A magyar labdarúgás történetének egyik meghatározó alakja, Lisztes Krisztián nem csupán kiváló játékosként írta be magát a sportkönyvekbe, hanem ma már egy futball-dinasztia büszke családfőjeként is tekinthetünk rá. Életútja, karrierje, valamint gyermekeinek sportban elért eredményei - különösen fia, ifjabb Lisztes Krisztián feltörekvő pályafutása - inspiráló példát mutatnak a kitartásról, a tehetségről és a sport szeretetének generációkon átívelő örökségéről. Ez a cikk Lisztes Krisztián gazdag életpályáját és családjának sportos mindennapjait mutatja be, részletezve a kezdeteket, a nagy sikereket, és a jövőre vonatkozó reményeket.
A Gyökerek és a Futball Szeretetének Kezdetei
Lisztes Krisztián Budapesten látta meg a napvilágot, 1976. július 2-án, pontosabban Újpesten, ha a kerületet is figyelembe vesszük. Egyedi érdekességként említhető, hogy „fradista szíve Újpesten dobbant meg”, hiszen az itteni szülőotthonban született, ahogyan később, évtizedekkel ezután, mindkét gyermeke is ugyanitt született. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ezt az intézményt bezárták, de hozzátette, hogy „ez a beszélgetés nem erről szól”. Édesanyja Sátoraljaújhelyen, édesapja pedig Kecskeméten született. Mindketten Budapestre kerültek, ahol megismerkedtek és összeházasodtak.
Lisztes Krisztián a második gyermek volt a családban; bátyja két és fél évvel idősebb nála. Édesapja villamosmérnök volt, akinek munkája során a Szovjetunióba kellett mennie. A család követte, így Krisztián két éves korától egészen hat éves koráig ott élt. Bár fiatalon folyékonyan beszélt oroszul, felnőttként sajnálatos módon már elfeledte a nyelvet. A család rövid ideig a Damjanich utcában lakott, majd Békásmegyeren kaptak lakást. Krisztián visszaemlékezése szerint „igen, az egy ilyen kor volt”, amikor egy szobában éltek hárman, de a szülei nem voltak azok, akik reklamáltak volna. Sajnos, édesapja 1984-ben elhunyt, így hárman maradtak abban a lakásban.
Ez az időszak egybeesett azzal, amikor Krisztiánban elkezdődött a labdarúgás iránti szenvedély. "Fociztunk mindenütt, ahol lehetett" - emlékezett vissza. Állandóan a bátyjával ment, így rendre a nála idősebbekkel játszott. Bátyja igazolt játékos lett a Külker SC-ben, ahol aztán ő is elkezdte. Később ő is kapott igazolást, de kezdetben gyakran előfordult, hogy más nevével játszott, mert még túl kicsi volt az önálló igazoláshoz. Játszottak teremben, pályán, iskolában, játszótéren, mindenütt, „ahol, és amikor lehetett”. Kispályáztak, nagypályáztak, érintőztek. Amikor nem a labdát rúgták, akkor gombfociztak, az újságokból kivágva a játékosok képeit. Bátyja tehetsége a futballhoz "hozzám képest semmi" volt, így már gyerekkorban abbamaradt az aktivitása. Ennek ellenére a bátyja Krisztián meccsein mindig ott volt, és a mai napig gyakran ott van.
Áttörés a Ferencvárosban: A Két Év és a BL-gól
Lisztes Krisztián Fradi-szurkolóvá válása is egy korai, meghatározó élményhez kötődik. "Nagyon korán" történt. Újpesten egy cigányember, egy cigányzenész volt a szomszédjuk. Ő vitte ki Krisztiánt és bátyját először egy Fradi-meccsre. A Czabán Samu téren játszott a Fradi a Volánnal és természetesen győzött. Ez a nap gyökeresen megváltoztatta az életüket. "Minket meg megérintett az érzés, milyen az, Fradistának lenni" - mondta. Attól a naptól vált Fradi-szurkolóvá.
A játékossá válás útja is hamar kiköveződött. Valamikor 1985-ben volt egy kispályás teremlabdarúgó torna a Népligetben, ahol Krisztián a békásmegyeri csapattal vett részt. A Fradi ellenében 3-0-ra nyerték a döntőt. Emlékei szerint gólt is rúgott, de az biztos, hogy őt választották a torna legjobb játékosának. Ezt a sorozatot nézte meg Albert Flóri bácsi is, aki utána lépéseket tett az igazolása érdekében. Albert Flóri bácsi beszélt a megfelelő emberekkel, így Kaszás Pali bácsival, aki Krisztián első edzője lett. Érdekes módon, előtte volt olyan is, aki azt hitte, hogy ő Dózsa játékos lesz, méghozzá a Külker-pálya gondnoka, aki erősen lila érzelmű volt, és szerette volna, ha Újpesten köt ki. Lisztes Krisztián első „ára” három labda volt, mint később kiderült.
Fiatalként rendkívül elhivatott volt. "Minden nap reggel hatkor keltem, mert a Mester utcai iskolába jártam. Délelőtt suli, délután edzés, este hét és nyolc között értem haza." Ezt azonban soha nem érezte tehernek, hiszen örömmel csinálta. Akkoriban középcsatár volt, és példaképe Albert Flórián volt. Edzője, Kaszás Pali bácsi szerint nem csak a játékban, hanem a tartásban is követte őt, gyakran csípőre téve a kezét, amit Pali bácsi nem nézett jó szemmel. A serdülő V-től az I-ig játszott Kaszás Pali kezei alatt, majd Pali bácsi után már átugrott egy-két korosztályt, az Ifi I-ben, Vincze Géza edzősége alatt már idősebbekkel játszott. Így csapattársa lehetett Zavadszky Gabinak, Hrutka Janinak, és majdnem Vincze Ottónak is, aki éppen akkor igazolt külföldre, amikor ő abba a korosztályba került. Később aztán vele is sikerült egy csapatban játszania.
Az első csapatban való bemutatkozása 17 esztendősen, óriási élmény volt. Ez már akár egy évvel korábban is sikerülhetett volna, hiszen Nyilasi Tibor már korábban is figyelte, járt az ifi mérkőzésein. Ezek a meccsek mai szemmel hihetetlenek, hiszen nézők előtt játszottak, a rangadókra rendre megtelt a népligeti centerpálya. Ma sok NB I-es pályán sincsenek annyian. 16 évesen, egy téli felkészülés alatt azonban elkövetett egy malőrt: teremben futballozott, holott ezt nem engedték. Szinte az utolsó alkalommal megsérült a térde. Az edzésen el sem merte mondani, mi történt, nehogy megbüntessék. Az első NB I-es meccsén, amelyet soha nem fog elfelejteni, Dömével egyetlen meccsen játszott együtt, ahol csereként jöhetett be mellé. Ekkor, 17 évesen, még Puhl Sándor állította ki a második sárga lap után. Utólag belegondolva, Lisztes Krisztián szerint igaza volt a bírónak. "Mindenki biztatott." Emlékezett, amikor a már említett Csepel elleni meccsen, az első meccsén becserélte őt Nyilasi Tibor, Simon Tibi azonnal odaszaladt hozzá, és biztatta: "Gyerünk kicsi, mutasd meg, mit tudsz!"
Olyan együttesben játszott ekkor, amelyben már akkor is együtt szerepelt Lipcsei Péterrel. Amit minden magyar futballrajongó tud, hogy Peti egy fantasztikus játékos volt, aki abban az időben élte a fénykorát. Ha ő megindult a labdával, egyszerűen nem lehetett elvenni tőle, utánozhatatlan szólói voltak, amiket gyakran fejezett be góllal. Nagyon sajnálta, amikor 1995-ben eligazolt, hiszen biztos volt benne, vele a BL-ben még jobban tudtak volna szerepelni.
Lisztes Krisztián első NB1-es gólja
A Németországi Légiós Évek: Bundesliga és Kupagyőzelmek
A Ferencvárosban eltöltött sikeres évek után Lisztes Krisztián karrierjében egy új fejezet kezdődött Németországban. Az 1996 őszi eseményeket megelőzte egy korábbi érdeklődés is. Már 1993-ban, a Dárdai-féle ifjúsági válogatottal Németországban játszottak egy nemzetközi tornán, ahol a döntőben 3-0-ra nyertek. Ott figyelt fel rá Ralf Rangnick, aki akkor a Stuttgart utánpótlás-igazgatója volt. Már akkor le szerette volna igazolni a stuttgarti utánpótláshoz. 1994 nyarán, két hétre meg is hívták Stuttgartba egy közös felkészülésre. Az első csapattal edzett Jürgen Röber irányítása mellett, együtt Elberrel és Dungával, a brazil szövetségi kapitánnyal. Fantasztikus élmény volt, szerződést is ajánlottak. Sokan biztatták, menjen, de Kaszás Pali bácsi türelemre intette, azt mondta, mindennek eljön a maga ideje, az ő távozásának még nincs itt, még érnie kell. És milyen igaza lett! Ha akkor elmegy, mennyi mindenről marad le, és valószínűleg egész másképp alakul a pályafutása. Ezért minden mai fiatalnak azt tudja ajánlani: bármilyen kecsegtető ajánlatot is kapnak ifikorban egy-egy nyugati csapattól, várjanak. Szerezzenek előbb itthon rutint az NB I-es mezőnyben, lehetőleg a legjobb csapatoknál. Azzal a rutinnal felvértezve néhány esztendő múlva sokkal érettebbek lesznek egy külföldi szerződésre, amely egészen biztosan meg fogja találni őket, csak egy kicsit magasabb áron és jobb feltételekkel, mintha azonnal igent mondtak volna.
Visszatérve az 1996-os évre, azt az őszt megelőzte 1996 nyara, amikor az olimpiára készültek. Lisztes Krisztián nagyon várta a megmérettetést. A kiutazás előtt nem sokkal, az utolsó bajnoki meccsen az MTK ellen kapott egy rúgást, és megsérült a bokája. Egy világ dőlt össze benne, hiszen úgy volt, oda az olimpia. Szakáll (Bodnár József) kezelésbe vette, úgy, ahogy rendbe hozta, kiutazhatott, de a bokája nem volt az igazi, nem tudta azt nyújtani, ami a korábbi formája alapján várható lett volna. A Fradiban a szerződése azon a nyáron járt le, a Stuttgart lépett is, leigazolta, összesen 540 ezer német márkát fizetett érte. A tárgyalások eredményeként viszont egy esztendőre megengedték, hogy kölcsönben a Fradiban játsszon. BL-selejtezők előtt álltak, úgy gondolták, nem árt, ha tovább edződik. Ezt azért is tették, mert azon a nyáron vették meg a bolgár klasszist, Balakovot. Krisztiánnak az egész nyara ráment a sérülésére, nem tudott rendesen felkészülni. A Göteborg ellen elbukták a BL-selejtezőt, Novák Dezsőt megbuktatták, a helyére jött Varga Zoli. A felkészülés hiánya miatt nem volt erőnlétileg a topon, de lassan elkezdte utolérni magát. A Newcastle elleni hazai meccs már egész jól sikerült, minden visszatérhetett volna a régi kerékvágásba, amikor egy héttel később, egy sokgólos MK meccsen a Dunaszekcső ellen, újra megsérült a bokája, ugyanaz, amelyik nyáron. A Newcastle elleni visszavágó előtt injekciókkal még játszott a bajnokin, de sérülten ment ki Angliába. Ott az utolsó edzésen Zoli megkérdezte, rendben van-e a lába. Krisztián azt mondta, injekcióval vállalni tudja a játékot. Ő azonban nem tette be a csapatba. Utána ugyan még játszott egy-két meccset, azonban ott valami megtört. A lába nagyon lassan jött rendbe, a Stuttgart is kirendelte, hogy megvizsgálják.
Krisztián elismerte, hogy nagy hiba volt, hogy nem vette komolyan a nyelvtanulást, pedig 1994 óta tudta, hogy a Stuttgart figyel rá. Pedig belefért volna az idejébe, ám ő tanulás helyett csak tanulgatott. Szerencséjére a barátnője, aki később a felesége és gyermekei anyja lett, elkísérte őt. Ez kompenzálta a nyelvhiány okozta kellemetlenségeket, sokat segített neki, mindenben támogatta, és minden gondját megoszthatta vele. A Stuttgartban töltött első Bundesliga-mérkőzésére 1997. február 22-én került sor, a VfB Stuttgart-Karlsruhe (1-0) mérkőzésen, ahol Joachim Löw a 79. percben küldte pályára Gerhard Poschner helyére. Első Bundesliga-gólját 1997. március 11-én szerezte, az 1. FC Köln-VfB Stuttgart (1-5) találkozón, ahol Lisztes Krisztián ugyan csak a 86. percben állt be Kraszimir Balakov helyére, de ennyi idő is elégnek bizonyult, a 89. percben megszerezte aznap csapata ötödik, élete első német bajnoki gólját.
Stuttgartban kezdetben gondjai voltak a csapatba kerüléssel, hiszen akkor játszott ott a Balakov-Elber-Bobic mágikus hármas, és ő gyakorlatilag Balakovval játszott egy poszton. Akkoriban 3-5-2-t játszott a csapat, az edző Joachim Löw volt. Lisztes Krisztián nem Balakov helyére, hanem mellé került be a középpályára. Az itthon megjelent hírekkel ellentétben semmi problémája nem volt Balakovval, kifejezetten jóban voltak. A menedzsere viszont elkövetett egy hibát, amikor lenyilatkozta a német sajtóban, hogy az ő helye a csapatban nem Balakov helyett, hanem egy másik játékos helyén van. Ettől a nyilatkozattól kezdve az edzéseken kapkodhatta a lábát, mert a megjelölt játékos kifejezetten "utazott" rá. De ezek is csak megedzették. Az első időben, ha nem is volt a kezdőcsapat tagja, szinte minden meccsen bejöhetett csereként. Azon a tavaszon a Stuttgart megnyerte a német kupát 1997-ben, majd a következő évadban a KEK-döntőig menetelt, amit a Chelsea ellen vesztett el.
Löw után 1998-ban Winfried Schäfer lett az edző, aki nagyszabású fiatalításba kezdett, aminek Lisztes Krisztián a haszonélvezője lett, nála sokkal többet játszott. 1999-től viszont az a Ralf Rangnick lett az edző, aki gyakorlatilag felfedezte őt a Stuttgart számára. Ő játékrendszert váltott, áttért a 4-4-2-re, amelyben Balakov nem érezte olyan jól magát, így gyakorlatilag az ő helyén már Krisztián játszott. Számára nagyon fontos volt az a két esztendő, nagyon sokat tanult Rangnicktól. Nem véletlenül nevezik őt Professzornak, tudományos alapossággal műveli a szakmát. Az edzéseket is úgy állította össze, hogy figyelemmel volt a játékosok izomzatára, a savasodásra.
A sikeres beilleszkedést követően más csapatok is felfigyeltek rá. Volt érdeklődés, nem is egy. Először Olaszországból a Fiorentina kereste, majd később egy komplett szerződés, 4+3 éves hosszútávú szerződésajánlatot kapott Dunai Antal közvetítésével a spanyol Betistől. A Fiorentina nem jöhetett szóba, hiszen egy lila csapat, bár, ha belegondolunk, Nyilasi Tibi is kibírta az Austria Wien lila mezében. A spanyol ajánlat már elgondolkodtatta, és nem csak azért, mert a Betis zöldben játszik. Eszébe jutottak a "második apámként" tisztelt Kaszás Pál szavai, aki ugye azt mondta, mindennek eljön a maga ideje. No meg a Stuttgart sem nagyon akarta elengedni, jobb feltételekkel meghosszabbították a szerződését.
Ezt a szerződést végül mégsem töltötte ki. Rangnick után 2001-ben Felix Magath lett az edző, aki kijelentette, hogy nála akármi is történjék, Balakov és Soldo kezdő lesz. Az is lett, csinálhatott akármit, esélye nem volt a csapatba kerülésre. Ebben az érában egy sérülésekkel terhelt időszakban egyszer volt kezdő, jól is játszott, ám legközelebb újra a kispadon találta magát. 25 éves volt, nem kallódhatott el. Beszélt a vezetőkkel, akik azt mondták, ha kap ajánlatot, elengedik. És kapott!
2001-ben a Népstadionban játszottak a grúzokkal válogatott meccset. A Bréma edzője, Thomas Schaaf látott benne fantáziát, de mivel nem sokat játszott Stuttgartban, meg kellett nézesse őt a válogatottban. A Werder a „kiöregedőben lévő” osztrák sztár, Andreas Herzog helyére igazolta le. Kapott játéklehetőséget, amivel élt is. Az első évben a Sport Bild című lap beválasztotta az év Bundesliga csapatába. Ezt a hazatérései alkalmával a válogatottba is látták a szurkolók. A Werder Bremen színeiben 2001-től 2005-ig volt igazolt labdarúgó, ahol újabb 92 Bundesliga mérkőzésen lépett pályára, további 8 góllal. 2004-ben német bajnok és kupagyőztes lett a Bremen csapatával. A német kupagyőzelem ráadásul már a második volt, hiszen az elsőt 1997-ben a Stuttgart csapatával érte el. Mindeközben 49-szeres magyar válogatott lett, 9 góllal.
Hazatérés és Pályafutásának Későbbi Szakaszai
A Werder Bremen után Lisztes Krisztián pályafutása számos állomáson vezetett keresztül. 2005 óta további állomáshelyei közé tartozott a Borussia Mönchengladbach (2005-06), majd rövid hazatérés után az FTC (2008 tavasza), a REAC (2008 ősze), a Hansa Rostock (2009 tavasza) és a Paksi FC (2009 őszétől), ahol egy ideig még futballozott. 2011 nyarán visszatért az FTC-hez, de 2012-ben a Ferencváros vezetősége úgy döntött, hogy az ő és mások szerződését nem kívánja meghosszabbítani, így távoznia kellett a klubtól.
A labdarúgóként elért sikerei magukért beszélnek: kétszeres magyar bajnok (1994-95, 1995-96) és kétszeres magyar kupagyőztes (1994, 1995) az FTC színeiben. Németországban kétszeres német kupagyőztes (1997 a Stuttgarttal, 2004 a Werder Bremennel) és német bajnok (2004 a Werder Bremennel). Emellett a klubtörténet első BL-csoportkörös együttesében is pályára lépett, és ő szerezte az első magyar BL-csoportkörös gólt. Az FTC színeiben összesen 195 alkalommal lépett pályára és 44 gólt szerzett.
Pályafutása során a magánéletében is történtek változások. Egy alkalommal a LifeTV reggeli műsorában röviden beszélt erről, elárulva, hogy nem váltak el, és egy háztartásban élnek, és "minden oké". A gyerek miatt is úgy ítélték meg, hogy jobb így, "normális mederben zajlik minden igazából". Akkoriban azt mondta, hogy nincs új szerelem, még mindig a labdarúgás és a gyerekek a szerelem. Azonban az "elmúlt időszakban" már nem tudott annyira koncentrálni a kávéházra, amit 2005 óta üzemeltetett Újpest IV. kerületében, mert a labdarúgás tölti ki az ideje nagy részét. Elmondta, hogy egyébként is leginkább a felesége (Szilvia, Lili és ifj. Krisztián édesanyja) intézte a kávéházzal kapcsolatos teendőket, ő vitte az üzletet, míg ő a focira figyelt. A hely szimbolikus jelentőséggel bírt számára, hiszen ott ismerte meg Szilviát. A kávéházat később eladásra hirdették meg, melynek egyik oka - mint kiderült - a párkapcsolat megromlása lehetett.
Később azonban Lisztes Krisztián új párra talált Vígh Diána személyében, akivel 2010 júniusa óta alkotnak egy párt. Esküvőjüket 2016 májusában tartották a Balaton északi partján. Kisfiuk 2019 júniusában jött világra. A baba érkezése hatalmas boldogság volt számukra, Diána csak pár hónappal később árulta el egy posztjában, hogy mielőtt a baba megfogant, két vetélésen volt túl.
A Futball Után: Edzői és Szakmai Út
Bár játékospályafutása befejeződött, Lisztes Krisztián soha nem szakított a sportággal. A foci azóta is az élete része, és edzőként is motiváltan, nagy lelkesedéssel végzi a munkáját. Korábban a Fradi U19-es csapatának edzője volt, és szakkommentátorként is tevékenykedik. Elsősorban most tapasztalatot szeretne szerezni az utánpótlás edzésében, mondván, hogy "a gyerekektől nagyon sok szeretetet kapok vissza". Mivel fia, ifjabb Krisztián ekkor még csak 16 éves volt, kivárta, hogyan alakulnak a dolgai. Ha idősebb lesz, és a maga útját járja, akkor lehet, hogy ő is gondolkodik megint edzői karrierben, akár külföldön is, vagy „úgymond, magasabb szinten”.
Az utóbbi években a fővárosi UDSE tehetségfejlesztési igazgatójaként tevékenykedik, ahol a fiatalok képzése van a fókuszban, ráadásul a német kapcsolatai is hasznát veheti. Reméli, hogy a minőségi edzésmunka kifizetődő lesz majd a gyerekek számára. Egyébként a klubváltás kiváltó oka is fia, ifjabb Lisztes Krisztián volt; a Fradiból éppen azért jött el, hogy jobban tudjon önállósodni a fia. Voltam az edzője, és úgy érezte, abban a korban van, amikor jót tenne neki a távolság, egy kis önállósodás. Sohasem akarta átvenni más szerepét, Krisztiánt is mindig abban erősítette, hogy az aktuális edzője elképzelései szerint dolgozzon. Legyen felelős a saját tetteiért, a pályán és azon kívül is. „Az elképzelést sikeresen megvalósította” - mondta büszkén.
A sport a Lisztes családban életforma. A felesége (Lili és ifj. Krisztián édesanyja) röplabdázott, Lili lányuk szintén azt választotta, „az anyja útjára lépett”. Lisztes Krisztián focizott, és ifjabb Krisztián az ő útjára lépett. A mai napig rendszeresen mozog, sportol az egészsége megőrzése érdekében, főleg a hatszor műtött térde miatt kell karban tartania magát. Örömet okoz neki, amikor a Fradi öregfiúk csapatában focizik, vagy elmegy kocogni, erősíteni. Kikapcsolja és fitten tartja. Az utánpótlásban dolgozó szakemberként is kiemelten fontos a példamutatás, a jó forma, a sportos megjelenés. Úgy gondolja, a feleségével a családban is sikerült jó példát mutatniuk. Tény, hogy volt labdarúgóként nagyon élvezi, hogy a foci közelében maradt, és az évek alatt megszerzett tudását kamatoztathatja a gyerekek jövője érdekében.
Családi Élet és a Sport Öröklődése
Lisztes Krisztián számára a gyermekei a legfontosabbak: Lili és Krisz. Fia, ifjabb Lisztes Krisztián, aki jelenleg is a Ferencváros edzőtáborában van, komoly reményeket fűz hozzá, hogy túlszárnyalja az ő statisztikáit. Idősebb Lisztes Krisztián 47. születésnapját ünnepli, és megjegyzi, hogy „nincsen gondom vele, jól érzem magam a bőrömben. Mint a jó bor, ahogy szokták mondani. Nyilván az idő múlásához hozzá kell szokni, jól kell kezelni.” A sportos életformát megtartotta, ami mentálisan nagyon fontos számára.
Lili lánya, aki 22 éves, röplabdázóként szintén sportoló életet él, követve édesanyja, Szilvia példáját. Ifjabb Lisztes Krisztián pedig, aki 18 éves, az édesapja nyomdokaiba lépett, és berobbant a magyar bajnoki címvédő, sorozatban ötödször nemzetközi kupasorozat csoportkörébe jutó Ferencvárosi TC felnőttegyüttesébe. Az ifjú támadó döntögeti édesapja rekordjait, és a szakemberek szerint is fényes jövő áll előtte, legalább olyan csillogó pályafutás, mint az édesapjáé.
Ifjabb Lisztes Krisztián Felemelkedése: Apja Nyomdokain
Ifjabb Lisztes Krisztián felemelkedése az utóbbi időszak egyik legizgalmasabb története a magyar labdarúgásban. A Mandinernek adott interjúban az édesapa a bensőséges kapcsolatukról is nyilatkozott, kiemelve, hogy a költözésig még kiélvezik, hogy együtt élnek. A fiú, aki 2005. május 6-án született, a tavasszal robbant be a Ferencváros felnőtt csapatában, és 24 NB I-es meccsen már 11 gólja volt. A legutóbbi, Salzburg elleni edzőmeccsen csereként kapott lehetőséget, és „nagyon jól szállt be”, ami az apának is nagyon tetszett. Krisztián meg van elégedve fiával, és bízik benne, hogy sikerül a továbbiakban is hasonlóan jó teljesítményt nyújtania.
Az élvonalbeli bemutatkozás jobban meghatotta az édesapát, mint a fiút. „Átéreztem a bemutatkozás súlyát, a szurkolók reakcióját. Biztos vagyok benne, ha idősebb lesz, ő is jobban értékeli majd a történtek jelentőségét. Ahogy lőtte a gólokat, ahogy a szurkolókkal egymásra találtak, örökké emlékezetes pillanatokat jelentett.”
A fiú nagyjából annyira nyitott az édesapja tanácsaira, „mint egy átlagos tinédzser az édesapja intelmeire”. Reálisan látja és értékeli magát, általában egyezik a véleményük. Köztük állandóan a foci a téma. Szeretnek elemezni, beszélgetni a sportról, jó a kapcsolatuk. Hol jobban, hol kevésbé sikerül átjuttatni az információt, de „lassan kezd beérni a feje”. Folyamatosan tanulnak egymástól. „Ilyen az élet és ilyen a szülőség, gyönyörű folyamat.”
A sport szeretetét nem kellett belenevelni ifjabb Krisztiánba. „Nem szerettünk volna semmit sem erőltetni, de természetesen úgy voltunk vele, hogy ha Krisztián focizni szeretne, akkor minden támogatást megkap.” Korábban karatézott és jégkorongozott is, egy idő után azonban „minden edzésen a labdát akarta rugdosni, így egyértelművé vált, hogy a foci lesz a befutó”. Náluk az apás program a foci volt. Otthon a kertben vagy a nyaraláskor is állandóan előkerült a labda, a sport iránti szeretet hamar kialakult. A kezdetektől megvolt Krisztiánban a belső motiváció, és amit nagyon fontosnak tart az édesapa, az az, hogy a pályán a mai napig látja rajta, hogy élvezi a játékot, és megvan benne a szenvedély. Ifjabb Lisztes Krisztián is megerősítette: „A pesti részen nőttem fel, kertvárosi környezetben, távol a város zajától. Apuval rengeteget játszottunk a kertben, talán nem volt olyan nap, amikor ne került volna elő a labda. Később, amikor nagyobb lettem, gyakran a barátokat is áthívtuk, és úgy játszottunk.” Soha nem erőltette semmit, egyszer sem mondta, mennyire szeretné, ha labdarúgó lenne. „Látta rajtam, hogy egyébként is imádom a labdát, és nagyon korán megfogalmazódott bennem, én is focista szeretnék lenni.”
Mindig is jó volt a viszonya édesapjával. „Mindig őszintén beszéltünk egymással, ha tudott, mindenben segített. Én pedig felnéztem rá, sőt, a mai napig felnézek rá.” Gyerekfejjel leginkább abból szűrte le, hogy ünnepelt futballista, negyvenkilencszeres válogatott labdarúgó, ha a városban együtt sétáltak. „Olyankor szinte ötpercenként megállítottak bennünket, beszélgettek apuval, érdeklődtek, mi lesz a hétvégi meccsen. Ebből azért már éreztem, hogy elért valamit a pályán, ám hogy pontosan mit, és hol futballozott, csak később fogtam fel.” Büszke volt, amikor az utcán megállították. „Gyerekként naná! Kinek ne esne jól, hogy az édesapja híres futballista?! Jólesett, amikor odajöttek hozzánk, láttam, mennyire szeretik, sőt rajonganak érte az emberek. Ilyenkor el is játszottam a gondolattal, de jó lenne, ha egyszer én is elérném ezt, ha én is olyan futballista lennék, akit imádnak a szurkolók.”
Ifjabb Lisztes Krisztián jó úton halad afelé, hogy elérje ezt, hiszen tizenhárom NB I-es mérkőzésén hét gólt szerzett, ráadásul olyan fontos meccseken, mint a Fehérvár elleni, vagy éppen az ősi rivális újpestiek otthonában. „A gólokat nem lehet eltervezni, ám igenis készültem rá, amint megkapom a lehetőséget, élni akarok vele. Nem szeretném, ha egy-két évig kiegészítő ember lennék.” Sztanyiszlav Csercseszov aztán megadta a lehetőséget, ő pedig igyekezett a lehető legtöbbet kihozni magából. Eleinte furcsa volt a felnőttcsapat öltözőjében ülni, ám mostanra „teljes értékű harcosnak” érzi magát. Különös érzés lehet, amikor tizenötezer ferencvárosi énekli a nevét a lelátón, holott még csupán tizennyolc esztendős. „Próbáltam kiélvezni minden percét a játéknak. Ha a nevemet kiabálták, még rátettem egy lapáttal. Mindig is futballistának készültem, tudtam, ha én is magasra szeretnék jutni, az nem megy nyomás nélkül. Ebből a szempontból szerencsés alkat vagyok, mondhatom, jól veszem az akadályokat.”
Tanulmányait félretette, mert most a sportpályafutására szeretne koncentrálni. Korábban esti iskolába járt, de nagyon nehéz volt összeegyeztetni az edzésekkel, mérkőzésekkel, edzőtáborokkal. Úgy érezte, hogy a pályafutása rovására megy, ezért most csak a labdarúgás van a fókuszban, de természetesen folytatni szeretné majd a tanulmányait. Mindent a labdarúgásra tett fel, sosem volt B-terve. Arra a felvetésre, miszerint mindenkinek jár tizenöt perc hírnév, a következőket mondta: „Nagyon remélem, hogy én nem csak rövid időre leszek híres! Sőt, talán ennél már többet is elértem, mint tizenöt perc hírnév, és egyébként az eredeti gondolatnál maradva, én nem valami show-ban okoztam botrányt azért, hogy felfigyeljenek rám, hanem nagyon sokat dolgoztam és fogok még dolgozni azért, hogy pályára léphessek és gólokat szerezhessek…” A 18. születésnapja előtt nem lehetett, de pár nap múlva betöltötte, ezért kért pár nap engedményt, így már hivatalosan is tetováltathatott. „Két angyal lett a karomra varrva, apukám és anyukám születésnapi évszámával.” Úgy érzi, a mentalitását és a szorgalmát is a szüleitől örökölte, akik mindketten sportoltak. A fiatal támadó bízik benne, hogy hamarosan eljön az ideje, hogy kezdőként lépjen pályára a Fradiban, de hangsúlyozta, hogy korántsem türelmetlen, ki fogja várni a sorát.
Az Eintracht Frankfurthoz Szerződés: A Jövő Útja
Ifjabb Lisztes Krisztián jövő nyáron Németországba költözik, és az Eintracht Frankfurt futballistája lesz. Ötéves szerződést írt alá leendő klubjával. „Ha korainak éreznénk - mármint én és apu -, nem vágtunk volna bele” - mondta a kihívásról. Most még csak a Ferencvárosra koncentrál, szeretne minél többet pályán lenni, újabb gólokat szerezni, gólpasszokat adni. „A jövő nyár még messze van… Addig rengeteg feladatom van. Nem foglalkozom még azzal, mi lesz Frankfurtban, mi lesz, ha eljön a költözés ideje. Most a napi feladataimra koncentrálok, a hétvégén Nagyecseden Magyar Kupa-mérkőzés vár ránk, jövő héten pedig már az Európa-konferencialigában kezdjük el a csoportkörös szereplésünket.” Célja egyértelműen az, hogy minél többet tudjon játszani az első csapatban, és ő is hozzá tudjon járulni ahhoz, hogy a Ferencváros elérje a célját, a BL-csoportkört. Krisz minden idegszálával ezen dolgozik.
Az édesapa Lisztes Krisztián példája utat mutat az Eintracht Frankfurthoz aláíró fiának is, ugyanakkor az édesapa szerint a Ferencváros 18 éves tehetségének magának kell megvívnia a harcait, és csak szurkol, hogy megélhesse az álmait. „A legkevesebb, amit kívánhatok neki: szárnyaljon túl minden eredményt, amelyet valaha elértem” - mondta még a szerződés megkötésekor a büszke édesapa. - „Mutatkozzon be a Bundesligában, szerezzen gólokat, nyerjen bajnoki címet, Német Kupát, kerüljön be a válogatottba. Mindenben legyenek jobb számai, mint nekem voltak, akkor leszünk, akkor lehetünk mindketten igazán elégedettek.”
A Frankfurter Rundschau cikket közölt a jövő nyáron az Eintracht Frankfurthoz kerülő Lisztes Krisztiánról, kiemelve, hogy „olyan gyémánt, aki a szükséges csiszolás után lehet segítségére a klubnak, és még pénzügyileg is hasznot húzhat belőle, de az még a jövő zenéje”. A cikk megemlíti Fabrizio Romano olasz újságíró minapi értesülését, hogy első körben 4.5 millió eurót fizet érte az Eintracht, és ez az összeg emelkedhet később, különböző feltételek teljesülése esetén több év alatt tízmillió euró fölé - ahogyan arról a Nemzeti Sport egy hónapja beszámolt. A magyar klub több részletben kaphatja meg a szóban forgó 4.5 millió eurót. Az első részletet még az idén kifizeti a Frankfurt, miután a szerződéseket már aláírták, a másodikat pedig jövő nyáron, de e részlet pontos összege attól is függ, mennyi lehetőséget kap addig a Ferencvárosban Lisztes Krisztián, vagyis a Fradi is ösztönözve van a szerződésben foglaltak révén, hogy minél több mérkőzésen szerepeljen az eddigi 21 ferencvárosi tétmeccsén hét gólt szerző labdarúgó. A Frankfurter Rundschau felsorolja azokat a klubokat, amelyek állítólag érdeklődtek Lisztes iránt és amelyeket meg tudott előzni a Frankfurt az érte zajló versenyben: Manchester City, Milan, Juventus, Dortmund, Mönchengladbach. A Nemzeti Sport ugyanakkor úgy tudja, a nyári átigazolási hajrában a Frankfurt mellett már csak két klub volt versenyben Lisztesért, egy német, illetve egy, a fenti felsorolásban nem szereplő angol csapat.
Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke is nyilatkozott erről a transzferről: „Az édesapjának nyilván Németországba húz a szíve, ahol egykoron sztár volt. Nagyon jó példa az utánpótláskorú gyerekeknek, hogy gyere a Ferencvárosba, nyújts kimagasló teljesítményt, és el tudsz menni egy topbajnokságba akár fiatalon is. Azt is tegyük hozzá, hogy brutális pénzt kaptunk a játékjogáért. Ha az összes opciót összevetjük, és mind le tudjuk majd hívni, 10.9 millió eurót (mintegy 4.2 milliárd forintot) kapunk érte. Hol volt eddig ilyen üzlet Magyarországon?” Az elnök is erre utalt, és az Eintracht is így gondolkodott: a futballista végleges vételárát nagymértékben befolyásolja, hány tétmérkőzésen lép pályára a 2023-2024-es idény hátralévő részében. Minél több mérkőzésen, annál több pénzt kap a Fradi.
„Nem akartam erőszakosan beavatkozni a fiam karrierjébe” - mondta idősebb Lisztes Krisztián. - „Amikor még a tavasszal jártam Brémában, találkoztam Frank Baumann-nal, korábbi csapattársammal, semmiből sem állt volna beajánlani a fiamat: nézzétek már meg, hozzátok ide, adjatok esélyt neki - nem, ezt okvetlen el akartam kerülni. Frank amúgy említette, hogy ismerik a gyereket, látják, hogy fejlődik, de nem erőltettem a témát, úgy gondoltam, az az igazi, ha egy klub kinézi magának, pénzt áldoz érte, és valóban őt szeretné megszerezni. Ez pedig az Eintracht Frankfurt volt, és nem miattam született meg az egyezség.” Az édesapa ez ügyben is hiteles: ha a fia az U-válogatottban szerepelt, mindig a háttérbe vonult, szinte egy sarokban elbújva követte az eseményeket, a legcsendesebb szülő volt mindig, pedig ha valakitől, tőle el lehetett volna fogadni szakmai tanácsokat. Sőt, az apa el is köszönt a Fraditól, amikor egy időben fia edzője lett. „Ismerem az öltöző világát” - mondta egyszer ezzel kapcsolatban. - „De ha ez az edző az egyik játékos apja, arról hogyan beszélnek, ha kimegy az öltözőből - a fia meg ott ül a többiek között? Úgy éreztem, ez zavaró lehet, ezért eljöttem, hogy senki se mondhassa, vele nem, vagy túl szigorú vagyok, kivételezek. Magának kell megvívnia a harcait, én csak szurkolok, hogy megélhesse az álmait.”
Összehasonlítások és Jövőbeli Kilátások
Az összehasonlítás az apa és a fia között elkerülhetetlen. Idősebb Lisztes Krisztián kétszeres bajnokként indult el Németországba. Fia már most az, és reális esélye van arra, hogy e tekintetben túltegyen édesapján, mert ha jövő tavasszal aranyérmet szerez az FTC, a fiú háromszoros bajnokként köszönhet el az Üllői úttól. „Fontosnak tartottam, hogy ferencvárosi játékosként szerződjön külföldre” - mondta az édesapa. - „Több okból is: örülök, ha egykori klubom anyagilag jól jár a transzferrel. De vannak egyéb tényezők is. Noha a kisfiam ragyogó alapokat kapott a Mészöly Focisuli gyerekfutballistájaként, tudtam, hogy idő kérdése az előrelépés. A saját bőrömön tapasztaltam, milyen egykori ferencvárosi játékosként visszatérni az Üllői útra, milyen úgy pályára lépni a válogatottban, remélem, ezt Krisz is megélheti.”
A statisztikát böngészve kirajzolódik az édesapa karrierjének egy sötétebb pontja: 2004 tavaszán, a 199. Bundesliga-meccsén (abban az évben a harmincadik bajnokiján), és közvetlenül az ötvenedik válogatottsága, a Brazília elleni budapesti összecsapás előtt súlyos térdszalagsérülést szenvedett, amely után már sajnos sohasem nyerte vissza korábbi formáját. A kétszázadik Bundesliga-meccse 2005 tavaszán, néhány héttel kisfia (a Vígh Diánával született gyermek) születése előtt összejött (Hamburg-Werder 1-2, a 78. percben állt be), és még egy félidőre beállhatott a Hertha BSC ellen (azon a meccsen Dárdai Pál is csereként játszott), de a Werderben nem léphetett pályára többé. A Borussia Mönchengladbach adott még egy esélyt, de öt meccs után kiderült, nem jött teljesen rendbe, a 28. születésnapja előtt gyakorlatilag véget ért a pályafutása érdemi szakasza - reméljük, a fia ebben mindenképp túltesz rajta, és szerencsésebben alakul a karrierje.
A jövőbeli cél egyértelműen az, hogy ifjabb Lisztes Krisztián minél többet tudjon játszani az első csapatban, és ő is hozzá tudjon járulni ahhoz, hogy a Ferencváros elérje a célját, a BL-csoportkört. Krisz minden idegszálával ezen dolgozik.