Az édes íz szeretete egy általános emberi ösztön. Azonban a túl sok édesség egészségügyi okokból kerülendő. Mivel igyekszünk odafigyelni az egészségünkre, sokan próbálunk kedvezőbb, egészségesebb, kevésbé hizlaló alternatívát találni. De valójában sosem fogunk olyan természetes édesítőszert találni, ami nem hizlal, vagy nagy mennyiségben is kifejezetten egészséges.
Az étkezési cukrokon valójában a répacukrot, nádcukrot, juharcukrot értjük. Ezen kívül természetesen rengeteg alternatív édesítő és cukorpótló, természetes cukorféleség található a boltokban, erre szakosodott üzletekben, a diétás termékeket kínáló iparról nem is beszélve. Mostani cikkünkben a boltokban leggyakrabban elérhető, nem feltétlenül egészségesebb, de ugyanúgy édesítésre használt cukorfajták felhasználását mutatjuk be, hiszen ha valaki hagyományos édességeket, ételeket szeretne sütni, akkor a legegyszerűbb ezeket használni.
Hagyományos kristálycukor
A legismertebb és legszélesebb körben használt cukor, amely a cukorrépa sejtjeiben oldott állapotban található meg. Ebből nyerik ki, úgy, hogy hőkezeléssel áteresztővé teszik a sejtfalakat. 1 kg kristálycukor előállításához nagyjából 7 kg cukorrépa feldolgozása szükséges. Finom szemcséjű, jól oldódik, és semleges íze miatt szinte bármilyen süteményhez kiváló. Előnye, hogy ropogósabb textúrát ad, és segíti a tészta barnulását. Sokan kerülendőnek tartják ezt a cukorfajtát, de nem biztos, hogy valóban jobban járunk, ha egy másik, egészségesebbnek hitt típussal helyettesítjük.
Mikor használd?Ha határozottabb tartású, roppanós szélű süteményt szeretnél, például linzert vagy kekszet; piskótákhoz, pitékhez, kevert süteményekhez, palacsintához, gofrihoz stb.
Nádcukor
A nádcukrot cukornádból nyerik. Az ásványi anyag tartalmában eltér a répacukortól, de kémiai összetételében nem, így nem is egészségesebb nála. Amiben különböznek, hogy a nádcukrot nem vegyi úton állítják elő, hanem a cukornád levágása után sajtolással nyerik ki belőle a cukrot. Ezután következik a centrifugálás és a szárítás. Manapság már sokkal kevesebbet használjuk, hiszen árában egy magasabb kategóriába tartozik, de a nádcukor egy nagyon finom, különleges aromájú természetes cukorfajta, amit gyakorlatilag ugyanúgy használhatunk, mint a kristálycukrot. A nádcukor finomítatlan változata sokkal sötétebb színű, ízében intenzívebb cukorfajta, amelyben a cukor melasztartalmát nem vonták ki, így az nemcsak színében, hanem ízében és állagában is meghatározó.
Mikor használd?Durvább szemcséjű, enyhén aranyszínű cukor, amely kevésbé feldolgozott. A nagy kristályok lassabban oldódnak, ezért gyakran inkább dekorációként használják. Ha textúrát vagy csillogást szeretnél a sütemény (muffin, pite) tetejére, mert a nyers nádcukor durva kristályai nem olvadnak el könnyen. Jól olvasztható, mint a szemcsés cukor, például cukorkákhoz, karamellhez.
Barna cukor
A barna cukor igazán divatos, mert sokan egészségesnek hiszik. Valójában nem más, mint melasszal (a répacukorgyártás mellékterméke) színezett finomított cukor. Tehát valójában nem is egy külön cukorfajta, így az sem igaz, hogy egészségesebb vagy diétásabb lenne a többi cukornál. Ugyanúgy cukorrépából vagy cukornádból készül, mint a fehér változat, de melaszt is tartalmaz. A melasz miatt nedvesebb és puhább süteményeket eredményez, valamint enyhén karamelles, diós ízvilágot ad. Az egyszerű, legtöbb helyen kapható világosbarna színű, barnacukor néven futó cukorfajta tényleg nem más, mint melasszal színezett kristálycukor, aromája kellemesen karamelles. Használhatjuk tehát pont úgy, mint a kristálycukrot, az ételeknek kellemes, mély ízt ad majd.
Mikor használd?Ha puhább, rágósabb textúrát szeretnél, például csokis kekszhez vagy gyömbéres sütihez. Remekül kiegészíti, sőt feldobja a zöldséges (sárgarépás, cukkinis, céklás) süteményeket, de jellegzetes, karamellás íze miatt elsősorban olyan süteményekhez illik, ahol ez az íz kiemelkedik, és a sütemény nedvesebb állagú lesz. Jól passzol csokoládés, mogyorós, vagy diós süteményekhez, valamint mézeskalácshoz.
Juharcukor és juharszirup
A juharfa nedvéből nyerik, ismertebb nevén ez a juharszirup. A meleg nyári időszakban a juhar energiát halmoz fel gyökereiben, ami tavaszra cukorrá alakul át. Tavasszal a fa bemetszett/megfúrt törzse édes levet enged, melynek nagy része víz. Ez egyedenként átlagosan 20 és 60 liter között van évadonként. Ezt követően a begyűjtött levet beforralva készítik a végleges juharszirupot. Alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a fehér cukroknak. A juharszirup édesebb, mint a cukor, ezért megtehetjük, hogy kevesebbet használunk belőle (ezzel spórolunk is). Karamell-féleségek, cukorkák, jégkrémek, pohárkrémek és pudingok készítéséhez kiváló. A mézhez hasonlóan nem használható semmilyen habveréshez, ahol szemcsés cukorra van szükség.
Kókuszvirágcukor
A kókuszvirágcukor egyre elterjedtebb hazánkban, mint egészséges alternatíva. A kókuszvirág nektárjából nyerik. Kalória- és szénhidráttartalma közel azonos a hagyományos kristálycukoréval. Az előnye az, hogy alacsonyabb a glikémiás indexe, azaz nem emeli meg annyira hirtelen a vércukorszintet, mint a többi természetes cukor. A 35 pontos érték jóval alacsonyabb, mint a finomított cukor 58-as mutatója. Nincsen kókusz íze, ezért sokoldalúan használható (és persze jó hír azoknak, akik utálják a kókuszt). A kókuszcukor finomabb textúrájú, mint a kristálycukor, ezért a hasonló kinézetük ellenére a szemcsék nem fúródnak be mélyen a vajba. A szárazabb textúrát ellensúlyozandó használjunk zsírosabb vagy nedvesebb hozzávalókat, például banánpürét vagy almaszószt. Ha cukorkához olvasztunk kókuszcukrot, ne feledkezzünk meg arról, hogy az olvadási pontja 10 fokkal alacsonyabb, mint a kristálycukoré.
Porcukor
A porcukor nem más, mint darált kristálycukor, amelyhez ipari körülmények között, a tömbösödés megelőzésére sokszor kukoricakeményítőt adnak. Állagaga, porszerűsége miatt rendkívül könnyen és gyorsan oldódik, piskóták, habkarika, habcsók, cukormáz, linzer készítésénél elengedhetetlen a használata. De mivel ízében és édességében nem különbözik a kristálycukortól, mennyiségében sem kell többet használni belőle, mint a kristálycukornál. Kiváló szórásra, mázakhoz és formájukat megtartó omlós tésztákhoz.
Mikor használd?Ha puha, omlós kekszet vagy dekorációs cukorszórást szeretnél - például habcsókhoz, linzerhez, porhanyós kiflikhez vagy mázhoz, no és minden süti tetejére.
Kockacukor
A kockacukorral van gyakorlatilag a legkönnyebb dolgunk, hiszen egyetlen kocka 4 grammnyi cukor, így mérni sem kell a mennyiséget, elég ha ezt tudjuk.
Egyéb édesítőszerek és alternatívák
Méz
A méz nem hoz létre olyan üregeket, mint a cukorkristályok a vajban, sűrűbb tésztát tudunk vele készíteni. A végeredmény puhább lesz, de gyorsabban ki is szárad, mintha cukorral készítettük volna. Magas nedvességtartalmú sütemények, gyorsan elkészíthető kenyerek, pudingok, jégkrémek, illetve olasz stílusú fagylaltok készítéséhez ideális.
Szirupok (rizsszirup, árpamaláta szirup, melasz)
Szirupokat nemcsak gyümölcsökből, de gabonafélékből, rizsből, tönkölyből vagy például árpamalátából is készítenek. A melasz cukornád vagy ritkábban cukorrépa levének forralásával állítható elő. Az árpamaláta szirup és a melasz íze is nagyon intenzív és gazdag, kellemes, erős mellékízt adnak a pékáruknak és a süteményeknek. A melasz nagyon savas, ami szódabikarbónával együtt könnyű, szellős tésztájú süteményeket eredményez. Egyesek a melasz és az árpamaláta szirup ízét túl intenzívnek érzik. Nálunk még mindig inkább különlegességnek számítanak, ennek megfelelően nehezebben beszerezhető és sajnos viszonylag drága alapanyagokról van szó. A rizsszirupok a mézhez hasonló állagú (kicsit folyósabb), de annál lágyabb, kevésbé intenzív ízű édesítőszerek. Cukorkák és ragacsos, puha édességek készítéséhez ajánlott.
Finomítatlan barnacukrok (turbinado, muscovado, demerara)
A Magyarországon kapható háromféle finomítatlan barnacukor közül a világosbarna színű a turbinado. Kellemes ropogós jellege van, ezért tökéletesen alkalmas díszítésre vagy szórásra is. Abban is hasonlít a kristálycukorra, hogy jól habosítható. Ugyanúgy olvasztható, mint a szemcsés cukor, például cukorkákhoz, karamellhez. A muscovado mindent tud, amit az egyszerű barnacukor (amit azért jó elkerülni, mert tulajdonképpen mesterségesen színezett kristálycukor-változatról van szó), csak éppen természetes, cukornádból készül. A muscovado íze kissé melaszos, ugyanolyan erős, már-már füstös ízhatást biztosít a süteményeknek. Ha turbinado vagy muscovado cukrot és vajat keverünk össze, érdemes hagyni nekik pár percet, amíg összeérnek. Nagy általánosságban 1:1 arányban helyettesítsük a kristálycukrot ezekkel a cukorral, de jó tudni, hogy durvább és sűrűbb textúrát kapunk majd. Ezt a két finomítatlan barnacukrot bárhol felhasználhatjuk, ahol a kristálycukrot is szoktuk.
Gyümölcsök
A gyümölcsök tele vannak természetes cukorral, ami egyszerre édesít és ízesít. No meg vannak bennük rostok is, amitől egészségesek. Használhatjuk az egész gyümölcsöt (pépesített alma vagy főtt almaszósz, banánpüré vagy apróra vágott ananász). Jó tudni, hogy a banán nemcsak édesít, de a tojást is kiválthatja például amerikai palacsinta vagy zabkeksz készítésekor. A gyümölcslé megváltoztatja a péksütemények állagát, a tészta nagyon nedves lesz tőle. A cukrot nem helyettesíthetjük ugyanannyi mennyiségű gyümölcslével. Ne gondoljuk, hogy a gyümölcsökkel, főként az aszalványokkal megúsztuk a vércukorszint-emelkedést: az így készült sütemények cukortartalma magas! Mivel a gyümölcs íze teljesen áthatja a tésztát, csak akkor ízesítsünk így, ha illik a többi hozzávalóhoz. Vegyünk egy példát: a répatortához például jól passzolhat a préselt ananász és/vagy almalé.
Étcsokoládé
Az étcsokoládé elsősorban desszertek édesítéséhez használható, már eleve tartalmaz cukrot. Az egyszerű desszertekkel járunk a legjobban, mint a sodók és a pudingok, mert nem igényelnek édesítőket, élesztést vagy más kémiai reakciókat.
Agávészirup
Az agávészirupot ugyanabból a növényből nyerik ki, amelyből a tequilát készítik.
Cukor és cukortípusok II Pékségben használt cukor I Barna cukor I Demerara cukor II Asztali cukor II Máz
A cukor nem csak édesítőszer
Az első és legfontosabb: a cukor nem kizárólag édesítőszerként szerepel a receptekben, tehát nem lehet mindig kispórolni. Élesztő hatása is van (levegővel dúsítja az ételt), szép aranybarna színt ad a péksüteményeknek, de felel az ételek nedvességtartalmáért is. Ízesítésben verhetetlen. Gazdag, intenzív, szirupos-édes, és rengeteg különböző fajtája van. Nem használható semmilyen receptben, amelyhez habosítanunk kell a puha vajat cukorral. A darabos cukorkristályoknak élesek a szélei, szinte „belevágnak” a vajba, amivel kicsi, levegővel teli üregeket alakítanak ki a vajban. Így az felmelegítve később kitágul - ennek látványos eredménye a szép magas tészta. A cukor a sütemények lelke - nemcsak édességet ad, hanem befolyásolja a textúrát, a nedvességet, a színt és a sütési reakciókat is. Bár a legtöbben a klasszikus kristálycukrot használják, valójában többféle cukor közül választhatunk, ha sütünk-főzünk. A sütemények és édességek világában a különböző cukorfajták helyes használata kulcsfontosságú - nemcsak az íz miatt, hanem a tészták állaga és a sütemény szerkezete szempontjából is. A megfelelő cukor kiválasztása nemcsak az ízt, de a sütemény textúráját is alapvetően meghatározza. Fehér cukor a ropogós állaghoz, barna a puhasághoz, nyers cukor a látványos dekorációhoz, porcukor pedig az omlósságért - a cukorfajták ismerete valódi konyhai előny.
Főzelékek és a cukor: egyedi megközelítések
Ha már unjuk a salátát és a párolt zöldséget, a főzelékek nemcsak finomak lehetnek, de még a vitaminkészleteink feltöltésében is segítenek. A jelenlegi ajánlások szerint egészségünk védelme érdekében napi ~350-400 g zöldséget javasolt fogyasztani. A zöldségek gazdagok összetett szénhidrátokban, élelmi rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban, egyes fajtáik növényi fehérjékben. A zöldségeket számtalan módon fogyaszthatjuk, készíthetjük el. Hazánkban az egyik leghagyományosabb zöldségételek a főzelékek. A főzelékek rengeteg zöldséget elnyelnek, és könnyedén lehet olyan alapanyagokkal gazdagítani, melyekből kevesebbet fogyasztanak a gyermekek (tejtermékek, gabonák, stb). Gyorsan elkészíthetőek, nem igényelnek túl sok konyhai tapasztalatot, és minden korosztály számára megfelelő ebéd vagy vacsoraötlet. Nagyon változatosan elkészíthető, így biztosan nem lesz unalmas, érdemes hát bőségesen fogyasztani belőlük!
Főzelékek sűrítése: egészséges alternatívák
A főzelékek fontos tulajdonsága, hogy sűrítéssel készülnek. A rántással vagy habarással sűrítve rengeteg zsírt és szénhidrátot adunk az egyébként egészségesnek induló főztünkhöz. A rántással vagy habarással tulajdonképpen “elrontjuk” az ételt, hiszen a rostban, ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag zöldségbombát kalória- és szénhidrátdússá, sőt ha nem vagyunk ügyesek, csomóssá, és még lisztízűvé is változtatjuk. Gyakran olvashatjuk különféle cikkekben, hogy, ha egészségesen szeretnénk étkezni, akkor el kell felejtenünk a hagyományos főzelékeket. Vajon tényleg így van ez? Nem kell tőle megijedni, léteznek modernnek számító eljárások a főzelékek sűrítésére, ami lényegesen egészségesebb a hagyományos módszereknél.
Önmagával sűrítés: Az egyik legegyszerűbb módszer, ha a főzeléket, krémlevest saját alapanyagával sűrítjük vissza. Ilyenkor a főtt zöldség 30-40 százalékát érdemes pürésíteni: kivesszük, botmixerrel leturmixoljuk, majd visszaöntjük az ételbe. Ajánlott borsóféléket, babféléket, és lencsét tartalmazó főzelékek elkészítésénél. Ez egy nagyon jó sűrítési megoldás - igazán különleges állaga lesz így az ételnek.
Tejtermékekkel sűrítés: A habaráshoz használt tejföl magában is sűrít, nem feltétlenül kell lisztet rakni bele. Ha szükség van tejtermékre, joghurttal, tejszínnel, krémsajttal, mascarponéval is variálhatunk a megszokott fogáson. A „tejjel befojtott” zöldség is gyakori Czifraynál, ahol a leves helyett tejet használ, vagyis egyfajta besamelt készít. Ez a zöldségkészítési módszer egyébként ugyanaz, amit akkoriban Európa több táján alkalmaztak. Franciaországban is készültek zöldségek kis lisztszórással és húslevessel avagy híg besamellel. Besamellel készült például spenót, póréhagyma. Sajtos besamellel (Mornay-mártás) készült karfiol.
Burgonyával sűrítés: Van lehetőség arra is, hogy az ételt főtt burgonyával sűrítsük. Ekkor a zöldségekkel együtt főzzük a kockára vágott burgonyát, majd, amikor megfőtt, akkor a főzelék levének egy részével a burgonyakockákat összeturmixoljuk, és visszatesszük az ételhez.
Keményítővel sűrítés: Pár éve jelent meg az a trend, hogy liszt helyett keményítőt használnak sokan a sűrítéshez. Valamilyen okból elterjedt az a nézet, hogy a keményítő egészségesebb, mint a liszt - bármit is jelentsen ez. Természetesen mindenkinek szíve joga keményítőt használni az ételkészítés során, ha valaki cöliákiás, akkor tényleg életszerű megoldás lehet. De érdemes tudni, hogy attól, hogy keményítőt használunk a sűrítéshez liszt helyett, az ételünk nem lesz egészségesebb.
Guargumi: Ez egy rost, amiből nagyon kis mennyiség is óriási nedvszívó: 1 teáskanál akár fél litert is sűrít.
Hagyományos habarás és rántás: A habarás hagyományos sűrítési eljárás, a már majdnem készre főtt zöldségételt liszt + tej/tejföl/joghurt stb. keverékével sűrítjük. Ha épp így szeretjük, akkor bátran készítsük el klasszikusainkat habarással, figyeljünk oda, hogy adagonként ~0,5-1 ek lisztet használjunk. A rántás a leginkább negatívan megítélt sűrítési mód, hiszen itt a sűrítőanyagként használt lisztet még a főzelékhez adás előtt zsiradékban is megpirítjuk. Ugyanakkor szerintem nem kell ettől sem megijedni: használjunk max. 1 ek lisztet és max. 1 ek olajat (/adag) az ételkészítéshez. A rántást is lehet ésszerűen használni. Ehhez elég, ha beletekintünk a magyar szakácstankönyvbe, s az ott megadott mennyiséget elosztjuk legalább hárommal. És: még a világos rántást is legalább negyed óráig kevergetjük, kis lángon. Ez idő alatt a liszt elveszti liszt ízét, mivel a liszt ízt adó amilóz a hosszú melegítés hatására cukrokra bomlik. A Czifrayban bizonyos esetekben morzsa („kevés reszelt kenyér”) vagy rántás („kevés lisztlángocska”) a sűrítő. A szövegben azonban mindig hangsúlyosan ott a kitétel, hogy „kevés”.
Cukor a főzelékekben: nemcsak édesít!
A zöldségeknek lehet egyéni aromát is adni. Például sárgarépához római köményt vagy gyömbért, sárgarépalevet vagy narancslevet. Karalábéhoz vaníliát, karfiolhoz szerecsendiót, újhagymához elkészültekor kevés akácmézet, édesköményhez vermutot, mandarint, a cikóriához szirupban ázott citromhéjat, kávészemet. A zellergumót párolhatjuk almalében, a zöldborsóhoz adhatunk borsmentát.
A legtöbb fiatal zöldség legjobb elkészítési módja a következő: valamilyen alaplével (ez épp csak fedje be a serpenyő alját) csipet cukorral, néhány szem sóval és diónyi vajjal feltenni (esetleg kis darab szalonnát hozzá), kis lángon fedő alatt készre párolni. Ha e természetes mártást sűrítjük, s benne folyamatosan forgatjuk a zöldséget, akkor enyhén karamellizált réteg vonja be. Ez a glaszírozás. A sóból valóban csak néhány szem kell, mert a jó zöldségben és alaplében koncentrálódó ásványi só elégséges ahhoz, hogy élénkítse a természeténél fogva édeskés zöldséget. Épp így a cukorból is elég egy kis csipet: nem édesítenie kell, hanem kerekítenie.
Példák:
- A zsenge borsót blansírozás nélkül, kis vajjal, alaplével, csipetnyi cukorral és sóval pároljuk lefedve, kis lángon.
- A hosszanti csíkra vágott hagymát borral, borecettel, alaplével vagy ezek keverékével öntjük fel. Kevés sót és cukrot adunk hozzá, kis lángon sűrítjük.
Főzelékek a magyar konyhában: történelmi perspektíva
A főzelék beillene hungarikumnak. A főzelék főnév már a 16. században előfordul, de mai jelentését csak később nyeri el. 1695-ben a Tótfalusi-szakácskönyv ilyen ételosztályt még nem ismer. A „tök téjjel” azt jelenti: tejben főtt tök szitán áttörve, habart tojással a tetején, „mert azzal jó”. A „laboda paréj” is hasonlít ahhoz a mai gyakorlathoz, mikor a blansírozott spenótot durván felaprítjuk, tejszínnel felengedjük, kicsit sűrítjük.
A 19. századi polgári konyháját tükrözi „a Czifray”, vagyis a Czövek István-féle Nemzeti Szakácskönyv. A 97 „főzelék” közt szerepel a lencse fogollyal, a krumpli borjúaprólékkal, a zöldbab vagy gyenge karalábé sódarral, a karórépa borjúfodorhájjal, a sóska frikandóval. A Czifray elkallódott üzenete tehát az, hogy a zöldséget nem főzzük szét és hogy a zöldséghez adott mártás funkciója sosem a szaporítás-olcsítás, önkényes felülszámlázás, bármi áron laktatás. Czifraynál a zöldségek gyakran vajjal és kevéske levessel párolódnak, fedő alatt, kis lisztszórással. Gyakori a „tejjel befojtott” zöldség is, ahol a leves helyett tejet használ, vagyis egyfajta besamelt készít.
Az osztrák konyha és a főzelékek viszonya eltérő volt. „Az osztrákok öntörvényű viszonyt alakítottak ki a zöldséggel - írja a bécsi Sacher-féle szakácskönyv a régi időkre emlékezve. - Gyakorlatias szellemük tápláló ételt diktált, paraszti ösztönük gyengéd vonzalmat táplált a liszt iránt. A zöldségkészítésben is arra törekedtek, legyen jó laktató. Háziasszonyok ezrei fogták a friss zöldséget, hogy vízben alaposan szétfőzzék, majd vajon hagymával továbbdinszteljék. Ezután következett még az utókezelés, a különleges bécsi íz: a zsíros liszt, a staubolás, a berántás. Még ilyenebb volt az osztrák laktanyák kantinvilága, ahol az extrém lisztes alsó-ausztriai főzőszokások vertek mély gyökeret. Összefoglalva: az osztrákok, bár kezükben volt a lehetőség, nem éltek vele. Nálunk azonban 1945 után teljes pompájában kibontakozott a csuszpájz új dicsősége. Paradox módon a méla labanc bendőtöltő ma egyfajta kuruc jelkép, a nemzeti identitás része.
Cukor és cukortípusok II Pékségben használt cukor I Barna cukor I Demerara cukor II Asztali cukor II Máz
Főzelék feltétek a múltban és ma
A Czifrayban önálló fejezet jut a feltéteknek, „különféle főzelékekre valók” címen. Csupán néhány példa a harmincnégyből: füstölt tőgy, májpogácsa, borjúláb rántva, jó hurka, hájas-zsemlés borjúfasírozott, borjúléppel töltött zsemleszeletek. Itt van a „gyenge galambkarbonád”, a velő-, rák- és kappankolbász, a boros-citromos kolbász. Úgy tűnik tehát, Magyarországon létezett egy másfajta kultúra, de ezt a bimbózó zöldségcivilizációt később bolgárkertészestül derékon ragadta a történelem. Nagy kérdés, kinek s mely régi dicsősége tért vissza a 21. században.
Főzelék-zöldségek és jótékony hatásaik
Az egészséges táplálkozás kulcsfontosságú elemei a rendszeresen fogyasztott zöldségek és gyümölcsök. A kiegyensúlyozott élelmezésre törekedve válogassunk a gyerkőcök étrendjébe is különféle főzelékeket.
- Zöldbab: Kiváló K-vitamin forrás, mely a véralvadásban játszik fontos szerepet. Tartalmaz még A-vitamint, mely az egészséges látásért és immunrendszerért felel, C vitamint, B vitaminokat.
- Vöröslencse: Más hüvelyesekhez hasonlóan a vöröslencse is kiváló tápértékű alapanyag. Fehérjetartalma a növényi eredetű alapanyagok között kiemelkedő, 25 g fehérje található 10 dkg vöröslencsében. Élelmirost tartalma is magas, ami segíti bélrendszerünk működését.
- Édesburgonya (batáta): A batáta már a hozzátáplálás korai szakaszában, 6 hónapos kor körül adható alapanyag, ráadásul édeskés, de nem túl erős íze miatt a babák is kedvelni szokták.
- Brokkoli: Az egyik legjobb természetes „gyógyszerünk”. Ha tehetnénk, receptre írnánk fel.
- Hajdina: A hajdinában nem található káros anyag, viszont számos tápanyagot tartalmaz, mint például kiváló minőségű fehérjéket.
- Zöldborsó: Kiváló rost-, szénhidrát- és fehérjeforrás, amely segíti a baba fejlődő bélmikrobiómáját, valamint serkenti a növekedést és fejlődést. Ezenkívül jó cink-, folsav- és B6-vitaminforrás, amelyek együttesen támogatják az immunrendszer működését, az idegrendszer fejlődését és az egészséges anyagcserét. Végül, a borsó gazdag antioxidánsokban.
- Csicseriborsó: Hihetetlenül tápláló hüvelyes, gazdag fehérjében, szénhidrátban és rostban.