A keresztény kultúrkörben a húsvétot megelőző negyvennapos bűnbánati időszak kezdete különleges spirituális tartalommal bír. Ez a nap, a hamvazószerda, kijelöli az utat a farsangi vigasságok végétől a feltámadás ünnepéig tartó elcsendesedés felé. A hamvazószerda a nyugati kereszténységben a Húsvétig tartó nagyböjt időszakának kezdő napja. Régi népi elnevezései között szerepel a hamvas szerda, szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda is. Ez a nap mozgóünnep, melynek időpontja a húsvétvasárnaptól visszaszámolt negyvenedik hétköznaphoz igazodik. Mivel a vasárnapok - az Úr napjai - nem számítanak bele a böjti napokba, a tényleges naptári különbség negyvenhat nap.
Ez a határvonal választja el a téltemető mulatságok zajos világát a befelé fordulás, az önmegtartóztatás és a lelki megtisztulás időszakától. A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás ideje. Régen ekkor kezdődött a hittanulók felkészítése a keresztségre és a hívek általános bűnbánati ideje.
A Hamvazószerda Eredete és Szertartása
A hamvazószerda jeles napjának történelmi gyökerei az ókeresztény korig nyúlnak vissza, amikor a súlyos bűnöket elkövetők nyilvános bűnbánatot tartottak. A bűnösök mezítláb, durva zsákruhába öltözve vonultak a templomba, ahol a püspök hamut szórt a fejükre, majd kiutasította őket a közösség szakrális teréből. Visszatérésükre csak nagycsütörtökön, a feloldozás után nyílt lehetőség.
Bár a nyilvános vezeklés gyakorlata idővel visszaszorult, a hamuval való jelölés rituáléja fennmaradt. A XI. század végén, II. Orbán pápa idején vált az egyetemes liturgia részévé. 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa törvénybe is iktatta, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt.
A hamvazószerdai templomi szertartás egyik mozzanatáról kapta nevét. Az előző év Virágvasárnapján megszentelt barkaágakat húshagyókor elégették, és ezek megáldott hamujával hintik meg a hívek homlokát, vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg. A hamvazó pap közben figyelmeztet: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. Ezzel egy időben mondja az üdvösség jóhírét is: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.”
Az anglofón országokban elterjedt szokás szerint a pap hamvazószerda napján hamuból keresztet rajzol a hívők homlokára. Ez a forma terjedt el Magyarországon is.
A Hamu Szimbolikája és Üzenete
A hamu szimbolikája mély és sokrétű. Három alapvető igazságra emlékeztet: törékeny voltunkra, bűnös állapotunkra és a halálra. A hamu a bűnbánat ősi jelképe, mert az elmúlásra, a halálra figyelmeztet, de egyben a tisztító erőt is jelképezi, amely képessé teszi az embert a bűnbánatra. Az egyház ezzel a gesztussal így fordul hozzánk: „Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”
A hamuval hintés nem a reménytelenséget sugallja, hanem a mulandóság elfogadását és a belső megújulás szükségességét hangsúlyozza. Az emberi lét végességére emlékeztet: „Emlékezz ember, porból vagy és porrá leszel.” (Teremtés könyve 3:19). A hamu a halál szimbolikus felidézése, a megtérésre való felhívás, az újjászületés szimbóluma, az emberi szegénység jelképe és Isten irgalmasságának jele.
A Nagyböjt: Az Előkészület és Megtérés Ideje
A nagyböjt, a húsvét előtti negyvennapos böjt, a Szent Negyvennap, Jézus negyvennapos pusztai böjtjére és vándorlására emlékezik. Az egyház húsvét előtt készületi időt tart, negyven napos böjtöt. Ez az időszak arra szolgál, hogy a hívők megtanulják uralni vágyaikat, elmélyüljenek hitükben húsvét előtt, amikor a keresztények a megváltást ünneplik. A nagyböjt latin neve quadragesima (negyvenedik), emlékezésként arra, hogy Jézus, mielőtt tanítani kezdett volna, negyven napig böjtölt a pusztában.
A nagyböjt kezdete nem bibliai ünnep, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek. A nagyböjtünk hasonlít az alagúthoz. Bejárata Hamvazószerdával kezdődik és elszürkül benne a világ. Kijárata maga a Húsvéti misztérium, ahol minden isteni fényben ragyog. Ma úgy indulunk a nagyböjtbe, hogy nem egészségi vagy aszketikus eszközt látunk benne, hanem szentségi böjtöt tartunk, mint a szentáldozás előtt, hogy a szabadság és szeretet Húsvéti fényébe érkezzünk. A szentáldozás előtt egy órás szentségi böjtöt tartunk, és arányosan nagyobb böjtölés méltó, amikor a Húsvéti misztériumhoz járulunk.
A húsvét azért misztérium, mert egy külső, látható eseménysorban egy láthatatlan, isteni esemény lesz jelenvalóvá. Ennek felel meg a böjt természete is: külsőleg, testben vállalt jel, mely a belső odaadásnak megnyilvánulása. A böjt és a nagyböjt is a húsvéti misztérium külső anyagához tartozik. Ha szeretetünk megnyilvánulása, akkor „üdvös böjt”-ről beszélünk (Joel 2, 12-18). A böjt tehát a legnagyobb misztérium része, melyben életünk Istennel egyesül.
Böjt a Szűzanyával és a Szentlélekkel - Nagyböjti ráhangoló
A Böjti Szabályok Alakulása és Jelentősége
A böjt, a tartózkodás az étkezéstől bizonyos napokon - már a korai időszakoktól jelen volt a kereszténységben. A negyvennapos - hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó - étkezési megtartóztatás a 4. századtól fokozatosan alakult ki, a 7. század elején vált szokássá, majd 1091-ben II. Orbán pápa törvénybe is iktatta. A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában.
A katolikus egyház mára enyhített a korábbi szigorú böjti szabályokon. A 11. századig például késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. A II. vatikáni zsinat rendelkezésére 1966 óta szigorú böjti nap csak hamvazószerda és nagypéntek, amikor tilos a hús, a nap folyamán csak egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés. Az egyház tanítása szerint az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
Hamvazószerdán melegvérű állatok (például sertés, marha, baromfi, stb.) húsát, zsíros ételeket TILOS fogyasztani. Ezen a napon hagyományosan olajjal, vagy vajjal főztek. Amit szigorú böjt idején LEHET enni: a hidegvérű állatnak számító halat, tojást, tejterméket (szigorúbb böjtöt követők ezt sem fogyasztják). A böjti étrend jellemzően főzelékekből, kásákból, tésztákból, levesekből áll. Hagyományosan a legszigorúbb böjt a száraz kenyér és víz fogyasztását jelentette. Az ital, hacsak nem étel jellegű (pl. tej, leves) nem szegi meg a böjtöt. A fő étkezés áthelyezhető a megszokottól eltérő időpontra is.
A Böjt Több, Mint Lemondás
A böjt nemcsak lemondás valamiről, sokkal inkább egy választás: Istennel akarok lenni, közelébe kerülni, Szeretetében gyarapodni, Vele beszélgetni, Tőle tanulni, áldásaiban részesedni, akaratát cselekedni, a szeretet élni és továbbadni. Isten szólni fog hozzád és indít, hogy indulj a magányos, beteg, szegény társaid támogatására, megsegítésére. A böjt, az ima, a szeretet jótettei indítanak majd arra, hogy őszinte szívvel megtérjek és teljes életet éljek Istenben.
A böjt nem jelent a finom ételekről való lemondást, sokkal inkább az ételeink összetételére és minőségére való nagyobb odafigyelést. Böjtünk lehet hústól való megtartóztatás. Vagy valami mástól: édesség, csokoládé, üdítő ital, kávé, cigaretta, stb. De lehet tv-böjt, internet-böjt is. Kevesebb képernyő, több személyes beszélgetés, találkozás, örüljünk egymás létének, közelségének. Valaki azt mondta: szó-böjtöt tart. Tudatosan figyel arra, hogy fölösleges, haszontalan, léha beszéd, ne hagyja el ajkát. Minden szó a belső ember bensejéből fakadjon, mely életet, örömet, másokon való segítést és áldást szóljon.
Hamvazószerda a Néphagyományban
A magyar néphagyományban a hamvazószerdát számos egyéb elnevezéssel is illették, hívták többek között szárazszerdának, böjtfőnek vagy böjtfogószerdának, aszalószerdának is. A népi hiedelemvilágban a szentelt hamunak mágikus, gyógyító erőt tulajdonítottak. Sokan úgy tartották, hogy aki hamvazkodik, azt elkerüli a fejfájás az év hátralévő részében. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje. A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
Az is előfordult, hogy a hamut az állatok elé szórták vagy a földekre vitték a jobb termés reményében. A hamvazószerda a farsang utolsó napját követi, így a húshagyókeddi mulatságok után hirtelen csend és lemondás veszi át az uralmat. Sok helyen a farsangi maskarás felvonulások után a jelmezeket, szalmabábukat elégetik, a mulatságok elcsendesülnek.
Cibere: A Nagyböjti Asztal Jellegzetessége
A cibere - vagy ahogy a Dunántúlon hívták: keszőce, északon és a Felvidéken pedig kiszi - a nagyböjt egyik jellegzetes, savanyú levesalapja volt, különösen a Dunától keletre. Ez az erjesztett gabonalé egyszerű, olcsó és tápláló módja volt annak, hogy a húsmentes napokon is legyen íze az ételnek.
A lényege a korpa: egy nagy cserép- vagy faedénybe tették, forró vízzel bőven leöntötték, majd pár napig állni hagyták, amíg savanyúra erjedt. Először egy fazékba öntünk 3 liter vizet, beleszórjuk a zúzott fokhagymát, és felforraljuk. Közben a lisztet simára keverjük a tejjel és ugyanannyi tejföllel. Amikor a víz forr, a habarást lassan, folyamatosan keverve beleöntjük, hogy ne csomósodjon. Sózzuk, majd egy citrom levével savanykásra ízesítjük - annyi citromot használunk, amennyire a levesnek szüksége van a karakteres, de nem túl harsány savanyúsághoz. Kis lángon még néhány percig főzzük, hogy összeérjenek az ízek, aztán tálaljuk.
Vannak vidékeink, ahol a cibere gyümölcsből főzött leves vagy pép. (Az Alföldön a friss szilvából nyert gyümölcspép neve is ez.) Böjtben pedig gyümölcsleves, amelyet aszalt gyümölcsökből vagy gyümölcssajtból készítettek. Készítése egyszerű: a gyümölcsöt vízben felfőzték, kevés cukorral ízesítették majd behabarták tejföllel. Sajátos összeállításokról is maradtak feljegyzések. A nap étele a cibere - az erjesztett korpa-alapú üres, vagy zöldséges leves. De van, ahol a böjti édes gyümölcslevest hívták így.
Torkos Csütörtök: Kivétel a Böjtben?
Érdekes ellentmondás a népi kalendáriumban a hamvazószerdát követő „torkos csütörtök” vagy „kövércsütörtök”. Bár a böjt már megkezdődött, a paraszti kultúrában ezen a napon még engedélyezett volt a farsangról maradt bőséges ételek elfogyasztása, hogy semmi ne menjen kárba a hosszú megtartóztatás előtt. Egyes helyeken a csütörtöki torkoskodás „kötelező” volt, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot. Ezt követően azonban a konyhákban is beköszöntött a puritán világ: a zsíros edényeket alaposan elmosták, és a húsételeket felváltották a tésztafélék, a kása, a savanyú káposzta és a hüvelyesek. A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közti három nap neve „semmihét”, „csonkahét” volt.
A Nagyböjt Hétköznapjai és Liturgikus Színe
Mivel vasárnap a keresztény ember nem böjtölhet, a nagyböjt a hamvazószerda és az első böjti vasárnap közti hétköznapokból, s a következő 6 hét hétköznapjaiból áll (4 + 6×6 nap). A böjt utolsó hete a nagyhét, három szent napja nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat. A nagyböjt liturgikus színe a lila. A templomi liturgia során a bűnbánat lila színe dominál, az oltárokat dísztelenül hagyják, a dicsőítő énekek és az örömöt kifejező „Alleluja” pedig a feltámadás ünnepéig, vagyis húsvétig elnémulnak. A hamvazkodás (régi népi nevén hamvazás) során kapott jel nem csupán egyházi előírás, hanem a hívő ember vállalása a változásra.
A nagyböjt hív a megtérésre: metanoia, a gondolkodás megváltoztatására. A szív megtérése az élet legfontosabb cselekedete.
Bolygók és Gabonák a Régi Korokban
A régi korok embere úgy tartotta, hogy szoros összefüggés van a hét napjai és a bolygók, valamint a bolygókhoz köthető istenségek között. A gabonákat a Nap gyermekének tekintették, és minden bolygóhoz más gabonát társítottak. Bár ez a hagyomány nem kapcsolódik közvetlenül a hamvazószerdához és a keresztény nagyböjthöz, rávilágít arra, hogy a múltban az emberek milyen mélyen keresték a kapcsolatot a természet és a spirituális világ között, még az étkezési szokásokban is.
Hamvazószerda tehát egyfajta spirituális kapu. Átlépve rajta a külvilág zaját felváltja a csend, a bőség helyére a mértékletesség lép. A nagyböjt - hamvazószerdától nagyszombatig tartó 40 nap - Jézus 40 napos puszta-béli vándorlásának és böjtjének emlékét őrzi. Ebben az időszakban a hívők hagyományosan tartózkodnak a húsételektől, a tánctól, a mulatozástól, és a lelki elmélyülésre, imára, jótékonykodásra koncentrálnak. A hamvazószerdai szertartás a halálra és az Isten előtti alázatra hívja fel a figyelmet, egyben pedig a bűnbánat és a megtérés kezdetét jelzi.