A természetben fellelhető, kereskedelmi forgalomban kapható gombákon kívül számos ehető gombafajjal találkozhatunk, melyek egy része évezredek óta kedvelt, ízletes és egészséges csemege, sok esetben akár gyógyhatással is bír. A szakirodalom azokat a fajokat minősíti ehetőnek, melyek nem tartalmaznak az ember számára mérgező hatóanyagokat, és ízük, étkezési értékük is alapvetően relevánssá teszi őket konyhai felhasználás céljára. Mivel azonban számos mérgező faj is létezik, a vadon termő gombák gyűjtése előtt érdemes megismerkednünk a gyakoribb ehető gombákkal, a hozzájuk hasonló mérgező fajokkal, és a gombagyűjtés legfontosabb szabályaival is.
Ehető Gombák Különleges Illatokkal
Bizonyos gombafajok nemcsak ízükkel, hanem jellegzetes illatukkal is elvarázsolják az embert, hozzájárulva a kulináris élményhez. A sárgabarack illatú gombák, mint például a baracksárga tinóru, és a paprika illatú gombák, mint a pisztricgomba, különleges aromáikkal emelik ki magukat a többi faj közül.
Baracksárga Tinóru: A Sárgabarack Illatú Különlegesség
A baracksárga tinóru (Rheubarbariboletus armeniacus, korábbi nevén Xerocomus armeniacus) egy ehető gombafaj, mely különleges, enyhén gyümölcsillatáról ismert, amely a sárgabarackra emlékeztet.
Jellemzői:
- Kalap: Átmérője 3-8 cm, gömbölydedből kiterülő, majd ellaposodó. Színe sárgás, rózsás, vöröses árnyalatú, bársonyos-nemezes felületű, száraz időben finoman repedező.
- Csöves rész: A tönkhöz nőtt, bordákkal lefutó, hamar kitáguló szögletes pórusú. Fiatalon citromsárga, később olajzöldes színű, nyomásra zöldül.
- Tönk: 4-10 × 0,6-1,2 cm méretű, nyúlánk, hengeres vagy orsó alakú. Alapszíne sárga, eltérően vörösen korpázott, a tövénél baracksárga.
- Hús: Vékony, puha. A kalapban krémszínű, a tönkben élénkebb sárgás, a tövében baracksárga. Főleg a kalapban kékül. A tönkbázisban vasszulfát hatására sötétzöldre színeződik. Íze savanykás, illata enyhén gyümölcsös.
- Mikroszkópos jellemzők: Spórái 11,2-13,5 × 4,5-5,2 µm, sima felületűek, orsó alakúak. A kalapbőr 6-15 µm átmérőjű végsejtekkel rendelkezik, melyeken kongóvörös hatására foltos mintázat látható. Spórapora olívzöldtől barnáig terjed.
Előfordulás: Savanyú talajú lomberdőkben, parkokban, főleg homokos, homokköves, meleg élőhelyeken tölgyek (Quercus spp.) alatt fordul elő nyártól őszig. Ritka fajnak minősül (VL3).Étkezési érték: Ehető.
Pisztricgomba: Az Uborka és Paprika Illatú Erdőlakó
A pisztricgomba egy másik érdekes faj, melynek húsa fehéres, és uborka ízű és illatú. Bár a szöveg nem említi közvetlenül a paprika illatát, az uborka és a jellegzetes, friss, zöldes aromája miatt gyakran társítják a kerti zöldségek illatához, melybe a paprika is beletartozhat.
Jellemzői:
- Kalap: Nagy, félkör-, legyezőalakú, emeletesen álló, rövid, féloldalas tönkű. Színe világos okkeres krémszínű, rajta sötétebb pikkelyes díszítés látható.
- Termőréteg: A kalap alján található, krémszínű, tág pórusú.
- Hús: Fehéres, uborka ízű és illatú.
Előfordulás: Fák törzsén található.
A Gombagyűjtés Aranyszabályai
Az ehető gombák gyűjtése izgalmas időtöltés, de rendkívül fontos a körültekintés és az alapos ismeretek megléte. Mivel számos mérgező faj létezik, a biztonságos gombászás érdekében be kell tartani bizonyos szabályokat.
Felismerés és Azonosítás
- Fókuszáljunk néhány fajra: Kezdőként érdemes egyszerre csak néhány, könnyebben felismerhető fajra fókuszálni. Válasszunk ki néhány gombafajt, és alaposan tanulmányozzuk át a jellemző tulajdonságaikat, a legfontosabb határozóbélyegeiket.
- Hasonló fajok ismerete: Ismerkedjünk meg az adott fajhoz hasonló gombákkal, különösen a mérgező rokonokkal.
- Mérgező gombák: Fontos már előzetesen megismerkedni a legfontosabb mérgező gombákkal, különösen a halálosan mérgező fajokkal. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) magabiztos felismerése minden gombagyűjtő számára kötelező! A gyilkos galóca lemezei, fehér húsa, jól fejlett gallérja és bocskora van. Fehér lemezű, galléros, bocskoros gombát sose szedjünk!
- Bizonytalanság esetén: Lehetőleg csak azokat a fajokat gyűjtsük, melyeket jól ismerünk. Ha ismeretlen gombából is vinni szeretnénk, legfeljebb csak egy-egy példányt tegyünk el (határozás, tanulás céljából), és a fogyasztásra szánt fajoktól jól elkülönítve gyűjtsük.
Gyűjtési Etika és Szabályok
- Védett gombák: Ügyeljünk rá, hogy védett gombát ne szedjünk le.
- Mennyiségi korlát: A nem védett fajokból is csak legfeljebb napi 2 kg/fő gombát szabad gyűjteni, kizárólag azokban az állami erdőkben, amelyek nem minősülnek természetvédelmi területnek.
- Szakellenőri vizsgálat: Fogyasztás előtt minden egyes gyűjtött példányt szakellenőrrel, személyesen be kell vizsgáltatni! Fontos, hogy az étkezési célú határozás nem célja az oldalnak! Hazánkban összesen mintegy 3-4 ezer nagygombafaj él, így a tévesztés veszélye jelentős.
További Fontos Tudnivalók
- Állapot és hőkezelés: A nem megfelelő állapotú, nem megfelelően hőkezelt, vagy a szennyezett (pl. nehézfémeket tartalmazó) termőhelyen gyűjtött termőtestek is okozhatnak mérgezést.
- Egyéni érzékenység: Ritka esetben egyéni érzékenység is előfordulhat.
Hogyan lehet megállapítani, hogy egy gomba mérgező-e?
Gyakoribb Ehető Gombák Magyarországon
Magyarországon számos ízletes ehető gombafaj fordul elő, melyek közül sokat érdemes megismerni és gyűjteni. Ezek a fajok nemcsak ízletesek, hanem sok esetben táplálóak és egészségesek is.
Vargányák (Tinórufélék)
A legfinomabb gombáink közé tartozik az ízletes vargánya. A tinórufélékhez tartozó gombák kalapja 5-25 cm széles, barna színű. Csöves termőrétege fehéresből zöldesbe vált. Vaskos tönkje hengeres-hasas, halványbarna színű, rajta finom világos hálózat figyelhető meg. Savanyú talajú erdeink gombája, ezért a Magas-Bakonyban ritka, de helyenként megtalálható. Elsőosztályú csemege, felszeletelve jól szárítható, így télen is kiváló étel alapanyag.
Rókagombák
A sárga rókagomba közepes termetű, vastaghúsú, hullámos, sárga kalapú gomba. Idősebb korban enyhén tölcséres, termőrétege nem szabályos lemezes, hanem keresztirányban gyakran összekötött ráncos, eres. Húsa fehéres- krémszínű, kellemes gyümölcsillatú. Erősen savanyú talajok gombája, ezért a Magas-Bakonyban csak a sok eső által kilúgozott, elsavanyodó felszínű talajokon, illetve savanyú kavicstakarón fejlődött talajokon él. Első osztályú árusítható csemegegomba, szárítani, illetve fagyasztani azonban nem érdemes, mivel kissé keserű mellékízt kap. Hozzá hasonló mérges rokona nincs.
Kucsmagombák
Az éves gombaszezon kezdete áprilisra tehető. Ekkor jelennek meg a tavasz jellegzetes gombái a kucsmagombák (Morchella, Verpa nemzetségek), melyek közül az ízletes kucsmagombát és a cseh kucsmagombát mutatjuk be. Termőtestük süvegből és tönkből áll, előbbi méhsejtszerűen gödörkés. A kucsmagombák fő jellemzője, hogy félbevágva üregük egységes, válaszfalakkal nem tagolt, ez különbözteti meg őket a püspöksüveg- vagy agyvelőszerű tekervényekkel bíró papsapkagombáktól (Gyromitra, Helvella nemzetségek), melyeket félbevágva a belső üreg válaszfalakkal tagolt. Elkülönítésük azért fontos, mert utóbbiak egy faj kivételével mérgezőek, vagy étkezésre nem ajánlott (gyanús) gombák. Egy tulajdonságban mindkét csoport megegyező: az úgynevezett tömlősgombákhoz tartoznak, melyek spóráikat tömlőszerű, csúcsán nyíló képletekben nyolcasával termelik.
Rizikék
Kéttűs (fekete- és erdeifenyő) telepített fenyőerdeink őszi gombája az ízletes rizike. Közepes-nagytermetű, fiatalon keményhúsú gomba. Lemezei a tönkön lefutók, narancssárgásak majd zöldes árnyalatúak. Tönkje narancssárgás, gödörkés. A sűrűn álló lemezek sérülés hatására narancssárga, hosszabb idő után narancsvörösre változó tejnedvet választanak ki (tejelőgomba). A rossz illatú, csípős ízű példányokat ne gyűjtsük! Erdeink nyári, őszi gombája. Lemezei sárga színűek, ízük nyersen sem csípős.
Mezei Szegfűgomba
A legelterjedtebb, legismertebb ehető tavaszi gombák közé tartozik a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades), amit április elejétől gyűjthetünk a magyar réteken, mezőkön és legelőkön (a mohás aljzatú, füves területeket kedveli). A gombák kalapjai kerek alakúak, átmérőjük mindössze 2-4 cm. A boszorkánykörökben növő, kistermetű, 1-6 cm kalapátmérőjű, vékonyhúsú gomba, lemezei ritkásan állók, egyenlőtlen hosszúak, a tönk előtt felkanyarodók. Kalapja és lemezei zsemleszínűek, vékony tönkje szívós, csak körömmel csíphető el. Májustól október végéig nagy mennyiségben gyűjthető, árusítható finom ízű gomba. Számos elkészítési módja ismert, vékony húsa miatt jól szárítható. Nyár végéig gond nélkül gyűjthető, ősszel azonban megjelenik a sűrű lemezű, parlagi tölcsérgomba, mely súlyosan mérgező.
Őzlábgombák
Ritkás erdőkben, erdőszéleken a nyár beköszöntével bukkanhatunk a nagy őzlábgombára. Fiatalon dobverő alakú kalapja kiterülve 10-30 cm széles, világos alapon barna szálas-pikkelyek borítják. Lemezei közepesen sűrűn állók, fehérek. Tönkje karcsú, barnás, tövén kissé gumósan vastagodott. A karcsú tönk felső harmadában kettős élű elmozdítható gallér található. Fehér laza húsa nyersen enyhén mogyoróízű. Félárnyékkedvelő gomba, helyenként és időnként nagy mennyiségben gyűjthető. Kalapját többnyire bepanírozzák, rántják, de megdarálva kitűnő gombafasírt készülhet belőle. A mélyhűtést jól bírja, így akár sütésre előkészítve is eltehető, s télen is élvezhető.
Csiperkék
Az erdőszéli csiperkét fiatalon gyengén szögletes, majd kiterülő kalapja, fejlett gallérja, rózsaszínből megbarnuló lemezei, karcsú, alul kissé gumós tönkje, kellemes ánizsillata, nyomásra gyengén sárguló kalapbőre és tönkje jellemzi. Ritkás erdőkben, erdőszéleken, gyepekben, parkokban egyaránt előforduló faj. A világos kalap, karcsú tönk, gallér és rózsaszínből megbarnuló feketedő szabályos lemezek a csiperkék jellemzői. Gyűjtésüknél különösen figyelni kell a lemezszínre, mivel ezáltal elkerüljük a súlyosan mérgező, fehér lemezű galócákkal történő összetévesztést. Fontos, hogy a tinta (karbol) szagú fajai veszélyesek.
Galambgombák
Lomb- és telepített fenyőerdeink gyakori gombája a vastaghúsú, tömzsi tönkű, zöldes kalapárnyalatú varashátú galambgomba. Varashátú jelzőjét onnan kapta, hogy kalapjának felülete táblás, rücskös pikkelyekre repedező. Lemezei fehéres krémszínűek, rövid tönkje hasonló színű. Jó, ehető, árusítható gomba. Érdemes megjegyezni, hogy a pattanva törő húsú, sok fajjal képviselt nemzetség tagjai két csoportba oszthatók: a csípős ízűek kerülendők, míg a nem csípősek általában ehetők. Erdeink nyári, őszi gombája. Kalapszíne: kékes-szürkés, lilás, zöldes árnyalattal is jóízű.
Egyéb Figyelemre Méltó Ehető Gombafajok
Tövisaljagomba
Áprilisban jelenik meg a tövisaljagomba, mely a döggomba nemzetség egyik - ehető - tagja. Közepes termetű, szürkésbarna, selymesen fénylő kalapú, rózsaszín lemezű gomba. Magyar neve arra utal, hogy a rózsafélék családjába tartozó tüskés, tövises cserjék, pl. kökény, galagonya tövében növő, gyökérkapcsolt faj. Közepes értékű, gyűjtését csak május végéig ajánlják, mivel később könnyen összetéveszthető a melegigényes, súlyosan mérgező döggomba fajokkal. Biztos elkülönítése nyáron csak kutatómikroszkóppal vizsgált spórák alapján lehetséges. Kalapja 3-13 cm között mozog, színe fehér, szürkésbarna vagy fehéresszürke, vékony tönkje 4-15 cm, húsa vastag, fehér színű, rostos, sérülés hatására nem változik. Ez is egy lisztes illatú ehető erdei gomba, karakteres íze miatt sokan kedvelik.
Májusi Pereszke
A tavaszi gombák sorát egy ízletes, lemezes gombával, a májusi pereszkével zárjuk. Május elején várható megjelenése, erre utal magyar neve is. Közepes termetű fehér-krémszínű kalapú, keményhúsú gomba. Tönkje és lemezei a kalaphoz hasonló színűek, utóbbiak kis foggal a tönkhöz nőnek. Húsa erős, aromás lisztszagú. Kitűnő árusítható csemegegomba, folyásokban nő. A termőhelyeit jól ismerők a fiatal gombát a föld alól is kiássák, ezzel azonban erősen károsítják az avarban található gombafonalait. Ritkás erdőkben, erdőszéleken, bokros helyeken terem április-május hónapokban.
Óriás Pöfeteg
Június elejétől jó eséllyel találkozhatunk a gombák egyik erdei fejedelmével, az óriás pöfeteggel. Ha időben bukkanunk friss példányaira, úgy kiadós gombaszüretben lesz részünk. A felnőtt ököltől emberfej nagyságú gomba nagyobb példányai elérhetik az 5-10 kg közötti súlyt. A szabálytalan gömb formájú termőtest kétrétegű kéreggel bír, belsejében képződnek a spórák, megérve a burok foltokban leválik, s a fonalhálózat a spórákkal szabaddá válik. Üde lomberdők, erdőszélek, rétek nitrogén tápanyagban gazdag talajainak gombája, míg szétvágva belseje fehér, fogyasztható, csakúgy, mint a kisebb termetű más pöfetegeké. Utóbbiak felhasználásánál általános szabály, hogy a feldolgozás során ketté kell vágni, s meggyőződni arról, hogy a metszéslap egynemű, frissen fehér.
Ízletes Tőkegomba
Nyár végéig gond nélkül gyűjthető, ősszel azonban megjelenik a sűrű lemezű, parlagi tölcsérgomba, mely súlyosan mérgező. Ezzel egyidejűleg jelenik meg erdeinkben a korhadó faanyagon növő ízletes tőkegomba. Csoportosan megjelenő, sárgás, fahéjbarna kalapú gomba. Vékonyhúsú, de egy-egy korhadt tuskóról szerencsés esetben ebédre való mennyiséget gyűjthetünk. Jól felismerhető arról, hogy vékony tönkjén kicsiny múlékony gallér látható, felette a tönk sima, alatta pikkelyes. A felülnézetben hasonló mérgező kénvirággombáktól azok piszkos-olajzöld lemez színe különbözteti meg. Hasonló hozzá a súlyosan mérgező, késő ősszel előjövő, ugyancsak galléros fenyves sisakgomba, de gallérja alatt a tönk selymesen fénylő fehér szálacskás.
Sárga Gévagomba
A kilombosodott erdőt járva messziről feltűnik egy élénk, sárgás narancsvörös színű „kinövés” a fák - elsősorban puhafák - törzsén. Közelebb menve a sárga gévagomba fiatalon gumószerű, majd legyezőszerűen kiterülő, emeletes növésű telepével állunk szembe. Csöves termőrétege apró pórusú, húsával együtt citromsárga színű. Tönk nélküli, enyhén savanykás ízű, kellemes illatú gomba.
Gyűrűs Tuskógomba
A gyűrűs tuskógomba már tipikusan őszi gomba. A szeptember eleji esők hatására, a hűvösebb idők beköszöntével jelenik meg. Korhadó faanyagon növő, csoportos megjelenésű gomba, gyakran látszólag a talajon nő, de néhány cm-rel az avarszint alatt mindig megtaláljuk a korhadó faanyagot. Sárgás, rozsdabarna kalapja középen szálkás sötét pikkelyekkel bír, lemezei a kalappal megegyező színűek, tönkjén jól fejlett gallér van, alatta a tönk szálas, pikkelyes. Egyes években nagy tömegben található, hektáronként több mázsa is gyűjthető. Nyersen vagy kellő hőkezelés nélkül fogyasztva megárthat, ezért csak gombapörköltnek ajánlják.
Illatos Pereszke
Az illatos pereszke nevét enyhe parfümillatáról kapta, mely főzés, sütés során eltűnik. Világos bőrszínű közepes termetű gomba, nedves időben színe mélyül, szárazon kifakul. Lemezei a kalapszínhez hasonlók, kissé rózsaszínesek, a tönkhöz kis foggal, az úgynevezett pereszkefoggal nőnek. Tönkje fehéres szálas, deres felületű, tövén sötétebb.
Lila Pereszke
A lila pereszke őszi gomba, de nyár elején is megjelenhet. Lila, barnáslila kalapú, halványlila tönkű faj. Lemezei sűrűn állók, a kalappal azonos színűek, a tönkhöz pereszkefoggal nőnek. Lomb és fenyőerdők kemény húsú, kellemes illatú gombája. Számos módon elkészíthető, a rövid, fertőtlenítő főzés hatására nem puhul meg, ezért ecetes gombának kiválóan alkalmas.
Kései Laskagomba
A kései laskagomba - mint neve is mutatja - a késő őszi hideggel együtt jelenik meg, s enyhe teleken télen is gyűjthető. Faanyagon növő, csoportos-emeletes megjelenésű gomba. Kalapja kékes-galambszürke színű, féloldalas tönkje és lemezei fehérek. Zsákos termesztése megoldott.
Téli Fülőke
A téli fülőke nevéhez híven októbertől márciusig terem. Kicsiny kalapja a sárga különböző árnyalataival jellemezhető, lemezei krémsárgák, vékony tönkje felül sárgás, majd lefelé fokozatosan barnába megy át, bársonyos felületű. Jellegzetes heringszaga alapján jól azonosítható.
Feltételesen Ehető Gombák és Egyéb Fogyasztási Szempontok
A folyamatosan bővülő fajlistánk jelenleg 120 ehető gombafajt tartalmaz. Ebbe azokat a gombákat is beleértjük, melyek ehetőek és gyakran kimondottan jóízűek (sok esetben még árusíthatóak is), de fogyasztásuk valamilyen feltételhez kötött - például legalább 20 perc hőkezelést igényelnek. Róluk külön is olvashatsz a feltételesen ehető gombák oldalán.
A Bakonyt, a Dunántúli-középhegység legnyugatibb tagját közepes gombatermő helyként tartják számon, mivel a nagyrészt mészkő és dolomit alapkőzeten képződő meszes (lúgos) talajok nem kedveznek a nagygombáknak. Ezt némileg ellensúlyozza csapadékgazdagsága, még akkor is, ha az esővíz az alapkőzet repedéseiben gyorsan eltűnik.
Mérgező Gombák és Azonosításuk
A gombagyűjtés során kiemelten fontos a mérgező fajok ismerete, hogy elkerüljük a súlyos, akár halálos kimenetelű mérgezéseket. A legtöbb gombamérgezés a téves azonosításból adódik.
Halálosan Mérgező Gombák
- Gyilkos Galóca (Amanita phalloides): Magabiztos felismerése minden gombagyűjtő számára kötelező! Fehér lemezei, fehér húsa, jól fejlett gallérja és bocskora van. A csiperkével könnyen összetéveszthető, mivel annak lemezei halvány rózsaszínűek. A gyilkos galóca esetében a mérgezés tünetei 7.3. ill. 24-36 óra múlva jelentkeznek, mire a méreganyagok már felszívódtak. Fehér lemezes, galléros, bocskoros gombát sose szedjünk!
- Fehér Galóca (Amanita verna): Hasonlóan a gyilkos galócához, fehér lemezes, galléros, bocskoros gomba.
Súlyosan Mérgező Gombák
- Párducgalóca (Amanita pantherina): Barna kalapján fehér pöttyök (foltok) - egykori burokmaradványok - jellemzik.
- Világító Tölcsérgomba (Omphalotus olearius): Sárga tönkű és lemezű, sárga húsú, barnás kalapú, korhadó tuskókon élő gomba. Hasonlít a rókagombára, de az talajon él.
- Rókagomba (Omphalotus olearius): Bár a sárga rókagomba ehető, léteznek mérgező tölcsérgombák, amelyek hasonlítanak rá.
- Vastag Tuskógomba (Hypholoma lateritium): Közepes termetű, nagy csomókban csoportosan élő, sárga színű, korhadó tuskókon előforduló gomba. Lemezei zöldes árnyalatúak, ez alapján jól felismerhető.
- Retkes Pereszke (Tricholoma terreum): Testszínű, szürkés-barnás kalapú és tönkű, enyhén penészszagú (dohos) fajta.
- Susulykák (Inocybe spp.): Rostosan behasadozó kúpos kalapjukról jól felismerhetők. Fehér kalap és tönk jellemzi, mely később magától vagy törésre is okker, ill. vörösödik. Fehér lemezei a spóráktól rózsaszínes, majd barnás színűek, de sérülésre ezek is vörösek.
- Kénvirággombák (Hypholoma fasciculare): Felülnézetben hasonló a mérgező kénvirággombákhoz, azok piszkos-olajzöld lemez színe különbözteti meg.
Egyéb Mérgező Gombák
- Légyszívó Galóca (Amanita muscaria): Piros kalapú, fehér pöttyös (foltos) a mesekönyvek rajzairól ismert gomba.
- Tölcsérgombák: A parlagi tölcsérgomba súlyosan mérgező.
- Papsapkagombák (Gyromitra, Helvella nemzetségek): Félbevágva a belső üreg válaszfalakkal tagolt. Egy faj kivételével mérgezőek, vagy étkezésre nem ajánlott (gyanús) gombák.
Hogyan lehet megállapítani, hogy egy gomba mérgező-e?
Gombák és Élőhelyük
A gombák termőhelyei sokfélék lehetnek, a talajtípustól és a növényzettől függően. A Bakonyi erdők például közepes gombatermő helynek számítanak a meszes talaj miatt, de a csapadékos idő ellensúlyozza ezt.
Erdők és Mezők
- Lomberdők: Baracksárga tinóru, ízletes kucsmagomba, tövisaljagomba, óriás pöfeteg, ízletes tőkegomba, sárga gévagomba, pisztricgomba, erdőszéli csiperke, nagy őzlábgomba, varashátú galambgomba, sötét trombitagomba, ízletes vargánya, gyűrűs tuskógomba, illatos pereszke, lila pereszke, kései laskagomba, téli fülőke.
- Fenyőerdők: Ízletes rizike, fenyves sisakgomba, lila pereszke.
- Rétek és Legelők: Mezei szegfűgomba, óriás pöfeteg, erdőszéli csiperke.
Különleges Élőhelyek
- Korhadó faanyag: Ízletes tőkegomba, gyűrűs tuskógomba, kései laskagomba, téli fülőke.
- Rózsafélék alatti füves-bokros területek: Tövisaljagomba (pl. csipkebogyó, kökény, galagonya, berkenye, szilva és kajszi alatt).
- Savanyú talajok: Sárga rókagomba, ízletes vargánya.
- Nitrogén tápanyagban gazdag talajok: Óriás pöfeteg.
A gombák kereséséhez, felismeréséhez próbálunk segítséget nyújtani. Azonban a gombák ellenőrzését ez nem helyettesítheti, ehhez szakember vizsgálata szükséges!