Bevezetés a paleolit táplálkozás világába
Szendi Gábor, a paleo étrend hazai zászlóvivője, korábbi programozó-matematikus, író, dramaturg és pszichológus, régóta hirdeti a paleolit életmód hasznosságát, melyet tudományos kutatásokra alapoz. Álláspontja szerint a nyugati táplálkozás következtében bárki megbetegedhet, csupán a genetikán múlik, ki igen és ki nem. A modern korban rengeteg táplálkozási irányzat terjedt el, amelyek között az eligazodás valóban kihívást jelenthet. Szendi Gábor kutatásai során találkozott a paleóval, ami lényegében azt hirdette, amiről ő maga is könyvet szeretett volna írni a nyugati táplálkozás negatív hatásainak kritikájáról. Ahhoz, hogy megértsük a paleolit étrend lényegét, vissza kell mennünk az időben, az őskorba, amikor az előember eredendően dögevő volt, és a hús, ha nem is gusztusos formában, de szerepelt az étlapján.
Az ősi ember és a táplálékforrások diverzitása
Az őskorban az előember a tengerparton és a folyóvizek mellett rengeteg halat, kagylót, csigát fogyasztott, amelyek bővelkedtek Omega-3 zsírsavban, jódban és számos egyéb nyomelemben. Ebben az időszakban nőtt meg az ember agya, ami arra utal, hogy ezen táplálékok kulcsfontosságúak voltak az evolúciós fejlődésben. Bár vadfűfélékkel is találkozhattak eleink, és régészeti ásatásokon találtak harmincezer éves őrleményeket, amelyek fenyőmagot, fűmagot és ősgabona-maradványokat tartalmaztak, ezek nem „ipari” mennyiségben voltak jelen. Az éhes ember mindent megeszik, az őskorban a giliszta is csemege volt, de nem a magvak jelentették a fő táplálékot. Akkoriban nem voltak sütödék, nem ettek vekniket. A természeti népek ma is fogyasztanak magokat és terméseket, például makkot, kezdetleges módszerekkel őrölnek és kekszeket sütnek. Mindebből kiindulva, 2,5 millió évig az ember lényegében nem fogyasztott gabonát, legfeljebb véletlenszerűen, és csak az emberek szűk csoportja.
A gabonafogyasztás problémái és az evolúciós inkompatibilitás
A gabonafélékkel kapcsolatban több probléma is felmerül. Számos gabona létezik, de az ősi, egy genomú fajokból az alfa gliadin nevű fehérje gyakorlatilag még hiányzott. Ez egy veszélyes fehérjeösszetevő. Az alfa gliadinnal az a baj, hogy a szervezet csak annyira tudja lebontani, hogy egy harminchárom aminosav-hosszúságú fehérjelánc vagy fehérjetöredék megmarad. Ezt azoknak a szervezete sem bontja le, akik nem gluténérzékenyek. Amikor elkezdték keresztezni a gabonákat, kialakult a ma ismert kenyérgabona, ami már sok alfa-gliadint tartalmaz, ennek nyomában pedig a 19. században kezdődött az elhízás és a civilizációs betegségek elterjedése. A paleolit táplálkozásnak az az alapja, hogy az emberi szervezet nem adaptálódott a gabonafélék szisztematikus fogyasztására. Évmilliók során az elérhető táplálékhoz alakultak ki enzimek, amelyek le tudják bontani az adott táplálékot. Az enzim és a tápanyag olyan, mint a kulcs és a zár. A glutén egy csirizszerű anyag, ami rátapad a bélfalra. A glutén és a hüvelyesekben található lektinek „kinyitják” a bélfalat. Az alfa gliadin hatására sok hormon, például a zonulin termelődik, ennek következtében a bélsejtek eltávolodnak egymástól. Ha a bél „ereszteni” kezd, akkor nem kívánatos anyagok is átjutnak a bélfalon, amire az immunrendszer reagál. Ma már száznál is több autoimmun betegséget ismerünk, amelyek a 19. század óta terjedtek el. Az ember elvileg aminosavakat, elemi fehérjerészecskéket tud hasznosítani, amiket a szervezet felszív, és összerakja belőle, amire szüksége van. Ha bekerül a vérbe egy olyan anyag, mint az említett 33 aminosav-hosszúságú fehérjetöredék, amit a szervezet nem képes megemészteni, akkor az immunrendszer idegen fehérjeként ismeri fel, és támadásként értékeli. A memóriasejtek eltárolják: „hoppá, így néz ki az ellenség”, majd véletlenszerűen a szervezet más szöveteiben is felismeri ugyanezt a szakaszt, autoimmun reakciókat kiváltva.A természeti népeknél, amíg nem kerültek kapcsolatba a nyugati táplálkozással, ismeretlen volt ez a probléma.
A tejtermékek kérdése és az inzulinválasz
A tejtermékekkel kapcsolatban is hasonló az álláspont, mint a gluténnal: nincs rá enzim, ami maradéktalanul megemészsze. Két és félmillió évig az ember nem itta más emlős tejét. Ezért a magyar lakosság 10-15 százaléka laktózérzékeny. A tehéntej olyan növekedési faktorokat tartalmaz, amitől a boci egy év alatt akkora lesz, mint az anyja. Ha valaki megeszik egy zsömlét, az kivált egy inzulinválaszt. Ha a zsömlét egy pohár tejjel fogyasztja el, háromszor akkora lesz az inzulinválasza. Az inzulin is egy növekedési faktor. Ha valakinek a szervezetében van egy megbújt kis rákos csomó, lehet, hogy semmi baja nem lenne egész életében, de ha növekedési faktorokat fogyaszt, például sok tejet, akkor azzal nemcsak az izomzatát serkenti, hanem a rákos sejteket is. Vizsgálatok mutatnak rá, hogy a sok tejet fogyasztók kétszer hajlamosabbak a prosztatarákra vagy a Parkinson-kórra. A tejipar által előállított tejben ösztrogén van, mert a teheneket mesterségesen vemhes állapotban tartják, lényegében háromnegyed éven át, hogy sokat tejeljenek. Bár a sajt esetében valamivel megengedőbb az álláspont, a tiszta paleóban a tejtermékek sem javasoltak.
Miért vált problémává a glutén?
A ketogén étrend: Gyógyító vagy divatos diéta?
Szendi Gábor korábban a ketogén étrend ellen emelt szót, mert nincs olyan természeti nép, amely ketogén étrenden élne. Az eszkimók vagy a maszájok sem, még ha sokan gondolják is ezt róluk. A ketogén étrendet az epilepszia kutatása közben fedezték fel, amikor rájöttek, hogy ha éheztetik a pácienst, megszűnik vagy csökken az epilepsziás rohamainak a száma. Elkezdték vizsgálni, hogyan lehetne szimulálni a táplálkozással az éhezést, így született meg a ketogén étrend, amely alkalmas erre. Vagyis a ketogén egy gyógyétrend, ezért támogatott. Amit nem támogatott, hogy mindenféle előképzettség és utánjárás nélkül állnak át rá emberek, pusztán fogyás céljából. A ketogén étrend lényege, hogy minél kevesebb szénhidrát kerüljön a szervezetbe. Ami nem jó, az a gyorsan felszívódó szénhidrát. Itt fontos megvizsgálni a glikémiás telítettséget is. Például, ha gyümölcsöt eszünk, nem árt észben tartani, hogy sok benne a cukor, az édes gyümölcsöknek magas a glikémiás indexe, de csak rövid időre viszik fel a vércukorszintet, vagyis a glikémiás telítettségük alacsony.
A ketogén étrend szerepe a rákterápiában
A ráksejtek egy primitív, fermentációnak nevezett módszerrel állítanak elő cukorból energiát, és csak cukorból képesek rá, ráadásul nagyon kis hatékonysággal, ezért nagy a cukorigényük. A ráksejtek ketontestekből viszont nem tudnak energiát nyerni. A low carb, vagyis az alacsony szénhidrát bevitel során megvonjuk az energiaforrást a rákos sejtektől. Bár önmagában a ketogén vagy low carb diétával a beteg nem fog meggyógyulni, hiszen a szervezet fenntartja a vércukorszintet, például a máj is termel cukrot, amit nem lehet leállítani, mert az agynak és még néhány szervnek szüksége van rá. A daganatos sejtek azt is hasznosítani fogják, tehát abszolút kiéheztetni nem lehet a sejteket. Ám más terápiákkal együtt a szénhidrát megvonása sikerre vezethet a betegnél. Szendi Gábor a low carb étrendet tanácsolja. Részletkérdés, hogy cukor, liszt vagy burgonya formájában kerül szénhidrát a szervezetbe, a gyorsan felszívódó szénhidrátot mindenképpen kerülni kell.
Vitaminok és ásványi anyagok pótlása paleolit étrend mellett
Ha gabonákat, zöldségeket, gyümölcsöket nem fogyasztunk, bizonyos anyagok nem fognak bekerülni a szervezetünkbe. Ezek pótlására a vitaminkészítmények megfelelőek. Ha tápanyaggal nem tudjuk bevinni, amire szüksége van a szervezetnek, akkor nincs más választás. A vizsgálatokat is szintetikus vitaminokkal szokták végezni, az analízisek szerint ezek is hatásosak, tehát nincs okunk kételkedni a biológiailag azonos formájú előállított vitaminokban. A-tól Z-ig mindent, azaz az A-tól a K2 vitaminig mindet ildomos volna szedni minden nap. Nem számít, milyen napszakban vesszük be a vitaminokat és nyomelemeket, egyszerre is bevehetjük mindet. Ha abból indulunk ki, hogy ezeknek az anyagoknak benne kellene lenniük a táplálékunkban, akkor nem olthatják ki egymást. Ha ledarálnánk és belekevernénk az ételünkbe, máris szimulálnánk a természetességet. A természeti népek sem időzítik, mikor vegyék magukhoz a vitaminokat.
A dietetika és a modern élelmiszeripar kritikája
Sok dietetikus esküszik a gabonák, a kovász, a bor, a fruktózban gazdag gyümölcsök, a szénhidrátban gazdag zöldségek és a tejtermékek jótékony hatására. Szendi Gábor szerint a dietetika mindig az uralkodó étrendet védelmezi, és ezen keresztül ipari érdekeket szolgál. A gyümölcsök ugyan paleónak számítanak, ám ő maga már azok fogyasztását is visszafogja. Sokan azt hiszik, attól, mert valami fán érik meg, már természetes, pedig nem az. Ezeknek a gyümölcsöknek az ősváltozata minden bizonnyal épphogy csak ehető volt; vessék csak össze a farkasalmát a piacon ma kapható almákkal! A génmódosítással az a legnagyobb baj, hogy annak során olyan fehérjék jöhetnek létre, amit az emberi szervezet enzim hiányában nem tud lebontani. Emlékezetes Pusztai Árpád biokémikus esete, aki bár maga eleinte támogatta a génmódosítást, kísérletsorozatba kezdett Nagy-Britanniában egy GMO-s burgonyával. Azt tapasztalta, hogy a kísérleti patkányok belei és immunrendszere károsodást szenvedtek.
Folyadékbevitel és a "superfoodok" mítosza
Annyi vizet illik inni, hogy a vizelet világossárga legyen. Ha sötét, gyanakodjunk, hogy kevés vizet ittunk. Mindenképpen szűrt vizet kell fogyasztani, az a biztos. A flakonokból kioldódhat a BPA (biszfenol A, a műanyaggyártásban használt adalékanyag), a csapvíz pedig tele van mindenfélével. A superfoodok körül kialakult őrületre reagálva Szendi Gábor úgy véli, biztosan van közöttük olyan, ami hasznos, és van, ami kamu. Ezeket az élelmiszereket egyenként kellene megvizsgálni. Általánosságban a fő gond velük az, hogy a nyugati ember, a nyugati étrend miatt túlsúlyos, cukorbeteg vagy egyéb nyavalyától szenved, és mindig valami csodabogyóban keresi a megváltást, hogy az majd mindent visszafordít a szervezetében. Ezért lehet annyi mindent eladni. A rizikócsoportba tartozók mind civilizációs betegségben szenvednek: magas vérnyomásban, kettes típusú cukorbetegségben, érrendszeri, szív- és daganatos betegségekben. Az Amazonas erdeiben, Afrikában, Pápua Új-Guineában sok vizsgálható nép él, akik megőrizték a régi életmódjukat, és náluk ezen betegségek ismeretlenek.
Vegetarianizmus és veganizmus: Evolúciós perspektíva
Szendi Gábor a vegetarianizmusról és a veganizmusról úgy vélekedik, hogy ha valaki nagyon tudományosan állítja össze az étrendjét, akkor növényekből is tudja fedezni az esszenciális aminosav szükségleteit, továbbá szed B12 vitamint, ami növényből nem fedezhető, akkor tartható a vegetáriánus vagy vegán étrend. A baj ott kezdődik, hogy az emberek nagy része nem tudományos kutató, hanem erkölcsi vagy egyéb megfontolásokból tér át erre az étrendre. A vegetáriánusok dicsősége, hogy még életben vannak. Azt állítják, kevésbé lesznek szívbetegek vagy daganatosok. A másik tévhit, hogy növényeken élve nem lehet elhízni, pedig a kenyér, a cukor, a burgonya, a rizs vagy a hüvelyesek nem túl egészségesek, főleg nem nagy mennyiségben fogyasztva. A vegetarianizmusnak semmi köze az ember evolúciós szükségleteihez. Ez pusztán egy eszme, a többi mítosz. Indiában, ahol a vegetarianizmus hagyományosan elterjedt, ma már a lakosság jó, ha 20%-a vegetáriánus, és sokan kifejezetten a marhahúst preferálják más húsokkal szemben, annak ellenére, hogy több államban még ma is tiltják a marhavágást. Ez is alátámasztja, hogy a vegetarianizmus visszaszorulóban van a fejlődő világban.
A húsfogyasztás ellen felhozott érvek cáfolata
Sokan sokféleképpen érvelnek a húsfogyasztás ellen, sokszor tudományosnak tűnő érvelést is olvashatunk erről. Az állatok jogaira hivatkozó érvekre Szendi Gábor rámutat, hogy az ipari növénytermesztés is hatalmas állati áldozatokkal jár. Matthew Evans példáján keresztül bemutatja, hogy egy tasmán farmer 75 hektáros borsóültetvénye védelmében évente 1500 állatot (őzeket, oposzumokat, wallabiket) ölet le, és ebbe nincs beleszámítva az az 1500 rágcsáló, akiket szintén elpusztít mérgekkel. A farmer nem jókedvében teszi ezt, hanem egyszerűen nem érné meg számára a borsótermelés. Frank Mitloehner, a Kaliforniai Egyetem állattudományi professzora részletesen cáfolta azt az elterjedt hiedelmet, hogy az állattenyésztés felelős az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 51%-áért. Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége szerint Amerikában a teljes mezőgazdaság (növénytermesztést is beleértve) összesen 9%-kal járul hozzá az üvegházhatásért, ezen belül az állattenyésztésből származó üvegházhatást keltő gázkibocsátás mindössze 3,9%. Ha az egész USA lakossága felhagyna a húsevéssel, az is csak 2,6%-kal csökkentené az üvegházhatást. Ha a világ áttérne a vegetarianizmusra, sokkal több növényt kéne termelni, ami erdőirtással járna, ugyanis a növénytermesztésben igen sok az emberi felhasználásra alkalmatlan melléktermék, amit jelenleg az állatokkal etetnek meg, értékes húst állítva elő ezzel.
A hús és a rák kapcsolata: Tévhitek és valóság
A ráktól való félelmében a nyugati orvoslás és a laikus átlagember is paranoiddá vált, mindenhol és mindenben rákkeltő anyagokat és hatásokat keres. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2015-ben úgy foglalt állást, hogy a vörös hús valószínűleg, a feldolgozott hús pedig biztosan rákkeltő. Azonban az IARC-nak sok hitele nincs azóta, mióta a napfényt is a veszélyes rákkeltők közé sorolta, a D-vitamin rákellenes hatását pedig szimplán tagadja. Számos vizsgálat cáfolja, mások meg alátámasztják a vörös hús rákkeltő hatását. Az összevisszaságban a metaanalízisek sem igazítanak el, mert némelyik azt hozza ki, hogy a vörös hús igenis rákkeltő, mások meg nem látják ezt igazolva. Sok vizsgálat a friss húst nem, de a feldolgozott húst rákkeltőnek találja. Más vizsgálatok a fehér húst és a halat rákcsökkentő hatásúnak, mások meg rákkeltőnek találják. Ha ekkora a káosz, akkor bizony az arra utal, hogy baj van a kutatási módszerekkel. A legtöbb vizsgálat ugyanis arra épít, hogy valamikor a múltban felvettek egy táplálkozási kérdőívet meg egyéb adatokat, aztán sok évvel később ezt összevetik azzal, ki betegedett meg vastag- vagy végbélrákban. Ezek a módszerek nem számolnak azzal, hogy sok év alatt az emberek alapvetően megváltoztathatják az életmódjukat és étrendjüket. A kutatások szerint a magasabb D-vitaminszint akár 50%-kal is csökkentheti a vastag- és végbélrák kockázatát, de a húsfogyasztással kapcsolatos elemzéseknél ritkán veszik figyelembe a D-vitaminszintet.
Az evolúciós adaptáció és a természeti népek példája
Ha valaki belegondol abba, hogy az evolúciója során az ember milyen sok vörös húst evett, akkor elcsodálkozhat a vörös hús rákkeltő hatásának még a gondolatán is. Hiszen, ha lett volna ilyen hatás, akkor a természetes szelekció révén már régen ellenállókká kellett váljunk a rákkeltő hatással szemben. Megvizsgálva a még tradicionális életmódot folytató természeti népeket, szintén nem találunk náluk sem vastag- és végbélrákot, sem másfajta rákokat. Ha a hús rákkeltő hatását akarjuk feketén-fehéren megtudni, legegyszerűbb a növényi étrenden élőket a "húsevőkkel" összehasonlítani. Timothy Key és munkatársai amerikai, angol és német mintán hasonlították össze 76 172 vegetáriánus és "húsevő" betegségkockázatait, de a vastag- és végbélrák kockázatban nem találtak különbséget. Justyna Godoœ és munkatársai 2017-ben közreadtak 9 vizsgálat összevont elemzését, melyből az derült ki, hogy a vegetáriánusoknak nem volt kisebb a vastag- és végbélrák kockázata, de más rákfajtákban sem élveztek védelmet. Mi több, az olykor húst fogyasztó szemi-vegetáriánusoknak és az olykor halat fogyasztó peszko-vegetáriánusoknak kisebb volt a rákkockázata, mint a vegetáriánusoknak. Több szerző meg is állapította, hogy húsfogyasztásnak nem lehet tulajdonítani vastag- és végbélrák kockázatot. Sokkal gyanúsabb a gyorsan felszívódó, magas glikémiás indexű szénhidrátok szerepe. Ez pl. jobban megmagyarázza azt, hogy a vegetáriánusok más ráktípusokban és kardiovaszkuláris halálozásban általában kisebb kockázatot mutatnak.
A feldolgozott húsok veszélyei és a natúr hús előnyei
Az ember mindenevő, ezt bizonyítja a fogazata és emésztőrendszere, valamint a csak növényekre hagyatkozó vegetarianizmussal kapcsolatban felvetődött megannyi hiánybetegség. A húsevéssel kapcsolatban az egyik kérdés, hogy a húsevés önmagában nem okoz-e különféle problémákat (szívbetegség, rák, köszvény), és a tovább finomított kérdés pedig az, hogy van-e különbség a natúr hús és az élelmiszeripar által feldolgozott hústermékek egészségre gyakorolt hatása között. Amióta az ember a vágásra nevelt állatokat gabonával, kukoricával, halliszttel és döglött állatokból készült fehérje és csontliszttel tömi, megváltozott az állati hús összetétele is. Renata Micha és kollégái 2010-ben megjelent összevont elemzésében arra következtettek, hogy a vörös hús fogyasztása nem áll kapcsolatban sem a szívbetegség, sem a cukorbetegség, sem a sztrók kockázatával, ellenben a feldolgozott húsok 42%-kal megnövelik a szívbetegség, és 19%-kal a cukorbetegség kockázatát. A húsipar fazekában tehát nagyon gyanús dolgokat kotyvasztanak össze, és ebből a paleo táplálkozás híveinek sajnos le kell vonnia a következtetést: ha tehetjük, kerüljük az élelmiszeripar által gyártott húskészítményeket! Ennek egyik módja a házilag gyártott húskészítmények, a másik módja a minél kevesebb adalékanyagokat alkalmazó gyártók, kistermelők termékeinek felkutatása.
Köszvény: A hús vagy a szénhidrát a bűnös?
A köszvényt évszázadok óta a húsevéssel és az alkohol fogyasztással hozták kapcsolatba, a jólét két szimbolikus fogyasztási cikkével. A köszvény oka a vérből kiváló húgysav kristályos kirakódása az ízületekbe, ahol fájdalmas gyulladást, degenerációt okoz. A mai orvoslás is még abban a tudatban él, hogy a köszvényest óvni kell a sok hústól, mert a hús sok húgysavat tartalmaz, és ez okozza a köszvényt. A valóságban bizonyító erejű vizsgálat nincs arra, hogy a húsfogyasztásnak köze lenne a köszvényhez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a húsfogyasztást korlátozó intézkedések sem javítanak a köszvényesek rohamgyakoriságán, ugyanis a köszvényesek legalább 90%-ban valójában a veseműködéssel van a probléma. A vérben keringő húgysav kétharmadát a szervezet maga állítja elő, s csak egyharmada származik a táplálékból. Tehát a magas húgysavszintet és így következésképen a köszvényt a vese elégtelen húgysav kiválasztása okozza.Évmilliókon át, amikor a paleolit ember sokkal több húst fogyasztott, mint a nyugati ember, nem volt köszvény. Ez a betegség erősen korlátozó, viszonylag korán, 20 év körül is megjelenik már, következésképen, ha a köszvény gyakori probléma lett volna, a köszvényhajlam már régen kiszelektálódott volna. A természeti népeknél, amíg nem kerültek kapcsolatba a nyugati táplálkozással, ismeretlen volt ez a probléma. Az inzulinrezisztencia következtében magas inzulinszint serkenti a májban a húgysav termelődését és egyben gátolja a vese húgysav kiválasztását. Az inzulinrezisztenciát és a metabolikus szindrómát viszont a sok, gyorsan felszívódó szénhidrát okozza, és nem a húsfogyasztás. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a köszvény az inzulinrezisztenciával és a metabolikus szindrómával áll kapcsolatban. A fruktóz és a köszvény kapcsolatát más vizsgálatok is megerősítették. Mi javít a köszvényen? A paleolit táplálkozás. Ez ugyanis megszünteti az inzulinrezisztenciát, a megnövekedett fehérjefogyasztáson keresztül pedig serkenti a veseműködést.
A paleolit táplálkozás adaptációja a modern élethez
A paleolit étrend nem egy vallás, nem kell szentírásnak venni, hiszen nagyon nehéz lenne a mai világban mindenkor betartani, de fontos, hogy amennyire lehet, kerüld a magas szénhidrát tartalmú ételeket, próbálj helyette több húst, zöldséget, gyümölcsöt enni! A paleolit táplálkozás alapvetően nem javasolja a gabona- és tejtermékek fogyasztását, és naná, hogy épp e kettőről a legnehezebb lemondania a városi élethez szokott embernek. Az ősemberek nem fogyasztottak gabonát, a gabonatermelést ugyanis csak jóval később, az éhezés leküzdésére találta ki az ember. Mára az európai országokban nincs éhezés, sőt, a túlzott kalória bevitel ellen kell küzdenünk! Ha a finomliszteket például lenmaglisztre, tökmaglisztre, mandulalisztre, de legalább zablisztre cseréljük, látni és érezni fogjuk a különbséget, fogyás formájában biztos!A húst-hússal fogyasztás a legnagyobb téveszme, amit a kétkedők a paleolittal kapcsolatban felhoznak. A fenti táplálkozási piramison is látható, hogy nem a hús a legfőbb táplálék beviteli forrás. Az embernek a növényevő és húsevő állatokkal szemben gumós zápfogai vannak, ami egyértelműen utal arra, hogy mit kéne ennünk.
Az ipari élelmiszertermelés és a fogyasztói döntések
Ne gondoljuk, hogy ha mindenki áttérne a paleolit táplálkozásra, akkor attól összeomlana az élelmiszeripar. Az élelmiszeripar a fogyasztáshoz igazítja a termelést, ezért ha mi 15%-ban tejterméket és 40%-ban tésztaféléket vásárolunk, akkor erre fog alternatívákat kitalálni, és termelni. Utópisztikus gondolatnak tűnik, de ha mindenki áttér az egészséges ételekre, akkor azt fogják sokkal kedvezőbb áron és nagyobb mennyiségben termelni. Nem véletlen, hogy Amerikában a Wal-Mart és a többi multi fejvesztve próbálnak betörni az organikus piacra. Na, nem az emberek egészségéért igyekeznek ennyire, hanem mert szeretnének felkészülni és reagálni a megváltozott fogyasztói igényekre, hogy részesülhessenek a vaskos profitból. Ez mozgatja az ipart, a szükségletek kiszolgálása.
Az edzés és a paleolit étrend szinergiája
Az edzés fontos és nélkülözhetetlen része az egészséges, fitt ember életének. Azonban önmagában nem elég a rendszeres edzés! Az vagy, amit megeszel… Ha nem étkezel megfelelően, akkor a legnagyobb gondossággal összerakott edzésprogram sem ér semmit. Az izomépítéshez például fehérjedús étrend szükséges. Sajnos a mai ételek egyre rosszabb minőségűek, ezért szükséged lehet kiegészítőkre, ha nagyon aktívan sportolsz. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a multivitaminok nem pótolják a gyümölcsöket, valamint a fehérjeporok a húsfogyasztást. Bármit is sugalljanak a reklámok… Mértékkel fogyasztva remekül kiegészítik étrendünket. A fehérjeporoknak vagy a fogyni vágyók által szedett L-karnitin tartalmú poroknak semmi közük nincsen a hormonháztartásba kívülről durván belekontárkodó anabolikus szteroidokhoz. Ez utóbbiak használatát nem javasolt.A paleo modellje az a 229 természeti nép, akiknek alaposan ismerjük az étrendjét. Ezek közt vannak majdnem vegetáriánusok (igaz, kevés), és vannak szinte csak állati eredetű élelmi anyagokat fogyasztók (pl. inuitok). Mindegyikre jellemző, hogy mentes a civilizációs betegségektől. Ebből számunkra az következik, hogy a paleót nem egy a fix állati-növényi eredetű élelmiszer arány jellemzi, hanem csupán az, hogy olyan ételeket fogyasztunk ízlés szerint, amelyekre az evolúció során alkalmazkodtunk.
Az agy táplálkozása és a paleolit étrend
Pszichológusként nyilvánvaló, hogy az agy glükózzal is, és ketontestekkel is jól működik. Ami szükséges glükóz, azt a máj előállítja fehérjéből is. Az agyméret fejlődését nem a szénhidráthoz, pláne nem a gabonához való hozzáférés határozta meg. Az agyméret növekedés az ember evolúciója során folyamatos volt, és mai méretét kb. 100 000 éve érte el. A földművelés csupán 10 ezer éves. Az agyméret valószínűleg az omega-3 függvénye, s az embernek volt egy tengerpart melletti fejlődési szakasza 4-6 millió évvel ezelőtt. Ez kb. 1 millió évig tartott.
Az esszenciális tápanyagok elérhetősége a paleolit étrendben
Az emberiség évezredek óta eszik vajat. Repce olajat csupán a múlt században kezdtünk gyártani. A vaj egy természetes táplálék. A növényi alapú étrendből a vastartalom sokkal nehezebben szívódik fel, a tisztán növényi alapú étrenden élők között jelentősen magasabb a vashiányos vérszegénység kialakulása. Ezt csak részben kompenzálja a növényi C-vitamin, ami javítja a hasznosulást. Az esszenciális aminosavak bevitele is körülményes vegán étrendben. A vegán étrendben probléma a megfelelő omega-3 bevitel. A növényi alfa-linolénsav a semminél jobb, de az ideális beviteltől messze van. Az érem másik oldala pedig az, hogy az állati eredetű élelmiszerek teljes kiiktatása még a "problémás" területeken sem hoz annyi pozitív egészségügyi hatást, ami indokolná a teljes tiltást.
A táplálkozás és a modernkori betegségek
A modern kor emberének betegségeit több tényező okozza. A legsúlyosabbakat és legpusztítóbbakat (mint kardiovaszkuláris, rák, diabétesz, autoimmun betegségek) az evolúciósan optimális táplálkozástól és életmódtól való eltérés okozza. A nyugati étrendet nem az alakította ki, hogy minél jobban tudjunk védekezni betegségek ellen, hanem a földművelés és az élelmiszeripar belső fejlődése vezetett a mai étrendhez. Természetesen jobb lenne legeltetett állatok húsát ennünk, de még a nagyüzemi körülmények között felnevelt állatok húsa is közelebb áll a természetes táplálékhoz, mint a gabonaalapú étrend. A húsokban a fehérjeszerkezet ugyanaz (különben az állat nem élne), a hátrány a különféle kis mennyiségű hormonok és antibiotikumok. Ezektől a többi nyugati élelmiszer sem mentes.A paleolit táplálkozás nem démonizálja a szénhidrátokat. A szénhidrát az ember természetes tápanyaga. Ami szénhidrátügyben változott, az "csupán" annyi, hogy a földműveléssel - kezdetben csekély mértékben - bevezetésre kerültek finomított szénhidrátok (kezdetben csak a gabonafélék, köles és hasonlók), később megjelent a burgonya és a kukorica, még később a rizs és a cukor. A 20. században hihetetlen mértékben eltolódott az arány a finomított szénhidrátok irányába. Ezt követi a 20. század elhízás statisztikája, ami 1900 körül indult a népesség 5%-áról, s mára elérte az USA-ban a 70%-ot, nálunk a 60%-ot.
A tudományos kutatás korlátai és az elfogultság
A tudománynak álcázott ideológiai hihetetlen módon összezavarja az embereket, akik csak kapkodják a fejüket, hogy az egymásnak ellentmondó hírek közül melyiknek higgyenek. A valóságban azért nem olyan rossz a helyzet, mert a vakhitre alapozott, tudományosnak álcázott vizsgálatokból és elemzésekből mindig kilóg a lóláb. A gond inkább az, hogy a magukat egészségügyi webszájtként hirdető fórumokon olyan emberek szerkesztik a híreket, akiknek láthatólag gőzük nincs arról, hogyan kell értékelni egy tudományosnak ható elemzést, ezért aztán nagy naivan olvasottságuk révén százezreket vezetnek félre "egészségre nevelés" címén. E portáloknak fel kéne nőniük ahhoz a felelősséghez, amivel ismeretterjesztő tevékenységük jár. A "húsevés" démonizálása valószínűleg egy tőről fakad a koleszterinfóbiával. Újra és újra kiderül, hogy a tudományban ugyanúgy szerepe van az előítéleteknek és a vágyteljesítő gondolkodásnak, mint a hétköznapi életben.