A szarvasmarha ellése és a vemhesség nyomon követése a tej- és húsfarmok egyik legkritikusabb feladata, amely közvetlenül befolyásolja mind a tejtermelést, mind az állomány egészségét és a gazdaság jövedelmezőségét. A vemhesség gondos kezelése és az ellés szakszerű levezetése kulcsfontosságú az egészséges borjak születéséhez és a tehenek gyors visszatéréséhez a reprodukciós ciklusba.
A vemhességi időszak és az ellés megközelítése
A szarvasmarha vemhességi időtartama átlagosan 285 nap. Ettől az időtől való egy-két hetes eltérés általában nem ad okot aggodalomra. Az ellési szakasz a tehén életkorától függően 2-10 óráig tarthat. Előhasi tehenek ellésekor jellemzően hosszabb a kitolási szakasz. Nagyon fontos, hogy ez milyen körülmények között zajlik le. Az elletés leggyakrabban április-májusra esik, ami azonban a téli időszak utóhatásai miatt kihívásokat jelenthet a születendő állatok egészsége szempontjából.
Amikor közeleg az ellés ideje, az állaton különböző jelekből jól észrevehetjük a változásokat. A tehénen nyugtalanság lesz úrrá: gyakran lefekszik, majd feláll, gyakran ürít bélsarat és vizeletet is. A méhnyakcsatornából tojásfehérjeszerű nyálka ürül. A far „feltornyosodik”, a farok úgy lóg, mintha béna volna, két oldalán ökölnyi bemélyedés, „gödör” keletkezik, ami a széles méhszalag ellazulása miatt következik be. A has leereszkedik, ezért a horpaszok besüppednek. A tőgy rohamosan duzzad, bár az előhasi teheneké nem annyira hirtelen. A csecsbimbókból nyálkás váladék fejhető. Egy-két nappal az ellés megindulása előtt a hüvelyből az ivarzási nyálkához hasonló váladék ürül.
Az ellés szakaszai és a segítségnyújtás
Az ellés három fő szakaszra osztható: megnyílási, kitolási és utószakasz.
Megnyílási szakasz
Ez a szakasz üszőknél 6-8, teheneknél 3-4 óráig tart. A nyugtalanság fokozódik, az állat erőlködik, hátát púposítja, miközben a hasfal fölemelkedik, a horpaszok elsimulnak. Ilyenkor a tehén a farkát fölemeli vagy csóválja, gyakrabban, de kevesebbet ürít és vizel (megnyitó fájások). Az enyhén kékes árnyalatú vízhólyag megjelenése jelzi, hogy a szülőút már részben kitágult. Ennek a hólyagnak nagy szerepe van a szülőút kitágításában, ezért nagyon fontos, nehogy véletlenül vagy meggondolatlanul kiszúrjuk. A hólyag a pérarésen túljutva önmagától felreped, és kb. 10 liter sötétsárga folyadék ürül. Ezután minimálisan félórás, 20-30 perces nyugalom következik.
Kitolási szakasz
A vízhólyag felrepedése után 20-30 perces nyugalmat követően az újbóli méhösszehúzódások hatására megjelenik a szürkésfehér lábhólyag, melyben érezhetjük a magzat lábait. Megrepedésekor kb. 5 liternyi sárgás árnyalatú, híg tojásfehérjeszerű, nyúlós, zavaros, rendkívül sikamlós váladék ürül. Ezután tűnnek elő a születendő borjú csülkei. A születő borjú lábainak megjelenésekor már megállapíthatjuk annak fekvését. Ha a talpfelület a talaj felé tekint, a borjú fejfekvésben, ellenkező esetben farfekvésben helyezkedett el a szülőútba. Mindkét eset szabályosnak tekinthető, a tehén ilyenkor problémák nélkül ellhet. A szüntelen méhösszehúzódások és a magzat aktív mozgása következtében a borjú a szülőútba „beigazodik”, csülkei a pérarésben megjelennek, fájásszünetekben pedig visszacsúsznak. Ekkor kezdődik a kitolási időszak (tolófájások), a fájások 2-3 percenként jelentkeznek és 1-1,5 percig tartanak. Normálisan a magzat kitolásához 8-20 ilyen fájásra van szükség. Hosszanti fejfekvéskor a csülkök megjelenése után először a magzat kékesvörös színű, kilógó nyelve látható, feje csak ezután jut át a pérarésen. A fájások felerősödnek, láthatóvá válik a borjú válltájéka, s mivel a köldökzsinór ebben a helyzetben elszorul, megindulhat a légzése. A mellkas pérarésen való átjutása után a fájások rövid időre megszűnnek, a tehén „erőt gyűjt” az ellés befejezéséhez. Ez a szakasz üszőknél 5-6, teheneknél 1-3 óráig tart.
Gyakori hiba, hogy a gazda a magzat lábainak megjelenése után azonnal beavatkozik az ellésbe. A segítség hatásosabb a kitolási szakasz utolsó harmadában, amikor a borjú válla már megjelenik. Elhúzódó szüléseknél fennáll azonban a veszély, hogy a köldökzsinór elszorul, mely által a magzat megfulladhat. Normális ellésnél a tehénnek nincs szüksége segítségre, nem kizárt azonban, hogy komplikáció lép fel. Ezért lényeges, hogy legyen a helyszínen egy felkészült állatorvos, aki komplikáció esetén irányítja a borjú világra segítését.
Utószakasz
Az ellés a magzatburok eltávozásával fejeződik be. Ez normális esetben a borjú megszületése után 6-12 óra múlva következik be. Néhány esetben az ellést követő 3-4 óra múlva is megtörténhet. A magzat kitolása után a fájások megszűnnek, de nem sok idő múlva újrakezdődnek (utófájások), sokszor ezek már olyan gyengék, hogy alig, vagy egyáltalán nem vesszük észre. A méhből vörhenyes színű nyálkás váladék ürül, amely fokozatosan sárgás, majd szürkésfehér színűvé válik. A váladékürülés az ellés utáni 2. napon kezdődik, legerősebb a 6-8. napon (ekkor másfél litert is elérheti), de normálisan a 10. napra megszűnik. Ha a váladékozás az ellés utáni 14. napon még mindig tapasztalható, az orvosi beavatkozást igényel.
HOGYAN HÚZZUNK KI EGY SZÖRNYET, EGY BORJÚT!!!
A borjú ellátása születés után
A megszületés után az első feladat a borjú légzésének segítése. E célból a szájból és az orrüregből a magzatvizet és a nyálat el kell távolítani. Ha az újszülött nagyon prüszköl, köhög is, a farát emeljük meg, hogy a légutakból kiürüljön a nyálka. Ha alélt a borjú, a légzőmozgások nem kezdődtek el, mesterséges légzést kell alkalmazni: fektessük a hátára, elülső lábait lassú tempóban szorítsuk a mellkasra, majd nyújtsuk ki és egymástól jól húzzuk szét. A tarkót locsolgassuk hideg vízzel, a mellkast ütögessük lapos tenyérrel. Feltétlenül meg kell győződni arról, hogy a kis állat nyelve a szájüregben jól helyezkedik-e el, nem akadályozza-e a légzést.
Elléskor vigyázzunk, hogy a borjú ne essen a trágyába. A beszennyezett borjút az anyja nem szívesen nyalja szárazra. Amikor a tehén nyalja a borját, azáltal az alapos bőrmasszázst kap, élénkül a vérkeringése, hamarabb lábra tud állni. Ez a művelet nemcsak az anyai szeretet jele: a fiatal állat masszázst kap, élénkül a vérkeringése, és így hamarabb tud majd lábra állni. Ennek a masszázsnak feltétlenül meg kell történnie: ha a gazda hibájából az anyaállat ezt nem hajlandó elvégezni, akkor nekünk kell száraz, tiszta ruhával szárazra törölni.
A borjú a megszületése után, még mielőtt lábra állna, mindent nyalni és szopni kezd, így mielőtt egyedüli „védelméhez”, az anya föcstejéhez jutna, már fertőződhet a környezetében lévő kórokozókkal. A kórokozók nemcsak a szájon, hanem a nyitott köldökcsonkon át is bejuthatnak, ezért szükséges a köldök szárító fertőtlenítése. Szülés után ajánlatos elkötni a köldökzsinórt 10 cm-re a köldökgyűrűtől, majd jódos oldattal vagy más fertőtlenítőszerrel kezelni. Eltávolítani a maradványt nem szükséges, mert 2-3 napon belül magától leszárad. A borjút megszületése és ellátása után tegyük az anyja elé.
Nagyon fontos, hogy a születés után a borjú minél hamarabb (1-2 órán belül) megkapja a föcstejet. Az első tejadagot már félórával a szülés után ajánlatos beadni. Mivel az újszülött borjú emésztőrendszere steril, nem található meg benne az emésztésért felelős baktérium. Ennek képződését a föcstej segíti elő. A föcstej vitaminokban, ásványi anyagokban és ellenanyagokban gazdag, és emésztőcsatornája akkor kezd működni, amikor az első táplálék, a tej végighalad rajta, ekkor indul meg az emésztőnedvek termelése is. Fontos, hogy ne közönséges edényből itassuk a borjút, hanem állatpatikából vásároljunk egy borjúcumit, és ebből szoptassuk a picit.
A tehén ellátása ellés után
Ellés után a tehenet itassuk meg. Igen jó hatású a korpás ivós vagy abrakként a tiszta búzakorpa, esetleg a korpás táp, eléje pedig jó minőségű szénát tegyünk. A tehén szervezetéből a tejjel sok ásványi anyag távozik, ezért bőségesebben kell etetni, mint amennyit a pillanatnyi tejelése alapján esetleg megérdemel. Szabályos tisztulás esetén az ellés utáni 24-28. napra a méh visszanyeri a vemhesség előtti méreteit, a 42-50. napra pedig a méhnyálkahártya visszaalakulása is befejeződik, újra alkalmas a megtermékenyített petesejt befogadására és táplálására.
A termékenyítés és a reprodukciós ciklus
A szarvasmarha átlagosan 9 hónapos korában ivarérett, ez azonban függ a fajtától és a takarmányozás színvonalától is. A kárpáti borzderes már 8 hónapos korban, a holstein fríz viszont csak 11 hónapos korban éri el az ivarérettséget. A termékenyítés legkedvezőbb időpontjának meghatározásakor azt kell figyelembe vennünk, hogy leválás után a petesejtek termékenyülő képessége 8-10 óra múlva megszűnik, az ondósejtek pedig a nemi utakban 24-36 óráig maradnak életképesek. Az ivarzó egyedeket a külső jegyek és a megváltozott viselkedés alapján jól meg tudjuk különböztetni, és a termékenyítés érdekében el tudjuk különíteni.
Ivarzási tünetek
Az állat nyugtalan, izgatott, fejét gyakran magasra emeli, ide-oda tekintget, a legkisebb szokatlan zajra élénken figyel. Állásában tipeg, gyakran a jászolba áll, szomszédjához dörgölődzik, arra felugrani próbál. Farkát kissé megemeli, csóválja, gyakrabban, de kevesebbet vizel. A tehenek medenceszalagjai besüppednek (a horpasz mélyebb), kevesebb tejet adnak, a tőgymosást és a fejést jobban tűrik, egyesek viszont a tejet nehezebben adják le. A tehén étvágya általában csökken, a szálastakarmányt gyakran szétszórja, többször rövid morgó hangot ad, esetleg szünet nélkül bőg. Külső jelek közé tartozik a péraajkak megduzzadása, kivörösödése, redőzöttségük eltűnése. A pérarésben ujjnyi vastag, hosszú, áttetsző nyálkaköteg jelenik meg, amely a méhösszehúzódások hatására folyamatosan vagy rövid időközökben ürül.
Az ellés utáni 15-20. napon bekövetkező első ivarzás gyakran csendes, és nincs peteleválás. Kifejezett ivarzási tünetekkel, pete leválással (ovuláció) járó ivarzásra az ellés utáni 36-42. napon számíthatunk, és rendszint a következő ivarzás során az 51-63. napon termékenyítünk. Az ellés utáni első termékenyítés javasolt időpontja a 45-50. nap körül jelentkező ivarzás, mert egyrészt ekkorra a méh ismét alkalmas vemhesítésre (jó előkészítés és problémamentes ellés esetén), másrészt a termékenyítéssel tovább nem várhatunk, ha azt akarjuk, hogy tehenünk évenként leelljen.
A két ellés közötti idő optimalizálása
A két ellés között eltelt idő a szarvasmarha-tartásban az egyik legfontosabb mérőszám. A cél, hogy a tehenek optimális szinten tejeljenek, és ehhez a minél gyakoribb borjazást kell erőltetni. Az optimális két ellés közötti idő körülbelül 340-360 nap.
A MilkingCloud nem csak adatkövetést kínál, hanem jelentős előnyöket is, mint például a műveletek egyszerűsítése, problémák kiküszöbölése és az idő megtakarítása a farmmenedzsereknek. A MilkingCloud alkalmazás naptár és egészségügyi moduljai egyszerűsítik a napi feladatokat és a vakcinázási nyomon követést. Az arányosítási modul segít kiszámítani a tehenek számára legmegfelelőbb takarmányt, optimalizálva a költségeket.
A MilkingCloud integrált technológiájának részei a MastiPro, WashLog, M2Moo és PartuSense.
- MastiPro (Automatizált Mastitis Tesztelő Eszköz): Elektronikus eszköz, amelyet a tejelő állatok mastitiszének azonosítására használnak. Bármelyik fejőgéphez hozzá lehet csatolni a működtetéshez, mint egy őrszem, óvja a tehén tőgyét.
- WashLog: Figyeli a tehenészetekben minden tejelő rendszerben zajló tejelés utáni mosási folyamatot. A mosás automatikusan, különböző hőmérsékleteken és különféle folyadékokkal történik, amelyek átáramlanak a tejelő rendszer összes csövén. A WashLog lehetővé teszi a mosási folyamat minőségének figyelemmel kísérését egy vezeték nélküli, elemmel működő eszközzel, amelyet bármilyen tejelő csarnokban fel lehet szerelni, és Bluetooth-on keresztül információt szolgáltat a felhasználónak.
- PartuSense: A marhafarmok nyereségessége közvetlenül arányos az élő borjak számával. A halvaszülések, amelyek a borjúveszteségek mintegy felét teszik ki, magasak maradtak, annak ellenére, hogy az állattenyésztés gyorsan fejlődik. A jelentős gazdasági veszteségekhez vezető borjúhalálozások megelőzése érdekében helyesen kell figyelemmel kísérni a születési folyamatot. A PartuSense használatával meghatározhatja a szülés időpontját, így megelőzheti a borjúveszteségeket. Lehetővé teszi a szülés bekövetkezésének időpontjának becslését és a borjak születésének pontos pillanatát, anélkül, hogy beavatkozna az állatok életébe vagy stresszt okozna nekik.
Takarmányozás a vemhesség és laktáció alatt
A tehenek előkészítését az ellésre és a következő tejtermelési időszakra a vemhesség 8. hónapjának elején meg kell kezdeni. Ez a tehén elapasztásával (szárazra állításával) indul. A fejést fokozatosan (egy hét alatt) szüntessük meg úgy, hogy naponta vagy kétnaponként bizonyos mennyiségű tejet kifejünk (egy-egy tőgynegyedből 0,5-1 litert), miközben a takarmány- és vízfogyasztást is csökkentjük.
Lényeges, hogy az előkészítést mindenképpen az a gazda végezze, akinél a tehén elleni fog. Ez azért fontos, mert nemegyszer a vemhesség utolsó időszakában helyeznek ki vagy vásárolnak állatot, amely az ellésig nem tud az új helyéhez alkalmazkodni, nem beszélve arról, hogy nem tudja megtermelni az új környezetben lévő kórokozókkal szembeni ellenanyagait, következésképpen azok a föcstejében sem lehetnek benne, gyakoribb a borjak megbetegedése. Ezért legkésőbb a vemhesség 6. hónapjáig kell megvenni és betelepíteni az állatot.
Ha a szárazra állítás elején (a vemhesség 8. hónapjának elején) a tehén jó kondícióban van, az ellésig hátralevő két hónapban úgy kell etetni, hogy testtömege ne gyarapodjék többet, mint a születendő borjú tömege, de legfeljebb 50 kg-ot. Energiadús takarmányok etetésével túlkondíció jön létre, gyakrabb a nehéz ellés és az ellés utáni anyagforgalmi zavar (megfekvés, ellési bénulás, ketózis stb.). Az előkészítés jó minőségű tömegtakarmányokra alapozható, némi abrak kiegészítéssel. Az ásványianyag- és vitaminellátás döntően fontos! A kalcium:foszfor arány ebben az időszakban 1,5:1, olyan takarmányokat etessünk, amelyek karotinban (A-vitamin) és D-vitaminokban gazdagok. A takarmányok jó étrendi hatásúak legyenek (ne legyenek puffasztóak, hashajtó, dugító hatásúak stb.). Ebben a szakaszban hideg, fagyos, romlott takarmányt etetni különösen veszélyes. Kárpáti borzderes tehenet, különösen ha az gyengébb kondícióban van, jó termelése érdekében nyugodtabban abrakolhatunk, mint egy speciálisan tejtermelő tehenet. Ellés előtt néhány napig korpás ivóst adjunk abrak helyett. Ez 3-4 kg korpából készült híg moslék.
Üszők takarmányozása
- Fiatal üszők (napi 650-750 g testtömeg-gyarapodásig): Ha az üszőt szeretnénk minél hamarabb tenyésztésbe venni, a fejlődéséhez kívánatos a napi 650-750 g-os testtömeg-gyarapodás. Ha ez nincs meg, fejlődésük lelassul, később lesznek tenyészérettek. Ebben a szakaszban tehát a legelő vagy a tömegtakarmány mellett koncentráltabb takarmányra, abrakra is szükség van.
- 1 éven felüli üszők, vemhesség 6. hónapjáig: Nyáron elég a legelő vagy legelő hiányában 20-25 kg zöldtakarmány. Télen 15-20 kg szilázs + 3-5 kg széna + 0,5 kg abrak. Ahol nincs szilázs vagy siló, a szénára kell alapozni a takarmányozást, napi 15-20 kg széna + 2 kg abrak. Ebben a szakaszban etethetünk melléktermékeket (silózott kukoricaszár, répaszelet stb.) is. Ilyenkor gondoskodni kell az ásványianyag- és vitamin kiegészítésről.
- Előkészítő szakasz, vemhesség 6. hónapjától: Figyelembe kell venni a magzatépítést, ezért ismét koncentráltabb takarmányokat is adnunk kell. A tömegtakarmányok adagja megegyezik a 2. szakaszával, de itt már 3-4 kg előkészítő abrakot is adjunk. Ellés előtt 2-3 héttel az abrakot csökkentsük, 1-2 kg korpával helyettesítsük (az ilyenkor alapvetően fontos foszfor miatt). Korpa hiányában adhatunk foszfortartalmú takarmány kiegészítőt. Nyalósó mindig legyen az üszők előtt, a vízszükséglet egyéves koron felül napi 30-50 liter. Ahol nincs lehetőség siló és szilázs etetésére, ott kiegészítőként adhatunk lédús takarmányként almát, krumplit, magozott hullott gyümölcsöt, tarló- és takarmányrépát.
A szarvasmarha viselkedése és tartása
A szarvasmarha viszonylag nehezen alkalmazkodó, nem tanulékony állat. Udvarunkhoz való „honosodásának” időtartama a bánásmódtól is függ. A felnőtt szarvasmarha a száraz hideget elég jól tűri, a hűvöset szereti, a meleget, különösen a párás meleget nehezen viseli el. Legjobban érzi magát a 8-20 °C hőmérséklet között. A kárpáti borzderes jó hő tűrő képességű fajta, köszönhetően az évszázadokon keresztül jellemző kezes, ám rideg tartásmódnak.
A napnak mintegy felét fekve tölti, ez azonban nem jelent kizárólagos pihenést, mert többnyire fekve kérődzik. A zsúfoltságot nem szereti. Takarmányfelvételét az etetési rend befolyásolja ugyan, de általában a napnak kb. 1/3 részében fogyaszt takarmányt. A kérődzések száma naponta 10-15, egy-egy kérődzési idő 30-40 percig tart. A kérődzés az evés befejezése után 0,5-1 óra múlva kezdődik. Jóízűen kérődző szarvasmarha egy-egy felkérődzött falatot kb. 1 perc alatt 40-50 rágómozgással rág meg újra. A felnőtt, istállózott szarvasmarha naponta 8-10-szer ürít bélsarat, legtöbbször fölkelés után. Vizelete átlátszó, tiszta, nem zavaros, nem nyálkás.
A téli időszakban az istállózó tartásban több a munka az ellés körül, nyáron azonban a legelőn a lehető legtermészetesebben születnek meg a borjak. Ha a fejési körülmények megszokottak, a tehenek a fejést nyugodtan tűrik, ilyenkor legtöbbször az evést is abbahagyják. Testápolásához tartozik, hogy nyelvével elérhető valamennyi testrészét nyalja.