Ha megkérdezünk néhány középkorút vagy fiatal felnőttet, melyik volt a legmeglepőbb hazai gyártású élelmiszer, kis gondolkodás után sokan a Mesesajtot nevezik meg. Csokoládés sajt sztaniolban - valóban nem hangzik szokványosan, és ez a különlegesség örökre beírta magát a magyar gasztronómia történetébe. A Mesesajt egy olyan termék, amely máig szélsőséges érzelmeket vált ki az emberekből: vagy imádták, vagy utálták, de középút nem volt.
Egy tipikus magyar termék
A Mesesajt tipikus magyar termék, sem a környező országokban, sem a nagyvilágban nem volt és nincs hasonló. Internetes kutakodásunk csupán egy hasonlót mutatott, amelyet Kínában gyártanak, igaz, az nem ömlesztett, hanem lapka. Ez a tény is aláhúzza a Mesesajt egyediségét és azt, hogy mennyire specifikusan magyar ízlésre vagy kísérletező kedvre készült.
Az eredeti félzsíros ömlesztett sajtot a Budapesti Tejipari Vállalat gyártotta. Nem meglepő módon a fiúk emlékeznek rá jobban, hiszen elnagyoltan ábrázolt veterán autók voltak a címkéken. A termék viszont a rendszerváltás után megváltozó fogyasztási szokásokat nem élte túl - nem ez volt az egyetlen, amelyet az új korszak elsöpört. Sokak számára a Mesesajt a gyermekkor, a szocialista éra egy darabja, amelyhez erős nosztalgiafűződik, még akkor is, ha az íze megosztó volt.
Az eltűnés és a visszatérés kísérletei
A Budapesti Tejipari Részvénytársaságtól 1995-ben vette át a gyártást a Camping márkáról ismert ERU Hungária. Akkor Mackó Csokoládé néven kínálták a sajtot, de a vevők nem kapkodtak érte, így hamar felfüggesztették a gyártást. Ez a kísérlet is jól mutatja, hogy bár a nosztalgia erős, a piaci igények és a fogyasztói elvárások változása komoly kihívást jelentett a termék számára.
2002 volt a visszatérés éve. Lengyel András, a cég kereskedelmi vezetője elmondta, hogy a visszavezetés nem volt tartós, hiszen már évek óta nem kapható az akkor egérkés csomagolással kínált Mesesajt. A kérdés, hogy a meglepő rajongótáborral rendelkező csokoládés sajt visszatérhet-e valaha, rendszeresen felmerül. „Évről-évre felmerül az ötlet, hogy újra belekezdünk a gyártásba. Rendszeresen találkozunk a vevői óhajjal, időről időre megkeresnek bennünket, hogy van-e, lesz-e újra?” - tette hozzá Lengyel András.
A szakember szerint a fő kérdés az, hogy a nosztalgiázó fogyasztók képesek-e felvenni évi több tíz tonna mennyiséget, hiszen ennyit kellene előállítani, hogy rentábilis legyen. Az is lehetőség, hogy időszakosan kínálnák, mondjuk karácsonytól húsvétig. Mivel egy ideje nincs jelen a Mese, alapos piackutatásra, marketingkampányra lenne szükség. Az sem biztos, hogy egyszeri vagy állandó promóciót kívánna-e. „Én örülnék, ha ismét megjelenhetne az ERU kínálatában. Technikai oldalról nincs akadálya a gyártásnak, a gépeink adottak, leginkább csak szervezési kérdés lenne a csokoládés sajt gyártása - részünkről nincs kizárva, hogy visszatér a Mese, igaz, konkrétumokról még szó sincs” - mondta Lengyel András.
Hurka reklám 80-as évekből
A Mesesajt eredete és íze: A megosztó élmény
Arról, hogy ki találta ki, milyen alkalommal született meg a Mese ötlete, Lengyel András sem tudott információt adni. Ha a rendszerváltás előtt voltál gyerek, akkor te is tudod, hogy túl sok sajt közül nem válogathattunk, bár, nem is jutott eszünkbe. Amik voltak, tökéletesen megfeleltek az ízlésünknek - még a Mese sajtnak is akadtak elkötelezett hívei.
A Tejipari Vállalat rukkolt elő azzal a megosztó sajttal, amire még ma is emlékszünk: van, aki fanyalogva, más széles mosollyal. Igazából nem is tudnánk megmondani, hogy is kellett volna enni ezt a csokoládés sajtot, hiszen az íze egészen zavarba ejtő volt. A sós pékárukhoz túl édes volt a csoki íz miatt, az édesekhez pedig túlságosan sósnak éreztük. Így, jobb ötlet híján rendszerint magában ettük - sokszor csak azért, mert annyira szokatlanul fura íze volt.
Sokan emlékeznek rá úgy, hogy borzalmas volt az íze. „Amikor óvis voltam (69-72) az óvónők egyik legaljasabb pedagógiai vegyi fegyvere volt a védtelen, kiszolgáltatott óvodások ellen. A cél állítólag az volt, hogy a kölykök megszeressék a sajtot. Hát nem tudom, kevésen múlott, hogy meg ne utáljam ezek után. Amikor sarokba állítottak miatta (mert, hogy semmilyen terror hatására nem voltam hajlandó megenni) magamban imádkoztam, hogy minnél előbb iskolás legyek és ezt a förtelmet ne kelljen meg ennem.” Másoknak viszont kedvence volt: „A kedvencem volt. A mostani nem ízlett, bár lehet, hogy az én ízlésem változott.”
Az élelmiszeripari találékonyság mindig tud új és újabb meglepetést szerezni. Volt olyan eset, amikor egy sajtgyár boltjában ajándékba adtak egy doboz új termékükből. Bár a vásárló nagy sajtevő, és gyerekkorának rosszabb emlékei közé tartozott a csokis sajt, a Mese, mégis megkóstolta az új változatot. „Mivel a csokis bátyját nem vagyok hajlandó megenni - felnőttként már megengedhetem magamnak, hogy válogassak - véleményem abszolút szubjektív, sőt előítéletes. Ezzel együtt az kell mondjam, hogy le tudtam nyelni. Kicsit egy keményebbre sikerül málnás joghurtra hasonlított, annak savanykássága és túlédessége nélkül. Ha csukott szemmel kellett volna megkóstolnom, biztos nem a sajt szó jut az eszembe róla.” Ez a leírás egy málnás ízű, sűrű, kicsit ragadós kencét takar, ami persze az ömlesztett sajtokra hasonlító állagú. Az alapötlet az volt valamikor, hogy a sajtutáló gyerekeket ezzel talán rá lehet venni egy kis sajt eltüntetésére.
A sajt kultúra Magyarországon: Túl a Mesesajton
A Mesesajt megértéséhez érdemes kitekinteni a magyar sajtfogyasztási szokásokra és a szocialista éra sajtjaira, amelyek meghatározóak voltak a kornak. Ha a rendszerváltás előtt voltál gyerek, akkor tudod, hogy túl sok sajt közül nem válogathattunk, bár, nem is jutott eszünkbe. Amik voltak, tökéletesen megfeleltek az ízlésünknek.
Camping sajt: A szakértelmet igénylő élvezet
A Camping sajt felbontása szakértelmet kívánt - persze, mivel sokat ettünk, volt lehetőségünk gyakorolni. Ha elég ügyes voltál, egy apró lyukat szúrtál a csomagoláson - anélkül, hogy végigrepedt volna -, és már ömlött is ki a lágy sajt. A körcikkelyes társaihoz hasonlóan ettük magában és szendvicsekre kenve is - az utóbbi verzióhoz tv paprika és paradicsom is dukált. Persze, tegyük hozzá, a krémes sajt nem sokszor látott kenyeret, vagy zsemlét, mert onnantól számítva, hogy megbontottuk, egyszerűen nem lehetett ellenállni neki.
Medve sajt: A kenhető sajtok királya
A kenhető, zsíros, ömlesztett sajtok koronázatlan királya a Medve sajt volt. A vékony alufólia rendszerint bele ragadt a sajtba, és csak komoly küzdelmek árán lehetett lefejteni a krémes finomságról. Persze, a cél érdekében mindent megtettünk, és nem létezett olyan gyerek, aki panaszkodott volna az miatt, mert sajtragacsos lett a keze. A Répcelaki Sajtgyárban 6-os és 8-as kiszerelésben gördültek le a gyártósorról, bár, a 6-os csomagot olyan hamar bepusziltuk, mintha soha nem is lett volna. Bár, a Medve sajt gyártása a 20. század elején kezdődött, a háború egy időre háttérbe szorította.
Miért pont Medve? Ha téged is gyötört a kérdés, íme a válasz! A gyárat a krémsajt szülőhazájából, Svájcból Magyarországra érkező Stauffer Frigyes alapította 1905-ben, aki Bern tartományból származott, aminek a címerállata a medve volt.
Mackó sajt: A Medve utódja
A Medvesajt és a Mackósajt sokunk fejében okozott zavart, de, ha megismerjük a történet gazdasági hátterét egészen világos lesz minden. A Medvesajt termelését a világháborúk alatt leállították, ugyanis a gyár hadiüzemként funkcionált, így a berendezések tönkrementek. Közben, a tátongó piaci rés befoltozására 1952-ben megszületett a Mackó sajt, a csokornyakkendős medvepincérrel a csomagoláson.
Bár nem értettük a nevek közötti különbséget, de a Mackó sajtot is legalább annyira szerettük, mint rangidős elődjét. Valójában mindegy volt, hogy Medve vagy Mackó került elénk, ha volt a közelben friss kifli, vagy zsemle, már a Mennyországban jártunk.
Trappista: Az örök favorit
Az eladási listák élén régen és még ma is a trappista sajt áll - még akkor is, ha a szocialista érában nem az eredeti, a trappista szerzetesek által megálmodott formában lépte át az országhatárunkat. Lehet, nem az itthon ismert trappista a legelegánsabb, legízletesebb sajt, de az ízéhez tagadhatatlanul társul egyfajta nosztalgia, és ezt az érzelmi húrt még a világ legflancosabb sajtjai sem képesek megpendíteni. Talán épp ezért a trappista a mai napig őrzi dobogós helyét, és a legtöbben nem vagyunk hajlandóak lemondani róla.
Az ünnepekkor reszelt formában került a szendvicsek tetejére, a vurstlikban és a strandokon pedig a lángost koronázta meg. A hétköznapokon egy-egy vastagabb szeletet vágva tettük a zsemlénkbe, és velünk tartott az iskolába, és persze, ott volt a sajtos pogácsa tetején is. Sőt, a világ egyik legegyszerűbb étele sem létezne nélküle: a sajtos-tejfölös tészta.
Hóvirág sajt: Az elfeledett ömlesztett sajt
Tény, sokan csak a Hóvirág sajt nevére emlékeznek, de az ízére már nem feltétlen. Bár, a Hóvirág is ömlesztett sajt volt, az eredetit nem lehetett csak úgy levenni a polcról. A trappistához hasonlóan a közértekben a pult mögött álló eladóktól kellett kérni. Ki kisebbet, ki nagyobbat vágatott - az emlékeink szerint körülbelül 1 kilós - tömbsajtból, aminek ugyanúgy voltak rajongói, mint a trappistának. A vágható, zsíros, ömlesztett sajtot a szocialista érában nemcsak a Pécsi Tejüzem, hanem szinte valamennyi tejipari vállalat gyártotta. Később már a hűtőpultokban is hozzájuthattunk a sós ízű sajthoz, és ha egyszer rákaptál az ízére, kitartottál mellette.
A Mesesajt és a többi említett sajt mind egy-egy darabja a magyar élelmiszeripari örökségnek, amelyek a nosztalgia és a személyes emlékek révén ma is élénken élnek a köztudatban.