Miért sárgul a paprika palánta levele? Átfogó útmutató a probléma felismeréséhez és orvoslásához

A paprika (Capsicum annuum) egy melegkedvelő, tápanyagigényes növény, amely sok kertész kedvence. A legtöbben tisztában vannak vele, hogy a vízhiány árt a növényeknek, hiszen időnként minden növénynek szüksége van némi folyadékra. Amit azonban kevesebben tudnak, az az, hogy a növényekre a túlöntözés is komoly veszélyt jelenthet. A paprika levelének sárgulása szinte minden kertész rémálma. Sokszor kezdődik ártatlanul, egy-egy sárguló folttal, de ha nem sikerül gyorsan rájönni az okára, a probléma az egész állományt veszélyeztetheti. Megfelelő odafigyeléssel, tudatos gondozással és a tünetek gyors felismerésével azonban a levélsárgulás megelőzhető és visszafordítható. Fontos, hogy a paprikának megadjuk, amire szüksége van, és akkor a termés sem marad el. Még a legprofibb gazdákkal is előfordul, hogy paprikáik levelei besárgulnak valamitől. A sárga levelek sosem jelentenek jót egy paprikapalántán, ezért fontos, hogy minél előbb kiderítsd, mi okozza őket, hogy orvosolhasd a problémát.

A sárgulás okainak alapos felmérése: honnan induljunk?

Mindenekelőtt érdemes a tüneteket tisztázni, pontosítani! Hol sárgulnak a levelek? Hogyan sárgul a levél? Kevés a talajban az adott tápelem? Különbséget kell tenni olyan vonatkozásban, hogy a fiatalabb vagy az idősebb leveleken látható a sárga elszíneződés. Az úgynevezett makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium) hiánytünetei mindig az idősebb, azaz az alsó leveleken mutatkoznak először, és a hiány fokozódásával idővel a középső, majd a fiatalabb levelekre is átterjednek. A mikroelemek és azon tápanyagok hiányát, melyek lokalizálódnak a levél szöveteiben, azaz hiány esetén nem épülnek át (pl. mangán, vas, cink, bór, kén, kalcium), a fiatal levelek és hajtások sárgulásával jelzik. Talán kivétel a magnézium, amelynek hiánya kevésbé az idős, sokkal inkább a középtáji levelek sárgulását okozza, bár paprikán kevésbé, folytonnövő paradicsomon vagy uborkán a jelenség jobban megfigyelhető. Vagyis ha megtudjuk állapítani, hogy idősebb vagy fiatalabb leveleken kezdődött a klorózis, a hiányt okozó tápelemet jobban valószínűsíthetjük, és néhány elemet teljes bizonyossággal kizárhatunk.

A tápelemek okozta sárgulásnál többé-kevésbé a szövetek egyenletes és nem foltszerű klorózisa a jellemző, ellentétben néhány gombabetegséggel, amelyek foltszerű tüneteket mutatnak. Még egy jellemzője van valamennyi tápanyaghiánynak - ugyancsak ellentétben a fertőző betegségekkel -, szimmetrikus tünetet mutatnak, ami alatt azt kell érteni, ha a szárat tünettengelynek veszem, akkor a balra vagy jobbra elhelyezkedő levelek azonosan sárgulnak. A sárgulás lehet világossárga (pl. nitrogén vagy kálium), lehet élénksárga vagy narancssárga (pl. magnéziumhiány) lehet sárgásbarna-barna (pl. foszforhiány). Maga a hiány mértéke is befolyásolja a sárgulást, azaz a szín tónusát. Alaposabb megfigyelést igényel, hogy a levél melyik részén kezdődik a sárgulás. A káliumtünetre jellemzően a levél hegye kezd sárgulni, a nitrogén esetében a levél széle, míg a magnéziumra, különösen a kabakos növények esetében (dinnye, tök, uborka stb.) a levélnyél irányából induló klorózis a jellemző. A nitrogén esetében egyenletesebben világosodik ki a levél szövete, az erek közötti szövet sárgulása a levélerekhez képest nem mutat olyan nagy különbséget, mint a kálium vagy a magnézium esetében, ahol a főerek egészen a levél száradásáig élénk zöldek maradnak, és ebből adódóan egy igen jól felismerhető szimptóma alakul ki. A mikroelemekre a levelek pókhálószerű sárgulása jellemző a hajtásokon, a vékony erezet közötti szövetek kisárgulnak, maguk az erek sötétebb zöld tónust mutatnak.

Víz- és hőmérsékleti stressz: a leggyakoribb problémák

A legtöbb esetben a vízstressz és a tápanyaghiány felelősek a sárguló paprikalevelekért. Az esetek túlnyomó többségében a túlöntözés áll a paprikalevelek sárgulása mögött, nem pedig a vízhiány. Mint azt bizonyára tudod, a paprikák imádják a meleg, száraz körülményeket, és jobban tűrik a szárazságot, mint a legtöbb növény. Ha kiszáradnak, akkor leveleik először szimplán lekonyulnak, de egy gyors öntözés hatására új erőre kapnak majd. Ha túlzott nedvesség van, a gyökereknek nincs elég levegője. Az üzem föld feletti részének normál ellátása megszakad. Ennek következtében a levelek sápadt sárgák lesznek, a talaj állandóan vizes, és gyökérrothadás is felléphet.

Megoldás és megelőzés:

• Túlzott öntözés esetén: Az öntözést leállítjuk, amíg a talaj megszárad. A palántákat kizárólag meleg vízzel öntözzük, ugyanis a hideg vizet a gyökérszőrök nem szívják fel. Ha hideg vízzel öntözzük a palántákat, a paprika alsó levelei sárgulnak és leesnek, de nem veszítik el rugalmasságukat. Minden paprikatartálynak vízelvezető nyílásokkal kell rendelkeznie. A túlzott nedvesség és a talaj oxigénnel való normális telítettségének sürgős megszüntetése érdekében a paprikás ágyás talaját meglazítják.
• Alulöntözés esetén: Egyenletes vízellátás, 2-3 naponkénti mély öntözés javasolt. Talajtakarással (pl. szalma) a vízmegőrzés javítható.
• Hőmérsékleti stressz: A paprika nagyon melegigényes faj. 30-32 °C-on kezd el csírázni. A legjobb növekedést a 30 °C-os nappali és 18°C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. A fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el és 10°C alatt megáll a fejlődésben. Ha palántákat ültetünk üvegházban, a talaj általában jól felmelegszik, és ellentétben áll a környező levegővel. Ha az időjárás túl sokáig marad hideg, a növények egységes sárgás színűek lesznek. Hosszan tartó hideg idején (ez az északi régiókban gyakran előfordul júniusban; a hőmérséklet több mint 10 napig 12-13°C alatt lehet) az üvegházban a paprikát fedőanyaggal letakarják, és lenyírt fűvel szigetelik. A nappali és éjszakai hőmérséklet éles ingadozása esetén a bokrok halványzöldekké válnak, sárgás árnyalattal, és az alsó levelek mélysárga színűek. A növények elkezdik hullatni a felesleges levéllemezeket, hogy csökkentsék a napközbeni párolgást. Ha ez nem lehetséges, akkor tegyen minél több vödör vizet az üvegházba. Nappal a napsütésben a víz nagyon felforrósodik (sőt, felforrósodik), éjszaka pedig lassan hőt bocsát ki, az üvegházban 2-3°C-kal magasabb a hőmérséklet a megszokottnál. Ugyanebből a célból szénát raknak ki a sorok közé, anélkül azonban, hogy a paprikacserjéket befednék vele. Nyílt terepen a bokrok körüli talajt fekete fólia borítja. Az öntözést csak meleg vízzel (hőmérséklet legalább 25 °C) végezzük.

Tápanyaghiányok és a paprika leveleinek sárgulása

A sárguló levelek valójában többféle tápanyag hiányára is utalhatnak. Általában a tápelemek hiánya okozza a tüneteket (abszolút hiány), de kialakulhatnak olyan esetben is, ha a növény valamilyen okból nem tudja a talajból felvenni az adott elemet (relatív hiány). Ez utóbbi eset lombtrágyázással mérsékelhető, de alapvetően csak a tápanyag felvételét akadályozó tényező (pl. kedvezőtlen talajkémhatás, levegőtlen talaj, rossz talajszerkezet, szárazság stb.) megszüntetésével lehetséges a gyógyítás. Ha a hiánytüneteket kiváltó tápelemeket a tenyészidő termésképzési szakaszában nézzük, az esetek 80-90%-a 2-3 elemre vezethető vissza.

1. Nitrogénhiány:

A nitrogén a növények egyik legfontosabb tápanyaga. Ha a talajból nem képesek elegendő nitrogént felvenni, növényeid nem fognak rendesen nőni, és nem lesznek szép zöld, egészséges leveleik. A nitrogén egy „mozgó” tápanyag, ami azt jelenti, hogy idővel a növény különböző részeihez jut el. Ha paprikapalántáid nem jutnak elegendő nitrogénhez, akkor maradék tartalékaikat feljebb mozgatják, hogy szárak csúcsán növő új levelek is kapjanak belőle. Így nem marad nitrogén az alsó leveleknek, így ezek idővel lepottyannak majd. Az alsó levelek fokozatos sárgulása és a növekedés visszamaradása jellemző.

• Megoldás: Nitrogéndús műtrágya (pl. pétisó, 27% N) alkalmazása. Ha valóban ez a probléma, akkor tápláld paprikapalántáidat 5-5-5 összetételű NPK trágyával. A gyökértáplálás szerves anyagokkal (trágya infúzió, gyomok, humátok) vagy nitrogénműtrágyákkal (karbamid, ammónium-nitrát) történik. Az ismételt etetés legkorábban 14 nap múlva lehetséges.
• Megelőzés: Kiegyensúlyozott, NPK arányú (pl. 10-10-10) trágyázás 2 hetente. Nemcsak a szerves és műtrágyázás elmaradása lehet az ok, laza, humuszban szegény talajon egy-egy erősebb nyári zápor képes a gyökérzónából a nitrogént kimosni akkor, amikor a termésképzés indulásához legtöbb tápelemre lenne szükség.

2. Magnéziumhiány:

A levelek erei zöldek maradnak, a közök sárgulnak (klorózis). A levéllemez vöröses lesz, kis sárga foltokkal. Hiánya gyakran megfigyelhető a talaj magas káliumtartalma miatt. Ezek az elemek antagonisták, ezért célszerű összeadni őket. Az alsó-középső levelek élénksárga színű, rendszerint a levélnyél irányából induló klorózisát a magnézium hiánya váltja ki.

• Megoldás: Magnéziumsó (keserűsó - MgSO₄) oldatos permetezése 1%-os töménységben. Ha magnéziumhiány van, műtrágyázzunk magnéziumot tartalmazó mikrotrágyákkal. Ismételt lombtrágyázással a tünet jól kezelhető.
• Megelőzés: Talajmagnézium-szint ellenőrzése évente, Mg-tartalmú komplex tápoldat használata.

3. Vashiány (klorózis):

Fiatal leveleken jelenik meg először a sárgulás, zöld erezettel. A fiatal levelek (hajtásvégek) sárgulása legtöbbször mangán, cink, de sokkal gyakrabban a vas hiányára vezethető vissza. Számos oka lehet, amelyek közül gyakori a túlöntözés, nagyobb eső, felhőszakadás. Ilyenkor az oxigén kiszorul a talajból, és a vasvegyületek a növény számára nehezen felvehető formává alakulnak át. A probléma gyakran fordul elő savas talajokon. Ez a legkönnyebben kiküszöbölhető hiányosság.

• Megoldás: Vas(II)-kelátos lombtrágya (pl. Sequestrene). A növényeket Micro Fe készítménnyel, ferrovittal vagy bármilyen vasat tartalmazó mikrotrágyával permetezzük. A levelek (ellentétben más elemek hiányával) nagyon gyorsan helyreállnak. Az etetés után 2-4 napon belül normális megjelenést kapnak. Vastartalmú lombtrágyák használatával az egészséges zöld levélszín visszaállása gyorsítható. Amint a talaj szellőzöttsége helyreáll, pl. talajsorköz lazítás, a hajtásvég sárgulása is fokozatosan megszűnik. Csalánáztatásból készült lé vasban gazdag, de pontos pótlásra kelátos vasoldat ajánlott.
• Megelőzés: Mikroelem-tartalmú tápoldat rendszeres használata.

4. Káliumhiány:

Ritkábban figyelhető meg paprikán és a paradicsomon a tenyészidőben jelentkező káliumhiány (alsó levelek csíkos sárgulása, a klorózis a levél hegyén kezdődik). Rendszerint az őszi talajforgatás idején elmaradó alaptrágyázás az oka.

• Megoldás: Tenyészidőben - mint a nitrogén - többszöri fejtrágyázással pótolható. A bokrokat kálium-nitráttal vagy kálium-szulfáttal permetezzük.

5. Kalciumhiány:

A kalciumhiány sárgulást és csúcsrothadást okozhat a termésen. A paprika kalciumigényes, de a hazai talajok többsége meszes, kalciumban gazdag.

6. Bórhiány:

A paprika levelei sárgásfehér színűek, mint a leégés, de kissé felkunkorodnak.

7. Mangánhiány:

Furcsa módon ez nem is olyan ritka. Az elem hiánya kifejezettebb a középső és alsó réteg levelein.

Talaj pH-eltérés és a tápanyagfelvétel gátlása

A nem megfelelő savasság miatt a paprika nagyon megsárgulhat. Talaj pH-eltérés esetén a tápanyagfelvétel akadályozott, többféle sárgulási minta jelentkezhet. Az optimális pH 6,0-6,5.

• Megoldás és megelőzés: Talajvizsgálat, savanyítás (kénporral), lúgosítás (dolomitporral).

Túlszaporodás és gyökérrendszeri problémák

Ahogy nőnek a palánták, szűkössé válnak egy tálban; hiányzik belőlük a fény, a nedvesség és a hely a növekedéshez; a gyökerek szorosan összefonódnak egymással, és nincs hol növekedniük. Szűk konténerekben a palánták föld feletti része nagyobb, mint a föld alatti része. A gyökereknek nincs hova nőniük, vízszintesen fonják össze a földgolyót, többször megfordulnak körülötte. Emiatt a föld feletti rész megfelelő öntözés és műtrágyázás mellett is rosszul van ellátva vízzel és tápanyagokkal. Az alsó levelek megsárgulnak és leesnek. Idővel a szár közepén lévő levelek világossárga árnyalatot kapnak, majd sárgává válnak.

• Megoldás: Ha a palánták túl gyakoriak, akkor szikleveles állapotban ritkítják, eltávolítva a leggyengébb példányokat. Mivel a paprika gyökérrendszere ekkor még nem kellően fejlett, elegendő földcsomóval történő szedéskor minimálisan károsodik. Szedéskor vagy üvegházban történő ültetéskor távolítsuk el a földgömböt összefonódó összes gyökeret.
• Megelőzés: A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni. Amikor a palánták már elérték az 5-6 lombleveles állapotukat, párosával ültessük ki őket a magaságyásba, vagy a kerti ágyásba. A palántákat májusban, a fagyosszentek után ültessük ki a kertbe, 30x30 cm távolságra egymástól. Mélységük egyezzen meg azzal a mélységgel, ahogyan palántaként az ültetőedényben voltak.

Gyökérkárosodás és helyreállítás

A kultúra nagyon érzékeny a gyökérkárosodásra. Ha a szedés során a gyökerek fele megsérül, a növény elpusztul. A károsodás mértékétől függően vagy az alsó levelek, vagy az összes levél legfeljebb fele alulról kezdődően sárgulnak.

• Megoldás: Az egyetlen dolog, amit ilyen körülmények között lehet tenni, az az, hogy a termést Kornevinnel öntözzük.
• Helyreállítás: Ahogy a gyökérrendszer helyreáll, a levél színe visszatér, de az alsó sárga levelek lehullanak.

Fényhiány és leégés

A paprika rendkívül fényigényes növény. Fényhiány esetén a levelek halványak, a növények lankadtak, gyenge a virágzás. Sárgás vagy fehér (az expozíció intenzitásától függően) száraz foltok jelennek meg a leveleken, amelyek pergamenpapírra emlékeztetnek. A napfény intenzitásától függően egy levélen több folt is lehet. A leégés a palánták életkorától függően különböző következményekkel járhat. A 2-3 valódi leveles paprika elpusztul és nem menthető meg. A 4 vagy több leveles palánták lehullatják a sérült levelet, majd normálisan fejlődnek.

• Megoldás: Paprika áthelyezése naposabb helyre.
• Megelőzés: Legalább 6-8 óra közvetlen napfény biztosítása naponta. A palántákat árnyékolni kell. Az üveget újságpapírral vagy könnyű ruhával borítják.

Betegségek és kártevők: rejtett veszélyek

A paprika a termesztési feltételek szempontjából meglehetősen igényes növény, különösen az északi régiókban. Paprika a csírázási időszakban, különösen az északi régiókban, nem nőnek jól, így ha besárgulnak, nem is olyan egyszerű korrigálni a helyzetet. Már palántakorban is érdemes figyelni a betegségekre és kártevőkre, mert már korán tönkre tehetik a növényeinket.

Vírusos betegségek

1. Paprika mozaikvírus:

A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége. A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van. Az egyik a sötétzöld mozaikosodás, a másik a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Számos fertőzési forrás van.

• Védekezés: Növény eltávolítása, eszközfertőtlenítés. Rezisztens fajták termesztése pl: Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talaj csere vagy fertőtlenítés; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása.

2. Uborka mozaikvírus:

A betegséget először 1841-ben írták le hazánkban fűszerpaprikáról. Elsősorban ezen okoz gondot, de előfordulhat étkezési paprikán, mind szabadföldön mind pedig hajtatásban. Jellegzetes tünete, hogy a levelek csoportosan képződnek, a növény visszamarad a növekedésben. Az oldalhajtások rövid ízközűek, a levelek pedig elsárgulnak és elkeskenyednek. A sárgulás mellett még megfigyelhetők klorotikus foltok is. A levélnyél vagy nagyon hosszú lesz vagy pedig nagyon rövid. A legfőbb fertőzési forrás a területen maradt fertőzött gyomnövények. Levéltetvek terjesztik, éppen ezért a levéltetű kártétel mértékétől nagyban függ a vírusfertőzés mértéke is. Viszont nem hurcolják hosszú távra, mert egy szívás után leadják a vírust a tetvek.

• Védekezés: Eszközök fertőtlenítése hipoval; rezisztens fajták telepítése pl: Bravia RZ F1, Combino RZ F1; levéltetvek elleni védekezés kontakt vagy felszívódó rovarölőszerekkel.

Bakteriális betegségek

1. Bakteriális levélfoltosság (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria):

Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz a közepe pedig kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak. Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek ezért, már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba. Nem volt megfelelő a szellőztetés a létesítményben.

• Védekezés: Egészséges fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.

Gombás betegségek

1. Palántadőlés:

A termesztéstechnológia ezen szakaszának a legveszélyesebb betegsége, a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Phytium debarianum és a Rhizoczonia solani. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pítium az oospóráival, míg a Rizoktónia álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A pítium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a rizoktónia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi a gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti. A két említett kórokozó közül a rizoktónia a veszélyesebb. A fertőzési módban is eléggé eltérnek, ugyanis a pítium a spóráival hatol be a növény gyökerébe és itt csíráznak, majd fejlesztik a gomba fonalaikat, míg a rizoktónia viszont a gombafonalaival hatol be a gyökérzetbe.

• Védekezés: Sajnos nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Ezen kívül házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség, a gombaölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A pítium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A rizoktónia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG.
• Egyéb gombák: Az idősebb növényeken megjelenhetnek más gombafajok is pl: Botrytis, Sclerotinia vagy lisztharmat, de ezek a palántákat ritkábban veszélyeztetik, vagy nagyon erős kórokozó nyomás kell ahhoz, hogy előjöjjenek. Illetve az első két kórokozó a termésen sokkal komolyabb károkat képes okozni. A lisztharmat pedig csak később tűnik fel a paprika növényeken. A lisztharmat fertőzéshez viszonylag meleg időjárásra és magas párára van szükség. Természetesen előfordulhat, hogy a hajtató házban jelentkezhetnek lisztharmat tünetek, de akkor az termesztő mulasztása.

Talajlakó kártevők

Jelentése, hogy talajlakó kártevők. Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni.

1. Pajorok (cserebogarak lárvái):

A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendbe azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzás általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált.

• Védekezés: Ha a talajban van már, akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani.

2. Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa):

A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani is képesek, de csak a fiatal egyedek és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsájtani.

• Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.

3. Vetési bagolylepke (Agrotis segetum):

Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárnynak a színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér véget. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk.

• Védekezés: Ahogy említettem minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapjuk az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat pl: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.

Levéltetvek (Aphididae):

Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családba. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a paprikán is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabadszemmel is jól láthatók. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. Kártételük az levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb.

• Védekezés: Rovarölős permet (pl. neem olaj, Vektafid A). Sárga lapok, rendszeres ellenőrzés, társültetés (pl. bársonyvirág). Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elegendőek a kontakt növényvédőszeres kezelések mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű írtó).

Átfogó gondozási tippek a paprika palánták egészségéért

A paprika egy melegkedvelő, tápanyagigényes növény, amely sok kertész kedvence, de ugyanennyien küzdenek egy gyakori problémával: sárgul a paprika levele. Fontos, hogy a paprikának megadjuk, amire szüksége van, és akkor a termés sem marad el. A paprika rendkívül fény- és vízigényes is. Alapvetően nitrogénből, foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből nagyobb mennyiségre van szüksége.

1. Palántázás és ültetés:

Ma a paprika termesztéstechnológiájának elengedhetetlen része a palántázás. Ezzel a koraiságot tudjuk növelni. A palántákat érdemes palántázni, melyek felneveléséhez nyolc hétre van szükség. Amikor a palánták már elérték az 5-6 lombleveles állapotukat, párosával ültessük ki őket a magaságyásba, vagy a kerti ágyásba. A palántákat fellazított, betrágyázott talajba ültessük. A palánták ágyása köré húzzunk bakhátat, vagyis készítsünk egy árkot a kapával. Az árkokban meg tud maradni az eső- és az öntözővíz, így érdemes azt kéthetente alaposan feltölteni, hogy a növény kellő mennyiségű vízhez juthasson. A palántákat májusban, a fagyosszentek után ültessük ki a kertbe, 30x30 cm távolságra egymástól. Mélységük egyezzen meg azzal a mélységgel, ahogyan palántaként az ültetőedényben voltak.

2. Öntözés:

A paprika nagyon igényli a rendszeres öntözést. Enélkül ne is álmodjunk bőséges paprikatermésről. Ha cserépben vagy ládában neveled paprikáidat, akkor nagyon fontos, hogy rendszeresen öntözd őket, hiszen a növénytartókban sokkal hamarabb kiszárad a talaj. A vízstressz elkerülése érdekében napi szinten ellenőrizd paprikapalántáidat, és figyelj oda a megfelelő, rendszeres öntözésükre. Dugd az ujjad a földbe mellettük, és nézd meg, hogy mennyire száraz. Ha durván 5 cm mélyen még nyirkos, akkor aznap már nem kell öntöznöd őket. Ha száraz, akkor jöhet a víz! Ha precízebb szeretnél lenni, akkor egy vízmérőt is beszerezhetsz a talaj víztartalmának ellenőrzésére. Átlagosan heti 2-3 alkalommal, forró napokon akár naponta is javasolt az öntözés. Nedves időben ne öntözzük a paprikát. Erős esőzések során a termés erős vizesedést tapasztal, és sárgás árnyalatot kap, bár egészségesnek tűnik. Súlyos szárazság esetén a paprika elhervad, és elkezdi hullatni a leveleit. Az alsó levelek megsárgulnak, és néha, mielőtt lehullanak, kiszáradnak a bokoron. Ebben az esetben az öntözés fokozódik.

3. Tápanyagellátás:

A paprika nagy tápanyagigényű növény. Komplex NPK tápoldat + mikroelemek: pl. Szerves lehetőség: fermentált csalánlé, komposzttea.

• Komposzttea készítése:
  • 1 lapátnyi érett komposzt + 10 liter víz + 1 evőkanál melasz
  • 24-36 órán keresztül levegőztetve (pl. akváriumi pumpával)
  • Hígítás nélkül, hetente 1x öntözésre használható.
• A paprika nem tolerálja az egyszeri nagy műtrágyaadagot.
• Rossz talajban a növények a teljes vegetációs időszakban hiányoznak a tápanyagokból. A virágzás és a termés kezdetén az alsó és középső szinten lévő levelek sárgás árnyalatot kapnak, és kevésbé rugalmasak. Pontosan annyi virág és petefészek marad a növényen, amennyit a bokor táplálni tud.
• Ha nitrogénnel túltáplál egy terményt, akkor az belemegy a tetejébe, és nem lesz rajta virág vagy petefészek.

4. Talajápolás:

A paprika legjobban a vályogos talajt kedveli, azonban ha időnként érett komposztot adunk neki, azt bőséges terméssel fogja meghálálni. Érdemes a paprika tövét mulcsozni, hiszen így jobban megőrzi a talaj a nedvességet. A paprika nagyon kényes a gyomokra, így rendszeresen meg kell tőlük szabadítani, különben nem fog szépen fejlődni. Akár több éven át is termeszthetjük ugyanabban a talajban a paprikát.

5. Egyéb tudnivalók:

• A terméskötés után, ha a paprika nem kap elegendő vizet, akkor előfordulhat, hogy az aszálystressz miatt több kapszaicint termel, és az enyhe ízű paprika is csípős lesz.
• Amint eléri a megfelelő érettségi szintet, le kell szedni a termését. Ha a szedéskor pattanó hangot hallat a kocsány, akkor tökéletes érettségi fokában szedtük le a paprikát.
• Ültethetjük a bab, a borsó, a hagyma, vagy akár a sárgarépa szomszédságába is.

tags: #miert #sargul #a #paprika #palanta