Bevezetés
Jézus példázatai az Isten Királyságáról mélyreható igazságokat tárnak fel, amelyek ma is relevánsak. Különösen a mustármagról és a kovászról szóló hasonlatok adnak betekintést az Isten uralmának természetébe, növekedésébe és belső működésébe. Ezek a példázatok - bár Jézus korában a zsidók számára kulcsfogalmak voltak - nekünk, a mai nyugati kultúrában élőknek is fontos üzenetet hordoznak arról, hogy az isteni uralkodás nem egy statikus, elméleti koncepció, hanem egy dinamikus, életet megváltoztató erő.
Az Isten Országának Koncepciója Jézus Korában és Ma
Jézus korában a zsidók ettől várták életük megoldását, hiszen azt remélték, hogy Isten királysága, Isten uralma újra megvalósul népe között, és ez fog megoldani minden bajt. Amikor Jézus eljött és meghirdette, hogy eljött az Isten országa, ez nagy meglepetést okozott, mert a zsidók valahogyan teljesen máshogy képzelték ezt az isteni uralkodást, mint Jézus; mást vártak tőle, mint amit Jézus hozott. Ez az értetlenkedés végig kíséri Jézus szolgálatát.
A mai nyugati kultúrában az Isten országa nincsen a gondolataink homlokterében. Legfeljebb templomba való szókapcsolatnak gondoljuk ezt, az életünk fő problémáinak megoldását általában valami mástól várjuk. A Biblia szerint azonban minden azzal kezdődött, hogy Isten létrehozta az ő királyságát, amikor megalkotta a mindenséget, hogy abban az ő uralma érvényesüljön, az az uralom, ami az életet és a szeretetet építi. Az embert megbízta, hogy vele éljen, mint az ő szeretett gyermeke, és az ő uralmát képviselje a teremtett világban. A teremtett világ az eredeti állapotában Isten uralma alatt Isten szerint igen jó volt.
A Lázadás és a Megváltás szükségessége
Lázadás történt azonban Isten királyságában: az ember, akit Isten szeretetkapcsolatra teremtett, és ezért nemet is mondhatott Teremtőjének, nemet mondott és fellázadt. Ahelyett, hogy Isten uralmát képviselnénk, a saját királyságunkat építjük, és ezzel minden, ami eredetileg jó volt, felborult. Megjelent az önzés, az öntörvényűség, a fájdalom, a szégyen és a halál.
Isten megígérte, hogy helyreállítja az embert, és helyreállítja a világot, hogy újra minden igen jó legyen. Az emberiség évezredeken keresztül élt a lázadásban, s közben várt a megváltásra, mert mi magunk is szenvedünk saját magunktól és attól, amit a világgal művelünk. Isten pedig előkészítette egy család, majd egy nép életében a megváltást, a helyreállítást, az Isten uralmának eljövetelét.
Amikor eljött az idő, Jézus ezzel kezdte meg földi szolgálatát: eljött az Isten országa. Ő, az emberré lett Isten hozta el ezt újra a földre. Tanítása arról beszélt, hogy milyen ez az uralom, csodái bepillantást adtak abba, hogy milyen az Isten országa, és hogy milyen lesz, ha majd egyszer teljesen megvalósul. Halálával és feltámadásával Jézus magára vette a bűn következményét, és legyőzte a lázadás lelkét. Utat nyitott a lázadó embernek, hogy kegyelmet kapva visszatérjen Isten uralma alá.
A követőire bízta azt, hogy hirdessék meg az egész világon ezt a jóhírt, és hívják meg Isten uralma alá az elveszett embereket. Ehhez felhatalmazta őket Szentlelkének erejével. Megígérte tanítványainak, hogy egy napon mindenki számára láthatóan és hatalommal visszatér majd, és akkor látható formában hozza el Isten országát, amely most láthatatlan: teljesen helyreállítja ezt a világot, amelyben nem lesz többé bűn sem halál, sem semmi, ami ezekhez tartozik.
A Biblia szerint ez nem csupán egy szép, régi történet, hanem ez a világ egyetlen, hiteles és igaz története. Jézus példázatai pedig itt és most meghívnak, hogy legyél részese ennek, hogy ez legyen a te életed kerettörténete is.
A Mustármag Példázata: Az Extenzív Növekedés Titka
Jézus egy másik hasonlatot is mondott nekik: „Isten Királysága hasonló ahhoz, mikor egy ember a kertjébe mustármagot vet. Ez a legkisebb a magok között, de mire felnő, nagyobb lesz minden más kerti növénynél.” (Máté 13:31-32)A mustármag nagyon kicsi, alig egy milliméter átmérőjű. Jézus a legkisebb magnak nevezte. Ezzel azt akarta mondani, hogy Isten országa is ilyen kicsi kezdetben. Ez óriási bátorítás volt Jézus tanítványai számára, ugyanis még nagyon keveset láttak Jézus királyságának elterjedéséből. De még életükben meg fogják látni, hogy Mesterüknek ezek a szavai igazak voltak. Gondoljunk csak a gyülekezet gyors növekedésére pünkösdkor, és röviddel utána (ApCsel 2; 321).
A mustármag példája az extenzív növekedésről beszél. Kicsi a kezdet, szűk körből indul el és fokozatosan növekszik. Jézus nem a fával kezdi, hanem a kicsiny maggal. Az a munka, amit Jézus itt a földön járva elvégzett, a felületes szemlélő számára észre sem vehetően jelentéktelennek és kicsinek tűnik. A hatalmas Római Birodalom félreeső tartományában egy ácsból lett rabbi, és néhány ember a tanítványi köre. Egy kicsi mustármag. Ezt hagyta itt Jézus, amikor a mennybe ment.
Aztán a mustármag növekedni kezdett. A 12 tanítvány körül pünkösd előtt mintegy 120 főnyi gyülekezet, majd pünkösdkor mintegy 3000 ember, aztán növekszik tovább Jeruzsálemből Júdeába, Samáriába, és egészen a föld végső határáig, ahogyan Jézus megígérte a tanítványainak. Azóta is minden generációban csatlakoznak Isten népéhez emberek, most már szinte kivétel nélkül minden nép a saját nyelvén olvashatja legalább az Újszövetséget. Vannak korok és helyek, ahol látványosabb, van olyan is, hogy egészen rejtett, de ma is növekszik ez a fa. Isten nagy történetének abban a korszakában élünk, amikor folyik az Isten országa népének összegyűjtése. Itt és most is.
A Heidelbergi Káté 54. kérdése is alátámasztja ezt a hitet: „Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi, és hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok.”
Ez a példázat az Isten országának egy különleges tulajdonságára mutat rá. Az evangélium hirdetése, mely Krisztusra, a mennyek országának Királyára mutat, csendben és láthatatlanul végzi munkáját, de jó eredménnyel. A mustár a keresztesvirágúak („cruciferae”) családjába tartozik. A „sinapis”, meg a „brassica” neméhez sorolják. Termelik, de vadon is előfordul. Főleg a sárga és fehér mustárt termelik a „mustár”-ért.
A Kovász Példázata: A Minőségi, Belső Változás
„Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három mérőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész (Mt 13,33; Szent Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2002.).”
A Kovász Szimbolikája a Szentírásban
A kovásznak a Szentírásban általában negatív jelentéstartalma van, mert a romlást és a bűnt jelképezi. Gondoljunk Jézus szavaira, amikor ezt mondta tanítványainak: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, ami a képmutatás (Lk 12,1).” Pál apostol pedig ezt írja: „nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja (1Kor 5,6)”. A zsidó húsvétkor, a „pészah” alkalmával nem is lehetett a házban semmi kovászos ételt találni, mert akkorra minden kovászosat ki kellett takarítani a házból. A zsidó húsvét ugyanis a kovásztalan kenyerek ünnepébe torkollott. Ebből logikusan következik, hogy az utolsó vacsorán sem lehetett a kenyér kovászos, tehát Jézus akkor kovásztalan kenyeret vett a kezébe. Ugyan így állunk a borral is. Azonban a bor már erjedt formában mondható bornak, pedig az erjedés a romlásnak és a bűnnek a jelképe. Emiatt a Szentírásban a görög „oinos” kifejezést, amit mindenki bornak fordít, lehet erjedetlen szőlőlének is fordítani. Bármennyire is meglepő, itt éppen ez utóbbi fordítás lenne a helyes. Ezt az álláspontot megerősíti az is, hogy a szent jegyek: a kenyér és az erjedetlen szőlőlé Krisztus testére utaltak. Krisztusban pedig nem volt bűn (Jn 14,30). Ha Krisztusban lett volna bűn, akkor a saját bűnéért kellett volna meghalnia, és nem lehetett volna ártatlan bárányként helyettes áldozattá értünk. Éppen ezért az utolsó vacsorán sem a kenyér nem lehetett kovászos, sem a szőlőlé erjedt, azaz bor, mert mind a kovász, mind az erjedés a bűn jelképe, Krisztus pedig nem követett el bűnt. Gondoljunk arra, hogy a (húsvéti) báránynak is hibátlannak kellett lenni, mert az már az Egyiptomból való kivonulás óta, sőt az első bűneset után közvetlenül és attól fogva Krisztusra mutatott, Őt jelképezte. Krisztus az a Bárány, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.
A Kovász Pozitív Jelentése Jézus Példázatában
Jézus azonban a kovászról szóló egy soros példabeszédében a kovásznak pozitív jelentéstartalmat adott. Itt a kovász átjárja a tésztát, és az egész megkel tőle (vö. Mt 13,33). Mi lehet ez a kovász, mire gondolhatott Jézus?
Az Isten Országát hasonlította ehhez, ami nem területet jelent, hanem Isten uralmát az emberi szívekben (vö. Lk 17,20-21). Ez az uralom kicsiben indul el, belülről fejti ki a hatását, és ennek következtében éri el a teljességet. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy „az Isten igéje erősen növekedett és hatalmat vett (ApCsel 19,20)”. Nem egyes emberek vagy karizmatikus személyek befolyása növekedett, nem is az egyház jutott nagyobb hatalomra, hanem az Isten szava vett hatalmat az emberi szívekben ott, ahol azt készségesen befogadták.
Az Isten igéje az a kovász, amely a Szentlékek megelevenítő ereje által képes az ember életében örök életre szóló változásokat végbevinni, amennyiben az egyes személyek engednek neki. Az Isten igéjén belül pedig konkrétan az evangélium az, amely a bűne miatt a halálba tartó ember számára ténylegesen győzedelmes örömhírt jelent.
Miért nem hirtelen, miért nem tömegesen történik a változás? Erre válaszol a kovász példázata. A kovász nem pusztán méretében növeli a tésztát, hanem megkeleszti. A kelt tészta minőségében más, mint a keletlen. A világnak és az embernek ugyanis nem mennyiségi, hanem egészen mély, gyökeres, minőségi változásra van szüksége. A probléma nem az volt, hogy túl kevesen lettek az emberek Isten körül, hanem az, hogy megromlottak. Nem a létszám volt a baj, hanem a romlott, önző, öntörvényű szív. Ezért romlott meg a világ. Ezért nem volt elég a tanítást adni arról, hogy mi a jó - a törvényt megromlott szívvel nem tudta betartani Isten népe -, ezért nem elég a hívogatás, a jószándékra apelláló toborzás: megváltásra volt szükségünk! Jézusnak a végsőkig el kellett mennie, hogy a romlott szívünk, a lázadásunk következményét és átkát magára vegye, levegye rólunk, és így hívjon az Istennel való kapcsolatunk rendezésére, a bocsánat elfogadására és szeretetközösség újra kezdésére.
A Szív Változásának Fontossága
Jézus ismerte a tömeget. Volt tömeggyülekezet körülötte, akiknek enni adott, és amikor a szív változásáról kezdett nekik beszélni, csak a 12 maradt körülötte. Ünneplő tömeg éltette virágvasárnapon, ő pedig sírt felettük, mert tudta, hogy a lelkes tömeg szíve továbbra is elveszett: néhány nap múlva öklüket rázva üvöltötték, hogy feszítsd meg. A tömeget lehet fanatizálni, a tömeget lehet idomítani, még keresztvíz alá is lehet hajtani. De a szívet megváltoztatni csak személyes én-te viszonyban lehet. A mély belső változáshoz pedig időre van szükség.
Az Isten országának nagy összegyűjtése ma is folyik. De Jézus ma sem tömeget toboroz. Nem mond le arról, hogy helyre akarja állítani a világot, és ezt azoknak az életének belső megváltoztatásával kezdi, akik hozzá jönnek. Olyan mértékű belső változásra van szükség, amit a Biblia újjászületésnek nevez. Hogyan történik ez? Isten megszólít. Igéje és Szentlelke által. „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róma 10, 17). Isten szava kezdetben a semmiből teremtette a világot, ez a szó tudja helyreállítani a szívünket, az életünket. Újjáteremteni azt. Ezért vesszük ennyire komolyan mi reformátusok az Igét. Mindig ott indult ébredés, változás, reformáció, új élet az egyház történetében, ahol, és amikor újra felfedezték Isten igéjét, komolyan vették, és nyitott szívvel befogadták. Spurgeon a XIX. századi baptista igehirdető ezért mondta: „Nekünk nem feladatunk szórakoztatni azokat, akiknek nincs gusztusuk az evangéliumra.” Ránk Isten az ő igéjének hirdetését bízta. Mert ahová az Isten igéjének a kovásza behull, ott élet indul, szívbeli változás, a kovász ugyanis keleszt.
Sok minden keltheti fel a figyelmünket Isten iránt. Egy megúszott baleset, egy gyógyulás, élmény, álom, érzés lehet, hogy fontos számunkra, de nem szül újjá bennünket. Ehhez Isten Igéjére van szükség! Isten országa kovásza a Lélek-áldotta Ige. Meg is tapasztaljuk itt a gyülekezetben, hogy nem a mi módszereink változtatnak emberi életeket, nem a mi módszereink építenek gyülekezetet, hanem Isten igéje. Ahová az élő Ige hull, és nyitott szívvel fogadják, ott valódi élet változás támad az egyén és a közösség életében.
A Kovász és a Belső Átalakulás Folyamata
Fontos megfigyelni, hogy a kovászt nem száraz lisztbe keverik! A három mérce lisztet először vízzel vagy tejjel tésztává dagasztják. Azután tesznek bele egy darab kovászt. A kovász átjárja az egész tésztát, amíg az megkel. Az evangélium hirdetése Jézus parancsa, hogy ezzel az embert az Ő országába bevezessék. Újból látjuk, hogyan bátorította az Úr Jézus a tanítványait ezzel a példázattal. Igehirdetésük sohasem lesz hiábavaló.
Amikor az asszony a kovászt belekeveri a tésztába, azt azért teszi, hogy ízt és illatot adjon annak. A kovász egyik tulajdonsága, hogy keleszt. A kelesztés élő folyamat. A kovász is csendben és észrevétlenül működik. A Mk 4,26-29-ben olvasunk ugyanerről a magvetőről szóló (másik) példázatban. Az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag kicsírázik, sarjad és a növény nő, anélkül, hogy a magvető tudná, hogyan. A föld ugyanis magától terem, először zöld sarjat, azután kalászt, majd érett magot a kalászban. Ugyanez az eset az Isten országának kovászával is. Hat, anélkül hogy bármit is észrevennénk belőle.
Figyeljünk még arra, hogy maga a tészta alapanyagában nem változik meg! Ugyanaz a szubsztancia marad. Csak a szerkezete alakul át: az erjedő kovászban keletkező gázok hatására megduzzad, megdagad. Új minőség keletkezik. Ugyanígy van az újjászületett emberrel is: ember volta nem változik meg, belül mégis átalakul, belső embere megújul (2Kor 4,16). A folyamat eredménye pedig az, hogy az emberből más „illat” árad. Ezt a környezete is észreveszi. És ő maga? Egészen más embernek érzi magát. Kenyérnek lenni Isten előtt, mint amilyenek a szent kenyerek voltak a szent hajlékban és a templomban, ez az újjászületett ember célja.
A kovász, amit a kenyérsütéshez használnak, kelesztőanyag; nyers, erjesztett tészta, liszt és víz erjedésével készült. A „három mérce” valószínűleg három ómer, ami egy személy manna-adagja. Egy ómer az éfa tizedrésze. Az éfa száraz áruk mérésekor használt űrmérték, űrtartalma kb. 22 liter.
Az Isten Királysága és a Földi Hatalom
Jézus óvva intette a tanítványait a szadduceusok kovászától (vö. Mt 16,6.11). A szadduceusok a zsidó főtanács egyik részét adták, közülük került ki a főpap is. Nem hittek a feltámadásban, csak Mózes öt könyvét fogadták el a Bibliából és a mindenkori fennálló politikai hatalommal keresték a szövetséget saját hatalmuk megszilárdítása érdekében. Jézus korában a római államhatalommal tartottak fenn szoros és kölcsönös politikai és pénzügyi érdekszövetséget. Ez a politikai hatalommal való összefonódás volt a szadduceusok kovásza, amelytől Jézus óvta a tanítványait!
Jézus soha nem akart politikai és világi hatalommal összefonódni még a nagyobb jó érdekében sem (vö. Mt 22,21; Jn 18,36). Sőt, Heródes kovászától is óvta a tanítványait (vö. Mk 8,15), attól a lelkülettől, amely a hatalom megszerzése és megtartása érdekében minden politikai cselszövésre és véres leszámolásra képes; miközben Heródes ugyanakkor a zsidóknak tetszelgett azzal, hogy a jeruzsálemi templomot újjáépíttette és kibővíttette. Jézus nem kereste sem Heródes, sem Pilátus, sem a császár kegyeit és társaságát. Heródesnek azt üzente, hogy „mondjátok meg annak a rókának… (vö. Lk 13,31-32)”, Pilátussal pedig nem próbált kiegyezni sem a saját perében, sem azelőtt.
A tanítványai viszont annál inkább szerettek volna egy politikai messiást látni Jézusban, akinek a segítségével lerázhatják a római igát (vö. Mt 16,21-23; ApCsel 1,6). Ezzel szemben Jézus a bűn igáját jött letörni az emberek nyakáról, aminek a világ végén lesz majd az egyik következménye az, hogy a fennálló világi hatalmak is porba hullnak előtte. Ám ez Krisztus második eljövetele előtt nem valósulhat meg (vö. Dn 2,44-45; 1Kor 15,22-24; Jel 21,1-7). Jézus nem akart világi karhatalommal szövetségre lépni, és a tanítványainak sem hagyta hátra, hogy ezt tegyék.
Egy jól működő demokráciában szét van választva a bírói, a törvényhozói és a végrehajtói hatalom. A diktatúrában ez lehet egyetlen kézben is vagy kevesek irányítása alatt. A történelem az élet tanítómestere arra tanít, hogy legyen az állam és az egyház is különválasztva teljesen, egyik a másik dolgaiba ne avatkozzon bele, mint ahogyan szét van választva a demokráciában a bírói, a törvényhozói és a végrehajtói hatalom. Jézus óvva intette tanítványait a szadduceusok kovászától, ami a politikai hatalommal való kiegyezést vagy együttműködést jelenti. Erre semmi szükség nincsen Jézus szerint, aki így szólt: „az én országom, nem ebből a világból való (Jn 18,36)”; és mennybemenetele előtt megígérte a Szentlelket, aki által a tanítványaival marad a világ végezetéig (vö. Mt 28,20; Jn 16,7.13). A Szentlélek ereje és hatalma az, ami az Isten igéjét megeleveníti az emberi szívekben. Ez a hatalom és a szeretet hatalma kell, hogy legyen az a kovász, ami átjárja ezt a világot, - amennyire ezt az emberek engedik és befogadják. Mert Isten nem erővel és nem hatalommal, hanem az Ő Lelkével (vö. Zak 4,6) munkálkodik, mi emberek ne akarjunk olyan romlott kovásszal dolgozni, amelyből csak egy csipetnyi is, ha belekerül a gondolkodásunkba az egész keresztény életünket és közösségeinket megposhasztja. Ott van az Isten igéje, engedelmeskedjünk annak, ugyanis ez önmagában elegendő arra, hogy hatalmat vegyen, és általa növekedjen az Isten uralma az életünkben. Ez által nagyobb lesz a békességünk és a belső örömünk is már itt ezen a Földön.
Az Isten Országának Dinamikája: Együtt a Mustármag és a Kovász
Jézus minden példázatával mondott valami fontos információt az Isten uralmáról, a nagy helyreállításról. A zsidók azt gondolták, hogy amikor eljön az Isten országa, akkor minden teljesen megváltozik. Azonnal eljön az élet és szeretet uralmának teljessége, és vége lesz minden gonosznak egyszer s mindenkorra. Egy rabbihoz lélekszakadva odarohant a tanítványa: Rabbi! A keresztyének azt mondják, hogy eljött az Isten országa! Mire a rabbi az ablakán át a piacra kinézve, éppen azt látva, hogy valaki almát lop a zöldségestől, megcsóválta a fejét és ezt mondta: nem hinném… Ha ugyanis eljött az Isten országa, akkor már csak jónak, szeretetnek és életnek szabadna lennie. Nem ismerős ez a kérdés számunkra is? Ha Isten van, ha valóban Isten az Úr, akkor miért történnek rossz dolgok a világban? Ha valóság az, amit Jézus mondott, akkor miért nem csak jó dolgok történnek? Miért tombol még mindig a gonoszság, és miért történhetnek rossz dolgok hívő emberekkel is?
Mindkét példázat arról beszél, hogy Isten országa valósággal jelen van, és életet hordoz. Dinamikus és nem statikus. Jézus azt mondja: Isten országa elkezdődött. Itt van. Valóságos. Megtapasztalható. Átélhető. De még nem jött el a teljessége. Még tapasztaljuk a gonosz uralmát, a rombolást, a kísértést, a bűnt és a halált is. Az Úr Jézus a mennyek országáról (Isten országának is nevezik) szóló hét példázat közül kettőt mondott el: A magvető (lásd 240. lecke) és A konkoly a búza között (lásd 241. lecke).
A Mi Feladatunk az Isten Országában
A mustárfa ma is növekszik, a kovász ma is keleszt és formál. Az Isten országa, Jézus Krisztus ma is itt van közöttünk, láthatatlanul, de valóságosan az ő Szentlelkével élő teremtő Igévé formálja az igehirdetés szavait. Ha ezt komolyan vesszük, mi a mi dolgunk? Hogyan tudunk bekapcsolódni a nagy összegyűjtésbe?
A legfontosabb, hogy nyitott szívvel, változásra, engedelmességre készen fogadd az igét! Kovász nélkül nem kel meg a tészta. Az ige befogadása nélkül kimaradsz az Isten országából. Jézus számtalanszor elmondja, hogy azok tartoznak hozzá, akik megtartják a mennyei Atya akaratát, akik hallgatnak Isten igéjére. Élő ige nélkül nem megy! Ezt kell az igehirdetőnek is nagyon komolyan vennie. A lelkipásztor nem tanult előadó, hanem Isten elhívottja, aki Isten előtt kell álljon nyitott szívvel. Elsőrenden engem kell, hogy megszólítson az, mert ha nem, akkor nincs mit továbbadni! Változásra kész szívvel kell fogadnunk az igét!
Változnunk kell, mert Isten nem változik. Benne „nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jakab 1, 17). „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsidók 13, 8). Ezért biztos kapaszkodó, kőszikla, hűséges, rendíthetetlen, megtartja a szavát, számíthatsz rá!
Egy olyan kultúrában élünk, ahol egyre inkább mindennek mércéje az ember. Az ember mindent magához akar igazítani. Még az Istent is. Nem elég, hogy eltérünk az Isten rendjétől, azt várjuk, hogy még a vallás, az egyház is igazolja azt, hogy helyes és megengedhető, amit teszünk. Ne beszéljünk az Isten rendjéről, ne beszéljünk a bűnről, a megtérésről, egyetlen igazságról, beszéljünk csak arról, hogy Isten mindenkit szeret - olyan értelemben, hogy mindenki tegyen csak nyugodtan azt, amit akar, járjon a maga útján, Isten jóváhagyja azt. Ez a kultúra nagyon veszélyes helyzetben van. Az élet Ura nem változik. Nála van az élet. És számunkra is az az élet egyetlen útja, hogy visszaigazodunk hozzá.
A reformáció ezt jelenti. A megtérés ezt jelenti. Felismerem, hogy az életem eltér, elhajlott Isten akaratától, bűnbánatot tartok és Jézus vezetése alá, Isten királyi uralma alá hajtom az életemet. Így kapcsolódok be az Isten királyi uralmába, Isten országába. Ez az új élet, ez az élő hit. Ezzel indul a hívő élet: 180 fokos fordulat, a magam módján élt élet helyett Isten uralma és vezetése alatt kezdek élni. És a hívő élet útján nap mint nap ezt az utat járjuk. Naponkénti megtérés, ahogyan Luther mondta. Naponként az igéhez igazodás. A hívő ember nem az az ember, aki meggyőződött a saját hibátlanságáról, sokkal inkább az az ember, aki meggyőződött Isten megváltó szeretetéről Krisztusban, és így van bátorsága szembenézni a bűneivel, beismerni azokat, és engedni, hogy Isten változást munkáljon benne nap, mint nap.
Jaj nekünk, ha megkeményedünk, ha nagyképűen azt mondjuk: én már elég jó vagyok, legalábbis másokhoz képest, vagy én már csak ilyen maradok. Hála Istennek, hogy ahol az Isten országa megjelenik, ott felkavarja az állóvizet, megszünteti az önbecsapás vakságát, elfújja a hamis önhittséget, leleplezi a bűnt, és az Isten kegyelme meghív a gyógyulásra, a helyreállításra, a változásra: a kovász keleszteni kezd.
A mi feladatunk nyitott szívvel, változásra készen hallgatni, befogadni Isten szavát. Élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket arra adott, hogy vele tartsuk a kapcsolatot: igeolvasás és hallgatás, imádság, a testvéri közösség gyakorlása, és hogy igazodunk hozzá az engedelmes szolgálatban, a küldetésünk betöltésében. Tulajdonképpen a küldetésünk, a missziónk nem is más, mint ez!
A Misszió a Kovász Hatása
Hogyan növekszik, hogyan megy tovább az Isten országa? Ahová a kovász behull, ott keleszteni kezd. Sokszor gondoljuk azt, hogy a misszió lényege a szervezés, a rendezvények, kampányok. Emlékezzünk csak: Isten országába nem toborzással folyik az összegyűjtés! A misszió lényege az, hogy engeded, hogy Isten igéje nap, mint nap hasson rád, változtasson téged, és ezzel az Isten által formált élettel benne élsz a „tésztában.”, vagyis ott vagy a rád bízottak életében. Az életeden keresztül lehet ott Isten élő, életet változtató igéje. És a kovász keleszt. Nem azért, mert erre törekszik, erőlködik, hanem mert az a természete, hogy keleszt.
Ahol megjelenik egy igeolvasó, imádkozó, engedelmes élet, ott hatni kezd. Ahol megjelenik egy igehallgató, imádkozó, egymást szerető, Istenhez engedelmesen igazodó közösség, ott hatni kezd. Mert az Isten országának az erejét, Jézus Krisztust hordozza az életében. Értjük? A misszió nem emberi erőlködés, hanem Isten ereje. Ezért nem megy úgy, ahogy mi elgondoljuk, csak úgy, ahogy Isten akarja. Vagyis a legfontosabb, amit a misszió érdekében tehetsz, ha megtérsz, ha engeded, hogy Isten formáljon téged, változtasson, igazítson egyre inkább az ő igéjének mércéje szerint. És így vagy jelen a magad helyén: a családodban, a munkatársaid, barátaid között, a szomszédságodban. E nélkül nem fog menni. Így viszont hatni fog. Talán nem azonnal, de a tészta megkeléséhez is idő kell. Lehet, hogy valaki el fog utasítani - ez is hatás! -, de lesz, akinek a szívét megindítja Isten saját maga felé rajtad keresztül. Talán te magad nem is veszed észre. De nem is ez a lényeg. Amíg az egész megkel. Ez a reménységünk. Sokszor talán elkeseredünk a világ állapotán, vagy még inkább a saját szívünk állapotán. Isten az életed helyreállításán dolgozik, ha a kezébe adtad magad, akkor ő végzi a munkát. „Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. (Filippi 1, 6). Nem kérdés, hogy ő nem végez félmunkát! A kérdés, hogy te már a kezébe adtad a szívedet, életedet? Isten az egész világ helyreállításán dolgozik! Isten országa már itt van. Jézus Krisztus győzött. De még nem nyilvánvaló ez az uralom. Még vár a meg…
