A kukorica, hazánk egyik legjelentősebb szántóföldi kultúrája, betakarításának hatékonysága és a felhasznált technológiák változatossága dinamikus fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A környezeti tényezők szerepe meghatározó a növény szempontjából, és a betakarítási rendszerek fejlesztése, valamint szakszerű használata kulcsfontosságú a termésmennyiség, termésminőség és -biztonság megőrzésében és javításában. A kukorica felhasználási lehetőségei világszerte rendkívül sokrétűek, irodalmi források szerint jelenleg több mint 2500-féle termék előállítása történik belőle. Az új globális felhasználási irányzatok a nemesítésben és az agrotechnikában is új módszerek kidolgozását és alkalmazását tették szükségessé. A betakarítási módok kiválasztása szorosan összefügg a hibridválasztással, a tárolási feltételekkel és a kukorica tervezett felhasználásával, legyen szó szemes, CCM (szem-csutka keverék), LKS (szem-csutka-csuhélevél zúzalék) vagy siló formájáról.
Dekalb Innovációs Centrum 2010 - Kukorica technológia
A szemes kukorica betakarítása: A legelterjedtebb módszer
A legelterjedtebb és legnagyobb hatékonysággal végezhető betakarítási mód a száraz, szemes, morzsolva történő betakarítás. Ezt a műveletet csőtörő adapterrel felszerelt arató-cséplő géppel végzik. A betakarítást a kukorica fiziológiai érettségének kialakulása után, a fekete réteg megjelenésével lehet elkezdeni. A fekete réteg a magot a csutkával összekötő elhalt kötőszöveti réteg, melynek kialakulását követően a magba történő tápanyag-transzlokációs folyamatok megszűnnek. A szem vízleadása a tejes érés végétől kezdődően folyamatos. A fiziológiai érettség a körülményektől függően 25-35% szemnedvességnél alakul ki.
Az optimális betakarítási időpont és beállítások
Az optimális betakarítási időpont meghatározása rendkívül fontos a technológiai rendszerben. Jóllehet a fiziológiai érettség 25-35%-os nedvességnél alakul ki, ilyen nedvességtartományban az aratás még nem optimális, mivel jelentős lehet a szemtörés mértéke, és nagyon magas a szárítási költség. A betakarításkori optimális nedvességtartalom a termésminőség szempontjából 18-22%, azonban ilyen nedvességtartalomnál végzett betakarítás során a szárítási költségek még mindig jelentősek. A túl késői betakarításnak számos hátránya is lehet, mint például a megdőlés veszélyének fokozódása és a vágási veszteség növekedése. Megdőlt állományban érdemes alacsonyabb, 5 km/óra alatti vágási sebességgel, a megdőlés irányával szemben végezni az aratást, a lehetőségeknek megfelelően minél alacsonyabb vágóasztalmélységet tartva.
A hibridválasztás során törekedni kell arra, hogy a választott genotípus jobb szárszilárdságú, egyöntetű állományú, kiegyenlített csőmagasságú és gyors természetes vízleadású legyen. A rövidebb tenyészidejű szemeskukorica-hibridek érése szeptember elején-közepén, a hosszabb tenyészidejű hibrideké október és november hónapokban történhet. Az optimális betakarítási időszak, érésidőtől függően, az ősz eleje - közepe, amikor a nappali és éjszakai hőmérséklet-különbségből adódó harmatképződés kisebb mértékű, ezáltal minimalizálható a termés visszanedvesedése. Ideális esetben 18% körüli a betakarított kukorica nedvességtartalma, vagy ennél még alacsonyabb.
Az aratás megkezdése előtt nagyon fontos a kombájn helyes beállítása, a terület viszonyainak és a kukorica morfológiai tulajdonságainak megfelelően. Fontos a törőlécek, törőhengerek, leszedőkések optimális beállítása, valamint a vágóasztal magasságának szakszerű beállítása. A cséplő- és rostaszerkezet megfelelő beállítása szintén elengedhetetlen előkészítő tevékenység. Ilyenkor be kell állítani a dob fordulatszámát, a dobkosárhézagot, valamint a rosta nyílását és dőlését is. A betakarítás minősége a szemveszteséggel, a szemtisztasággal és a szemtörés mértékével jellemezhető. A szemveszteség jellemző mértéke 3-4%, mely az adapternél (csőelhagyás, csővisszahullás és morzsolás), valamint a cséplésnél és tisztításnál keletkező veszteségekből tevődik össze. A szemtörés mértéke 4-8%, nagysága a szem nedvességtartalmától is függ. A betakarításkori nedvességtartalom általában 18-30%.
A kukoricacső-törő adapterek működése és fejlesztése
A mai piacon elérhető kukoricacső-törő adapterek 90%-a konstrukciós megoldása szempontjából nagyon nagy eltéréseket nem mutat. A kínálat túlnyomó részében a szárterelő csúcsos adaptereknél a csövek letörését párban forgó, bordázott vagy bordás-késes törőhengerek és párhuzamos törőlécek végzik. A letört csöveket a középre hordó csigához soronként végtelenített füleslánc-párok szállítják. Minden kukoricasort külön csőtörő egység takarít be. A kúpos behúzócsiga a kukoricát a forgó törőhengerek közé húzza. A törőhengerek tisztán tartásáért a leszedőkések a felelősek. A csöveket a törőhengerek felett lévő törőlécek választják el a szártól, melyeket a füles láncok a terelőcsigához irányítanak, onnan pedig a ferde felhordóba kerülnek a csövek.
A szármaradványokat a legtöbb esetben már soronként két- vagy hárompengés, függőleges tengelyű zúzórotorok aprítják fel és terítik szét. Az adapterek további kiegészítéseként alkalmazhatók a csonktaposók, szártaposók, amelyek megvédik a drága mellső gumiabroncsokat a kemény kukoricacsonkok okozta sérülésektől. A hidraulikus hajtású, kúpos-csigás, szélső szárterelők főleg sűrű, nagy szártömegű állományban tehetnek jó szolgálatot.
A kukoricacső-törő adapter optimális, lehető legkisebb veszteséggel történő üzemeltetésének alapja az állományhoz, az adapter fordulatszámához, a teljesítményéhez és a kombájn áteresztőképességéhez igazított munkasebesség megválasztása. A kukoricacsövek a kívántnál magasabb sebesség miatt letörés helyett szinte letépődnek és kirepülnek a terelőcsúcsok közül. A kelleténél magasabb munkatempó esetén - kukoricaállománytól függően - előfordulhat, hogy a szárak is leszakadhatnak, és összetorlódva eltömődik az adapter behordórendszere. Ennek oka az, hogy az adapter fordulatszáma az ajánlott optimális munkasebességhez van beállítva, és nem bírja a tempót tartani a csőtörő-, behordórendszer. A gyártók az adapterhez mindig megadnak egy ajánlott munkasebességet - találkozhatunk 6-10, illetve 10-12 km/h-s ajánlásokkal. Ezeket minden esetben szem előtt kell tartani, de maguk a gyártók is hozzáteszik az „állománytól függően” megjegyzést. A legjobb hozzáállás, ha a betakarítás megkezdésekor az ajánlott munkasebesség alsó határán kezdjük a munkát.
A kombájn tömegteljesítményét (t/h), hasonlóan a gabonabetakarításhoz, itt is a haladási sebességgel lehet szabályozni. A haladási sebességet a terméshozam, az adapterrel betakarítható sorok száma, valamint a gép teljesítőképessége határozza meg. A cséplőszerkezet áteresztőképességét a gépek kezelési utasítása gabonára és kukoricára is megadja, ez kukoricában átlagosan 30-40%-kal nagyobb, mint a kalászosoknál. Az üzemeltetéskor az ideális tarlómagasság megválasztása is fontos. Általában maximum 20-25 cm-es tarlómagasságot hagyhatunk hátra, de amennyire a terület terepviszonyai engedik, a lehető legkisebb vágásmagasságon érdemes járatni az adaptert.
Alternatív betakarítási és tárolási módok
A száraz, szemes betakarítás mellett számos más módszer is elterjedt, különösen az állattenyésztés igényeihez igazodva, vagy a magas szárítási költségek minimalizálása érdekében. Ezek közé tartozik a nedves szemes kukorica, a CCM és az LKS betakarítása, valamint a silózás.
Nedves szemes kukorica betakarítása és tartósítása
A szárítási költségek csökkentése érdekében lehetőség van a szemtermés nedves, 30-35% nedvességtartalmú állapotban történő betakarítására, amennyiben a termés tisztasága legalább 95-98%. A betakarított, darált szemtermésből zárt, légmentes tárolótérben CO2 szabadul fel, és tejsavas erjedés megy végbe. A folyamat során kiváló takarmányértékű termék keletkezik. Optimális körülmények között (15-25 oC hőmérséklet) az erjedési veszteség nem haladja meg a 3%-ot.
CCM (Corn Cob Mix) betakarítás: Szem-csutka keverék
A CCM-betakarítás során a szemterméssel együtt a csutka 60%-át is betakarítják. A takarmányban az e mennyiség fölötti csutkaarány már kedvezőtlen, mivel a magas rosttartalom miatt antinutritív hatású, és rossz az emészthetősége. A CCM-keverék optimális nedvességtartalma 30%. Ehhez a betakarításra átalakított, CCM-rostával szerelt gabonakombájn alkalmas. A keverékben a csutkarészek aránya szabályozható a szalmarázók és a rosták beállításával. A technológiában a szem-csutka keveréket erjesztéses technológiával tartósítják.
Magyarországon a CCM-es keverék takarmányozási célú előállítását és felhasználását elősegítette, hogy a sertések takarmányozásában előnyös volt. Ezzel a rostszegény sertéstakarmány-keverék rosttartalmát növelni lehetett. A csutka, a csuhélevél és a szárdarabok miatt a gépterhelés kb. 50%-kal nő, ennek megfelelően a területteljesítmény csökken. A négysoros adapterrel felszerelt kombájn műszakteljesítménye 8-10 ha. A kombájntól beérkező keveréket horizontál- vagy toronysilókban tárolják. Tárolás előtt a terményt darálni kell, hogy az alkotórészek 70-80%-a 3 mm-nél kisebb méretű legyen.
Vontatott CCM-betakarító gépet is kialakítottak. A művelet itt is csőtöréssel kezdődik, majd a letört csövek gyorsítódobon keresztül a törmelékkészítő dobba kerülnek, ahol a szem-csutka keverék áthull a dobkosáron. A cséplőrés növelésével a keverék csutkatartalma csökken. A törmelékkészítőtől csiga továbbítja a keveréket a dobventilátorba, majd a gyűjtőtartályba. A dobventilátor zúzóbetétek beszerelésével darálóvá alakítható, ezután a termény közvetlenül silózható.
LKS (Liesch Kolben Schrot) betakarítás: Szem-csutka-csuhélevél zúzalék
Az LKS-kukorica a zúzalékban tartalmazza a teljes szem- és csutkamennyiséget, emellett a csuhé és más levélrészek 15-20%-át, valamint 20%-nál nem nagyobb arányban szárrészt is. Az LKS erjesztéses betakarítási technológia használata azért előnyös, mert 30-40%-kal nagyobb szárazanyag-tömeg érhető el. A betakarítás optimális időpontja a kukorica 35-45% nedvességtartalmánál van. A betakarítást csőtörő adapterrel felszerelt járvaszecskázóval lehet elvégezni. Az LKS-zúzalék optimális szecskamérete 10-20 mm. A csutkazúzalék optimális mérete maximum 10 mm. A jó minőségű takarmány előállítása során fontos szempont, hogy a járvaszecskázó a szemeket összetörje, és az ép szemek aránya ne haladja meg az 5%-ot.
Az LKS-betakarításnál a csuhélevél kis hányada is a zúzalékba kerül. E betakarítási módnak a jelentősége abban van, hogy a hagyományoshoz viszonyítva mintegy 30-40%-kal nagyobb a betakarított szárazanyag-tömeg. Növekszik az emészthető tápanyagtömeg is kb. 15-20%-kal. A nagy rosttartalom miatt azonban csak a kérődző állatok takarmányozására használható fel. A kukoricát a biológiai érést követően 35-38%-os szemnedvesség-tartalomnál lehet betakarítani. A szecskahossznak (zúzaléknak) 10-20 mm-nél kisebbnek kell lennie. Fontos követelmény, hogy a gép a szemeket is törje szét, mert így a szecska és a zúzalék jobban tömöríthető lesz, hiszen az erjesztés és a tartósítás a CCM keverékhez hasonlóan történik. Itt is fontos, hogy tejsavas erjedés menjen végbe.
Silózás: Teljes növény betakarítása
Az erjesztéses takarmánykészítési technológiák legelterjedtebb formája a szilázskészítés vagy silózás, melyben az összes föld feletti növényrészt szecskázzák, és silótérbe tömörítve anaerob körülmények között tejsavas erjesztéssel tartósítják. A betakarítást soros vagy sorfüggetlen adapterrel rendelkező járvaszecskázóval végzik. A járvaszecskázó a kukoricát 10-30 mm méretű szecskává aprítja, azonban napjaink korszerű járvaszecskázói 10-15 mm szecskaméret készítését is lehetővé teszik. A silókukoricát a tejes érésben lehet szilázsként betakarítani, amikor a növényi részek még zöldek. A kukoricát akkor lehet silózni, ha a magon a tejvonal a feles és kétharmados állapot között van.
A silózni kívánt kukorica 35-40%-os (teljes növény) szárazanyag tartalomnál takarítható be, ekkor a cső szárazanyag-tartalma már 55-60%. Utána a falközi, vagy szabadtéri silókazalnál ügyelni kell a jó tömörítésre, amely a tejsavas erjedés feltétele.
Csöves betakarítás: Górés tárolás
Kisebb gazdaságokban, ahol a górés tárolás feltételei adottak, a vontatott csőtörő-fosztó gépeket használják. Ezek a gépek két-, három-, négy és hatsoros kivitelben készülnek. A négy és hatsoros gépek önjáróak és elsősorban kukorica-vetőmagot előállító gazdaságokban használatosak. Csöves betakarításnál első művelet a cső letörése, amit a gépre szerelt csőtörő végez. A letört csövet csemegekukorica betakarításakor szállító járműbe, vetőmag, illetve takarmánykukorica betakarításakor a fosztószerkezetbe továbbítja. A csemege kukorica betakarítás után hűtve maximum nyolc napig tárolható.
Franciaországban igen népszerű ez a betakarítási és szárítási mód, amely egyben költségtakarékos is. Csöves betakarításra alkalmas a New Idea, Bourgoin, Byron, stb. kombájnok. A vetőmag kukorica betakarítását csövesen 33-35% szemnedvesség tartalomnál végzik, mert ekkor a legrugalmasabb a szem és így kevésbé sérül a csíra.
A szármaradványok kezelése
A szármaradvány begyűjtése takarmányozási, almozási és tüzelési célból történhet. Ha szecskázás nélkül takarítják be a szárat, a csőtörő alá szerelt kasza és rendrakó végzi el a szükséges műveleteket. Kedvezőbb munkát végez a szárvágós csőtörő adapter. A betakarítással egy menetben történő száraprításnál a lengőkések közvetlenül a csőtörés után elvégzik az aprítást, ezzel elkerülhető, hogy a betakarítógép kerekei a szárat a talajba tapossák. A vízszintes tengelyű gépek a vágáshoz szükséges nagy kerületi sebesség miatt száraz talajviszonyoknál szennyezik az aprítványt. A csőtörő adapter alá függőleges tengelyű szártépő is szerelhető. Ezeknél soronként két-két kés forog függőleges tengelyen.
Ha az aprítást külön menetben végezzük, de a szárat be kívánjuk gyűjteni, célszerű úgynevezett soros szármaradvány-betakarító adaptert szerelni a járvaszecskázóra. Az adapter kialakítása hasonló a soros silókukorica-betakarítóéhoz, de a szármegfogó elemek a talajhoz közelebb vannak, így az összetört szárakat is fel tudják emelni a talajról. A gép szennyeződésmentes betakarítást végez, így a szecskázott szár takarmányozási célra közvetlenül alkalmas. Hasonló kialakítású a lengőkéses adapter is, de itt a lengőkések vízszintes tengelyre vannak szerelve. A gép a szármaradványokat a földről is felszedi, szálirányban feltépi és felszecskázza. A felszecskázott és rendre rakott szár begyűjtésére bálázógépeket és petrencekészítőket használnak.
Ha a szár begyűjtése nem cél, akkor is célszerű a szárat a bedolgozáshoz összeaprítani. Ez történhet a betakarítással együtt (lengőkéses aprító a csőtörő alá szerelve) vagy külön menetben. Ez utóbbi esetben a betakarítás elvégezhető járvaszártépővel vagy vontatott szártépővel, amely lehet vízszintes vagy függőleges tengelyelrendezésű. A függőleges tengelyű szártépő lengőkései 1,5 m átmérőjű tárcsára szereltek. A kések kerületi sebessége 60-70 m/s. A gépek 3 és 6 m-es munkaszélességgel készülnek, sebességük 8-10 km/h. A vízszintes tengelyű gépek ugyancsak lengőkésekkel dolgoznak, a burkolat megfelelő kialakításával a tépet rendre is rakható.
A kukorica betakarításának gazdasági és környezeti szempontjai
A kukoricatermesztésben az 1970-80-as évtizedekben főleg a szemesen, szárítva betakarítási és tárolási mód terjedt egyre jobban. A hosszabb tenyészidejű hibrideknek a potenciális termőképességük is nagyobb, azonban a betakarításkori szemnedvesség-tartalmuk is magasabb, ami nagyobb szárítási költséget jelent. Magyarországtól északabbra lévő országokban (pl. Németország, Hollandia stb.) a kukorica beérése - szemesként - meglehetősen bizonytalan volt, ezért a kukoricatermesztésben, illetve a kukorica betakarításánál egyre jobban terjedt a CCM-es tartósítás, illetve az LKS erjesztéses tartósítás.
Jóllehet a zúzásos eljárások energiaigénye nagy, mégis a szemes betakarítás és az azt követő szárítás energiaigénye miatt a zúzásos eljárás a kedvezőbb, ezért helyi felhasználásnál a CCM- és LKS-előállítás célszerű. A betakarításkori nedvességtartalom általában 18-30%. A betakarítási módjából következik, hogy elkerülhetetlen a termény szárítása, ami a költségeket kb. 30%-kal növeli. A szárítási költségek csökkentése érdekében szóba jöhet az állomány deszikkálása, pl. Roundup Mega-val 1,5 l/ha, hektáronkénti 6-8 ezer forint plusz költséggel akár 30-35 ezer forint hektáronkénti szárítási költség is megtakarítható.
Az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent az állatállomány Magyarországon, különösen a szarvasmarha és a sertésállomány. A növénytermesztés-állattenyésztés aránya nagyon kedvezőtlen (70:30%). Ez gátolja a CCM-es és LKS-es betakarítás, tárolás és felhasználás nagyobb mértékű terjedését. Ami viszont indokolná, az a nagymértékű fosszilis energiafelhasználás, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez, hiszen növeli a CO2 légköri koncentrációját. Továbbá, az energiaárak emelkedése növeli a szemesen szárítva betakarításnál a termesztési költséget. Ugyanakkor CCM-es és LKS-es zúzalékkészítésre különösen alkalmas a belvizes területen később vetett, vagy másodvetésű, illetve a nagyobb termőképességű, hosszabb tenyészidejű hibridek felhasználása. Természetesen ennek készítésénél figyelembe kell venni az állattenyésztés igényét és az állattenyésztés (sertés, szarvasmarha) etetési (takarmányozási) technológiáját.
Dekalb Innovációs Centrum 2010 - Kukorica technológia
A Ratio Homini Kft. például üzemanyagkutak gyártásával és tankolóautomaták fejlesztésével foglalkozik, amelyekkel önkiszolgáló tankolást lehet megvalósítani, és minden tankolást rögzíteni lehet a számítógépes rendszerben. A konténerkutakban minden megtalálható, ami egy töltőállomáshoz szükséges, tehát az üzemanyagtartály és a kiszolgálóegység. Nagyobb vagy összetettebb tevékenységet folytató cégeknél előfordul, hogy nem elegendő a telephelyi tankolás, hanem a terepen dolgozó kombájnokat is el kell látni üzemanyaggal. Ehhez egy teherautóra szerelhető, 1000 literes mini tartályt tudnak adni kiszolgálóval.
Kukorica betakarítás a jelenlegi mezőgazdasági kihívások fényében
A mezőgazdasági termelés egyre nehezebb feltételek között zajlik, és az időjárás szélsőségei gyakran befolyásolják a betakarítási időszakot és a termés minőségét. Az elmúlt időszak csapadékos időjárása például jelentős késést okozott a kukorica betakarításában, ami a szemek magasabb nedvességtartalmát eredményezte. Ez a helyzet növeli a szárítási költségeket, ami gazdasági terhet ró a gazdálkodókra, különösen figyelembe véve a kukorica értékesítési árának ingadozását. A piac nem mutat túl erős mozgást, a feldolgozók és az állattenyésztők igyekeznek egész évre bespájzolni az olcsó kukoricából.
A betakarítási munkák összehangolása is kihívást jelent, hiszen a kukorica betakarítása után gyakran azonnal megkezdődik az őszi búza vetése. A kombájn nyomában szinte ott szalad a vetőgép, csak némi idő van köztük a talaj előkészítésére. Ennek ellenére a hozamok a kukoricánál az előzetes terveknek megfelelően alakulnak, ami reményt ad a termelőknek. Fontos, hogy a technikai kapacitás (kombájnok, szárítók, raktárterek) elegendő legyen a megnövekedett munkamennyiség kezelésére. Bár a kukoricaszemek nedvességtartalma még magas, december 1-jéig mindenképpen be kell fejezni a betakarítást, hogy elkerüljék a szárítókkal kötött készenléti szerződések túllépését, ami tovább drágítaná az egyébként is olcsón eladható kukorica önköltségét.
tags: #marha #kukorica #kombajn #betakaritas