Kinyílott az idő, mint egy virág, barkázik, rügyezik a fűzfaág. - Kányádi Sándor sorai tökéletesen megidézik március hangulatát, azt a hónapot, melyet a meteorológusok tavaszelőként tartanak számon, és amely számos népi hagyományban és vallási ünnepben is központi szerepet játszik.
Március eredete és elnevezései
Március hónapunk elnevezése a latin „Martius” hónapnévből ered, amely a hadistennel, Marssal, a harcias természetű istennel való összefüggésre utal. Az ősi rómaiaknál ez volt az év első hónapja, egybeesve a térségben szokásos tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő évkezdéssel. A hadba vonulás időszakának is tartották, így lett Mars isten a hónap névadója. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust, és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna „anyát”.
A magyar nyelvben számos régi elnevezéssel találkozunk márciusra vonatkozóan, amelyek mind a hónap jellegére utalnak:
- Böjtmás hava: A régi magyar katolikus naptárban böjtmás havaként említi. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja, hiszen a húsvét előtti nagyböjt legnagyobb része legtöbbször erre a hónapra esik. II. Orbán pápa rendelkezése folytán a nagyböjti időszak megtartása a VII. századtól vált szokássá.
- Kikelet hava: Rovásírásos emlékeinkben mint kikelet hava szerepel, a székely naptár is ezzel a szép, bizalmat sugárzó névvel illeti.
- Tavaszelő: Régi magyar kalendáriumokban találkozhatunk a Tavaszelő hónapnévvel is, ami a március még változékony, de a tavaszt már előrejelző időjárására utal.
- Kos hava: Mivel március 21-ével kezdődik az új csillagászati év első hónapja, a Kos jegyébe lép a Nap, ezért nevezték Kos havának is.
- Bölénytor (Fák hava): Eleink (az Avisura szerint) ezzel az elnevezéssel illették márciust.
A nagyböjt és a farsang
Gyakran márciusra húzódik a vízkeresztkor kezdődő és húshagyó keddig tartó farsang farka, a legnagyobb karneválok, farsangi mulatságok időszaka. Hamvazószerda, a húshagyó keddet követő nap, a nagyböjt kezdete - minthogy húsvét mozgó ünnep - egyes években március 10-ére is eshet. Idén március 6-ra esett hamvazószerda, a böjt első napja. Régi elnevezéssel: böjtfogadószerda, aszalószerda, szárazszerda. Hamvazószerda neve onnan ered, hogy ezen a napon - elsősorban a katolikus egyházban - az előző évben virágvasárnapkor megszentelt barka hamujából keresztet rajzolnak a hívek homlokára. Közben elhangzik: „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk és porrá leszünk!”. A hamu az elmúlást jelképezi, a bűnbánat ősi jelképe és hittek gyógyító erejében.
A farsangi nagy evés-ivás végével elérkezik az ideje a visszacsendesedésnek, megtisztulásnak. Ma már mindenféle kúrákkal, divatos böjtökkel tartjuk rendben testünket, lelkünket. A régi idők embere egyszerűen csak elhagyta a zsíros, nehéz ételeket és kevesebbet evett. Tette ezt hagyományból, szokásrend ismeretében. Hamvazószerda másnapján, csonkacsütörtökön (zabálócsütörtökön) elfogyasztják a húshagyóról megmaradt ételt, de még a zsírt is kitörlik-kimossák az edényekből. A farsangi féktelen tombolás után a szárazságnak, a megtisztulásnak, test és lélek csendességének van itt az ideje, elsősorban a felnőttek számára. Böjt idején tilos volt a lakodalom, a bálozás, bármiféle hangos mulatozás. Ebben az időszakban a lányok, menyecskék sötétebb színű ruhákat hordtak. A falusi ifjúság körében a tilalmak ellenére jellegzetes szokások, játékok alakultak ki. Legismertebb leányjáték, a karikázás is ide kapcsolódik.
Húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek márciusban
Húsvét legkorábban március 22-ére eshet, így ha nem is túl gyakran, de március Jézus feltámadásának, a legnagyobb egyházi ünnepek egyikének hónapja is. Mint ismeretes, a húsvéttal együtt mozognak az ahhoz kötődő ünnepek is - így a nagyhetet megkezdő virágvasárnap a barkaszenteléssel.
Virágvasárnap (március 20.)
Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. A nagyhét előtti utolsó nap, a nagyböjt utolsó szakasza. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. Virágvasárnap elnevezése onnan származik, hogy a Jézust fogadó ünneplő tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton haladó Jézus lábai elé. Ennek emlékére szentelnek a templomokban - ahol a pálma nem természetes növény - barkát, és tartanak pálmás illetve barkás körmeneteket. Előtte való szombaton a gyermeknép barkát szedett a határban, amelyet virágvasárnap a templomban szentelt meg a pap. A századfordulón a göcseji iskolások a közeli erdőre mentek ki szombaton barkaágért. A fiúk fekete cukorsüvegből készült zsákot tettek a fejükre felbokrétázva, felpántlikázva, oldalukra fakardot kötöttek. A kislányok fehérkoszorúsan jelentek meg az iskolában, s innen a mesterrel az élen párosával dalolva mentek ágat vágni a határba, a magukkal vitt tojást itt költötték el. Virágvasárnapi énekkel vitték hazafelé vállukon a barkaágakat; a templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. Dunántúl egyes vidékein mise után a lányok zöld ágakkal a kezükben énekelve járták végig az utcákat. E nap rítusa volt a "bújj-bújj zöld ág" játék is. A palócok ezen a napon űzik el a telet: a fölöltöztetett szalmabábot, a "kiszét" énekszóval viszik a határba, ott elégetik vagy patakba dobják. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a kiszehajtás szokása. Lényege: egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. A virágvasárnap megáldott barkát sokféle célra használták. A pap ennek hamujával végezte a következő év hamvazószerdáján a hamvazási szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a háziszentélyben, a Mária-sarokban őrizték.
Nagycsütörtök (március 24.)
Nagycsütörtök a bibliai utolsó vacsora emlékét idézi. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise. A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. (A harangok Rómába repülnek, ott gyászolják Krisztust.) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt. Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés. A templomban a gyerekek égtelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek. Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek.
Nagypéntek (március 25.)
Nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárakat letakarják, a harangok némák. Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás. Ezen a napon a passiojátékok, élőképes felvonulások világszerte ismert szokások. Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak. A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumának mágikus erőt tulajdonítottak. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében - az ún. aranyvízben - mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez. A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá. A Szeged környéki falvakban csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a nagyszombati liturgia kifejezés téves.
Nagyszombat (március 26.)
A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigiliájának nevezik. Húsvét vigiliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi. Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok. Legjelentősebb eseményei a nagyszombatnak a víz- illetve tűzszentelés. Katolikus templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is.
Húsvétvasárnap (március 27.)
Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnap megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében. Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával. Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust. A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág…). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma. Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe. Dologtiltó nap, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot, szerencsétlenség éri, tartották a régiek. Húsvét örömünnep, egyben a nagyböjt vége. Étkezési szokás szerint sonkát, tojást, tormát fogyasztottak még a nem katolikus hivők is. Az ételekből a családfő mindenkinek adott egy keveset, először a tormát kóstolták meg, emlékezve Krisztus szenvedéseire a keresztfán, utána a főtt tojást. A szentelt ételek maradékát sokféle módon használták fel: elégették, vagy a szentelt sonka csontját gyümölcsfára akasztották, hogy a fa sokat teremjen. A morzsákat a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak. A legismertebb húsvéti ételeknek mágikus-misztikus eredete van. Szinte áldozati jellegű étel a bárány, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak, Egyiptomból való menekülésük emlékére. Ezért Krisztust az Isten bárányának nevezik, hiszen az újszövetségi könyvek az ószövetségi szimbólumokra támaszkodnak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak Húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.
Húsvéthétfő (március 28.)
Húsvéthétfő a vigasságok napja. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz, vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket, innen ered a nap másik neve: vízbevető hétfő. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, nemcsak a fiatalok, a korosabbak is, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kínáltak a lányok, asszonyok. A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak Magyarországon. Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt, vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojás írásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják. Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék. Vannak olyan tájegységek, ahol kezdetben csak a köszöntő mondás volt divatban, a locsolkodás szokását csak a XX. században vették át. Dunántúlon a locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték a vékony általában fűzfavesszőből font korbácsot, mellyel a legények megcsapkodták a lányokat.
Jeles napok és népszokások márciusban
Március számos jeles napot tartogat, melyekhez évszázados népszokások és hiedelmek fűződnek.
Jeles napok - március 25.
Kázmér napja (március 04.)
Itt-ott még ma is él a hagyomány, hogy Kázmér napján - ha engedi az időjárás - a méhészek kiengedik kaptáraikból a szorgalmas kis munkásaikat, erőt gyűjteni. A régi babonás időkben ugyancsak ez a nap volt faluhelyen a patkányűzés dátuma. Kázmér hajnalán a gazdaasszony háromszor körülszaladta a házat, és mogyoróvesszővel ütögetvén a falat, riasztotta el a portán és környékén élősködő undok férgeket.
Gergely napja (március 12.)
A március tizenkettedikére eső Gergely-nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. A jeles naphoz kötődő népszokás a Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt: a diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. E napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. A csillagászati télutó sokszor bevált határnapja volt március 12-e, a 604-ben elhunyt Nagy Szent Gergely pápa "égi születésnapjának", azaz halálának emlékünnepe. Ahogy a máig népszerű csíziós versike is mondja: "Gergely napja ritka, ha jó. Hideg, szeles, sokszor van hó." Való igaz, hogy ekkor még, az erőteljesebb fölmelegedést megelőzően, Gergely, a rossz ember könnyedén megrázhatja hószakállát, de ezt már nem vették zokon a Benedekben bizakodó szántóvetők. Ezen a napon a kisiskolások tarka, csúcsos süvegben járták körbe a falut, és "Gergelyeztek". Kicsit a katonatoborzásra emlékeztetően hívogatták leendő pajtásaikat az iskolába. Valamikor a Gergely-nap volt a téli szünet vége, a gyerekhad ilyenkor gyülekezett újra az iskolában, és a Gergely járással összegyűjtött ajándékok elősegítették az újrakezdést.
Sándor, József, Benedek (március 18., 19., 21.)
Az egymást követő Sándor, József és Benedek-napokhoz kapcsolódó megfigyelés szerint: „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget!” Ez a legismertebb időjárási regula. Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát - fűzik hozzá a Muravidéken. Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.
A három jeles nap közül szokásokban talán leggazdagabb 19-e, a gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek ünnepe. A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát - Jézus jelképét - viaszból és nem faggyúból. Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre.
Március 21-én a bencés rendet alapító Szent Benedeket ünnepeljük. Benedek napja március 21-re esik. „…zsákban hozza a meleget.” - folytatjuk a belénk rögzült kis strófát. Ha dörög Benedek, akkor negyven napi szárazságra számíthatsz.
Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.)
Március huszonötödike, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja; Jézus Krisztus fogantatásának ünnepnapjaként tartja számon a katolikus egyház. December 25-éig, Jézus születésnapjáig éppen kilenc hónap telik el gyümölcsoltótól. A naphoz kötődő népszokás a búzaszentelés, a fák oltására, szemzésére.
Március és a mezőgazdaság
Ha nap süt a rétre a rét közepére gyerünk, gyerekek, csapatostól. Hozzuk ki a labdát, rakjunk güzü-csapdát, csattogjon a csillagos ostor. - Weöres Sándor verse is érzékelteti, hogy március a tavaszvárás, a jó idő beköszöntének hónapja. Nem véletlen a hónap régi magyar elnevezése, kikelet hava. Végre megérkezik a földművesek által is olyannyira várt tavasz, elkezdődhetnek a kinti munkák: a férfiak szántanak-vetnek, az asszonyok hagymát, borsót, répát, zöldséget, palántának való magokat veteményezhetnek végre. A méhészek kiviszik a méheket, a gazdák kiterelik az állatokat, elkezdődnek a tavaszi nagytakarítások és a szövések-fonások. Vége a télnek: emberek és állatok kimozdulhatnak a szabadba. Kikelet…
A földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak.
Márciusban benépesültek a hegyoldalak. Megkezdődött a szőlők nyitása, aztán a metszés, karóigazítás. A diófák alsó ágairól a nyitnikék erősen biztatták a gazdákat, hogy „nyit-ni-kék… nyit-ni-kék”. De a gazdák ezt a madarak nélkül is tudják. A napsütötte lejtőkön javában csattogott a kapa, s fokozatosan kézbe kerültek a metszőollók is. A metszést, aki csak teheti, maga végzi el. A metszés a legkényesebb munka a szőlőben. Mert nem mindegy az, hogy rövid vagy hosszú csapra vágják vissza a vesszőket. Van olyan fajta, ahol az alsó szem terméketlen, s van olyan, ahol még a sárszemekből is fürtök fakadnak. A juhfark rövidcsapra metszve is bőtermő, a leánykát viszont ajánlatos hosszú csapra, vagy szálvesszőre metszeni. A szőlőjét mindenki maga ismeri.
Időjárás és jóslások márciusban
A tavaszelő még változékony időjárásához számos népi megfigyelés kapcsolódik: „március, ha nedves, gazdának nem kedvez”; „valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben”; „ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”; „fú és havaz, úgy lesz tavasz”; „tavaszbúza ravasz búza”; „ha január meleg volt, március hideg”; „száraz március szép májust jövendöl”; „ha márciusban ugrándoznak, láncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolban rekednek”. Gergely napjához termés- és időjárásjóslás is kapcsolódott: „ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz.”
Mit jövendöl a 100 éves naptár? Amilyen időjárás van március 9. körül, olyan marad egész hónapban. Ha január meleg volt, március hideg. Száraz március szép májust jövendöl. Éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak. Ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik.
Csillagászati vonatkozások
A márciusban a Nap a Kos jegyébe lép és beáll a tavaszi napéjegyenlőség. Március elseje a meteorológiai tavasz kezdete, március 21-én kezdődik a csillagászati tavasz, amikor a nappalok hosszúsága éppen beéri az éjszakákét, a néphagyomány mégis 24-ére, „harmatszedés napjára” teszi az igazi tavasz kezdetét. E napon bizonyos tájegységeken kovászba keverték a hajnali harmatot. Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását.
Állatövi jegyekhez kapcsolódó nemeskövek márciusban
Március 21-ig a Halak jegyéhez tartozók születésnapja van, március 21-től pedig a Kos jegyébe lép a Nap.
- Halak (02.20 - 03.20.): ametiszt, kékkvarc, lepidoli, hematit, hegyikristály, kékjáspis, akvamarin, heliotróp
- Kos (03. 21 - 04.): A Kos jegyéhez kapcsolódó nemeskövek a gránát, hematit, jáspis, karneol, krizopráz, rodokrozit, rubin, tűzachát, vérkő és a zoisit.
tags: #melyik #honap #elnevezese #bojt #marhara