Komló neve mára egybeforrt a szénbányászattal, amely a 18. század közepe óta határozza meg a település sorsát és képét. Bár a kitermelés mára szinte megszűnt, a komlóiak lelkesen ápolják évszázados hagyományaikat, a félig lebontott/összeomlott bányaépületek pedig minden odalátogatót emlékeztetnek a szebb napokra. A mecseki szénbányák, és így Komló fejlődése, több iparvároshoz hasonlóan az 1950-es évek elején kapott nagy lendületet, néha kicsit talán túl nagyot is, a teljesítménykényszer ugyanis több baleset okozója lett.
A bányászat és a település történeti gyökerei
Kevéssé ismert, hogy Komló története sem az iparosodással kezdődött: már a rómaiak is letelepedtek a környéken - a ma Pécsként ismert Sopianae mellett Mecsekjánosiban, Mecsekfalun, Zobák-pusztán - amelyet több lelet, őrtorony és villa maradványok is tanúsítanak. A középkor folyamán végig a pécsváradi apátság birtokában volt, egészen 1526-ig. A törökök 1543-ban vették birtokba a térséget, majd a török kor és az évtizedekig elhúzódó háborúk alatt Komló is csaknem elnéptelenedett, 1697-ben mindössze 9 lakosa volt.
A 18. század közepétől indult meg a bányászat, a fejlődést pedig a század végén megjelenő német telepesek is segítették. Az első előfordulást hivatalosan 1769-ben jelentették be. A komlói bányát 1909-ben a Magyar Államkincstár vásárolta meg. A komlói bányászat 19. század végi fejlesztésében kulcsszerepet játszott Engel Adolf pécsi vállalkozó. A gyökeres változást azonban az 1949 és 1954 közötti időszak jelentette, amikor a település 1951-ben városi rangot kapott, és a lakosság száma drasztikusan emelkedett.
Gesztenyés városrész jellemzői és kialakulása
Gesztenyés, a városrész, Zobák és a kőbánya között elhelyezkedő terület. Gesztenyés építésének kezdetei 1940-re nyúlnak vissza. Ekkor a kőbánya kezdett lakásépítésekbe, majd a szénbánya 1942-ben szintén ezen a területen fogott hozzá családi házak építéséhez a bánya munkásai számára. Az 1950-es évek elején már álltak azok a lakóházak, amelyek Gesztenyés mai arculatát is meghatározzák.
A városrész természetközeli hely volt, és most is az. A családi házak szépen belesimulnak a Mecsek oldalába, a domb tetején Zobák emeletes házai állnak. Gesztenyés utcaneveit virágokról nevezték el, ami miatt a városrész utcanevei időtállók. Érdekesség, hogy a 2000-es évek elején a korábban szeméttelepként, majd völgyként funkcionáló területet feltöltötték és füvesítették, így a domborzat is lankásabb lett.
Zobák-akna: A bányászat fellegvára és alkonya
A gesztenyési dombtetőn épült Zobák-akna, az ország egykori legveszélyesebb és legmélyebb (közel 700 méter) bányája. A termelés 1964-ben kezdődött Zobákon. Ekkora már elkészültek azok az emeletes, központi fűtéses lakások, amelyek a bánya közelében, a Hóvirág utcában találhatók. Szinte az egész Gesztenyés aláművelt terület, ezért a bánya finanszírozásával sok ház megerősítésére, felújítására volt szükség.
Egy elhagyatott bánya város : A Komlói Zobák akna nyomában 1.rész
2002-ben befejezte működését Zobák akna, az utolsó mecseki mélyművelésű bánya. A volt bányaudvar egy részén felépült a biomassza erőmű, amely a Komlói Fűtőerőmű telephelye. A bánya bezárása nemcsak munkahelyek megszűnését jelentette, hanem egy korszak végét is, amelyet az egykori bányászok és a város lakói azóta is emlékezetükben őriznek.
Társadalmi változások és mindennapok a bányászvárosban
A gyors iparosítás és az erőltetett bányaművelés jelentős társadalmi mozgást és feszültségeket is teremtett Komlón az 1950-es években. Az Alföldről képzetlen, volt mezőgazdasági munkások települtek be a komlói lakótelepek bérlakásaiba. A városban az 1956-os események során is komoly megmozdulások voltak, amelyek a munkástanácsok megalakulásához és fegyveres konfliktusokhoz vezettek.
A 60-as évek elejére a városrész ellátása megfelelő szintet ért el: a Fenyő utcában élelmiszer-, hús- és zöldségbolt működött. 1956-ban felépült a városrész új általános iskolája is. 1985-ben egy szociális otthon kialakítására került sor ebben az épületben, miután az új kisegítő iskola elkészült. A vendéglátás terén is elfogadható helyzet alakult ki az évek során, bár ma már vendéglátóhely nincs a városrészben.
Az örökség megőrzése és a jövő kilátásai
Aki a bánya romjaiból vagy a bezárt boltokból azt a következtetést vonja le, hogy Gesztenyés haldoklik, annak nincs teljesen igaza. A nyugalom, a természetközeliség és a kellemes lakóközösségnek köszönhetően egyre több házat újítanak fel, sőt újakat is látok épülni. Az ingatlanok árai is kissé magukhoz tértek.
A városrész határában áll még az ún. Felszabadulási emlékmű. A múlt emlékei, mint például Jex Simon bányamérnök egykori lakóhelyén elhelyezett emléktábla vagy az Engel-család kastélyai, mind-mind a város történelmi mélységét bizonyítják. Komló és Gesztenyés története egyben tükre is a magyarországi iparosítási kísérleteknek, a bányászat dicső korszakának és az azt követő lassú átalakulási folyamatnak, amelyben a közösség ereje a legfontosabb megtartó erő.
tags: #komlo #gesztenyes #sorhaz