Hemző Károly, a magyar fotográfia kiemelkedő alakja, akinek életműve nemcsak a sport- és riportfotózásban, hanem a gasztronómia vizuális megörökítésében is maradandót alkotott. Munkássága során Lajos Marival közösen írt szakácskönyvsorozata, különösen a „99 pizza és tészta 33 színes ételfotóval” című kötet, széles körben ismertté vált, és hozzájárult a magyar konyhakultúra népszerűsítéséhez.
Életút és pályafutás: A filmgyártól a konyhaasztalig
Hemző Károly 1928. június 11-én született Budapesten. Pályafutása már 1942-45-ig a Hunnia Filmgyárban kezdődött, ahol fotólaboránsként dolgozott. Ez az időszak alapozta meg a vizuális médium iránti fogékonyságát és technikai tudását. A háború utáni éveket, 1946-49-ig, TBC miatti kórházi, majd szanatóriumi kezelés töltötte ki, ami megpróbáltatásokkal teli időszak volt az életében.
A gyógyulás után, 1949-52 között az Athenaeum Nyomdában fényképész-retusőri szakképesítést szerzett, ami tovább finomította a képi ábrázolás iránti érzékét. Ez a képzés már a profi fotográfia felé terelte.
Sportfotózás és riportmunka: A Képes Sport és a Magyar Szemle évei
1952-56-ig a Honvéd Sportegyesület fotóriportere volt, ahol a sportdinamizmusát és az emberi teljesítményt örökítette meg. Ez a korszak formálta kiemelkedő riportfotósnak. Ezt követően, 1957-67-ig a Képes Sportnál dolgozott, ahol számos ikonikus sportfotó fűződik a nevéhez, bemutatva a sportolók pillanatait és az események feszültségét.
1967-89-ig képszerkesztőként és fotóriporterként tevékenykedett a Magyar Szemle című, 5 nyelven megjelenő képes folyóiratnál. Ez a pozíció lehetőséget adott neki, hogy szélesebb körű témákkal foglalkozzon, és nemzetközi szinten is bemutassa munkáit. A Magyar Szemle hozzájárult ahhoz, hogy Hemző Károly neve ismertté váljon a fotográfiai körökben, és munkái a nagyközönség elé kerüljenek.
Az alkalmazott fotográfia felé fordulása 1982-től kezdődött, ami egy új fejezetet nyitott karrierjében, és felkészítette a gasztronómiai fotózás kihívásaira.
Nyugdíjas évek és a Gust-Art Stúdió: A gasztronómia művészete
1989-ben vonult nyugdíjba, de a kreatív munka nem ért véget számára. 1990-ben Gust-Art Stúdió néven közös vállalkozást hozott létre, amelynek fő tevékenysége a gasztronómia volt. Ez a stúdió Lajos Mari szakácskönyveinek illusztrálásában játszott kulcsszerepet, és a kulináris művészetet vizuálisan is bemutatta. A Gust-Art Stúdió tevékenysége során a gasztronómiai fotózás új mércéjét állította fel Magyarországon.
1996-ban családi házukban Lépcsőház Galériát létesített, amely közel 50 fotográfus kortársa munkáiból állt, ezzel is támogatva a kortárs fotóművészetet. Ez a kezdeményezés mutatja Hemző Károly elkötelezettségét a fotográfia és a művészet iránt, és a fiatalabb generációk tehetségének kibontakoztatását.
A „99 pizza és tészta” és a gasztronómiai örökség
Hemző Károly nevéhez fűződik a Lajos Marival közösen alkotott, rendkívül népszerű 99/33 képes szakácskönyvsorozat, amely a Corvina, Aquila, majd a Sanoma Kiadó gondozásában jelent meg 1982-től egészen 2006-ig és azon túl. Ezen sorozat egyik kiemelkedő darabja a „99 pizza és tészta 33 színes ételfotóval” című kötet, amely 1991-ben látott napvilágot a Corvina Kiadónál. Ez a könyv nem csupán receptek gyűjteménye, hanem egy vizuális utazás a kulináris világba, Hemző Károly kiváló fotóinak köszönhetően.
A könyv 64 oldalon keresztül, kemény kötésben mutatta be a pizza és a tészta elkészítésének fortélyait, színes ételfotókkal illusztrálva. Az ISBN száma 963133483X, és megjelenése óta számos háztartásban vált alapművé. A könyv népszerűségét mutatja, hogy ma is keresett antikvár példány, jelezve a tartós értékét és a rajta keresztül közvetített kulináris tudás időtállóságát. A könyv célja, hogy inspirálja az embereket a főzésre, és megmutassa, hogy a pizza és a tészta elkészítése nem ördöngösség, hanem egy kreatív és élvezetes folyamat.
A pizza eredete és a magyar hagyományok
A pizza története messzire nyúlik vissza, és bár az olaszok tették világhírűvé, az igazság az, hogy „nem ismerek olyan embert, aki ne szeretné a pizzát, ezt a nápolyi származású, maradék kenyértésztából gömbölyített, lapított, pörgetett, mindenféle finomsággal megrakott, ezerarcú lepényt, amit az ember bármikor, csak úgy jókedvében is meg tud enni.” Valójában már „kenyérsütéskor készítettek ilyet nagyanyáink is, csak éppen tejföllel, zsiradékkal kenték meg.” Ez a megfigyelés rávilágít arra, hogy a pizza gyökerei mélyebben rejtőznek, mint gondolnánk, és a kulináris innovációk gyakran a szükségből és a rendelkezésre álló alapanyagokból születnek. A kenyértészta felhasználása, a feltétek variálhatósága mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az étel olyan népszerűvé váljon szerte a világon.
A „99 pizza és tészta” kötet részletesen bemutatja a pizzatészta elkészítését, lépésről lépésre vezetve az olvasót a tökéletes alaptészta eléréséhez.
NÁPOLYI PIZZA OTTHON, 1 év tapasztalatai, ÓRIÁSI HIBÁK és hogy kerüljük el őket 🍕
A tökéletes pizzatészta receptje Hemző Károly és Lajos Mari szerint
A szakácskönyvben leírt recept alapvető lépéseket tartalmaz a finom és jól kezelhető tészta elkészítéséhez:
Az élesztő felfuttatása: „A tejet éppen csak meglangyosítjuk (ha túl meleg, elpusztulnak az élesztőgombák!), 3 dl-es bögrébe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, beletördeljük az élesztőt, és jól elkeverjük. Meleg helyen felfuttatjuk, azaz a bögre pereméig hagyjuk kelni (8-10 perc).” Ez a lépés kulcsfontosságú az élesztő aktiválásához, ami a tészta megfelelő keléséhez elengedhetetlen. A langyos tej biztosítja az ideális környezetet az élesztőgombák számára.
A kovász elkészítése: „A lisztet keverőtálba szitáljuk - így levegősebb lesz, és gyorsabban megkel a tészta. Közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük az élesztős tejet (A), és a „kráter” széléről, fakanállal, csak annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuska lágyságú masszát kapjunk - azaz kovászt készítünk. A tálban lévő lisztből egy keveset a tetejére szórunk, és tiszta konyharuhával letakarva a kétszeresére kelesztjük (15-20 perc).” A liszt szitálása és a kovász készítése hozzájárul a tészta könnyedségéhez és gyorsabb keléséhez. A fakanál használata segít a megfelelő állag elérésében, elkerülve a túlzott gyúrást ebben a fázisban.
A tészta dagasztása: „Hozzáadjuk a sót, 4 ek. olajat (B) és annyi langyos vizet (1-1,5 dl), hogy kissé ragacsos, lágy tésztát kapjunk. Robotgéppel addig dagasztjuk (C), amíg a tészta el nem válik a tál falától. Tetejét megszórjuk liszttel, és konyharuhával letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni (30-40 perc).” A só és az olaj hozzáadása ízesíti és rugalmasabbá teszi a tésztát. A robotgépes dagasztás biztosítja a homogén állagot és a megfelelő gluténfejlődést, ami elengedhetetlen a jó állagú pizzatészta eléréséhez. A második kelesztés pedig a tészta térfogatának növeléséhez szükséges.
Formázás: „A tésztát lisztezett munkalapra borítjuk (D) erőteljesen átgyúrjuk (E) (összeesik, nem baj!) és tenyerünkkel a kívánt nagyságra és formára huzogatjuk-lapítjuk (nyújtani nemigen hagyja magát).” Az átgyúrás segít a levegő eloszlatásában és a tészta szerkezetének kialakításában. A tenyérrel történő lapítás egy hagyományos módszer, amely megőrzi a tészta rugalmasságát és elkerüli a túlzott nyújtás okozta feszültséget.
Ízesítés: „A tésztába beledolgozhatunk 1 kk. őrölt vagy morzsolt, illetve friss, finomra felaprózott illatos fűszernövényt vagy ezek keverékét is, pl. oregánót, bazsalikomot, rozmaringot vagy kakukkfüvet.” Ez az utolsó lépés a személyes ízlés szerinti fűszerezést teszi lehetővé, ami a pizza egyedi karakterét adja. A friss fűszernövények különösen gazdagítják az ízvilágot.
A könyv kiemeli a pontosság és a türelem fontosságát a pizzakészítés során, hangsúlyozva, hogy a minőségi alapanyagok és a gondos elkészítés a siker záloga.
Egyéb gasztronómiai kiadványok és a fotográfus szerepe
Hemző Károly munkássága nem merült ki a pizza és tészta témájában. Számos más szakácskönyvben is közreműködött, mint például a „99 húsétel 33 színes ételfotóval”, „99 vad- és halétel 33 színes ételfotóval”, valamint a „99 körítés és főzelék 33 színes ételfotóval”, mind Lajos Marival közösen. Ezek a kötetek is a Corvina Kiadó és az Aquila Kiadó gondozásában jelentek meg.
A Halász Zoltánnal közösen készített „Magyar tájak, magyar ízek” sorozat, melynek kötetei a Balatoni ízekről, Sopron és környékéről, valamint a Hortobágyról szóltak, szintén a magyar gasztronómiai örökség megőrzésében játszott szerepet. Ezek a könyvek nem csupán recepteket tartalmaztak, hanem bemutatták az adott régió jellegzetes alapanyagait és kulináris hagyományait, Hemző Károly érzékeny fotóival illusztrálva.
Hemző Károly fotói számos heti- és havilapban, sajtókiadványban is megjelentek folyamatosan 1952-től, mint például a Béke és Szabadság, Érdekes Újság, Művelt Nép, Képes Sport, Magyar Szemle (5 nyelven), Magyar Hírek, Hungarian Trade, Travel Magazin, Vue Turistique, Hungarian Quarterly, Ország-Világ, Fotó, Fotóművészet, Fotográfia, Új Tükör, Konyhaművészet, Lakáskultúra, Ízeink Magazin/Magyar Hírlap, Konyha, RTV Ízletes, Nők Lapja, Nők Lapja Konyha. Ez a széles körű megjelenés mutatja sokoldalúságát és a fotográfia iránti elkötelezettségét. A gasztronómiai magazinokban való szereplése különösen kiemeli azon képességét, hogy az étel vizuális élményét is megteremtse.
A „Fotográfiák” (1998) és a „Csak lovak” (2005) című önálló kötetei, melyek a Gust-Art Stúdió gondozásában jelentek meg, a művészi fotográfia iránti vonzalmáról tanúskodnak, és bemutatják a képein keresztül elmesélt történetek mélységét.
Művészeti életút és elismerések
Hemző Károly 2010-ben művészeti életművét a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának adományozta, ezzel is biztosítva, hogy munkái a jövő generációi számára is elérhetőek legyenek. Ez a gesztus kiemeli a kulturális örökség megőrzése iránti elkötelezettségét.
Számos egyéni kiállítása volt, melyek során különböző témákat dolgozott fel, az „Ellentétek” (1972) című kiállítástól a „Találkozásaim” (1976-1981) sorozaton át az „Ez a város…” (1983-1984) című tárlatokig. A „Lódobogás” (1979) című kiállítása, amely Varsóban, Wroclawban, Bialystokban, Kaliszban, Moszkvában és Szolnokon is látható volt, különösen a lovas témák iránti szenvedélyét mutatta be. Későbbi kiállításai, mint a „Fényetüdök” (2003), „Vakáció” (2003), „Csak lovak” (2005) és a „Hemzőváros” (2010), mind gazdagították a magyar fotográfia palettáját. Utolsó kiállítása, a „Hódolat a bajnoknak” (2012), a sport iránti tiszteletét fejezte ki.
Hemző Károly a Magyar Újságírók Szövetségének (1957-től), a Magyar Fotóművészek Szövetségének (1958-tól) és a Művészeti Alapnak (1982-től) is tagja volt, ami jelzi elismertségét a szakmai körökben.
Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között Balázs Béla-díjjal (1978), Érdemes Művész címmel (1982), Pécsi József-díjjal (1986), Kiváló Művész címmel (1990), Életmű-díjjal (Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1998), Táncsics Mihály-díjjal (1999) és Arany Toll díjjal (2003). Ezek a díjak mind a tehetségét, kitartását és a magyar kultúrához való hozzájárulását méltatják. Több alkalommal volt a Szép magyar könyv pályázat díjazottja is, ami a könyvei vizuális és tartalmi minőségét is elismerte.
Hemző Károly 2012. november 5-én, hosszú ideje nagy türelemmel viselt (COPD) betegsége következtében, családi körben hunyt el. Hamvait 2012. november 26-án helyeztük örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben. Emléke és munkássága azonban tovább él a magyar fotográfia és gasztronómia történetében.
