeleten. 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolták, de még ekkor is fontos kiállításokat rendeztek benne. 1959-ben - tatarozás helyett - váratlanul lebontották.
Dunai uszoda és a Királyi Palota: Ennek a szép Klösz-képnek egy részletét vágtam ki, így érdekesebb dolgokat látni. Így hangsúlyosabb a dunai uszoda, a kép bal felső szélén látni már a rakpartba ékelt Ördögárok kifolyót. A Tabán elegánsabb parti része is még nagyon rendezetlen. Még egy gyárkémény is füstölög. Még a régi Királyi Palota látható a képen, pont ugyanaz, amit 1848-ban is láttak az emberek. Már elhatározták, hogy duplájára bővítik az épületet, nehogy az Országház (egy polgári épület) nagyobb legyen a palotánál. A tervezéssel megbízott Ybl Miklós az előző évben elhunyt, a munkák vezetését Hauszmann Alajos vette át. Ez a palota az 1944/45-ös ostrom alatt súlyosan megsérült, de a kommunista rendszer idején a műemlékes lobbi olyan erős volt, hogy az anyagi nehézségek ellenére nem a kézenfekvő helyreállítás irányába indultak, hanem egy kívül Mária Terézia-kori, belül vadonatúj épületet hoztak létre, múzeumi célra. Most az inga már megindult visszafelé: a Hauszmann-program az egész 1905-ös állapot visszaállítást tűzte ki célul.
Budai Császári Királyi Főreáliskola: E kép a budai változások mértékét szimbolizálja. Az alsó részén egy régi, talán 18. században épült zárt udvaros épület látható, a felső részen pedig az 1854-ben átadott Budai Császári Királyi Főreáliskola (röviden Budai Főreál, ma Toldy Ferenc Gimnázium) neogótikus, különleges épülete látható. Az iskolának egészen különleges hagyományai voltak. Például a „déllövés”, délben egy kis játékágyú elsütésével jelezték a pontos időt. Ez így volt egészen a kommunista hatalomátvételig. Az iskola 1920-ban vette fel Toldy Ferenc nevét, aki ugyanebben az utcában lakott.
Orczy-ház: Ez a hatalmas épület, az Országút (ma Károly körút) és a Király utca sarkán Pest 19. századának, egyben a pesti zsidóságnak egyik emblematikus épülete volt. A báró Orczy család a tulajdonában álló ingatlant 1829-ben alakíttatta a képen látható méretűre. A három udvaros, kétemeletes házban negyvennyolc lakást lehetett bérbe venni, összesen 142 szobát, általában körülbelül 300 lakó élt itt huzamosabban. És sokan itt is dolgoztak. Volt itt két imaház, sok bolt, raktár, fürdő, vendéglő, sírkőfaragó műhely. A legzsúfoltabb hely a házban az Orczy kávéház volt, amelynek legfontosabb célja az ügyek intézése volt. Mint egy keleti bazár, folytonosan tele volt a ház lakóival és ügyfeleikkel.
Hal tér és az Óváros bontása: A régi pesti Óváros eme sarkán már jártunk, de akkor más irányba néztünk. Ez az Erzsébet híd építésekor lebontott Hal tér, balra a Torony utca torkolata. A háttérben a Belvárosi Ferences templom tornya látható. Kevés Klösz-képen látszik ennyire, hogy ebben a korban az a kisegzisztenciák (köztük nem kevesen ágyrajárók) mennyire az utcán éltek, akkor is, ha nem volt éppen ott semmi dolguk. Az Óváros bontása társadalmi igényt elégített ki. Az Andrássy Gyulának tulajdonított bon mot szerint „Olyan új fővárost fogunk építeni Magyarországnak, amelynek nem lesz riválisa se északon, se keleten, se délen”. És az első világháború előestéjére ez be is következett.
Kossuth Lajos utca és a Dreher-palota: Ez a kép a Kossuth Lajos utcát mutatja a Kígyó tér (a mai Ferenciek tere) felől. Valami nem stimmel vele, ugye? Hát az, hogy pont fele olyan széles, mint ma. A tervezett Eskü téri hídhoz, 1898-tól, a királyné meggyilkolása miatt Erzsébet-hídhoz nem vezethetett egy ilyen keskeny utca. Így a Közmunkatanács elrendelte, hogy az út bal oldalán a házakat kivétel nélkül le kell bontani és az új utcavonalon kell felépíteni. Igen ám, de a Városház utca sarkán lévő Dreher-palota mindössze négyéves volt. A család hat évig tudta hátráltatni a végrehajtást, utána különleges módszert választottak.
Országház építkezése: Ez a sok embert ábrázoló fénykép 1894 télutóján készült, az Országház építkezése idején. A kép bepillantást enged abba a korszakba, amikor Budapest jelentős építészeti átalakulásokon ment keresztül, hogy valóban világvárossá váljon. A fajansz tárgyak finom eleganciája és a kerámia sokoldalúsága párhuzamba állítható a város fejlődésével, ahol a részletek kidolgozottsága és a minőségre való törekvés mind a mindennapokban, mind a nagyszabású építkezéseknél tetten érhető volt.