Az állatvilág fejlődésében jelentős előrelépés volt a testet kívülről borító, szilárd váz megjelenése. A vízben élő ősi puhatestűek külső meszes váza hatékony védelmet nyújtott a ragadozókkal és a víz fizikai hatásaival szemben. A meszes váznak köszönhetően a puhatestű állatok meglehetősen gyorsan elterjedtek, és napjainkban is sok fajuk él a vizekben és a szárazföldön. A puhatestűek a fajszámot tekintve az előkelő második helyet foglalja el az állatvilágban. A csoportba mintegy 130 ezer ma is élő faj tartozik. A puhatestűek bőrizomtömlővel mozognak. Testük általában három tájékra, a fejre, a lábra és a zsigerzacskóra tagolódik. Ez utóbbi a belső szerveket foglalja magában. A külső meszes váz anyagát a hátoldalról eredő bőrredő, a köpeny termeli.
A meztelen csigák anatómiai sajátosságai
A meztelen csigák (házatlan csigák) nem alkotnak külön taxonomiai egységet, a csigák bármely csoportjával lehetnek rokonságban. Csökevényes házú, falánk növényevők, amelyek a nedves, párás környezetet kedvelik. A meztelen csigák feje jól elhatárolódik, amelynek hasoldali részén van a szájnyílás. A fejen négy tapogató található, amelyek kinyújtott állapotban meglehetősen hosszúak. A tapogatók végén ülnek a szemek. A legtöbb csigafajnak lencsés szeme van, de ezek igen kis teljesítményűek. A csigák igen érzékenyen reagálnak a fényviszonyok változására, amit nemcsak a szemeik, hanem a bőrükben levő fényérző sejtek is érzékelnek. Lassúságuknak megfelelően érzékszerveik nem különösen fejlettek. Egész testfelületükön vegyi és mechanikai ingereket érzékelő sejtek is megtalálhatók, a vegyi ingerek érzékelése segítségével találják meg táplálékukat.
A szájnyílásban található, apró kitinlemezkékből álló reszelő (radula) teszi lehetővé a táplálék szétmorzsolását. A szájnyílás és a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. A meztelen csiga vastag rétegben bevonja magát egy kellemetlen ízű váladékkal, amely a ragadozók elleni védelemre szolgál, valamint nedvesen tartja az állatot, segíti a mozgásban és szerepet játszik a párzásban is. A nyálka olyan jól „kipárnázza” a csigát, hogy hegyes felületeken sem sérül meg.
Slugs attack bamboo.A meztelen csiga már a bambuszt is támadja.Eddig ilyet nem láttam.
Belső szervek és a légzőrendszer
A fej mögötti sima területet nevezik köpenynek, mely tartalmaz egy szellőzőnyílást a jobb oldalon (pneumostone). Ez a burok védi a legtöbb szervet, köztük a tüdőt is. A csiga a légzőnyíláson szívja be és fújja ki a levegőt. A csigák között alapvetően kétféle légzési mód alakult ki: vízben való légzés, mely kopoltyúval történik, illetve légkörből való légzés, mely a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel történik. Idegrendszerük fejlett, erősen központosított. A fő központ a feji dúc vagy agydúc, emellett van még köpenydúc, zsigeri dúc és lábdúc. Garatideggyűrűjük van, melyet az agy-, láb- és köpenydúc alkot.
Szaporodás és egyedfejlődés
A meztelen csigák hímnősek, azaz minden egyes egyed képes ivarsejtek termelésére. Szinte rituálisnak látszó párosodásuk alkalmával kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Ilyenkor ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig az ondótartályban tárolódik. A peték színe a fehértől a barnáig változik, és 4 milliméter hosszúak. A csiga a föld alá, csomókban rakja le petéit. Egy csomóban legfeljebb 150 pete van. A kikelés ideje függ a hőmérséklettől, a kiscsigák általában 4−6 hét után fejlődnek ki a petékből. A fiatalok egy év után lesznek termőképesek.
Fajspecifikus különbségek a meztelen csigák körében
A nagy meztelencsiga (Limax maximus) 100-200 mm nagyságú, megnyúlt testű, félhengeres csupasz csiga. A test hátulsó harmada tarajos, bőrráncai erősek, durvák, hosszú, ellipszis alakúak. Alapszíne változó, sárgásszürke, szürke, ritkábban sötétszürke, rendesen barna, vagy fekete pettyekkel tarkázott. A sárga pincecsiga (Limax flavus) 80-110 mm hosszú, bőre lágyabb, hátrafelé karcsúsodik. Alapszíne sárga, sötét narancs- vagy borostyánkő-sárga. Az óriás meztelencsiga (Limax cinereoniger) 200-400 mm hosszú, taraja a test hosszának felén található.
A spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) az Ibériai-félszigetről származik. Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. A fekete csupaszcsiga kifejlett állapotában 10-15 cm. A színe egyedenként változik, főként a hőmérséklet függvényében. Általában fekete színű, de előfordul piros, sötétbarna, halvány narancssárga, sőt akár fehér is.
Ökológiai szerep és környezeti kölcsönhatások
A csigák a bomló növényi részeket és az állati ürüléket segítik újrahasznosítani, úgy, hogy ezeket szerves anyagok és tápanyagok formájában felvehetővé teszik más szervezetek számára. A meztelen csigák gyakran szolgálnak apró atkák gazdaállatául. Vannak ragadozó ellenségei, melyeknek táplálékául szolgál. Ilyenek például a sün, a borz, a róka és különböző madarak. Hideg vagy száraz idő esetén beássa magát a földbe, illetve a talajba bújva telel.
A meztelen csigák növényevőként jelentős károkat okozhatnak a veteményesekben. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint kontrakciós hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. Mivel a csigák éjjel aktívak, a nedves, párás időszak kedvező életfeltételeket teremt számukra. A házatlancsigák nedvességkedvelő, fénykerülő állatok. Száraz, meleg időben kevesebb gondot okoznak, azonban a nedves, párateltebb környezetben, pincékben, zöldség- és gyümölcstároló helyeken jelentős mértékben elszaporodhatnak. Rágásaik elég szélesek, néha üregesek. Előszeretettel fogyasztják a burgonyát, de egyéb zöldségfélével, illetve gyümölccsel is táplálkoznak. A húst és a cukrot is megeszik.
Védekezési stratégiák és biológiai kontroll
A csigajárás elleni védekezés egyes alternatív megoldásai riasztónak tűnhetnek első olvasatra, de sokkal barátságosabb módszerek, mint a vegyszeres védekezés. Az indiai futókacsa, ami megeszi a spanyolcsigát, hatékony biológiai fegyver. A kémiai védekezés a csigaölő szerek alkalmazását jelenti, melyet szántóföldi és kertészeti kultúrákban, palántaágyban és üvegházban zöldségfélék, dísznövények védelmére használnak. Az emeltágyás csökkenti a csigák támadásának erejét, melyet körben védhetünk kiszórt csigariasztókkal (fahamu, tojáshéj, éles kövek), illetve rézszalagot vezethetsz körbe a magaságyás oldalán. A csigát ilyenkor kisebb elektrosokk éri, amikor nyálkás talpával hozzáér. A mulcsozásra kellően felmelegedett talajon kerüljön sor, mert a hideg, nedves talaj igazi csigahotel. Az érzékeny fajtákat ültessük edénybe és az edény peremét kerítsük körül rézszalaggal. A termésvédő háló, amelyet fejlődő termésekre tudsz ráhúzni, szintén kiváló védelmet nyújt. Ügyeljünk a kert higiéniájára, rendszeresen távolítsuk el a kertből szemetet és a lehullott leveleket. Válasszunk ellenálló, kemény levelű, vagy bőrlevelű, fás szárú növényeket. Csigáknak ellenálló növények: muskátli, kaliforniai kakukkmák, levendula, zsálya. A fűféléket is békén hagyják. A legbiztosabb módszer az az eljárás, amelyet Dr. Rákóczy György és Dr. Pénzes Béla professzor szabadalmi oltalomban részesített, amelyet felszabadítottak, és így lehetővé vált, hogy hazai és nemzetközi szinten is mindenki használhassa.
tags: #meztelen #csiga #testreszei