Amikor valaki úgy dönt, hogy nem macskát vagy kutyát szeretne tartani, hanem egy kedves kis gekkót, akkor hamar felmerül benne a kérdés, hogy vajon milyen körülményeket kell neki biztosítania, és milyen betegségekre számíthat. A leopárd gekkók (Eublepharis macularius) nem nőnek túl nagyra, nem agresszívak, és nincs is velük sok probléma, ezért viszonylag egyszerű őket tartani. Kedves megjelenésű, elég kicsi ahhoz, hogy ne foglaljon sok helyet, de nem vész el a terráriumban, és általában könnyen kezelhető. Nyugodt természetű, óvatos, rendszeres kézbevétellel megszokja az embert. Nagyon sok szín- és mintaváltozat létezik, így mindenki találhat számára tetsző példányt. Hosszú, egészséges élethez a faj igényeihez igazodó tartás kell: megfelelő méretű és berendezésű terrárium, jó hőmérséklet és páratartalom, változatos rovarokból álló étrend, rendszeres vitaminpótlás és tisztaság. Bár a leopárd gekkó edzett állat, fogságban stabil, jól beállított környezetre van szüksége.
Érdemes tudni róluk, hogy éjszaka aktív állatok, de akkor sem túl hangosak, így attól nem kell tartani, hogy az egész házat felverik. Nem karmolnak vagy harapnak akkorát, hogy az nagy fájdalmat okozzon a gazdinak, és akár kézhez is szoktathatók. A karmai aprók, tűszerűek, ami csak enyhén szúr, de nem kellemetlen. Ahogy az sem a kedvencük, ha egész nap simogatják őket és nincs egy perc nyugtuk. A gekkó tartás talán azoknak való igazán, akik szeretnének házi kedvencet, de nem egy izgő-mozgó, mindig bajt csináló állatra vágynak, hanem egy nyugodt természetű kis jószágra. A leopárd gekkók Afganisztánban, Pakisztánban, Északnyugat-Indiában és Iránban honosak. Karakán kis állatok, amelyeket szórakoztató nézni, és nem idegenkednek a kézbevételtől sem. Többnyire éjszakai, földön élő gekkók, amelyek általában könnyen megszelídíthetők. Nincs ragacsos lábujjuk, mint a többi gekkónak, így nem másznak fel a falakra. A leopárd gekkók nem hajlamosak harapásra, és általában lassú mozgásúak.
A megfelelő terrárium kialakítása
Mire van szüksége egy kis gekkónak? Ez az egyik legfontosabb kérdése minden embernek, aki a jövőben gekkót szeretne tartani.
Méret és elrendezés
A megfelelő méret nagyon fontos a jó közérzethez. Mivel maga a gekkó sem túl nagy (maximum 25 cm), így a terráriumának sem kell hatalmasnak lennie. Fiatal gekkónak (kb. 6 hónapos korig) elég egy kisebb, kb. 35x20x30 cm-es terrárium. A nagyobb terrárium stresszelheti az állatot. Felnőtt egyednek legalább 60x30x40 cm ajánlott, de a nagyobb mindig jobb. Több állat együtt tartásához nagyobb hely kell. Felnőtt hímeket nem szabad együtt tartani, mert összeverekedhetnek, akár végzetesen is. A terrárium legyen fedett, szökésbiztos, de jól szellőző. A faj főleg a talajon mozog, ezért a nagyobb alapterület fontosabb, mint a magasság. A leopárd gekkókat nem tekintik „szociális” fajnak, és tökéletesen boldogok, ha egyedül tartják őket. Sikeresen megkísérelhető több egyed elhelyezése a kifutón belül, de ehhez legalább kétszer akkora hely kell, mint amennyi minimális egy gekkó számára, valamint több rejtekhelyet és sütkérező helyet kell biztosítani elkerülve az agressziót.
Aljzat kiválasztása
Az aljzat választása nagyban befolyásolja az egészséget. Ajánlott aljzat egyébként a speciális, vitaminozott homok, a hüllő szőnyeg, az egyszerű kerti föld, fiatalabb példányok alá pedig az egyszerű papír kéztörlő sem rossz gondolat. Fiataloknál (kb. 6 hónapig) a legegyszerűbb és legbiztonságosabb a száraz papírtörlő: könnyen cserélhető, tiszta, és megelőzi az aljzat lenyelését (bélelzáródás veszélye). Fiatal leopárd gekkót nem szabad homokos talajon tartani, még akkor sem, ha az kalciumhomok. Lenyelhetik és bélelzáródásuk lehet tőle. A papír nedvszívó és könnyen cserélhető, és a hüllőszőnyeg is jó választás; könnyen tisztítható, és a gekkó jól fog mozogni rajta.
Ha a gekkó homokot eszik, az gyakran ásványianyag-hiányt jelez, amit rossz étrend és kevés vitamin okoz. Ezen megfelelő etetéssel és kiegészítőkkel lehet segíteni. A talaj a gekkó szájába elsősorban vadászat során kerül. Ha a gekkó jól van vitaminozva, kalciumozva, akkor esze ágában sem lesz csak úgy talajt falni. A sima kavics megfelelő aljzat, amíg elég nagy ahhoz, hogy ne tudják megenni. A kalciummal dúsított homok nem ajánlott szubsztrátumként.
Felnőtt állatnak bioaktív elrendezésben: Nagyon fontos, hogy az aljzat ne maradjon nedves. Házi keverékhez kb. 60-70% szerves fedőföld (műtrágyamentes!) és 30-40% homok használata javasolt. Ez az alap. Hozzáadhat más dolgokat is, például szenet, spaghnum mohát (apró darabokat, nehogy lenyelje) és kérget. Ha kéreg- és fadarabok vannak az aljzatban, az előnyös a száraz körülmények között, mivel segíti, hogy a víz könnyen folyjon. A takarítócsapatok feladata a hulladék eltávolítása és a szerves anyagok lebontásának felgyorsítása. Megeszik a kakit, a lehullott bőrt, az almot, a kérget, a spaghnum mohát és még sok más szerves dolgot.
Hőmérséklet és páratartalom
Talán ez a kicsit trükkös része a gekkó tartásának, ugyanis eléggé érzékeny a hőmérséklet változásaira. Az egyenletes hő nagyon fontos, a hirtelen ingadozást rosszul tűrik. Legyen meleg és hűvös oldal, hogy az állat maga választhasson. A leopárd gekkó szereti a magasabb hőmérsékletet. A terráriumot úgy rendezzük be, hogy tartalmazzon melegebb és hidegebb területeket. Ennek legegyszerűbb módja, ha a fűtő lámpát a terrárium egyik oldalára tesszük. A meleg területek felgyorsítják az anyagcserét, és elősegítik az olyan tevékenységeket, mint az emésztés és a gyógyulás. A nappali hőmérséklet a melegebb oldalon 30-33 fok között lenne az ideális, a hidegebb oldalon pedig 23-27 fok között. Éjszaka a szobahő (18-23°C) általában elég, de legyen egy kissé melegebb rész is, ahová visszahúzódhat. Fűtéshez használhatunk melegítő izzót (50-75 W), fűtőlapot vagy infrát. Éjjel nem szabad erős fénnyel megvilágítani, még akkor sem, ha nincs elég meleg a terráriumban. A meleg segíti az emésztést, a gyógyulást és az anyagcserét, a hűvös rész pedig pihenésre való.
A faj száraz területekről származik, ezért nincs szüksége magas párára. A leopárd gekkók sivatagi/félsivatagi gyíkok, ezért nincs szükségük nagyon párás környezetre. Az ideális páratartalom a számukra 20-40%, ezt pedig egy megfelelő méretű itatótállal el lehet érni. Külön párásító berendezésre nincs szükség, de pár dologra oda kell figyelni. Viszont kell egy nedves búvó a hűvösebb oldalon, benne nedves tőzeggel, kókuszrosttal vagy mohával. Itt 70-80% párát is elérhetünk, ami sokat segít a vedlésnél. Reggel egy enyhe vízpermet is jól eshet nekik. Ha páratartalom túl alacsony (20% alatti), akkor a gekkónak nehézségei lehetnek a vedlés során. Ha túl száraz a levegő (20% alatt), a bőr darabokban fennmaradhat, főleg az ujjakon, ami keringési gondot okozhat, és súlyos esetben ujjvesztéshez vezethet.
Világítás
A leopárd gekkó nappal nagyrészt alszik, de fényforrásra így is szüksége van. Bár éjszakaiak, napi 10-12 óra fényre szükségük van a napi ritmushoz. Télen kb. Általában nem kell erős UVB, mint például kaméleonoknál. Egy sima terráriumi izzó is tökéletesen megfelel. Napozólámpa csak akkor kell neki, ha máshogy nem tudod fenntartani az ideális hőmérsékletet.
Technikailag a leopárd gekkók képesek túlélni UVB világítás nélkül is - ehelyett D3-vitamin-kiegészítőkre támaszkodnak. Az árnyékban élő fajok számára készült alacsony szintű UVB izzó ideális a leopárd gekkó számára. (A megfelelő UVI egy leopárd gekkó számára 0,5-1,5, attól függően, hogy mekkora a pigmentációja.) Az UVB-t a terrárium fölé kell felszerelni úgy, hogy ne legyen alatta üveg vagy műanyag, mivel az UV nem tud áthatolni az üvegen, a műanyagon vagy más szilárd anyagokon. Az UV-fény megfelelő távolságát a gyártó által biztosított távolsági útmutatóban találja. Ha UVI-mérőt használ, akkor 1.0 vagy kevesebb UVI-kimenetre kell törekednie, ahol a gekkó hozzáférhet a fényhez. Az UVB izzót 12 havonta cserélni kell, hogy fenntartsa teljesítményét. Dönthet úgy is, hogy teljes spektrumú fényt kínál gekkó-jának, különösen akkor, ha bioaktív házban fog élni.
Búvóhelyek és dekoráció
Érdemes három bújót elhelyezni a terráriumban. Egyet a meleg oldalra, kettőt a terrárium hidegebb felére. Ezek nem csak azért jók, mert jobban néz ki tőlük a terrárium, hanem azért is, mert változatos környezetet biztosítanak a gekkónak. Ettől az állat egészségesebb lesz. Éjszakai állatként sok búvóhelyet igényelnek, ahol nappal pihenhetnek. Legalább annyi búvót készítsünk, ahány állat van. Jó, ha van egy száraz és egy nedves búvó is. A nedves búvó különösen fontos vedléskor. Töltsük meg tőzeggel, kókuszrosttal vagy nedves mohával, és tegyük a hűvösebb oldalra. Itt akár 70-80% párát is elérhetünk. Ha hím és nőstény is lakik együtt, a nőstények gyakran ide rakják a tojást. Érdemes mászófelületeket is kialakítani vastag ágakkal, kövekkel, műnövényekkel. Ez mozgást ad és széppé teszi a berendezést. A leopárdgekkók szeretnek búvóhelyeket találni a környezetükben, és éjszakai életmódot folytatnak. Biztosítson fahasábokat búvóhelyként és mászó helyként. Kereskedelmi hüllőbarlangok és búvóhelyek, természetes sziklák is jók, mert ezek sokáig megtartják a hőt. Ha élő növényt választunk, legyen szárazságtűrő (például Aloe, Szemölcsliliom, Fáskövirózsa, Jade, más pozsgások). Az élő növények különösen fontosak a mini-ökoszisztéma megfelelő működésének elősegítésében. A kövek és gyökerek hőt is tárolnak, és természetes hatást adnak.
Itatótál
A gekkónak továbbá szüksége van egy itatótálra, aminek párásító funkciója is lesz. Ennek eléggé laposnak kell lennie ahhoz, hogy a hüllő kényelmesen tudjon inni belőle még akkor is, amikor nagyon kicsi. Mindig legyen bent friss, tiszta ivóvíz. A tál legyen sekély, főleg a kicsiknél. A víz párolgása a párát is segíti. Cseréljük rendszeresen, főleg ha koszos.
A leopárd gekkó etetése
Mit eszik a leopárd gekkó? A leopárd gekkókat rovarokkal kell etetni, ráadásul leginkább élő példányokkal. A legtöbb gekkó nem szívleli a halott eleséget, egyszerűen észre sem veszi. Ami mozog, azt viszont levadássza. A leopárd gekkók teljes mértékben rovarevő állatok, azon belül is kizárólag az élő eleséget eszik meg. Ne etessük mindig ugyanazzal a rovarral, mert hiánybetegséghez vezethet. Kerti, vadon fogott rovarokat nem szabad adni (betegség, vegyszermaradvány). A vadonban is sokféle ízeltlábút fogyasztanak. Fogságban is szeretnek vadászni, ezért az élő eleség a legjobb.
Milyen rovarokkal etessük?
A leopárd gekkók megesznek minden olyan rovart, ami elhalad előttük. Azonban nem minden rovar biztonságos vagy egészséges számukra. Általában szeretik a lisztkukacokat, a viaszmoly lárvákat, a tücsköket és a csótányokat is. Ideális a barna vagy fekete tücsök, sáska. Kiegészítésnek (heti 1-2) viaszféreg, csótány, lisztkukac stb. A fiatal példányoknak főleg lisztkukac és apró méretű argentin csótány adható, illetve néha tücsök. A teljesen kifejlett, felnőtt gekkókat 3-4 naponta elég etetni. A táplálékállat az ő esetükben is lehet szintén a lisztkukac, viaszmolylárva (ritkábban), kisebb rózsabogár lárva, tücsök, sáska, gyászbogárlárva, selyemhernyó. Mind a megfelelő méretben. Általánosan mondhatjuk azt, hogy a gekkók fő tápláléka (80-90%-ban) a lisztkukac. Nagyobb, kifejlett példányoknak néhányan szopós egeret (napos) is adnak. Ha mi is ezt ki szeretnénk próbálni, akkor is csak mértékkel, mert a magas foszfor és zsír tartalma miatt a gekkók számára nem előnyös a túlzott fogyasztásuk. Főként tojásrakásra felkészítés előtt és a tojásrakási szezon után erősítik néhányan a nőstény gekkókat szopós egérrel (Forrás: Ron Tremper).
- Tücskök: A tücskök valószínűleg a legnépszerűbb rovarok, amelyek táplálékul szolgálnak a leopárd gekkóknak. Egészségesek és könnyen beszerezhetők.
- Lisztkukac: A másik legnépszerűbb gekkó táplálék. Szintén könnyű beszerezni és egészségesek. A legjobbak a frissen vedlett kukacok, mert ezek nagyon könnyen emészthetők. A tenyésztők egy része inkább a barna tücsköt, a csoki csótányt, és a selyemhernyót ajánlja a lisztkukac helyett.
- Selyemhernyó: A selyemhernyó egészséges táplálék a gekkók számára és remek arra, hogy változatossá tegyük az étrendjüket.
- Dubia csótány: Egészséges és ízletes táplálék.
- Viaszmoly lárva: Népszerű eleség még a viaszmoly lárva is, de azzal csak óvatosan, mert nagyon hamar elhízhatnak tőle! Inkább hizlaláshoz szokták használni, ha egy alulfejlett, beteges, sovány állatot szeretnének kicsit ráncba szedni. Persze csemegeként az egészséges gekkóknak is adható, csak csínján kell bánni vele.
- Szentjánosbogár-félék és más világító rovarok: A sötétben világító rovarokkal nem szabad a leopárd gekkókat etetni. A vegyi anyagok, amelyek miatt a rovar világít, nagyon mérgezőek a gekkók számára, és csupán egy rovar halálos mennyiségű toxint tartalmaz.
- A lakásban vagy a kertben fellelhető rovarok: Nem szabadna saját kezűleg elejtett rovarokkal etetni a gekkót. Ennek az az oka, hogy a vadon élő rovarok olyan parazitákat tartalmazhatnak, amelyek megfertőzhetik a gekkót, ha megeszi.
Etetés gyakorisága és mennyisége
A kicsi gekkókat naponta egyszer kell etetni, az idősebbeket viszont elég 3 naponta. A gyakoriság a kortól függ. A kicsik gyorsan nőnek, ezért gyakrabban esznek. Az etetés gyakorisága az életkortól és az egészségi állapottól függ. A fiatalabb állatokat minden nap kell etetni, míg az egészséges felnőtteket (egy éves vagy ennél idősebb) kétnaponta. A fiatalokat naponta, a fiatal felnőtteket pedig minden második napon vagy 3. napon kell etetni. Új helyre kerülve pár napig lehet, hogy nem eszik.
Oké, hogy a kicsi gekkót naponta kell etetni, a nagyobbat elég 3 naponta, de amikor ott állsz a terrárium előtt, te sem fogod tudni, hogy mikortól elég neki a kevesebb élelem. Azt javasoljuk, hogy ne aggódj! Amikor a kicsike lábai megvastagodnak (tehát már nem úgy néz ki, mint ami mindjárt eltörik), illetve ha eléri a 3-4 hónapos kort, akkor már nyugodtan átállhatsz a kétnaponta való etetésre. Hagyd, hogy hozzá szokjon, várj jó pár hónapot, majd nyugodtan állj át a háromnaponta való falatoztatásra. Ha elég vitamint kap, ebből nem lesz semmi probléma, ugyanis ezek az állatok nagyon szívósak.
A mennyiség is egy fontos kérdés. A kisebb egyedeknek maximum 6-8 kukacot adjunk, míg a felnőtteknek 8-10-et. Ez persze nincs kőbe vésve, de ha hízásra hajlamos a gekkónk és még falánk is, akkor nem fogja abbahagyni az evést, ha már elég volt neki. Nehéz túletetni őket, mert a felesleges tápanyagot a farkukban képesek elraktározni, de lehetséges. A legtöbb leopárd gekkó abbahagyja az evést, ha jóllakott, de vannak, akik tovább esznek. Ha úgy tűnik, hogy a gekkód túl sokat eszik, ne etesd túl, mert elhízáshoz és az étel felöklendezéséhez vezethet. Ha aggódsz, hogy a leopárd gekkód túl sokat eszik, a kinézetéből tudsz következtetni, hogy valóban így van-e.
Etetés időpontja és módja
Az etetésnek van egy ideális időpontja: a lámpája lekapcsolása után körülbelül egy órával. Estefelé indulnak táplálékszerzésre, így ha tudni szeretnéd, hogy a gekkód valóban evett-e, akkor inkább reggel nézz rá a meghagyott mennyiségre, összehasonlítva az előző nap beadottal. Etetni késő délután vagy kora este érdemes, mert ez az az időpont, amikor a természetben is vadászni indulnak. A leopárd gekkók étkezési szokásai változnak, ahogy öregszenek, így könnyen lehet, hogy az egyik héten a tücsök volt a kedvence, a következő héten pedig már utálja.
Ha a gekkónk terráriumát szeretnénk a lehető legtisztábban tartani, akkor etethetjük a gekkónkat a terráriumon kívül. Így az aktuális, el nem fogyasztott eleségállatok nem fognak napokig a terráriumban kóborolni, takarításkor csak a gekkónk kakiját kell majd kiszedni, amit általában kulturáltan egy sarokba pakol. Egész egyszerűen egy (megfelelő szellőzésű, vagy le nem zárt) műanyag dobozba tehetjük az állatot etetési időben (méretétől függően 1-3 naponta), és abba tehetjük elé a kaját. Abban a dobozban nem tud a tücsök/lisztkukac elbújni, és pontosan nyomon lehet azt is követni, hogy állatunk mennyit evett. Így etetve természetesen azzal sincs gond, hogy milyen talaj van a terráriumban a gekkó alatt. Ha több gekkónk van, akkor akár külön etetődobozba is tehetjük őket, akkor annak sem áll fent a veszélye, hogy eleszik egymás elől az eleséget, vagy összevesznek egy-egy falaton. Az első pár alkalommal lehet, hogy nem esznek vagy nem esznek azonnal a műanyag dobozban, de általában egy idő után nem fogják zavartatni magukat. Lehet, hogy eleinte csak azzal foglalkoznak, hogy ki akarnak mászni, de aztán egy-két hét alatt általában szépen megszokják, hogy így kapják az eleséget. Sokan csipeszből etetik a leopárd gekkókat, mert így könnyebb magunkhoz szoktatni őket és az eleség állatok sem széledhetnek szét a terráriumban. Jó módszer még az etetésre a külön dobozba helyezés. Egy nagyobb átlátszó pl. ételes dobozba betesszük a gekkót, amikor etetni szeretnénk és beszórjuk neki az eleség állatot.
Ha kukacokkal, lárvákkal etetünk, érdemes őket egy olyan edénybe, tálba tenni, amiből nem jutnak ki, de a gekkó könnyen meg tudja közelíteni. Etetőtálnak olyat válasszunk, amiből a kukacok kevésbé tudnak kimászni. Ha tücsökkel, csótánnyal, sáskával, stb. etetünk, akkor meg kell próbálni minél közelebb a gekkó elé tenni a zsákmányt, hogy könnyen megássa. Érdemes egyszerre 1-2 rovart a terráriumba tenni, mert ha a gekkó nem éhes, így könnyebb utána újra begyűjteni a rovarokat. Mindig el kell távolítani az el nem fogyasztott rovarokat a terráriumból! Az eleségállatok lehetnek túl nagyok ahhoz, hogy biztonsággal megeméssze őket a gekkó, így nekünk kell megbizonyosodni róla, hogy megfelelő a méret.
- Frissen kikelt gekkó: alig 1 cm tücsök.
- Fiatal gekkó: kb. 2 cm tücsök.
Vitamin- és kalciumpótlás
A gekkó vitamin utánpótlásáról is gondoskodnod kell! A kalcium és a D3-vitamin pótlása alap. Hiányuk csontlágyulást, gyengeséget, remegést, torzulásokat okozhat.
- Eleségállat táplálása (gut loading): A lényege, hogy az eleségnek szánt rovart kiváló tápértékű élelemmel etessük, mielőtt a gekkónak adnánk. Sokféle tücsök takarmány kapható, melyek tökéletesek a célra. Mielőtt a gekkónak adjuk, érdemes 12 órával előtte beetetni a rovarokat. A lisztkukacokat érdemes 24 órával előtte répával megetetni, de adhatunk nekik tücsök tápot is. Vannak, akik egész napra a terráriumba hagyják a lisztkukacokat, ilyen esetben tehetünk be a kukacos tálba sárgarépát.
- Beporozás: Ehhez a legegyszerűbb, ha egy jó minőségű multivitamin port választasz, amibe akár az eleségnek szánt rovart is belemárthatod. Sajnos lehet, hogy a gekkó kiköpi, mert nem ízlik neki a por… vagy tegnap még ízlett, ma már nem. A kívánt kalcium vagy vitamin porba kell forgatni a feletetni kívánt eleséget, mielőtt a gekkónak adnánk. Ennek a legegyszerűbb módja, hogy egy magas falú üvegedénybe (pl.: befőttes üveg) szórunk a porból, beletesszük a rovarokat, óvatosan megrázzuk, míg be nem vonja őket a por és utána adjuk a gekkónak. A rovarokat minden alkalommal vitaminporozva adjuk. Ezt a legegyszerűbben úgy végezheted el, hogy az etetés előtt az odaadni kívánt mennyiségű táplálékállatot egy fedeles dobozkába teszed, rászórod a vitaminport, lefeded a dobozt és összerázod. Ezután tálalhatod a gekkóknak. A növendék gekkóknak, akárcsak a felnőtt gekkóknak az eledelét minden etetés alkalmával vitaminozzuk. Minden etetésnél használjunk Ca (kálcium) kiegészítőt és minden második alkalommal adhatunk vitamin komplexet is.
- Kínálás: Sok tartó hagy bent a terráriumban, egy kis tálban kalcium port. Külön kell venni neki kalciumot (a Zoo Medes a legjobb) és vitamin port is. A vitaminpor mindenképpen tartalmazzon D3 vitamint, mert az segíti a kalcium felszívódását! A kalciumot egy kis tálkába kell behelyezni a terráriumba, de ha az állat túl sokat eszik belőle és kalcium zacskó jelenik meg az oldalán (a gekkó mellső lába mögött a hónaljban kialakuló dudor, raktárként működik, mint a farok), akkor vegyük ki a tálkát. A túlzott vagy hirtelen kalcium/vitamin bevitel hatására alakul ki, a túlsúly is közrejátszhat benne.
Egészség és betegségek megelőzése
Szerencsére a megfelelő hőmérséklet kialakításával és az ideális étrend biztosításával a betegségek nagy része elkerülhető. Mint látható, a legtöbb betegség oka a nem megfelelő tartás. Figyeljünk a hőre, páratartalomra és az etetésre, mert akkor a legtöbb probléma elkerülhető.
Vedlés
A leopárd gekkók négy-nyolc hetente vedlenek. Amikor először tartasz gekkót, biztosan felmerül benned a kérdés, hogy mikor fog vedleni. Milyen időközönként kell ezt csinálnia? Hogy fog ez kinézni? Nos, a nagyon fiatal gekkók két hetente is vedlenek, az idősebb példányok körülbelül havonta. A folyamat egyébként elég feltűnő - legalábbis a kezdetén. A kis színes csodád ilyenkor egyik pillanatról a másikra kifehéredik. Vedlés előtt a szín fakóvá, fehéressé válik. Ilyenkor előfordulhat gyengébb étvágy. Magát a vedlést nem biztos, hogy látni fogod. Éjszaka, a bújójában is simán megoldja, amíg te alszol, másnap pedig már csak a friss, üde gekkót találod majd. A bőrét megeszi, úgyhogy azzal sem fogsz találkozni. A leopárd gekkók a vedlési ciklus után gyakran megeszik a bőrüket, hogy visszanyerjék a tápanyagok egy részét. Fontos, hogy vedlés után nézd át az állatot, mert nem maradhat rajta bőrdarab! A kígyókkal ellentétben a gekkó darabokban vedlik le a bőrt és gyakran megragad a szemen vagy a lábakon. Amikor ez megtörténik, sekély, meleg vízbe kell áztatni, hogy fokozzák a hidratáltságukat, és elősegítsék a vedlést.
Betegségek és tünetek
- Vedlési problémák: A gekkók nagyon érzékenyek a páratartalomra. Ha túl alacsony a páratartalom (20% alatt), az hamar az állat kiszáradásához vezethet, ez pedig könnyen okozhat elhullást. A vedlést is megnehezítheti egy ilyen állapot, ami azt jelenti, hogy kisebb-nagyobb foltokban a gekkó bőre fent marad, főleg az ujjakon, szem körül, farokvégen. Ez gátolja a látást és a mozgást, elszoríthatja a vérkeringést, és ujj- vagy farokvég elhalásához vezethet. Megoldás: 30-40% körüli általános pára, a hűvös oldalon nedves búvó 70-80%-kal, reggeli enyhe permetezés. Visszamaradt bőrnél langyos fürdő és óvatos eltávolítás segíthet. Ha a bőr nem válik le teljesen, darabok maradnak az ujjakon, farokvégen, szemhéjon. Ez az állapot könnyen elkerülhető nedves bújó biztosításával.
- Vitamin- és ásványianyag-hiány: Gyakori gond, még akkor is, ha mennyiségre eleget eszik az állat. Az ok többnyire az egyoldalú rovarválaszték és a hiányzó porozás. Következmény: szem- és bőrproblémák, csontgondok (anyagcserezavar), remegés, étvágytalanság, levertség. Látható jelek: beragadt szem, deformált végtagok, lágy állkapocs, „hasaló” testtartás. A kalcium és D3 hiánya külön veszélyes. A kezelés hosszú, és nem mindig teljes. Ez a kettő probléma akkor is jelentkezhet, ha elég mennyiségű élelmet adsz neki, de nem eléggé változatosan, vagy éppen a vitaminokra nem figyelsz.
- Stressz: A hüllők nagyon érzékenyek a stresszre. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a túl zajos környezet, az erős fények és a túl sok simogatás károsan hathat a gekkó egészségére. A zaj, hirtelen fények, túl gyakori kézbevétel, rossz berendezés, zsúfoltság (pl. hímek együtt), hőingás mind stresszt okozhat. Jelek: fakó bőr, étvágytalanság, levertség, ingerlékenység.
- Gasztroenteritisz (bélgyulladás): Baktérium okozta bélgyulladás piszkos környezetben. Tünet: híg, akár véres széklet, emésztetlen darabokkal. Az egészséges széklet keményebb, fehéres. A beteg állat fogy, a farok elvékonyodik, kiszárad, és kezelés nélkül elpusztulhat. Ha nem jó körülmények között van a gekkó, akkor az hamar problémát okozhat. A normális állapotban kemény széklet ilyenkor híggá válik és emésztetlen ételmaradékok vannak benne, az állat lefogy, kiszárad, kezelés nélkül pedig sajnos valószínűleg elhullik.
- Bélelzáródás: Többnyire lenyelt aljzat (homok, szemcsés anyag) miatt. A belekben összetapad, és elzárja az utat. Ha nincs széklet, erőlködik, de nem jön semmi, gondolni kell rá. Azonnal állatorvos! A homokot például véletlenül is megeheti a gekkó, az pedig összeáll a beleiben és elzáródást okoz. Ha huzamosabb ideig nincs széklete az állatnak, akkor fennáll a lehetősége, hogy ez a probléma. Gyakori a homokon, finom éles kavicson tartott gekkókban.
- Tüdőgyulladás: Ha nincs elég meleg a terráriumban, de közben magas a páratartalom, akkor könnyen kialakulhat a tüdőgyulladás. Hideg és magas pára együtt kedvez a baktériumoknak, és gyengíti az immunrendszert. Tünetek: nehézlégzés, sípolás, orrfolyás, levertség. Ilyenkor emeljük a hőfokot, főleg a meleg oldalon (akár 28-29°C környékére tartósan). Súlyos esetben állatorvos és antibiotikum kellhet. Megelőzés: helyes hőgrádiens, ne legyen túl vizes a hűvös oldal.
- Belső paraziták: (pl. coccidia) Fertőzött társaktól vagy rossz minőségű eleségtől jöhetnek. Jelek: hányás, fogyás (elvékonyodó farok), étvágytalanság, levertség, híg széklet. Gyorsan fertőz, kezeletlenül halálos lehet. A belső paraziták átadhatók fertőzött gekkókkal való érintkezéskor vagy rossz minőségű élelmiszerek fogyasztásával.
- Szemproblémák: Fő oka az A-vitamin hiány, de a kevés meleg miatti rossz étvágy is súlyosbíthatja. Tünet: beragadt szem, duzzadt szemhéj, látásromlás. A szembetegségek vagy szemproblémák gyakori probléma a leopárdgekkóknál. A legnagyobb ok az A-vitamin hiánya.
- Általános rossz közérzet: Ha a gekkónak megy a hasa, hányással küzd, fogyást látsz, vagy nem eszik, akkor kezdhetsz gyanakodni, hogy valami nincs rendben az egészségével.
Higiénia és tisztántartás
A leopárd gekkó tiszta állat: gyakran ugyanoda ürít, így könnyű naponta vagy kétnaponta összeszedni a székletet. Nagytakarítás és fertőtlenítés 2-3 havonta ajánlott, a szennyezettségtől függően. Ilyenkor minden berendezési tárgyat (búvók, ágak, tálak) mossunk és fertőtlenítsünk, az aljzatot cseréljük, a hüllőszőnyeget alaposan tisztítsuk. A takarítás idejére tegyük a gekkót egy magas falú, biztonságos dobozba. A rendszeres higiénia segít elkerülni a bélrendszeri bajokat. Papírtörlőt naponta-kétnaponta érdemes cserélni, ha koszos. Hüllőszőnyeget havonta mossuk és fertőtlenítsük. Más aljzatnál a szennyezett részeket rendszeresen szedjük ki, és 2-3 havonta teljes csere és fertőtlenítés javasolt.
További hasznos információk
- Élettartam: Jó gondozással, vitaminokkal és megfelelő környezettel átlagosan 15-20 évig élhet. Ritkán előfordul 30 év is, de ez nem jellemző.
- Csoportos tartás: Igen, de szabályokkal. Felnőtt hímeket nem szabad együtt tartani. Több nőstény együtt mehet, vagy egy hím több nősténnyel (legalább 3-4).
- Sütkérezés: Pislogni tudnak, ez normális. A túl gyakori hunyorgás viszont jelezhet irritációt, A-vitamin hiányt vagy vedlési gondot a szemhéjon maradt bőr miatt.
- Ivarérettség: 9-12 hónap. A párzás többnyire „téli pihenő” után, április-májusban történik. A nőstény kb. 1 hónap múlva lerak 2 (ritkábban 1) lágy héjú, hosszúkás tojást üregbe vagy homokba. Egy szezonban akár 10 fészek is lehet, és egy párosodásból származó sperma 2-3 fészekhez is elég. Keltetés ideje hőfoktól függ: ellenőrzött körülmények között 40-65 nap, természetben akár 90-100 nap. A nem is hőfüggő: 26-30°C és 34-35°C mellett több a nőstény, 31-33°C-nál több a hím. Frissen kelt kölykök: 80-85 mm és 2-3 g. Barnás-okker alapon fehér csíkozás. A kelés napján vedlenek, és addig nem esznek. A pettyes felnőtt mintázat kb. 8 hónapos korra alakul ki. A fiatalok sárga-barna keresztsávjai idővel felszakadoznak, és foltokká válnak. A növekedés üteme függ a genetikától, a tartási körülményektől és az etetéstől. Jó etetés és vitaminok mellett a felnőttek 45-65 g-osak, 20-25 cm hosszúak (ritkán akár 30 cm). A Mack Snow vonal idővel sárgásodik.
- Farok leválasztása: A leopárdgekkók a farkukat zsírok és tápanyagok tárolására használják vészhelyzeti energiaforrásként, és le tudják választani, ha ragadozó elkapja őket.