A filmművészet és az irodalom gyakran nyújt számunkra olyan történeteket, amelyek nem csupán kikapcsolódást kínálnak, de elgondolkodtatnak az élet nagy kérdéseiről is. A 2015-ben bemutatott Keleti nyugalom - A második Marigold Hotel című egész estés mozifilm a remek szereposztásnak - többek között Judi Dench, Maggie Smith és Bill Nighy játékának - köszönhetően vált sokak kedvencévé. Sokan azonban nem is sejtik, hogy a történet alapjait Deborah Moggach Marigold Hotel című regénye adta. A mű mind a könyv, mind a film formájában roppant megható és elgondolkodtató, ugyanis az útkeresésről és önmagunk megtalálásáról szól, mindez megspékelve egy csipetnyi spiritualizmussal.
A történet háttere és a szálloda kezdetei
A cselekmény egy egészen sajátos családi konfliktussal indul: Ravinak elege lesz az apósából. Miután felesége kérésére az öreget magukhoz veszik, hamar kiderül, hogy rendkívül idegesítő és kellemetlen vele együtt élni. Alanyi jogon kisajátítja a mosdót, a férfi laptopján szexfilmeket néz, és amikor a figyelmetlensége miatt kis híján leég a lakás, Ravi dönt: az apósnak mennie kell. Ekkor találkozik unokatestvérével, Sonnyval, akivel ördögi, s egyszersmind nagy jövedelmet ígérő üzleti tervet eszelnek ki.
Mi lenne, ha megnyitnának Bangalore egyik egzotikus hoteljében egy nyugdíjas otthont? Bár a Marigold Hotel már nem ragyog úgy, mint 10-20 évvel ezelőtt, bíznak abban, hogy ha Indiába csalogatják az angliai nyugdíjasokat, az nemcsak bevételi forrást jelentene, de a nem kívánt társaságtól is könnyűszerrel megszabadulhatnának. A két férfi nagyon komolyan veszi a víziót, és hamar óriási hírverést kap a hely. Ennek hatására jó pár nyugdíjas elutazik a távoli és egzotikus Indiába, hogy egy luxus-otthonban új életet kezdjen.
Vágyak és a valóság találkozása
Az érkezéskor azonban gyorsan rá kell döbbenniük, hogy nem egészen erre számítottak: a szálló finoman szólva sem egy luxuscsoda. A hotel vezetősége Sonny, Ravi és felesége, Pauline. Az idős lakosok közül megismerkedhetünk Evelynnel, Dorothyval, Normannel, valamint Madge is tiszteletbeli csapattaggá avanzsál. Mindannyiuknak megvan a maga története és az indoka, amiért úgy döntöttek, hogy szállodába költöznek és elhagyják Nagy-Britanniát.
A regény három részre osztott, így az elején próbáljuk felvenni a ritmust és megismerni a szereplőket. Márpedig belőlük bőven akad, ráadásul mindannyiuk története fontos, hogy megismerjük a későbbi miértjeiket. A második etapban már bonyolódik a helyzet, ott nem csak új szereplők érkeznek a régiekhez, de rengeteg történés és pletyka kap szárnyra, s mindez már a különleges és egzotikus Bangalore-ban játszódik. Amikor a lakók rájönnek, hogy a dolgok nem egészen úgy vannak, ahogyan azt hirdették, kitör egy kisebbfajta pánik. A szálloda romos állapotban van, a személyzet szeszélyes, és az ott dolgozó ápolónő nem sok érdeklődést mutat az idősek gondjai iránt. Azonban nem kell sok idő, hogy szereplőink otthonosnak érezzék magukat és életre szóló barátságok szövődjenek.
Irodalmi és filmes különbségek
Bár a film és a könyv alapvetően ugyanazt az üzenetet hordozza, a kettő között jelentős eltérések fedezhetőek fel. A regényben jobban kijönnek a szereplők vonásai, nem beszélve arról, hogy sokszor nem olyan vidám ez a barakk, hanem inkább megrendítő. A szereplők jól tükrözték a társadalom különböző típusait, elég vegyes háttérrel rendelkeznek. Kétségtelen, hogy az idősödő angol lakók megszerették az örök rendetlenséget és felfordulást; élvezik mindazt, ami Dzsaipurban annyira más, mint otthon Angliában volt. A történet szerves része az indiai kultúra és a hinduizmus, ami tovább mélyíti az utazás spirituális jellegét.
Gasztronómiai kitekintés: Palak Paneer a könyv mellé
A történet egzotikus helyszíne miatt kézenfekvő volt, hogy indiai étel kerüljön a könyv mellé. A palak paneer mellett döntöttem, mert ez a könnyű fogás a maga fűszeres egyszerűségében valami mennyei.
A paneer sajt készítése
Először a paneert készítem, mert ennek kell némi idő. Ha veszel grillsajtot, vagy tofuval készítenéd el, az is működhet és eléggé le is csökkenti a főzés idejét, de én most igyekeztem tradicionálisan elkészíteni.
- Kibélelek egy tálat sajtkendővel.
- Egy vastag aljú lábasban közepes lángon forralni kezdem a tejet (ez 25-30 perc).
- Amikor forr, alacsony hőfokra állítom, és apránként hozzáadom a 2 evőkanál citromlevet.
- 30-40 percig kevergetem, amíg a savó el nem különül.
- A tej szilárd részét a sajtkendőben átmosom hideg vízzel, majd kinyomkodom.
- Összecsavarom, lelapítom, és egy nehéz edénnyel súlyozom 1 órán át.
A spenótos alap
Egy nagy fazékban 2-3 bögre vizet forralok, és 2 percig főzöm benne a spenótleveleket. Leszűröm, hideg vízbe teszem, majd turmixgépbe rakom a zöld chilivel és a sóval.
Összeállítás
Egy serpenyőben olajat hevítek, hozzáadom a babérlevelet és a köménymagot. Amikor megpirultak, jöhet a vöröshagyma, majd a gyömbér és a fokhagyma. Hozzákeverem a paradicsomot, a fűszereket, végül a pirított paneer kockákat és a spenótpürét. Pár perc párolás után citromlével, korianderporral és a végén tejszínnel teszem teljessé az ízeket. Jól áll neki a naan kenyér, a paratha és a rizs is.
Tipp: A paneer készítésekor citromlé helyett ecetet is használhatsz, a megmaradt savót pedig használd fel tésztákhoz vagy currykhez.
Palak Paneer from Scratch Masterclass | Including Homemade Paneer
Művészi párhuzamok: Zene és irodalom
A filmművészet iránti elköteleződésünk nem áll meg a Marigold Hotelnél. A Duka Elemér & Gipsy Chamber Orchestra megalakulása óta kiemelt szerepet kapnak a filmzenék is: a zenekar rendszeresen műsorára tűzi a filmművészet legnagyobb alkotóinak darabjait. Hasonlóan sokszínű a művészeti paletta, mint a Marigold Hotel karakterei esetében, akik a sokszínűségükkel és múltjukkal színesítik a történetet, legyen szó akár az izlandi kisvárosban gyermeket nevelő Annáról, akár az idősödő francia színészről, Robertől, aki Victor Hugo műveit élteti.
A történetek tehát szerteágazóak, mégis összeköti őket az emberi sorsok iránti kíváncsiság. A Marigold Hotel lakói, miközben Sonny Kapoor élete nagy szerelmére, Sunainára készül, megtanulják, hogy az élet nem áll meg, és az örök rendetlenségben is megtalálhatjuk a helyünket. Ahogy a könyv olvasása közben a paneer illata betölti a konyhát, úgy válik a történet is egyre kézzelfoghatóbbá, emlékeztetve minket arra, hogy az útkeresés sosem késő, és a legváratlanabb helyeken is lelhetünk otthonra.