Majkrem Dolce Vita: Ízek és élmények a konyhában
Ez a bejegyzés talán kissé megkésve érkezik, hiszen a málnaszezon már javában véget ért. Az igazság az, hogy körülbelül két héttel ezelőtt, a nagy kánikula kellős közepén fotóztam ezt a levest - nem főztem, mert nem volt rá szükség -, de valahogy mindig közbejött valami. Elutaztunk, más témát tettem fel a blogra, most pedig napok óta várom a költözést, és a posztok már az új blogra kerülnének fel. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember már nem szívesen takarít a régi lakásban a költözködés előtt. Ha minden igaz, a héten már láthatjátok végre. Ha valaki pedig még elcsíp valahol málnát, vagy tett a fagyasztóba, kóstolja meg ezt a levest. Szerintem nagyon finoman egészíti ki a bazsalikom.
A bazsalikomot akkor adjuk hozzá, mikor a leves már teljesen sima, ezt éppen, hogy csak egy kicsit turmixoljuk meg.
Nokedli Carbonara: Egy merész fúzió
Tojásos nokedli plusz spaghetti alla carbonara egyenlő nokedli carbonara. A képlet egyszerű, és logikusnak tűnik a két étel ötvözése, hiszen sok a közös bennük. Tulajdonképpen az elkészítésnél maradtam a carbonara receptjénél, csupán a spagettit cseréltem ki nokedlitésztára. Vagy mondhatnám azt is, hogy szalonnát és egy kevés parmezánt adtam a tojásos nokedlihez. Mindegy, melyik oldalról közelítjük meg. A nokedli félig finomlisztből, félig durumlisztből készült.
Mi a következtetés? Két dolog:
- Ilyen öszvér fogást sokszor fogok készíteni.
- Próbáljátok ki, érdemes!
És hogy teljes legyen a zavar: ecetes fejes salátát ettem hozzá.
Fejenként egy tojást verjünk fel enyhén, szórjuk meg bőven - nagyon bőven - frissen őrölt borssal, adjunk hozzá kevés sót, 3-4 csapott teáskanálnyi reszelt sajtot, és egy evőkanálnyi tejfölt.
Adatkezelési anomáliák és a szőlőlevél
Ez a bejegyzés reggel óta arra vár, hogy a helyére kerülhessen. De nem tudott, mert igen abszurd dolog történt ma a felhőben létező adatoknak és adatkezelésnek köszönhetően. A Google csoport létrehozó programja engedett egy idegent felülírni a fiókomat. Értitek? Egy idegen simán felülírhatta a profilomat. Az új jelszó pedig az új accountot nyitotta meg. Két szék között a pad alá estem. Bocsánat, ha nem értitek, számomra is felfoghatatlan, de muszáj volt leírnom. Azt hittem, sosem tudom már a blogot kezelni. Most már tényleg hamar költözök!
De jöjjön inkább a szőlőlevél. A töltött szőlőlevél sok országban megtalálható, különböző töltelékekkel. Én is szoktam hússal, rizzsel is megpakolni. Volt már arra is példa, hogy a kertben növekvő szőlő megmentett, mikor nem volt itthon semmi: a váratlanul betoppant barátok ezt kapták rizzsel töltve, sütőben sütve. Most arra volt jó, hogy a felhalmozott sózott ricottát, amelyet még Pugliában vettem, gyorsan elhasználjam. Villámgyorsan elkészíthető, üdítő ízű, de laktató, nyári falatka. Sózott ricotta helyett használhattok hozzá fetát vagy az ún. "light" sajtkrémeket is.
Tegyünk a levelekbe egy-egy sajtkockát, hajtsuk be a széleket, majd tekerjük fel.
Epres-málnás torta: Édes pillanatok
Pár éve epresen sütöttem meg először ezt a tortát, aztán idén újra megsütöttem epresen, most pedig málnával, ahogyan az eredeti receptben is szerepelt. Világbajnok süti, szaftos, miközben itt-ott roppan, a sült málna íze pedig átjárja az egészet. Én még akkor sütöttem, mikor 38 fok volt odakint, de egyáltalán nem bántam meg, hogy begyújtottam miatta a sütőt.
A tészta hozzávalói: 25 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 20 dkg vaj, 4 tojás, 1 csomag sütőpor, 2 evőkanál tej. A krémhez: 1 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 10 dkg cukor. A tetejére: 30 dkg málna.
A tésztát habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, majd a tojásokat egyesével adjuk hozzá. A vajat megolvasztjuk, és a tejjel együtt hozzáadjuk a masszához. Végül a sütőport is belekeverjük. Zsírozott, lisztezett tortaformába öntjük, és 180 fokon sütjük. A pudingot megfőzzük a tejjel és cukorral, majd kihűtjük. A kihűlt tortalapra kenjük a pudingot, majd a tetejére tesszük a málnát.
Májkrémes kenyérkrém: Otthoni ízek
A Tupperware formámhoz kerestem recepteket, mikor rábukkantam erre a májas receptre. Nagyon finom, kenyérre kenhető, nem túl fűszeres. A mennyiségen legközelebb változtatok, mert rengeteg lett.
Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma
- 2 evőkanál olaj
- 60 dkg csirkemáj
- bors
- ételízesítő
- pirospaprika
- 2 db zsemle
- 1,5 dl tej
- 4 gerezd fokhagyma
- só
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 tojás
A hagymát olajon megfuttatjuk. A csirkemájat hozzátesszük és megsütjük, fűszerekkel ízesítjük. A zsemléket fokhagymás tejbe áztatjuk és kinyomkodjuk. A májat összeturmixoljuk és beletesszük a kinyomkodott zsemléket. A tojást felverjük és hozzáadjuk a szódabikarbónát. Ezt is a masszához adjuk. A végén sózzuk. Szilikon formába tettem és előmelegített sütőben 180 fokon megsütöttem.
Az élelmiszeripar árnyoldalai: A kolbász esete
Hogy ne csak finomságokról, jó helyekről essen szó, új rovatot indítok a blogon az élelmiszeripar és a vendéglátás rémségeiről. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél többen ismerjék fel, milyen szemetet próbálnak velünk gyakran meg(v)etetni az élelmiszergyártó maffiák. Rendkívül tudatos és körültekintő vásárlóként csak ritkán kerül a kosaramba horror készítmény, amely silány alapanyagból készül, és eladható formát csupán a mesterséges adalékoknak köszönhetően ölt magára. Néha azonban én is rohanok, nem figyelek oda, majd otthon derül ki, hogy pár másodpercnyi figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy hazahozzak valami rosszat. Az elmúlt fél évben körülbelül 3 ilyen eset történt a konyhámban, a közértben viszont megszámlálhatatlan alkalommal hajítottam vissza ilyen terméket a polcra. Többről akartam is írni, aztán elszállt a mérgem (Tesco frissföl, Tanyasi Bőségtál). Ez a kolbász volt azonban az utolsó csepp a pohárban.
A poént gyorsan le is lövöm: a fotóra kattintva olvasható, mit adtak el nekünk. A legszebb az egészben, hogy a "nemzeti szalag" csak félrevezetés, a kolbász szlovák (bosszú '68-ért?), ez a hülyének nézés csúcsa. Azt hiszem, mindezt sikerült nagyon távolságtartóan leírnom, nem tűr nyomdafestéket azoknak a gondolatoknak és érzelmeknek a megfogalmazása, amelyek kavarognak bennem.
Ezért készítünk mi minden évben többször kolbászt, amelybe hús, szalonna, só, bors, fokhagyma és pirospaprika kerül. Hagyományosan füstöltetjük, évekig elállna, ha nem fogyna olyan gyorsan. A címkén részletezett pácsó amúgy szinte minden feldolgozott húsféle tartalmaz, csak általában nem kötik az orrunkra, hogy az mi is valójában. A kedvencem belőle a nitrites. Szomorú, hogy ennél van sokkal rosszabb is.
Amúgy próbáltatok már elkérni a felvágottas/sajtos pultból az eladótól egy terméket, hogy elolvashasd, mi van rajta, miből áll, hol gyártották? Aki szereti enni a húsüzem padlójáról összesöpört hulladékokat (szebbik nevén húspépet), az vegye és egye csak nyugodtan a bolti májkrémeket (felvágottakat). Én inkább szánok rá 15 percet, és elkészítem magam. Májból.
Házi májkrémmel a bolti helyett
Májkrémet készíteni a világ egyik legegyszerűbb dolga, a variációs lehetőség pedig határtalan. Készíthetjük liba vagy kacsamájból, ilyenkor nem kell a 4000-5000 Ft-s hízottat venni. Bár ha vendégeket hívunk, 20 dkg hízott libamájból egy kis szarvasgombával mennyei előétel lehet, kb. 2000 Ft-ból kijön 8 főre. Hétköznapokra a csirkemáj is ugyanúgy megteszi, főleg ha libazsírban sütjük ki. Az itt olvasható recept egy alap, innen, ízlésünk és fantáziánk szerint sok irányba mozdulhatunk. A végeredmény lehet sós, vagy akár édes, fűszeres, májasabb, krémesebb, ahogy éppen szeretnénk. Ha édesre készítem, ugyanúgy pirítok alá hagymát, szalonnát, de ilyenkor tejszínnel és Tokajival higítom, majd esetleg körtekockát, narancsot, mikor mit, teszek hozzá. Sósként, általában egy kis mustárral és friss hagymakockával ízesítem. Van egy bevált toszkán receptem is (erről majd a következő VKF-en). Ezer és ezer módon lehet fűszerezni, variálni. Tessék hozzálátni, nem is értem, miért nem készítenek az emberek otthon májkrémet?
Ha nem fogy el egy-két napon belül, porcelántálba szedjük, majd öntsünk rá 1-2 cm vastagon olvasztott liba vagy kacsazsírt.
Hozzávalók:
- 20 dkg csirkemáj
- 5 dkg húsos szalonna
- 1 fej hagyma
- 4 evőkanál tej/húslé
- kacsazsír
- só
- bors
- mustár
- Pirítsuk meg a szalonnát a hagymával.
- Adjuk hozzá a májat, süssük készre.
- Adjuk hozzá a tejet, mustárt, fűszerezzük, majd botmixerrel törjük össze.
Isteni házi májkrém gyorsan és egyszerűen | Nutribullet | RecepTech
Tarte Flambée: Az Elzászi "Pizza"
Igen, a pizza egy olasz műfaj, de a kevésbé szerencsés népek is létrehozták a saját pizzájukat, csak éppen kenyérlángosnak, vagy tarte flambée-nak hívják. Szóval az elzászi pizza alap összetevőkből gyors, ropogós, különlegesen finom végeredményt jelent a Bisztró kínálatában, ami állandó ismétlésért kiállt. Többféle recept van ezzel kapcsolatban, van ahol kenyértészta, van ahol a sütőpor játszik, nálunk pont egyik sem. Egy francia blogról érkezett az inspiráció, köszönet érte, Clotilde. 25 perc és tálalhatunk 4 személyre.
- Elkészítjük a tésztát. Egy közepes keverőtálba tesszük a lisztet, sót és olajat. Óvatosan öntjük, keverjük bele a vizet. Elsőre annyit teszünk bele, hogy összeálljon. Lisztes gyúródeszkára borítjuk és kézzel gyúrjuk, hogy homogén, fényes, könnyű tésztát kapjunk. Kétfelé választjuk és gombócot formázunk belőlük.
- Előmelegítjük a sütőt 250 °C-ra.
- Az egyik tésztát enyhén lisztezett deszkán, nyújtófa segítségével kör alakúra (35 cm) és nagyon vékonyra nyújtjuk.
- Egy tálban összekeverjük a tejfölt, sót, borsot és reszelt szerecsendiót. Mind a két "pizzát" vékonyan megkenjük a krémmel. Megszórjuk az aprított baconnal, a vékonyra szeletelt hagymakarikákkal, esetleg gombaszeletekkel és nem túl sok reszelt sajttal.
- Sütőbe téve, tíz perc alatt ropogósra sütjük. Kivesszük a sütőből, áttesszük egy vágódeszkára, megszórjuk metélőhagymával. Szeleteljük, mint egy pizzát.
