Budapest gasztronómiai térképe tele van olyan pontokkal, amelyekhez nosztalgikus érzelmek kötnek minket. A Római-part halsütői már az első igazi tavaszi napon kinyitnak, mi budapestiek pedig akkor is sorban állunk a hekkért, ha tudjuk, hogy túlárazott, a hozzá kapott kenyér borzalmas és a sör is csak szobahőmérsékletű. De szeretjük a nosztalgiát, követjük a sajátos kis hagyományainkat. Melyek azok a budapesti helyek, melyeket rendre meglátogatunk, még akkor is, ha „régenmindenjobbvolt”?
Hagyomány és minőség a főváros szívében
1827-ben Schwabl Ferenc alapította a Szentháromság utcai cukrászdát, mely egyike a főváros legpatinásabb, legrégebb óta működő vendéglátóhelyeinek. Nem kizárt, hogy még üknagymamánk is tudott a Ruszwurmról, ahol ma már sok a turista és bámészkodó, a valódi budapesti krémesrajongó mellett. „Nem megyünk fel a Normafára sétálni, meg rétesezni egyet?” - ez is egy ismerős budapesti mondat. Az 1978 óta működő rétesező minden évszakban ugyanolyan népszerű, s szerencsére nem csak azért, mert a Síház mögött könnyen megtalálható és egyértelmű normafás hely, hanem azért is, mert tényleg ízletes a rétes. Van, aki a meggyeset preferálja, más a mákosért vagy a káposztásért rajong, de a szezonális gesztenyés, vagy sajtos verzió is klassz.
Retró Lángos néven fut az Arany János utcai metrómegállóba ékelt büfé, ahol egészen hajnalig sütik bő olajban a tésztákat. Szerencsére ez sem hiábavaló becsípődés, mert a sajtos-tejfölös itt az egyik legfinomabb: raknak rá matériát bőven, nem spórolnak, nincs „felvizezve” a tejföl és különlegesebb fajták közül is választhatunk, ha ez snasszabb lenne. A 60-as évekből maradt itt a Bambi Eszpresszó, a Frankel Leó utcában, sőt, a legendák szerint 1961. május 1-én nyitott, éppen a munka ünnepén. Hangulata megőrizte a kor szellemét, törzsvendégei szeretnek anekdotázni, a fiatalabb generáció pedig csak élvezi a múltból ittmaradt időgépet és a retró melegszendvicseket, akár egy pikoló mellett is.
A Daubner: A nagybetűs intézmény
110 éves a tradíció, és a Daubner talán az a cukrászda, mely a legjobban beépült a magyar ember emlékeibe, mint „a nagybetűs cukrászda”. Hol a legjobb a torta? A Daubnerben. Hol a legjobb a fagyi? A Daubnerben. Honnan rendeljünk süteményt a szülinapra? A Daubnerből. Megrögzöttség, vagy sem, sokszor még akkor is letorkoló kommenteket kapunk, hogy miért hiányzik az újhullámos cukrászdák vagy frissen nyitott sütizők körül a Daubner, amikor tényleg köze sincs a témához. Kétség nem fér hozzá, hogy nagyon finom a málnás rizsszelet, a rokokó, az E-80 és a parfétorták is, de a legnagyobbat az apró sósak szólnak.
Vidékieknek is bizonyára ismerősen cseng a Daubner neve - Budapest egyik favorit, minőségi cukrászdájáról van szó. Amit kevesebben tudnak, hogy eredetileg nem is fővárosi a történet: az elődjét Daubner Béla 1901-ben nyitotta meg Orosházán. Őt később a fia követte a szakmában. A második világháború után a cukrászdát államosították. Daubner Béla 1946 után nyolc és fél év börtönbüntetést is kapott politikai okokból, majd a Kádár-rendszer alatt még további két és fél évet letöltött. A család az 1950-es évek végén költözött Budapestre.
Budapest egyik legismertebb és legforgalmasabb „klasszik” cukrászdájának kínálata persze leginkább a hagyományos, masszív, mégis jól kidolgozott cukrásztermékekre épül: torták, szelet sütemények és aprósütemények, de a sós vonala is erős. Ha a cukrászdában vesszük, a ropogtatni való pogi ára azért elég borsos: 2026 tavaszán 5800 Ft-ért mérik kilóját. Mi viszont ennél jóval olcsóbban is ki