Bevezetés
A szülői szerep az egyik legösszetettebb és leginkább jutalmazó feladat az életben, amely folyamatos kihívásokkal és örömteli pillanatokkal teli utazást jelent. Különösen igaz ez akkor, amikor gyermekünk felnő, és megtalálja a társát, a barátnőjét, és saját családot alapít. Ez a cikk átfogó útmutatót kíván nyújtani a szülőknek, hogy miként támogathatják gyermeküket és partnerét ebben az új életszakaszban, figyelembe véve a gyermeknevelés legfontosabb aspektusait, a humorérzék fejlesztésétől a tanulási motiváció fenntartásáig, és a dackorszak kihívásaitól a kamaszkor útvesztőjéig. Az információkat neves szakértők, mint Vekerdy Tamás és Kádár Annamária gondolatai, valamint tanári felhívások és pszichológiai tanácsok gazdagítják, hogy a lehető legteljesebb és leghitelesebb segítséget nyújtsa.
Az alapok lefektetése: Bizalom, szeretet és érzelmi biztonság
A tanárok nyílt felhívása minden iskolás gyereket nevelő szülőnek 12 pontban egyértelműen leszögezi, hogy az alapokat a család rakja le, és a pedagógusok erre tudnak építkezni. Ha a háznak nincs alapja, vagy rossz az alapja, arra nem lehet falat húzni. Ez a gondolat kiemeli a szülői szerep alapvető fontosságát a gyermek fejlődésében. A példamutatásnak nagyon nagy a szerepe, ám talán ennél is fontosabb, hogy a szülők bízzanak gyermekükben. Amit tanítottak nekik, az a megfelelő időben beérik. A szeretet tanítása ebben a nehéz világban, ahol minden az anyagiakról szól, kulcsfontosságú. A legnagyobb ajándék az együtt töltött idő legyen. A gyermek mindig érezze, hogy a család mellette áll, a helytelen cselekedetet ítéljük el, de nyújtson a család érzelmi biztonságot.
Ne rombolják le egymás tekintélyét az elvált szülők, mert ennek eredményeként se apja, se anyja nem lesz a gyermeknek, akit tisztelni tudna, melynek következtében bizonytalanul áll majd később is a világban. Ha nem tiszteli a szüleit, a pedagógusokat sem fogja. Vekerdy Tamás is hangsúlyozza, hogy az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyermekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.
A humorérzék fejlődése és a kommunikáció fontossága
A humor és életkor kapcsolata is rávilágít a gyermekek fejlődésének összetettségére. Volt már olyan, hogy a gyermeked megsértődött egy viccen, miközben a felnőttek nevettek rajta? Vagy egyszerűen nem értette, miért vicces valami? A humor érzékelése nem velünk született képesség: fokozatosan alakul ki, és életkoronként egészen másképp működik. A gyermek humorérzéke is fejlődik, ezért ami egy felnőttnek ártatlan poén, az egy kisebb gyermeknek könnyen lehet zavaró vagy bántó. Ez is aláhúzza a nyílt kommunikáció és a gyermek érzéseinek tiszteletben tartásának szükségességét.
Adele Faber és Elaine Mazlish "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" című könyve segít megtanulni: hogyan birkózzunk meg gyerekeink csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel; hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak lennénk; hogyan állítsunk fel határokat úgy, hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát; mit tegyünk büntetés helyett; hogyan oldjunk meg családi vitákat. Az egész világon hatalmas sikert arató könyv egyszerű, gyakorlatias megoldásokat kínál szülőknek arra, hogyan beszéljenek gyerekeikkel, és hogyan hallgassák meg őket. A szerzők tisztelettel, megértéssel és józan logikával felépített módszereit szülők és szakemberek egyaránt sikerrel alkalmazzák bármilyen korú gyerekeknél. Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.
A tanulás motivációja és a "tanult tehetetlenség" leküzdése
Sok családban okoz feszültséget, amikor a gyermek "rossz" félévi bizonyítványt hoz haza. Ilyenkor könnyű téves következtetéseket levonni: a gyermek lusta, figyelmetlen volt, pedig a háttérben jóval összetettebb okok is állhatnak. A "Anya, nem megy!" jelenség mögött gyakran a tanult tehetetlenség áll, amely több gyereket érint, mint gondolnánk. Ez a segítség viszont nem minden esetben indokolt. Van, akinek elég, ha beszámolhat, milyen jól sikerült az írás, vagy a matek lecke. Előfordul, hogy a gyermeket nem érdekli a tanulás. Ezek következmények. Jól átgondolt kérdésekkel könnyen rájöhetünk a probléma valódi okára. Lehet, hogy azt hiszi, ő nem képes egyedül megoldani a feladatot, vagy tanulási nehézségekkel, például diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával küzd.
Érdemes napi rituálét kialakítani. Ez kiszámíthatóvá teszi a tanulást, kevesebb tiltakozást szül. Amikor hazajön az iskolából, ki kell engednie. Hagyjunk időt a pihenésre is. A szó szerinti magolás fárasztó és időt rabló. A belső motiváló erő az, amikor külső inspiráló eszközök nélkül is képesek vagyunk a feladatot végrehajtani. A külső motiváló erő az, amikor külső eszközökkel érünk el másnál eredményt. Például pénzzel, finom étellel, vagy akár büntetéssel. A legelső lehetőség a példamutatás. Ha Anya, Apa szeret olvasni, tanulni, nyitott az új dolgokra, akkor a gyermek is könnyebben válik motiválttá.
A hiszti egy játszma, aminek a lényege, hogy egy meghatározott forgatókönyv szerint történjenek a dolgok. Ebből úgy tudunk kiszállni, hogy észrevesszük a hiszti játszma jellegét, és semmi nem tántoríthat el, hogy a gyermek megcsinálja a leckét. Felesleges a veszekedés, a zsarolás, fenyegetés, de mi higgadt tudunk maradni. A gyermek lehet, hogy valóban nem tud egyedül tanulni, mert tanulási nehézséggel küzd, nem tud koncentrálni, ekkor elkel a segítségünk. De az esetek többségében, ha a gyermekünket megtanítjuk szöveget értelmezni, memorizálni, akkor egyedül is képes lesz a tanulásra. A gyermek valószínűleg vizsgadrukkos, azaz stresszes helyzetekben az agya leblokkol, és nem tudja visszaadni azt a tudást, ami benne van. A gyermeked nem igazán motivált a tanulásban, alig várja, hogy vége legyen a hétnek, és ne kelljen suliba menni. A rendszerességre való rávezetés sokat segít. Nem igazságos a pedagógus részéről, hogy nem a valódi tudás alapján osztályoz, sőt egy okos, de figyelemhiányos gyermek tanulási motivációját is tönkre lehet ezzel tenni.
Hogyan alakult át a tanulás?
Pozitív fegyelmezés és a dackorszak kihívásai
Jane Nelsen "Pozitív fegyelmezés" című könyve szokatlan hangot üt meg a magyar gyereknevelési irodalomhoz szokott olvasó számára. A szerző leleplezi, hogy a hagyományos büntetőeszközök a gyerek megalázására épülnek, amire ép lelkű gyerek csak ellenállással vagy önfeladással reagálhat. A könyv célja, hogy segítsen a bevett fegyelmezési eszköztárunkat olyan eszközökkel leváltani, amelyek határozott korlátokat állítanak, de egyben jellemformálóan hatnak, a felelősség és az életismeret irányába terelik a gyereket, miközben mentesek a megalázástól és az öncélú, rejtett bosszúvágytól hajtott büntetéstől. Nelsen fegyelmezni akar, de pozitív, azaz a személyiségfejlődést és a kapcsolatokat előrevivő formában. A Pozitív fegyelmezés hasznos tippeket, eszközöket adhat azoknak, akik az egyensúlyt keresik szabadon engedés és korlátozás között.
A dackorszakot megérteni és kezelni segítő mesekönyvek után számos szakkönyv is létezik, amelyek nemcsak a dackorszak problémáira javasolnak megoldásokat, hanem egy általános, a születéstől a kamaszkorig szóló útmutatást kínálnak a szülőknek. Németh Zsófia klinikai szakpszichológus ajánlására alapuló listán szerepel Daniel Siegel és Tina Payne Bryson "A gyermeki elme" című könyve, amely bemutatja, hogy a néha megmagyarázhatatlannak tűnő megnyilvánulások az agy fejlődésének, a személyiség kialakulásának természetes velejárói. A szerzők a legújabb tudományos eredmények alapján felvázolják, hogyan alakul ki a különféle agyterületek közötti egészséges munkamegosztás és harmonikus együttműködés. Tizenkét nevelési technikát ismertetnek, amelyekkel a szülők elősegíthetik mindezt.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése és a mese szerepe
Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és ami még fontosabb! - a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani. Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk.
A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette.
Kádár Annamária "Mesepszichológia" című könyve erről ír, és tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A "Mesepszichológia 2. - Útravaló kényes nevelési helyzetekre" című kötetben Kádár Annamária a szülő-gyermek kapcsolat útvesztőit, azokat a „kényes” nevelési helyzeteket veszi górcső alá, amelyekben csak a hiteles szülői jelenlét hozhat valódi megoldást. A mese ugyanis az ő megközelítésében nemcsak népmesét és műmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amelyet önmagunkról, gyökereinkről, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek.
Vekerdy Tamás tíz tanítása a gyermeknevelésről
Vekerdy Tamás igazán ismeri, mire van szüksége a gyermeki léleknek, és hasznos, gyermeknevelési és gyermeklélektani tanácsai szülők ezreinek segítettek már. Íme 10 leggyakrabban idézett tanítása:
Ismerd meg gyermeked és szeresd! Ahhoz, hogy csemetéd minél hatékonyabban tudd segíteni életútján, első feladatod, hogy minél jobban ismerd meg őt. Ne a saját görbe tükrödön keresztül, nem úgy, hogy saját álmaidat, elvárásaidat aggatod rá, hanem azzal, hogy szereted és figyelemmel kíséred, ott vagy mellette és figyelsz rá. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. "A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni."
Adj neki boldog gyermekkort! Vekerdy Tamás szerint "nem az teljesít igazán jól a felnőtt életben, akit már gyermekkorában is kemény, versengő, taposó körülmények között neveltek, hanem az, aki gyermekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág tévesen értelmezett, fölösleges követelményekkel túl korán megtörje." A gyermek életkoronként is változik. A kisgyermeknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül.
Tápláld az önbizalmát! Még felnőttként is mennyire fontos, hogy legyen valaki, aki hisz bennünk, elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, a hibáinkkal együtt! Gyerekként ez még inkább így van. A kemény, hideg, értékbecslő tekintet, a kritika a kisgyermeket letöri és egyáltalán nem segíti teljesítménye növelésében, sőt! Szülőként leginkább azon kellene fáradoznunk, hogy gyermekünkben kiépítsük és megszilárdítsuk azt a meggyőződést, hogy ő is valaki, akinek a véleménye értékes, akinek számítanak és kompetensek lehetnek a döntései.
Ne százalékold le! Vekerdy arra buzdít, hogy még ha a tanár 65 vagy akár 75 %-osnak is tartja csemetédet, te továbbra is úgy tekints rá, mint egy 100 %-osra. Ne hidd el, hogy gyengék a képességei! "A gyereknek azt kell éreznie, hogy a családja teljes érzelmi biztonságot ad, nem az iskolai teljesítmény szerint ítéli meg és megvédi, amikor szükséges." Tekints gyermekedre a legnagyobb pozitív elfogultsággal és egy gyengébb iskolai indulás se törje meg a gyermekedbe vetett hitedet!
Állj ki mellette! "A gyereknek tudnia kell, hogy mi, a szülei, mindig megvédjük a külvilággal szemben, bármi történik - akkor is, ha nem értünk egyet, azt majd külön elintézzük vele -, tudnia kell, hogy ott állunk mellette és mögötte.” - tanácsolja Vekerdy. Legyen erős és megingathatatlan szövetséged a gyermekeddel! Mindig tartsd szem előtt a következőt: a gyermeked fontosabb annál, mint amit aktuálisan tesz, és a kapcsolatotok is fontosabb annál, mint a gyermeked eredménye vagy aktuális viselkedése. Ne csak a teljesítményén keresztül értékeld, díjazd az erőfeszítéseit, támogasd a céljai megvalósításában!
Tanítsd meg, hogy hibázni emberi dolog! "Tévedni, hibázni jó! Abból tanulsz. Nem úgy van az, hogy tévedhetetlenül születek, jól bemagolok mindent és tökéletes vagyok. Ilyen nincs. Ha valamelyik gyerek hibázik, az jó. Ne csesszük le érte, hanem nyomozzuk ki együtt, hol tolta el! Ezekből lehet megszerezni az ismereteket.” Próbálj felnőttként nagyvonalúbban közelíteni ezekhez a jelenségekhez. És mindig figyelj oda a szándékra is!
Váltsatok, ha az érdeke azt kívánja! "Az, hogy a tanító milyen, később egy asztmában, egy gyomorfekélyben is visszaköszönhet." Iskolaválasztáskor a tanár személye legyen az elsődleges, ne az iskola extra szolgáltatásai. Figyelj oda gyermekedre, vedd észre, ha segítségre van szüksége és ne félj kiállni mellette és ha kell, változtatni!
A kamaszkor nem betegség. "A kamaszkor a második születés kora." Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3-8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. Szülőként olyannak kell lenni, mint egy jó trénernek, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.
Légy boldog szülő! Vekerdy szerint nem csak a gyerek boldogsága fontos. A te elégedettséged épp annyira számít: "Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza."
Ne hagyd, hogy a tv vagy a kütyük uralják! Kutatások bizonyítják, hogy a televízió károsan hat a gyerekekre, olyan, mint az agymosás. "Tízéves korig sokkal jobb, ha a szülő limitálja a kütyük, így a televízió és számítógép használatát. Éppen azért, hogy a kisgyerekek megtanulják: felhasználói legyenek ezeknek a dolgoknak, ahelyett, hogy ezek a szerkezetek uralkodjanak felettük." Persze, mesélni még ennél is jobb, a hallott mesével indul ugyanis az olvasóvá nevelés, ami a gyerekek fantáziáját, kreativitását mindennél jobban fejleszti.
Játékos nevelés és a stresszkezelés
Lawrence J. Cohen "Játékos nevelés" című könyve a gyermek természetes nyelvére, a játékra fókuszál. A játék a gyermek tanulásának és kommunikációjának legfontosabb eszköze. Ha szeretnénk megérteni őt, közel kerülni hozzá, megtanítani neki valamit, segíteni nehézségei leküzdésében, akkor mindehhez elsősorban a játékon keresztül vezet út. A közös játék által segíthetünk a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék az érzéseiket, mi pedig sokkal könnyebben megérthetjük azokat. Megerősíthetjük az önbizalmukat, megmutathatjuk nekik, mi mindenre képesek. Megtanulhatunk velük együttműködni anélkül, hogy dühvel és erőszakkal próbálnánk érvényt szerezni szándékainknak. A játékos nevelés számtalan szelíd és kreatív megoldást kínál azokra a helyzetekre, amikor elkeseredésünkben kiabálni, büntetni, esetleg ütni szoktunk - meg fogunk lepődni, hogy mennyivel hatékonyabbak leszünk, a gyerekek pedig mennyivel boldogabbak.
A stresszkezelő módszerek elsajátítása, és a gyermek tanácsadásra való jelentkezés is hasznos lehet, hogy közösen kidolgozzák a legjobb megoldást. Itt nemcsak a probléma megismerése, a közös célok felállítása történik meg, de személyes tapasztalatot szerzel a stresszkezelő módszerek alkalmazásában.
Az önállóság és a precíz munka alapozása
Már ebben a korban kell megtanulniuk a precíz, gondos munkát, rendszeretetet. A kontár munka itt alapozódik meg. A házimunkát végző gyerekek általában jobb tanulók társaiknál. Ajánljuk a szerető szigort! Gyermekeink az engedékenységet nem sokra becsülik.
A túlvilág és a hit kérdése
Egyes gondolatok a túlvilágról és az élet utáni tapasztalatokról is felmerülnek, mint például Erik történetén keresztül. Erik anyja mély gyászában, kétségbe esve keres kapcsolatot (öngyilkos) fia lelkével egy (több) médiumon keresztül, és sikerrel jár. Komplett hármas-üléseken teszi fel anyja Eriknek a világegyetemre is vonatkozó kérdéseit, amelyekre néha nem kap (szerintem legalábbis) érthető választ, ám mégis nagyot röhögnek mindhárman, anyuka buzgón aházik és ért mindent. Erik állításai szerint pokol nem létezik, és mindenki máshogy hal meg, a földi hitedtől, hitetlenségedtől, félelmeidtől függően. Ez a nézőpont is rávilágít arra, hogy a szülőknek nyitottnak kell lenniük a különböző hitrendszerekre és gondolatokra, és támogatniuk kell gyermeküket a saját útjuk megtalálásában, tiszteletben tartva a személyes meggyőződéseiket.
tags: #my #son #and #hiszem #girlfriend