A filmtörténetben gyakran előfordul, hogy nem két, hanem három ember között izzik a levegő, és ezt a felállást nemcsak a filmesek, de a nézők is díjazzák. A ménage-à-trois, vagyis a hármas felállás nagyjából a 60-as évek óta izgatja a filmesek fantáziáját. A szerelmi háromszög, mint sztorielem, igazán népszerűvé a hatvanas években vált, főleg a francia filmekben, mint például a Kalandorok vagy a Külön banda. Legutóbb Ana de Armas új filmje, a Ron Howard által rendezett Éden kapcsán került elő a téma, amelyben a kubai színésznő egy szerelmi háromszög egyik csúcsán találja magát. Ennek apropóján érdemes áttekinteni a kedvenc hármas felállásos filmeket, a legnagyobb klasszikusoktól a modernebb alkotásokig.
A Klasszikusok és az Újrakezdés Korszaka
Jules és Jim - Egy Úttörő Francia Klasszikus
Ha csak egy filmet emelünk ki a korszakból, akkor annak François Truffaut 1962-es klasszikusának, a Jules és Jimnek kell lennie, főszerepben Oskar Werner, Henri Serre és Jeanne Moreau hármasával. Ebben a filmben a megosztott érzelmek nem konfliktusforrásként, hanem a harmonikus együttélés és barátság legszebb példájaként szerepelnek, és milyen kár, hogy a ronda külvilág képes mindezt elrondítani, mondjuk az első világháború formájában. Henri-Pierre Roché szűkszavú kisregényének feldolgozása korának egyik igazi no budget darabja lett, ahol a már sztárnak számító főszereplőnő, Jeanne Moreau segítette ki anyagilag a fiatal rendezőt és parányi stábját. A végeredmény felemelő, vidám és keserédes.
Az 1940-es és 1950-es Évek Reprezentációja a Magyar Filmben
Az 1940-es és az 1950-es évek közegének reprezentációja komoly hagyományokra tekint vissza a magyar játékfilm történetében. Mind az úgynevezett második világháborús filmek, mind az úgynevezett holokausztfilmek, mind az úgynevezett ötvenes évek filmek olyan, az évtizedek során folyamatosan bővülő halmazt alkotnak, amelyek leírásában jellegzetes és ismétlődő tematikák, ábrázolási konvenciók, narratív és audiovizuális megoldások figyelhetők meg.
Apró mesék és Akik maradtak - Műfaji Keretek és Szerepjátszás
Szász Attila Apró mesék (2019) és Tóth Barnabás Akik maradtak (2019) című alkotása kiválóan kapcsolódik ezekhez a filmcsoportokhoz. Mindkét mű elemzésekor több párhuzamos lehetőség is felmerül, és értelmezésüket bőséges hipotézisalkotás jellemzi, amely többek között a műfaji keretezésre is kihatással van.
Az Apró mesék 1945-ben játszódik, és tematizálódik benne a második világháború, a holokauszt és az új politikai-társadalmi berendezkedés formálódása. A mű nyitottsága és a bőséges hipotézisalkotás a narratív információk gazdagságával magyarázható, a narratív kidolgozásra jellemző nyitottság pedig nem eredményezi a műfajiság és a klasszikus elbeszéléstechnika felbomlását, legfeljebb azok fellazítását. Felvethető az a kérdés, hogy az adott mű vajon mennyire tekinthető klasszikus értelemben vett ún. második világháborús filmnek, hiszen nem harci cselekmények állnak a középpontjában, viszont olyan problémákat tematizál, olyan konfliktustípusokat (például a hátországbeliek és hazatérők viszonya; a háború alatti tevékenység újraértékelése) vet fel és dolgoz ki, amelyek a világháború végnapjaiban és az azt követő időszakban meghatározók voltak.
Az Akik maradtak oly módon koncentrál az 1948 és 1953 közötti periódusra, hogy közben a holokauszt is meghatározó szerepet játszik a történet világában. A mű nyitottsága és a hipotézisalkotás gazdagsága a narratív információk kisebb mennyiségével, hiányával van összefüggésben. Mindkét alkotásban nagy jelentőséggel bír a szerepjátszás motívuma, amely az egyéni és/vagy közösségi érvényesülés eszközévé válik. Bár a középponti karakterek megpróbálnak eltávolodni a közéleti vonatkozásoktól (a világháború és a holokauszt emléke, az aktuális hatalom törekvései), és visszavonulni a magánéletük keretei közé, a társadalom és/vagy a hatalom normái nem teszik lehetővé a teljes elzárkózást, autonómiát és/vagy passzivitást, hanem elvárják a társadalmi beilleszkedést és együttműködést, és ezen keresztül bizonyos mértékű közösségi aktivitást, amelyeket egyes karakterek tettetve és a szerepjátszás révén valósítanak meg.
Hazatérő Katona Archetípusa az Apró mesékben
Az Apró mesék című alkotásban a hazatérő katona archetípusa több tekintetben is kulcsfogalommá válik. Mind a protagonista (Hankó Balázs), mind az antagonista (Bérces Vince, a vadász / Molnár Levente) ennek a típusnak a megtestesítője, és ez a dramaturgiai szembenállás bizonyos szintű újdonságot képvisel a magyar filmtörténeti hagyományban, hiszen korábban elsősorban a hazatérő katona és a hátország bizonyos tagjai, csoportjai közötti ellentét került kidolgozásra a második világháború kontextusában. Hankó Balázs a film első felében az antihős jellegzetességeit mutatja: szerepjátszó szélhámos, aki történeteivel megtéveszt másokat, és ezért ellenszolgáltatásban részesül. Áldozataival elhiteti, hogy közösen szolgált a férjükkel/gyermekükkel/családtagjukkal stb. a szovjet fronton, azonban egy gyermek megmentésére irányuló hősies kísérlet során útjaik különváltak. Ez a narratíva, illetve annak előadásmódja („Szépen tud mesélni”) biztosítja a protagonista érvényesülését az újrakezdés küszöbén álló hátországban.
A Hankó Balázsra vonatkozó narratív és/vagy vizuális információk minden esetben magától Hankó Balázstól származnak, tőle független külső tényező (például más személyek, hatóság) nem támasztja alá mindezeket, így még a karakter neve sem tekinthető minden kétséget kizárólag ténynek, ahogy a múltbeli katonai tapasztalatok létezése sem. Vagyis a protagonista vagy egy olyan hazatérő háborús veterán, aki túlélése érdekében arra kényszerül, hogy saját élményeit áruvá tegye, és másokra ruházza át, vagy egy olyan karakter, aki magát egy frontról hazatérő katonának adja ki, és ezt a szerepet felvéve próbál érvényesülni. Utóbbi mellett nemcsak az információk külső forrásainak hiánya hozható fel érvként, hanem a gyakorlati tapasztalathoz való viszonya is (például vadászati tapasztalatlansága, öléshez való viszonya).
Hankó Balázs ilyen előzmények után jut el a vidéki vadászlakhoz. Ottani tartózkodása során az a narratíva-lehetőség kezd el kibontakozni, hogy az elszigetelten élő család (anya és fia) életében megjelenik egy idegen, egy mások érzelmeit kihasználó szélhámos, vagyis a mű első szakaszában a hazatérő katona szerepét ténylegesen betöltő vagy azt csak eljátszó karakter veszélyforrásként reprezentálódik a hátországban élők számára (a hipotézisalkotás alkalmával egyaránt megjelenik lehetőségként a megtévesztés, a kihasználás, a lelki és/vagy fizikai bántalmazás lehetősége). A vadászlakban eltöltött idő során a férfi és a család kapcsolata szorosabbá válik, és ez mindkét fél esetében változásokat eredményez - ez képezi az alapot a film második szakaszában. Hankó Balázs eltávolodik korábbi, morálisan megkérdőjelezhető életvitelétől, és megjelenik az a törekvése, hogy beilleszkedjen egy új családi és kisvárosi közösségbe. Ez az integrációs folyamat kihatással van a protagonista morális jellemzőire, motivációjára, azonban az antihős mivolta nem változik abban az értelemben, hogy a beilleszkedési kísérlet a passzivitás és kiszolgáltatottság megnövekedését eredményezi.
A vadász felesége több alkalommal is segítségére siet Hankó Balázsnak (első találkozásuk az erdőben; igazolás a hatóságok előtt), és szorosabbá váló kapcsolatukat nemcsak abból az irányból lehet megközelíteni, hogy a férfinek milyen érdeke fűződhet a kapcsolathoz, hanem abból az irányból is, hogy a női karakternek milyen előnye származhat belőle. Bérces Judit tettei mögött is különböző motivációkat lehet feltételezni, gondolatai, elképzelései nem azonosíthatók egyértelműen, így a karakterével összefüggésben is felvethető a szerepjátszás gondolata. Állítása szerint 1942 óta semmilyen információval nem rendelkezett férjéről, évek óta feltételezhetően egyedül élt fiával, és ezalatt sikeresen folytatott önálló és önellátó életvitelt (a vadász feladatkörének végrehajtása), amelyhez nem volt szüksége mások segítségére. Biztos információk hiányában felmerülhetett számára annak a lehetősége, hogy a háború befejezése miatt férje visszatérhet a közeljövőben, és ezzel az önálló és aktivitással jellemezhető életformája helyét újra átveheti az alárendelt, kiszolgáltatott, családon belüli erőszakot.
A Második Világháborús Filmek Tematikai Sokszínűsége
A magyar filmtörténetben igen változatos tematikai és stiláris csoportot alkotnak az ún. második világháborús filmek. Burleszkelemeket, fekete humort, az 1945 utáni kelet-közép-európai filmtörténetben népszerű partizánfilm (ellenálló film) műfaját parodizáló elemeket is tartalmazó vígjáték (A tizedes meg a többiek [Keleti Márton, 1965]), a kamaradráma / zárt szituációs dráma és a realista, dokumentarista kidolgozás jellemzőit összehangoló tudatfilm (Hideg napok [Kovács András, 1966]), víziószerű látványszervezési megoldásokat tartalmazó filmadaptáció (Az ötödik pecsét [Fábri Zoltán, 1976]) vagy a menekülésnarratívát középpontba állító kalandfilm (Hosszú vágta [Gábor Pál, 1979]) ugyanúgy részét képezik ennek a halmaznak.
Az adott filmek térhasználatára sok esetben jellemző, hogy a magyar katonai szerepvállalás bemutatása elsősorban a belföldi környezetre korlátozódik, és arra fókuszál, hogy a hatalom katonai-politikai tevékenysége milyen mértékben érintette a magyarországi lakosságot, illetve annak bizonyos csoportjait (zsidók, kommunisták, ellenállók stb.), viszont ezzel szemben a külföldön megvalósuló magyar katonai szerepvállalás, különösen az orosz / szovjet fronton való tevékenység ábrázolása a világháborút követően hosszú ideig tabukérdésnek minősült.
Az ún. második világháborús filmek magyar változataiban rendszeresen megjelennek olyan hazatérő katonák, akik részben a megváltozott hátország velük szembeni ellentétei miatt - akár rövid távon, akár hosszú távon - nem tudnak beilleszkedni, illetve visszailleszkedni abba a környezetbe, amelybe hazaérkeznek. Ez a tematika különböző variációkban jelenik meg a magyar filmtörténetben (is) - különböző (reményteli, tragikus, groteszk) felhangokat kap attól függően, hogy a visszatérő háborús veterán protagonistaként vagy antagonistaként jelenik-e meg, különböző kifutása lesz a hazatérésnek attól függően, hogy a háborús veterán fenyegeti-e a hátországot vagy az otthoni közösség jelent-e veszélyt a visszatérők számára.
A Budapesti tavasz (Máriássy Félix, 1955) frontról hazatérő főhősét (Gábor Miklós) az egyén és környezet konfliktusából következő tragédia (kedvese elvesztése) motiválja majd abban, hogy hozzájáruljon a társadalmi környezet megváltoztatásához (antifasiszta ellenállás), és törekvései végül a tragikus felhang ellenére a sikeres változás részesévé teszik. A Ház a sziklák alatt (Makk Károly, 1958) protagonistája (Görbe János) számára viszont a beilleszkedési folyamat kudarccal és tragédiával végződik, hiszen magánéleti és a szűk környezetében élőkkel való konfliktusa megakadályozza az integrációban (gyilkosság elkövetése, család felbomlása). Az Isten hozta, Őrnagy Úr! (Fábri Zoltán, 1969) esetében a frontról hazatérő katona már antagonistaként szerepel, akinek jelenléte és tevékenysége fenyegetést jelent a hátország lakóinak, így az adott közösség szabadulásként éli meg a szabadságon lévő katona eltávolítását. A Nagy füzet (Szász János, 2013) egy újabb variációját szemlélteti a hátországban élők és a háborús veteránok viszonyának: a hazatérő apa áldozattá válik a hátországban élő gyermekei szabadulási kísérlete során, vagyis ebben az esetben már nem a frontot megjárt katona jelent fenyegetést az otthon maradtak számára, hanem ellenkezőleg, a hátország jelent veszélyt a hazatérők számára (legyenek azok olyan emberek, akik a régi viszonyokat szeretnék fenntartani, illetve folytatni, vagy olyan karakterek, akik új életet akarnak kezdeni).
Erotikus Drámák és Tiltott Viszonyok
Álmodozók - Bertolucci Provokatív Párizsa
Bernardo Bertolucci rendező Gilbert Adair regényéből készített filmje, az Álmodozók, provokatív erotikus dráma, amely 1968-ban játszódik Párizsban, abban az évben, amikor a polgári zavargások társadalmi forradalmat indítottak el. Isabelle és testvére, Theo egyedül maradnak szüleik tágas, belvárosi lakásában. Az utcán találkoznak Matthew-val, az amerikai diákkal, aki néhány napja érkezett csak meg Párizsba. A testvérek meghívják magukhoz. Ők hárman határozzák meg az együttélés játékszabályait, amelynek segítségével felfedezik saját érzelmi és szexuális identitásukat.
Hárman Párban - Gaspar Noé Merész Munkája
Murphy és Electra határtalanul szeretik egymást. Szerelmükben az örömszerzés minden formája szóba kerül, amellyel a másik felet kielégíthetik. Egy napon a végső vágyak között szóba kerül egy harmadik fél bevonása. A szomszédba költöző Omival a végső fantázia is megvalósul. Gaspar Noé nem tartozik a szemérmes rendezők közé, filmjei rendre provokatívak és érzékiek.
Én a tiéd, te az enyém - Erotikus Thriller a 90-es Évekből
A 90-es évek az erotikus thriller műfajának fénykora volt, ekkor készült az Elemi ösztön, A tanú teste és a Vad vágyak, amelyet a jobb karrierre érdemes John McNaughton (Henry - egy sorozatgyilkos portréja, Veszett kutya és Glória) rendezett. Tenoch (Diego Luna), egy gazdag és korrupt politikus fia és Julio egy szegény egyedülálló anya gyermeke (Gael García Bernal), elválaszthatatlan barátok. Az egyetem előtti utolsó nyarukat minél tartalmasabban szeretnék tölteni: mérhetetlenül sok, főleg szexuális kalandot remélnek.
Vicky Cristina Barcelona - Woody Allen Spanyol Érzékisége
A franciák és a mexikóiak mellett a spanyolok is hozzák a kötelező túlfűtött erotikát, még akkor is, ha a rendező a székhelyét Európába áthelyező Woody Allen, aki magával hozta ideiglenes múzsáját, Scarlett Johanssont is, aki a mester egyik korábbi filmjében, Match Pointban egy másik háromszög csúcsa volt.
Tabu Témák és Korok Átívelő Kapcsolatok
A Zongoratanárnő - Elfojtott Szexualitás és Önpusztítás
A negyvenéves Erika Kohut a bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Édesanyjával él, aki szeretetével zsarnokoskodik fölötte, nem hagy számára semmi önállóságot. A megközelíthetetlen és hideg fiatal nőnek van egy szenvedélye: szabad idejében titokban pornómozikat és peep show-kat látogat. Elfojtott szexualitása önpusztító és mazochista jellemvonásokat hoz felszínre. Egy nap azonban egyik tanítványa elhatározza, hogy meghódítja.
A Felolvasó - Egy Titkos Viszony a Háború Után
A második világháború után a kamasz Michael rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Felgyógyulása után a fiú felker