A „Meglepetés Ember a Tortában” Története és Jelentése

Bevezetés: A Feszültség és Rejtély Művészete

A „meglepetés ember a tortában” kifejezés, bár első hallásra játékosnak tűnhet, mélységesen összetett jelenségeket takarhat, melyek a váratlan fordulatok, a rejtélyek és az előítéletek témakörét járják körül. Az emberi történelem és kultúra tele van olyan pillanatokkal és alkotásokkal, ahol a felszín alatt rejtőző igazságok, a nem várt események vagy a megszokottól eltérő jelenségek alapjaiban rengetik meg a megszokott gondolkodásmódunkat. Az alábbiakban ennek a gondolatnak a különböző megnyilvánulásait vizsgáljuk meg, az irodalomtól a művészetig, a történelmi eseményektől a mindennapi életig.

Az Anime, mint Történetmesélő Eszköz: A The Rising of The Shield Hero Esetéte

Az idei év leginkább várt fantasy animéje, az Aneko Yusagi (The Reprise of the Spear Hero) regénysorozatából készült The Rising of The Shield Hero (Tate no Yūsha no Nariagari), kiválóan példázza a „meglepetés ember a tortában” jelenséget. Naofumi Iwatani, az otaku főszereplő, mikor a könyvtárban talál egy érdekesnek tűnő regényt, belelapoz a Négy Hős történetébe. Meglepetésére számtalan üres lap is nyugszik a kötetben, amit szemlélve hirtelen egy másik világban találja magát. A történet felépítése eltér az átlagostól, rengeteg intrikával találkozhatunk, és ezzel párhuzamosan számtalan logikátlan lépéssel is. A cselekmény pontosan ezért nem lineáris, hiszen rengetegszer kell eltérnie hősünknek a kitaposott és kijelölt ösvénytől, mert az első pillanattól fogva az orránál fogva vezetik.

A Karakterek és az Intrikák Hálója

A The Rising of The Shield Hero egyik központi eleme a „meglepetés ember a tortában” koncepciója, ami Naofumi, a Pajzs Hősének folyamatos hátrányos megkülönböztetésében és az ellene szőtt intrikákban nyilvánul meg. A király és annak lánya ugyanis ismeretlen okból meg akarják semmisíteni a Pajzs Hősét, ehhez pedig egy komoly szervezet is támogatását nyújtja. A fő rejtély az kezdetektől egyértelmű, de a feloldásra egészen a végéig kell várnunk, ami kellemesen fenntartja a feszültséget.

A Pajzs hősének karaktere folyamatos változást mutat, hiszen valamilyen módon túl kell tennie magát a rengeteg intrikán és áruláson. Meg kell bíznia néhány személyben, még ha nehezére esik is. De folyamatosan monitoroznia kell a környezetét, mert bárhonnan hátba támadhatják. Ezért érthető, hogy óvatos, bizalmatlan, és a kísérőitől fegyelmet vár el. A fantázia birodalomban való tartózkodása során megtanulja, hogy a második esély nem mindenkinek jár, de aki engedelmesen és hűségesen követi, az megérdemli a hasonló önzetlenséget cserébe.

Kísérői közül a legfontosabb Raphtalia, a félig ember, félig mosómedve lány. A találkozás vele meglehetősen szokatlan, ami a későbbi viszonyukat is jellemezheti. Filo egy madárszerű szörny, aki képes emberi alakot is ölteni, és örömmel áll Naofumi szolgálatába. Sokban különbözik fajtársaitól, hiszen az első pillanattól fogva ösztönösen és örömmel csatlakozik a különítményhez, engedelmesen teljesíti gazdája minden óhaját. A sorozatban női karakterek sokasága kezdi körülvenni hősünket, aki mit sem sejt a hölgyek gyengéd érzelmeiről.

Az Anime Rejtett Üzenetei

A The Rising of The Shield Hero egy életszemléletet tanít nekünk, amellett, hogy szórakoztató és látványos sorozat. Az első pont egyértelműen a kötelességtudat, ez az, ami Naofumit vezérli. Az első pillanattól fogva felfogja, hogy küldetése van, nem poénból idézték meg, nem adhatja fel a pajzsot, amivel megajándékozták. A másodlagos kérdés is ehhez csatlakozik, a nagyobb jó érdekében néha olyan döntéseket kell hoznunk, ami az érzéseinkkel ellentétes. De muszáj félretennünk a problémáinkat, ha valaki olyan kerül veszélybe, akit szeretünk, vagy ha azzal megakadályozhatjuk több ember halálát. A kettőből következik az önzetlenség is, mert nem az a fontos, hogy a mi érdekeink érvényesüljenek, néha azzal kell foglalkozni, ami mások számára is fontos. A bizalom csupán hab a tortán, de egy csapat működésében alapvető, hogy meglegyen. Viszont azt kiérdemelni lehet csak, kiharcolni, sohasem kikényszeríteni.

Az Alkohol és az Amerikai Elnökök: A Meglepetések Palackja

Az amerikai elnökök alkoholfogyasztási szokásai szintén rejtettek és meglepetésekkel teli történeteket kínálnak, melyek a „meglepetés ember a tortában” gondolatkörhöz kapcsolódnak. Gerald Fordnak a képviselőházban visszatérő szokása volt, hogy Martinit ivott ebéd közben, aztán elnökké válva szakértő munkatársai azt javasolták neki, hogy tegyen el erről a vétkes szokásáról. Rutherford Hayes 1877-ben egy elég korszakalkotó lépésre szánta el magát. Elnökként hozott egy kemény döntést: gátat szabott annak, hogy erős italokat igyanak az amerikai elnök környezetében. Jimmy Carter ezzel nem volt nagyivó, és bajba került, mikor a vodkázásról elhíresült orosz vezetők érkeztek hozzá tárgyalni.

Egyedi Ízlések és Titkos Szokások

A Fehér Ház falai között számos elnöknek volt egyedi kapcsolata az alkohollal, és ezek a történetek néha meglepő módon bukkannak fel. William McKinley készítette a McKinley Delightot, egy meglehetősen erőteljes koktélt édes vermuttal, cherry brandyvel és abszinttal. Teddy Roosevelt nagy híve volt a Fehér Ház kertjéből szármaszó friss mentának, ezt használta ikonikus Mint Julep koktéljai elkészítéséhez.

Az amerikai szesztilalom évei alatt Warren G. Harding volt az elnök. Még a szigorú törvények sem akadályozták meg abban, hogy golfozás előtt titokban megigya a maga kis whiskyjét. Daniel Okrent, a szesztilalom korának nagy krónikása szerint Harding asszisztensének köszönhetően az elnök washingtoni magánháza a Prohibíció ellenére bővelkedett jobbnál jobb scotchokban és Bourbonökben! A szesztilalom korszakából eredő vagy azt megidéző italoknak mindig van egy kis régmúltba vágyódó romantikája. Ezt a kalandos hangulatot tárja fel a Cutty Sark Prohibition Whisky.

Az elnökök közötti kakukktojás, Abraham Lincoln állítólag a sima vizet nevezte a kedvenc italának, azonban nem tartott minden „president” száraz januárt! George Washington sem vetette meg az alkoholt, ám sokkal visszafogottabban ismerkedett a minőségi ízekkel. Tudott egyet-mást a párlatokról, hiszen ő vezette az ország legnagyobb szeszfőzdéjét a maga korában. A tömény ital kortyolgatása helyett Washington ízlelőbimbói sokkal inkább a dark porterre sóvárogtak, egy kellemes melaszosággal áramló sörre.

John F. Kennedy igazi kíváncsi kísérletező volt az alkoholfogyasztás terén, mivel nemes egyszerűséggel imádta a különbféle koktélkeverékek tesztelését és a vagány söröket. Ha hihetünk a fámának, egyik nagy favoritja a Bloody Mary koktél volt. JFK rendszeresen megosztotta velük kedvenc koktélját, a Bloody Maryt, a paradicsomléből, vodkából limeléből, Worchester és Tabasco-szószból készített nedűt, amiben még torma és őrölt bors is szerepelt.

A Modern Trendek és a „Józan Kíváncsiság”

Manapság egyre elterjedtebbé válik a józan kíváncsiság mozgalma. És a gyártók előrukkolnak alacsony tartalmú, mégis finom párlatokkal, mint amilyen a Beefeater Light Gin a maga 20%-os alkoholtartalmával. Mert a modern, tudatosabb alkoholfogyasztási tendencia szerint nem jó irány, ha az ember a legmagasabb alkoholtartam italokat kortyolgatja, és a fejébe száll a dicsőség. Ezzel a csökkentett alkoholtartalmú ginnel mi is Buchanan elnöknek érezhetjük magunkat, mert nem leszünk másnaposak!

Franklin Delano Roosevelt vetett véget Amerika sokak szerint legsötétebb éveinek, a szesztilalomnak. Roosevelt nem volt az a megszeppent típus, szeretett bulizni. Annyira érdekelte a koktélok világa, hogy saját receptúrákat is kidolgozott, előszeretettel büszkélkedett mixológiai jártasságával.

A Kommunikáció Rejtett Üzenetei: A Mindennapok „Meglepetés Embere”

A „meglepetés ember a tortában” gondolat a kommunikációban is tetten érhető, ahol a látszólag egyszerű üzenetek mögött gyakran rejtőznek mélyebb, váratlan jelentések. A telefonbeszélgetés elszáll, egy idő után felidézhetetlen. Sokszor célba sem ér. Pedig a postagalambos idő türelme a múlté. Ha valamit kérdezni, közölni akarunk, rögvest telefonért nyúlunk. Piacon, postán, munkahelyen. Van otthon kenyér, vagy vigyek?

Az Üzenetek Súlya és Értelmezése

Régen csak nagy dolgokat üzentek. Meghalt valaki. Elveszett az ország, a becsület. Vagy hajótörött a lakatlan szigetről. Ha van nála palack, papírt tekerget bele üzenettel, a címzett akárki, és elhajítja jó messzire, a hullámokra bízva a reményt. Az üzenéshez hasonlóan az üzenet értelmezése is általános cselekvés. Mert hogy ott és akkor azt mondta valaki, amit, az rendben van. De vajon úgy is gondolta? És ha azt mondja: asztal, bögre, kés, ugyanarra az asztalra, bögrére, késre gondolunk?

A Modern Kor Kihívásai a Kommunikációban

Minden percünkbe beleszól a „nagy rábeszélőgép”. Reklámozza magát az üzlet, a politika, a pedagógia. A gyerek felnőtté cseperedve sem tudja kiszámolni, mennyivel csapja be a két elemit végzett piaci kofa. A tanárok sem persze. Ők is zárt világban élnek. Pályafutásuk alatt hatvanszor elmesélik a mohácsi csatát vagy a különböző szabadságharcokat, s mindig ugyanúgy, mert azok régen estek. Csak ötvenhatot tanítják máshogy, de azt aztán homlokegyenest. A sokféle pedagógiai elmélet kavalkádjában a gyerekek egy valamit biztos nem kapnak meg az iskolában: életmintát. A családban sem jobb a helyzet. Nincs idő, csak rohanás van örökké, a szülő azt mondja, ne zavarj, mert meg kell csinálnom ezt vagy azt, meg kell írnom ezt a cikket, mert pénzt kapok érte, és majd veszek rajta valami vacak műanyag pisztolyt a kínai bazárban.

Az Időjárás és a Társadalom: A Kánikula „Meglepetései”

A kánikula, a mindennapi élet egyik legáltalánosabb jelensége, szintén hordozhat magában „meglepetés embert a tortában” elemeket, amikor a megszokottól eltérő reakciókat és társadalmi viselkedésmintákat vált ki. Miről másról írhatnék, mint a kánikuláról. Erről beszél mindenki. Ha találkozik két ismerős, köszönésképpen kérdezi az egyik, na, mit szólsz hozzá, s a másik gondolkodás nélkül rávágja, jaj, rettenetes. New Yorkban ekkora melegről drámát írnak.

A Kánikula Hatása a Mindennapokra

A panaszok mellett azonban meglepő megoldások és társadalmi megfigyelések is felmerülnek. Panaszkodnak a termelők, szárazság van, öntözni pedig nem lehet mindent. A városban a parkok, a zöldterületek is elszőkülnek, a talaj kicserepesedik, mint a lázas száj. Mondják, drága lesz a dinnye, eső nélkül nem nő az sem. Pedig milyen kívánatos kúthidegen ilyen hőségben. De ki tudja már, milyen az a kúthideg? Frizsiderhideg, azt ismerjük. A sör frizsiderhideg. És az van, az sose fogy ki.

A panelek, de a házak is ilyenkor ontják ki magukból a napközben beszívott hőt. Huzatot csinálnánk, de nem akar mozdulni a levegő, ha meg ventillátorral, másnapra megfájdul a fülünk vagy a nyakunk. Ilyenkor, ha valami foci is kerül a képdobozban, vagy éppen Kokó kakaskodik a ringben, az ember némi elégtétellel nyúl sörért a hűtőbe, az üvegen üdítően gyöngyözik a pára, ha meg a tartalmába belekortyolunk, akkor rajtunk a veríték. És még csak este van. Mi lesz reggelig?

A Kánikula és a Társadalmi Kritikák

A kánikula rávilágíthat a társadalmi egyenlőtlenségekre és a döntéshozatal hiányosságaira is. Légkondicionálók inkább csak elegáns irodákban, patikákban és szupermarketekben üzemelnek. A legjobb idő ilyenkor a patikákban van. Nemhiába magasak a gyógyszerárak. Hasznot hajtanak a betegen, aztán van miből klímaberendezést venni. A mi bajunk, miért nem élünk egészségesebben. Most is kocsmában ülünk ahelyett, hogy tengerben hűsölnénk.

A kocsmában a foci ebéről beszélnek. Visszafogottan, kijelentő módban, mint akik nagyon értenek hozzá. Meg a nőkről. Fölényesen, mindent tudva róluk, amit lehet. Egy fiatalember esik be Pestről, azt mondja, iszonyatos büdös van a fővárosban. A villamosokon. De nem az emberekből jön, csak úgy van a levegőben. Talán a sok kutyaürüléktől. A harmadik arról kesereg, hogy Szolnok halott város. Nincsenek beruházások, amik vannak, azok is felemásak. Ott a Szent István híd. Nemrég adták át, s máris toldozni-foldozni kell.

Erdély, a Múlt és a Jel: A „Tokba Tett Borotva” Szimbóluma

Erdély, mint varázslatos táj, szépen, fájdalmasan írt történelem, csupa múlt, szintén rejt magában „meglepetés embert a tortában” elemeket, különösen az anyaországiak és az ott élők viszonyában. Az anyaországiak jellemzően az „Erdélyből jöttem két kicsi gyerekkel, elfogyott a pénzem” kezdetű fohászokat verkliző, gyanús külsejű emberekkel azonosítják az ottaniakat. Vagy az olcsó fekete munkaerővel, amelyet honfitársaink ki is használnak, néha a végsőkig aljasodva.

A Határmenti Élet Nehézségei és a Történelem Terhei

A beszélgetések során fény derül a határokon átnyúló élet nehézségeire és a történelmi terhekre. Kolozs megyeiek, fiatalkák, idősebbek, családot otthon hagyva, szomszédasszonnyal, sógornővel fölcihelődnek a nemzetközi gyorsra. Mondják, nemcsak a román, de a magyar vámos is egyre többet kötözködik velük. „Számon vagyunk tartva, nem tudjuk, jöhetünk-e legközelebb.” Mennének már nagyon haza, második hete húzzák meg magukat alkalmi ismerőseiknél, mert egy szállodai éjszaka árát bizony egy hét alatt se hímeznék ki.

Haynauról, a bukott szabadságharc után katonai közigazgatás alá vetett ország teljhatalmú parancsnokáról mondták, olyan, mint a borotva, használat után tokba kell tenni. Persze, csak használat után mondták ezt róla. Előtte használták. Hisz a táborszernagy is eszköz volt az udvar kezében. Valakinek el kellett végeznie a piszkos munkát, hogy ne közvetlenül a császár nevére íródjék a tizenhárom aradi honvédtiszt vértanúsága.

A Rendszerváltás és a „Tokba Tett Borotvák”

Az 1956-os forradalom eseményei és a rendszerváltás időszaka szintén rávilágítanak a „tokba tett borotvák” jelenségére. Ötvenhat után, ha be nem is csukták, akadt azért rajta némi megtorolnivalója a hatalomnak, amelyet - viszonzásképpen -, ha lehet, még jobban gyűlölt. Nem csoda, hogy amikor a nyolcvanas évek végén tavaszodni kezdett, minden lehetséges fórumon felszólalt, kemény volt és számon kérő, készült a tanácsi költségvetésből, miegyébből, és szorongató kérdéseket tett föl az elvtársi erényeket polgári értékekre cserélni készülő, de azért - akkor úgy tűnt - sarokba szorított helyi kiskirályoknak.

Azután párt szervezéséhez látott - mindegy, melyikéhez, az idő tájt kevesebb különbség volt közöttük, mint mostanság -, újságokba írt nyílt levelet, fenyegetőzött, olykor fröcsögött kicsit, majd - ahogy egyre visszafordíthatatlanabbnak tűnt a folyamat, amely végül a rendszerváltásba torkollott -, hősünk mindinkább háttérbe szorult úgy a közéletben, mint saját pártjában. Átvették helyét a konszolidáltak, a kivárók, a szalonképesek, a kompromisszumkészek. Ismerősömet nem kapta hát szárnyára a történelem ezúttal békésnek bizonyuló szele, s miként a többség, ő is maradt, aki volt, örök kisember. Dolgozik, robotol, s örül, hogy van mit és miért. Szidja a mindenkori hatalmon lévőket, ha kiderül valami politikai disznóság, amikor drágább lesz a kenyér. Vajon hány millió tokba tett borotva van ma Magyarországon?

A Nefilim: Az Óriások Mítoszának Felfedezése

A bibliai nefilim története is egyfajta „meglepetés ember a tortában” esetet mutat be, ahol a széles körben elterjedt mitikus értelmezés mögött rejtőzik a valóságban sokkal hétköznapibb magyarázat. Mózes első könyve 6. részében ezt olvassuk: „Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik - sőt még azután is -, óriások (nefilim) éltek a földön. Ők azok a vitézkedők (gibbórim), akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.” (4)

A Mitikus Értelmezés és a Valóság

Az apokrif Énok könyve által népszerűsített értelmezés szerint a nefilim óriások voltak, gonosz szellemek, akik az angyalok és az emberek leányai közötti házasságból születtek. Ezerháromszáz méternél is magasabbak voltak, az emberek ellen fordultak, felfalták őket, rengeteg vérontást és igazságtalanságot hoztak a földre. Az özönvíz is ennek a következménye volt. Ez az értelmezés jól tükrözte a hellenizmus korának mítoszait és legendáit, amelyekben az istenek lejöttek az emberek leányaihoz, hogy velük háljanak, és félistenek meg egyszemű óriások grasszáltak a földön.

De vajon illeszkedik-e ez a mitikus értelmezés az eredeti történethez? A נְּפִלִים (nefilim) héber szó görög fordítása (γίγαντες) vagy alapot adott annak a hitnek, vagy tükrözte azt a hitet, hogy óriásokról van szó a szövegben. Maga a héber szó azonban nem jelent ilyesmit. A nefilim többes száma a nefil (vagy nafil) szónak, amely pontos jelentését nem ismerjük. Hebraisták szerint valószínűleg kapcsolatban van a נָפָל (nafal) igével, amely jelentése leesni, elbukni, vagy elvetélni. Még valószínűbb, hogy az ige gyenge formájából alakult ki ez a névszó, és a jelentése inkább olyasmire utal, hogy megkülönböztetett, hatalmas, erős, csodálatos, vitéz, hős.

Amennyiben a nefilim referense azonos a versben szereplő גִּבֹּרִים (gibbórim) szó referensével (vagyis ugyanazokra utal), akkor a két szó jelentése is hasonló lehet: erős harcos, kiemelkedő vitéz. A nefilim olyan emberek lehettek, akik kiemelkedtek társaik közül vitézségben, harcosságban, hősiességben, erőben, és talán termetben is.

A Nefilim: Emberek, Nem Szörnyek

A nefilim szó egyetlen alkalommal szerepel még a Bibliában, Anák fiaival kapcsolatban, akikkel az izráeli kémek a föld kikémlelésekor találkoztak: „Sőt láttunk ott óriásokat (nefilim) is, Anák óriás fiait (nefilimtől való fiait).” (4Móz 13,33) Anák fiai tehát nefilimtől származó nefilim voltak. Ezekről a fiúkról újra olvasunk, amikor Káleb elfoglalja Hebrónt (Józs 14,6-15; Bír 1,20). Káleb hőstette ugyanis az volt, hogy kiűzte Anák fiait erődített városaikból, azokat a vitézeket, akiktől annakidején annyira féltek, akik mellett kémekként apró sáskáknak látták magukat.

Az egyik Káléb által elfoglalt város neve Kirjat-Arba volt. A várost az egyik Anák-fiúról, Arbáról nevezték el (Józs 14,15), és pont ezzel a névvel kapcsolatban kapjuk kezünkbe a kulcsot ahhoz, hogy a nefilim valódi azonosságát megállapíthassuk. Gonosz szellemek voltak? Hegy magasságú óriások? Kilométer magas szörnyek, akik falták az embereket? Dehogy! Azt olvassuk: „Arba volt a legnagyobb ember (הָאָדָם הַגָּדוֹל) az anákok között.” Arba volt a legnagyobb Anák-fiú, de még vele kapcsolatban is azt mondja Józsué, hogy ember volt. Talán pont úgy, mint Ráfá fiai, a refáim (רְפָאִים), akik közé a gáti Góliát is tartozott.

A Krónikák könyvéből megtudjuk, hogy Ráfá egyes ivadékainak hat ujj volt mindkét lábán és kezén (összesen huszonnégy ujj), és a termetükkel is kiemelkedtek a többiek közül (1Krón 20,6-8), ami valamiféle genetikai mutációra utalhat. A refáim a Kánaán földjén laktak (1Móz 15,20), a filiszteusok között (1Krón 20,4) és Básán földjén (5Móz 3,11; Józs 12,4), ahol Óg királyának - az egyik utolsó refáimnak - kilenc könyök (majdnem négy méter) hosszú és négy könyök széles nyugvóhelyet készítettek, amikor meghalt. Ebből látható, hogy bár Ráfá ivadékai nagy termetű emberek voltak, nem voltak mitológiai értelemben vett óriások. Amikor Góliátot hittankönyvek toronymagas ogreként ábrázolják, maguk csinálnak mesét a Biblia egyáltalán nem meseszerű történetéből.

Nádas Péter és az Emlékezet: A „Világló Részletek” Rejtett Rétegei

Nádas Péter Világló részletek című műve szintén a „meglepetés ember a tortában” koncepciójával rezonál, hiszen az önéletíró elbeszélésben a személyes emlékezet, a családi múlt és a történelmi események rétegei összefonódnak, és váratlan összefüggésekre derül fény. A szerző tisztán önéletíró elbeszélőként tekinti át élete első másfél évtizedét (egészen pontosan 1942 októberétől 1956 októberéig), bőséges vissza- és előreutalásokkal, egyfelől családja évszázadnyi múltjára, másfelől saját felnőttkorára.

Az Érzékelés és az Emlékezés Dialektikája

A mű egyetlen alapminőségre épül: az emlékezetbe idézett érzékelés elemi tapasztalatára, amely azután átváltozva továbbgyűrűzik az érzéki emlékeket egyrészt képzelettel elegyítő, másrészt fogalmi következetességgel elemző, harmadrészt korabeli dokumentumokkal és utólagos terepmunkákkal ellenőrző írásfolyamatban. Némiképp hasonlóan - és ezt tényleg csak óvatosan mondhatjuk - az Emlékiratok könyvével rokonítható Proust-regényciklus önkéntelen és érzéki emlékezést működtető poétikájához.

„[…] ma is a tagjaimban érzem a karcsontját, a kulcscsontját, az éles bordáit” - olvashatjuk a Világló részletek első kötetét nyitó bekezdés legvégén az anyai nagyapa által játékosan fel-feldobált és el-elkapott unoka („[…] repül a Péter, huss […] lezuhan a kismadár […]”) egykori testi érzetéről, illetve annak csaknem maradéktalan érzéki emlékéről. Amire majd az alábbi megjegyzés következik a második bekezdés legelején - immár az idős író emlékképeinek vagy egyenesen emlékérzeteinek (érzéki emlékképeinek) átfogó értelmezési nehézségéről: „De ma sem értem, hogy nagy örömében miként hagyhatta el az ajkát, akár egyszer a lezuhanó madár.” (I. 7 - kiemelések: B. S.)

Az emlékezetbe idézett testi érzet - a furcsa szóhasználat - a szójel és az érzettárgy közötti viszony - e viszony utólagos értelmezése - az utólagos értelmezés és az egykori tapasztalat között feszülő távolság további értelmezése - az elemző igényű emlékezés folyamatának spirális örvénye - a gondolati és nyelvi örvény érzéki ereje - az értelmezés érzékiségének és az érzékiség értelmezhetőségének tartós szövegfeszültségei…

A Műfaji Sokszínűség és a Rejtett Témák

A Világló részletek műfaji szabálytalanságai, vagy legalábbis sajátosságai ennél jóval tetemesebbek, mint ahogyan a tárgya és a beszédmódja is jócskán összetett. Nádas „elbeszélőként” most nem kitalált (esetenként ugyan életrajzi eredetű) történetet vagy történeteket mesél (mint az Egy családregény végében, az Emlékiratok könyvében és a Párhuzamos történetekben), hanem a sajátját, önnön gyerekéveinek történetét, amely ráadásul beleágyazódik családja kiterjedt történetébe, apai és anyai ágon, továbbá a magyar történelembe, a kiegyezés korától az 1956-os forradalomig.

Mindeközben megszólaltat számos stílusárnyalatot, stílusréteget vagy nyelvjátékot az alapvetően egységes hanghordozáson belül: érzéki történetmondástól elemző leírásig, bölcseleti töprengéstől tudományos ízű fejtegetésig. Ugyanakkor nem teljesen jogtalanul nevezi Csordás Gábor a korszakábrázoló családtörténetbe szőtt, esszéisztikus részekkel bőven megtűzdelt önéletrajzot regénynek, azaz „egy sajátos lelki és szellemi alkat, egy individuális tudat és öntudat keletkezéstörténetének”, amely, miközben „önmaga keletkezéstörténetét nyomozza”, azt is nyilvánvalóvá teszi, „hogyan folyt bele a személyes alkat és öntudat alakulásába - kötődésként és szembenállásként egyaránt - a családi nevelődés folyamata”.

A Gurlitt-Gyűjtemény: A Múlt Sötét Titkai a „Tortában”

A Gurlitt-gyűjtemény esete egy modern kori „meglepetés ember a tortában” történet, ahol egy látszólag átlagos müncheni lakásban rejtőzött évtizedekig egy felbecsülhetetlen értékű műtárgykollekció, melynek múltja sötét titkokat rejtett. Kilenc évvel ezelőtt szinte az egész világot izgalomban tartotta a hír, hogy óriási mennyiségű, addig lappangó, kiemelkedő értékű műtárgyat találtak egy müncheni lakásban.

A Felfedezés és a Rejtély Kibontakozása

A történet nem 2013-ban, hanem valójában 2010-ben, a München és Zürich között közlekedő vonaton kezdődött, amikor a vámosok a megengedettnél több pénzt találtak az akkor 78 éves, müncheni illetőségű Cornelius Gurlittnál. Adócsalás miatt indult ellene eljárás, ami 2012 elején eljutott a házkutatásig: az egyedülálló idős ember lakásából a nyomozók legnagyobb meglepetésére közel másfél ezer műtárgy került elő, amelyeket az államügyészég lefoglalt. Minderről a közvélemény egészen 2013 novemberéig semmit sem tudott, ekkor viszont a Focus című hetilap terjedelmes cikket közölt a megtalálásának helye után schwabingi leletként emlegetett műtárgyegyüttes sorsáról.

Több mint másfél ezer műtárgy hirtelen felbukkanása kétségtelenül szenzáció, de az akkori sajtó néhány információmorzsából kiindulva alaposan fel is fújta az ügyet. Az egyik első kiszivárgott - és valósnak bizonyult - információ szerint a műtárgyegyüttesben olyan neves mesterek alkotásai is szerepeltek, mint Dürer, Monet, Matisse, Picasso és a német expresszionizmus szinte valamennyi vezető művésze.

Az „Elfajzott Művészet” és a Proveniencia Kutatás

Az idősebb Gurlitt kezdetben maga is inkább a náci rezsim áldozatának tűnt; a később elfajzottként megbélyegzett művészek melletti kiállása miatt elvesztette zwickaui múzeumigazgatói állását és nem maradhatott a hamburgi Kunstverein elnöke sem. A múzeumi szférából átnyergelt a műkereskedelembe és csakhamar már azok között bukkant fel, akik Hitler tervezett „Führermuseum”-a számára kerestek műtárgyakat, miközben igyekezett értékesíteni a múzeumok falairól leparancsolt „elfajzott” műveket is. Utóbbi munkáját később, nem minden alapot nélkülözve, értékmentésként állította be, e művekre ugyanis, vevő híján, többnyire a megsemmisítés várt volna.

A múzeumot fenntartó alapítvány végül - fél évig tartó vizsgálat után - 2014 novemberében a hagyaték elfogadása mellett döntött, de véglegesen az csak a végrendelet érvényességének bírósági elismerése után, azaz 2016 végén került birtokukba. Nina Zimmer, az intézményt 2016 óta vezető német művészettörténész a hagyaték kezeléséről beszélve mindenekelőtt a múzeum rendkívüli felelősségét emelte ki. A Gurlitt-hagyaték 2014 óta folyamatosan beható vizsgálatok tárgyát képezi, melyek a benne szereplő tételek értékének megállapítása mellett elsősorban provenienciájuk tisztázását szolgálják.

A proveniencia-kutatás egy lényegesen keményebb dió volt; nem csoda, hogy számos szervezet bevonását igényelte és annak ellenére is hosszú évekig tartott, hogy viszonylag gyorsan kiderült: a művek között az előzetes gyanúval ellentétben elenyésző számban vannak olyanok, amelyeket a német terminológia a „Raubkunst” kategóriájába sorol; azaz olyan munkák, melyeket a náci érában zsidó tulajdonosaiktól erőszakkal elvettek, vagy nyomott áron történő értékesítésükre kényszerítették őket.

A berni múzeum a művek státuszának jelzésére egy ún. „jelzőlámparendszert” dolgozott ki, mely nevét onnan kapta, hogy a közlekedési jelzőlámpák színeivel, a pirossal, a sárgával és a zölddel operál. Az átvizsgált, provenienciájuk szempontjából kényesnek tartott munkák a vizsgálatok eredményeit tükröző színt kaptak és ezzel szerepelnek az esetleges kiállításokon is. Az egyértelműen a Raubkunst kategóriába tartozó munkák piros színt kaptak és a múzeum mindent elkövet azért, hogy ezek visszakerülhessenek eredeti, jogos tulajdonosaikhoz, illetve azok örököseihez.

tags: #meglepetes #ember #a #tortaban