A levelibékák a kétéltűek rendjének egyik legelbűvölőbb és legváltozatosabb csoportját alkotják, melyek az alkalmazkodóképesség és a rejtőzködés mesterei. Ezek a kis termetű, gyakran élénk színű teremtmények a világ számos pontján megtalálhatók, a mérsékelt égövi erdőktől kezdve a trópusi esőerdőkig, sőt még az emberi települések közelében is. Jellegzetes megjelenésük, a tapadókorongos ujjaik, valamint hangos, éjszakai brekegésük révén könnyen felismerhetők. Cikkünkben részletesen bemutatjuk ezen fajok jellemzőit, élőhelyét, szaporodását, táplálkozását és az őket fenyegető veszélyeket, különös tekintettel az európai zöld levelibékára (Hyla arborea) és az ausztráliai fajokra.
Az európai zöld levelibéka (Hyla arborea): Megjelenés és jellemzők
A zöld levelibéka elegáns megjelenésű, karcsú testű faj, melynek testmérete maximálisan 5 cm lehet, bár többnyire ez alatt marad. A mellső lábain 4, míg a hátsókon 5 tapadókorongos ujj található, melyek segítségével rendkívül jól másznak a növényeken. Orra lekerekített, szivárványhártyája aranysárga, pupillája vízszintes rés alakú. Dobhártyája kerek és jól látható, átmérője kisebb, mint a szem. A bőre sima és fényes, csak a hasoldal szemölcsös. Hasa mindig fehér, mintázat nincs rajta, has- és végtagjainak belső felszíne fehér színű. A hasoldal sárgásfehér, szemölcsökkel tarkítva.
Színe változatos, leggyakrabban zöld, ami a környezettől vagy hangulattól függően szürkés vagy barnás árnyalatra változik. A hátoldalon a zöld valamely árnyalata dominál, míg a hasoldal fehéres-sárgás. A levelibéka színe a csillogó fűzöldtől a fehéres szürkén át egészen az olajbarnáig terjedhet, környezetétől és fizikai állapotától függően. A szemtől a combjáig az oldalán sötét sáv húzódik. A hát és a hasoldal határán mindkét oldalon az orrnyílásoktól hátrafelé fehér sávval szegélyezett vékony, megszakítás nélküli fekete sáv húzódik végig. Ennek lefutása és formája egyedi azonosítást tesz lehetővé. Az ágyéktájékon a sáv gyakran felhajlik, ha nem, akkor végigfut a lágyékig.
A zöld levelibékánál az ivari kétalakúság kifejeződik a testméretekben, a nőstények általában nagyobbak. A hímeknek külső, toroktájéki hanghólyagjuk van, amely nyugalmi helyzetben is felismerhető: a torok sötétebb sárgásbarna, ráncolt. A hímek torokbőre redőzött és a színe sötétsárgás vagy barnás, ez az ún. hanghólyag, mely felfújt állapotban akár testnagyságú is lehet. A nőstény torka egészen világos, megegyezik a has színével és nem redőzött, hanghólyagja nincs. Nyelve elől lenőtt, kicsapható. A szájpadcsont mögött található ekecsont (vomer) fogazott.
Színváltoztatás mechanizmusa
Arról mindenki tud, hogy például a kaméleon képes megváltoztatni a színét, attól függően, hogy milyen környezetben van. Ki gondolná, hogy láthatunk a természetben nem zöld levelibékát? Pedig előfordul, így találkozhatunk szürkésbarna, néha majdnem fekete példányokkal is. Az említett barnás vagy sötétebb árnyalatokat pedig akkor veszi fel, amikor egyrészt nem zöld környezetben van, hanem mondjuk egy fán kapaszkodik, vagy épp nagyon aszályos időszakban sárgásabb, barnásabb a környezet. A zöld levelibékán kívül még sok más béka is felveszi a zöld színt, ami elsősorban a rejtőzködést segíti, hiszen zömük élőhelye valamilyen zöld környezetben van. A levelibékák színváltoztatásának mechanizmusa a bőrükben található speciális pigmentsejtek, a kromatoforák működésén alapul.
Legalul a melanint is tartalmazó nyúlványos sejtek, a melanoforák vannak, ezen helyezkednek el a magas fényvisszaverő képességű purin-kristályokkal teli iridoforák, legfelül pedig a sárga pigmentet tartalmazó xantoforák. A fény az iridoforákhoz érkezve visszatükröződik, de többnyire csak a kék fény, amely aztán a xantofora sejteken áthaladva jut vissza a bőrfelszínhez. A melanoforák csápjaikat az iridoforák és a xantoforák köré kinyújtva jobban szétoszlatják a bennük lévő melanint, ezzel sötétebb színűvé téve a békát. Az iridoforákban létrejövő változás a xantoforákba visszaverődő fény természetét változtatja meg, a xantoforák változásai pedig a szűrőképességre hatnak. Emellett a sötétebb árnyalat hideg időben elősegíti a napsugarak hatékonyabb elnyelését, optimalizálva a béka testhőmérsékletét.
Élőhely és elterjedés
A zöld levelibéka hazánkban szinte mindenütt előfordul. Megtalálható a sík-, domb- és hegyvidékeken egyaránt. Kedveli a nedves élőhelyeket, de a szaporodóhelyektől akár több kilométer távolságban is lehet vele találkozni. Világméretekben is széles elterjedésű, szinte egész Európában előforduló faj, azonban nem található meg a Brit-szigeteken (itt betelepítésével próbálkoztak), Svédország déli csücskét leszámítva a Skandináv-félszigeten, valamint hiányzik Franciaország déli, az Ibériai-félsziget délkeleti részéről, illetve a Baleári-szigetekről. Elterjedési területe keleten egészen Törökországig, Oroszország nyugati részéig, illetve a Kaukázusig nyúlik.
Általában a napsütötte nyílt területeken (nedves réteken, legelőkön), bokros, ligeterdős helyeken fordul elő. Ligetes folyóvölgyek, víz közeli bokrosok, erdőszélek, nádasok, ezekkel határos füves területeken él. Előnyben részesíti a széles levelű növényzetet, az erdők esetében a vegyes fajösszetételűeket. Megtalálható kertekben, szőlőültetvényekben, gyümölcsösökben, parkokban, tópartokon és természetes vagy mesterséges vízfolyások mentén. Az emberi településeken, még nagyvárosokban is előfordul. Kerüli a sűrű és kevéssé megvilágított erdőket. Jól tolerálja a száraz időszakot, gyakran előkerül egészen száraz élőhelyekről is. Általában a 600 m tengerszint feletti magasság alatt gyakori, ahol az éves átlaghőmérséklet meghaladja a 12 °C-ot, de nem ritka a jóval magasabb helyeken sem.
Alfajok és hasonló fajok
Széles elterjedési területén belül a zöld levelibékának jelenleg négy alfaját különítik el. Európa szinte egész területén (hazánkban is) a Hyla arborea arborea fordul elő. A H. a. kretensis (AHL, 1931) Kréta és Rhodos szigetén, az Égei-szigeteken, a Peloponnészoszi-félszigeten és Kisázsia nyugati területén él. A H. a. molleri (BEDRIAGA, 1890) az Ibériai félszigeten Portugáliában és Spanyolország északnyugati, Franciaország délnyugati részén található. A H. a. sarda (PAVLOV, 1933) Korzika, Sardinia és Elba szigetén él. A H. a. schelkownikowi (CHERNOV, 1926) a Kaukázusban fordul elő.
Megjelenésében igen hasonló a délnyugat-európai elterjedésű, ott a zöld levelibékával együtt is előforduló mediterrán levelibéka (Hyla meridionalis), azonban ennél a fajnál hiányzik a hát és a hasoldal határán futó fekete sáv. A Ciprus szigetén és Nyugat-Ázsia keleti területein előforduló H. savignyi nagyon hasonlít a H. arborea-hoz, de színe sárgás, kisebb testű, a laterális sötét sáv hátrafelé haladva kisebb pontokból áll össze. Az Izrael területén élő rendkívül ritka H. hebraica szintén rokonságban áll velük.
Életmód és viselkedés
A zöld levelibékák kora este és éjjel aktívak, nappal inkább napsütötte helyeken pihenő példányaival találkozhatunk. Főként éjszaka tevékeny, napközben előszeretettel sütkérezik a leveleken, nádszálakon. Egyetlen békafajunk, mely képes órákon keresztül is a tűző napon a kiszáradás veszélye nélkül a leveleken nézelődni, vadászni. Sötétedéskor általában lemásznak a talajra, ahol bőrükön át vizet tudnak felvenni, illetve táplálék után kutatnak. Ősszel napközben is aktívak, ilyenkor keresik fel a hibernálásra alkalmas helyeket. A telet a talajban, földalatti üregekben, rágcsálók járataiba húzódva, kövek alatt, fák odvaiban vészelik át, de áttelelhetnek az iszapban is. Átlagos élettartama 15 év.
🐸 Zöld levelibéka kimentése
Táplálkozás és hangadás
Táplálékát elsősorban rovarok képezik, de elfogyasztják a pókokat és a kisebb csigákat is. Gyors mozgásuk, ugrásuk révén a repülő rovarokat is ügyesen elkapják. Főként repülő rovarokra vadászik. Mivel a vegetációs időszak java részét a tavak menti cserjések, bokrosok levelin tölti, így érthető, hogy zsákmányát is elsősorban repülő rovarok jelentik. Egy testesebb pille, vagy légy után akár fél méterre is veti magát a levegőben.
Hangos, hosszan tartó: "ke-ke-ke-ke" hangja jellemző, a hímek gyakran kórusban brekegnek. Brekegését, melyet a torokzacskónak is nevezett külső hanghólyagjával erősít, elsősorban a tavaszi, szaporodási időszakban lehet hallani. Hangos kvek-kvek-kvek hangja felveri a májusi és nyár elei esték csendjét. A népi időjárásjóslás szerint ilyenkor esőt jeleznek.
Szaporodás és fejlődés
Szaporodásuk általában április-május hónapokban történik, de az időjárási viszonyok ezt jelentősen módosíthatják: megkezdődhet már márciusban és eltarthat akár július végéig is. Március végétől a párzóhelyre vonuló, illetve november közepén telelésre elhúzódó példányaival tömegesen is találkozhatunk nádasokkal, fűzbokrosokkal tarkított vizes élőhelyek mentén. Általában jóval több hím fordul elő a szaporodóhelyeken, mint nőstény. A hímek összegyűlnek a peterakásra alkalmas víztereknél, ahol sötétedés után kórust alkotva hallatják érdes hívóhangjukat, így vonzva a nőstényeket.
Szaporodása és lárvális fejlődése a legkülönbözőbb állóvizekben történhet. Petéit lerakja kisebb-nagyobb tavakba, víztározókba, mocsarakba, sőt kisebb időszakos vízterekbe (öntésterületeken, pocsolyákba) is. Kedvelt peterakó helye a vízállásos láprétek. A nőstények 150-300 petét tartalmazó petecsomóit napsütötte tószegélyek sekély vizébe, kubikgödrökbe, sóderbányák vizesgödreibe, árkokba rakja le, ahol azok a fenékre süllyednek. A nőstények dió nagyságú, 30-60 petét tartalmazó petecsomókat raknak le tavakban, állandó vizű pocsolyákban, tókákban, holtágakban stb.
A peték lerakása több részletben, mogyorónyi, kis diónyi csomókban történik, amelyekben körülbelül 50 pete lehet, összesen akár 500-1000 petét is rakhatnak. A sárgásfehér színű pete átmérője 1,5-2 mm, a kocsonyás burkával együtt körülbelül 4 mm. Az amplexusban a hím a nőstényt a mellső lába mögött karolja át. Összetapadásukat elősegíti, hogy a hím a nőstény hátoldalához szorítja a ragadós váladékkal fedett toroktájékát. A nőstények követik a hímeket a vízbe, majd a pete lerakását követően el is hagyják azt.
A lárvák 4-8 nap alatt kelnek ki, és 40-60 nap alatt alakulnak át. Keléskor a lárvák 3-5 mm hosszúak, növekedésük során elérhetik az 50 mm-t is. Színük egyöntetű olívbarna. Légzőnyílásuk a test baloldalán, a végbélnyílás a jobboldalon található. Az ebihalak jól fejlett, magas farokvitorlája a végén lekerekített. Az ebihalak átalakulása júniustól szeptemberig megy végbe az elterjedési területtől és a helyi klimatikus viszonyoktól függően. Hűvösebb régiókban előfordul, hogy az ebihalak áttelelnek a vízben és csak a következő évben alakulnak át. Az átalakult kisbékák kezdetben a vízparti növényzeten tartózkodnak, néhány héten belül akár több száz méter távolságra is elhúzódhatnak a víztértől. Ivarérettségüket egyes adatok szerint a hímek elérhetik akár egyéves, a nőstények kétéves korukra is.
A vízben fejlődő lárváikat a ragadozó rovarok és lárváik nagy számban fogyasztják, de megfigyelték, hogy az ásóbéka ebihala is gyéríti állományukat. Sajnos gyakran tömeges pusztítást végezhetnek a közutakon vonuló csoportjaikban a sebesen száguldó autók.
Levelibékák Ausztráliában és terráriumi tartásuk
Az ausztráliai levelibékák, mint például a zöld fabéka, szintén lenyűgözőek. A zöld béka az egyik legelterjedtebb ausztrál béka. Új-Dél-Walesben, Queenslandben, az Északi Területen, Dél-Ausztráliában és Nyugat-Ausztráliában él. Kis duci testecskéje van és aranyos mosolygós pofija, ami az egyik legaranyosabb küllemű békává teszi. Annyira nem hangos, mint sok más békafaj, de van egy elég hangos hívó jelzése (nagyon idegesítő károgó hang), szóval azért a hálószobában ne tartsuk őket se. A zöld fabéka nagyszerű kerti segítő. Lepkéket és más rovarokat, valamint pókokat, egereket és más apró állatokat esznek.
A zöldfabékák nagyon szelíd kétéltűek, amelyek szeretnek mászni. Ehhez jól felszereltek, ujjaikon és lábujjaikon lévő nagy tapadókorongjaikat használják a sima, függőleges felületek megmászására. Miután megmásztak egy nagy magasságot, gyakran várakoznak egy kültéri lámpa közelében. Az Ön kültéri fényei vonzzák a békák kedvenc táplálékát, a molyokat. Eső után egy meleg napon a zöld fabéka előbújik. Az eső tömegesen hozza elő az ausztrál őshonos békafajokat - és ha nem is lát zöldfabékát, hallhatja őket. A zöldfabékák a tavaszi és nyári párzási időszakban előszeretettel jutnak be a lefolyócsövekbe és a tartályokba. A hangos "werk, werk, werk, werk" hívás azt jelentheti, hogy elég szerencsés vagy ahhoz, hogy egy zöldfabéka gazdája legyél.
Terráriumi tartás
Viszonylagosan könnyen tartható faj, ami Ausztráliában, Indonéziában és Új-Guineában őshonos. Vertikális terráriumra lesz szükség (inkább magas, mint hosszú). 45 x 45 x 60 cm megfelel 2-3 békának, de természetesen a nagyobb mindig jobb! A szorosan záródó fedél elengedhetetlen, mivel ezeknek a békáknak kis tapadós talpuk van, amivel könnyedén másznak. Mivel egy fákon élő faj, így a legjobb, ha van sok mászási terület, ágak, parafa csövek, liánok stb.
A levelibéka félék nem szeretik a folyamatos magas páratartalmat, fontos a megfelelő szellőzés számukra. Rétegezzen agyaggolyókat, és helyezzen rá egy réteg szoros hálót, hogy megakadályozza a talaj bejutását a vízelvezető rétegbe. Ezután egy talajszerű keverékre lesz szüksége, amely utánozza a természetes körülményeit, és táplálja a növényeket. Levelibéka-féléknél, főleg ha még kicsi a takarító csapat egyedszáma, fontos minimalizálni a gyorsan rohadó dolgokat. A talajt náluk ne mohával fedjük (mint a nyílméregnél), hanem inkább tölgy levél vagy mandula fa levél, mert az ezekben lévő csersav meggátolja a gombák/penész szaporodását. Az 50-60%-os alappáratartalom megfelelő, de ezt naponta kétszer párásítással 70-80%-ra kell emelni. Mivel egy magas terráriumról beszélünk, a hőmérséklet föntről lefelé változik.
Világítás és etetés
Technikailag az ausztrál levelibékák képesek túlélni UVB világítás nélkül is - ehelyett D3-vitamin-kiegészítőkre támaszkodnak. Az árnyékban élő fajok számára készült alacsony szintű UVB izzó ideális a tejbékák számára. Az UVB-t a terrárium fölé kell felszerelni úgy, hogy ne legyen alatta üveg vagy műanyag, mivel az UV nem tud áthatolni az üvegen, a műanyagon vagy más szilárd anyagokon. Az UV-fény megfelelő távolságát a gyártó által biztosított távolsági útmutatóban találja. Ha UVI-mérőt használ, akkor 1.0 vagy kevesebb UVI-kimenetre kell törekednie, ahol a béka hozzáférhet a fényhez. Dönthet úgy is, hogy teljes spektrumú fényt kínál békájának, különösen akkor, ha bioaktív házban fog élni. Ne használjon kék/holdfényt, piros, lila stb.
Nagyon hízékony béka! Etessünk tücsköket, sáskákat, lisztkukacokat, dubia csótányokat, gilisztákat, zsíros férgeket, mint viaszféreg, ritkábban adjuk. A békák által megenni kívánt rovarokat se feledjük egészségesen táplálni! Mivel óriási különbségek vannak a vadon élő állatok és a fogság környezetében, előfordulhat, hogy a békája nem kap minden tápanyagot az étrendből. Tehát olyan kiegészítőket kell biztosítania, amelyek kielégítik a kalcium, az A-vitamin, a D3-vitamin igényüket. Ezeknek a tápanyagoknak a hiánya miatt a békája különféle betegségekben szenvedhet. Ez elegendő élelmiszer adása mellett is előfordulhat. Nem szabad a békát kizárólag egyfajta rovarral táplálni, mert az alultápláltsághoz fog vezetni, a vitaminhiány pedig szem-és bőrproblémákat, csontelváltozásokat, remegést, étvágytalanságot, valamint kedvetlenséget okozhat. Ne feledjük a vitamin és Ca kiegészítést. A vadászat közben aljzat fogyasztás szintén nem ritka probléma.
Bár a békáknak van tüdejük, az oxigént a bőrükön keresztül szívják fel. Ahhoz, hogy ez hatékonyan történjen, a bőrnek nedvesnek kell lennie.
Veszélyeztetettség és védelem
A zöld levelibéka érzékeny az élőhelyének változásaira, különösen az erdőállomány, a bokros foltok eltűnésére, feldarabolódására, a vizes élőhelyek lecsapolására, a vizek szennyezésére, a szaporodóhelyek eltűnésére, a halakkal való benépesülésére. Ezek a változások elsősorban Nyugat-Európában vezettek az állományok jelentősebb csökkenéséhez, Törökországban pedig lokális eltűnéséhez. A faj egyedeit gyűjtik terráriumi tartás céljára is, ami tovább csökkenti az állományokat. További veszélyeztető tényező lehet a klímaváltozás, a megnövekedett UV-B sugárzás vagy a betegségek - különösen a kitridiomikózis - terjedése.
A kitridiomikózis egy kétéltűek fertőző betegsége, amelyet a Batrachochytrium dendrobatidis (Bd) gomba okoz. A klinikai tünetek fajonként változnak, de a betegség legkorábbi jelei általában az anorexia és a letargia.
Az új vizes élőhelyek létesítése (halastavak, horgásztavak, víztározók, csatornák) viszont a lokális állományoknak kedveznek, egyedszámuk növekedhet. Állománynagyságaik növelésében Svédországban jelentős sikereket értek el az élőhelyek helyreállításával. Számos restaurációs programnak zászlóshajó faja a zöld levelibéka.
A faj az IUCN besorolásban a „legkevésbé aggasztó helyzetű” (Least Concern) megjelölést kapta, szerepel a Berni-Egyezmény II. függelékében, és az EU Élőhelyvédelmi Irányelv IV. mellékletében. A legtöbb országban védett faj. A CITES listákon nem szerepel. Ez a jogi védettség, valamint a folyamatosan zajló élőhely-rehabilitációs programok kulcsfontosságúak a zöld levelibéka populációinak megőrzésében és fenntartásában a jövő generációi számára.
tags: #leveli #beka #megnevezve