A faanyag sokoldalúsága: Tulajdonságok, felhasználás és védelem

A fa, mint évelő, fás szárú növény, számos célra hasznosítható, legyen szó építészetről, bútorkészítésről vagy akár padlóburkolásról. Felépítése, tulajdonságai és megmunkálhatósága rendkívül sokrétű, ami lehetővé teszi, hogy minden projekthez kiválasztható legyen a megfelelő építési anyag. A fák testének három jól elkülöníthető része van: a gyökér, a törzs és az ágakat, leveleket magában foglaló korona. Magasságuk néhány métertől akár 50-100 méterig terjedhet, törzsük átmérője 10 centimétertől több méterig. A faanyagként leginkább a törzsüket hasznosítják.

A fa szerkezeti felépítése és anatómiája

A fa nem homogén anyag, hanem különböző formájú és funkciójú sejtekből épül fel. Ezek a sejtek általában a fa hossztengelye irányában megnyúltak, és faluk is rostos szerkezetű.

A fatest rétegei

• Kéreg: A fa testének külső, a külvilággal érintkező része. Külső, elhalt pararétegből és a belső rostrétegből áll.
• Háncs: A kéreg belső részén lévő, rostos, nem fás szövet.
• Kambium: Osztódó sejtekből álló, szabad szemmel nem látható réteg, amely kifelé a háncs, befelé a fatest sejtjeit hozza létre körkörös rétegekben. A mérsékelt égövi fáknál a kambium évszakonként eltérő ütemben osztódik: tavasszal a legaktívabb, és az első fagyok beálltáig dolgozik, majd télire felfüggeszti működését.
• Fatest: Statikai, tartó szerepe mellett ebben találhatóak azok az elemek, amelyek a gyökértől a levelekig szállítják, raktározzák a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat. Elsősorban ez a fa felhasználható, megmunkálható anyaga.
• Bél: A fa testének legbelső, középponti része. Nagy üregű, vékony falú sejtekből épül fel.

Sejttípusok a fában

A fa anyagának túlnyomó része a növény elhalt sejtjeinek sejtfalaiból és az ezek közötti üregekből épül fel. A fa sejtjei - eredeti rendeltetésüktől függően - különböző méretűek, alakúak, felépítésűek, a faelemek ezekből és ezek egymásba kapcsolódásaiból keletkeznek.

• Tracheida (vízszállító sejt): A végein kihegyesedő, hosszúkás, vízszállítást végző, egyetlen sejtből álló elem.
• Trachea (edény): Egymás után elhelyezkedő megnyúlt, tág üregű sejtekből alakul ki úgy, hogy azok elválasztó falai felszívódnak vagy perforálódnak, a sejtek elhalnak.
• Faparenchima: Eredetileg a fa szövetrendszerének élő, sejtplazmát tartalmazó, kész tápanyagokat továbbító és raktározó eleme. Vékony falú, nagy üregű sejt: ebben állítja elő a fa a színezőanyagokat, alkaloidákat, illóanyagokat, olajokat, kristályos ásványi anyagokat.
• Farost: Erősen vastagodott falú, szűk üregű, hosszúkás, a végein kihegyesedő faelem. Kialakulása után a sejtplazmája felszívódik, élettelen.
• Bélsugarak: Vékony falú parenchimatikus sejtjei az élő fában sugárirányban szállítják, raktározzák a tápanyagokat.

A fa jellegzetes mintázatai

A faanyag csodálatos rajzolatát az évgyűrűhatárok és a bélsugártükrök alakítják ki.

• Évgyűrűk: A mérsékelt övi fák mindhárom metszetén felismerhetők, kialakulásukat az évszakok váltakozása okozza. Leginkább a bütümetszeten szembetűnők, mint a bél körüli koncentrikus körök vagy ellipszisek. Az évgyűrűben két pászta különíthető el: a tavaszi vagy korai pászta a tavasszal, az intenzívebb tápanyagfelvétel idején képződött, lazább szövetekből áll, a nyáron létrejött „őszi vagy kései pászta ennél tömörebb. A sugármetszeten az évgyűrűk párhuzamos vonalakként, a húrmetszeten parabolikus vagy szabálytalan görbékként látszanak.
• Edények, tracheák vagy pórusok: Ha szemmel látható méretűek, akkor a bütümetszeten apró likacsokként, a sugár és húrmetszeten finom hosszirányú karcok, árkok formájában jelentkeznek. Az edényeket gyakran tilliszek vagy színes mézgaanyagok töltik ki.
• Gyantajáratok: A gyanta vízben oldhatatlan, amorf váladékanyag, és általában a sejteken kívüli gyantajáratokban található. A bütümetszeten ezek apró pontok, többnyire a kései pásztában.
• Bélsugarak: Ha szemmel látható méretűek, akkor a keresztmetszeten a középpontból sugárszerűen szétágazó finom vonalaknak látjuk őket, a sugármetszeten fényes, vonalas, a rostirányra merőleges csíkos rajzolatokként, kisebb vagy nagyobb bélsugártükrökként, a húrmetszeten orsó alakú rövid vonalkákként. Színük a fa alapszínénél világosabb, vele azonos, vagy sötétebb is lehet.
• Parenchimák: A környező szöveteknél világosabb színükkel különülhetnek el a bütümetszeten.
• Geszt és szíjács: Az élő fa növekedése során a belül elhelyezkedő évgyűrűk szöveteit fokozatosan kikapcsolja az életműködésből. Ezekbe a szövetekbe tartósító anyagok, lignin, fagumi, csersav, festékanyag, ásványi sók épülnek be, és kizárólag mechanikai, tartó funkciójuk marad meg. A fatestnek ez a része a geszt. Az ezt körülvevő, a kéregig tartó, a fa életfolyamataiban még részt vevő szövetek összessége a szíjács. A geszt legtöbbször sötétebb, mint a szíjács; határvonaluk általában egy évgyűrű, a két rész átmenete lehet éles vagy fokozatos. A geszt kiterjedése az egyes fafajokra jellemző tulajdonság.

A faanyag alapvető tulajdonságai és típusai

A faanyagok stabilitása és ezáltal felhasználhatósága nagyon különböző. A keménység (ill. sűrűség) szempontjából puhafára és keményfára oszthatjuk fel a különböző fafajtákat.

Keménység és sűrűség

• Puhafa: Puhafának nevezzük azokat a faanyagokat, amelyek sűrűsége kisebb, mint 550 kg/m³ (0%-os nedvességtartalom esetén). Ide tartozik a legtöbb fenyőfa (különösen az erdeifenyő, a lucfenyő, a jegenyefenyő), valamint a fűzfa, a nyárfa vagy a hársfa.
• Keményfa: A keményfák, például a bükk, a tölgy, a kőris vagy a dió, jobb ellenálló képességgel rendelkeznek, de nehezebb megmunkálni őket. Keménylombos fafajok fája nehéz és kemény (pl. tölgy, cser, akác, bükk, gyertyán, kőris, dió, szil, juhar, platán).

A fa sűrűsége azonban rendkívül változó a fafajta, a régió és a tulajdonságok függvényében.

Természetes tartósság és egyéb jellemzők

A fa természetes tartósságára sűrűségéből, a sejtjeinek tápanyagtartalmából, gesztjének színéből, gyanta- és csersavtartalmából következtethetünk. Egy fajon belül legtöbbször a nagyobb sűrűségű anyag a tartósabb, de általában jellemző, hogy a kis és közepes sűrűségű lombos fafafajok többsége nem rendelkezik nagy ellenálló képességgel. A farontó gombák, rovarok számára a vonzerőt elsősorban a sejtekben található fehérjék, cukrok, keményítő jelentik, ezek mennyisége nagyban befolyásolja a fa élettartamát. A szíjács ilyen szempontból veszélyeztetettebb, mint a geszt. A geszt színét a belerakódott tartósító hatású festő- és cserzőanyagok határozzák meg, ezért elmondható, hogy a sötétebb geszt általában ellenállóbb. A sejttartalom minősége és mennyisége az évszakokkal változik, a télen kitermelt faanyag e szempontból állítólag kedvezőbb.

A fák gyakran szagosak, illatosak, elsősorban azok, amelyek illóolajokban gazdag gyantaféléket, balzsamokat tartalmaznak. A fa levegővel, fénnyel érintkező felületei idővel sötétednek, szürkülnek vagy fakulnak. A fa színe hőkezeléssel, gőzöléssel sötétebbé, melegebbé, a rostok telítésével mélyebbé tehető, pácokkal, színezékekkel teljesen meg is változtatható.

Különböző fafajták tulajdonságai és felhasználási területei

Az egyes fafajták eltérő tulajdonságaiknak köszönhetően más-más felhasználási területeken jeleskednek.

Puhafák

A lucfenyő túlnyomórészt építési faanyagként használatos: szerkezetépítéshez és belsőépítészethez, tetőszerkezetekhez, faburkolatokhoz, korlátokhoz, lépcsőkhöz, padlókhoz, ablakokhoz és ajtókhoz.

Közepesen kemény és kemény fák

A tölgy és a vörösfenyő különösen jól ellenáll az időjárás hatásainak. Ha kültérhez vagy teraszépítéshez keres faanyagot, akkor keményfát, például bambuszt, bangkirait, vagy tűlevelűeket, vörösfenyőt vagy duglászfenyőt érdemes választani.

Faanyagok felhasználása különböző területeken

A fa sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan felhasználási lehetősége.

Építési faanyagok házépítéshez

Házépítésre például lucfenyő alkalmas. A lucfenyő túlnyomórészt építési faanyagként használatos: szerkezetépítéshez és belsőépítészethez, tetőszerkezetekhez, faburkolatokhoz, korlátokhoz, lépcsőkhöz, padlókhoz, ablakokhoz és ajtókhoz. Ha fontos az időjárás-állóság, akkor a tölgy vagy a vörösfenyő is jó választás.

Házépítésnél a legtöbb alkalmazáshoz jól használhatók a tömör szerkezeti fák (KVH). A tömör szerkezeti fák megmunkált vágott faanyagok (egy fatörzsből vágott) adott tulajdonságokkal. Nagy statikus terheléshez készült szerkezeteknél azonban gyakran rétegragasztott faanyagok (BSH) használatosak. A BSH legalább három réteg ragasztott fadeszkából készül, ami nagyobb keresztmetszeteket tesz lehetővé a KVH-hoz képest. A rétegragasztott faanyagok általában egyféle fafajtából készülnek, elsősorban luc-, jegenye-, erdei- vagy vörösfenyőből, illetve duglászfenyőből. A BSH nagyobb erőket képes elvezetni anélkül, hogy eltörne vagy deformálódna. Különösen jól használható látható helyeken, például nyitott tetőszerkezetekhez, válaszfalakhoz vagy előtetőkhöz. Házak homlokzati burkolására úgynevezett profilos faanyagok használatosak. A profilos fadeszkák három fő tulajdonsággal rendelkeznek: van csapjuk és hornyuk, valamint jellegzetes a profiljuk. A szerkezeti anyag tulajdonképpeni jellegét azonban a profil és a faanyag adja. Rendkívül sokféle különböző profilforma és fafajta létezik, amelyek alkalmasak profilos faanyagnak, például a jegenye-, az erdei- vagy a lucfenyő. Igen sok különböző fatulajdonság közül lehet tehát választani, így minden projekthez kiválasztható a megfelelő építési anyag.

Faanyagok bútorkészítéshez

Bútorkészítéshez lombos fafajták alkalmasak, például a juhar, az akác, a nyír, a bükk, a tölgy, az éger és a kőris, de akár a cseresznye és a dió fája is. A dekoratív célú faelemek sokféle lakásstílushoz illeszkednek. Ha a rusztikus stílust részesíti előnyben, akkor élénk erezetű fát válasszon, például luc- vagy erdeifenyőt. A cseresznye vagy a kőris igen elegáns és minőségi hangulatot áraszt, míg a tölgy vagy dió megbízhatóságot. Bútorkészítéshez elsősorban lombos fák, - juhar, akác, nyír, bükk, tölgy, éger, kőris, cseresznye és dió - anyagát használják. De erdei- és lucfenyőből is készítenek bútorokat. A tölgy is klasszikus bútorfa: rostjai sűrűn állnak, strapabíró és könnyen megmunkálható. A bükk és a juhar is kiválóan alkalmas erre a célra és igen strapabíró. A belsőépítészeti munkáknál és a bútorkészítésnél gyakran felmerül, hogy mi a jobb: a tömörfa vagy a furnér? A fa „mozog”, azaz tágul vagy zsugorodik, és el is vetemedhet, ezért a tömörfa elsősorban egyszerűbb bútorokhoz ajánlott, ahol nem fontos a tökéletes illesztés. A drága faanyagokat általában furnérként használják, ami általában nem jár semmilyen hátránnyal.

Faanyagok padlóburkolatokhoz

Padlóburkolatnak a juhar, a vörösfenyő, a kőris és a tölgy fája ajánlott. A fapadlók igen otthonos hangulatot teremtenek, melegek, és gyakran még padlófűtéssel is kombinálhatók. Az anyag kiválasztáskor a kinézet és az ár mellett elsősorban az igénybevételt és az ápolási igényt kell figyelembe venni. Szilárdságuk és kopásállóságuk miatt a juhar, a vörösfenyő, a kőris és a tölgy kiválóan alkalmas tömörfa padlóburkolatnak, valamint beltéri lépcsőnek. Ezek olcsó, strapabíró és könnyen ápolható helyettesítő terméke a laminált padló - Forgács vagy rostlemezből készül, amelyre vékony dekorréteget ragasztanak.

Faanyagok teraszhoz és kerthez

A nappaliban lévő parkettához hasonlóan a faanyagok kültéren is természetes hangulatot árasztanak. A keményfák igen hosszú életűek. A tűlevelűekhez és a WPC-hez képest jobban ellenállnak az időjárás hatásainak, valamint a gombáknak és rovaroknak. Ökomérlegük azonban nem különösebben jó. A WPC (Wood Polymer Composites) a tömörfa egyik népszerű helyettesítője. A kompozit WPC a tisztán természetes anyagokhoz képest kevésbé csúszik és nem szálkásodik. Ugyanakkor napsugárzás hatására sokkal jobban felmelegszik.

Faalapú anyagok és tulajdonságaik áttekintése

A tömörfa mellett számos faalapú anyag létezik, amelyek különböző tulajdonságokkal és felhasználási területekkel rendelkeznek.

• OSB (Oriented Strand Board): Durva faforgácsból, ragasztó hozzáadása mellett préselt durva farostlemez teherhordó szerkezetekhez, bútorkészítéshez és mindenfelé beltéri burkoláshoz. Ellenálló, strapabíró, nem hajlik és olcsó.
• Nyers/dekor forgácslemez: Finom faforgácsból préselt farostlemez (P2 típus), nyersen vagy kétoldalt dekorfóliával. Minden nem teherhordó alkalmazáshoz, például beltéri bútorokhoz, belsőépítészethez. Könnyen megmunkálható, sokoldalúan felhasználható.
• MDF / HDF dekor (Közepes / nagy sűrűségű farostlemez): Finom faforgácsokból műgyanta hozzáadása mellett préselt farostlemez. Különböző dekorokkal kapható hangfalakhoz, bútorokhoz, modellezéshez, polcépítéshez, valamint hátfalakhoz és képkeretekhez. Könnyen csiszolható és festhető, nagy hajlítási szilárdság, igen jó akusztikus tulajdonságok.
• Rétegelt lemez: Vékony, merőleges száliránnyal összeragasztott furnérból készült faanyag hobbi- és barkácscélokra, beltéri felhasználásra. Különböző fákból készül, például bükk, erdeifenyő és nyár.
• Multiplex lemez: Vékony, merőleges száliránnyal összeragasztott furnérból készült faanyag, több fafurnér réteg. Nem teherhordó szerkezetekhez és beltéri bútorokhoz. Különböző fafajtákból készül, például bükk, luc- és erdeifenyő. Természetes faanyag finom fafelülettel.
• Csúszásmentes rétegelt lemez: Kétoldalt fenolgyantával bevont multiplex lemez. A vágásélek lezárását követően nem szívja fel a vizet. Különösen alkalmas nagy terhelésekhez, például utánfutópadlónak vagy zsaluzáshoz. Rendkívül jó alaktartás és terhelhetőség, időjárásálló, kopásálló és egyoldalt csúszásmentes.
• Ragasztott fatömör falemez (bükk, lucfenyő, jegenyefenyő, erdeifenyő): Ragasztott tömörfa lamellákból. Nem teherhordó szerkezetekhez és beltéri bútorokhoz. Különböző fafajtákból készül, például bükk, luc- és erdeifenyő. Természetes faanyag finom fafelülettel.
• 3 rétegű falemez: Három stabil farétegből összeragasztott fa építőlemez teherhordó szerkezetekhez és beltéri bútorokhoz. Szép külső, stabil és tartós.
• Asztalos lemez: Többrétegű falemez kétoldalt furnérral és ragasztott tömörfa lamellákból álló magból. Univerzális lemez szinte minden beltéri felhasználási célra.
• Általános célú lemez: Papírból préselve gyanta hozzáadása mellett. Bútorkészítéshez, asztallapnak vagy falburkolatnak bel- és kültéren, vizes helyiségekben is használható. Igen vékony, jól terhelhető és rendkívül időjárásálló.
• Kemény farostlemez: Különböző anyagok rostjaiból préselt vagy ragasztott lemez. Bútorkészítéshez, de laminált parketta is készül belőle. Olcsó és strapabíró, hőbehatásra formálható.

A faanyagok fizikai és mechanikai tulajdonságai

A faanyagok számos fizikai és mechanikai tulajdonsága befolyásolja felhasználhatóságukat és tartósságukat.

• Erezet: A fűrészáru felületén a rostok irányát, méretét, elrendeződését, megjelenését és minőségét jellemzi.
• Geszt: A korosodással a faanyag belső rétegeiben a sejtek elhalnak, s a sejtfalak színező, gesztesítő anyagokkal telítődnek.
• Hajlító terhelés legnagyobb munkája: A mintadarab állandó alakváltozással és kisebb nagyobb károsodással járó ütés elnyelő képessége.
• Húzószilárdság, rostra merőleges: A faanyag ellenállása a mintapálca szakadását eredményező, rostokon áthatoló erővel szemben.
• Keménység: Általában a faanyag benyomódással szembeni ellenállását jelenti, mérésére a Janka-féle módosított keménységvizsgálati eljárást használják. A keménységi szám azt az erőt jelenti, amellyel egy 11,284 mm (0,444 inch) átmérőjű acélgolyót az egyenlítőjéig nyomunk a faanyagba.
• Nyíró szilárdság, rostirányú: A faanyag azon ellenálló képessége, amely a belső részében rostok mentén az egyik rész másikhoz viszonyított elcsúszását megakadályozza.
• Nyomószilárdság, rostra merőleges: Az arányossági határon mért erő.
• Rugalmassági tényező (modulus): Egy feszültség típusú képzett érték, amely azt mutatja meg mekkora erő kellene ahhoz, hogy a próbadarab eredeti hosszának kétszeresére nyúljon vagy felére tömörödjön.
• Sűrűség: A térfogategységre jutó súly.
• Szakítási együttható (modulus): A rúd behajlása azt a maximális teherviselési kapacitást mutatja, amely arányos a fafajtól függő maximális erő terheléssel.
• Szíjács: A faanyag kéreghez közel eső külső része.
• Szövetszerkezet: A faanyag alkotóelemeinek egymáshoz viszonyított nagysága és eloszlása.
• Tömörség: A faanyag relatív súlyának és a faanyag tömegével egyenlő víztömeg súlyának viszonya.
• Ütő-hajlító szilárdság: Az ütő hajlító szilárdság vizsgálatánál egy adott súlyú kalapácsot ejtenek egy tartóra, az ejtési magasságot folyamatosan addig emelik, amíg a tartó eltörik vagy a tartó behajlásának ívmélysége nagyobb vagy egyenlő 152 mm-rel (6inch).
• Vetemedés: A fűrészáru eredeti alakjában a száradás során bekövetkező változások.
• Zsugorodás (összeaszás): A rost telítettségi pontról (25-27%-os nedvességtartalom) leszárított faanyag méretcsökkenése. Értékét a nyers mérethez viszonyítottan adjuk meg.

Fahibák és a faanyag minőségét befolyásoló tényezők

Már a fa életének során is számos körülmény befolyásolhatja a fa fejlődését. Ilyen lehet a szélsőséges időjárás, a különböző kártevők és a környezetszennyezés is. A kitermelt fa további veszélyeknek van kitéve: a nap és a fagy hatása vagy a faanyaggal táplálkozó szervezetek egyaránt nagy károkat tudnak okozni. Fahibának számít minden olyan rendellenesség, amely eltér a fafajra jellemző alaktól, szerkezettől és egészségi állapottól, ezzel csökkentve a fa felhasználhatóságát és értékét. A hibákat két nagy csoportba, az alaki és a szövetszerkezeti hibák közé tudjuk besorolni.

Alaki hibák

Alaki hibák esetében többnyire olyan problémákról beszélünk, melyek megnehezítik a fa feldolgozását: egyrészt kevesebb hasznos anyagot lehet belőlük kinyerni, másrészt az elmetszett rostok miatt csökken a fa szilárdsága is. Ilyen alaki hibák a következők:

• Görbeség: A fatörzs lehet síkgörbe vagy térgörbe is.
• Sudarlósság: Amikor a törzstől a csúcs felé haladva túl hirtelen keskenyedik a fa.
• Villás növés vagy ikerbelűség: Amikor egy vezérág helyett kettő vagy több, hasonló vastagságú ág nő, és utóbbi esetében ezek össze is nőnek.
• Bordás növés vagy ormósság: Amikor a fa keresztmetszete nem kör alakú, hanem hullámos vagy fodros.
• Csavarodott növés: Mely történhet csak az egyik vagy mindkét irányba.

Szövetszerkezeti hibák

Szövetszerkezeti hibák következtében fellépő gyakori probléma pl. az, hogy a fa repedésre hajlamos lesz, de csökkenhet a rugalmassága, hajlítószilárdsága is. Az alábbi hibákat sorolhatjuk ide:

• Külpontosság: Amikor a fa bele nem a fa keresztmetszetének középpontjában van.
• Nyomott fa vagy vaseresség: Fenyőfáknál gyakori vagy állandó egyirányú erőhatás miatt alakul ki, (lombos fák esetében enyhébb, a másik oldalon keletkező ún. húzott fa jön létre).
• Egyenetlen évgyűrűszélesség: Amikor a szélsőséges időjárási körülmények következményeként az egymás után következő évgyűrűk szélessége jelentősen eltér.
• Ággöcs vagy csomó: Az oldalágaknak a fatörzs növekedése során benőtt, sötétebb, keményebb része.
• Csomorosság: Egymáshoz közel eső, sok apró tűgöcs, melyek alvórügyek, ágkezdemények benövésekor keletkeznek.
• Hullámos rostúság: Amikor a hosszmetszeten az évgyűrűk lefutása nem egyenes, hanem hullámos.
• Gyantatáska vagy gyantatömlő: Fenyőfáknál a gyantajáratot keresztező, évgyűrűhatáron történő repedés esetén keletkezik.
• Elgyantásodás: Amikor sérülés, gombafertőzés miatt fokozódó gyantatermelődés alakul ki, és átitatja a faanyagot.
• Álgeszt: Gombafertőzés hatására lejátszódó, gesztesedéshez hasonló folyamat eredménye, mely nem követi az évgyűrűk vonalát, és leginkább geszt nélküli és világos gesztű fákon látható.

Fabetegségek és kártevők

A fa szöveti szerkezetének kóros elváltozásait betegenységnek nevezzük, melyek keletkezhetnek növényi és állati kártevők miatt egyaránt, de talán a legtöbb és legnagyobb károkat a farontó gombák okozzák.

Farontó gombák

Ezek a gombák a fejlődésükhöz szükséges szerves anyagokat a fából nyerik, méghozzá úgy, hogy gombafonalaikkal áthatolnak a sejtfalakon és így az enzimeik segítségével le tudják bontani a fa vegyületeit. Mindezt már az élő fában, de a már kitermelt, feldolgozott faanyagban is véghez tudják vinni, amennyiben megfelelő számukra a fa víz- és oxigéntartalma, valamint a hőmérséklet.

Az okozott károk alapján a gombákat a következő csoportokba tudjuk sorolni:

• Felületi elszíneződést okozó gombák (penészgombák): Vizesen tárolt faanyag felületén okoz károkat, de a sérült részeket gyaluval könnyen el lehet távolítani.
• Kékülést okozó gombák: A sejtek tartalék tápanyagait élik fel, mellyel csökkentik a fa dinamikus szilárdságát. Magas vízigényük miatt rosttelítettségi határ alatt már nem károsítanak, az elszíneződést ugyan nem lehet eltávolítani, viszont a faanyag ettől függetlenül még felhasználható lesz.
• Fülledést okozó gombák: Több károsító gombafaj okozza. Az első szakaszban a vágásfelületeken jelennek meg elszíneződések, melyek gyors száradás vagy hőkezelés mellett még nem okoznak szerkezeti problémákat. A második szakaszban a gyengén korhasztó gombák megkezdik a sejtfal vázvegyületeinek lebontását. A fertőzöttséget ezen a ponton még meg lehet szüntetni, de a harmadik szakaszban az erőteljes korhasztó gombák már visszafordíthatatlan károkat, ún. márványosodást okoznak, így a fa műszaki felhasználásra alkalmatlan lesz, sőt már tüzelőnek sem igazán megfelelő.
• Korhadást okozó gombák: Szintén a sejtfalakat bontják le, a vörös korhadás a cellulózt, míg a fehérkorhadás a lignint bontja le. Legveszélyesebb közülük a könnyező házigomba, mely bármelyik fafajt megtámadja, ráadásul a cellulóz lebontásakor vizet állít elő magának, így szélsőséges körülmények között is sokáig életképes marad.

Állati kártevők

A legkártékonyabbak a farontó rovarok, méghozzá főleg lárva állapotukban. Kisebb problémát jelentenek a magas nedvességet igénylő rovarok, melyek célpontjai az élő vagy a még ki nem száradt fák. Nehezebb dolgunk van azonban azokkal a rovarokkal, melyek a légszáraz fában is boldogan megélnek. Közülük is a legveszélyesebbek a következők:

• Kopogóbogár: Főként a fedett helyen vagy beltérben tárolt faanyagot kedveli, és nem csak a friss, hanem a több száz éves fába is beköltözik. 3-4 mm hosszú, jellegzetes kopogó hangját percegésnek is szokták hívni.
• Szúfélék: Nem a fa vegyületeivel táplálkoznak, hanem a gombákkal, melyeket maguk telepítenek be a járataikba. Nagy nedvességigényük miatt legyengült élő fában vagy frissen kivágott kérges fában tudnak csak szaporodni. 1-9 mm hosszúak lehetnek, járataik jellegzetes képet mutatnak: egy főjáratból sok kis leágazó járat nyílik.
• Cincérek: Leginkább élő fában, főleg fenyőben telepednek meg, a házi cincér viszont a már feldolgozott faanyagot is károsítja. Több cm-es hosszuk miatt járataik is 1-2 cm átmérőjűek lehetnek és a méteres hosszt is elérhetik.
• Falisztbogár vagy szijácsbogár: Elsősorban a tölgyeket támadja, de más kemény lombos fákban is fellelhető. Kimondottan a száraz faanyagot kedveli, annak szíjácsát károsítja. 3-5 mm hosszú, járatai jellemzően tele vannak rágcsálékkal.

Faanyagvédelem

A védekezés legjobb formája természetesen a megelőző védekezés, mely esetében a következőket kell figyelembe venni:

• Megfelelő időben kell a kitermelést végezni.
• A faanyagot minél hamarabb el kell szállítani.
• A hosszabb rönkök esetében kevesebb a könnyen fertőződő vágott felület.
• Ha lehet, időben fel kell fűrészelni a faanyagot.

Továbbá ezek mellett az alapvető intézkedések mellett a magas nedvességtartalom fenntartásával (pl. locsolás, víz alatti tárolás) vagy épp a felfűrészelt faanyag mesterséges szárításával is meg lehet előzni a problémákat. Az olyan faanyag esetében viszont, amelyet kültérre szánnak, vegyszeres megelőzés is szükséges lehet, pl. gombaölő vagy rovarölő használata.

Amennyiben a fa fertőződik, úgy megszüntető védekezésre, pl. vegyszeres vagy hőkezelésre van szükség, mely megakadályozza a további károsodást és a kártevők szaporodását. Tűzifa esetében a legjobb megoldás, ha minél hamarabb felkészítjük a fát, azaz felfűrészeljük és felhasogatjuk, majd a kész tüzelőt fedett, de jól szellőző helyen tároljuk.

Az erdőgazdálkodás és a fakitermelés

Ahhoz, hogy minden évben legyen otthon tűzifánk, tudatos erdőgazdálkodásra van szükség, ahol a gazda a tartamosság elvét követve, több szempontot figyelembe véve választja ki a kivágásra szánt faegyedeket. Az erdőgazdát alapvetően két különböző cél vezérelheti: az előhasználat és a véghasználat.

Erdőhasználati célok

• Előhasználat: Célja az, hogy a fiatal, vágásra még nem érett állomány fejlődését akadályozó kiszáradt vagy beteg faegyedeket eltávolítsa - ezeket nevelővágásoknak is nevezik.
• Véghasználat: A vágásra érett erdő kitermelése, ahol igyekeznek a lehető legnagyobb arányban értékes faanyagot kinyerni, majd a kitermelés helyén új erdőt telepíteni.

Vágásbecslés és faválaszték

A favágatási terveket minden esetben az illetékes erdőfelügyelőség hagyja jóvá és ellenőrzi. A terv elkészítéséhez szükség van a kitermelendő fatérfogat meghatározására. A fa magasságából, mellmagasságban mért átmérőjéből és fajtájából adott képlet segítségével kiszámítható a fa térfogata. A felmérés eredménye még csak a bruttó fatérfogat lesz, mely a kitermelés és anyagmozgatás során keletkező apadékkal, azaz veszteséggel, illetve fajtól függően kéregapadékkal is csökken, így kapjuk meg a nettó térfogatot.

Felhasználás szempontjából két fő típust különböztetünk meg: a tőtől a csúcsig egyenesen futó törzsű fákat, mint a fenyők és a koronában elágazó, lombos fákat. Műszakilag az egyenes törzsűek sokkal jobban használhatók, így sok esetben igyekeznek a lombos fafafajokat is ennek a célnak megfelelően nemesíteni. Nem csak az egyenes törzs számít, de a fa annál értékesebb, ha minél hosszabb szakaszon gallytalan, keresztmetszete kör alakú, a bél a kör középpontjával egybeesik és évgyűrűi egyenletesek. A legszebb színfurnér húr irányú késeléssel állítható elő. Kevésbé szép végeredményt ad az úgynevezett hámozási vagy vakfurnér, amelyet a fa forgatásával, az évgyűrűkkel párhuzamosan fejtenek le.

Az 5 cm-nél vékonyabb ágakat, gallyakat vékonyfának, az ezeknél vastagabbakat vastagfának nevezzük. A fafajtákat általában három nagy csoportba sorolják:

• Keménylombos fafajok: Fája nehéz és kemény (pl. tölgy, cser, akác, bükk, gyertyán, kőris, dió, szil, juhar, platán).
• Lágylombos fafajok: Fája könnyű és puha (pl. nyár, fűz, hárs, nyír, éger, vadgesztenye).
• Fenyők: Fája pedig lehet könnyű és puha (pl. erdei- vagy borovifenyő, lucfenyő), de nehéz és kemény is (pl. feketefenyő, vörösfenyő, tiszafa).

Erdei faválaszték tekintetében egy másfajta csoportosításról is beszélhetünk, mely alapján két nagy gyűjtőcsoportot, a szerfa- vagy iparifa és a tűzifaválasztékok csoportját különíthetjük el egymástól. Ipari szempontból a fatörzs legértékesebb része a rönk, azon belül pedig a furnérrönk, mely 30-40 cm-nél vastagabb, így általában a tőrészből kikerülő farész. Erre a célra a legmegfelelőbb fafajták pl. a tölgy, kőris, szil, dió, platán, szelídgesztenye, vadgyümölcsök, bükk, éger, fűz, nyár, nyír, hárs. A vékonyabb fákból többek között gyufaipari rönk, ceruzarönk, fűrészrönk, talpfarönk stb. készülhet. A megfelelő választék kialakításához érdemes ismerni a fák jellegzetes hibáit is.

A fakitermelés megtervezése

Mivel az erdőgazda kötelessége megóvni természeti kincseinket, különösen a fajvédelem alatt álló fajokat és a területi védelem alatt álló erdőket, ezért a fakitermelési munkákat a fészkelési és vegetációs időszakon kívülre érdemes ütemeznie. Legideálisabb ezeket télre időzíteni, amikor a munkafolyamatok a legkevésbé bolygatják meg a talajt és roncsolják a talajmenti növényzetet. Emellett fokozottan kell figyelnie a facsemeték megóvására, illetve a fészkes és odvas fákra, melyek lakói ugyanolyan fontosak az erdő egyensúlyának fenntartásában, mint bármelyik más növény vagy állat.

A fakitermelési munkák fokozottan balesetveszélyesek, ezért az Erdészeti Biztonsági Szabályzat ezt egy külön tanfolyamon elsajátított ismeretekhez köti. A fakitermelés megszervezésénél sok szempontot kell figyelembe venni, pl. a dőlésirányt, amelyet a terepviszonyok és az uralkodó szélirány határoznak meg, de sokat számít, hogy teljes erdőrészlet kitermeléséről vagy csak gyérítésről van szó, hogy milyen úton lehet megközelíteni a fákat és hol fogják darabolni, felkészíteni illetve készletezni a faanyagot.

A fák közötti kapcsolatok

Tudtátok, hogy a természetes életközösséget alkotó (nem telepített) fák gyökereiknél fogva összekapcsolódhatnak ezzel támogatva és akár táplálva egymást? Természetesen nem minden egymás mellett élő fára igaz ez, mert vannak fajok, akik inkább a saját harcukat vívják, mások viszont a közösségben látják túlélési esélyüket, mint pl. a bükkök, a tölgyek és egyes fenyőfélék. És milyen igazuk van! Hiszen végeredményben a zárt erdőkben élő egyedek sokkal kevésbé vannak kitéve a szélsőséges időjárási körülményeknek, mint a magukban álló fák. Az erdő képes megteremteni a saját mikroklímáját, szabályozni a vízháztartást és egyúttal a levegő páratartalmát.

Amennyiben egy fa legyengül, megbetegszik vagy kidől, úgy a helyén keletkezett lyuk sérülékenyebb pontja lehet az erdőnek, melyen keresztül a viharok nagyobb károkat okozhatnak vagy éppen a napsütés száríthatja a talajt. Tehát jobban megéri, ha a legyengült fát inkább táplálják társai az ínséges időkben. Mindezt megtehetik a gyökereiken keresztül, melyek akár gombafonalak segítségével, akár konkrét összenövéseken keresztül kapcsolódhatnak egymáshoz. De a gyökerek nem csak a tápanyagok továbbítására alkalmasak, hanem ez a fantasztikus hálózat az információáramlást is biztosítja a fák számára. Veszély (pl. kártevők) esetén ugyanis a fák vegyi úton és elektromos jelek segítségével is figyelmeztetik társaikat, hogy azok fel tudjanak készülni a védekezésre. Ezt a jelenséget „Wood Wide Web”-nek is nevezik.

Különleges faipari termékek

A faanyagok sokféleségét és a modern technológiát kihasználva számos speciális termék is készül. Ilyen például a német KLASS & GESSMANN márka által gyártott hímzőkeretek. Természetes keményfából - bükkből készült, mely háromrétegű ragasztott, kalibrált és finomra polírozott, további vegyszeres kezelés nélkül megőrzi a fa természetes színét. Minden kapocs sárgaréz vasalattal és menetes csavarral rendelkezik az extra meghúzáshoz. Mérete: 400 x 400 mm. A gergef magassága 9 mm, vastagsága is 9 mm. Könnyen használható: a hímzőkarikák sárgaréz állítócsavarral rendelkeznek, amelyet szükség esetén meghúzhat, hogy az anyag olyan feszes maradjon, mint egy dob. Ez a gergef nagyon könnyű, és öröm vele dolgozni. Különösen jól működik finomabb és finomabb anyagokkal.

tags: #natur #fa #rud #negyzet