A baromfitenyésztés világában számos fajta létezik, amelyek különleges tulajdonságaikkal hódítanak. Ezek közül is kiemelkedik a német lazactyúk, amely gazdaságos mivolta, különleges megjelenése és szelíd természete miatt vált népszerűvé a hobbi- és haszonállattartók körében egyaránt. Ez a fajta nemcsak esztétikailag lenyűgöző, hanem kiváló tojástermelő és hústermelő képességekkel is rendelkezik, ami rendkívül értékessé teszi.
A Fajta Eredete és Története
A német lazactyúk eredete egészen Franciaországig, a Seine et Oise kerület, különösen Faverolles falu öreg parlagi tyúkjaihoz vezethető vissza. Ezek a tyúkok voltak a német lazactyúk ősei. A 19. század közepén egy hústyúkfajtát tenyésztettek ki Franciaországban, melynek létrehozásához többek között az őshonos Houdan, egy jó tojáshozamú és magas húshozamú fajta, valamint ezüstnyakú Dorking és Brahma tyúkokat is felhasználtak. Franciaországban, ahol ezeknek az állatoknak elsősorban gazdasági hasznuk volt, a külső fajtajellegek nem játszottak nagy szerepet. A vágóbaromfi egy bizonyos típusát, amely körülbelül 1880-tól a piacon vezetett, faverolles-nek nevezték, ezt az elnevezést először 1866-ban használták.
A múlt század végén a faverolles Németországba került, és ott Dr. W. irányításával bizonyos átformáláson esett át. A német tenyésztők célzottan a német lazactyúk kitenyésztésére törekedtek, és 1912-ben elkészült egy saját német szabvány. Kezdetben még többnyire szakálltalan, simalábú és négyujjú volt. A német lazac megtartotta ugyan a gazdaságossággal kapcsolatos lényeges tulajdonságait és robusztus termetét, de fenotípusában a tenyésztők saját jellegzetességekre és az időközben tipikussá vált trapézformára törekedtek. Fehér lazactyúk 1922 óta létezik, ugyanekkor sárgát is bemutattak. 1978 óta a világos is elismert, alapszíne és rajzolata megfelel a sundheimnek. A fajta legjobban az elterjedt színváltozattól kapta a nevét.
Fajtajellegek és Megjelenés
A német lazactyúk megjelenése rendkívül jellegzetes és egyedi, különösen a nemek közötti eltérő színezés teszi látványossá.
A Tojó Jellemzői
A tojó nevét a szárnyfedőin, hátán és fartövén lévő egyenletes lazacvörös színről kapta. Ennek a színnek az a sajátossága, hogy minden egyes tollon fehér tollgerincnek és fehéres szegélynek kell lennie, ami egy finom, meleg árnyalatot kölcsönöz neki. A nyak színe valamivel erősebb a hátánál. Az evezőtollak belső zászlói a tiszta lazacvörös külső zászlókkal és kormánytollakkal ellentétben szürkés feketével tűzdeltek. Az alsó testtájéknak, tehát a mellnek és a comboknak világos búzaszínűeknek kell lenniük, a hastollaknak pedig tejfölfehérnek. A hátsó testtájék lisztfehér, éppúgy, mint a tojó szakálltollai. Hasonló a csűd- és a lábujjak tollazata. A tojó erős alakját a mély mell és a telt test még jobban kiemeli.
A Kakas Jellemzői
A kakas színe erősen eltér a tyúkétól, ami a nemek elválasztását is egyszerűvé teszi már fiatal korban. Az alsó testtájék és a szakáll zölden csillogó fekete, éppen így a szárnyszegély és a farktollak. A nyak- és nyeregtollazat elefántcsontszínű. Vörösesbarna gallérfolt található ott, ahol a tojónak sörényszerű, hátrafelé irányuló tollszerkezete van. A váll és a hát vörösesbarna. A törzs vízszintesen tartott, a hát legyen széles és hosszú. A test oldalról hosszában meghúzott, hátul kissé kivájt négyszögnek tűnik. Ehhez a teltnek látszó testhez jól illik a kakas erős, közepesen hosszú, gazdagon tollazott nyaka és dús nyeregtollazata. A viszonylag rövidtollú farkat félmagasan hordja, a szárnyak szorosan a testre simulnak és az alsó vonal mentén a hátvonallal párhuzamosan futnak. A kakas súlya 3,0 és 4,0 kg között, a tojó súlya pedig 2,5 és 3,25 kg között változik.
Egyéb Jellegzetességek
Mind a kakasnál, mind a tojónál követelmény a teljes, osztatlan pofa- és állszakáll, amelynek egészen el kell takarnia az amúgy is visszafejlődött áll-lebenyeket és a kis füllebenyeket. Ez a „rusztikus” fejjellegzetesség hozzájárul a fajta egyedi megjelenéséhez. A közepesen hosszú, finom csontú csűd külső oldalát toll borítja, amelynek bár a külső ujjakig kell nyúlnia, mégsem lehet papucsszerűen túlfejlett.
A német lazactyúk egyik legkülönlegesebb morfológiai jellemzője az ötödik lábujj. A hátsó ujj mögötti ötödik ujj kissé felálló és valamivel hosszabb a szabályos sarkantyúnál. Ez a dorking őstől került be a fajtába, és dominánsan öröklődik a normális ujjformával szemben. Azonban a tenyésztés során az egyik legnagyobb kihívás az ötödik lábujj szabályos alakulásának megtartása, mivel nehezen megtartható fajtajelleg. Nemcsak az állására kell figyelni - ugyanis nem mindegy, milyen szögben áll -, de arra is, hogy ne legyen összenőve a negyedik lábujjal.
A taraj egyedülálló, felálló, kicsi és közepes méretű, rendszeresen fogazott. A fajta különböző színváltozatokban is létezik, bár a lazacszínű a legelterjedtebb. Ezen kívül létezik még kékmintás lazac, fehér és fehér-fekete-kolumbián (világos) színváltozat. Fontos megjegyezni, hogy a fehér és a columbia színű lazactyúkok csak nagyon ritkán fordulnak elő.
Gazdasági Érték és Termelési Jellemzők
A német lazactyúk gazdaságossága és különleges fajtatulajdonságai - mint a nemek eltérő színezete és a tojó finom meleg színárnyalatai, a fej "rusztikus" jellegzetességei - miatt értékes.
Tojáshozam
Ez a fajta kiváló tojó fajta, főleg télen tojnak, ami rendkívül előnyös a háztartások és a kisebb gazdaságok számára. A tojástermelés 160 darab körül alakul évente, ami stabil és megbízható tojásellátást biztosít. A tojáshéj színe világossárga és barna, a keltetőtojások minimális súlya pedig 55 gramm. A tojások mérete és színe is hozzájárul a fajta piaci értékéhez.
Hústermelés
Mivel a fajta eredetileg hústyúkként indult Franciaországban, a német lazactyúk jelentős hústermelő képességgel is rendelkezik. A kakas súlya 3-4 kg között, a tyúk súlya pedig 2,5-3,5 kg között változik, ami ideálissá teszi mind hús-, mind tojástermelésre. A tenyésztés során a kiselejtezett állatok a konyhaasztalra kerülnek, ami a fajta kettős hasznosíthatóságát mutatja.
Viselkedés és Tartási Igények
A német lazactyúk kiváló választás azoknak, akik egy látványos, de nem túl igényes fajtát szeretnének a ház körül. Kiemelik a szelídségét, gyenge repülési hajlamát és az időjárással szembeni ellenálló képességét.
Személyiség és Repülési Hajlam
A fajta rendkívül szelíd természetű, ami megkönnyíti a tartását és kezelését. Alacsony repülési hajlama miatt nem igényel magas kerítést, így a kisebb udvarokban is biztonságosan tartható. Ez a tulajdonság különösen kedvező a hobbitartók számára, akik nem szeretnének bonyolult elkerítési rendszerekkel bajlódni.
Ellenállóképesség és Alkalmazkodóképesség
A német lazactyúk ellenálló az időjárási viszonyokkal szemben, ami azt jelenti, hogy jól viseli a különböző hőmérsékleti ingadozásokat és a változatos éghajlati körülményeket. Ez a robusztus termet és ellenállóképesség hozzájárul a fajta hosszú élettartamához és az egészségügyi problémák alacsony számához. A fajta nem kotlik, ami a modern tenyésztésben gyakran előnyös, mivel lehetővé teszi a tojások gyűjtését és inkubátorban való keltetését.
Ezért viszik el a németek előlünk a pulykahúst!
Tenyésztési Kihívások és Gyakorlati Tanácsok
A német lazactyúk tenyésztése, bár nem rendkívül bonyolult, bizonyos kihívásokat tartogat a tenyésztők számára.
Az Ötödik Lábujj Megőrzése
Ahogy említettük, az ötödik lábujj szabályos alakulásának megtartása az egyik legnagyobb kihívás. Fontos figyelni az ujj állására és arra, hogy ne legyen összenőve a negyedik lábujjal. Ez a jellegzetesség, bár dominánsan öröklődik, gondos szelekciót igényel a tenyésztési programokban.
Szín tisztasága
A szín tisztasága is elsődleges fontosságú a tenyésztés során, így a csibék nevelésekor fontos szelekciós pont. A kakasok és a tyúkok eltérő színe miatt a nemek elválasztása egyszerű, ami megkönnyíti a szelekciót. A tenyésztők, mint például Zsolt, ivarérés környékén választják szét az állományt, hogy optimalizálják a tenyésztési eredményeket.
Kiállítási Felkészítés
A kiállításra szánt egyedeket külön szoktatni kell a kiállítási helyzethez: az egyedi ketrechez és a nyüzsgéshez. Ez a felkészítés segít abban, hogy a madarak sokkal jobban bírják a többnapos terhelést. Ez a folyamat azonban csak a madarak kis hányadát érinti. A többi, tenyésztésre kiváló, de kiállításon részt nem vevő tyúk adja az állomány nagyobb részét.
A Lazac szó jelentése a magyar nyelvben és a lazactyúk elnevezése
Érdekes párhuzamot vonni a „lazac” szó magyar nyelvben való használata és a „német lazactyúk” elnevezés között. A „lazac” (Oncorhynchus nerka) egy sugarasúszójú halak osztályába tartozó faj, amely Európa tengerpartjainál és folyórendszereiben a Vizcayai-öböltől Oroszország sarkvidéki részéig előfordul. Az öböl igen gazdag lazacban, többféle lazac él itt szezonálisan. A tiszta vizű tavakban, mint például a Malawi-tó, vagy a folyók, mint a Tlingit nevű őslakos törzstől származó Shtax' Héen, mely felhős folyót jelent, tele lazac ikrával, szintén bővelkednek lazacban. Szapporo különösen híres a friss tenger gyümölcseiről, mint a lazac, tengeri sün és a rák. A lazac gyakran a ragadozó életmódot folytató állatok fő tápláléka, például makrélafélék, hering, tőkehalfélék, tintahalak és fejlábúak fogyasztják.
A carpaccio, az olasz eredetű előétel, amely vékonyra szeletelt nyers húst vagy halat tartalmaz, tipikusan marha, borjú, szarvas, lazac vagy tonhal húsából készül. A folyók, mint például azok, amelyek a hegyek gyors folyású vizeiben találhatók, főleg a vándor lazacféléknek adnak otthont, köztük a gorbusalazac, a sarkvidéki szemling, a vörös lazac és sok más. Ezek a halak rendkívül fontosak a vízi ökoszisztémákban, és számos helyen, mint például Stornorrforsnál vagy Svédországban, hallépcsők épültek a lazac felfelé vándorlásának lehetővé tételére. A vízerőművek közelében gyakran halivadék-tenyésztés is folyik a lazacállomány fenntartására.
A „német lazactyúk” elnevezés tehát nem a halfajhoz, hanem a tojó szárnyfedőin, hátán és fartövén lévő egyenletes, jellegzetes lazacvörös színre utal, mely a hal húsának színére emlékeztet. Ez a szín az, amelyről a fajta a nevét kapta, és amely kiemeli a többi baromfifajta közül. A „fehér lazac” kifejezés egyébként az őslakosok „mitula” szavából ered, mely a királylazacra utal, és egy város elnevezésében is megfigyelhető, melyet először 1903-ból származó német nyelvű feljegyzésekben említettek. Ez a sokrétű használat mutatja, hogy a „lazac” szó milyen gazdag asszociációkkal bír a kultúrában és a biológiában egyaránt.
